1921. évi XXXIII. törvénycikk
az Északamerikai Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal,
Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá
Belgiummal, Kínával, Kubával, Görögországgal, Nikaraguával,
Panamával, Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a
Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és
Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a
Trianonban kötött békeszerződés becikkelyezéséről
1. § Tekintettel a kényszerhelyzetre,
mely Magyarországra nézve a világháború szerencsétlen
kimenetele folytán előállott és amely annak idején a m. kir.
kormánynak a békeszerződés aláirására vonatkozó
elhatározásánál is döntő súllyal bírt: az Északamerikai
Egyesült Államokkal, a Brit Birodalommal, Franciaországgal,
Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal, Kínával,
Kubával, Görögországgal, Nikaraguával, Panamával,
Lengyelországgal, Portugáliával, Romániával, a
Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és
Cseh-Szlovákországgal 1920. évi június hó 4. napján a
Trianonban kötött békeszerződés a hozzátartozó térképpel és a
békeszerződés egyes rendelkezéseinek függelékeivel, valamint a
békeszerződés kiegészítéséül ugyancsak 1920. évi június hó 1.
napján kelt jegyzőkönyvvel és nyilatkozattal együtt a magyar
állam törvényei közé iktattatik.
2. § Az 1. § szerint törvénybe iktatott
okmányokban foglalt kikötéseket a minisztérium hajtja végre,
de amennyiben az evégből szükséges rendelkezések a
törvényhozás tárgyaira vonatkoznak, a nemzetgyűlés előzetes
hozzájárulását kell kieszközölnie.
3. § A békeszerződésnek és függelékeinek,
melyeknek helyes értelmezéséhez az 1920. május 6-án kelt
kísérőlevél és válaszirat is hozzájárulnak, francia eredeti
szövege és hivatalos magyar fordítása a következő:
Békeszerződés
Az Északamerikai Egyesült Államok, a Brit
Birodalom, Franciaország, Olaszország és Japán,
amely Hatalmakat a jelen Szerződés Szövetséges
és Társult Főhatalmaknak nevez,
Belgium, Kína, Kuba, Görögország, Nikaragua,
Panama, Lengyelország, Portugália, Románia, a
Szerb-Horvát-Szlovén Állam, Sziám és Cseh-Szlovákország,
amelyek a fentebb megnevezett főhatalmakkal
együtt a Szövetséges és Társult Hatalmakat alkotják,
egyrészről;
és Magyarország
másrészről;
tekintettel arra, hogy Békeszerződés köthetése
céljából Ausztria-Magyarország volt császári és királyi
Kormányának kérelmére a Szövetséges és Társult Főhatalmak
1918. évi november hó 3-án Ausztria-Magyarországnak
fegyverszünetet engedélyeztek és ezt Magyarországra
vonatkozólag az 1918. évi november hó 13-án kötött katonai
egyezménnyel kiegészítették,
tekintettel arra, hogy a Szövetséges és Társult
Hatalmak szintén óhajtják, hogy szilárd, igazságos és tartós
béke lépjen annak a háborúnak helyébe, amely háborúba,
közvetlenül vagy közvetve, Ausztria-Magyarország ellen, többen
közülök egymásután sodródtak bele, s amely háború
Ausztria-Magyarország volt császári és királyi Kormányának
1914. évi július hó 28-án Szerbiához intézett hadüzenetével és
az Ausztria-Magyarországgal szövetséges Németországnak
ellenségeskedéseivel kezdődött,
tekintettel arra, hogy a volt Osztrák-Magyar
Monarchia ma már nem áll fenn és helyébe Magyarországon magyar
nemzeti Kormány lépett;
evégből a Magas Szerződő Felek
meghatalmazottaikká kijelölték, még pedig:
Az Északamerikai Egyesült Államok elnöke:
Hugh Campbell WALLACE úr, az Északamerikai Egyesült Államok különleges követe és párizsi megbízottja;
Őfelsége Nagybritannia és Írország Egyesült Államok és a tengerentúli brit domíniumok királya, India császára:
Edward George VILLIERS őméltósága, Derby grófja, K.G., P.C., K.C.V.O., C. B., őfelsége a brit király különleges követe és párizsi megbízottja;
és
Kanada Domínium nevében:
Sir George Halsey PERLEY őfőméltósága, K. C. M. G., Kanada Egyesült Királyságbeli főbíztosa;
az Ausztrál Közösség nevében:
Andrew FISHER őméltősága, Ausztrália Egyesült Királyságbeli főbiztosa;
Új-Zéland Domínium nevében:
Sir Thomas MACKENZIE őfőméltósága, K.C.M.G., Új-Zéland Egyesült Királyságbeli főbiztosa;
a Dél-Afrikai Unió nevében:
Reginald Andrew BLANKENBERG úr, O.B.E., a Dél-Afrikai Unió Egyesült Királyságbeli főbiztosa;
India nevében:
Edward George VILLIERS őméltósága, Derby grófja, K.G., P.C., K.C.V.O., C.B., őfelsége a brit király különleges követe és párizsi megbízottja;
A Francia Köztársaság elnöke:
Alexandre MILLERAND úr, a Tanács elnöke, külügyminiszter;
Frédéric FRANCOIS-MARSAL úr, pénzügyminiszter;
Auguste Paul-Louis ISAAC úr, ipari és kereskedelmi miniszter;
Jules CAMBON úr, Franciaország nagykövete;
George Maurice PALÉOLOGUE úr, Franciaország nagykövete, a külügyminiszter főtitkára;
Őfelsége Olaszország királya:
Lelio BONIN LONGARE gróf, a királyság szenátora, őfelsége az olasz király különleges követe és párizsi megbízottja;
Mario GRASSI ellentengernagy;
Őfelsége a japán császár:
K. MATSUI úr, őfelsége a japán császár különleges követe és párizsi megbízottja;
Őfelsége Belgium királya:
Jules VAN DEN HEUVEL úr, különleges küldött és meghatalmazott miniszter, államminiszter;
Rolin JACQUEMYNS úr, a Nemzetközi Magánjogi Intézet tagja, a belga delegáció főtitkára;
A Kínai Köztársaság elnöke:
Vikyuin Wellington Koo úr;
Sao-Ke Alfred SZE úr;
A Kubai Köztársaság elnöke:
Dr. Rafael Martinez ORTIZ, a Kubai Köztársaság párizsi különleges küldöttje és meghatalmazott minisztere;
Őfelsége Görögország királya:
Athos ROMANOS úr, őfelsége a görög király párizsi különleges küldöttje és meghatalmazott minisztere;
A Nikaraguai Köztársaság elnöke:
Carlos A. VILLANUEVA úr, a Nikaraguai Köztársaság párizsi követe;
A Panamai Köztársaság elnöke:
Raoul A. AMADOR úr, a Panamai Köztársaság párizsi követe;
A Lengyel Köztársaság elnöke:
Eustache SAPIEHA herceg, a Lengyel Köztársaság londoni különleges küldöttje és meghatalmazott minisztere;
Erasme PILTZ úr, a Lengyel Köztársaság prágai különleges küldöttje és meghatalmazott minisztere;
A Portugál Köztársaság elnöke:
Dr. Affonso da COSTA, a Miniszterek Tanácsának korábbi elnöke;
Joao CHAGAS úr, a Portugál Köztársaság párizsi különleges küldöttje és meghatalmazott minisztere;
Őfelsége Románia királya:
Dr. Jon CANTACUZINO, államminiszter;
Nicolae TITULESCU úr, korábbi miniszteri államtitkár;
Őfelsége a Szerb-Horvát-Szlován király:
Nicolas P. PACHITCH úr, a Miniszterek Tanácsának korábbi elnöke;
Ante TRUMBIC úr, külügyminiszter;
Ivan ZOLGER úr, a jog doktora;
Őfelsége Sziám királya:
Őfelsége CHAROON herceg, őfelsége Sziám királya párizsi különleges küldöttje és meghatalmazott minisztere;
A Cseh-szlovák Köztársaság elnöke:
Edward BENES úr, külügyminiszter;
Stephen OSUSKY úr, a Cseh-szlovák Köztársaság londoni különleges küldöttje és meghatalmazott minisztere;
Magyarország:
BENÁRD Ágost, népjóléti és munkaügyi miniszter;
Tordai DRASCHE-LÁZÁR Alfréd, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter;
akik jó és kellő alakban talált meghatalmazásaik
kicserélése után a következő rendelkezésekben állapodtak
meg:
A jelen Szerződés életbelépésével a hadiállapot
megszűnik.
Ettől az időtől kezdve s a jelen Szerződés
rendelkezéseinek fenntartásával, a Szövetséges és Társult
Hatalmak Magyarországgal hivatalos érintkezésbe lépnek.
I. RÉSZ
A Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya
A Magas Szerződő Felek,
avégből, hogy a nemzetek együttműködését
előmozdítsák és a nemzetközi békét s biztonságot
megvalósítsák, még pedig:
azzal, hogy egyes esetekben kötelezettséget
vállalnak a háború elkerülésére,
azzal, hogy nyilt, igazságos és becsületes
nemzetközi összeköttetéseket tartanak fenn,
azzal, hogy a nemzetközi jog szabályait ezentúl
a Kormányok kölcsönös magatartásának valóságos zsinórmértékéül
határozottan elismerik és
azzal, hogy a szervezett népeknek egymásközti
érintkezésében az igazság uralmát és mindennemű szerződéses
kötelezettségnek lelkiismeretes tiszteletbentartását
biztosítják,
megállapították a Nemzetek Szövetségének alább
következő Egyességokmányát.
1. Cikk. A Nemzetek Szövetségének eredeti
tagjai azok az aláíró tagok, amelyeket a jelen Egyességokmány
Függeléke megnevez, valamint az ugyanott megjelölt más Államok
közül is azok, amelyek a jelen Egyességokmányhoz fenntartás
nélkül csatlakoznak. Ez a csatlakozás nyilatkozattal valósul
meg, amelyet az Egyességokmány életbelépésétől számított két
hónapon belül kell a Titkársághoz benyujtani. Erről a
nyilatkozatról értesíteni kell a Szövetség valamennyi többi
tagját.
Bármely Állam, Dominium vagy Gyarmat, amelynek
önrendelkezési joga van, s amelyet a Függelék nem nevez meg, a
Szövetség tagjává válhatik, ha a Közgyűlés kétharmad része
ehhez hozzájárul, feltéve, hogy az illető Állam, Dominium vagy
Gyarmat hathatós biztosítékot nyujt abbeli őszinte
szándékairól, hogy nemzetközi kötelezettségeit teljesíteni
fogja és hogy elfogadja azokat a szabályokat, amelyeket
szárazföldi, tengeri, úgyszintén légi haderejére és hadi
felszerelésére nézve a Szövetség jónak lát
megállapítani.
A Szövetség bármely tagja két évi előzetes
felmondás után kiléphet a Szövetségből, feltéve, hogy a
kilépés időpontjáig teljesítette valamennyi nemzetközi
kötelezettségét, ideértve a jelen Egyességokmányból folyó
kötelezettségeket is.
2. Cikk. A Szövetség a jelen
Egyességokmányban körülírt tevékenységét a Közgyűlés és Tanács
útján gyakorolja, amelyek mellett az állandó Titkárság
működik.
3. Cikk. A Közgyűlés a Szövetség
tagjainak képviselőiből áll.
A Közgyűlés meghatározott időközökben és ha a
körülmények megkívánják, más időpontokban is vagy a Szövetség
székhelyén, vagy más kijelölt helyen ül össze.
A Közgyűlés a maga ülésein minden üggyel
foglalkozhatik, amely a Szövetség működésének körébe esik,
vagy a világbékét érinti.
A Közgyűlés ülésein a Szövetség minden egyes
tagjának csak egy szavazata és legfeljebb három képviselője
lehet.
4. Cikk. A Tanács a Szövetséges és
Társult Főhatalmak képviselőiből, továbbá a Szövetség más négy
tagjának képviselőiből áll. A Szövetségnek ezt a négy tagját a
Közgyűlés saját tetszése szerint időről-időre jelöli ki.
Addig, amíg a Közgyűlés részéről először megjelölendő négy
szövetségi tag a maga képviselőit ki nem nevezi, Belgium,
Brazilia, Spanyolország és Görögország képviselői lesznek a
Tanács tagjai.
A Közgyűlés többségének hozzájárulásával a
Tanács a Szövetségnek más tagjait is kijelölheti avégből, hogy
ezentúl az ő képviselőik is állandó tagjai legyenek a
Tanácsnak; ugyanily hozzájárulással a Tanács felemelheti
azoknak a szövetségi tagoknak számát is, amelyeknek a
Közgyűlés a Tanácsban képviseleti jogot ad.
A Tanács oly időpontokban, amint azt a
körülmények megkívánják, de évenkint legalább egyszer vagy a
Szövetség székhelyén vagy más kijelölt helyen ül össze.
A Tanács a maga ülésein minden üggyel
foglalkozhatik, amely a Szövetség működésének körébe esik,
vagy a világbékét érinti.
A Szövetségnek a Tanácsban nem képviselt minden
tagját meg kell hívni, hogy képviselőt küldjön ki tagsági
joggal a Tanácsnak olyan üléseire, amelyeken a Szövetség
illető tagjának érdekeit különösen érintő ügyeket
tárgyalnak.
A Tanács ülésein a Szövetség minden egyes
tagjának, amelynek a Tanácsban képviselője van, csak egy
szavazata és legfeljebb egy képviselője lehet.
5. Cikk. Hacsak a jelen Egyességokmány
vagy a jelen Szerződés rendelkezései kifejezetten másként nem
intézkednek, a Közgyűlésnek vagy a Tanácsnak bármely ülésén a
határozatokat az ülésen képviselt szövetségi tagok egyhangú
hozzájárulásával kell hozni.
Minden eljárási kérdésben, amely a Közgyűlés
vagy a Tanács ülésein felmerül, ideértve az egyes ügyek
megvizsgálására szolgáló bizottságok kiküldését is, a
Közgyűlés vagy a Tanács határoz, még pedig az ülésen képviselt
szövetségi tagok szótöbbségével.
A Közgyűlésnek első ülését és a Tanácsnak első
ülését az Északamerikai Egyesült Államok elnöke fogja
összehívni.
6. Cikk. Az állandó Titkárságot a
Szövetség székhelyén kell felállítani. A Titkárság a
főtitkárból, továbbá a megfelelő számú titkárból és egyéb
személyzetből áll.
Az első főtitkárt a Függelék nevezi meg; a
jövőben a főtitkárt a Tanács fogja a Közgyűlés többségének
hozzájárulásával kinevezni.
A titkárokat és a titkárság egyéb személyzetét a
főtitkár nevezi ki a Tanács hozzájárulásával.
A főtitkár ilyen minőségben részt vesz mind a
Közgyűlésnek, mind a Tanácsnak valamennyi ülésein.
A Titkárság költségeit a Szövetség tagjai
viselik, abban az arányban, amelyben az Egyetemes
Postaegyesület Nemzetközi irodájának költségeihez járulnak
hozzá.
7. Cikk. A Szövetség székhelye
Genf.
A Tanács bármikor elhatározhatja, hogy a
Szövetség székhelyét máshová helyezi át.
Minden tisztség, amelyet a Szövetségnél vagy
azzal kapcsolatban el kell látni, ideértve a Titkárságot is,
egyaránt betölthető férfival vagy nővel.
A Szövetség tagjainak képviselői és a Szövetség
hivatalnokai a Szövetség ügyeinek ellátása alatt a diplomáciai
személyek kiváltságaiban és mentességeiben részesülnek.
A Szövetségnek vagy hivatalnokainak, avagy az
üléseken résztvevő képviselőknek használatában álló épületek
és egyéb ingatlanok sérthetetlenek.
8. Cikk. A Szövetség tagjai elismerik,
hogy a béke fenntartása megköveteli a nemzetek
fegyverkezésének csökkentését addig a legalacsonyabb fokig,
amely az állam biztonságával és nemzetközi kötelezettségeknek
közös eljárás útján megvalósítandó kikényszerítésével még
összeegyeztethető.
A Tanács a kérdéses csökkentésnek terveit minden
egyes Állam földrajzi fekvésének és különös körülményeinek
figyelembe vételével elkészíti avégből, hogy a különféle
Kormányok ezeket a terveket megvizsgálhassák és megfelelően
intézkedhessenek.
Az említett terveket legalább tízévenkint újabb
vizsgálatnak és, ha szükséges, módosításnak kell
alávetni.
Ha ezeket a terveket a különféle Kormányok
elfogadták, az ekként megállapított fegyverkezési
korlátozásokat a Tanács hozzájárulása nélkül nem szabad
túllépni.
A Szövetség tagjai egyetértenek arra nézve, hogy
lőszernek és hadianyagnak magánvállalatok részéről való
gyártása súlyos ellenvetésekre ad okot. A Tanácsnak lesz
kötelessége, hogy javaslatokat tegyen az ily gyártásból
származó káros következmények elhárítására, kellő figyelembe
véve azoknak a szövetségi tagoknak a szükségleteit is, amelyek
a saját biztonságukra szükséges lőszernek és hadianyagnak
gyártására maguk nem képesek.
A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy
kölcsönösen nyilt és kimerítő felvilágosítást adnak egymásnak
fegyverkezésük mértékéről, szárazföldi, tengeri és légi
véderőprogrammjukról és hadicélokra alkalmas iparágaik
helyzetéről.
9. Cikk. Állandó bizottságot kell
alakítani avégből, hogy az a Tanácsnak az 1. és a 8. Cikk
rendelkezéseinek végrehajtására és általában a szárazföldi,
tengeri és légi haderő kérdéseire nézve véleményt adjon.
10. Cikk. A Szövetség tagjai kötelezik
magukat arra, hogy a Szövetség valamennyi tagjának területi
épségét és jelenlegi politikai függetlenségét tiszteletben
tartják és minden külső támadással szemben megóvják. Ha ily
támadás vagy fenyegetés esete, avagy ily támadás veszélye
bekövetkezik, a Tanács megfontolás alá veszi, miként kellene a
fent megállapított kötelezettséget teljesíteni.
11. Cikk. Ezennel kimondatik, hogy minden
háború vagy háborúval való fenyegetés, akár közvetlenül érinti
a Szövetség bármelyik tagját, akár nem, a Szövetséget a maga
egészében érdeklő ügy és a Szövetségnek ilyenkor kötelessége,
hogy a nemzetek békéjének fenntartására alkalmasnak és
hathatósnak mutatkozó minden intézkedést megtegyen. Ha ilyen
eset állana be, a főtitkár a Szövetség bármelyik tagjának
kérelmére haladéktalanul egybehívja a Tanácsot.
Kimondatik az is, hogy a Szövetség minden egyes
tagjának jogában áll a Közgyűlés vagy a Tanács figyelmét
barátságos módon felhívni a nemzetközi viszonyokat érintő
minden oly körülményre, mely azzal fenyeget, hogy megzavarja a
békét vagy a nemzetek között a jó egyetértést, amelytől a béke
függ.
12. Cikk. A Szövetség összes tagjai
megállapodnak abban, hogy a közöttük esetleg felmerülő vitás
kérdéseket, amelyek szakadáshoz vezethetnek, vagy választott
bíróság, vagy a Tanács vizsgálata alá bocsátják. Megegyeznek
továbbá abban, hogy semmi esetben sem kezdenek háborút előbb,
mint három hónappal a bíróság ítélete vagy a Tanács jelentése
után.
Az e cikkben megjelölt összes esetekben a
választott bírák megfelelő határidőn belül ítéletet kötelesek
hozni, a Tanács pedig jelentését hat hónapon belül terjeszti
elő attól a naptól számítva, amelyen a vitás eset eléje
került.
13. Cikk. A Szövetség tagjai
megállapodnak abban, hogy ha közöttük oly vitás eset merül
fel, amely nézetük szerint választott bírósági döntésnek
vethető alá és amely diplomáciai úton kielégítő módon nem
intézhető el, az ügyet a maga egészében választott bíróság elé
terjesztik.
A választott-bírósági döntésre alkalmas vitás
esetek közé tartozóknak mondatnak ki általában: valamely
szerződés értelmezése, a nemzetközi jog bármely kérdése,
bármely ténynek megállapítása, mely ha bebizonyul, valamely
nemzetközi kötelezettség megszegését jelentené, vagy a
jóvátétel terjedelme és módja, amely ilyen megszegés esetében
teljesítendő volna.
Ilyen vitás esetekben döntő választott bíróság
az a bíróság lesz, amelyben a felek a vitás esetre nézve
megállapodtak, vagy amelyet valamely közöttük létrejött
egyezmény kijelölt.
A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy híven
végrehajtják a hozott ítéletet és nem indítanak háborút a
Szövetség olyan tagjai ellen, amely az ítéletnek aláveti
magát. Abban az esetben, ha az ítéletet nem hajtják végre, a
Tanács az ítélet érvényesítésére megfelelő intézkedéseket
indítványoz.
14. Cikk. A Tanács Állandó Nemzetközi
Bíróság felállítására vonatkozó tervezetet fog készíteni és
azt elfogadás végett a Szövetségi tagjai elé terjeszti. Ennek
a Bíróságnak hatásköre ki fog terjedni a felek részéről elébe
terjesztett minden jellegű vitás esetre. A Bíróság azonfelül
véleményt fog nyilvánítani minden olyan vitás esetben és
kérdésben, amelyet a Tanács vagy a Közgyűlés hozzá utal.
15. Cikk. Ha a Szövetség tagjai között
olyan vitás eset merül fel, amely szakadásra vezethetne és
amely a 13. Cikk értelmében nem esik választottbírósági
eljárás alá, a Szövetség tagjai megegyeznek abban, hogy az
ügyet a Tanács elé terjesztik. Az ügynek a Tanács elé
terjesztéséhez elegendő, ha a felek egyike a vitás eset
fennforgását bejelenti a főtitkárnak, aki minden szükséges
lépést megtesz a tüzetes nyomozás és megvizsgálás
érdekében.
A felek ebből a célból az ügy állását az ügyre
vonatkozó minden bizonyítékkal és okirattal együtt a
legrövidebb idő alatt a főtitkárral közlik és a Tanács azonnal
elrendelheti mindezeknek nyilvánosságra hozatalát.
A Tanács a vitás kérdés elintézésére törekszik.
Ha törekvései eredményesek, a vonatkozó tényállást a szükséges
magyarázatokkal és az elintézés módjával együtt nyilvánosságra
hozza oly mértékben, amint azt célravezetőnek tartja.
Ha a vitás esetet nem lehetett elrendezni, akkor
a Tanács egyhangú vagy többségi határozat alapján meghozza és
nyilvánosságra hozza jelentését, amelyben közli a vitás eset
tényállását és azokat az indítványokat, amelyeket az eset
megoldására nézve méltányosaknak és megfelelőknek talál.
A Szövetségnek a Tanácsban képviselt bármely
tagja hasonló módon nyilvánosságra hozhatja a vitás eset
tényállását és ebből vont következtetéseit.
A Szövetség tagjai kötelezik magukat, hogy, ha a
Tanács jelentését - a vitában álló felek képviselőinek
szavazatát nem számítva - a tagok egyhangúlag elfogadták,
egyik olyan fél ellen sem viselnek háborút, amely a
jelentésben ajánlott megoldást elfogadja.
Ha a Tanácsnak nem sikerül minden tagját - a
vitában álló felek képviselőinek kivételével - jelentésének
egyhangú elfogadására bírni, a Szövetség tagjai fenntartják
maguknak azt a jogot, hogy akképen cselekedjenek, amint azt a
jog és igazság érdekében szükségesnek látják.
Ha az egyik fél azt állítja és a Tanács
megállapítja, hogy a nemzetközi jog szerint a vitás eset ennek
a félnek hazai igazságszolgáltatása alá tartozik, a Tanács ezt
jelentésében kimondja anélkül, hogy bármiféle megoldást
ajánlana.
A Tanács a jelen cikkben megnevezett minden
ügyben a vitás esetet a Közgyűlés elé terjesztheti. A felek
bármelyikének kívánságára is a vitás esetet a Közgyűlés elé
kell terjeszteni. Ezt a kívánságot tizennégy napon belül kell
tudatni attól a naptól számítva, amelyen a vitás kérdés a
Tanács elé került.
A Közgyűlés elé terjesztett minden esetben, a
jelen cikknek és a 12. Cikknek azon rendelkezései, amelyek a
Tanács eljárására és hatáskörére vonatkoznak, a Közgyűlés
eljárására és hatáskörére is alkalmazást nyernek. A Közgyűlés
olyan jelentésének, amelyet a Tanácsban képviselt szövetségi
tagok jóváhagyásával és a Szövetség többi tagjai többségének
hozzájárulásával - minden esetben a vitában álló felek
kivételével - hoztak, ugyanaz a hatálya van, mint az olyan
jelentésnek, amelyet a Tanács összes tagjai - kivéve a felek
képviselőit - egyhangúlag elfogadnak.
16. Cikk. Ha a Szövetség valamelyik tagja
a 12., 13. és 15. Cikkekben foglalt megállapodások ellenére a
döntést háború útján keresi, ezt a tagot ipso facto olyannak
kell tekinteni, mintha háborús cselekményt követett volna el a
Szövetség valamennyi többi tagja ellen. Ez utóbbiak kötelezik
magukat, hogy az ilyen Állammal minden kereskedelmi és
pénzügyi összeköttetést haladéktalanul megszakítanak, saját
állampolgáraik és a szerződésszegő Állam polgárai között
minden érintkezést betiltanak és minden pénzügyi, kereskedelmi
vagy személyes összeköttetést megszüntetnek a szerződésszegő
és minden más Állam polgárai között, tekintet nélkül arra,
hogy a másik Állam a Szövetség tagja-e vagy sem.
Ilyen esetben a Tanács köteles a különféle
érdekelt Kormányoknak ajánlatot tenni aziránt, hogy a
Szövetség tagjai egyenkint minő szárazföldi, tengeri és légi
haderővel járuljanak hozzá azokhoz a fegyveres erőkhöz,
amelyek a szövetségi megállapodások betartását biztosítani
hivatva lesznek.
A Szövetség tagjai megegyeznek továbbá abban is,
hogy az e cikk alapján megvalósítandó pénzügyi és gazdasági
intézkedésekben egymást kölcsönösen támogatni fogják, hogy az
ezzel járó veszteségek és hátrányok a legkisebb mértékre
csökkenjenek; épp így kölcsönösen támogatni fogják egymást a
védekezésben minden olyan külön intézkedés ellen, amelyet a
szerződésszegő Állam valamelyikükkel szemben alkalmaz;
valamint megfelelő intézkedéseket fognak tenni arra nézve,
hogy az ő területükön átvonulhassanak bármely szövetségi
tagnak oly haderői, amelyek a szövetségi megállapodások
betartásának biztosításában közreműködnek.
Minden tag, amely a Szövetségből folyó bármely
kötelezettséget megsért, a Szövetségből kizárható. A kizárás a
Tanácsban képviselt valamennyi szövetségi tagnak szavazata
alapján történik.
17. Cikk. Ha két olyan Állam között,
amelyek közül csak az egyik vagy egyik sem tagja a
Szövetségnek, vitás eset merül fel, a Szövetség kötelékébe nem
tartozó Államot vagy Államokat fel kell szólítani, hogy a
vitás kérdés megoldása céljából a Szövetség tagjaira nézve
megállapított kötelezettségeknek vessék alá magukat és pedig
oly feltételek mellett, amilyeneket a Tanács igazságosaknak
tart. Ha ennek a felszólításnak eleget tesznek, akkor a 12-16.
Cikkek rendelkezései irányadók azokkal a változtatásokkal,
amelyeket a Tanács szükségeseknek tart.
Ennek a felszólításnak elküldése után a Tanács
azonnal vizsgálatot indít a vitás eset körülményeire nézve azt
az intézkedést indítványozza, amelyet az adott esetben a
legjobbnak és a leghatásosabbnak tart.
Ha a felszólított Állam a vitás eset
elintézésénél a Szövetség tagjaira rótt kötelezettségek
elvállalását visszautasítja és a Szövetség valamelyik tagja
ellen háborút indít, az ilyen Állammal szemben a 16. Cikk
rendelkezései nyernek alkalmazást.
Ha a felszólítás ellenére mindkét fél vonakodik
a Szövetség tagjaira rótt kötelezettségeket a vitás eset
elintézésénél elfogadni, a Tanács minden olyan intézkedést és
indítványt megtehet, amely az ellenségeskedések megelőzésére
és a vita megoldására alkalmas.
18. Cikk. Minden nemzetközi szerződést
vagy megállapodást, amelyet a Szövetség bármely tagja ezentúl
létesít, haladéktalanul be kell iktatni a Titkárságnál és a
Titkárságnak azt, mihelyt lehetséges, közzé kell tennie. A
Titkárságnál való beiktatás előtt semmiféle ilyen nemzetközi
szerződésnek vagy megállapodásnak nincs kötelező ereje.
19. Cikk. A Közgyűlés időnkint
felhívhatja a Szövetség tagjait az alkalmazhatatlanná vált
szerződéseknek és olyan nemzetközi állapotoknak újabb
megvizsgálására, amelyeknek fennmaradása a világbékét
veszélyeztethetné.
20. Cikk. A Szövetség tagjai egyenkint
megyeznek abban, hogy a jelen Egyességokmány elfogadásával
közöttük megszűnik minden olyan kötelezettség és megegyezés,
amely az Egyességokmány rendelkezéseivel össze nem
egyeztethető; ünnepélyesen kötelezik magukat, hogy ezentúl a
jelen Egyességokmány rendelkezéseivel összeférhetetlen
kötelezettségeket nem vállalnak.
Ha a Szövetség valamely tagja a Szövetségbe
lépése előtt a jelen Egyességokmánnyal összeférhetetlen
kötelezettséget vállalt volna, kötelessége, hogy
haladéktalanul megtegye a lépéseket az ily kötelezettségek
felbontása iránt.
21. Cikk. A béke fenntartását biztosító
nemzetközi megegyezések, mint a választott bírósági
szerződések és bizonyos területekre vonatkozó megállapodások,
amilyen a Monroe-elmélet, érvényességét a jelen Egyességokmány
rendelkezései semmiben sem érintik.
22. Cikk. Oly gyarmatokra és területekre
nézve, amelyek az elmult háború következtében megszüntek az
őket azelőtt kormányzó Államok fennhatósága alá tartozni, s
amelyeken oly népek laknak, amelyek a mai világ különösen
nehéz viszonyai között még nem tudják önmagukat kormányozni,
alapelvül mondatik ki, hogy ezeknek a népeknek jóléte és
fejlődése a civilizáció szent hivatása, amelynek biztosítékait
fel kell venni a jelen Egyességokmányba.
Ez alapelv gyakorlati megvalósításának
legalkalmasabb módja az, hogy e népek felett való gyámságra
megbízást azok a fejlettebb nemzetek nyernek, amelyek
segédeszközeiknél, tapasztalataiknál vagy földrajzi
helyzetüknél fogva leginkább képesek és hajlandók ennek a
felelősségnek vállalására; ezek a nemzetek a gyámságot, mint a
Szövetség megbizottai, ennek nevében gyakorolnák.
A megbízás jellegének az illető nép fejlődési
foka, a terület földrajzi fekvése, gazdasági viszonyai és más
egyéb körülményei szerint kell különböznie.
Bizonyos közületek, amelyek azelőtt a Török
Birodalomhoz tartoztak, a fejlettségnek oly fokát érték el,
hogy független nemzetként ideiglenesen elismerhetők, azzal a
feltétellel, hogy közigazgatásuk valamely Megbízott Hatalom
tanácsadó és támogató vezetése alá helyeztesék addig az
időpontig, amikor már önmaguk is tudják sorsukat intézni. A
Megbízott Hatalom választásánál elsősorban ezeknek a
közületeknek kívánságait kell tekintetbe venni.
Más népek, különösen a középafrikaiak, olyan
fejlődési fokon állanak, hogy a Megbízott Hatalmat kell
felelőssé tenni a területnek olyan közigazgatásáért, amely a
lelkiismereti és vallásszabadságot a közrend és a jó erkölcs
követelte korlátozásokkal biztosítja, továbbá biztosítja
bizonyos visszaéléseknek, mint a rabszolga-, fegyver- és
szeszkereskedelemnek megtiltását, valamint erődök, hadi- vagy
tengerészeti támpontok létesítésének és a bennszülöttek
katonai kiképzésének megakadályozását, kivéve, ha ez a
kiképzés rendőri és területvédelmi célokat szolgál; a
Megbízott Hatalomnak a Szövetség más tagjai részére is
biztosítani kell a kereskedelem és áruforgalom azonos
lehetőségét.
Végül vannak oly területek, mint
Délnyugat-Afrika és a Csendes-Óceán déli részének bizonyos
szigetei, amelyek csekély népsűrűségüknél, kis terjedelmüknél,
a civilizáció központjaitól való távollétüknél, a Megbízott
Hatalom területével földrajzi összefüggésüknél vagy más
körülményeknél fogva, legkedvezőbben a Megbízott Hatalom
törvényei szerint és területének alkotó részeként
igazgathatók, fenntartva a bennszülött lakosság érdekében
fentebb felsorolt biztosítékokat.
A megbízás minden esetében a Megbízott
Hatalomnak a Tanácshoz évenkint jelentést kell tennie a reá
bízott területről.
Ha a Megbízott Hatalom jogkörének,
ellenőrzésének vagy közigazgatásának terjedelmére vonatkozólag
a Szövetség tagjai előzetesen nem állapodtak meg, erre nézve
minden egyes esetben a Tanács kifejezetten határoz.
Állandó Bizottságot kell alakítani avégből, hogy
az a Megbízott Hatalmak évi jelentéseit átvegye, megvizsgálja
és a Tanácsnak a megbízások végrehajtására vonatkozó minden
kérdésben véleményt adjon.
23. Cikk. A Szövetség tagjai a már
fennálló vagy a jövőben kötendő nemzetközi egyezmények
határozataival egybehangzóan és azok fenntartása
mellett:
a) arra törekszenek, hogy férfiak,
asszonyok és gyermekek részére méltányos és emberies
munkafeltételeket biztosítsanak és tartsanak fenn úgy saját
országaikban, mint minden olyan országban, amelyre
kereskedelmi vagy ipari összeköttetésük kiterjed és ebből a
célból szükséges nemzetközi szervezeteket létesítsenek és
tartsanak fenn;
b) kötelezik magukat, hogy az igazgatásuk
alá bocsátott területek bennszülött lakosságával szemben
igazságos bánásmódról gondoskodni fognak;
c) megbízzák a Szövetséget a leány- és
gyermekkereskedelemre, valamint az ópiummal és más ártalmas
szerekkel való kereskedésre vonatkozó egyezmények
végrehajtásának legfőbb ellenőrzésével;
d) megbízzák a Szövetséget a fegyver- és
lőszerkereskedelem legfőbb ellenőrzésével oly országok
tekintetében, amelyekben ez az ellenőrzés közérdekből
szükséges;
e) megteszik a szükséges intézkedéseket,
hogy a közlekedés és az átmenő forgalom szabadságát, valamint
az egyenlő elbánást a Szövetség valamennyi tagjának
kereskedelme számára biztosítsák. Ebben a vonatkozásban az
1914-1918. évi háború következtében elpusztított vidékek
különös szükségleteit figyelembe kell venni;
f) arra törekszenek, hogy nemzetközi
rendszabályokat foganatosítsanak a betegségek elhárítására és
legyőzésére.
24. Cikk. Minden nemzetközi hivatal,
amelyet előbb kötött általános egyezmények alapján szerveztek,
a felek belegyezésével a Szövetség igazgatása alá kerül.
Minden ilyféle nemzetközi hivatal és nemzetközi érdekű ügyek
rendezésére hivatott bizottság, amely ezentúl keletkezik, a
Szövetség igazgatása alatt fog állani.
Általános egyezményekkel szabályozott oly
nemzetközi ügyekre nézve, amelyek nemzetközi bizottságok vagy
hivatalok ellenőrzése alatt nem állanak, a Szövetség
Titkársága, ha a Tanács beleegyezését megadja és ha a felek
kívánják, az ügyre vonatkozó minden adatot összegyűjt és
közöl, valamint minden szükséges vagy célszerű segítséget
megad.
A Tanács elrendelheti, hogy a Szövetség
igazgatása alatt működő bármely hivatal vagy bizottság
költségeit a Titkárság viselje.
25. Cikk. A Szövetség tagjai megegyeznek
arra nézve, hogy a Vörös Kereszt Egylet elismert önkéntes
nemzeti szervezeteinek létesítését és együttműködését
elősegíteni és támogatni fogják, minthogy ezeknek célja az
egészségi állapotok javítása, a betegségek mellőzése és a
szenvedéseknek enyhítése az egész világon.
26. Cikk. A jelen Egyességokmányra
vonatkozó módosítások akkor lépnek életbe, ha a Szövetségnek
azok a tagjai, amelyeknek képviselői a Tanácsot alkotják és a
Szövetség azon tagjainak többsége, amelyeknek képviselői a
Közgyűlést alkotják, ezeket a módosításokat
megerősítették.
Semmiféle módosítás sem kötelező a Szövetségnek
olyan tagjára nézve, amely kijelenti, hogy a módosításhoz nem
járul hozzá; ebben az esetben azonban megszűnik a Szövetség
tagja lenni.
Függelék
I. A Nemzetek Szövetségének eredeti tagjai:
Északamerikai Egyesült Államok, Belgium,
Bolivia, Brazilia, Brit Birodalom, Kanada, Ausztrália,
Délafrika, Újzéland, India, Kína, Kuba, Equador,
Franciaország, Görögország, Guatemala, Haiti, Hedzsasz,
Hondurasz, Olaszország, Japán, Libéria, Nikaragua, Panama,
Peru, Lengyelország, Portugália, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén
Állam, Sziám, Cseh-Szlovákország, Uruguay.
Az Egyességokmányhoz való csatlakozásra
meghívott Államok: Argentiniai Köztársaság, Csile, Kolumbia,
Dánország, Németalföld, Norvégország, Paraguay, Perzsia,
Szalvádor, Spanyolország, Svédország, Svájc, Venezuela.
II. A Nemzetek Szövetségének első főtitkára:
Sir James Eric Drummond őfőméltősága, K. C. M. G., C. B.
II. RÉSZ
Magyarország határai
27. Cikk. Magyarország határai
következőképen állapíttatnak meg (lásd a csatolt
térképet):
1. Ausztriával:
Antonienhoftól (Köpcsénytől keletre) nyugatra
körülbelül egy km távolságnyira választandó ponttól, amely
hármas határpontja Magyarországnak, Ausztriának és
Cseh-Szlovákországnak, dél felé a Mosonszentjánostól
délnyugatra körülbelül 8 km-re fekvő 115. magassági
pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
teljesen magyar területen hagyja az oroszvár-csornai
vasútvonalat, és Horvátjárfalutól és Pusztasomorjától
nyugatra, Köpcsénytől, Németjárfalutól, Miklóshalmától és
Mosontarcsától keletre halad;
innen nyugat felé a Fertő-tó déli partján
Fertőboz és Hidegség közt választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Pomogytól délre halad, Magyarországnak hagyja az egész
Főcsatornát és a helyiérdekű vasútvonalat, amely Mexikó
állomásról északnyugat felé vezet, metszi a Fertőtavat és a
szigettől, amelyen a 117. magassági pont van, délre
halad;
innen dél felé a 265. magassági pontig (Kamenje)
körülbelül 2 km-re Fülestől délkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Nagycenktől és Fülestől keletre, Németperesztegtől és
Kövesdtől nyugatra halad;
innen délnyugat felé a 883. magassági pontig
(Írott kő) körülbelül 9 km-re Kőszegtől délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Locsmándtól, Ólmodtól és Rendektől délkeletre, Kőszegtől és az
e helységből Salamonfára vezető úttól északnyugatra
halad;
innen dél felé a 234. magassági pontig,
körülbelül 7 km-re Pinkamindszenttől észak-északkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Rohonctól és Nagynardától keletre, Bucsutól és Dozmattól
nyugatra, azután pedig a 273., 260. és 241. magassági pontokon
át halad;
innen általában délnyugat irányban a 353.
magassági pontig, körülbelül 6 km-re Szentgotthárdtól
észak-északkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Nagysároslak és Pinkamindszent között, Karácsfa, Németbükkös
és Zsámánd községektől délre, azután pedig a 323. magassági
ponton (Hochkogel) át halad;
innen délnyugat felé, a Rába és a Mura
medencéinek vízválasztó vonalán Tókától keletre, körülbelül 2
km távolságnyira megállapítandó pontig, amely hármas
határpontja Ausztriának, Magyarországnak és a
Szerb-Horvát-Szlovén Államnak:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Rábakeresztúr, Németlak és Nagyfalva községektől keletre, a
radkersburg-szentgotthárdi úttól nyugatra és a 353. magassági
ponton (Janke-hegy) át halad.
2. A Szerb-Horvát-Szlovén Állammal:
A fentebb meghatározott ponttól kelet felé a
313. magassági pontig, körülbelül 10 km-re Szentgotthárdtól
délre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
általában véve az északra fekvő Rába és a délre fekvő Mura
medencéjét elválasztó vonalat követi;
innen dél felé a 295. magassági pontig
(körülbelül 16 km-re Muraszombattól északkeletre):
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Nagydolány, Őrihodos és vasútállomása, Kapornak, Domonkosfa és
Kisszerdahely helységektől keletre, Kotormánytól és
Szomoróctól nyugatra és a 319. és 291. magassági pontokon át
halad;
innen délkelet felé a 209. magassági pontig,
körülbelül 3 km-re Nemesnéptől nyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
általában véve az északra fekvő nemesnépi és a délre fekvő
kebelei medencét elválasztó vonalat követi;
innen dél-délkelet felé, a Lendva folyón a 265.
magassági ponttól délre választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Kebeleszentmárton, Zsitkóc, Göntérháza, Lendvahidvég,
Csentevölgy és Pince helységektől keletre, Lendvajakabfától,
Bödeházától, Gáborjánházától, Dédestől és Lendvaújfalutól
nyugatra halad:
innen délkelet felé:
a Lendva folyása lefelé;
azután a Mura folyása lefelé;
azután a volt magyar-horvát határral való
találkozópontjáig, a gyékényes-kaproncai vasúti hídtól
körülbelül 1500 m-re felfelé;
a Dráva folyása lefelé;
innen délkelet felé, Alsómiholjáctól keletre
körülbelül 9 km távolságnyira választandó pontig:
Magyarország és Horvát-Szlavonországok volt
közigazgatási határa, azzal a kiigazítással, hogy a
gyékényes-barcsi vasútvonal a gólai állomással együtt teljesen
magyar területre essék;
innen kelet felé a 93. magassági pontig,
körülbelül 3 km-re Baranya-vártól délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Torjánc, Lőcs és Benge helységektől északra, Kásádtól és
Beremendtől, ez utóbbinak vasútállomásától és Ilocskától délre
halad;
innen északkelet felé, a Duna folyásán a 169.
magassági ponttól (Kiskőszeg) északra körülbelül 8 km
távolságnyira a helyszínén választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Baranyavártól, Főherceglaktól (a Szerb-Horvát-Szlovén államnak
juttatva a Baranyavártól északra közvetlenül elágazó s ezt a
két helységet összekötő vasútvonalat) és Dályoktó nyugatra,
Ivándárdától, Sároktól, Udvartól és Izabellaföldtől (s ennek
vasútjától) keletre halad;
innen kelet-északkelet felé, a Kígyós-patak
folyásának pontjáig, Bácsmadaras állomástól körülbelül 3 km-re
kelet-délkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Hercegszántó és Bereg helységek közt halad, azután általában
a Kígyós-patak folyását követi, azonban Regőcétől északra
fordul;
innen kelet-északkelet felé, a Tisza holt ágán,
Horgos állomástól kelet-északkeletre körülbelül 5 1/2 km
távolságnyira választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Kunbajától délre halad, a szabadka-bácsalmási vasútvonalat
Csikéria állomástól körülbelül 1500 m-re keletre, a
szabadka-kiskúnhalasi vasútvonalat Kelebia állomástól
körülbelül 3 km-re délre átvágja, Horgostól és
vasútállomásától északra, Röszkeszentmihálytelektől pedig
délre halad;
innen délkelet felé a Tiszáig:
a holtág középvonala;
innen felfelé körülbelül 5 km távolságnyira, a
helyszínén választandó pontig:
a Tisza folyása;
innen általában kelet felé, Kiszombor állomástól
délnyugatra körülbelül 4 km távolságnyira, körülbelül
kelet-délkeletre a 84. magassági ponttól és dél-délnyugatra a
83. magassági ponttól a helyszínén választandó pontig, amely
hármas határpontja lesz Romániának, Magyarországnak és a
Szerb-Horvát-Szlovén Államnak:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Gyála
és Ószentiván helységek, továbbá Óbéb és Kübekháza közt
halad.
3. Romániával:
A fentebb meghatározott ponttól kelet-északkelet
felé a Maros folyón, a makó-szegedi vasútvonal hídjától
körülbelül 3500 m-re felfelé megállapítandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal;
innen délkeletre, azután északkeletre a nagylaki
állomástól délre körülbelül 1 km távolságnyira választandó
pontig:
a Maros folyó folyása felfelé;
innen északkeletre, Csanád és Arad vármegyék
közigazgatási határának kiszögeléséig, Németperegtől
észak-északnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely Nagylak
és a vasútállomás között halad;
innen kelet-északkelet felé, Battonya és Tornya
helyiségek között a helyszínén választandó pontig:
az említett megyehatár, amely Németperegtől és
Kisperegtől északra halad;
innen a 123. magassági pontig (Marosligettől
körülbelül 1200 m-re keletre), amely hármas határpontja
Magyarországnak, Romániának és Cseh-Szlovákország ruthén
területének:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Nagyvarjastól, Kisvarjastól és Nagyiratostól nyugatra,
Dombegyháztól, Kevermestől és Elektől keletre, Ottlakától,
Nagypéltől, Gyálavarsándtól, Anttól és Illyétől nyugatra,
Gyulától, Gyulaváritól és Kötegyántól keletre halad, átvágja a
nagyszalonta-gyulai vasútvonalat Nagyszalontától körülbelül 12
km-re a két elágazás között, amelyet ez a vasútvonal
keresztezése alkot a szeghalom-erdőgyaraki vasútvonallal;
azután Méhkeréktől keletre, Nagyszalontától és Marciházától
nyugatra, Geszttől keletre, Atyástól, Oláh-Szent-Miklóstól és
Rojttól nyugatra, Ugrától és Harsánytól keletre, Kőrösszegtől
és Kőröstarjántól nyugatra, Szakálltól és Berek-Böszörménytől
keletre, Borstól nyugatra, Ártándtól keletre, Nagyszántótól
nyugatra, Nagykerekitől keletre, Pelbárdhidától és
Bihardiószegtől nyugatra, Kismarjától keletre, Csokalytól
nyugatra, Nagylétától és Álmosdtól keletre, Érselindtől
nyugatra, Bagamértől keletre, Érkenéztől és Érmihályfalvától
nyugatra, Szent-György-Ábránytól és Penészlektől keletre,
Szaniszlótól, Berecsomaköztől, Fénytől, Csanálostól,
Börvélytől és Domahidától nyugatra, Vállajtól keletre,
Csenger-Bogastól és Óváritól nyugatra, Csenger-Újfalutól
keletre, Darától nyugatra, Csengertől és Komlód-Tótfalutól
keletre, Petétől nyugatra, Nagygéctől keletre,
Száraz-Berektől nyugatra, Méhtelektől, Garbolctól és
Nagyhódostól keletre, Fertősalmástól nyugatra, Kishódostól
keletre, Nagypaládtól nyugatra, Kispaládtól és Magosligettől
keletre halad.
4. Cseh-Szlovákországgal:
A fentebb meghatározott 123. magassági ponttól
északnyugat felé a Batár folyásán Magosligettől keletre
körülbelül 1 km távolságnyira választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal;
innen a Batár folyása lefelé;
innen a Badaló alatt, e község közelében
választandó pontig:
a Tisza folyása lefelé;
innen észak-északnyugat felé, Daróctól
északkeletre a helyszínén választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a
Cseh-Szlovák Állam ruthén területén hagyja Badaló, Csoma,
Macsola, Asztély és Déda helységeket s magyar területen
Beregsurány és Daróc helységeket;
innen északnyugat felé, a Fekete Víz és a
Csaronda összefolyásáig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a 179.
magassági ponton áthalad és ruthén területen hagyja
Mezőkaszony, Lónyai-tanya, Degenfeld-tanya, Hetyén,
Horváthi-tanya és Komjáthy-tanya helységeket, s magyar
területen Kerek-Gordon-tanya, Berki tanya és Barabás
helységeket;
innen Szabolcs és Bereg vármegyék közigazgatási
határától felfelé a helyszínén választandó pontig:
a Csaroda folyása lefelé;
innen nyugat felé addig a pontig, ahol a
jobbpartról jövő említett megyehatár metszi a Tisza
folyását:
a helyszínén megállapítandó vonal;
innen lefelé, Tárkánytól kelet-délkeletre a
helyszínén választandó pontig:
a Tisza folyása;
innen általában nyugat felé, a Ronyva folyásának
pontjáig, amely a Sátoraljaújhely város és az állomás közt
levő hídtól körülbelül 3700 m-re fekszik északra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Cseh-Szlovákországnak hagyja Tárkány, Perbenyik, Örös,
Kiskövesd, Bodrogszerdahely, Bodrogszög és Borsi helységeket s
Magyarországnak Dámóc, Láca, Rozvágy, Pácin, Karos és
Felsőberecki helységeket, áthalad a Bodrogon és átvágja a
Sátoraljaújhelytől délkeletre fekvő vasútháromszöget s oly
módon halad e várostól keletre, hogy az egész kassa-csapi
vasútvonalat a cseh-szlovák területen hagyja;
innen felfelé a 125. magassági pont mellett
fekvő pontig, Alsómihályitól délre körülbelül 1500 m-re:
a Ronyva folyása;
innen északnyugat felé a Hernád folyásának
pontjáig, amely Abaújnádastól délnyugatra, a jobbparton fekvő
167. magassági ponttal szemben van:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
általában a keletre fekvő Ronyva és a nyugatra fekvő Bozsva
medencéinek vízválasztó vonalát követi, azonban Pusztafalutól
körülbelül 2 km-re keletre halad, a 869. magassági pontnál
délnyugat felé fordul, a 424. magassági pontnál a
kassa-sátoraljaujhelyi országutat átvágja és Abaújnádastól
délre halad;
innen lefelé Abaújvártól délnyugatra körülbelül
1500 m távolságnyira a helyszínén választandó pontig:
a Hernád folyása;
innen nyugat felé a 330. magassági pontig,
körülbelül 1500 m-re Perénytől dél-délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Cseh-Szlovákországnak hagyja Miglécnémeti és Perény
helységeket, Magyarországnak pedig Tornyosnémetit;
innen nyugat felé a 291. magassági pontig,
körülbelül 350 m-re Jánoktól délkeletre:
az északra fekvő Bodva és a délre fekvő Rakaca
medencéinek vízválasztó-vonala, amely egészen magyar területen
hagyja a gerincen átvonuló utat Buzitától délkeletre;
innen nyugat-északnyugat felé a 431. magassági
pontig, körülbelül 3 km-re Tornától délnyugatra:
a helyszínén megállapítandó vonal, mely
Cseh-Szlovákországnak hagyja Jánok, Tornahorváti és
Bodvavendégi helységeket, Magyarországnak pedig
Tornaszentjakab és Hidegvégardó helységeket;
innen délnyugat felé a 365. magassági pontig,
körülbelül 12 km-re Pelsőctől dél-délkeletre:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a 601.,
381. (a rozsnyóedelényi úton), 557. és 502. magassági pontokon
át halad;
innen dél-délnyugat felé a 305. magassági
pontig, körülbelül 7 km-re Putnoktól északnyugatra:
a vízválasztó-vonal nyugatra a Sajó, keletre
pedig a Szuha és a Keleméri medencéi közt;
innen dél-délnyugat felé a 278. magassági pontig
a Sajó és a Rima összefolyásától délre:
a helyszínén oly módon meghatározandó vonal,
hogy a bánrévei pályaudvar Magyarországnak maradjon, de amely
lehetővé teszi, hogy szükség esetében a pelsőci és losonci
két vasúti vonal közt cseh-szlovák területen összekötő vonal
legyen építhető;
innen délnyugat felé a 485. magassági pontig,
körülbelül 10 km-re Salgótarjántól kelet-északkeletre:
a helyszínen megállapítandó vonal, amely
általában az északra eső Rima és a délre eső Hangony és Tarna
medencéinek vízválasztó-vonalát követi;
innen nyugat-északnyugat felé a 727. magassági
pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely
Magyarországnak hagyja Zagyvaróna és Salgó helységeket és
bányákat és Somosujfalu állomástól délre halad;
innen északnyugat felé a 391. magassági pontig,
körülbelül 7 km-re Litkétől keletre:
az a vonal, amely általában a Dobroda medencéjét
északkeleten határoló gerincet követi s a 446. magassági
ponton át halad;
innen északnyugat felé, az Ipoly folyásán,
Tarnóctól északkeletre, körülbelül 1500 m távolságnyira
választandó pontig:
a helyszínén megállapítandó vonal, amely a 312.
magassági ponton és Tarnóc és Kalonda között át halad;
innen délnyugat felé az Ipoly kanyarulatában,
Tesmagtól délre körülbelül 1 km távolságnyira választandó
pontig:
az Ipoly folyása lefelé;
innen nyugat felé az Ipoly folyásán, Tésától
nyugatra körülbelül 1 km távolságnyira választandó
pontig:
a helyszínén oly módon megállapítandó vonal,
hogy az Ipolyság állomástól délre haladjon s egészen
cseh-szlovák területnek hagyja az ipolyságcsatai vasúti
vonalat, valamint a korponai elágazást is, de egészen
Magyarországnak hagyja Berzence és Tésa helységeket;
innen dél felé a Dunába való torkolásig:
az Ipoly folyása lefelé;
innen a folyón felfelé Antonienhoftól
(Köpcsénytől keletre) keletre körülbelül 2 km távolságnyira
meghatározandó pontig:
a Duna hajózási fővonala;
innen nyugat felé Antonienhoftól (Köpcsénytől
keletre), nyugatra körülbelül 1 km távolságnyira a helyszínén
választandó pontig, amely hármas határpontja Ausztriának,
Magyarországnak és Cseh-Szlovákországnak:
a helyszínén megállapítandó vonal.
28. Cikk. A jelen Szerződésben leírt
határoknak megállapított részei a jelen Szerződéshez mellékelt
1:1.000.000 léptékű térképen meg vannak jelölve. Abban az
esetben, ha a szöveg és a térkép közt eltérés mutatkozik, a
szöveg lesz az irányadó.
29. Cikk. A megjelölt határokat a
helyszínen határrendező bizottságok fogják kitűzni, amely
bizottságok összeállítását a jelen Szerződés vagy a
Szövetséges és Társult Főhatalmak és az érdekelt Állam vagy
Államok között kötendő szerződés határozza meg.
A bizottságok hatásköre teljes mértékben
kiterjed nemcsak a "helyszínén megállapítandó vonal" néven
megjelölt határvonalrészek megállapítására, hanem ha
valamelyik érdekelt Állam kéri, s a bizottság azt
helyénvalónak találja, a közigazgatási határok útján megjelölt
határvonalrészletek felülvizsgálására (kivéve az 1914. évi
augusztus havában fennállott nemzetközi határokat, amelyekre
nézve a bizottságok szerepe csupán a határcölöpök vagy a
határkövek felülvizsgálására fog szorítkozni). A bizottságok
mindkét esetben arra fognak törekedni, hogy szigorúan kövessék
a Szerződésekben foglalt meghatározásokat, a lehetőség szerint
figyelembe véve a közigazgatási határokat és a helyi gazdasági
érdekeket.
A bizottságok határozataikat szótöbbséggel
hozzák és ezek az érdekelt felekre nézve kötelezők.
A határrendező bizottságok költségeit a két
érdekelt Állam egyenlő részben viseli.
30. Cikk. Ami a vízfolyással
megállapított határokat illeti, a jelen Szerződésben használt
"folyás" (cours) vagy "hajózható meder" (chenal) kifejezések a
nem hajózható folyóknál a vízfolyásnak vagy a vízfolyás
főágának középvonalát, a hajózható folyóknál pedig a hajózható
főmedernek középvonalát jelenti. De a jelen Szerződésben
megjelölt határrendező bizottságoknak jogában áll részletesen
megállapítani, vajjon a határvonal mindenkor alkalmazkodni
fog-e a fent meghatározott folyásnak vagy hajózható medernek
esetleges változásaihoz, avagy a határvonalat a jelen
Szerződés életbelépésének időpontjában tényleg meglevő
folyásnak vagy hajózható medernek akkori helyzete fogja-e
egyszersmindenkorra meghatározni.
31. Cikk. A különböző érdekelt Államok
kötelezik magukat, hogy a bizottságok rendelkezésére bocsátják
a munkához szükséges összes okmányokat, nevezetesen a
jelenlegi vagy volt határok megjelölésére vonatkozó
jegyzőkönyvek hiteles másolatát, az összes meglevő nagyméretű
térképet, a geodéziai adatokat, a megtörtént, de
nyilvánosságra nem hozott helyrajzi felvételeket, a
határfolyók árterületére vonatkozó felvilágosító
adatokat.
Ezenfelül arra is kötelezik magukat, hogy
utasítani fogják a helyi hatóságokat, hogy a bizottságok
rendelkezésére bocsássanak minden okmányt, nevezetesen
tervrajzokat, katasztereket és telekkönyveket, továbbá hogy a
bizottságoknak kívánatra a tulajdonjogi viszonyokra, a
gazdasági forgalom irányaira vonatkozó adatokat és minden
egyéb szükséges felvilágosítást megadjanak.
32. Cikk. A különböző érdekelt Államok
kötelezik magukat, hogy a határrendező bizottságoknak akár
közvetlenül, akár a helyi hatóságok útján segítségükre lesznek
a feladatuk teljesítéséhez szükséges szállítási eszközök,
elszállásolások, munkaerők és anyagszerek (határcölöpök,
határkövek) tekintetében.
33. Cikk. A különböző érdekelt Államok
kötelezik magukat, hogy a bizottság által elhelyezett
háromszögelési és egyéb jelek, határcölöpök vagy határkövek
megóvásáról gondoskodnak.
34. Cikk. A határköveket egymástól
láttávolságnyira kell elhelyezni, számokkal ellátni s
felállítási helyüket és számukat kartográfiai okmányban
megörökíteni.
35. Cikk. A határrendezésre vonatkozó
végleges jegyzőkönyveket, a mellékelt térképeket és okmányokat
három eredeti példányban kell kiállítani, amelyek közül kettőt
át kell adni a határállamok Kormányainak, a harmadikat pedig a
Francia Köztársaság Kormányának, amely ebből hiteles
másolatokat fog eljuttatni a jelen Szerződést aláíró
Hatalmakhoz.
III. RÉSZ
Európára vonatkozó politikai rendelkezések
I. CÍM
Olaszország
36. Cikk. Magyarország a maga részéről
lemond Olaszország javára mindazokról a jogokról és
igényekről, amelyekre számot tarthatna a volt Osztrák-Magyar
Monarchia azon területei tekintetében, amelyet a Szövetséges
és Társult Hatalmak és Ausztria között 1919. évi szeptember hó
10-én kötött békeszerződés 36. Cikkének első bekezdése
Olaszországhoz tartozóknak ismer el.
37. Cikk. Olaszország a római "Palazzo
Venezia" birtokba vétele fejében semmiféle fizetést nem
tartozik teljesíteni.
38. Cikk. Magyarország háromhavi
határidőn belül visszaadja Olaszországnak az olasz vasutak
tulajdonába tartozó mindazokat a vasúti kocsikat, amelyek a
háború kezdete előtt Ausztriába kerültek s jelenleg
Magyarországon vannak.
39. Cikk. A X. rész (Gazdasági
rendelkezések) 252. Cikkével ellentétben, azokra a
személyekre, akiknek állandó lakóhelye a volt Osztrák-Magyar
Monarchiának az osztrák békeszerződés 36. Cikkének 1.
bekezdése értelmében Olaszországhoz csatolt területein volt és
akik a háború alatt a volt Osztrák-Magyar Monarchia területein
kívül tartózkodtak, vagy pedig elfogva, internálva vagy
eltávolítva voltak, a jelen Szerződés X. részének (Gazdasági
rendelkezések) 235. és 236. Cikkeiben megállapított
rendelkezések teljes mértékben kiterjednek.
40. Cikk. Azok az ítéletek, amelyeket
polgári és kereskedelmi ügyekben 1914. évi augusztus hó 4-e
óta az osztrák békeszerződés 36. Cikkének 1. bekezdése
értelmében Olaszországhoz csatolt területek bíróságai az
említett területek lakói és a volt Magyar Királyság
állampolgárai között felmerült ügyekben hoztak, csak az illető
területek megfelelő új törvényszéke által megadott "exequatur"
esetében hajthatók végre.
Mindazok az ítéletek, amelyeket 1914. évi
augusztus hó 4-e óta a volt Osztrák-Magyar Monarchia
törvénykezési hatóságai politikai bűntettek vagy vétségek
miatt olasz állampolgárokkal vagy olyan személyekkel szemben
hoztak, akik az olasz állampolgárságot az osztrák
békeszerződés értelmében megszerzik, semmisek.
II. CÍM
Szerb-Horvát-Szlovén Állam
41. Cikk. Magyarország, amint azt a
Szövetséges és Társult Hatalmak már megtették, elismeri a
Szerb-Horvát-Szlovén Állam teljes függetlenségét.
42. Cikk. Magyarország a maga részéről
lemond a Szerb-Horvát-Szlovén Állam javára a volt
Osztrák-Magyar Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó
összes jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak
a II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított
határain kívül esnek és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a
jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés a
Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz tartozóknak ismer el.
43. Cikk. A II. rész (Magyarország
határai) 27. Cikkének 2. pontjában megjelölt határvonalnak a
helyszínén való megállapítására, a jelen Szerződés
életbelépését követő tizenöt napon belül héttagú bizottságot
kell alakítani, amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és
Társult Főhatalmak, egyet a Szerb-Horvát-Szlovén Állam, egyet
pedig Magyarország neveznek ki.
44. Cikk. A Szerb-Horvát-Szlovén Állam
Magyarországgal szemben elismeri és megerősíti azt a
kötelezettségét, hogy hozzájárult a Szövetséges és Társult
Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly rendelkezéseknek
felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak szükségeseknek ítéltek
abból a célból, hogy a Szerb-Horvát-Szlovén Államban a
népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók
érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek
kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben
részesüljenek.
Magyarország azon pénzügyi terheinek aránya és
természete, amelyeket a Szerb-Horvát-Szlovén Államnak a
szuverénitása alá helyezett területekkel kapcsolatban kell
elvállalnia, a jelen Szerződés IX. részének (Pénzügyi
rendelkezések) 186. Cikke értelmében fog
megállapíttatni.
Mindazokat a kérdéseket, amelyeket a jelen
Szerződés nem szabályoz és amelyek az említett területek
átengedése folytán felmerülhetnek, későbbi egyezmények fogják
rendezni.
III. CÍM
Románia
45. Cikk. Magyarország a maga részéről
lemond Románia javára a volt Osztrák-Magyar Monarchiának
mindazokra a területeire vonatkozó összes jogairól és
igényeiről, amely területek Magyarországnak a II. rész
(Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított határain
kívül esnek és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a jelen ügyek
rendezését célzó bármely más szerződés Romániához tartozóknak
ismer el.
46. Cikk. A II. rész (Magyarország
határai) 27. Cikkének 3. pontjában megjelölt határvonalnak a
helyszínén való megállapítására a jelen Szerződés
életbelépését követő tizenöt napon belül héttagú bizottságot
kell alakítani, amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és
Társult Főhatalmak, egyet Románia, egyet pedig Magyarország
neveznek ki.
47. Cikk. Románia Magyarországgal szemben
elismeri és megerősíti azt a kötelezettségét, hogy hozzájárult
a Szövetséges és Társult Főhatalmakkal kötött szerződésbe oly
rendelkezéseknek felvételéhez, amelyeket ezek a Hatalmak
szükségeseknek ítéltek abból a célból, hogy Romániában a
népesség többségétől eltérő fajú, nyelvű és vallású lakók
érdekei, valamint a forgalom szabadsága és más Nemzetek
kereskedelmének méltányos szabályozása védelemben
részesüljenek.
Magyarország azon pénzügyi terheinek aránya és
természete, amelyeket Romániának a szuverénitása alá helyezett
területekkel kapcsolatban kell elvállalnia, a jelen szerződés
IX. részének (Pénzügyi rendelkezések) 186. Cikke értelmében
fog megállapíttatni.
Mindazokat a kérdéseket, amelyeket a jelen
Szerződés nem szabályoz és amelyek az említett területek
átengedése folytán felmerülhetnek, későbbi egyezmények fogják
rendezni.
IV. CÍM
Cseh-Szlovák Állam
48. Cikk. Magyarország, amint azt a
Szövetséges és Társult Hatalmak már megtették, elismeri a
Cseh-Szlovák Állam teljes függetlenségét, amely Állam magában
foglalja a ruthéneknek a Kárpátoktól délre fekvő autonóm
területét.
49. Cikk. Magyarország a maga részéről
lemond a Cseh-Szlovák Állam javára a volt Osztrák-Magyar
Monarchiának mindazokra a területeire vonatkozó összes
jogairól és igényeiről, amely területek Magyarországnak a II.
rész (Magyarország határai) 27. Cikkében megállapított
határain kívül esnek és amelyeket a jelen Szerződés, vagy a
jelen ügyek rendezését célzó bármely más szerződés a
Cseh-Szlovák Államhoz tartozóknak ismer el.
50. Cikk. A II. rész (Magyarország
határai) 27. Cikkének 4. pontjában megjelölt határvonalnak a
helyszínén való megállapítására a jelen Szerződés
életbelépését követő tizenöt napon belül héttagú bizottságot
kell alakítani, amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és
Társult Főhatalmak, egyet a Cseh-Szlovák Állam, egyet pedig
Magyarország neveznek ki.
51. Cikk. A Cseh-Szlovák Állam kötelezi
magát, hogy semmiféle katonai művet nem emel területének
Pozsonytól délre, a Duna jobb partján fekvő részén.
52. Cikk. Magyarország azon pénzügyi
terheinek aránya és természete, amelyeket a Cseh-Szlovák
Államnak a szuverénítása alá helyezett területekkel
kapcsolatban kell elvállalnia, a jelen Szerződés IX. részének
(Pénzügyi rendelkezések) 186. Cikke értelmében fog
megállapíttatni.
Mindazokat a kérdéseket, amelyeket a jelen
Szerződés nem szabályoz és amelyek az említett területek
átengedése folytán felmerülhetnek, későbbi egyezmények fogják
rendezni.
V. CÍM
Fiume
53. Cikk. Magyarország lemond Fiuméra és
a körülötte fekvő azokra a területekre vonatkozó minden
jogáról és igényéről, amely területek a volt Magyar
Királysághoz tartoztak, s amelyek később meghatározandó
határok között feküsznek.
Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri
mindazokat a rendelkezéseket, amelyeket a jelen ügyek
rendezését célzó szerződések ezekre a területekre
vonatkozólag, különösen pedig a lakosok állampolgársága
tekintetében meg fognak állapítani.
VI. CÍM
A kisebbségek védelme
54. Cikk. Magyarország kötelezi magát
arra, hogy a jelen címben foglalt rendelkezéseket
alaptörvényekül ismeri el; hogy semminemű törvény, rendelet
vagy hivatalos intézkedés ezekkel a rendelkezésekkel nem lesz
ellenmondásban vagy ellentétben és hogy ezekkel szemben
semmiféle törvény, rendelet vagy hivatalos intézkedés nem lesz
hatályos.
55. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy az ország minden lakosának születési, nemzetiségi,
nyelvi, faji vagy vallási különbség nélkül, az élet és
szabadság teljes védelmét biztosítja.
Magyarország minden lakosát megilleti az a jog,
hogy bármely hitet, vallást vagy hitvallást nyilvánosan vagy
otthonában szabadon gyakoroljon, amennyiben ezeknek gyakorlata
a közrenddel és a jó erkölcsökkel nem ellenkezik.
56. Cikk. Magyarország magyar
állampolgároknak ismeri el jogérvényesen és mindennemű
alakiság nélkül mindazokat a személyeket, akiknek a jelen
Szerződés életbelépésének idejében magyar területen van
illetőségük (pertinenza) és nem állampolgárai más
Államnak.
57. Cikk. A magyar területen való
születés puszta tényével jogérvényesen megszerzi a magyar
állampolgárságot minden személy, akit születésénél fogva
valamely más állampolgárság nem illeti meg.
58. Cikk. Minden magyar állampolgár faji,
nyelvi vagy vallási különbség nélkül a törvény előtt egyenlő
és ugyanazokat a polgári és politikai jogokat élvezi.
Vallási, hitbeli vagy felekezeti különbség a
polgári és politikai jogok élvezete, így nevezetesen:
nyilvános állások, hivatalok és méltóságok elnyerése vagy a
különféle foglalkozások és iparok gyakorlása tekintetében
egyetlen magyar állampolgárra sem lehet hátrányos.
Egyetlen magyar állampolgár sem korlátozható
bármely nyelv szabad használatában a magán- vagy üzleti
forgalomban, a vallás, a sajtó útján történő vagy bármilyen
természetű közzététel terén, vagy a nyilvános
gyűléseken.
A Magyar Kormánynak a hivatalos nyelv
megállapítására vonatkozó intézkedését nem érintve, a
nemmagyar nyelvű magyar állampolgárok nyelvüknek a bíróságok
előtt akár szóban, akár írásban való használata tekintetében
megfelelő könnyítésekben fognak részesülni.
Azok a magyar állampolgárok, akik faji, vallási
vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, jogilag és ténylegesen
ugyanazt a bánásmódot és ugyanazokat a biztosítékokat élvezik,
mint a többi magyar állampolgárok. Nevezetesen: joguk van
saját költségükön jótékonysági, vallási vagy szociális
intézményeket, iskolákat és más nevelőintézeteket létesíteni,
azzal a joggal, hogy azokban saját nyelvüket szabadon
használják és vallásukat szabadon gyakorolják.
59. Cikk. Olyan városokban és
kerületekben, ahol nemmagyar nyelvű magyar állampolgárok
jelentékeny arányban laknak, a Magyar Kormány a közoktatásügy
terén megfelelő könnyítéseket fog engedélyezni avégből, hogy
ily magyar állampolgárok gyermekeit az elemi iskolákban saját
nyelvükön tanítsák. Ez a rendelkezés nem akadályozza a Magyar
Kormányt abban, hogy a magyar nyelv oktatását az említett
iskolákban is kötelezővé tegye.
Azokban a városokban és kerületekben, ahol
jelentékeny arányban élnek oly magyar állampolgárok, akik
faji, vallási vagy nyelvi kisebbségekhez tartoznak, ezeknek a
kisebbségeknek méltányos részt kell biztosítani mindazoknak az
összegeknek élvezetéből és felhasználásából, amelyek a
közvagyon terhére állami, községi vagy más költségvetésekben
nevelési, vallási vagy jótékonysági célokra
fordíttatnak.
60. Cikk. Magyarország hozzájárul ahhoz,
hogy amennyiben a jelen cím előző cikkeinek rendelkezései oly
személyeket érintenek, akik faji, vallási vagy nyelvi
kisebbségekhez tartoznak, ezek a rendelkezések nemzetközi
érdekű kötelezettségek és a Nemzetek Szövetségének védelme
alatt fognak állani. Ezek a rendelkezések a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa többségének hozzájárulása nélkül nem
változtathatók meg. A Tanácsban képviselt Szövetséges és
Társult Hatalmak kölcsönösen kötelezik magukat arra, hogy nem
tagadják meg hozzájárulásukat az említett cikkeknek egyetlen
oly módosításától sem, amelyet a Nemzetek Szövetsége
Tanácsának többsége megfelelő formában elfogadott.
Magyarország hozzájárult ahhoz, hogy a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa minden egyes tagjának meg legyen az a
joga, hogy a Tanács figyelmét e kötelezettségek valamelyikének
bárminemű megsértésére vagy megsértésének veszélyére felhívja
és hogy a Tanács oly módon járhasson el és oly utasításokat
adhasson, amelyek az adott esetben alkalmasaknak és
hathatósaknak mutatkoznak.
Magyarország azonkívül hozzájárul ahhoz, hogy
abban az esetben, ha ezekre a cikkekre vonatkozó jogi vagy
ténykérdésekről a Magyar Kormány és oly Szövetséges és Társult
Hatalom vagy bármely más oly Hatalom között merülne fel
véleménykülönbség, amely Hatalom a Nemzetek Szövetsége
Tanácsának tagja, ez a véleménykülönbség a Nemzetek
Szövetségéről szóló Egyességokmány 14. Cikke értelmében
nemzetközi jellegű vitának tekintendő. A Magyar Kormány
hozzájárult ahhoz, hogy minden ilynemű vitás kérdés, ha a
másik fél kéri, a Nemzetközi Állandó Bíróság (Cour permanente
de Justice) elé terjesztessék. Az Állandó Bíróság döntése
ellen fellebbezésnek nincs helye s a határozat ugyanolyan
erejű és érvényű, mint az Egyességokmány 13. Cikke értelmében
hozott határozatok.
VII. CÍM
Az állampolgárságról szóló rendelkezések
61. Cikk. Mindazok a személyek, akiknek
illetősége ("pertinenza") oly területen van, amely azelőtt a
volt Osztrák-Magyar Monarchia területeihez tartozott a magyar
állampolgárság kizárásával jogérvényesen annak az Államnak az
állampolgárságát szerzik meg, amely az említett területen az
állami főhatalmat gyakorolja.
62. Cikk. Nem érintve a 61. Cikk
rendelkezését, azok a személyek, akik a jelen Szerződés
értelmében a Szerb-Horvát-Szlovén vagy a Cseh-Szlovák-Államhoz
csatolt valamely területen 1910. évi januárius hó 1-je után
szereztek illetőségét, csak oly feltétellel szerzik meg a
szerb-horvát-szlovén vagy a cseh-szlovák állampolgárságot, ha
a Szerb-Horvát-Szlovén, illetőleg a Cseh-Szlovák Államtól erre
engedélyt nyernek.
Ha az előbbi bekezdésben említett engedélyt nem
kérték, vagy azt tőlük megtagadták, az érdekeltek
jogérvényesen annak az Államnak állampolgárságát szerzik meg,
amely az állami főhatalmat azon a területen gyakorolja, ahol
az illetőknek azelőtt volt illetőségük.
63. Cikk. Azoknak a 18 évesnél idősebb
személyeknek, akik magyar állampolgárságukat elvesztik és a
61. Cikk értelmében jogérvényesen új állampolgárságot
szereznek, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépésétől
számított egy évi időtartamon belül annak az Államnak
állampolgárságát igényelni (opció), amelyben illetőségük volt,
mielőtt illetőségüket az átcsatolt területen
megszerezték.
A férj opciója maga után vonja a feleségét és a
szülőké a 18 évesnél fiatalabb gyermekét.
Azok a személyek, akik a fentemlített
opció-jogot gyakorolták, az ezt követő tizenkét hónapon belül
kötelesek abba az Államba átteni lakóhelyüket, amelynek
állampolgárságát optálták.
Jogukban áll azonban megtartani azokat az
ingatlanokat, amelyeket annak a másik Államnak területén
birtokolnak, amelyben opciójukat megelőzően laktak.
Magukkal vihetik bármi néven nevezendő ingó
vagyonukat. Emiatt sem kilépési, sem belépési díjakkal vagy
illetékekkel nem terhelhetők.
64. Cikk. Azok a személyek, akiknek a
volt Osztrák-Magyar Monarchiához tartozó valamely területen
van illetőségük és ott a lakosság többségétől fajra és nyelvre
nézve különböznek, a jelen Szerződés életbelépésétől számított
hat hónapi időtartamon belül Ausztria, Magyarország,
Olaszország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén
Állam vagy a Cseh-Szlovák Állam javára optálhatnak, aszerint,
amint a lakosság többsége ott ugyanazt a nyelvet beszéli és
ugyanahhoz a fajhoz tartozik, mint ők. A 63. Cikknek az
opciójog gyakorlására vonatkozó rendelkezései a jelen cikkben
megállapított jog gyakorlására is alkalmazást nyernek.
65. Cikk. A Magas Szerződő Felek
kötelezik magukat, hogy semmi akadályt sem gördítenek a jelen
Szerződésben, vagy a Szövetséges és Társult Hatalmak és
Németország, Ausztria vagy Oroszország között, vagy maguk a
nevezett Szövetséges és Társult Hatalmak között kötött
szerződésekben megállapított oly opciójog gyakorlása elé,
amely az érdekelteknek minden más, számukra elérhető
állampolgárság megszerzését megengedi.
66. Cikk. A jelen cím rendelkezéseinek
alkalmazása tekintetében a férjes asszonyok férjük, a 18
évesnél fiatalabb gyermekek szüleik állapotát mindenben
követik.
VIII. CÍM
Egyes európai államokra vonatkozó politikai rendelkezések
1. Belgium.
67. Cikk. Elismerve azt, hogy azok az
1839. évi április hó 19-én kelt szerződések, amelyek a háború
előtt Belgium jogi helyzetét meghatározták, a jelenlegi
viszonyoknak többé már nem felelnek meg, Magyarország a maga
részéről beleegyezik ezeknek a Szerződéseknek hatályon kívül
helyezésébe, s már most kötelezi magát, hogy elismeri és
megtartja mindazokat az egyezményeket, bármilyenek is legyenek
azok, amelyeket a Szövetséges és Társult Főhatalmak vagy
közülök egyesek Belgium vagy Németalföld Kormányaival az
említett 1839. évi szerződések helyébe esetleg kötni fognak.
Magyarország már most kötelezi magát, hogy amennyiben ezekhez
az egyezményekhez vagy rendelkezéseikhez alakszerű
hozzájárulását fogják kívánni, ezt megadja.
2. Luxemburg.
68. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy a
maga részéről Luxemburg Nagyhercegség semlegességének
megszüntetéséhez hozzájárul és már előre elfogadja a
Szövetséges és Társult Hatalmaknak a Nagyhercegségre vonatkozó
összes nemzetközi megállapodásait.
3. Schleswig.
69. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy a
maga részéről elismeri a Szövetséges és Társult Hatalmaknak
mindazokra a területekre vonatkozólag Németországgal kötött
megállapodásait, amely területeknek átengedésére az 1864. évi
október hó 30-án kelt szerződés kötelezte Dániát.
4. Törökország és Bulgária.
70. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy a maga részéről elismeri és elfogadja mindazokat a
megállapodásokat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak
Törökországgal és Bulgáriával azokra a jogokra, érdekekre és
kiváltságokra vonatkozólag kötni fognak vagy már megkötöttek,
amelyeket Magyarország vagy magyar állampolgárok
Törökországban vagy Bulgáriában igényelhetnének, s amelyekre
nézve a jelen Szerződés rendelkezést nem tartalmaz.
5. Ausztria.
71. Cikk. Magyarország Ausztria javára
lemond a volt Magyar Királyságnak azokra a területeire
vonatkozó minden jogáról és igényéről, amely területek
Magyarországnak a II. rész (Magyarország határai) 27. Cikkének
1. pontjában megállapított határain kívül esnek.
A fentebb megjelölt határvonalnak a helyszínén
való megállapítására a jelen Szerződés életbelépését követő
tizenöt napon belül héttagú bizottságot kell alakítani,
amelynek tagjai közül ötöt a Szövetséges és Társult
Főhatalmak, egyet Magyarország és egyet Ausztria neveznek
ki.
A jelen cikkben érintett területek lakosainak
állampolgársága a 61. és a 63-66. Cikkek rendelkezéseinek
megfelelően nyer szabályozást.
6. Oroszország és az Orosz Államok.
72. Cikk. 1. Magyarország elismeri
mindazoknak a területeknek függetlenségét, amelyek 1914. évi
augusztus hó 1-én a volt Orosz Birodalom részei voltak, s
kötelezi magát, hogy ezt a függetlenséget tiszteletben tartja,
mint olyat, amely állandó, s amelyről nem lehet
lemondani.
A jelen Szerződés IX. részének (Pénzügyi
rendelkezések) 193. Cikkébe és X. részének (Gazdasági
rendelkezések) 227. Cikkébe felvett rendelkezéseknek
megfelelően, Magyarország a maga részéről végérvényesen
elismeri a breszt-litovszki szerződéseknek, valamint
mindazoknak a többi szerződéseknek, megegyezéseknek vagy
egyezményeknek semmissé nyilvánítását, amelyeket a volt
Osztrák-Magyar Kormány az oroszországi maximalista Kormánnyal
kötött.
A Szövetséges és Társult Hatalmak kifejezetten
fenntartják Oroszországnak jogát arra nézve, hogy
Magyarországtól a jelen Szerződés elvein alapuló minden
térítést és jóvátételt megkapjon.
2. Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri
mindazoknak a szerződéseknek vagy megállapodásoknak teljes
érvényességét, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak
azokkal az Államokkal fognak esetleg megkötni, amelyek az
1914. évi augusztus hó 1-én fennállott volt Orosz Birodalom
egész területén vagy területeinek egyes részein már eddig
alakultak, vagy ezután alakulni fognak, továbbá kötelezi
magát, hogy elismeri ezeknek az Államoknak határait úgy, amint
azokat meg fogják állapítani.
IX. CÍM
Általános rendelkezések
73. Cikk. Magyarország nem mondhat le
függetlenségéről, csak a Nemzetek Szövetsége Tanácsának
beleegyezésével. Következésképen Magyarország kötelezi magát,
hogy az említett Tanács beleegyezésének esetét kivéve,
tartózkodni fog minden oly természetű cselekedettől, amely
közvetlenül vagy közvetve és bármely módon, főként addig, amíg
a Nemzetek Szövetségébe tagul fel nem veszik, valamely más
Hatalom ügyeiben való részvétel útján, függetlenségét
veszélyeztethetné.
74. Cikk. Magyarország már most
kijelenti, hogy elismeri és elfogadja Ausztria, Bulgária,
Görögország, Lengyelország, Románia, a Szerb-Horvát-Szlovén
Állam és a Cseh-Szlovák Állam határait úgy, amint ezeket a
határokat a Szövetséges és Társult Főhatalmak
megállapítják.
Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri
mindazoknak a békeszerződéseknek és pótegyezményeknek teljes
érvényességét, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak
kötöttek vagy kötni fognak azokkal a Hatalmakkal, amely
Hatalmak a volt Osztrák-Magyar Monarchia oldalán küzdöttek;
kötelezi magát, hogy elfogadja azokat a rendelkezéseket,
amelyeket a volt Német Birodalomra, Ausztriára, a Bolgár
Királyságra és az Ottomán Birodalomra vonatkozólag
megállapítottak, vagy meg fognak állapítani s hogy elismeri az
új Államokat a számukra ilymódon megállapított határok
között.
75. Cikk. Magyarország a maga részéről a
Szövetséges és Társult Főhatalmak javára lemond azokra a
területekre vonatkozó minden jogáról és igényéről, amely
területek azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchiához
tartoztak, s amelyek Magyarországnak a II. rész (Magyarország
határai) 27. Cikkében megállapított új határain kívül esvén,
ezidőszerint semmiféle más megállapodásnak nem tárgyai.
Magyarország kötelezi magát, hogy elismeri
azokat a rendelkezéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult
Főhatalmak ezekre a területekre nézve, különösen a lakosság
állampolgársága tekintetében meg fognak állapítani.
76. Cikk. A volt Osztrák-Magyar Monarchia
területeinek egyik lakosát sem lehet zavarni vagy zaklatni sem
amiatt a politikai magatartása miatt, amelyet az illető 1914.
évi július hó 28. napjától kezdve az említett területek állami
fennhatóságának végleges elismeréséig tanusított, sem pedig
állampolgársági viszonyainak a jelen Szerződés alapján való
rendezése miatt.
77. Cikk. Magyarország az átengedett
területek polgári, katonai, pénzügyi, igazságügyi vagy egyéb
közigazgatására vonatkozó mindennemű levéltárakat,
lajstromokat, tervrajzokat, okiratokat és okmányokat az
érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányoknak haladéktalanul
át fogja adni. Ha ezek közül az okmányok, levéltárak,
lajstromok, okiratok vagy tervrajzok közül egyeseket a
helyszínéről elvittek volna, Magyarország köteles azokat az
érdekelt Szövetséges vagy Társult Kormányok megkeresésére
visszaszolgáltatni.
Ha az 1. bekezdésben említett s katonai
jelleggel nem bíró levéltárak, lajstromok, tervrajzok,
okiratok vagy okmányok egyszersmind a magyar közigazgatási
ágakat is érdekelik és így következésképen azokat nem lehetne
átadni anélkül, hogy ebből az utóbbiakra hátrány ne
származzék, Magyarország kötelezi magát, hogy azokból, a
visszonosság feltétele mellett, az érdekelt Szövetséges és
Társult Kormányok részére adatokat fog szolgáltatni.
78. Cikk. Magyarország és minden egyes
Állam, amelyhez a volt Magyar Királyságnak valamely területét
átcsatolták, vagy amely a volt Osztrák-Magyar Monarchia
feldarabolásából keletkezett, a lakosság érdekeinek
szabályozásáról, különösen polgári jogaikra, kereskedelmükre
és hivatásuk gyakorlására vonatkozólag egymással kötendő
külön-külön egyezmények útján fognak gondoskodni.
IV. RÉSZ
Magyarország érdekei Európán kívül
79. Cikk. A jelen Szerződés által
megállapított határain kívül, Magyarország a maga részéről
lemond az Európán kívüli területekre vonatkozó mindazokról a
jogokról, igényekről és kiváltságokról, amelyek a volt
Osztrák-Magyar Monarchiát vagy szövetségeseit esetleg
illették, továbbá lemond mindazokról a jogokról, igényekről és
kiváltságokról, amelyek őt bármely címen a Szövetséges és
Társult Hatalmakkal szemben esetleg megillették.
Magyarország más most kötelezi magát, hogy
elismeri és elfogadja mindazokat a rendszabályokat, amelyeket
a Szövetséges és Társult Főhatalmak, szükség esetében más
Hatalmakkal egyetértve, a fenti rendelkezésből folyó
következmények meghatározása végett már megállapítottak, vagy
ezután meg fognak állapítani.
I. CÍM
Marokkó
80. Cikk. Magyarország a maga részéről
lemond mindazokról a jogokról, igényekről és kiváltságokról,
amelyek őt az 1906. évi április hó 7-én kelt algecirasi
Főokmány, valamint az 1909. évi február hó 9-én és az 1911.
évi november hó 4-én kelt francia-német megegyezések alapján
megilletik. Mindazokat a szerződéseket, megállapodásokat vagy
egyezményeket, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Monarchia
Kormánya a Serif Birodalommal kötött, az 1914. évi augusztus
hó 12. napjától kezdve hatályon kívül helyezetteknek kell
tekinteni.
Magyarország semmi esetre sem érvényesíthet
ezeknek az okmányoknak alapján jogokat, s kötelezi magát, hogy
azokba a tárgyalásokba, amelyeket Franciaország és a többi
Hatalmak Marokkóra vonatkozólag esetleg tartani fognak,
semmiféle módon sem fog beleavatkozni.
81. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy a
volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormányától elismert marokkói
francia protektorátus létesítéséből folyó összes
következményeket elfogadja, s maga részéről lemond Marokkóban
a kapitulációs jogokról.
Ez a lemondás az 1914. évi augusztus hó 12.
napjától kezdődő hatállyal lép életbe.
82. Cikk. A Serif Kormány teljes
cselekvési szabadsággal szabályozza Marokkóban a magyar
állampolgárok jogállását és letelepedésük feltételeit.
A magyar védenceket, a magyar alkuszokat
(censaux) és földmívelő szövetkezeti tagokat (associés
agricoles) úgy kell tekinteni, mint akik ebbeli minőségükre
alapítható kiváltságaikat az 1914. évi augusztus hó 12.
napjától kezdve többé nem élvezik, s így ettől kezdve reájuk
nézve is a közönséges jog szabályai irányadók.
83. Cikk. A volt Osztrák-Magyar
Monarchiának a Serif Birodalomban ingóságokra és ingatlanokra
vonatkozólag fennállott minden joga jogérvényesen s minden
térítés nélkül a Maghzenre száll át.
Ebből a szempontból a volt Osztrák-Magyar
Monarchia javait és birtokait úgy kell értelmezni, hogy azok
magukban foglalják az összes koronabirtokokat és
Ausztria-Magyarország volt uralkodó-családjának magánjavait
is.
Magyar állampolgárokat a Serif Birodalomban
ingóságokra és ingatlanokra vonatkozólag megillető minden
jogot a jelen Szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések)
III. és IV. címének megfelelően kell elbírálni.
A bányajogok, amelyeket a marokkói
bányaszabályzat alapján felállított Döntőbíróság magyar
állampolgárok javára ítélne meg, ugyanoly elbánás alá fognak
esni, mint a magyar állampolgároknak Marokkóban levő
javai.
84. Cikk. A Magyar Kormány biztosítja
azoknak a részvényeknek, amelyek Magyarországnak a Marokkói
Állambank tőkéjében részesedését képviselik, a francia
Kormánytól kijelölendő személyre való átruházását. Ez a
személy a részvényeknek az Állambank által megállapított
értékét a jogosultaknak meg fogja téríteni.
Ez az átruházás érintetlenül hagyja mindazoknak
az adósságoknak visszafizetésére vonatkozó kötelezettséget,
amelyeket magyar állampolgárok a Marokkói Állambankkal szemben
esetleg magukra vállaltak.
85. Cikk. A marokkói áruk Magyarországba
való behozatalukkor ugyanolyan elbánásban fognak részesülni,
mint a francia áruk.
II. CÍM
Egyiptom
86. Cikk. Magyarország kijelenti, hogy
elismeri Nagybritanniának Egyiptomra vonatkozólag 1914. évi
december hó 18-án kihirdetett protektorátusát és a maga
részéről lemond Egyiptomban a kapitulációs jogokról.
Ez a lemondás az 1914. évi augusztus hó 12.
napjától kezdődő hatállyal lép életbe.
87. Cikk. Mindazokat a szerződéseket,
megegyezéseket, megállapodásokat vagy egyezményeket, amelyeket
a volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormánya Egyiptommal kötött,
az 1914. évi augusztus hó 12. napjától kezdve hatályon kivül
helyezetteknek kell tekinteni.
Magyarország semmi esetre sem érvényesíthet
ezeknek az okmányoknak alapján jogokat és kötelezi magát, hogy
azokba a tárgyalásokba, amelyeket Nagybritannia és a többi
Hatalmak Egyiptomra vonatkozólag esetleg tartani fognak,
semmiféle módon sem fog beleavatkozni.
88. Cikk. Addig, amíg Egyiptomban oly
bírósági szervezeti törvény lép életbe, amely teljes
hatáskörrel felruházott bíróságokat állít fel, a Szultán Ő
Fensége rendeletei alapján gondoskodás fog történni aziránt,
hogy a magyar állampolgárok és vagyonuk fölött a bíráskodást a
brit konzuli bíróságok gyakorolják.
89. Cikk. Az Egyiptomi Kormány teljes
cselekvési szabadsággal szabályozza Egyiptomban a magyar
állampolgárok jogállását és letelepedésük feltételeit.
90. Cikk. Magyarország a maga részéről
hozzájárul a Kedive Ő Fenségétől az egyiptomi Államadóssági
Bizottságra vonatkozólag 1904. évi november hó 28-án
kibocsátott rendeletnek hatályon kívül helyezéséhez vagy oly
értelemben való módosításához, amint azt az Egyiptomi Kormány
jónak látja.
91. Cikk. Magyarország a maga részéről
beleegyezik abba, hogy az a hatáskör, amelyet a
szuez-csatornai szabad hajózás tárgyában 1888. évi október hó
29-én Konstantinápolyban kötött egyezmény Ő császári Felségére
a Szultánra ruházott, a brit király Ő Felsége Kormányára
szálljon át.
Magyarország lemond az egyiptomi egészségügyi,
tengerészeti és vesztegzári Tanácsban való minden
részvételről, s a maga részéről beleegyezik abba, hogy ennek a
Tanácsnak hatásköre az egyiptomi hatóságokra szálljon
át.
92. Cikk. A volt Osztrák-Magyar
Monarchiának Egyiptomban levő minden javai és birtokai
jogérvényesen s minden térítés nélkül az Egyiptomi Kormányra
szállnak át.
Ebből a szempontból a volt Osztrák-Magyar
Monarchia javait és birtokait úgy kell értelmezni, hogy azok
az összes koronabirtokokat és Ausztria-Magyarország volt
uralkodó-családjának magánjavait is magukban foglalják.
Magyar állampolgárokat Egyiptomban ingóságokra
és ingatlanokra vonatkozólag megillető minden jogot a jelen
szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések) III. és IV.
címének megfelelően kell elbírálni.
93. Cikk. Az egyiptomi áruk
Magyarországba való behozatalukkor ugyanolyan elbánásban
fognak részesülni, mint a brit áruk.
III. CÍM
Sziám
94. Cikk. Magyarország a maga részéről
elismeri, hogy a volt Osztrák-Magyar Monarchiának Sziámmal
kötött minden szerződése, egyezménye vagy megegyezése, továbbá
az ezekből származható jogok, igények vagy kiváltságok,
valamint a Sziámban gyakorolt konzuli bíráskodás joga az 1917.
évi július hó 22. napjától kezdődő hatállyal megszűntek.
95. Cikk. Magyarország a maga részéről
Sziámra ruházza a volt Osztrák-Magyar Monarchiának Sziámban
levő javaira és birtokaira vonatkozó jogait, kivéve mégis
azokat az épületeket, amelyek diplomáciai vagy konzuli lakások
vagy hivatali helyiségek céljaira szolgálnak, a bennük levő
felszereléssel és bútorzattal együtt. Ezeket a javakat és
birtokokat a sziámi Kormány jogérvényesen s minden térítés
nélkül szerzi meg.
A magyar állampolgároknak Sziámban levő
magánjavait, magánbirtokait és magánjogait a jelen szerződés
X. része (Gazdasági rendelkezések) rendelkezéseinek
megfelelően kell elbírálni.
96. Cikk. Magyarország a maga és
állampolgárai részéről lemond minden kártérítési igényről,
amely magyar javaknak Sziámban történt felszámolásából, vagy
magyar állampolgárnak Sziámban való internálásából kifolyólag
a sziámi Kormánnyal szemben támasztható. Ez a rendelkezés
azonban nem érinti azoknak a feleknek jogait, akik e
vagyonfelszámolások eredményeként elért összegek tekintetében
érdekelve vannak; ezeket a jogokat a jelen Szerződés X.
részének (Gazdasági rendelkezések) rendelkezései
szabályozzák.
IV. CÍM
Kína
97. Cikk. Magyarország a maga részéről
Kína javára lemond mindazokról a kiváltságokról és előnyökről,
amelyek őt az 1901. évi szeptember hó 8-án Pekingben aláírt
zárójegyzőkönyvnek, valamint függelékeknek, jegyzékeknek és
kiegészítő okmányoknak rendelkezései alapján megilletik. Az
1917. évi augusztus hó 14. napjától kezdődő időre vonatkozólag
ugyancsak lemond Kína javára az említett jegyzőkönyv alapján
támasztható minden kártérítési igényről.
98. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől kezdve mindegyik Magas Szerződő Fél a maga
részéről alkalmazni fogja
1. az új kínai vámtarifákra vonatkozó 1902. évi
augusztus hó 29-én kelt megállapodást;
2. a Whang-Poora-ra vonatkozó 1905. évi
szeptember hó 27-én kelt megállapodást és az 1912. évi április
hó 4-én kelt ideiglenes pótmegállapodást.
Mindazonáltal Kína nem köteles Magyarországnak
megadni azokat az előnyöket vagy kiváltságokat, amelyeket
ezekben a megállapodásokban a volt Osztrák-Magyar Monarchia
javára biztosított.
99. Cikk. Magyarország a maga részéről
Kínára ruházza mindazokra az épületekre, rakodópartokra és
kikötőhidakra, laktanyákra, erődökre, fegyverekre és
lőszerekre, mindennemű hajókra, drótnélküli
táviróberendezésekre és egyéb közvagyonra vonatkozó jogait,
amelyek a volt Osztrák-Magyar Monarchiáé voltak, s amelyek a
tien-tsini osztrák-magyar telepen vagy a kínai terület más
részein vannak vagy találhatók.
Magától értetődik azonban, hogy azokra az
épületekre, amelyek diplomáciai vagy konzuli lakások vagy
hivatali helyiségek céljaira szolgálnak, valamint az ezekben
levő felszerelésekre és bútorzatra a fentemlített jogátruházás
nem vonatkozik; egyébként a Kínai Kormány a volt
Osztrák-Magyar Monarchiának a pekingi úgynevezett követségi
negyedben levő köz- vagy magánvagyonára semmiféle intézkedést
sem fog tenni ama Hatalmak diplomáciai Képviselőinek
beleegyezése nélkül, amely Hatalmak a jelen Szerződés
életbelépésekor az 1901. évi szeptember hó 7-én kelt
zárójegyzőkönyvre vonatkozólag még szerződő feleknek
tekinthetők.
100. Cikk. Magyarország a maga részéről
hozzájárul a Kínai Kormánytól elismert azoknak a
megegyezéseknek hatályon kívül helyezéséhez, amelyek alapján a
tien-tsini osztrák-magyar telep ezidőszerint fennáll.
Kína, amely az említett területek fölött ismét
visszanyeri teljes felségjogainak gyakorlását, kijelenti azt a
szándékát, hogy ezeket a területeket a nemzetközi letelepedés
és kereskedelem számára megnyitja. Kijelenti egyszersmind,
hogy azoknak a megegyezéseknek hatályon kívül helyezése,
amelyek alapján az említett telep ezidőszerint fennáll, nem
érintheti a Szövetséges és Társult Hatalmak azon
állampolgárainak birtokjogait, akiknek ezen a telepen telkeik
(lots) vannak.
101. Cikk. Magyarország lemond minden
kártérítési igényről, amely magyar állampolgároknak Kínában
történt internálásából, vagy azoknak hazaszállításából
kifolyólag a Kínai Kormánnyal vagy bármely Szövetséges vagy
Társult Kormánnyal szemben támasztható. A maga részéről
ugyancsak lemond minden kártérítési igényről, amely
osztrák-magyar hajóknak Kínában történt lefoglalásából, magyar
vagyonnak, jogoknak és érdekeknek ugyanottani felszámolásából,
zárlat alá helyezéséből, az azokra vonatkozó rendelkezésekből
vagy lefoglalásukból az 1917. évi augusztus hó 14. napjától
kezdődő időre vonatkozólag támasztható. Ez a rendelkezés
azonban nem érinti azoknak a feleknek jogait, akik a
vagyonfelszámolások eredményeként elért összegek tekintetében
érdekelve vannak; ezeket a jogokat a jelen Szerződés X.
részének (Gazdasági rendelkezések) rendelkezései
szabályozzák.
V. RÉSZ
Katonai, hadihajózási és léghajózási rendelkezések
Avégből, hogy az összes Nemzetek
fegyverkezésének általános korlátozása előkészíthető legyen,
Magyarország kötelezi magát az alább meghatározott katonai,
hadihajózási és léghajózási rendelkezések szigorú
megtartására.
I. CÍM
Katonai rendelkezések
I. FEJEZET
Általános rendelkezések
102. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépését követő három hónapon belül Magyarország katonai
erőit az alább megszabott mértékig le kell szerelni.
103. Cikk. Az általános
hadkötelezettséget Magyarországon meg kell szüntetni. A magyar
hadsereget a jövőben csak önkéntes belépés alapján lehet
felállítani és kiegészíteni.
II. FEJEZET
A magyar hadsereg létszáma és tagozása
104. Cikk. A magyar hadsereg katonai
erőinek összessége nem haladhatja meg a 35.000 főt, beleértve
a tiszteket és a pótkeretek csapatait is.
A magyar hadsereg egyes alakulatait Magyarország
az alábbi korlátozások mellett tetszése szerint határozhatja
meg:
1. a felállított egységek létszámát csak a jelen
címhez csatolt IV. Táblázatban megadott legnagyobb és
legkisebb számokon belül szabad megállapítani:
2. a tisztek arányszáma, ideértve a törzsek és
különleges szolgálatok személyzetét is, a ténylegesen
szolgálók összlétszámának huszadrészét, az altiszteké pedig
ennek tizenötödrészét ne haladja meg;
3. a géppuskák, ágyúk és tarackok száma ne
haladja meg azt a mennyiséget, amelyet a jelen címhez csatolt
V. Táblázat a ténylegesen szolgálók összlétszámában minden
ezer főre megállapít.
A magyar hadsereget kizárólag a rendnek
Magyarország területén való fenntartására és
határrendőr-szolgálatra szabad alkalmazni.
105. Cikk. A Magyarország által
felállítható törzsek és összes alakulatok legnagyobb létszámát
a jelen címhez csatolt Táblázatok tüntetik fel. Ezeket a
számokat nem kell pontosan betartani, de túllépni nem
szabad.
Csapatvezetésre vagy a háború előkészítésére
vonatkozó minden más szervezet tilos.
106. Cikk. Mozgósítást elrendelő vagy
mozgósításra vonatkozó minden intézkedés tilos.
Az alakulatokhoz, igazgatási szervekhez és
törzsekhez kiegészítő keretek semmi esetre sem
tartozhatnak.
Állatok vagy egyéb katonai szállító eszközök
igénybevételének előkészítését célzó mindennemű intézkedés
tilos.
107. Cikk. A csendőrök, pénzügyőrök,
erdőőrök, községi és városi rendőrök vagy egyéb hasonló
közegek száma nem haladhatja meg azoknak számát, akik 1913-ban
hasonló szolgálatot teljesítettek és akik most Magyarországnak
a jelen Szerződésben megállapított határain belül szolgálnak.
Mindazonáltal a Szövetséges és Társult Főhatalmak felemelhetik
ezt a számot abban az esetben, ha azt a 137. Cikkben említett
Ellenőrző Bizottság helyszíni szemle alapján elégtelennek
ítélné.
Ezeknek a közegeknek számát a jövőben csak az
őket alkalmazó községek vagy városok népességének szaporodása
arányában szabad emelni.
Ezeket az alkalmazottakat és közegeket, valamint
a vasúti személyzetet, bármilyen katonai gyakorlaton való
részvétel céljából összevonni nem szabad.
108. Cikk. Tilos minden olyan
csapatalakulat, amely a jelen címhez csatolt Táblázatokban
említve nincs. Az engedélyezett 35,000 főnyi létszámon felül
netalán fennálló alakulatokat a 102. Cikkben meghatározott
határidőn belül fel kell oszlatni.
III. FEJEZET
Hadkiegészítés és katonai kiképzés
109. Cikk. Minden tisztnek hivatásos
tisztnek kell lennie. Azoknak a jelenleg szolgáló tiszteknek,
akik a hadseregben megmaradnak, kötelezniök kell magukat arra,
hogy legalább 40 éves korukig szolgálnak. Azok a jelenleg
szolgáló tisztek, akik az új hadseregben szolgálatot nem
vállalnak, minden katonai szolgálati kötelezettség alól
mentesek; ezeknek semminemű elméleti vagy gyakorlati
továbbképzésben résztvenniök nem szabad.
Az újonnan kinevezett tiszteknek kötelezniök
kell magukat arra, hogy legalább húsz egymást követő éven át
tényleges szolgálatot teljesítenek.
A szolgálatból szolgálati kötelezettségük
lejárta előtt bármi okból kilépő tisztek száma a 104. Cikkben
meghatározott tiszti összlétszámnak huszadrészét egy évben nem
haladhatja meg. Ha ezt az arányt erőhatalom következtében
túllépték, a keretekben előállott hiányt nem szabad új
kinevezésekkel pótolni.
110. Cikk. Az altisztek és legénységi
egyének szolgálati kötelezettségének teljes tartama legalább
hatévi szolgálatot magába foglaló tizenkét egymást követő
évnél nem lehet kevesebb.
A szolgálatból egészségi, fegyelmi vagy bármi
más okból a szolgálati kötelezettség lejárta előtt elbocsátott
legénység száma a 104. Cikkben meghatározott összlétszámnak
huszadrészét egy évben nem haladhatja meg. Ha ezt az arányt
erőhatalom következtében túllépték, az ebből eredő hiányt új
felvételekkel pótolni nem szabad.
IV. FEJEZET
Katonai iskolák, tanintézetek, társulatok és egyesületek
111. Cikk. A katonai iskolák
tanfolyamainak látogatására bocsátott növendékek száma
szigorúan arányban álljon a tisztikarban beállott
üresedésekkel. A növendékeket és a kereteket a 104. Cikkben
megszabott létszámba bele kell számítani.
Ennek folytán a fenti szükségletet meghaladó
iskolákat meg kell szüntetni.
112. Cikk. A 111. Cikkben nem említett
tanintézetek, valamint a sport- és egyéb egyesületek katonai
kérdésekkel nem foglalkozhatnak.
V. FEJEZET
Fegyverzet, lőszer és hadianyag
113. Cikk. A jelen szerződés
életbelépését követő három hónap elteltével a magyar hadsereg
fegyverzete nem haladhatja meg a jelen címhez csatolt V.
Táblázatban 1000 főre megállapított mennyiséget.
A létszámhoz viszonyított fölöslegek kizárólag a
netalán szükségessé válható pótlások céljára
szolgálhatnak.
114. Cikk. A magyar hadsereg
rendelkezésére álló lőszerkészlet nem haladhatja meg a jelen
címhez csatolt V. Táblázatban megállapított mennyiséget.
A jelen Szerződés életbelépését követő három
hónapon belül a Magyar Kormány a jelenleg meglevő fegyver- és
lőszerfölösleget a Szövetséges és Társult Főhatalmak által
közlendő helyeken letétbe fogja helyezni.
Más lőszerkészletet, lőszerraktárt vagy
lőszertartalékot létesíteni nem szabad.
115. Cikk. Fegyvert, lőszert és bármilyen
hadianyagot csak egy gyárban szabad előállítani. Ennek a
gyárnak az Állam igazgatása alatt és tulajdonában kell állnia,
s termelését szigorúan arra a mértékre kell korlátozni, amely
a 104., 107., 113. és 114. Cikkekben meghatározott létszámok
és fegyverzet számára szükséges. Mindazonáltal a Szövetséges
és Társult Főhatalmak felhatalmazást adhatnak arra, hogy a
részükről megfelelőnek talált határidő alatt a fentebb jelzett
gyártásokat a 137. Cikkben említett Ellenőrző Bizottságtól
kijelölt egy vagy több más gyárban is végeztessék.
Vadászfegyvert oly fenntartással szabad
előállítani, hogy Magyarországon gyártott golyós
vadászfegyvernek ne legyen olyan kalibere, mint bármelyik
európai hadseregben használt hadifegyvernek.
A jelen Szerződés életbelépését követő három
hónapon belül fegyver, lőszer és minden más hadianyag
előállítására, kikészítésére, beraktározására vagy
tanulmányozására szolgáló minden más telepet meg kell
szüntetni, vagy tisztán kereskedelmi célra kell
átalakítani.
Ugyanezen az időn belül minden fegyvertárat,
azoknak kivételével, amelyek a megengedett lőszerkészletek
raktárául szolgálnak, hasonlóképen meg kell szüntetni és
személyzetüket el kell bocsátani.
116. Cikk. A gyártelepnek és
fegyvertáraknak a megengedett termelés szükségleteit meghaladó
gépberendezését a 137. cikben meghatározott Szövetségközi
Katonai Ellenőrző Bizottság rendelkezéseinek megfelelően
használaton kívül kell helyezni vagy tisztán kereskedelmi
célra kell átalakítani.
117. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépését követő három hónapon belül Magyarországon
található és a megengedett mennyiséget meghaladó minden
fegyvert, lőszert és hadianyagot, ideértve a repülő-elhárítás
mindennemű eszközét, tekintet nélkül származására, ki kell
szolgáltatni a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak.
Az átadást a magyar államterületnek az említett
Hatalmak által meghatározandó pontjain kell foganatosítani;
ezek a Hatalmak düntenek ennek az anyagnak hovafordításáról
is.
118. Cikk. Mindennemű fegyvernek,
lőszernek és hadianyagnak behozata Magyarországba kifejezetten
tilos. Hasonlóképen tilos bárminő fegyvernek, lőszernek és
hadianyagnak külföld részére való gyártása és kivitele.
119. Cikk. Minthogy lángvetőket, fojtó,
mérgező vagy hasonló gázokat, valamint ezekkel rokon
folyadékokat, anyagokat és eljárásokat használni nem szabad,
azoknak előállítása Magyarországon és behozatala
Magyarországba szigorúan tilos.
Ugyanez áll azokra az anyagokra is, amelyek az
említett termékek vagy eljárások előállítására, megóvására
vagy felhasználására vannak rendelve.
Hasonlóképen tilos páncélos járműveket, tankokat
vagy hadicélokra felhasználható más hasonló gépeket
Magyarországon gyártani és Magyarországba behozni.
I. Táblázat
A gyaloghadosztály szervezete és legnagyobb létszáma
Egységek | A legnagyobb létszám egységenként |
| Tisztek | Legénység |
A gyaloghadosztály törzse | 25 | 70 |
A hadosztálygyalogság törzse | 5 | 50 |
A hadosztálytüzérség törzse | 4 | 30 |
3 gyalogezred (egyenkint 65 tisztből és 2,000 emberből álló létszámmal) (1.) | 195 | 6.000 |
1 lovasszázad | 6 | 160 |
1 aknavető-zászlóalj (3 század) | 14 | 500 |
1 utászzászlóalj (2.) | 14 | 500 |
1 tábori tüzérezred (3.) | 80 | 1.200 |
1 kerékpáros zászlóalj (3 század) | 18 | 450 |
1 összekötő különítmény (4.) | 11 | 330 |
Hadosztályegészségügyi intézet | 28 | 550 |
Lőszeroszlopok és vonatok | 14 | 910 |
A gyaloghadosztály összlétszáma | 414 | 10.780 |
1. Mindegyik ezred 3 gyalogzászlóaljból,
mindegyik zászlóalj 3 gyalog- és 1 géppuskásszázadból
áll.
2. Mindegyik zászlóalj 1 törzsből, 2
utászszázadból, 1 hidászszakaszból s egy fényszórószakaszból
áll.
3. Mindegyik ezred áll 1 törzsből, 3 tábori vagy
hegyi tüzércsoportból, összesen 8, egyenkint 4 tábori vagy
hegyi ágyúból vagy tarackból álló üteggel.
4. Ez a különítmény 1 távbeszélő- és
távíróosztagból, 1 lehallgató-szakaszból és
póstagalamb-szakaszból áll.
II. Táblázat
A lovashadosztály szervezete és legnagyobb létszáma
Egységek | Az egységek legnagyobb száma egy hadosztályban | A legnagyobb létszám egységenként |
| | Tisztek | Legénység |
A lovashadosztály törzse | 1 | 15 | 50 |
A lovasezred (1.) | 6 | 30 | 720 |
A tábori tüzérosztály (3 üteg) | 1 | 30 | 430 |
Az autó-géppuskás- és autó-ágyúsosztag (2.) | 1 | 4 | 80 |
Különböző szolgálatok | 1 | 30 | 500 |
A hat ezredből álló lovashadosztály létszáma | | 259 | 5.380 |
1. Minden ezred 4 századból áll.
2. Mindegyik osztag áll 9, egyenkint 1 ágyúval,
1 géppuskával és 1 pótgéppuskával ellátott páncélkocsiból, 4
összekötőkocsiból, 2 kis élelmezési kocsiból, 7 teherautóból
(ezekből egy műhelyautó) és 4 motorkerékpárból.
Jegyzet: A nagy lovas csapattesteknek
különböző számú ezredeik lehetnek és a fenti létszámok
határain belül önálló dandárokból is állhatnak.
III. Táblázat
A vegyes dandár szervezete és legnagyobb létszáma
Egységek | A legnagyobb létszám egységenként |
| Tisztek | Legénység |
Dandártörzs | 10 | 50 |
2 gyalogezred 1. | 130 | 4.000 |
1 kerékpáros zászlóalj 3 századdal | 18 | 450 |
1 lovasszázad | 5 | 100 |
1 három ütegből álló tábori vagy hegyi tüzérosztály | 20 | 400 |
1 aknavető-század | 5 | 150 |
Különböző szolgálatok | 10 | 200 |
A vegyes dandár összlétszáma | 198 | 5.350 |
1. Mindegyik ezred 3 gyalogzászlóaljból,
mindegyik zászlóalj 3 gyalog- és 1 géppuskásszázadból
áll.
IV. Táblázat
Az egységek legkisebb létszáma, tekintet nélkül a hadsereg szervezetére
(Hadosztályok, vegyes dandárok stb.)
Egységek | Legnagyobb létszám (pro memoria) | Legkisebb létszám |
| Tisztek | Legénység | Tisztek | Legénység |
Gyaloghadosztály | 414 | 10.780 | 300 | 8.000 |
Lovashadosztály | 259 | 5.380 | 180 | 3.650 |
Vegyes dandár | 198 | 5.350 | 140 | 4.250 |
Gyalogezred | 65 | 2.000 | 52 | 1.600 |
Gyalogzászlóalj | 16 | 650 | 12 | 500 |
Gyalog- vagy géppuskás-század | 3 | 160 | 2 | 120 |
Kerékpárosztag | 18 | 450 | 12 | 300 |
Lovasezred | 30 | 720 | 20 | 450 |
Lovasszázad | 6 | 160 | 3 | 100 |
Tüzérezred | 80 | 1.200 | 60 | 1.000 |
Tábori tüzérüteg | 4 | 150 | 2 | 120 |
Aknavető-század | 3 | 150 | 2 | 100 |
Utászzászlóalj | 14 | 500 | 8 | 300 |
Hegyi tüzérüteg | 5 | 230 | 3 | 200 |
V. Táblázat
A fegyverzet és lőszer engedélyezett legnagyobb mennyisége
Anyag | Ezer főre eső mennyiség | Egy fegyverre (puskák, ágyúk stb.) eső lőszermennyiség |
Puska vagy karabély (1) | 1.150 | 500 lövés |
Nehéz vagy könnyű géppuska | 15 | 10.000 lövés |
Könnyü aknavető | 2 | 1.000 lövés |
Középnagyságú aknavető | 2 | 500 lövés |
Tábori vagy hegyi ágyú, vagy tarack | 3 | 1.000 lövés |
1. Önműködő puskát vagy karabélyt könnyű
géppuskának kell tekinteni.
Jegyzet: Nehéz, vagyis 105 milliméternél
nagyobb kaliberű löveg használata nincs megengedve.
II. CÍM
Hadihajózási rendelkezések
120. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésének időpontjával az összes osztrák-magyar
hadihajók - beleértve a tengeralattjárókat is - a Szövetséges
és Társult Főhatalmak részére végérvényesen
kiszolgáltatottaknak jelentetnek ki.
A dunai flottillákhoz tartozó minden monitort,
torpedóhajót és felfegyverzett vízi járóművet ki kell
szolgáltatni a Szövetséges és Társult Főhatalmaknak.
Magyarországnak mindamellett jogában áll, hogy a
dunai folyamrendőri szolgálat céljaira a jelen Szerződés 138.
Cikkében meghatározott Bizottságtól kiválasztandó három
felderítő naszádot tartson. A Szövetséges és Társult
Főhatalmak felemelhetik ezt a számot abban az esetben, ha azt
az említett Bizottság helyszíni szemle alapján elégtelennek
ítélné.
121. Cikk. Az alább felsorolt
osztrák-magyar segédcirkálókat és segédjáróműveket le kell
szerelni és kereskedelmi hajók gyanánt kell kezelni:
Bosnia, Gablonz, Carolina, Lussin, Teodo, Nixe,
Gigant, Dalmat, Persia, Prinz Hohenlohe, Gastein, Hélouan,
Graf Wurmbrand, Pelikan, Herkules, Pola, Naiade, Africa,
Tirol, Argentina, Pluto, President Wilson (ezelőtt Kaiser
Franz Joseph), Trieste, Baron Bruck, Elisabeth, Metcovich,
Baron Call, Gaea, Cyclop, Vesta, Nymphe, Buffel.
122. Cikk. A Magyarországhoz tartozó,
vagy megelőzően az Osztrák-Magyar Monarchiához tartozott
kikötőkben jelenleg építés alatt álló hadihajókat - ideértve a
tengeralattjárókat is - le kell bontani.
Ezeknek a hajóknak lebontási munkálatait a jelen
Szerződés életbelépése után, mihelyt lehetséges lesz, azonnal
meg kell kezdeni.
Mindazonáltal a porto-re-i hajógyárban építés
alatt állóknak jelzett aknarakó hajók fenntarthatók, ha a
Hadihajózási Szövetségközi Ellenőrző Bizottság és a Jóvátételi
Bizottság gazdasági szempontból úgy találnák, hogy azoknak
kereskedelmi célokra való felhasználása kívánatos. Ebben az
esetben az említett hajókat át kell adni a Jóvátételi
Bizottságnak, amely értéküket meghatározza és amennyiben helye
van, jóvátétel címén, egészben vagy részben, Magyarország vagy
Ausztria javára írja.
123. Cikk. Bárminemű - vizen vagy tenger
alatt járó - osztrák-magyar hadihajó lebontásából származó
összes tárgyakat, gépeket és mindennemű anyagokat kizárólag
csakis ipari vagy kereskedelmi célra szabad
felhasználni.
Azokat a külföldnek eladni vagy átengedni nem
szabad.
124. Cikk. Tengeralattjáró hajót
Magyarországon építeni vagy megszerezni még kereskedelmi célra
sem szabad.
125. Cikk. Minden fegyver, lőszer és
hadihajózási anyag, ideértve az aknákat és torpedókat is,
amely az 1918. évi november hó 3-án kelt fegyverszüneti
szerződés aláírásakor Ausztria-Magyarország tulajdonában volt,
a Szövetséges és Társult Főhatalmak részére végérvényesen
kiszolgáltatottnak mondatik ki.
126. Cikk. Magyarország a megelőző
cikkekben említett tárgyak kiszolgáltatásáért (120. és 125.
Cikkek), leszereléséért (121. Cikk), lebontásáért (122. Cikk),
nemkülönben kezelési (121. Cikk) vagy felhasználási (123.
Cikk) módjáért csak annyiban felelős, amennyiben a saját
területén levő tárgyakról van szó.
127. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépését követő három hónapon át a budapesti magyar
nagyáramú drótnélküli táviróállomást a Szövetséges és Társult
Főhatalmak hozzájárulása nélkül, a Magyarországot, vagy a
háború folyamán Ausztria-Magyarországgal szövetségben állott
bármely más Államot érintő hadihajózási, katonai vagy
politikai természetű közlések továbbítására felhasználni nem
szabad. Ez az állomás kereskedelmi táviratokat továbbíthat, de
csak az említett Hatalmak ellenőrzése mellett, amelyek a
használandó hullámhosszat meg fogják állapítani.
Ugyanezen határidőn belül Magyarország nagyáramú
drótnélküli táviróállomásokat sem saját területén, sem pedig
Ausztria, Németország, Bulgária vagy Törökország területén nem
építhet.
III. CÍM
A katonai és haditengerészeti léghajózásra vonatkozó rendelkezések
128. Cikk. Magyarország haderejének
katonai vagy hadihajózási repülőszolgálata nem lehet.
Kormányozható léghajót megtartania nem
szabad.
129. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől számítandó két hónapi határidőn belül a
Magyarország szárazföldi és tengeri haderejének állományába
jelenleg tartozó léghajózási személyzetet le kell
szerelni.
130. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak csapatainak Magyarország területéről való teljes
kivonulásáig a Szövetséges és Társult Hatalmak légi
járóműveinek Magyarországon szabad közlekedési, átkelési és
leszállási joguk van.
131. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépését követő hat hónapon át Magyarország egész
területén tilos a légi járóművek, légi járóműrészek, légi
járómű-motorok és légi járómű-motorrészek gyártása, behozatala
és kivitele.
132. Cikk. A jelen Szerződés életbelépése
után Magyarország saját költségén az összes katonai és
haditengerészeti léghajózási anyagot a Szövetséges és Társult
Főhatalmaknak kiszolgáltatni köteles.
Az átadásnak az említett Hatalmak Kormányaitól
megjelölendő helyeken kell történnie és három hónap alatt be
kell fejeződnie.
Ezek közé az anyagok közé kell érteni különösen
a hadviselés céljait szolgáló vagy szolgált, avagy arra
rendelt anyagokat, úgymint:
Teljes repülőgépeket és vízi repülőgépeket,
ideértve a gyártás, javítás és szerelés alatt állókat
is.
A repülésre kész állapotban levő, valamint a
gyártás, javítás és szerelés alatt álló kormányozható
léghajókat.
A hidrogéngyártásra szolgáló készülékeket.
A kormányozható léghajók csarnokait, s e légi
járóművek céljaira szolgáló mindennemű befogadó helyet.
A kormányozható léghajókat kiszolgáltatásukig
Magyarország költségén hidrogénnal töltve kell tartani; a
hidrogén előállítására szolgáló készülékek, valamint a
kormányozható léghajó befogadó helyei az említett Hatalmak
belátásához képest a kormányozható léghajók kiszolgáltatásáig
Magyarországnak meghagyhatók.
A légi járómű-motorokat.
A cellákat.
A fegyverzetet (ágyút, gépágyút, géppuskát,
bombavetőt, torpedóirányítócsövet, szinkronizációs készüléket,
célzó-készüléket).
A lőszert (töltényt, ágyúlövedéket, töltött
bombát, bombatestet, robbanóanyag-készletet s azok
előállítására szolgáló anyagokat).
A hajózási műszereket.
A léghajózásban használatos dróttalan távíró-,
fényképező és mozgófényképfelvevő készülékeket.
A megelőző kategóriák bármelyikéhez tartozó
alkatrészeket.
A fent felsorolt anyagot az említett Kormányok
külön felhatalmazása nélkül egyik helyről a másikra vinni nem
szabad.
IV. CÍM
Szövetségközi Ellenőrző Bizottságok
133. Cikk. A jelen Szerződésben foglalt
összes olyan katonai, hadihajózási és léghajózási
rendelkezéseket, amelyeknek végrehajtására bizonyos határidő
van megszabva, Magyarország a Szövetséges és Társult
Főhatalmak által erre a célra külön kinevezett Szövetségközi
Bizottságok ellenőrzése alatt köteles végrehajtani.
Az említett Bizottságok a Magyar Kormánynál a
Szövetséges és Társult Főhatalmakat a katonai, hadihajózási és
léghajózási rendelkezések végrehajtására vonatkozó minden
ügyben képviselik. Ezek fogják a magyar hatóságokkal tudatni
mindazokat a határozatokat, amelyeknek meghozatalát a
Szövetséges és Társult Főhatalmak maguknak fenntartották, vagy
amelyeket az említett rendelkezéseknek végrehajtása
szükségessé tehet.
134. Cikk. A Szövetségközi Ellenőrző
Bizottságok hivatalaikat Budapesten állíthatják fel, a
jogukban áll, hogy valahányszor csak célszerűnek tartják, a
magyar államterület bármely pontjára kiszállhassanak, oda
albizottságokat küldhessenek, vagy az odautazással egy vagy
több tagjukat megbízhassák.
135. Cikk. A Magyar Kormány köteles a
Szövetségközi Ellenőrző Bizottságoknak mindazokat a
felvilágosításokat és okiratokat rendelkezésre bocsátani,
amelyeket ezek feladatuk betöltéséhez szükségeseknek ítélnek,
köteles továbbá ezeket személyzettel és anyagi eszközökkel oly
mértékben ellátni, amilyen mértékben erre a fentemlített
Bizottságoknak a katonai, hadihajózási és léghajózási
rendelkezések teljes végrehajtásának biztosítása céljából
szükségük lehet.
A Magyar Kormány minden Szövetségközi Ellenőrző
Bizottság mellé szakértő meghatalmazottat köteles kijelölni,
akinek feladata, hogy a Bizottságtól átvegye a Magyar
Kormányhoz intézett esetleges közléseket és hogy a Bizottság
részére az összes kívánt fölvilágosításokat és okiratokat
átszolgáltassa vagy beszerezze.
136. Cikk. Az Ellenőrző Bizottságok
eltartását és költségeit, valamint a működésük által okozott
kiadásokat Magyarország viseli.
137. Cikk. A Katonai Szövetségközi
Ellenőrző Bizottság feladata különösen az, hogy a Magyar
Kormánytól a lőszerkészletek és raktárak elhelyezésére,
valamint a fegyver-, lőszer- és hadianyagműhelyek vagy gyárak
elhelyezésére és működésére vonatkozó közléseket
átvegye.
Ez a Bizottság veszi át a kiszolgáltatott
fegyvert, lőszert, hadianyagot, a hadiipar céljait szolgáló
szerszámokat, meghatározza az átadás helyét, felügyel a jelen
Szerződés által megszabott lerombolásokra, használaton kívül
való helyezésekre vagy átalakításokra.
138. Cikk. A Hadihajózási Szövetségközi
Ellenőrző Bizottság feladata különösen az, hogy kiszálljon a
hajógyárakba és ellenőrizze az illető hajógyárban építés alatt
levő hajók lebontását, átvegye a kiszolgáltatott fegyvert,
lőszert és hadihajózási anyagot és ellenőrizze a megszabott
lerombolásokat és lebontásokat.
A Magyar Kormány köteles a Hadihajózási
Szövetségközi Ellenőrző Bizottságnak mindazokat a
felvilágosításokat és okiratokat rendelkezésére bocsátani,
amelyeket az a hadihajózásra vonatkozó rendelkezések teljes
végrehajtásának biztosítására szükségesnek ítél, jelesül a
hadihajók tervrajzát, fegyverzetük összetételét, az ágyúknak,
lőszernek, torpedóknak, aknáknak, robbanóanyagoknak,
drótnélküli távírókészülékeknek s általában mindannak, ami a
hadihajózási anyagra vonatkozik, jellegzetes adatait és
mintáit, nemkülönben az összes idevágó törvényhozási,
közigazgatási vagy szolgálati szabályzati okmányokat.
139. Cikk. A Léghajózási Szövetségközi
Ellenőrző Bizottság feladata különösen az, hogy a jelenleg a
Magyar Kormány birtokában levő léghajózási anyagot összeírja,
a repülőgépműhelyeket, léghajóműhelyeket és légi
járóműmotorműhelyeket, valamint a légi járóművek céljaira
felhasználható fegyver-, lőszer- és robbanó-anyaggyárakat
megszemlélje, a magyar államterületen levő összes
repülőtelepeket, léghajócsarnokokat, leszállóhelyeket,
telepeket és raktárokat bejárja és amennyiben ennek helye van,
az anyag elszállítását és átvételét intézze.
A Magyar Kormány köteles a Léghajózási
Szövetségközi Ellenőrző Bizottságnak mindazokat a
felvilágosításokat, törvényhozási, közigazgatási és egyéb
okiratokat a rendelkezésre bocsátani, amelyeket a Bizottság a
léghajózási rendelkezések teljes végrehajtásának biztosítására
szükségesnek ítél, jelesül köteles rendelkezésére bocsátani
számszerű kimutatást az összes magyar repülőkötelékek
szolgálatában álló személyzetről, valamint a meglevő, gyártás
alatt álló vagy megrendelt anyagokról és teljes lajstromot a
léghajózás számára dolgozó összes üzemekről, azok
elhelyezéséről, valamint az összes légi járómű-csarnokokról és
leszálóhelyekről.
V. CÍM
Általános rendelkezések
140. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől számítandó háromhónapi határidőn belül a
Magyar Kormánynak az idevágó magyar törvényeket a jelen
Szerződésnek ezzel a részével összhangban meg kell
változtatnia, s így kell fenntartania.
Ugyanezen határidőn belül a Magyar Kormánynak a
jelen rész végrehajtására vonatkozó összes közigazgatási és
más intézkedéseket meg kell tennie.
141. Cikk. Az 1918. évi november hó 3-án
kötött fegyverszüneti szerződés következő rendelkezései,
úgymint: az I. fejezet (Katonai rendelkezések) 2. és cikke, a
csatolt jegyzőkönyv I. fejezetének (Katonai rendelkezések) 2.,
3. és 6. Cikke, amennyiben a fenti rendelkezésekkel nem
ellenkeznek, hatályukban megmaradnak.
142. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve semmiféle idegen
országba katonai, hadihajózási vagy léghajózási küldöttségnek
megbízást nem ad, oda ilyeneket nem küld, s elutazni nem
enged; kötelezi magát ezenfelül, hogy megteszi az alkalmas
intézkedéseket annak megakadályozására, hogy magyar
állampolgárok államuk területét abból a célból hagyják el,
hogy bármely idegen Hatalom hadseregébe, hajóhadába vagy légi
szolgálatába belépjenek, vagy a kiképzés előmozdítása céljából
oda beosztassanak, vagy általában valamely idegen országban
katonai, hadihajózási vagy léghajózási oktatásban
közreműködjenek.
A Szövetséges és Társult Hatalmak a maguk
részéről megállapodnak abban, hogy a jelen Szerződés
életbelépésétől kezdve hadseregükbe, hajóhadukba vagy légi
haderejükbe magyar állampolgárt be nem soroznak, oda katonai
kiképzés előmozdítása céljából be nem osztanak és általában
magyar állampolgárt katonai, hadihajózási vagy léghajózási
oktatóként nem alkalmaznak.
Ez a rendelkezés mindazonáltal nem érinti
Franciaországnak azt a jogát, hogy az idegen légiót a francia
törvények és katonai szabályzatok értelmében egészíthesse
ki.
143. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy mindaddig, amíg a jelen Szerződés hatályban van, aláveti
magát minden olyan vizsgálatnak, amelyet a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa szótöbbséggel szükségesnek ítél.
VI. RÉSZ
Hadifoglyok és sírhelyek
I. CÍM
Hadifoglyok
144. Cikk. A magyar hadifoglyok és
polgári internáltak hazaszállítása a jelen Szerződés
életbelépése után a lehető legrövidebb időn belül kezdetét
veszi és a legnagyobb gyorsasággal fog végbemenni.
145. Cikk. A magyar hadifoglyoknak és
polgári internáltaknak a 144. Cikkben meghatározott feltételek
mellett leendő hazaszállításáról az egyrészről a Szövetséges
és Társult Hatalmak és másrészről a Magyar Kormány
képviselőiből alakuló Bizottság gondoskodik.
Minden egyes Szövetséges és Társult Hatalomra
nézve egy-egy Albizottság állapítja meg a hadifoglyok
hazaszállításának részleteit; ezek az Albizottságok csupán az
illető érdekelt Hatalom és a Magyar Kormány képviselőiből
alakulnak.
146. Cikk. A magyar hatóságok kötelesek
arról gondoskodni, hogy a nekik átadott hadifoglyok és polgári
internáltak, az átadás után haladéktalanul otthonukba
küldessenek.
Azok a hadifoglyok és polgári internáltak,
akiknek a háború előtti lakóhelye a Szövetséges és Társult
Hatalmak csapataitól megszállott területen van, a Szövetséges
és Társult Hatalmak megszálló csapatai katonai hatóságainak
engedélyével és ezek ellenőrzése mellett, lakóhelyükre szintén
visszaküldendők.
147. Cikk. A hazaszállítással
kapcsolatban az elindulás időpontjától kezdődőleg felmerülő
összes költségeket a Magyar Kormány tartozik viselni; a Magyar
Kormány köteles továbbá a 145. Cikkben megjelölt Bizottság
részéről szükségesnek ítélt szállítóeszközöket, nemkülönben a
műszaki személyzetet rendelkezésre bocsátani.
148. Cikk. Azokat a hadifoglyokat és
polgári internáltakat, akik a fegyelem ellen elkövetett
cselekmény miatt büntetendők volnának, vagy akik emiatt
büntetés alatt állanak, arra való tekintet nélkül, hogy
büntetésük idejét kitöltötték-e vagy az ellenük indított
eljárás befejezést nyert-e vagy sem, haza kell
szállítani.
Ez a rendelkezés nem nyer alkalmazást azokra a
hadifoglyokra és polgári internáltakra nézve, akik az 1920.
évi január 1-je után elkövetett cselekmények miatt volnának
büntetendők.
Hazaszállításukig valamennyi hadifogolyra és
polgári internáltra nézve a fennálló szabályok maradnak
irányadók, kiváltképen a munka és fegyelem tekintetében.
149. Cikk. Azok a hadifoglyok és polgári
internáltak, akik nem a fegyelem ellen elkövetett, hanem más
cselekmények miatt volnának büntetendők vagy állanak büntetés
alatt, továbbra is fogvatarthatók.
150. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi
magát arra, hogy az összes hazaszállítandó egyéneket
megkülönböztetés nélkül területére befogadja.
Azokra a magyar hadifoglyokra vagy
állampolgárokra nézve, akik hazaszállításukat nem óhajtják, a
hazaszállítást mellőzni lehet; a Szövetséges és Társult
Kormányok azonban fenntartják maguknak a jogot, hogy ezeket az
egyéneket hazájukba vagy valamely semleges országba
szállíthassák, avagy megengedjék nekik, hogy területeiken
lakhassanak.
A Magyar Kormány kötelezi magát arra, hogy
ezekkel az egyénekkel és hozzátartozóikkal szemben semmiféle
kivételes intézkedést nem alkalmaz, őket a fenti okból
semminemű megtorlással vagy zaklatással nem sujtja.
151. Cikk. A Szövetséges és Társult
Kormányok fenntartják maguknak a jogot, hogy a hatalmukban
levő magyar hadifoglyok és állampolgárok hazaszállítását attól
tegyék függővé, hogy a Magyar Kormány a Szövetséges és Társult
Hatalmaknak azokról a hadifoglyairól és más állampolgárairól,
akiket Magyarországon akaratuk ellenére még visszatartatnának,
felvilágosítást ad és őket azonnal szabadon bocsátja.
152. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi
magát:
1. hogy az eltűntek felkutatására alakult
bizottságoknak szabad bejárást biztosít, azok részére az
összes szükséges szállítási eszközöket rendelkezésére
bocsátja, a fogolytáborokba, fogházakba kórházakba és minden
egyéb helyiségekbe ezeket a bizottságokat beengedi, valamint
mindazokat a köz- és magánokiratokat, amelyek kutatásaiknál
felvilágosítást nyujthatnak, rendelkezésükre bocsátja;
2. hogy megbünteti azokat az osztrák
hivatalnokokat és magánosokat, akik a Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárainak jelenlétét netán titokban tartanák,
vagy jelenlétét, miután arról tudomást szereztek, nem
jelentenék be.
153. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi
magát, hogy azokat a tárgyakat, értékeket és okiratokat,
amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak valamelyik
állampolgárának tulajdonában állottak és amelyeket a magyar
hatóságok netalán visszatartottak, jelen Szerződés
életbelépése után haladéktalanul visszaszolgáltatja.
154. Cikk. A Magas Szerződő Felek
kijelentik, hogy lemondanak mindazoknak a költségeknek
kölcsönös megtérítéséről, amelyek a hadifoglyoknak saját
területükön történt ellátásával kapcsolatban
felmerültek.
II. CÍM
Sírhelyek
155. Cikk. A Szövetséges és Társult
Kormányok és a Magyar Kormány gondoskodnak arról, hogy a
területeiken eltemetett katonák és tengerészek sírhelyei
tiszteletben és jókarban tartassanak.
Kötelezik magukat, hogy minden olyan
bizottságot, amelyet valamelyik Kormány az eltemetettek
személyazonosságának megállapításával, azoknak
lajstromozásával, illő síremlékek karbantartásával vagy
felállításával bízott meg, elismernek és az ilyen bizottságot
feladata kivitelében támogatják.
Megegyeznek azonkívül arra nézve is, hogy a
belföldi törvényekben foglalt rendelkezéseknek és a
közegészség követelményeinek korlátai között, kölcsönösen
minden eszközzel megkönnyítik katonáik és tengerészeik földi
maradványainak hazaszállítására irányuló kérelmek
teljesítését.
156. Cikk. A különböző hadviselt Államok
fogságban elhunyt hadifoglyainak, polgári internáltjainak és
egyéb állampolgárainak sírhelyei a jelen Szerződés 155.
Cikkének rendelkezései értelmében megfelelően jókarban
tartandók.
Ezenkívül egyrészről a Szövetséges és Társult
Kormányok, másrészről a Magyar Kormány kötelezi magukat arra,
hogy kölcsönösen egymás rendelkezésére bocsátják:
1. az elhaltak teljes névjegyzékét a
személyazonosságuk megállapításához szükséges összes adatokkal
együtt;
2. a személyazonosság megállapítása nélkül
eltemetett összes halottak számára és sírhelyeik hollétére
vonatkozó minden felvilágosítást.
VII. RÉSZ
Büntető rendelkezések
157. Cikk. A Magyar Kormány elismeri a
Szövetséges és Társult Hatalmaknak azt a jogát, hogy katonai
bíróságaik elé állíthassák mindazokat a személyeket, akiket a
háború törvényeivel és szokásaival ellenkező cselekmények
elkövetésével vádolnak. A bűnösöknek talált személyekre a
törvényekben előírt büntetések nyernek alkalmazást. Ezt a
rendelkezést Magyarországnak vagy szövetségeseinek bíróságai
előtt netalán folyamatba tett eljárásra vagy
felelősségrevonásra való tekintet nélkül alkalmazni
fogják.
A Magyar Kormány köteles a Szövetséges és
Társult Hatalmaknak vagy közülök annak, amely őt eziránt
megkeresi, kiszolgáltatni a háború törvényeivel és szokásaival
ellenkező cselekmények elkövetésével vádolt minden személyt,
akár névszerint nevezik meg őket, akár pedig azt a
rangfokozatot, tisztséget vagy hatáskört jelölik meg, amelyben
a magyar hatóságok az illető személyeket alkalmazták.
158. Cikk. Azokat, akik a Szövetséges és
Társult Hatalmak közül csupán egynek állampolgárai ellen
követtek el büntetendő cselekményt, ennek a Hatalomnak katonai
bíróságai elé fogják állítani.
Azokat, akik több Szövetséges és Társult Hatalom
állampolgárai ellen követtek el büntetendő cselekményt, az
érdekelt Hatalmak katonai bíróságainak tagjaiból elé fogják
állítani.
Minden esetben meg lesz a vádlottnak joga arra,
hogy védőjét maga jelölje ki.
159. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi
magát, hogy ki fogja szolgáltatni mindazokat az okmányokat és
adatokat, bármily természetűek is legyenek azok, amelyeknek
előterjesztése a vádbeli cselekmények teljes kiderítése, a
bűnösök kinyomozása és a felelősség fokának pontos
megállapítása céljából szükségesnek fog mutatkozni.
160. Cikk. A 157-159. Cikkek
rendelkezései alkalmazást nyernek azoknak az Államoknak
Kormányaira nézve is, amely Államokhoz a volt Osztrák-Magyar
Monarchiához tartozó területeket csatoltak, azokra a
személyekre vonatkozólag, akiket a háború törvényeivel és
szokásaival ellenkező cselekmények elkövetésével vádolnak, s
akik az említett Államok területein tartózkodnak vagy ezeknek
az Államoknak rendelkezése alatt állanak.
Ha az illető személyek az említett Államok
valamelyikének állampolgárságát már megszerezték, ennek az
Államnak Kormánya kötelezi magát, hogy felelősségre vonásuk és
megbüntetésük biztosítása végett az érdekelt Hatalom
megkeresésére és azzal egyetértőleg, minden szükséges
intézkedést meg fog tenni.
VIII. RÉSZ
Jóvátétel
I. CÍM
Általános rendelkezések
161. Cikk. A Szövetséges és Társult
Kormányok kijelentik és Magyarország elismeri, hogy
Magyarország és szövetségesei, mint e veszteségek és károk
okozói, felelősek mindazokért a veszteségekért és károkért,
amelyeket a Szövetséges és Társult Kormányok, valamint
polgáraik az Ausztria-Magyarország és szövetségesei támadása
folytán rájuk kényszerített háború következményeképen
elszenvedtek.
162. Cikk. A Szövetséges és Társult
Kormányok elismerik, hogy Magyarország jövedelemforrásai,
tekintettel e jövedelemforrásoknak a jelen Szerződés egyéb
rendelkezéseiből folyó állandó jellegű csökkenésére, nem
elegendők arra, hogy e veszteségek és károk teljes jóvátételét
biztosítsák.
A Szövetséges és Társult Kormányok mégis
megkövetelik és Magyarország kötelezi magát, hogy az alább
megszabott módozatok szerint jóváteszi mindazokat a károkat,
amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak polgári
lakosságában és javaiban szárazföldi, tengeri és légi támadása
okozott az alatt az idő alatt, amíg a Szövetséges és Társult
Hatalmak bármelyike háborút viselt Magyarországgal, valamint
általában az idecsatolt I. Függelékben meghatározott
károkat.
163. Cikk. Azoknak a károknak összegét,
amelyeknek jóvátételére Magyarország köteles, szövetségközi
bizottság állapítja meg, amelynek "Jóvátételi Bizottság" lesz
a neve s amelynek szervezetét és hatáskörét a jelen Szerződés,
nevezetesen az e címhez tartozó II-V. Függelék határozzák meg.
Ez a Bizottság, a jelen Szerződésből folyó eltérésektől
eltekintve, azonos a Németországgal kötött Szerződés 233.
Cikkében meghatározott bizottsággal; a Bizottság a jelen
Szerződés alkalmazásából eredő különleges kérdések számára
külön Osztályt alakít; ennek az Osztálynak csupán tanácsadó
hatásköre lesz, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a
Jóvátételi Bizottság ruház reá megfelelő hatáskört.
A Jóvátételi Bizottság a követeléseket
felülvizsgálja és méltányos módon alkalmat nyújt a Magyar
Kormánynak arra, hogy meghallgassák.
A Bizottság egyúttal fizetési tervezetet készít,
amely megállapítja, hogy Magyarország 1921. évi május hó 1-től
kezdődő harminc éven át, mely határidőkben és milyen
módozatokkal tartozik a jóvátételi tartozásnak azt a részét
törleszteni, amelyet reá ki fognak vetni, miután a Bizottság
már megállapította volt azt, hogy Németország képes-e az
ellene és szövetségesei ellen támasztott és a Bizottság által
felülvizsgált követelések teljes összegének fennmaradó részét
megfizetni. Abban az esetben pedig, ha Magyarország ezalatt az
idő alatt tartozásának törlesztésével hátralékban maradna,
minden kiegyenlítetlen részösszeg fizetése a Bizottság
tetszése szerint későbbi évekre elhalasztható vagy olyan módon
kezelhető, aminőt a Szövetséges és Társult Kormányok a jelen
Szerződés jelen részében megszabott lejárásnak megfelelően meg
fognak állapítani.
164. Cikk. A Jóvátételi Bizottság 1921.
évi május hó 1-től kezdve időnkint köteles megvizsgálni
Magyarország jövedelmi forrásait és teljesítőképességét és
miután méltányos módon alkalmat nyujtott Magyarország
képviselőinek meghallgattatására, ez alapon a 163. Cikkhez
képest belátása szerint a határidőket kitolhatja s a
megállapított fizetési feltételeket megváltoztathatja; nem
engedheti el azonban a tartozásnak semmilyen részét sem a
Bizottságban képviselt Kormányoknak erre vonatkozó külön
meghatalmazása nélkül.
165. Cikk. Magyarország 1920-ban és az
1921. év első négy hónapjában oly részletekben és olyan módon
(aranyban, árukban, hajókban, értékpapirokban vagy más módon),
amint azt a Jóvátételi Bizottság megállapítja, a fentemlített
követelésekre méltányos részfizetést teljesít, amelynek
nagyságát a Jóvátételi Bizottság állapítja meg; ezt az
összeget elsősorban a megszálló hadseregnél, az 1918. évi
november hó 3.-i fegyverszünet után felmerült s a 181. Cikkben
tárgyalt költségeknek fizetésére kell fordítani; annyi
élelmiszer és nyersanyag, amennyi a Szövetséges és Társult
Főhatalmak Kormányainak megítélése szerint szükséges ahhoz,
hogy Magyarország képes legyen jóvátételi kötelezettségének
teljesítésére, szintén fizethető a nevezett Kormányok
jóváhagyásával az említett összegből. A fennmaradó összeg
Magyarország jóvátételi tartozásából levonandó. Magyarország
azonfelül letétbe helyezni a II. Függelék 12. §-a c)
pontjának intézkedése értelmében az ott említett
kötelezőjegyeket.
166. Cikk. Magyarország beleegyezik abba
is, hogy gazdasági erőforrásai közvetlenül felhasználtassanak
jóvátételre, úgy, amint ezt a kereskedelmi hajózásra, a
természetbeni újjáépítésre és a nyersanyagokra vonatkozólag a
III., IV. és V. Függelékek részletezik; természetesen azt az
értéket, amelyet az átruházott javak és ezeknek a javaknak a
Függelékek szerint megvalósult felhasználása, az ott
meghatározott megállapítás szerint képviselnek, Magyarország
javára kell írni és azt az előző cikkekben megszabott
tartozásból le kell vonni.
167. Cikk. A folytatólagos fizetéseket,
ideértve az előző cikkekben tárgyaltakat is, amelyeket
Magyarország a jóvátételi követelések kielégítésére teljesít,
a Szövetséges és Társult Kormányok egymás közt a méltányosság
és mindegyikük jogai alapján előre megállapított arány szerint
osztják fel.
A felosztásnál a 173. Cikkben és a III., IV. és
V. Függelékben megállapított jóváírások értéke oly módon
számít, mint az ugyanabban az évben teljesített
fizetéseké.
168. Cikk. A fentebb megállapított
fizetéseken felül Magyarország a Jóvátételi Bizottság részéről
megállapított eljárás szerint visszaszolgáltatja mindazt a
készpénzt, valamint visszaszolgáltatja mindazokat az
állatokat, különféle tárgyakat és értékpapírokat, amelyeket
elvett, lefoglalt vagy zár alá vett, amennyiben az azonosság
megállapítása akár Magyarországnak, akár szövetségeseinek
területén, akár azokon a területeken, amelyek a jelen
Szerződés teljes végrehajtásáig Magyarországnak vagy
szövetségeseinek birtokában maradnak, lehetséges lesz.
169. Cikk. A Magyar Kormány kötelezi
magát, hogy a 168. Cikkben megszabott visszaszolgáltatásokat
és a 163., 164., 165. és 166. Cikkekben megszabott fizetéseket
és szolgáltatásokat azonnal teljesíti.
170. Cikk. A Magyar Kormány elismeri a
163. Cikkben meghatározott Bizottságot abban az alakjában,
amint azt a Szövetséges és Társult Kormányok a II. Függelék
értelmében megszervezik; visszavonhatatlanul elismeri, hogy a
Bizottságot a jelen Szerződésben reáruházott jogosítványok
élvezete és hatáskörök gyakorlása megilleti.
A Magyar Kormány meg fog adni a Bizottságnak
minden olyan felvilágosítást, amelyre annak Magyarország és
állampolgárai pénzügyi helyzetét, pénzügyi műveleteit, javait,
termelőképességét, készleteit, nyersanyagtermelését és ipari
termelését illetőleg szüksége van, továbbá felvilágosítást ad
az 1914-1920. évi háborúnak azokra a hadműveleteire
vonatkozólag, amelyeknek ismeretét a Bizottság szükségesnek
fogja tartani.
A Magyar Kormány a Bizottság tagjainak és
igazolt meghatalmazottjainak mindazokat a jogokat és
mentességeket megadja, amelyeket barátságos Államok
szabályszerűen meghatalmazott diplomáciai képviselői
Magyarországon élveznek.
Magyarország beleegyezik továbbá abba, hogy a
Bizottságnak és esetleg alkalmazott személyzetének fizetését
és költségeit ő fizeti.
171. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy mindazokat a törvényeket, szabályzatokat és rendeleteket,
amelyek a jelen rendelkezések teljes végrehajtásának
biztosítására szükségesek, megalkotja, hatályban tartja és
kihirdeti.
172. Cikk. A jelen Szerződés jelen
részének rendelkezései nem érintik a jelen Szerződés X. része
(Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címének
rendelkezéseit.
173. Cikk. Magyarország javára írandók
jóvátételi kötelezettségek címén a következő tételek:
a) a jelen Szerződés X. részének
(Gazdasági rendelkezések) III. és IV. címe alapján
Magyarország javára megállapított végleges fizetési
egyenleg;
b) mindazok az összegek, amelyek
Magyarországot a IX. részben (Pénzügyi rendelkezések) és a
XII. részben (Kikötők, víziútak és vasútak) megszabott
jogátruházások folytán megilletik;
c) mindazok az összegek, amelyeknek
Magyarország javára való írását a Jóvátételi Bizottság
elrendeli, vagyontárgyaknak, jogoknak, engedélyeknek
(koncesszióknak) és egyéb érdekeknek a jelen Szerződésben
megszabott bármely más átruházása alapján.
Semmi esetre sem írhatók azonban Magyarország
javára a 168. Cikk értelmében foganatosított
visszaszolgáltatások.
174. Cikk. A magyar tengeralatti kábel
átengedését, amelyet a jelen Szerződésben külön rendelkezés
nem tárgyal, az idemellékelt VI. Függelék szabályozza.
I. Függelék
Magyarországtól, a fenti 162. Cikknek
megfelelően az alábbi csoportokba tartozó károk teljes
összegére nézve követelhető kártérítés:
1. oly károk, amelyeket polgári egyének
személyében vagy életében és az említett polgári egyének
tartásra jogosult hátramaradottainak bármilynemű háborús
cselekménnyel bárhol is okoztak, ideértve a bombázásokat és a
más szárazföldi, tengeri vagy légi támadásokat, úgyszintén
ezeknek, nemkülönben mindkét hadviselőcsoport összes
hadműveleteinek mindennemű közvetlen következményeit;
2. oly károk, amelyeket Magyarország vagy
szövetségesei polgári személyeknek és tartásra jogosult
hátramaradottainak kegyetlenkedéssel, erőszakoskodással vagy
rossz bánásmóddal (ideértve az élet vagy az egészség ellen
letartóztatás, elszállítás, internálás vagy kiürítés, tengeren
való elhagyás avagy kényszermunka útján elkövetett
támadásokat) bárhol okoztak;
3. oly károk, amelyeket Magyarország vagy
szövetségesei saját vagy megszállott, vagy harcban elfoglalt
területen polgári személyeknek és tartásra jogosult
hátramaradottaiknak az egészség, a munkaképesség vagy a
becsület ellen irányuló cselekményekkel okoztak;
4. hadifoglyoknak bárminemű rossz bánásmóddal
okozott károk;
5. mint a Szövetséges és Társult Hatalmaknak
okozott károk jönnek tekintetbe az összes nyugdíjak és hasonló
természetű ellátások a háború katonai (szárazföldi, tengeri
vagy légi haderőkhöz tartozó) áldozatai, megcsonkítottak,
sebesültek, betegek vagy rokkantak, valamint oly személyek
számára, akiket ezek az áldozatok eltartottak; a Szövetséges
és Társult Kormányokkal szemben fennálló ezt a tartozást
mindegyik fentnevezett Kormány részére az említett nyugdíjak
és ellátások tőkésített értékében és pedig a jelen Szerződés
életbelépésének időpontjára és a Franciaországban 1919. évi
május hó 1-én érvényben volt díjszabások alapján kell
kiszámítani;
6. annak a segélynek költségei, amelyben a
Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai a hadifoglyokat,
azok családjait és azokat a személyeket részesítették, akiket
a hadifoglyok eltartottak;
7. a Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai
részéről a mozgósítottak és a hadseregben szolgálók
családtagjainak és a velük szemben tartásra jogosult egyébb
személyeknek kiutalt segélyek; annak az összegnek nagyságát,
amely őket az ellenségeskedések tartamának minden egyes évére
nézve megilleti, a nevezett Kormányok mindegyike számára az
illető évben Franciaországban a hasonló természetű fizetésekre
alkalmazott középdíjszabás szerint kell kiszámítani;
8. polgári személyeknek okozott károk, amelyek
Magyarország vagy szövetségesei részéről reájuk rótt abból a
kötelezettségből eredtek, hogy megfelelő díjazás nélkül
dolgozni voltak kötelesek;
9. olyan károk, amelyeket a Szövetséges és
Társult Hatalmak valamelyikének, avagy azok állampolgárainak
bárhol levő bárminemű vagyonában (kivéve a hadsereg és a
haditengerészet műveit és anyagait) okoztak annak
következtében, hogy a vagyontárgyakat Magyarország vagy
szövetségei szárazon, tengeren vagy a levegőben elkövetett
cselekménnyel elvitték, lefoglalták, megrongálták vagy
megsemmisítették; vagy oly károk, amelyek az ellenségeskedések
vagy bárminő hadművelet közvetlen következményeiként állottak
elő;
10. olyan károk, amelyeket Magyarország vagy
szövetségesei kivetések, pénzbüntetések vagy hasonló
kényszerszolgáltatások alakjában okoztak a polgári
lakosságnak.
II. Függelék
1. § A 163. Cikkben meghatározott bizottság a
"Jóvátételi Bizottság" címet viseli, s az alább következő
rendelkezésekben "Bizottság" néven szerepel.
2. § A Bizottság tagjait az Északamerikai
Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország, Olaszország,
Japán, Belgium, Görögország, Lengyelország, Románia, a
Szerb-Horvát-Szlovén Állam és Cseh-Szlovákország nevezik ki.
Az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia,
Franciaország, Olaszország, Japán és Belgium külön-külön
egy-egy kiküldöttet neveznek ki. A többi öt Hatalom pedig egy
közös kiküldöttet nevez ki az alábbi 3. szakasz harmadik
bekezdésében körülírt módozatok szerint. Minden egyes
kiküldött kinevezésével egyidejűleg egy kiküldött-helyettest
is kell kinevezni, aki a kiküldöttet betegség vagy
kényszertávollét esetében helyettesíti, de akit egyébb
alkalmakkor csak a tárgyalásokon való jelenlétel joga
közreműködés nélkül illetik meg.
Több mint öt a fentnevezett kiküldöttek közül
semmi esetre sem vehet részt a Bizottság tárgyalásain és a
szavazásban. Az Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország
és Olaszország kiküldötteit mindig megilleti ez a jog. Belgium
kiküldöttét megilleti minden olyan esetben, amely alább
felsorolva nincs. Japán kiküldöttét megilleti ez a jog oly
esetben, amikor tengeri károkra vonatkozó kérdések kerülnek
tárgyalás alá. A fentemlített öt Hatalom közös kiküldöttének
pedig akkor van részvételi joga, ha oly kérdések kerülnek
tárgyalás alá, amelyek Ausztriára, Magyarországra vagy
Bulgáriára vonatkoznak.
A Bizottságban képviselt minden egyes Kormánynak
joga van az attól való visszalépésre, ha ezt tizenkét hónappal
előbb a Bizottságnak bejelenti és az első bejelentést annak
keltétől számított hatodik hó folyamán megerősíti.
3. § A Szövetséges és Társult Hatalmak
bármelyikének, amelyik érdekelve lehet, jogában van
kiküldöttet kinevezni, de ez csak akkor lehet jelen és a
tárgyalásban mint ülnök csak akkor vehet részt, amikor az
illető Hatalom követeléseit és érdekeit veszik vizsgálat vagy
vita alá; ennek a kiküldöttnek szavazati joga nincs.
A Bizottság kebelében a 163. Cikk
végrehajtásaként felállítandó Osztályban a következő Hatalmak
képviselői foglalnak helyet: Északamerikai Egyesült Államok,
Nagybritannia, Franciaország, Olaszország, Görögország,
Lengyelország, Románia, Szerb-Horvát-Szlovén Állam és
Cseh-Szlovákország, anélkül azonban, hogy ez az összeállítás
bármikép is prejudikálna annak, hogy valamely követelés
elfogadható-e. Ha az Osztályban szavazásra kerül a sor, az
Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia, Franciaország
és Olaszország képviselőinek két-két szavazatuk van.
A fentemlített többi öt Hatalom képviselői egy
közös kiküldöttet neveznek ki, aki a jelen Függelék 2.
szakaszában körülírt módozatok szerint foglal helyet a
Jóvátételi Bizottságban. Ez a kiküldött, akinek kinevezése egy
évre szól, váltakozva a fentemlített öt Hatalom mindegyikének
állampolgárai közül kerül ki.
4. § Valamely kiküldött, kiküldött-helyettes
vagy ülnök halála, vagy lemondása vagy visszahívása esetében
utódját minél előbb ki kell nevezni.
5. § A Bizottság főirodája Párizsban lesz, s
ugyanott tartja a jelen Szerződés életbelépése után a
legrövidebb idő alatt első ülését; azután pedig oly helyen és
időben ül össze, amint azt legalkalmasabbnak itéli, vagy amint
az szükségesnek mutatkozik feladata leggyorsabb teljesítése
szempontjából.
6. § A Bizottság első ülésén a fentemlített
kiküldöttek közül elnököt és alelnököt választ, akik egy évig
maradnak hivatalukban és újra megválaszthatók; ha az elnöki
vagy az alelnöki állás az egyévi hivatali idő alatt
megüresedik, a Bizottság az illető év hátralevő részére
haladéktalanul új választást foganatosít.
7. § A Bizottságnak jogában áll mindennemű
tisztviselőt, meghatalmazottat és alkalmazottat, akire
működése közben szüksége lehet, kinevezni, ezek javadalmazását
megállapítani, Osztályokat vagy Albizottságokat alakítani,
amelyeknek tagjai nem kell, hogy szükségképen a Bizottság
tagjai legyenek és jogában áll feladatának megoldásához
szükséges mindennemű végrehajtási intézkedést megtenni,
úgyszintén jogosítványait és hatáskörét tisztviselőire,
meghatalmazottjaira, Osztályaira és Albizottságaira
átruházni.
8. § A Bizottság valamennyi tanácskozása titkos,
kivéve, ha maga a Bizottság egyes esetekben különleges okokból
másként határoz.
9. § A Bizottság a részéről időről időre
meghatározandó időpontban és a Magyar Kormány kérelmére
köteles minden olyan fejtegetést és bizonyítást meghallgatni,
amelyet Magyarország a saját fizetőképességét illető bármely
kérdésben előterjeszt.
10. § A Bizottság megvizsgálja a követeléseket
és méltányos módon alkalmat nyújt a Magyar Kormánynak arra,
hogy meghallgassák, anélkül azonban, hogy ez utóbbinak módja
lenne bármiképen részt venni a Bizottság döntésében. Ugyanezt
a jogot fogja biztosítani a Bizottság Magyarország
szövetségesei részére is, ha úgy találja, hogy ezeknek érdekei
forognak szóban.
11. § A Bizottság semmiféle törvényhozáshoz,
semmiféle törvénykönyvhöz, a vizsgálatra vagy az ügyvitelre
vonatkozó semmiféle különleges szabályhoz sincs kötve; a
Bizottságot csak az igazságosság, a méltányosság és a
jóhiszeműség fogja vezérelni. Döntéseiben egységes jogelvek és
jogszabályok szerint kell eljárnia minden olyan esetben,
amelyre ilyen jogelvek és jogszabályok alakalmazhatók. A
Bizottság állapítja meg a követelésekre vonatkozó bizonyítási
szabályokat. Alkalmazhat bármely jogszerű számítási
módszert.
12. § A Bizottság élvezi mindazt a hatáskört, s
gyakorolja mindazokat a jogokat, amelyeket részére a jelen
Szerződés megállapít.
A Bizottságot a jóvátételi kérdésekben foglaltak
szerint általában a legmesszebbmenő ellenőrző és végrehajtó
hatalom, valamint a jelen rész rendelkezéseinek értelmezési
joga megilleti. A jelen Szerződésben foglalt rendelkezések
fenntartásával a Bizottságot a 2. és 3. szakaszban felsorolt
összes Szövetséges és Társult Kormányok avégből szervezik,
hogy ez mindegyiköknek az őt megillető részben, kizárólagos
képviselője legyen a Magyarország részéről e Szerződés jelen
részének alapján teljesítendő mindennemű fizetések átvétele,
eladása, megőrzése és felosztása körül. E tekintetben a
Bizottság részére a következő feltételek és rendelkezések
irányadók:
a) Az összes megállapított követelések
teljes összegének mindazon részletei fejében, amelyeket
aranyban vagy hajóanyagban, értékpapírban és árukban avagy
bármely más módon ki nem fizetne, Magyarország tartozik
fedezetet adni egyenértékű összeg erejéig kötelezőjegy,
adóslevél vagy más címlet alakjában annak biztosítékául, hogy
az illető részadóságot elismeri; a közelebbi módozatokat a
Bizottság állapítja meg.
b) Magyarország fizetőképességének
visszatérő időszakonként foganatosítandó becslése alkalmával a
Bizottság megvizsgálja Magyarország pénzügyi rendszerét abból
a szempontból, hogy: 1. Magyarország összes bevételei,
ideértve minden belső kölcsön kamatfizetésére és törlesztésére
rendelt jövedelmeket is, elsősorban a jóvátételi összegek
fizetésére fordítassanak, és 2. bizonyságot szerezhessen arra
nézve, vajjon Magyarország adórendszere aránylag általában
legalább is olyan terhes-e, mint a Bizottságban képviselt
bármelyik Hatalomé.
A Jóvátételi Bizottság oly értelmű utasításokat
fog kapni, amelyek szerint köteles lesz különös figyelembe
venni: 1. a jelen Szerződésben megállapított határok között
levő magyar terület tényleges közgazdasági és pénzügyi
helyzetét; és 2. erőforrásainak és fizetőképességének a jelen
Szerződés rendelkezéseiből folyó csökkenését. Mindaddig, amíg
Magyarország helyzete nem változik, a Bizottság köteles lesz
az említett körülményeket figyelembe venni Magyarország
tartozásai végösszegének megállapításánál, valamint azoknál a
fizetéseknél, amelyekkel ez az ország tartozását törleszteni
köteles, úgyszintén a kamatfizetési haladékok
engedélyezésénél, amelyeket netalán igénybe kell venni.
c) Magyarország a Bizottság részére,
amint azt a 165. Cikk megszabja, tartozásának biztosítása és
elismerése fejében, bemutatóra és aranyra szóló
kötelezőjegyeket bocsát ki, amelyek a magyar Kormány vagy
ennek alárendelt akármely hatóság részéről kivetett vagy
kivetendő mindennemű adó vagy illeték alól mentességet
élveznek; ezeket a kötelezőjegyeket a Bizottság részéről
alkalmasnak talált időpontokban és három részletben,
amelyeknek nagyságát egyenkint szintén a Bizottság állapítja
meg, kell átadni, amikor is az aranykoronát a jelen Szerződés
IX. része (Pénzügyi rendelkezések) 197. Cikkének értelmében
kell fizetni. És pedig:
1. Bemutatóra szóló kötelezőjegyek első,
kamatmentes kibocsátása legkésőbb 1921. évi május hó 1. napján
esedékes lejárattal; különösen ezeknek a kötelezőjegyeknek
törlesztésére fognak fordíttatni azok a fizetések, amelyeknek
teljesítésére Magyarország magát a 165. Cikk értelmében
kötelezte; ezekből azonban le kell vonni a megszálló csapatok
fentartási költségeinek megtérítésére és a Magyarországnak
élelmiszerrel és nyersanyaggal való ellátása költségeinek
kifizetésére fordított összegeket; azok a kötelezőjegyek,
amelyek 1921. évi május hó 1-ig be nem váltanának, az alább
(12. § c) 2. pont) megjelöltekhez hasonló jellegű új
kötelezőjegyekkel cserélendők ki.
2. Bemutatóra szóló kötelezőjegyek második
kibocsátása 2 1/2%-os (két és félszázalékos) kamatozással az
1921. és 1926. közötti években; ezután pedig 5%-os
(ötszázalékos) kamatozással és a kibocsátás egész összegének
további 1%-ával (egy százalékával), mint törlesztési
részlettel az 1926. évtől kezdve.
3. Írásbeli kötelező nyilatkozat újabb fizetésül
szolgáló címletek, és pedig 5%-kal (öt százalékkal) kamatozó
bemutatóra szóló kötelezőjegyek kibocsátása iránt, maga a
kibocsátás csak akkor történvén meg, amikor a Bizottság
meggyőződést szerzett arról, hogy Magyarország a kamatok és a
törlesztési alapok szolgáltatására irányuló kötelezettségének
megfelelni képes, amikor is a tőke és a kamatok fizetésének
időpontjait és módozatait a Bizottság fogja
megállapítani.
A kamatok esedékességi napjait, a törlesztési
alapok felhasználásának módját, a kibocsátásra, e
kötelezőjegyek kibocsátásának kezelésére és szabályozására
vonatkozó minden hasonló kérdést a Bizottság dönt el
időről-időre.
Elismerés és biztositás címén új kibocsátások
követelhetők a Bizottság részéről később időről-időre
megállapított feltételek mellett.
Abban az esetben, ha a Bizottság elkészült annak
az összegnek végleges, tehát már nem csupán ideiglenes
megállapításával, amely összeg a Szövetséges és Társult
Hatalmak követeléseinek fedezésére szolgáló közös teherből
Magyarországra esik, úgy a Bizottság tartozik haladéktalanul
megsemmisíteni mindazokat a kötelezőjegyeket, amelyeket
netalán ezen az összegen bocsátottak ki.
d) Ha a Magyarország részéről jóvátételi
tartozásának biztosításául vagy elismeréseként kibocsátott
kötelezőjegyek, kötelező nyilatkozatok vagy egyébb címletek
véglegesen, tehát nem csupán biztosítékképen azoktól a
Kormányoktól, amelyeknek javára Magyarország jóvátételi
adósságnak összegét eredetileg megállapították, különböző más
személyekre ruháztatnak át, ennek a tartozásnak az a része,
amely a végleg átruházott kötelezőjegy névértékének megfelel,
az illető Kormányokkal szemben megszűntnek tekintendő és
Magyarországnak ezeken a kötelezőjegyeken alapuló
kötelezettsége csupán az ezeknek tartalmában kifejezett
kötelezettségre szorítkozik.
e) A háború alatt elfoglalt és
elpusztított területen fekvő ingatlan javak helyreállítására
és újjáépítésére szükséges költségeket, ideértve azoknak ingó
fölszereléssel, gépekkel és minden tartozékkal újból való
ellátását is, az illető helyreállítási és újjáépítési
munkálatok foganatosításának időpontjában mutatkozó érték
szerint kell számítani.
f) A Bizottság minden olyan határozatát,
amelylyel Magyarország bármely megállapított tartozásának
teljes vagy részleges elengedését mondja ki, vonatkozzék az
akár tőke-, akár pedig kamattartozásra, meg kell okolni.
13. § A szavazás tekintetében a Bizottságra az
alábbi szabályok irányadók:
Ha a Bizottság határozatot hoz, azoknak a
kiküldötteknek, vagy távollétükben kiküldötthelyetteseiknek
szavazatait, akiknek szavazati joguk van, fel kell jegyezni. A
szavazástól tartózkodás a tárgyalás alatt álló javaslat ellen
irányuló szavazatnak tekintendő. Az ülnököknek szavazati joguk
nincs.
Olyan kérdések, amelyeknek eldöntéséhez egyhangú
szavazás szükséges, a következők:
a) a Szövetséges és Társult Hatalmak
szuverénitását érintő, avagy Magyarország tartozásának vagy
kötelezettségének egészen vagy részben való elengedésére
vonatkozó kérdések;
b) a Magyar Kormány részéről kibocsátandó
kötelezőjegyek és egyéb adóssági címletek összegére és
feltételeire, valamint azok eladásának, átruházásának vagy
felosztásának időpontjára és módozataira vonatkozó
kérdések:
c) az 1921. évi május hó 1-től kezdődőleg
az 1926. év végéig bezárólag esedékes fizetések egészének vagy
részének az 1930. éven túl terjedő elhalasztása;
d) az 1926. év után esedékes fizetések
egészének vagy részének elhalasztása három évet meghaladó
időtartamra;
e) valamely meghatározott esetben a kár
megbecsülésénél alkalmazandó módszer kérdései, ha ez a módszer
valamely hasonló esetben előzőleg már elfogadott módszertől
eltér;
f) a jelen Szerződés jelen része
rendelkezéseinek értelmezésére vonatkozó kérdések.
Minden egyéb kérdésben szótöbbséggel történik a
döntés.
Ha a kiküldöttek között véleményeltérés támadna
arra nézve, hogy valamely meghatározott kérdés a szavazatok
egyhangúságát igénylő kérdések közé tartozik-e vagy sem, s ha
ez a véleménykülönbség Kormányaikkal való érintkezés útján sem
volna kiegyenlíthető, a Szövetséges és Társult Kormányok
kötelezik magukat arra, hogy a vitát haladéktalanul oly
pártatlan személyiség döntése alá bocsátják, akinek
megválasztására nézve meg fognak egyezni, s kötelezik magukat,
hogy annak határozatát elfogadják.
14. § A Bizottságnak a reáruházott hatáskörön
belül hozott határozatai azonnal végrehajthatók és minden
további alakszerűség nélkül rögtön alkalmazhatók.
15. § A Bizottság a részéről megállapítandó
alakban, minden érdekelt Hatalomnak küldeni fog:
1. elismervényt arról, hogy az illető Hatalom
számlája javára a fentemlített kibocsátású kötelezőjegyek
vannak rendelkezése alatt, amely elismervény az illetékes
Hatalom kivánságára legfeljebb öt címletre (coupure) is
osztható;
2. időről-időre elismervényeket arról, hogy a
megnevezett Hatalom számlája javára egyébb oly javak vannak
rendelkezések alatt, amelyeket Magyarország a saját jóvátételi
tartozásának törlesztése fejében szolgáltatott.
Ezek a fentemlített elismervények névre szólnak
és a Bizottságnál történt bejelentés után hátirattal
átruházhatók.
Ha eladásra vagy átruházásra szánt
kötelezőjegyeket bocsátanak ki, avagy ha a Bizottság javakat
szolgáltat ki, megfelelő összegű elismervényt be kell
vonni.
16. § Az 1921. évi május hó 1. napjától kezdve a
Magyar Kormányt kamatfizetési kötelezettség terheli a
Bizottság részéről meghatározandó összegű tartozása után,
ebből az utóbbiból azonban a készpénben, más megfelelő
értékben, avagy a Bizottság javára kibocsátott
kötelezőjegyekben, valamint a 173. Cikk alapján teljesített
fizetéseket le kell számítani.
A kamatláb 5%, hacsak a Bizottság valamely
későbbi időpontban azt nem találná, hogy a viszonyok
indokolttá teszik ennek a kamatlábnak megváltoztatását.
Ha a Bizottság 1921. évi május hó 1. napjára
megállapítja Magyarország tartozásának teljes végösszegét,
joga van felszámítani az 1918. évi november hó 11. napjától,
vagy a Bizottság részéről szabadon megállapított bármely
későbbi időponttól 1921. évi május hó 1. napjáig járó
kamatokat azok után az összegek után, amelyek anyagi károk
jóvátétele címén fizetendők.
17. § Ha Magyarország a jelen Szerződésnek ebben
a részében reárótt bármelyik kötelezettségének teljesítését
elmulasztaná, a Bizottság a nem teljesítést minden egyes
érdekelt Hatalommal azonnal közli s egyidejűleg a mulasztással
szemben legalkalmasabbnak látszó intézkedésekre nézve
javaslatot tesz.
18. § Azok az intézkedések, amelyek a
Szövetséges és Társult Hatalmak részéről Magyarország
szándékos kötelezettség elmulasztása esetén igénybe vehetők és
amelyekre nézve Magyarország kötelezi magát, hogy azokat nem
tekinti ellenséges cselekményeknek, gazdasági és pénzügyi
tiltó és megtorló intézkedések, valamint általában más olyan
kényszerrendszabályok lehetnek, amelyeket az illető Kormányok
az adott körülmények között szükségeseknek tartanak.
19. § Oly fizetéseket, amelyeket a Szövetséges
és Társult Hatalmak megállapított kártérítési igényeire
aranyban, vagy ennek valamely egyenértékében kell teljesíteni,
a Bizottság bármikor ingó és ingatlan javak, áruk, vállalatok,
magyar vagy nem magyar területre szóló jogok és engedélyek,
hajók, adóssági címletek, részvények vagy bármely más
természetű értékpapírok, továbbá Magyarország vagy más Államok
pénzérméi alakjában is elfogadhat; mindezeknek
arany-egyenértékét igazságos és méltányos kulcs szerint maga a
Bizottság állapítja meg.
20. § Ha a Bizottság meghatározott javak vagy
jogok átengedése alakjában teljesítendő fizetéseket állapít
meg, avagy ilyeneket elfogad, tartozik mindenkor a Szövetséges
és Társult valamint a semleges Hatalmaknak és mindezek
állampolgárainak idevonatkozó törvényszerű jogaira és
érdekeire figyelemmel lenni.
21. § A bizottság egyetlen tagja sem felelős
hivatalos működési körében elkövetett cselekedeteiért és
mulasztásaiért, ha csak nem saját kiküldő Kormányával szemben.
A Szövetséges és Társult Kormányok közül egyik sem vállal
valamely másik Kormányért felelősséget.
22. § A jelen Függelék, a jelen Szerződés
rendelkezéseinek érintetlenül hagyásával, a Bizottságban
képviselt Kormányok egyhangú határozatával
megváltoztatható.
23. § Ha Magyarország és szövetségesei
mindazokat az összegeket megfizették, amelyekkel a jelen
Szerződés vagy a Bizottság határozatai értelmében tartoznak és
ha az összes átvett összegeket vagy azok egyenértékeit
szétosztották az érdekelt Hatalmak között, a Bizottság
feloszlik.
III. Függelék
1. § Magyarország elismeri, hogy a Szövetséges
és Társult Hatalmaknak joguk van arra, hogy a hadiesemények
folytán elpusztult vagy megrongált minden kereskedelmi és
halászhajójukért ugyanannyi és ugyan olyan hajót - tonnát
tonnáért (bruttósúlyban) és hajóosztályt hajóosztályért -
kapjanak kárpótlásul.
Ennek ellenére és bár a most meglevő magyar
hajók tonnatartalma lényegesen kevesebb, mint az a
tonnatartalom, amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmak
Ausztria-Magyarország és szövetségeseinek támadása folytán
elvesztettek, a fent elismert jog végrehajtása a magyar
hajókra nézve következő módozatokkal fog megtörténni:
A Magyar Kormány saját nevében és az összes
többi érdekeltekre kiterjedő joghatályal átruházza a
Szövetséges és Társult Kormányokra mindazoknak a kereskedelmi
és halászhajóknak tulajdonjogát, amelyek a volt Magyar
Királyság állampolgáraié.
2. § A Magyar Kormány köteles a jelen Szerződés
életbelépésétől számított két hónapon belül az 1. szakaszban
megjelölt hajókat a Jóvátételi Bizottságnak átanni.
3. § Az 1. szakaszban megjelölt hajók alatt
értendők mindazok a hajók a) amelyek osztrák-magyar
kereskedelmi lobogóval jártak vagy annak kitűzésére jogosítva
voltak és a volt Magyar Királyság valamely kikötőjében voltak
belajstromozva; vagy b) amelyek oly személy, társaság
vagy egyesület tulajdonában állanak, aki, vagy amely a volt
Magyar Királyság kötelékébe tartozik, vagy amelyek olyan
társaságé avagy egyesületéi, amely bár egy másik - nem
Szövetséges vagy Társult - Országhoz tartozik, de a volt
Magyar Királyság állampolgárainak ellenőrzése vagy igazgatása
alatt áll, vagy c) amelyek jelenleg építés alatt
állanak 1. a volt Magyar Királyság területén, 2. más - nem
Szövetséges vagy Társult - Országban ugyan, de a volt Magyar
Királyság valamely állampolgára, társasága vagy egyesülete
részére.
4. § A fentiekhez képest átadott hajók
tulajdonosi jogcímének megszerzése végett a Magyar Kormány
köteles:
a) minden egyes hajóra nézve a Jóvátételi
Bizottság kivánsága szerint adásvételi vagy a tulajdoni
jogcímet tartalmazó más okiratot a Jóvátételi Bizottságnak
átadni, amely okirat tanusítja az illető hajó szabad
tulajdonának minden zálogjogtól, elsőbbségi jogtól vagy egyéb
tehertől mentes átszállását a Bizottságra;
b) köteles mindazokat az intézkedéseket
megtenni, amelyeket a Jóvátételi Bizottság szükségeseknek tart
avégből, hogy ezeknek a hajóknak átadása a Bizottság részére
biztosítva legyen.
5. § Magyarország kötelezi magát arra, hogy a
jelen Szerződés életbelépésétől számított két hónapon belül a
Jóvátételi Bizottság részéről megállapítandó eljárás szerint
minden folyami hajót és egyébb folyamhajózási járóművet
(engins mobiles), amely 1914. évi július hó 28.-a óta
bármilyen jogcímen az ő birtokába vagy valamely
állampolgárának birtokába jutott és amelynek azonossága
megállapítható, a Szövetséges és Társult Hatalmaknak
természetben és átlagos jókarban visszaadja.
Magyarország kötelezi magát arra, hogy annak a
veszteségnek kiegyenlítésére, amelyet a Szövetséges és Társult
Hatalmak a háború tartama alatt akármely okból folyamhajózási
tonnatartalomban szenvedtek és amely a fent rendelt
visszaszolgáltatások útján fedezetet nem nyer, folyami
járóműállományának egy részét e veszteség értékének erejéig,
legfeljebb azonban egész folyami hajóparkjának az 1918. évi
november hó 3.-i állomány szerint számított 20 százalékát a
Jóvátételi Bizottságnak átengedi.
Ennek az átengedésnek módozatait a jelen
Szerződés XII. részének (Kikötők, viziútak és vasútak) 284.
Cikkében rendszeresített döntőbírák szabályozzák, akiknek
feladata lesz a folyamhajózási tonnatartalom felosztására
vonatkozó azoknak a nehézségeknek elhárítása, amelyek bizonyos
folyamrendszerek új nemzetközi szabályozásából, avagy ezeket a
folyamrendszereket érintő területi változásokból
származnak.
6. § Magyarország kötelezi magát mindazokban az
intézkedéseknek a megtételére, amelyeket a Jóvátételi
Bizottság abból a célból kíván, hogy megszerezze mindazoknak a
hajóknak teljes tulajdonjogát, amelyek a Szövetséges és
Társult Kormányok beleegyezése nélkül a háború alatt semleges
zászló alá kerültek, vagy amelyeknek semleges zászló alá
juttatása folyamatban van.
7. § Magyarország lemond a Szövetséges és
Társult Hatalmakkal, valamint ezek állampolgáraival szemben az
összes magyar hajók lefoglalásából és használatából,
nemkülönben az azokban beállott veszteségekből és
károsodásokból eredő mindennemű visszakövetelési
igényéről.
8. § Magyarország lemond minden igényről azokra
a hajóira vagy hajórakományaira nézve, amelyek tengeri hadi
művelettel vagy ennek következményeiként elsülyedtek,
amelyeket azon később kiemeltek és amelyeknél a Szövetséges és
Társult Kormányok valamelyike vagy ennek állampolgára
tulajdonosi, bérlői, biztosítói vagy bármely más minőségben
érdekelve van és pedig tekintet nélkül a volt Osztrák-Magyar
Monarchia vagy szövetségesei valamely zsákmánybíróságának
esetleges marasztaló itéletére.
IV. Függelék
1. § A Szövetséges és Társult Hatalmak kivánsága
értelmében Magyarország kötelezi magát arra, hogy a jelen
részben megállapított kötelezettségeinek részleges teljesítése
végett és az alább körülírt rendelkezések szerint gazdasági
erőforrásait közvetlenül a Szövetséges és Társult Hatalmak
ellenséges elfoglalás alá jutott területrészeinek valóságos
helyreállítására fordítja, még pedig abban a mértékben, amint
azt ezek a Hatalmak meg fogják állapítani.
2. § A Szövetséges és Társult Hatalmak Kormányai
a Jóvátételi Bizottságnak kimutatásokat fognak átadni,
amelyekbe felveendők:
a) azok az állatok, gépek, vasúti
anyagok, felszerelések, esztergapadok és a kereskedelmi
forgalomban szereplő összes hasonló árucikkek, amelyeket
Magyarország lefoglalt, felhasznált vagy elpusztított avagy
amelyek közvetlenül a hadműveletek következtében semmisültek
meg és amelyekre nézve, minthogy azok halaszthatatlanul sürgős
szükségletek kielégítésére kellenek, a nevezett Kormányok azt
kívánják, hogy azokat Magyarország a jelen Szerződés
életbelépésének idején területén található ugyanolyan
állatokkal vagy árucikekkel pótolja;
b) az újjáépitéshez szükséges anyagok úgy
mint: kő, tégla, tűzálló tégla, fedőcserép, épületfa,
ablaküveg, acél, mész, cement, gépek, fűtőkészülékek, bútorok
és a kereskedelmi forgalomban szereplő mindazok az árucikkek,
amelyekre vonatkozólag a nevezett Kormányok azt kivánják, hogy
azokat az elpusztított területek újjáépítése céljából
Magyarország nekik termelje, gyártsa és szállítsa.
3. § Az előző 2. szakasz a) pontjában
említett árucikkekre vonatkozó kimutatásokat a jelen Szerződés
életbelépésétől számított három hónap alatt kell átadni.
Ezekbe a jegyzékekbe fel kell venni az illető
árucikkekre vonatkozó s a kereskedelmi szerződésekben
használatos kifejezéseknek megfelelő összes részleteket,
ideértve a faj megjelölését, a szállítási határidőt (amely
azonban nem lehet hosszabb négy évnél) és az átadás helyét:
ellenben nem kell feltüntetni sem az árat, sem a becsértéket,
mert ezeket az alábbiak szerint a Bizottság fogja
megállapítani.
4. § A Bizottság a kimutatások beérkezése után
azonnal megvizsgálja, hogy az azokban foglalt anyagok és
állatok milyen mértékben követelhetők Magyarországtól.
A Bizottság határozatának meghozatalánál
annyiban lesz tekintettel Magyarország belső szükségleteire,
amennyiben ez társadalmi és gazdasági életének fenntartására
szükséges; ugyancsak tekintetbe veszi azt az árat és időt,
amelyen és ami alatt hasonló árucikkek a Szövetséges és
Társult Országokban kaphatók, s ezeket az adatokat
összehasonlítja a magyar árucikkekre vonatkozó hasonló
adatokkal; végül figyelembe veszi a Szövetséges és Társult
Kormányoknak azt az általános érdekét, hogy Magyarország ipari
élete ne szenvedjen oly rázkódtatást, amelynek következtében
egyéb jóvátételi kötelezettségeire vonatkozó
teljesítőképessége kérdésessé válnék.
Mindazonáltal olyan gépeket, vasúti anyagokat,
felszereléseket, esztergapadokat és a kereskedelmi forgalomban
szereplő összes hasonló árucikkeket, amelyek ezidőszerint
ipari üzemekben használatban vannak, Magyarországtól csak
abban az esetben fognak követelni, ha ezekből az árucikkekből
semmiféle készlet sem áll rendelkezésre és vétel útján sem
szerezhető be; másrészről pedig az ilyfajta követelések nem
léphetik túl az illető árucikkből valamely magyar iparüzemben
vagy vállalatban található mennyiség 30 százalékát.
A Bizottság alkalmat fog nyujtani a Magyar
Kormány képviselőinek, hogy bizonyos megszabott határidőn
belül meghallgathassák őket arra nézve, mily mértékben van a
Kormánynak módjában az említett anyagokat, állatokat és
tárgyakat szállítani.
A Bizottság határozatát azután a lehető
legsürgősebben közli a Magyar Kormánnyal és a különböző
érdekelt Szövetséges és Társult Kormányokkal.
A Magyar Kormány kötelezi magát a kérdéses
kimutatásban megjelölt anyagok, tárgyak és állatok
szállítására; viszont az érdekelt Szövetséges és Társult
Kormányok és pedig mindegyik a maga részéről, kötelezik
magukat ezeknek a szállítmányoknak elfogadására, feltéve, hogy
azok a megadott részletes leírásnak megfelelnek és a Bizottság
véleménye szerint nem alkalmatlanok az újjáépítésnél való
felhasználásra.
5. § A Bizottság megállapítja a fentiek
értelmében szállított anyagok, tárgyak és állatok értékét, az
illető szállítmányokat átvevő Szövetséges és Társult Kormányok
pedig beleegyeznek abba, hogy azok értéke terhükre írassék és
elismerik, hogy a megfelelő összeg mint Magyarország részéről
teljesített fizetés számolandó el s a jelen Szerződés 167.
Cikke értelmében osztandó fel.
Mindazokban az esetekben, amelyekben a fenti
feltételek szerint a valóságos helyreállításra vonatkozólag
megállapított jogokat igénybe veszik, a Bizottság köteles
meggyőződni arról, vajjon a Magyarország javára írt összeg a
teljesített munka, vagy a szállított anyag teljes értékének
megfelel-e és hogy vajjon az érdekelt Hatalom jóvátételi
követelését, amelyet az ilykép részben jóvátett kára címén
támasztott, a kérdéses szállítással megvalósult törlesztés
arányában csökkentették-e.
6. § Az olyan országok közvetlen szükségleteinek
fedezésére, amelyeknek marhaállományát elhajtották,
elfogyasztották vagy kipusztították, joguk van a Szövetséges
és Társult Hatalmaknak közvetlenül a jelen Szerződés
életbeléptetése után a Bizottsághoz kimutatást nyujtani be
arról a marhaállományról, amelynek szállítását a Szerződés
életbelépésétől számított három hónapon belül, a fenti 2.
szakaszban megállapított állatállományra teljesített gyors
előleg címén kérik.
A Jóvátételi Bizottság dönti el, hogy mennyi
állat szállítandó a fentemlített három havi határidő alatt, s
Magyarország kötelezi magát, hogy ezeket a szállítmányokat a
Bizottság határozatainak megfelelő módozatok szerint
teljesíti.
A Bizottság az érdekelt Hatalmak közt fel fogja
osztani a szállított állatokat, tekintetbe vévén minden egyes
Hatalom közvetlen szükségletét és azokat a jóvátételi
teljesítéseket, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak
mindegyike ezekre a szükségleteire az egyrészről a Szövetséges
és Társult Hatalmak, másrészről Ausztria és Bulgária közt
kötött szerződések alapján már megkapott.
A szállított állatoknak rendes egészségi
állapotban és jókarban kell lenniök.
A szállított állatok értékét, hacsak azok
azonossága valamely elhajtott vagy elkobzott példánnyal meg
nem állapítható, a jelen Függelék 5. szakaszának rendelkezései
szerint Magyarország jóvátételi számlája javára kell
írni.
V. Függelék
1. § Magyarország részleges jóvátétel címén a
Szövetséges és Társult Kormányok mindegyikének opciót biztosít
az alább felsorolt anyagoknak a jelen Szerződés
életbelépésétől számított öt év tartama alatt évenkint való
szállítására és pedig oly mennyiség erejéig, amely olyan
arányban áll az illető árucikkeknek a háború előtt
Ausztria-Magyarországból az illető országba évenkint bevitt
mennyiségéhez, amint ahogy a jelen Szerződés megállapította
határok közötti Magyarország erőforrásai viszonylanak a volt
Osztrák-Magyar Monarchiának háború előtti erőforrásaihoz. Ezek
az anyagok:
épületfa és fatermékek;
vas és vasöntvények.
Opciót biztosít továbbá Magyarország részleges
jóvátétel címén a Szövetséges és Társult Hatalmaknak a jelen
Szerződés életbelépésétől számított öt éven át a pécsi
szénbányákból származó vontatószén szállítására évenkint olyan
mennyiségben, amelyet a Jóvátételi Bizottság időszakonként
meghatároz: a Jóvátételi Bizottság a szállított szenet az ő
részéről megállapítandó módozatok mellett a
Szerb-Horvát-Szlovén Állam javára fogja fordítani.
2. § A megelőző szakaszban említett termékek ára
ugyanaz lesz, amelyet azokért a magyar állampolgárok fizetnek;
a csomagolás és a magyar határig való szállítás költségeit
pedig a hasonló termékek szállításáért magyar állampolgárok
részére engedélyezett legkedvezőbb feltételek szerint kell
számítani.
3. § A jelen Függelékben szabályozott opciok
gyakorlása a Jóvátételi Bizottság közvetítésével történik. A
Bizottságnak jogában áll, hogy a fenti rendelkezések
végrehajtása céljából a lebonyolítást, a szállítmányok
minőségét és mennyiségét, a szállítás és fizetés határidejét
és módját illető minden kérdésben döntsön. Az igényléseket a
szükséges részletezésekkel ellátva az 1920. évi július hó 1.
napjától kezdve teljesítendő szállításokra nézve százhúsz
nappal előbb, azokra a szállításokra nézve pedig, amelyek a
Szerződés életbelépése és az 1920. évi július hó 1. napja
közti időben válnak esedékessé, harminc nappal előbb kell
Magyarországgal közölni. Ha a bizottság úgy találja, hogy az
igénylések teljes kielégítése Magyarország ipari szükségleteit
mértéken felül megterhelné, joga van azokra haladékot
engedélyezni vagy azokat teljesen törölni és ily módon
egyúttal az igénylések elsőbbségi sorrendjét is
megállapítani.
VI. Függelék
Magyarország a maga és állampolgárai nevében
ezennel lemond Olaszország javára mindazokra a kábelekre vagy
kábelrészekre vonatkozó mindennemű jogokról, igényekről és
kiváltságokról, amelyek olasz területeket, ideértve a jelen
Szerződés értelmében esetleg Olaszországnak odaítélendő
területeket is, kötnek össze.
Hasonló módon lemond Magyarország a maga és
állampolgárai nevében a Szövetséges és Társult Főhatalmak
javára mindazokról a mindennemű jogokról, igényekről és
kiváltságokról, amelyek a jelen Szerződés rendelkezései
folytán Magyarország részéről a különféle Szövetséges és
Társult Hatalmaknak átengedett területeket összekötő kábelekre
vagy kábelrészekre vonatkoznak.
Az érdekelt Államok kötelesek gondoskodni az
említett kábelek szárazföldi állomásokról (atterrissage) és
üzembentartásáról.
Ami a triest-korfui kábelvonalat illeti, az
Olasz Kormány a tulajdonos társasággal szemben ugyanazokat a
jogokat fogja gyakorolni, mint azelőtt az Osztrák-Magyar
Kormány.
A jelen Függelék első két bekezdésében említett
kábelek és kábelrészek értéke, az előállítási költségek
alapulvételével és megfelelő értékcsökkenési százalék
levonásával számítva, Magyarország jóvátételi számlája javára
írandó.
II. CÍM
Különös rendelkezések
175. Cikk. A 168. Cikkben foglalt
rendelkezések alkalmazásaként Magyarország kötelezi magát
arra, hogy a Szövetséges Társult Hatalmak mindegyikének
visszaszolgáltatja mindazokat a hivatalos iratokat,
okmányokat, régiségeket és műtárgyakat, úgyszintén mindazt a
tudományos és könyvészeti anyagot, amelyeket az elfoglalt
területekről szállítottak el, tekintet nélkül arra, hogy ezek
a tárgyak az Államnak vagy tartományoknak, községeknek,
kórházaknak, egyházaknak, avagy egyéb köz- vagy
magánintézményeknek tulajdonában állanak.
176. Cikk. Magyarország ugyancsak
visszaszolgáltatja a 175. Cikkben megjelölt természetű azokat
a tárgyakat is, amelyeket 1914. évi június hó 1. napja óta az
átengedett területekről vittek el, kivéve a magánosoktól vétel
útján szerzetteket.
A Jóvátételi Bizottság megfelelő esetben
alkalmazni fogja ezekre a tárgyakra a jelen békeszerződés IX.
részének (Pénzügyi rendelkezések) 191. cikkében foglalt
rendelkezéseket.
177. Cikk. Magyarország
visszaszolgáltatja az érdekelt Szövetséges vagy Társult
Kormányok mindegyikének, az őt megillető részben, a
közintézményeinek birtokában levő mindazokat a hivatalos
iratokat, okmányokat és történeti feljegyzéseket, amelyek
közvetlen összefüggésben állanak az átengedett területek
történetével és amelyeket ezekről a területekről 1868. évi
január hó 1. napja óta szállítottak el. Ez az utóbbi határidő
Olaszország tekintetében a Királyság kikiáltásának
időpontjától (1861.) kezdődik.
Ami azokat a művészeti, régészeti, tudományos
vagy történeti jelentőségű tárgyakat vagy okiratokat illeti,
amelyek előbb az Osztrák-Magyar Monarchia Kormányának vagy a
Koronának gyűjteményeihez tartoztak, ezek tekintetében,
amennyiben azokra vonatkozólag a jelen Szerződés egyéb
rendelkezései intézkedést nem tartalmaznak, Magyarország
kötelezi magát, hogy:
a) az érdekelt Államokkal, amennyiben
ezek őt erre felhívják, barátságos megállapodást fog kötni,
amelynek értelmében a fenti gyűjteményeknek mindazokat a
részeit és mindazokat a fent megjelölt tárgyakat vagy
okiratokat, amelyek az említett Államok szellemi tulajdonát
alkotják, viszonosság alapján a származási hely országának
vissza lehessen adni;
b) húsz évig ezekből a gyűjteményekből
semmit sem fog elidegeníteni, sem szétosztani, sem pedig az
egyes tárgyak felett másként rendelkezni, kivéve ha erre nézve
a határidő eltelte előtt külön megállapodás jönne létre;
biztosítani fogja a gyűjtemények bíztonságát és
jókarbantartását és azokat, valamint a reájuk vonatkozó
leltárakat, jegyzékeket és igazgatási okmányokat a Szövetséges
és Társult Hatalmak bármelyikének állampolgárai közé tartozó
tudományos kutatóknak rendelkezésére fogja bocsátani.
Viszont Magyarországnak is joga lesz a nevezett
Államokat, különösen pedig Ausztriát felhívni arra, hogy vele
az előbbiekhez hasonló módozatok mellett a szükséges
megállapodásokat megkössék abból a célból, hogy Magyarországba
visszahozzák a fent említett gyűjteményeket, okiratokat és
tárgyakat, amelyekre a fenti b) pont biztosítékai
alkalmazást fognak nyerni.
178. Cikk. A volt Osztrák Magyar
Monarchiából keletkezett új Államok és azok az Államok,
amelyek a nevezett Monarchia területéből részesedtek, a maguk
részéről kötelezik magukat arra, hogy a Magyar Kormánynak
visszaszolgáltatják azokat a hivatalos iratokat, okmányokat és
feljegyzéseket, amelyeket húsz évnél nem régibbek és amelyek
közvetlen vonatkozásban állanak a magyar terület történetével
vagy közigazgatásával s esetleg az átcsatolt területen
vannak.
179. Cikk. Magyarország elismeri, hogy
Olaszországgal szemben továbbra is köteles mindazoknak a
kötelezettségeknek teljesítésére, amelyek az Olaszország és
Ausztria-Magyarország között kötött következő szerződések,
úgymint: az 1859. évi november hó 10-én kötött zürichi
szerződés XV. Cikke, az 1866. évi október hó 3-án kötött bécsi
szerződés XVIII. Cikke és az 1868. évi július hó 14-én kötött
florenzi egyezmény állapítanak meg, még pedig abban a
mértékben, amennyiben az említett cikkeket még nem hajtották
teljesen végre és amennyiben az ott tárgyalt okmányok és
tárgyak Magyarországnak vagy szövetségeseinek területén
vannak.
IX. RÉSZ
Pénzügyi rendelkezések
180. Cikk. A Jóvátételi Bizottság
részéről engedélyezhető kivételek fenntartásával Magyarország
minden vagyona és jövedelme rangsorbeli elsőbbséggel szavatol
a jóvátételi követelések megfizetéseért és azokért az egyéb
terhekért, amelyek a jelen Szerződésből vagy az azt kiegészítő
szerződésekből és egyezményekből, vagy pedig azokból a
megállapodásokból származnak, amelyeket Magyarország a
Szövetséges és Társult Hatalmakkal az 1918. évi november hó
3-án aláírt fegyverszünet ideje alatt kötött.
Az 1921. évi május hó 1. napjáig a Magyar
Kormány a Jóvátételi Bizottságban képviselt Szövetséges és
Társult Hatalmak előzetes engedélye nélkül maga aranyat ki nem
vihet, s aranyra nézve nem rendelkezhetik és egyúttal
aranykiviteli és rendelkezési tilalmat köteles
megállapítani.
181. Cikk. A jelen cikk ötödik
bekezdésének fenntartásával Magyarországot terheli az 1918.
évi november hó 3.-i fegyverszüneti szerződés aláírásától
kezdve a Szövetséges és Társult Hatalmak mindazon hadseregei
fenntartásának minden költsége, amely hadseregek
Magyarországnak a jelen Szerződésben megszabott határain belül
fekvő területet tartottak megszállva. A hadseregek
fenntartásában benne foglaltatik az emberek és állatok
élelmezése, az elszállásolás és elhelyezés, a zsoldok és
járulékaik, a fizetések és munkabérek, az alvóhelyek, a fűtés,
a világítás, a ruházat, egyéb felszerelés, a lószerszán, a
fegyverzet és járművek, a légi szolgálat, a betegek és
sebesültek ápolása, az állatorvosi szolgálat és lóápolás, a
különféle szállítási szolgálat (vasúton, tengeren, folyón,
teherautókkal), a közlekedés és a hírszolgálat, valamint
általában minden igazgatási és műszaki szolgálat, amely a
csapatok kiképzéséhez, állományuk fenntartásához és katonai
teljesítőképességük megőrzéséhez szükséges.
A Magyar Kormány a fenti csoportokba tartozó
minden kiadást, amennyiben azokat a Szövetséges és Társult
Kormányoknak megszállt területen végzett vásárlásai vagy
rekvirálásai idézték elő, koronában, vagy az ennek helyébe
lévő bármely más törvényes magyar pénznemben köteles a
Szövetséges és Társult Kormányoknak megtéríteni.
Mindazokban az esetekben, amikor valamely
Szövetséges Kormány a jelzett vásárlásokat vagy rekvirálásokat
megszállott területen a koronától különböző pénznemben
egyenlítette ki, ezeket a kiadásokat Magyarországon érvényes
bármely pénznemben kell megtéríteni, még pedig vagy a
megtérítés napján általában elismert váltóárfolyam, vagy
megállapodásos árfolyam szerint.
Minden más ilyen jellegű kiadást a hitelező
országnak pénznemében kell megtéríteni.
A fenti rendelkezések az 1918. évi november hó
3. napja után foganatosított hadiműveletekre oly mértékben
nyernek alkalmazást, amint azt a Jóvátételi Bizottság
szükségesnek ítéli; ez a Bizottság korlátlan jogosultsággal
határoz az ezekkel a hadműveletekkel kapcsolatos összes
kérdésekben, különösen pedig:
a) meghatározza a résztvett hadseregek
költségeinek nagyságát és részletezését, azt, hogy ezeknek a
költségeknek mely része terheli Magyarországot, azt, hogy ez a
rész milyen módozatok szerint, minő pénznemben fizetendő,
továbbá meghatározza ezekkel a fizetésekkel kapcsolatban az
esetleges zálogjogbiztosítási vagy elsőbbségi
rendelkezéseket;
c) határoz mindennemű javaknak és
értékeknek a hadműveletek alatt történt rekvirálása tárgyában,
megállapítja, hogy tekinthető-e ezeknek a javaknak vagy
értékeknek valamely és minő része hadizsákmánynak,
megállapítja ezeknek a javaknak vagy értékeknek becsértékét,
megszabja a visszaszolgáltatás mértékét, a vissza nem
szolgáltatott javak értékét az illető Hatalom jóvátételi
követeléseinek terhére írja, meghatározza, hogy az érdekelt
Hatalom terhére írt ilyen összegek fizetése készpénzben vagy a
jóvátételi számlán való jóváírás útján történjék-e és
megállapítja a fizetés vagy jóváírás határnapjait.
182. Cikk. Magyarország megerősíti az
1918. évi november hó 3.-i fegyverszüneti szerződés és a
későbbi kiegészítő szerződések értelmében a Szövetséges és
Társult Hatalmaknak kiszolgáltatott és kiszolgáltatandó
anyagok átadását és elismeri a Szövetséges és Társult Hatalmak
jogait ezekre az anyagokra nézve.
A Szövetséges és Társult Hatalmakat megillető
jóvátételi követelések összegének csökkentéseül Magyarország
javára kell írni a fent megjelölt anyagnak a Jóvátételi
Bizottság részéről megállapított azt az értékét, amely a
Jóvátételi Bizottság megítélése szerint Magyarország javára
írandó azon az alapon, hogy a kérdéses anyag nem volt katonai
jellegű.
Azok a javak azonban, amelyek a Szövetséges
Társult Hatalmak vagy állampolgáraik tulajdonában állottak és
amelyeket a fegyverszüneti szerződések értelmében természetben
szolgáltattak ki vagy vissza, nem írhatók Magyarország
jóvátételi számlája javára.
183. Cikk. A 180. Cikkben kimondott
elsőbbségi jog a jelen cikk utolsó szakaszában foglalt
kivételtől eltekintve a következő sorrendben
érvényesíttetik:
a) a megszálló hadseregeknek a 181.
Cikkben meghatározott költségei, amennyiben a fegyverszünet
ideje alatt merültek fel;
b) minden megszálló hadseregnek a 181.
Cikkben meghatározott költségei, amennyiben a jelen Szerződés
életbelépése után merültek fel;
c) a jóvátételi költségek, akár a jelen
Szerződésen, akár kiegészítő szerződésekben vagy egyezményeken
alapulnak;
d) a fegyverszüneti szerződésen, a jelen
Szerződésen, a kiegészítő szerződéseken vagy egyezményeken
alapuló és Magyarországot terhelő bármely más költségek.
Azok a fizetési kötelezettségek, amelyek
Magyarországot élelmiszerekkel és nyersanyagokkal történt
ellátása fejében terhelik, valamint minden más olyan fizetési
kötelezettség, amelynek megfizetését a Szövetséges és Társult
Főhatalmak szükségesnek tartják oly célból, hogy Magyarország
jóvátételi kötelezettségeinek megfelelhessen, mindezeket a
felsorolt tartozásokat megelőző elsőbbséget élveznek oly
mértékben és módozatok mellett, amint azt a nevezett Hatalmak
Kormányai megállapították vagy meg fogják állapítani.
Azoknak a hadseregeknek költségeire vonatkozó
fizetési kötelezettségek, amelyek 1918. évi november hó 3.-a
után foganatosítottak hadi műveleteket, oly mértékben és
módozatok mellett élveznek elsőbbséget, amint azt a Jóvátételi
Bizottság a 181. Cikk rendelkezései értelmében meg fogja
állapítani.
184. Cikk. Az előző cikkek rendelkezései
nem érintik egyik Szövetséges és Társult Hatalomnak sem azt a
jogát, hogy a jelen Szerződés életbelépése idejében saját
fennhatósága alatt levő ellenséges aktivák és vagyontárgyak
fölött rendelkezhessen.
185. Cikk. Az előző cikkek rendelkezései
semmi vonatkozásban sem érinthetik azokat a zálogokat és
jelzálogokat, amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak vagy
állampolgáraik javára a volt Magyar Kormány, vagy a volt
Magyar Királyság állampolgárai tulajdonába álló javakra és
jövedelmekre az Ausztria-Magyarország és az érdekelt egyes
Hatalmak között fennállott háborús állapotot megelőző
időpontban szabályszerűen engedélyeztek, kivéve, ha a jelen
Szerződés vagy a kiegészítő szerződések és egyezmények
rendelkezései az említett zálogokra és jelzálogokra
kifejezetten korlátozást vagy módosításokat állapítanak
meg.
186. Cikk. 1. Mindazok az Államok,
amelyekhez a volt Osztrák-Magyar-Monarchia területeiből
valamely részt csatoltak és mindazok az Államok, amelyek az
említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve
Magyarországot is, amennyiben a jelen Szerződés területeket
juttatott nekik, kötelesek a volt Magyar Kormánynak az 1914.
évi július hó 28. napján fennállott oly adósságából, amelynek
biztosítására vasutak, vagy más javak különösen le vannak
kötve, részt vállalni. Mindegyik állam akkor a részt vállal
át, aminő a Jóvátételi Bizottság megítélése szerint megfelel a
biztosított adósság zálogául szolgáló vasutak és egyéb javak
azon részének, amelyet a jelen Szerződésnek vagy a kiegészítő
szerződéseknek és egyezményeknek rendelkezései az illető
Államnak juttatnak.
A Jóvátételi Bizottság a méltányosság elvei
szerint megállapítja annak a kötelezettségnek nagyságát, amely
minden egyes Államot, kivéve Magyarországot, a biztosított
adósságból terhelni fog. Az ekként megállapított értéket le
kell vonni abból az összegből, amit az illető Állam
Magyarországnak tartoznék fizetni a volt vagy a jelenlegi
Magyar Kormány rendelkezése alá tartozó azon javakért és
vagyontárgyakért, amelyeket a hozzácsatolt területtel együtt
megkap. Minden Állam a biztosított adósságnak csak azért a
részeért felelős, amelyet a jelen cikk rendelkezései
értelmében átvállalt és a biztosított adósság valamely utódló
Állam részéről átvállalt részének címlettulajdonosai semmiféle
más Állam ellen igényt nem támaszthatnak.
Azok a javak, amelyek a jelen cikkben megjelölt
valamely adósság külön biztosítására voltak lekötve, lekötve
maradnak az új adósságok biztosítására is. Abban az esetben
azonban, ha az ilyen javak a jelen Szerződés rendelkezései
következtében több Állam területére oszolnak szét, az egyik
Állam területén fekvő vagyonrész azért az adósságrészért
szavatol, amelyet az illető Állam vállalt át, de nem szavatol
az adósság többi részeért.
Ennek a cikknek alkalmazása szempontjából
biztosított adósságnak tekintendők azok a fizetési
kötelezettségek is, amelyeket a volt Magyar Kormány vasúti
vonalak és hasonló természetű más vagyontárgyak
megvásárlásával kapcsolatban vállalt. Ilyen fizetési
kötelezettségekből származó terhek szétosztását a Jóvátételi
Bizottság ugyanúgy állapítja meg, mint a biztosított
adósságokét.
Azok az adósságok, amelyek a jelen cikk
rendelkezései értelmében valamelyik Államra hárulnak, az
adósságvállaló Állam pénznemére fognak szólani, ha az eredeti
adósság osztrák-magyar papirpénzre szólt. Erre az átszámításra
az az árfolyam lesz irányadó, amelyen az adósságvállaló Állam
legelőször cserélt be osztrák-magyar papirkoronákat saját
pénznemére. Az osztrák-magyar papírkoronának az új címletek
pénznemére való átszámításánál alapul szolgáló árfolyamot a
Jóvátételi Bizottság jóváhagyása elé kell terjeszteni s a
Bizottság, ha indokoltnak látja, követelheti, hogy az
átszámítást foganatosító Állam az átszámítás feltételeit
módosítsa. A Bizottság csak abban az esetben fog ilyen
módosítást kívánni, ha véleménye szerint a régi címletek
pénznemének helyébe lépő pénznem vagy pénznemek értéke a
külföldi váltó-árfolyamok alapul vételével az átszámítás
időpontjában s a külföldi váltó-árfolyamok alapján, az eredeti
pénznem értékénél jelentékenyen kevesebb.
Ha az eredeti magyar adósság egy vagy több
külföldi pénznemre szólt, az új adósság is ugyanerre a
pénznemre vagy ugyanezekre a pénznemekre fog szólni.
Ha az eredeti magyar adósság osztrák-magyar
aranypénzre szólt, az új adósság font sterlingre és az
Északamerikai Egyesült Államok arany dollárjára fog
egyenértékben szólni, a három pénznemnek az 1914. évi
januárius hó 1-én érvényben volt törvényes rendelkezések
értelmében számított súlyát és finomságát véve alapul.
Ha a régi címletek kifejezetten vagy
hallgatólagosan jogot adtak a fizetés pénznemének
meghatározott külföldi váltó-árfolyam szerint való
választására, vagy bármely más átszámítási kedvezményeket az
új címleteknek is biztosítaniok kell.
2. Mindazok az Államok, amelyekhez a volt
Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak
és mindazok az Államok, amelyek az említett Monarchia
feldarabolásából keletkeztek, ideértve Magyarországot is,
kötelesek résztvállalni a külön nem biztosított, de
címletszerű magyar államadósságból az 1914. évi július hó
28.-án fennállott állapot szerint; e rész kiszámításánál
alapul szolgál azoknak a jövedelemágaknak egyrészt a jelen
Szerződésnek megfelelően átcsatolt területeken, másrészt az
egész volt magyar területen, az 1911., 1912. és 1913. pénzügyi
évek középeredménye szerint vett aránya, amely jövedelemágak a
Jóvátételi Bizottság nézete szerint legalkalmasabbak arra,
hogy belőlük az illető területek pénzügyi teljesítőképessége
igazságosan megállapíttassék. Ennél a számításnál Bosznia és
Hercegovina jövedelmeit nem kell figyelembe venni.
Mindazonáltal, amennyiben az 1914. évi július hó 28-ik napja
előtt a nem biztosított címletszerű magyar államadósságra
vonatkozólag pénzügyi egyezmények állottak fenn, a Jóvátételi
Bizottság ennek az adósságnak a fentebb említett Államok
között való felosztásánál ezeket az egyezményeket tekintetbe
veheti.
A címletszerű adósságra vonatkozólag ebben a
cikkben megállapított fizetési kötelezettség teljesítését a
jelen cikkhez tartozó Függelék rendelkezései
szabályozzák.
Kizárólag a Magyar Kormányt fogják terhelni a
volt Magyar Kormánynak 1914. évi július hó 28.-a előtt vállalt
oly kötelezettségei, amelyeket nem a jelen Szerződésben
kifejezetten megjelölt járadékkötvények, kötelezőjegyek,
kötelezvények, értékpapirok és bankjegyek alakjában vállalt
el.
A jelen cikkben és Függelékében foglalt
rendelkezések egyike sem nyer alkalmazást a volt Magyar
Kormány oly kötelezvényeire, amelyeket az Osztrák-Magyar
Banknál az e Bank által kibocsátott bankjegyek fedezetére
letétbe helyeztek.
Függelék
A 186. Cikk értelmében felosztandó adósság a
külön nem biztosított címletszerű volt magyar államadósság az
1914. évi július hó 28-án fennállott állapot szerint.
Azok az Államok, amelyek külön nem biztosított
volt magyar államadósságért felelősek, a jelen Szerződés
életbelépésétől számított három hónapon belül kötelesek ennek
az adósságnak saját területükön levő minden címletét külön
erre a célra szolgáló s államonkint egymástól eltérő bélyeggel
ellátni, hacsak ez a lebélyegzés már előbb meg nem történt. Az
ekként lebélyegzett címletek számait jegyzékbe kell foglalni
és ezeket a számokat a lebélyegzésre vonatkozó egyéb iratokkal
együtt a Jóvátételi Bizottsághoz kell átküldeni.
Azoknak a címleteknek birtokosai, amelyek a
jelen Függelék értelmében azok lebélyegzésére kötelezett Állam
területén vannak, a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve e
címletek alapján az említett Államnak hitelezőivé válnak és
semmiféle más Állam ellen igényt nem támaszthatnak.
Ha a lebélyegzés alapján megállapítást nyer,
hogy a külön nem biztosított volt magyar államadóssági
címletek valamelyikéből bármelyik Állam területén kisebb
mennyiség van, mint amennyit a Jóvátételi Bizottság abból a
kibocsátásból származó címletekből az illető Államnak terhére
rótt, ez az Állam a különbségnek megfelelő összegben új
címleteket köteles a Jóvátételi Bizottság rendelkezésére
bocsátani. A Jóvátételi Bizottság fogja megállapítani, hogy a
kérdéses új címleteket milyen alakban és milyen összegre szóló
szelvényekkel kell kiállítani. Ez új címletek kamatozás és
törlesztés tekintetében ugyanolyan jogokat fognak biztosítani,
mint azok a régi címletek, amelyeknek helyébe léptek. Minden
egyéb kelléküket a Jóvátételi Bizottság hozzájárulásával kell
megállapítani.
Ha az eredeti címlet osztrák-magyar papírpénzre
szólott, a helyébe lépő új címletet a kibocsátó Állam
pénznemében kell kiállítani. Ennek az átszámításnak az az
árfolyam fog alapul szolgálni, amelyben a kibocsátó állam
legelőször cserélte be az osztrák-magyar papirkoronákat saját
pénznemére. Az osztrák-magyar papírkorona átszámítási
árfolyama az új címleteken szereplő pénznemre a Jóvátételi
Bizottság jóváhagyásától függ és a Bizottság, ha jónak látja,
követelheti, hogy az átszámítást foganatosító Állam az
átszámítás feltételeit módosítsa. A Bizottság csak abban az
esetben fog ilyen módosítást kivánni, ha véleménye szerint a
régi címletek pénznemének helyébe lépő pénznem vagy pénznemek
értéke a külföldi váltóárfolyamok alapulvételével az
átszámítás időpontjában s a külföldi váltóárfolyamok alapján,
az eredeti pénznem értékénél jelentékenyen kevesebb.
Ha az eredeti címlet egy vagy több külföldi
pénznemre szólt, az új címlet is ugyanerre a pénznemre vagy
ugyanezekre a pénznemekre fog szólni. Ha az eredeti címlet
osztrák-magyar aranypénzre szólít, az új címlet font
sterlingre és az Északamerikai Egyesült Államok arany
dollárjára fog egyenértékben szólni, a három pénznemnek az
1914. évi január hó 1-én érvényben volt törvényes
rendelkezések értelmében számított súlyát és finomságát véve
alapul.
Ha a régi címletek kifejezetten vagy
hallgatólagosan jogot adtak a fizetés pénznemének
meghatározott külföldi váltóárfolyam szerint való választására
vagy bármely más átszámítási kedvezményre, ugyanezeket a
kedvezményeket az új címleteknek is biztosítaniok kell.
Ha a lebélyegzés alapján megállapítást nyer,
hogy a külön nem biztosított volt magyar államadóssági
címletek valamelyikéből bármelyik Állam területén nagyobb
mennyiségű van, mint amennyit a Jóvátételi Bizottság abból a
kibocsátásból származó címletekből az illető Államnak terhére
rótt, ennek az Államnak a Bizottságtól a jelen Függelék
rendelkezései értelmében foganatosított minden egyes új
címletkibocsátásból megfelelően arányos részt kell
kapnia.
A nem biztosított volt magyar államadósságból
származó oly címleteknek birtokosai, amely címletek azokon az
Államokon kívül vannak, amely államokhoz a volt Osztrák-Magyar
Monarchia területéből valamely részt csatoltak, vagy amelyek
az említett Monarchia feldarabolásából keletkeztek, ideértve
Magyarországot is, Kormányaik útján a Jóvátételi Bizottsághoz
juttatják a birtokukban levő címleteket. Ez a Bizottság a
beszolgáltatott címletek ellenében részükre igazolványokat ad
ki, amelyek a beszolgáltatott címletek kicserélése céljából
jelen Függelék rendelkezései értelmében foganatosított minden
egyes új címletkibocsátásból megfelelően arányos részre adnak
nekik jogot.
Azok az Államok vagy címletbirtokosok,
amelyeknek és akiknek a jelen Függelék rendelkezései
értelmében foganatosított egyes új címletkibocsátásból
részesedési joguk van, minden egyes kibocsátás címleteinek
egész összegéből abban az arányban részesednek, mint aminő
egyrészt a régi kibocsátás címleteinek birtokukban volt
összege, másrészt a Jóvátételi Bizottsághoz a jelen Függelék
végrehajtásaként kicserélésre beszolgáltatott régi kibocsátás
egész összege között fennállott.
A Jóvátételi Bizottság, ha alkalmasnak véli, a
jelen Függelék végrehajtásaként kibocsátott új címletek
birtokosaival megállapodásokat létesíthet arra nézve, hogy az
adós Államok mindegyike egységes kölcsöncímleteket bocsásson
ki. Ezek az egységes kölcsöncímletek a jelen Függelék
végrehajtásaként kibocsátott új címletek helyébe fognak lépni,
a Bizottság és a címletbirtokosok közös egyetértésével
megállapítandó feltételek szerint.
Mindegyik Állam, amely a volt Magyar Kormány
valamely adóssági címleteért a felelősséget magára vállalja,
felelős lesz ennek a címletnek a jelen Szerződés életbelépése
óta esedékes és esetleg még ki nem fizetett szelvényeiért és
törlesztési részleteiért is.
A 186. Cikk értelmében felosztandó adósság a
külön nem biztosított és fent tárgyalt volt magyar
államadósságon kívül magában foglalja az osztrák adósságnak
azt a részét is, amelyért a volt Magyar Királyság Kormánya az
1907. évi december hó 30-án kelt osztrák-magyar törvénnyel (B.
T. L. 278. sz.) jóváhagyott pótegyezmény értelmében felelős
volt és amely rész a Magyar Szent Korona Országaihoz tartozó
területeknek Ausztria-Magyarország általános államadósságához
való hozzájárulásaként szerepelt.
Mindegyik Állam, amely a jelen Szerződés
értelmében ebből az előbbi bekezdésben említett osztrák
adósságból részt vállal, az átvállalt résznek megfelelő
összegű új címleteket köteles a Jóvátételi Bizottsághoz
juttatni.
Ezeknek a címleteknek tartalmát a Jóvátételi
Bizottság fogja megállapítani. Ez a tartalom lehetőleg azonos
legyen a régi osztrák címletek tartalmával, amely utóbbiaknak
helyettesítésére lesznek hivatva oly célból, hogy átadassanak,
azoknak az Államoknak vagy az osztrák címletek oly
birtokosainak, amelyeknek és akiknek joguk lesz az Ausztriával
kötött Békeszerződés 203. Cikkéhez tartozó Függelék értelmében
kibocsátott egyes új címletkibocsátások megfelelő
részére.
187. Cikk. 1. Ha a jelen Szerződésben
megállapított új határok többfelé osztanak valamely
közigazgatási kerületet, amely valamely saját nevében
szabályszerűen létre jött közkölcsönökért felelős volt, az
említett kerület minden egyes új töredéke ebből az adósságból
részt vállal, amelynek nagyságát a Jóvátételi Bizottság fogja
a jelen Szerződés 186. Cikkében az államadósságok felosztására
nézve megállapított elvek szerint meghatározni. A Jóvátételi
Bizottság a végrehajtás módozatait is szabályozni fogja.
2. Bosznia-Hercegovina tartományi adósságát úgy
kell tekinteni, mint valamely közigazgatási kerület adósságát
és nem mint a volt Osztrák-Magyar Monarchia
államadósságát.
188. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől számított két hónapon belül mindazok az
Államok, amelyekhez a jelen Szerződés értelmében a volt
Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak,
vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából
keletkeztek, ideértve Magyarországot is, kötelesek külön erre
a célra szolgáló s államonkint egymástól eltérő bélyeggel
ellátní azokat a különböző címleteket, amelyeket a volt Magyar
Kormány 1918. évi október hó 31.-ike előtt törvényesen felvett
hadiadóssága ellenértékéül bocsátott ki és amelyek területükön
vannak, hacsak ez a lebélyegzés már előbb meg nem
történt.
Az ilyen módon lebélyegzett értékpapirokat
igazolványokkal kell becserélni és be kell vonni; számaikat
jegyzékbe kell foglalni és az értékpapírokat a becserélésre
vonatkozó minden irattal a Jóvátételi Bizottsághoz kell
átküldeni.
Valamely Államnak az a ténye, hogy a jelen cikk
rendelkezései értelmében címleteket lebélyegzett és
igazolványokkal cserélt ki, nem vonja maga után az illető
Államra azt a kötelezettséget, hogy ez alapon bárminemű terhet
átvállaljon vagy elismerjen, hacsak ez az Állam önmaga
kifejezetten nem fűzte ezt a hatást a lebélyegzés és a
becserélés tényéhez.
A fentemlített Államokat, kivéve Magyarországot,
a volt Magyar Kormány hadiadósságaiból kifolyólag semminemű
kötelezettség nem terheli, bárhol is vannak ezen hadiadóssági
címletek, de viszont ezeknek az Államoknak sem Kormányai, sem
állampolgárai más Államokkal szemben, ideértve Magyarországot,
a tulajdonukban vagy állampolgáraik tulajdonában álló
hadiadóssági címletek alapján semmiféle esetben sem
támaszthatnak igényt.
Kizárólag a Magyar Kormányt fogja terhelni a
Magyar Kormány hadiadósságának az a része, amely a jelen
Szerződés aláírása előtt más Államok polgárainak vagy
Kormányainak tulajdonában volt, mint amely Államokhoz a jelen
Szerződés értelmében a volt Osztrák-Magyar Monarchia
területeiből valamely részt csatoltak és a fentemlített más
Államok semmiféle mértékben sem lesznek felelősek a
hadiadósságnak ezért a részeért.
Ennek a cikknek rendelkezései nem nyernek
alkalmazást a volt Magyar-Kormánynak azokra a kötelezvényeire,
amelyeket ez a Kormány az Osztrák-Magyar Banknál az e Bank
részéről kibocsátott bankjegyek fedezetére letétbe
helyezett.
Kizárólag a Magyar Kormány lesz felelős a volt
Magyar Kormánynak a háború alatt vállalt azokért a
kötelezettségeiért, amelyek nem a jelen Szerződésben
kifejezetten felsorolt járadékkötvényeken, kötelezőjegyeken,
kötelezvényeken, értékpapirokon és bankjegyeken
alapulnak.
189. Cikk. 1. Azok az Államok, amelyekhez
a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt
csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából
keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot, kötelesek
az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított
két hónapon belül külön erre a célra szolgáló s államonkint
eltérő bélyeggel ellátni az Osztrák-Magyar Banknak saját
területeiken levő bankjegyeit, hacsak ez a felülbélyegzés már
előbb meg nem történt.
2. Azok az Államok, amelyekhez a volt
Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt
csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából
keletkeztek, ideértve Ausztriát és Magyarországot, kötelesek
az Ausztriával kötött Békeszerződés életbelépésétől számított
tizenkét hónapon belül a fent meghatározott módon
felülbélyegzett bankjegyeket saját pénzjegyeikre vagy valamely
új pénznemre általuk meghatározható módozatok szerint
becserélni.
3. Azoknak az Államoknak Kormányai, amelyek az
Osztrák-Magyar Bank pénzjegyeinek becserélését felülbélyegzés,
saját pénzjegyeiknek vagy valamely új pénznemnek kibocsátása
útján már keresztülvitték és ennek a műveleteknek folyamán a
bankjegyeknek összességét vagy egy részét felülbélyegzés
nélkül a forgalomból kivonták, kötelesek az ekként forgalomból
kivont bankjegyeket vagy felülbélyegezni, vagy a Jóvátételi
Bizottság rendelkezésére bocsátani.
4. Azok a Kormányok, amelyek a bankjegyeket a
jelen cikk rendelkezései értelmében saját pénzjegyeikre vagy
valamely új pénznemre becserélték, kötelesek az Ausztriával
kötött Békeszerződés életbelépésétől számított tizennégy
hónapon belül az Osztrák-Magyar Bank minden bankjegyét amelyet
a becserélés folyamán bevontak, akár felül vannak bélyegezve,
akár nem, a Jóvátételi Bizottsághoz beszolgáltatni.
5. A Jóvátételi Bizottság a hozzá a jelen cikk
rendelkezései értelmében beszolgáltatott minden bankjegyre
nézve az idetartozó Függelék rendelkezései szerint jár
el.
6. Az Osztrák-Magyar Bank felszámolásának
műveletei az Ausztriával kötött Békeszerződés aláírását követő
napon kezdődnek.
7. A felszámolást a Jóvátételi Bizottság
részéről erre a célra kinevezett biztosok végzik. A
felszámolás folyamán a biztosoknak a Bank alapszabályait és
általában a Bank üzletvezetésére vonatkozó szabályzatokat kell
szem előtt tartaniok, amennyiben a jelen cikk rendelkezéseivel
nem ellenkeznek. Ha a felszámolásra irányadó jogszabályok
értelmezése iránt kétségek támadnak, akár a jelen cikkekben és
Függelékekben, akár a Bank alapszabályaiban foglalt
rendelkezésekről van is szó, a vitás esetben vagy a Jóvátételi
Bizottság vagy a Bizottság részéről kinevezett döntőbíró
határoz. A határozat ellen jogorvoslatnak nincs helye.
8. A Bank részéről az 1918. évi október hó
27.-ike után kibocsátott bankjegyek kizárólagos biztosítékául
a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok részéről
kibocsátott és a nevezett bankjegyek fedezetéül a banknál
letétbe helyezett kötelezvények fognak szolgálni. Ellenben a
Bank cselekvő vagyonának egyéb részeire a kérdéses bankjegyek
birtokosainak semminemű joguk sem lesz.
9. A Bank részéről az 1918. évi október hó
27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek birtokosainak,
amennyiben ezek a bankjegyek a jelen cikk rendelkezései
értelmében a felszámolásnál való figyelembe vétel
követelményeinek egyáltalán megfelelnek, egyenlő joguk lesz a
Bank minden cselekvő vagyonára. A volt vagy a jelenlegi
Osztrák és Magyar Kormányok részéről kibocsátott és a
különféle bankjegykibocsátások fedezetéül a Banknál letétbe
helyezett kötelezvényeket nem lehet a Bank cselekvő vagyonához
tartozóknak tekinteni.
10. A volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar
Kormányok részéről az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag
kibocsátott bankjegyek fedezetéül a Banknál letétbe helyezett
kötelezvényeknek meg kell semmisíteni azt a részét, amely
megfelel azoknak a bankjegyeknek, amelyeket a volt
Osztrák-Magyar Monarchia 1914. évi július hó 28.-án fennállott
területein az ezen területek átcsatolásaiban részes vagy az
említett Monarchia feldarabolásából keletkezett Államok,
ideértve Ausztriát és Magyarországot is, becseréltek.
11. Azok a kötelezvények, amelyeket a volt vagy
a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok az 1918. évi október
hó 27.-ig bezárólag kibocsátott bankjegyek fedezetéül letétbe
helyeztek és amelyek a jelen cikk 10. pontjának alkalmazása
következtében megsemmisítésre nem kerültek, ezentúl is
megfelelő összeg erejéig biztosítékául fognak szolgálni az
ugyanezen kibocsátások olyan bankjegyeinek, amelyek az 1919.
évi június hó 15.-én a volt Osztrák-Magyar Monarchia
területein kívül voltak. Ilyen bankjegyeknek kell tekinteni
valamennyi más bankjegy kizárásával: 1. azokat a bankjegyeket,
amelyeket az utódló Államok saját területeiknek a volt
Monarchia határain kívül eső részén gyűjtöttek össze és a
jelen cikk 4. pontja értelmében szolgáltatnak be a Jóvátételi
Bizottsághoz; 2. az összes többi Államokban összegyűjtött
bankjegyeket, amelyeket az idetartozó Függelék
rendelkezéseinek megfelelő módon a Bank felszámolásával
megbízott biztosoknál mutattak be.
12. Az 1918. évi október hó 27.-ig bezárólag
kibocsátott összes többi bankjegyek birtokosainak semminemű
joguk nincs a volt vagy a jelenlegi Osztrák és Magyar
Kormányok részéről a bankjegyek fedezetéül letétbe helyezett
kötelezvényekre, sem általában a Bank cselekvő vagyonára. Azok
a kötelezvények, amelyeket a 10. és 11. pontok
rendelkezéseihez képest sem meg nem semmisítettek, sem nem
érvényesítettek, érvényüket vesztik.
13. Kizárólag Ausztriának és Magyarországnak
Kormányai lesznek, mindegyik az őt illető rész erejéig és
minden más Állam kizárásával, felelősek az érvényüket nem
vesztett mindazokért a kötelezvényekért, amelyeket a volt vagy
a jelenlegi Osztrák és Magyar Kormányok a bankjegykibocsátások
fedezetéül a Banknál letétbe helyeztek.
14. Az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek
birtokosai semmiféle igényt sem támaszthatnak sem Ausztria sem
Magyarország Kormányaival, sem pedig bármely más Állam
Kormányával szemben olyan károk címén, amelyek őket az
Osztrák-Magyar Bank felszámolása folytán esetleg érték.
15. Abban az esetben, ha a jelen Szerződés
aláírásának kelte miatt gyakorlati nehézségek merülnének fel,
a Jóvátételi Bizottságnak a jelen cikkben megállapított
határidőket joga lesz megváltoztatni.
Függelék
1. § Az érdekelt Államok ugyanakkor, amikor a
189. Cikk értelmében az Osztrák-Magyar Banknak a forgalomból
kivont minden bankjegyét a Jóvátételi Bizottságnak
átszolgáltatják, ugyancsak be fogják szolgáltatni a
Bizottsághoz mindazokat az okiratokat is, amelyek a részükről
végrehajtott becserélés természetére és összegére
felvilágosítást nyujtanak.
2. § A Jóvátételi Bizottság, miután megvizsgálta
ezeket az okiratokat, az említett Kormányoknak igazolványokat
fog kiszolgáltatni, amelyekből világosan ki fog tűnni
mindazoknak a bankjegyeknek teljes összege, amelyeket
becseréltek:
a) a volt Osztrák-Magyar Monarchiának az
1914. évi július hó 28-án fennállott határain belül;
b) bármelyik más helyen.
Ezeknek az igazolványoknak alapján birtokosaik a
Bank felszámoló biztosainál érvényesíthetik azokat a jogokat,
amelyekre az ekként becserélt bankjegyek a Bank cselekvő
vagyonának felosztásánál alapot nyujtanak.
3. § Mihelyt a Bank felszámolása véget ér, a
Jóvátételi Bizottság a forgalomból kivont bankjegyeket
megsemmisíti.
4. § Az 1918. évi október hó 27-éig bezárólag
kibocsátott bankjegyek is csak akkor adnak jogot a Bank
cselekvő vagyonára, ha annak az országnak Kormánya, amelynek
területén voltak, bemutatja azokat.
190. Cikk. Mindazokat az Államokat,
amelyekhez a volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből
valamely részt csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia
feldarabolásából keletkeztek, ideértve Magyarországot, teljes
cselekvési szabadság illeti meg a volt Osztrák-Magyar
Monarchiának az ő területeiken levő váltópénzére nézve.
Ezek az Államok sem a maguk nevében, sem
állampolgáraik képviseletében semmiféle igényt sem
támaszthatnak más Államokkal szemben a birtokukban levő
váltópénz alapján.
191. Cikk. Azok az Államok, amelyekhez a
volt Osztrák-Magyar Monarchia területeiből valamely részt
csatoltak, vagy amelyek az említett Monarchia feldarabolásából
keletkeztek, megszerzik a volt vagy a jelenlegi Magyar
Kormánynak saját területeiken fekvő összes javait és
birtokait.
A jelen cikk értelmében a volt vagy a jelenlegi
Magyar Kormány javait és birtokait úgy kell értelmezni, hogy
azok magukban foglalják a volt Magyar Királyság javait és
ennek a Királyságnak részesedését az Osztrák-Magyar Monarchia
közös javaiban, valamint az összes Korona-birtokokat és
Ausztria-Magyarország volt uralkodócsaládjának összes
magánjavait is.
A fentemlített Államok mindazonáltal semminemű
követeléssel sem léphetnek fel Magyarország volt vagy
jelenlegi Kormányának olyan javai és birtokai tekintetében,
amelyek az ő területeiken kívül esnek.
A Jóvátételi Bizottság megállapítja,
Magyarország kivételével, a különféle Államok részéről
megszerzett javak és birtokok értékét avégből, hogy ezt az
értéket a megszerző Állam jóvátételi számlájának terhére,
viszont Magyarország jóvátételi számlájának javára írja. Az
ilyen módon megszerzett közvagyon értékéből a Jóvátételi
Bizottság levon megfelelő összeget azoknak a kiadásoknak
fejében, amelyeket tartományok, községek, vagy más
önkormányzati helyi hatóságok közvetlenül fordítottak pénzben,
telekben vagy anyagban a kérdéses közvagyonra.
Ha valamely Állam a jelen cikk értelmében szerez
közvagyont, úgy a 186. Cikkben a biztosított adósságra nézve
foglalt rendelkezések fenntartásával a jóvátételi számlán
Magyarország javára és a megszerző Állam terhére írt összegből
le kell vonni a volt Magyar Kormány külön nem biztosított
adósságának azt a részét, amelyet a 186. Cikk értelmében a
megszerző Állam terhére róttak, s amely a Jóvátételi Bizottság
véleménye szerint megfelel az így megszerzett javakra és
birtokokra fordított beruházásoknak. A Jóvátételi Bizottság a
levonandó értéket méltányosaknak ítélt elvek szerint állapítja
meg.
A volt vagy a jelenlegi Magyar Kormány javai és
birtokai közé kell számítani a Bosznia-Hercegovinában levő
bármely jellegű ingatlan vagyonnak egy részét is, amelyért az
1909. évi február hó 26.-án kelt egyezmény 5. Cikke értelmében
a volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormánya 2,500.000 török
fontot fizetett az Ottomán Kormánynak. Ez a vagyonrész arányos
lesz a volt Magyar Királyságnak az említett fizetésben való
részesedésével és értékét a Jóvátételi Bizottság becslésének
megfelelően Magyarország jóvátételi számlájának javára kell
írni.
A fenti rendelkezésektől eltérőleg kivételképen
fizetés nélkül szállnak át:
1. a volt Osztrák-Magyar Monarchia
tartományainak, községeinek és más helyi önkormányzati
intézményeinek javai és birtokai, valamint
Bosznia-Hercegovinában azok a javak és birtokok, amelyek nem
voltak az Osztrák-Magyar-Monarchiáé;
2. a volt Osztrák-Magyar Monarchia tulajdonában
álló iskolák és kórházak.
Azonfelül az első bekezdésben jelzett azok az
Államok, amelyekhez területrészeket csatoltak, a Jóvátételi
Bizottság felhatalmazása alapján fizetés nélkül megszerezhetik
a területükön fekvő mindazokat az ingatlanokat és egyéb
javakat, amelyek azelőtt a Cseh vagy a Horvát-Szlavon-Dalmát
Királyságokhoz, vagy Bosznia-Hercegovinához, vagy a Raguzai
vagy a Velencei Köztársaságokhoz, vagy a Trienti vagy a
Brixeni Hercegérsekségekhez tartoztak és amelyeknek értékét
főleg a hozzájuk fűződő történelmi emlékek adják meg.
192. Cikk. Magyarország a maga részéről
lemond mindazokról a képviseleti vagy részvételi jogokról,
amelyek őt vagy állampolgárait szerződések, egyezmények vagy
megállapodások alapján a Szövetséges és Társult Államok
bármelyikében, Németországban, Ausztriában, Bulgáriában vagy
Törökországban, vagy ezeknek az Államoknak birtokain vagy az
ezektől az Államoktól függő területeken, valamint a volt
Oroszbirodalomban működő bizottságoknak, állami
intézményeknek, állami bankoknak, vagy bármilyen más
nemzetközi jellegű pénzügyi és gazdasági szervezeteknek
igazgatásában és ellenőrzésében megillették.
193. Cikk. 1. Magyarország kötelezi
magát, hogy elismeri az Ausztriával kötött Békeszerződés 210.
Cikkének rendelkezéseihez képest annak az aranymennyiségnek
kiszolgáltatását, amely az ottomán államadóssági szolgálati
igazgatótanácsának (Conseil d'administration de la dette
publique Ottomane) nevében a Török Kormány első
bankjegykibocsátásának fedezetéül az Osztrák-Magyar Banknál
volt letétben.
2. Magyarország a maga részéről a jelen
szerződés X. része (Gazdasági rendelkezések), 227. Cikkének
épségben tartásával lemond a bukaresti és a bresztlitovszki
békeszerződéseknek, valamint az ezeket kiegészítő szerződésnek
bárminemű rendelkezéseiben az ő javára biztosított
kedvezményekről.
Magyarország kötelezi magát, hogy mindazokat a
fizetési eszközöket, készpénzt, értékeket, forgatható
értékpapirokat vagy termékeket, amelyeket a fenti szerződések
alapján kapott, a körülmények szerint vagy Romániának vagy a
Szövetséges és Társult Főhatalmaknak át fogja
szolgáltatni.
3. A Szövetséges és Társult Főhatalmak a
részükről később megállapítandó módozatok szerint fogják a
jelen cikk rendelkezései értelmében fizetendő
készpénzösszegeknek és az átszolgáltatandó bárminemű fizetési
eszközöknek, értékeknek és termékeknek felhasználását
megállapítani.
4. Magyarország elismeri annak az
aranymennyiségnek kiszolgáltatását, amelyet egyrészről a
Szövetséges és Társult Hatalmak és másrészről Németország
között az 1919. évi június 28-án Versailles-ban kötött
Békeszerződés 259. Cikkének 5. bekezdése rendelt el és azt a
követelésátruházást, amelyet ugyanennek a Békeszerződésnek
261. Cikke állapított meg.
194. Cikk. Fenntartván Magyarországnak a
jelen Szerződés más rendelkezéseiben megállapított lemondását
az őt vagy állampolgárait megillető jogokról, a Jóvátételi
Bizottság a jelen Szerződés életbelépésétől számított egy éven
belül kívánhatja, hogy Magyarország szerezze meg
állampolgárainak minden jogát vagy érdekét bármely közhasznú
vállalatban vagy bármely koncesszióban, amely Oroszországra,
Törökországra, Németországra, Ausztriára vagy Bulgáriára, vagy
ezeknek az Államoknak birtokaira, vagy ezektől az Államoktól
függő területekre, vagy olyan területre vonatkoznak, amely
előbb Magyarországhoz vagy szövetségeseihez tartozott, s
amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmakkal kötött valamelyik
szerződés értelmében Magyarország vagy szövetségesei más
Államnak engednek át, vagy amelyet ily szerződés értelmében
valamely megbízott Hatalom fog igazgatni. Viszont Magyarország
az ekként megszerzett jogoknak és érdekeknek, valamint a volt
vagy a jelenlegi Magyar Kormányt esetleg eredetileg megillető
hasonló jogoknak és érdekeknek összességét Bizottság
kérelmének keltétől számított hat hónapon belül köteles a
Jóvátételi Bizottságra átruházni.
Magyarország viseli a kisajátított jogokért
saját állampolgárainak járó kárpótlás terheit és a Jóvátételi
Bizottság Magyarország jóvátételi számlája javára írja az
átruházott jogoknak és érdekeknek a Bizottság részéről
megállapított értékét. Magyarország a jelen Szerződés
életbelépésétől számított hat hónapon belül közli a Jóvátételi
Bizottsággal a kérdésben forgó valamennyi jognak és érdeknek
jegyzékét, tekintet nélkül arra, hogy már megszerzett jogról,
várományos vagy még nem gyakorolt jogosultságról van-e szó és
kifejezetten lemond a maga és állampolgárai nevében a
Szövetséges és Társult Hatalmak javára a kérdéses természetű
mindazokról a jogokról és érdekekről, amelyek a fentemlített
jegyzékbe esetleg nincsenek felvéve.
195. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy semmiképen sem fogja megakadályozni, hogy a Német, az
Osztrák, a Bulgár vagy a Török Kormányok megszerezhessék
német, osztrák, bulgár vagy török állampolgárok bárminemű
jogait vagy érdekeit bármely olyan magyar közhasznú
vállalatban és koncesszióban, amelyek átadását egyrészről a
Szövetséges és Társult Hatalmak és másrészről a Német, az
Osztrák, a Bulgár vagy a Török Kormányok közt kötött
békeszerződések, kiegészítő szerződések vagy egyezmények
alapján a Jóvátételi Bizottság a maga részére
követelheti.
196. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy a Szövetséges és Társult Hatalmakra átruházza a volt vagy
a jelenlegi Magyar Kormány jóvátételre irányuló minden
követelését vagy jogát Németországgal, Ausztriával,
Bulgáriával vagy Törökországgal szemben, különösen pedig
átruházza mindazokat a jóvátételi követeléseket vagy jogokat,
amelyek az 1914. évi július hó 28. napjától a jelen Szerződés
életbelépéséig vállalt kötelezettségek teljesítéséből
származtak vagy származnak.
Ezeknek a jóvátételi követeléseknek vagy
jogoknak értékét a Jóvátételi Bizottság állapítja meg és azt
Magyarország jóvátételi számlája javára írja.
197. Cikk. Hacsak a jelen Szerződés vagy
a kiegészítő szerződések és egyezmények eltérő szabályt nem
állapítanak meg, a jelen Szerződésen alapuló és osztrák-magyar
aranykoronában kifejezett készpénzfizetési kötelezettséget a
hitelező választása szerint kell teljesíteni és pedig:
Londonban fizetendő font sterlingben, az Észak-amerikai
Egyesült Államoknak New-Yorkban fizetendő aranydollárjában,
Párizsban fizetendő aranyfrankban, vagy Rómában fizetendő
aranylírában.
A jelen cikk alkalmazása szempontjából
megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a fent felsorolt arany
pénznemek mindegyikének súlyára és finomságára nézve az 1914.
januárius 1-én érvényben volt törvényes szabályok
irányadók.
198. Cikk. Mindazokat a pénzügyi
szabályozásokat, amelyeket a volt Osztrák-Magyar Monarchia
feldarabolása és az államadósságoknak, valamint a
pénzrendszernek az előző cikkekben foglalt rendelkezéseknek
megfelelő újjászervezése tesz szükségessé, az érdekelt
Kormányok egyezményesen fogják megállapítani, hogy minden
érdekelt fél a legjobb és a legméltányosabb elbánásban
részesülhessen. Ez a pénzügyi szabályozás vonatkozni fog
többek közt a bankokra, a biztosító-társaságokra, a
takarékpénztárakra, a postatakarékpénztárakra, a
jelzálogintézetekre, a földhitelintézetekre és más hasonló
intézményekre, amelyek a volt Osztrák-Magyar Monarchia
területein folytatják működésüket. Ha az érdekelt Kormányok
nem tudnának a kérdéses pénzügyi feladatokra nézve megegyezést
létesíteni, vagy ha valamelyik Kormány nézete szerint az ő
állampolgárai nem részesülnek méltányos elbánásban, a
Jóvátételi Bizottság valamelyik érdekelt Kormány kérelmére egy
vagy több döntőbírót nevez ki, akinek vagy akiknek határozata
végérvényes.
199. Cikk. A volt Magyar Királyságnak oly
polgárai vagy katonai nyugdíjasai, akik a jelen Szerződés
értelmében Magyarországtól különböző Állam polgárainak
ismertetnek el, vagy ily Állam polgáraivá lettek, nyugdíjuk
címén a Magyar Kormány ellen semmiféle igényt sem
támaszthatnak.
X. RÉSZ
Gazdasági rendelkezések
I. CÍM
Kereskedelmi vonatkozások
I. FEJEZET
Vámszabályok, vámdíjak és vámkorlátozások
200. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy bármelyik Szövetséges és Társult Államnak magyar
területre bárhonnan bevitt áruit, nyersterményeit vagy ipari
gyártmányait nem fogja más, vagy magasabb vámokkal vagy
illetékekkel sújtani - ideértve a belső adókat is, - mint
aminők az említett Államok bármelyikének vagy akármely más
külföldi országnak ugyanolyan áruit, nyersterményeit vagy
ipari gyártmányait terhelik.
Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult
Állam áruinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak
magyar területre bárhonnan történő bevitelére nézve nem fog
oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy létesíteni,
amely egyaránt ki ne terjedne az említett Államok
bármelyikének, vagy akármely más külföldi ország ugyanolyan
áruinak, nyersterményeinek vagy ipari gyártmányainak
bevitelére is.
201. Cikk. Magyarország továbbá kötelezi
magát, hogy bármelyik Szövetséges és Társult Állam
kereskedelmének rovására az említett Államok akármelyikével
vagy bármely más külföldi országgal szemben a bevitel
szabályozása tekintetében nem fog megkülönböztetést tenni, még
közvetett módon, így például a vámigazgatási és elvámolási
eljárás, a vizsgálati vagy vegyvizsgálati módszerek, a
vámfizetésre vonatkozó rendelkezések, a tarifaszerű
osztályozás és a vámtarifa értelmezése, vagy végül az
egyedárúsági szabályok alkalmazása útján sem.
202. Cikk. A kivitelt illetőleg
Magyarország kötelezi magát, hogy a magyar területről
bármelyik Szövetséges Társult Államok területére kivitt
árukat, nyersterményeket vagy ipari gyártmányokat nem fogja
más, vagy magasabb vámokkal vagy illetékekkel sújtani -
ideértve a belső adókat is, - mint aminők az említett Államok
bármelyikébe vagy akármely más külföldi országba kivitt
ugyanolyan áruikat terhelik.
Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult
Államba magyar területről küldött mindenféle áruk kivitelére
nézve nem fog oly tilalmat vagy korlátozást fenntartani vagy
létesíteni, amely egyaránt ki ne terjedne az említett Államok
bármelyikébe vagy akármely más országba küldött ugyanolyan
áruknak, nyerstermékeknek vagy ipari gyártmányoknak kivitelére
is.
203. Cikk. Az áruk bevitelére, kivitelére
vagy átvitelére vonatkozó minden kedvezmény, mentesség vagy
kiváltság, amit Magyarország bármelyik Szövetséges és Társult
Államnak vagy akármely más külföldi országnak nyújtana,
egyúttal és feltétlenül kiterjed minden további kérelem vagy
ellenszolgáltatás nélkül valamennyi Szövetséges és Társult
Államra is.
204. Cikk. A jelen Szerződés XII.
részének (Kikötők, viziútak és vasútak) 270. Cikkében foglalt
rendelkezésekkel szemben, azokon a kikötőkön átmenő áruk,
amelyek a háború előtt a volt Osztrák-Magyar Monarchia
területeihez tartoznak, a jelen Szerződés életbelépésétől
számított három éven belül Magyarországba való bevitelüknél
arányos vámmérsékléseket fognak élvezni azoknak a vámoknak
megfelelően, amelyek az 1906. évi osztrák-magyar vámtarifa
alapján az említett kikötőkön át bevitt ugyanolyan árukra
alkalmazást nyertek.
205. Cikk. A 200-203. Cikkekben foglalt
rendelkezéseket nem érintve, a Szövetséges és Társult Hatalmak
kijelentik, hogy nem hivatkoznak ezekre a rendelkezésekre
avégből, hogy önmaguknak előnyöket biztosítsanak azokból a
különös megállapodásokból, amelyeket a Magyar Kormány Ausztria
vagy a Cseh-Szlovák Állam Kormányaival netalán kötne oly
célból, hogy ezekből az országokból eredő és onnan származó
bizonyos nyerstermények vagy ipari készítmények érdekében,
amelyeket a kérdéses megállapodások felsorolnak, különös
vámelbánást biztosítsanak, feltéve, hogy ennek a
megállapodásnak érvényessége a jelen Szerződés életbelépésétől
számított öt évnél hosszabb időre nem terjed.
206. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől számított első hat hónapban a Szövetséges és
Társult Hatalmak beviteli cikkeire Magyarországon
megállapított vámdíjtételek nem lehetnek magasabbak azoknál a
legkedvezőbb díjtételeknél, amelyek 1914. évi július hó 28-án
a volt Osztrák-Magyar Monarchiában a bevitelre alkalmazást
nyertek.
Ez a rendelkezés az első hat hónap lejárta után
további harminc hónapig csak a friss és száraz főzelék,
faolaj, tojás, sertés és hentesáruk és élő szárnyas bevitelére
nézve marad érvényben, még pedig akként, amint ezeket az
árukat a fentemlített időpontban (1914. évi július hó 28-án) a
Szövetséges és Társult Hatalmakkal kötött szerződésekben
meghatározott szerződéses vámtarifák alapján kezelték.
207. Cikk. 1. Lengyelország, a
Cseh-Szlovák Állam és Magyarország külön megállapodásokat
fognak egymással kötni a szénnek, ideértve a barnaszenet,
úgyszintén élelmiszereket és nyersanyagoknak kölcsönös
szállítására vonatkozólag.
2. Ezeknek a megállapodásoknak megkötéséig, de
semmi esetre sem a jelen Szerződés életbelépését követő öt
éven túl, a Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország kötelezik
magukat, hogy semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily
természetű korlátozásnak nem vetik alá a Magyarországba
irányított oly mennyiségű szén vagy barnaszén kivitelét,
amelyet az érdekelt Államok megegyezésének hiányában, a
Jóvátételi Bizottság állapít meg. Ennek a mennyiségnek
meghatározása végett a Jóvátételi Bizottság figyelembe veszi
az összes körülményeket, ideértve annak a szénnek, valamint
barnaszénnek mennyiségét is, amelyet a háború előtt egyrészről
Magyarország mostani területe, másrészről Szilézia és a volt
Osztrák Birodalomnak olyan területei között cseréltek ki,
amelyeket a békeszerződések értelmében a Cseh-Szlovák Államhoz
és Lengyelországhoz csatoltak, valamint ezekben az országokban
a kivitelre most rendelkezésre álló mennyiségeket is. A
viszonosságnak megfelelően Magyarország köteles a Cseh-Szlovák
Állam és Lengyelország részére az 1. szakaszban említett
barnaszenet, élelmiszereket és nyersanyagokat oly mennyiségben
szállítani, amint azt a Jóvátételi Bizottság
meghatározza.
3. A Cseh-Szlovák Állam és Lengyelország
kötelezik magukat továbbá arra, hogy az említett időtartam
alatt minden szükséges intézkedést megtesznek annak
biztosítása végett, hogy a Magyarország lakó vevők a szenet, -
ideértve a barna szenet is - éppen olyan előnyös feltételek
mellett szerezhessék meg, mint amelyek a hasonló körülmények
között ugyanilyen terményekre irányadók a Cseh-Szlovák Államba
vagy lengyelországban lakó vevők részére saját országukban
vagy bármely más országban.
4. A 2. és 3. szakaszok rendelkezései, amelyek
megtiltják a kiviteli vámokat vagy korlátozásokat és
meghatározzák az eladás feltételeit, alkalmazást fognak nyerni
a Magyarország részéről Lengyelország vagy a Cseh-Szlovák
Állam számára szállított barnaszénre is.
5. A fenti rendelkezések valamelyikének
végrehajtása vagy értelmezése körül felmerülő nézeteltérés
esetében a Jóvátételi Bizottság dönt.
6. Avégből, hogy Lengyelországnak, Romániának, a
Szerb-Horvát-Szlovén Államnak, Cseh-Szlovákországnak,
Magyarországnak és Ausztriának kölcsönös támogatása lehetővé
váljék oly termékek tekintetében, amelyek eddig ez Államok
területei közt csereforgalom tárgyai voltak s amelyek e
területek termelésére vagy kereskedelmére nézve
nélkülözhetetlenek, ezeknek az Államoknak egyike vagy másika a
jelen Szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül
tárgyalásokat fog kezdeményezni oly célból, hogy az említett
többi Államok egyikével vagy másikával a jelen Szerződés
rendelkezéseinek, nevezetesen a 200-205. Cikkeknek megfelelő
külön egyezményeket kössön.
E határidő leteltével az az Állam, amely ilyen
egyezmény kötését kezdeményezte, de azt megkötni nem tudta, a
Jóvátételi Bizottsághoz fordulhat és ettől az egyezmény
megkötésének siettetését kérheti.
208. Cikk. 1. Magyarország és Ausztria
külön megállapodásokat fognak egymással kötni az élelmiszerek,
nyersanyagok és ipari gyártmányok kölcsönös szállítása
tárgyában.
2. Ezeknek a megállapodásoknak megkötéséig, de
semmi esetre sem a jelen Szerződés életbelépését követő öt
éven túl, Magyarország kötelezi magát, hogy a Magyarországon
termelt mindenféle élelmiszereknek Ausztriába való kivitelét
semmiféle kiviteli vámnak, sem bármily természetű,
korlátozásnak nem veti alá oly mennyiség erejéig, amelyet az
érdekelt Államok megegyezésének hiányában a Jóvátételi
Bizottság állapít meg. Ennek a mennyiségnek meghatározása
végett a Jóvátételi Bizottság figyelembe veszi az összes
körülményeket, különösen az érdekelt két ország termelését és
a fogyasztás szükségleteit. A viszonosságnak megfelelően
Ausztria köteles lesz Magyarország részére az I. szakaszban
említett nyersanyagokat és ipari gyártmányokat oly
mennyiségben szállítani, amint azt a Jóvátételi Bizottság
meghatározza.
3. Magyarország kötelezi magát továbbá arra,
hogy az említett időtartam alatt minden szükséges intézkedést
megtesz annak biztosítása végett, hogy az Ausztriában lakó
vevők mindezeket a termékeket éppen olyan előnyös feltételek
mellett szerezhessék meg, mint amelyek hasonló körülmények
között ugyanolyan termékekre irányadók Magyarországon lakó
vevők részére, saját országukban vagy bármely más
országban.
4. A fenti rendelkezések valamelyikének
végrehajtása vagy értelmezése körül felmerülő nézeteltérés
esetében a Jóvátételi Bizottság dönt.
II. FEJEZET
A hajózás szabályozása
209. Cikk. A Magas Szerződő Felek
megegyeznek abban, hogy elismerik mindazon Szerződő Felek
hajóinak lobogóját, amelyeknek tengerpartjuk nincs, ha ezek a
hajók az illető Szerződő Fél területén fekvő és erre a célra
kijelölt helyen lajstromozva vannak; ez a hely ezeknek a
hajóknak lajstromozási kikötője gyanánt szerepel.
III. FEJEZET
Tisztességtelen verseny
210. Cikk. 1. Magyarország kötelezi
magát, hogy minden szükséges törvényhozási és közigazgatási
intézkedést megtesz avégből, hogy a Szövetséges és Társult
Hatalmak bármelyikétől származó nyersterményeket és ipari
gyártmányokat a kereskedelmi forgalomban a tisztességtelen
verseny minden módja ellen megvédje.
Magyarország kötelezettséget vállal arra, hogy
lefoglalással vagy bármely más megtorló intézkedéssel
meggátolja és megtiltja mindazoknak a termékeknek vagy áruknak
a behozatalát és kivitelét, valamint belföldi gyártását,
forgalmát, eladását és árubabocsátását, amelyeken vagy
amelyeknek közvetlen borítékán vagy külső csomagolásán olyan
jegyek, nevek, feliratok vagy bármiféle jelek vannak, amelyek
közvetlenül vagy közvetve e termékek vagy áruk eredetének,
nemének, természetének vagy különös minőségének hamis
megjelölését foglalják magukban.
2. Magyarország a viszonosság feltétele mellett
kötelezettséget vállal arra, hogy alkalmazkodik valamely
Szövetséges és Társult Országban érvényes és az illetékes
hatóság útján vele szabályszerűen közölt azokhoz a
törvényekhez, úgyszintén ezeknek a törvényeknek megfelelően
keletkezett közigazgatási és bírói határozatokhoz, amely
törvények és határozatok meghatározzák vagy szabályozzák a
tájmegjelölés jogát abban az országban termelt borokra vagy
szeszes italokra nézve, amelyhez az illető táj tartozik, vagy
azokat a feltételeket, amelyek mellett a tájmegjelölés
feltüntetése jogosult; az említett törvényekkel vagy
határozatokkal ellenkező tájmegjelöléseket viselő termékek
vagy áruk behozatalát, kivitelét, úgyszintén gyártását,
forgalmát, eladását vagy árubabocsátását, Magyarország meg
fogja tiltani és a jelen cikk 1. szakaszában foglalt
intézkedésekkel meg fogja gátolni.
IV. FEJEZET
Bánásmód a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgáraival
211. Cikk. Magyarország kötelezi magát
arra, hogy
a) a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárait nem zárja el szakma, hivatás, kereskedelem és
ipar gyakorlásától semmiféle olyan tiltó rendszabállyal, amely
egyformán alkalmazást nem nyerne minden külföldi állampolgárra
kivétel nélkül;
b) a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgáraival szemben nem állapít meg az a) pontban
körülírt jogokat érintő semmiféle olyan rendelkezéseket vagy
korlátozásokat, amelyek közvetlenül vagy közvetve az idézett
pont szabályait sértenék, vagy amelyek a legtöbb kedvezményt
élvező külföldi állampolgárokra alkalmazott szabályoktól
eltérők vagy azoknál kedvezőtlenebbek volnának;
c) a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgáraira, javaikra, jogaikra vagy érdekeikre, ideértve
azokat a társaságokat és egyesületeket is, amelyekben
érdekelve vannak, nem vet ki semmiféle más, vagy magasabb
terhet és illetéket vagy egyenes vagy közvetett adót, mint
aminők saját állampolgárait vagy javaikat, jogaikat vagy
érdekeiket terhelik, vagy terhelnék;
d) nem veti alá egyik Szövetséges és
Társult Hatalom állampolgárait sem olyan korlátozásnak, amely
ezeknek a Hatalmaknak állampolgáraival szemben 1914. évi
július hó 1. napján nem volt alkalmazható, kivéve, ha ugyanez
a korlátozás egyaránt vonatkozik saját állampolgáraira
is.
212. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárai személyük, javaik, jogaik és érdekeik
tekintetében magyar területen állandó védelemben részesülnek
és szabadon fordulhatnak a bíróságokhoz.
213. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy elismeri állampolgárainak olyan új honosságát, amelyet
azok a Szövetséges és Társult Hatalmak törvényei szerint és e
Hatalmak illetékes hatóságainak határozatai alapján akár
honosítással, akár valamely szerződés rendelkezése folytán
megszereztek, vagy megszerezhetnek és hogy az új honosság
megszerzésének okából ilyen állampolgárait minden tekintetben
feloldja eredeti hazájukkal szemben fennálló mindenféle
kötelezettségeik alól.
214. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak Magyarország városaiba és kikötőibe főkonzulokat,
konzulokat, alkonzulokat és konzuli ügynököket nevezhetnek ki.
Magyarország kötelezi magát, hogy ezeknek a főkonzuloknak,
konzuloknak, alkonzuloknak és konzuli ügynököknek kijelölését,
akiknek nevét vele közölni fogják, elismeri és a rendes
szabályok és szokások szerint megengedi feladataik
teljesítését.
V. FEJEZET
Általános rendelkezések
215. Cikk. A fenti I. fejezetben
Magyarországra rótt kötelezettségek érvényessége a jelen
Szerződés életbelépésétől számított öt év mulva megszűnik,
hacsak a szövegből más nem következik, vagy a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa ennek a határidőnek eltelte előtt
legalább tizenkét hónappal akként nem határoz, hogy ezek a
kötelezettségek változtatással vagy anélkül további időre is
érvényben maradjanak.
De megegyezés áll fenn arra nézve, hogy a
Nemzetek Szövetségének Tanácsa ellenkező határozata nélkül a
200., 201, 202. vagy 203. Cikkekben Magyarországra rótt
kötelezettségekre a jelen Szerződés életbelépésétől számított
háromévi határidő eltelte után nem hivatkozhatik az a
Szövetséges és Társult Hatalom, amely nem részesítené
Magyarországot a viszonosságnak megfelelő elbánásban.
A 211. Cikk változtatással vagy anélkül ennek az
ötévi határidőnek eltelte után is érvényben marad arra az
időre, amelyet a Nemzetek Szövetségének Tanácsa szótöbbséggel
fog meghatározni, de ez az idő öt évet nem haladhat meg.
216. Cikk. Ha a Magyar Kormány nemzetközi
kereskedelmi tevékenységet folytatna, ebben a tekintetben nem
illetik meg őt az állami felségjogból eredő jogok, kiváltságok
és mentességek és nem is tekinthető olyannak, mintha
ilyenekkel rendelkeznék.
II. CÍM
Nemzetközi szerződések
217. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől kezdve s az abban foglalt rendelkezések
fenntartásával, a volt Osztrák-Magyar Monarchia által kötött
gazdasági vagy szakszerű jelleggel bíró többoldalú
szerződések, egyezmények és megegyezések közül Magyarország és
az illető Szerződő Félként szereplő Szövetséges és Társult
Hatalmak között csupán az itt és a következő cikkekben
felsoroltak nyernek alkalmazást:
1. a tengeralatti kábelek védelme tárgyában
1884. évi március hó 14-én, 1886. évi december hó 1-én és
1887. évi március hó 23-án kötött egyezmények és az 1887. évi
július hó 7-én kelt zárójegyzőkönyv;
2. a nemzetközi automobilforgalom tárgyában
1909. évi október hó 11-én kötött egyezmény;
3. a vámvizsgálat alá eső teherkocsik ólomzár
alá helyezése tárgyában 1886. évi május hó 15-én kötött
megegyezés és az 1907. évi május hó 18-án kelt
jegyzőkönyv;
4. a vasutak műszaki egysége tárgyában 1886. évi
május hó 15-én kötött megegyezés;
5. a vámtarifák közzététele és a vámtarifák
közzététele céljából nemzetközi Unió létesítése tárgyában
1890. évi július hó 5-én kötött egyezmény;
6. a török vámtarifa emelése tárgyában 1907. évi
április hó 25-én kötött egyezmény;
7. a Szund tengerszorosban és a Belt
tengerszorosokban szedett hajózási illetékek megváltása
tárgyában 1857. évi március hó 14-én kötött egyezmény;
8. az elbai hajózási illetékek megváltása
tárgyában 1861. évi június hó 22-én kötött egyezmény;
9. a scheldei hajózási illetékek megváltása
tárgyában 1863. évi július hó 16-án kötött egyezmény;
10. a Szuezi csatorna szabad használatát
biztosító végleges szabályozás tárgyában 1888. évi október hó
29-én kötött egyezmény;
11. a hajóösszeütközésekre, továbbá a tengeri
segélynyujtásra és mentésre nézve bizonyos szabályok
egységesítése tárgyában 1910. évi szeptember hó 23-án kötött
egyezmény;
12. a kórházhajóknak kikötői illetékek és díjak
alól való mentesítése tárgyában 1904. évi december hó 21-én
kötött egyezmény;
13. a nők éjjeli munkájának eltiltása tárgyában
1906. évi szeptember hó 26-án kötött egyezmény;
14. a leánykereskedés elnyomása tárgyában 1904.
évi május hó 18-án és 1910. évi május hó 4-én kötött
egyezmények;
15. a fajtalan közlemények forgalmának elnyomása
tárgyában 1910. évi május hó 4-én kötött egyezmény;
16. az 1903. évi december hó 3-án kötött
egészségügyi egyezmény, valamint az 1892. évi januárius hó
30-án, az 1893. évi április hó 15-én, az 1894. évi április hó
3-án és az 1897. évi március hó 19-én aláírt előző
egyezmények;
17. a méterrendszer egységesítése és
tökéletesítése tárgyában 1875. évi május hó 20-án kötött
egyezmény;
18. az erősen ható gyógyszerek készítésének
egységesítése tárgyában 1906. évi november hó 29-én kötött
egyezmény;
19. az egységes hangvilla megállapítása
tárgyában 1885. évi november hó 16-án és 19-én kötött
egyezmény;
20. a Rómában Nemzetközi Mezőgazdasági Intézet
létesítése tárgyában 1905. évi június hó 7-én kötött
egyezmény;
21. a filokszéra elleni védőrendszabályok
tárgyában 1881. évi november hó 3-án és 1889. évi április hó
15-én kötött egyezmények;
22. a mezőgazdaságra hasznos madarak védelme
tárgyában 1902. évi március hó 19-én kötött egyezmény;
23. a kiskorúak gyámsága tárgyában 1902. évi
június hó 12-én kötött egyezmény.
218. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől kezdve a Magas Szerződő Felek a maguk részéről
újból alkalmazni fogják az alább felsorolt egyezményeket és
megállapodásokat, Magyarország pedig kötelezi magát, hogy a
jelen cikkben foglalt különös rendelkezéseket megtartja.
Postaegyezmények:
az egyetemes posta-egyesületre vonatkozólag
Bécsben 1891. évi július hó 4-én kötött egyezmények és
megállapodások;
a posta-egyesületre vonatkozólag Washingtonban
1897. évi június hó 15-én kötött egyezmények és
megállapodások;
a posta-egyesületre vonatkozólag Rómában 1906.
évi május hó 26-án kötött egyezmények és megállapodások.
Távíróegyezmények:
a Szentpétervárott, 1875. évi július hó 10/22-én
kötött nemzetközi távíróegyezmények;
a nemzetközi távírókonferencia által
Lisszabonban 1908. évi június hó 11-én megállapított
szabályzatok és díjszabások.
Magyarország kötelezi magát, hogy az egyetemes
posta-egyesülethez és a nemzetközi távíró-egylethez tartozó
vagy azokhoz csatlakozó új Államokkal oly különös
megállapodások kötéséhez, aminőket a szóban forgó egyezmények
és megállapodások kilátásba helyeznek, hozzájárulását nem
fogja megtagadni.
219. Cikk. A jelen Szerződés életbelépésétől
kezdve a Magas Szerződő Felek a maguk részéről újból
alkalmazni fogják az 1912. évi július hó 5-én kötött
nemzetközi szikratávíró egyezményt, Magyarország pedig
kötelezi magát, hogy meg fogja tartani az ideiglenes
szabályokat, amelyeket vele a Szövetséges és Társult Hatalmak
közölni fognak.
Ha a jelen Szerződés életbelépésétől számított
öt éven belül az 1912. évi július hó 5-én kelt egyezmény
helyett a nemzetközi szikratávíróforgalom szabályozására új
egyezményt kötnének, ez az új egyezmény kötelező lesz
Magyarországra még abban azesetben is, ha Magyarország
vonakodnék az egyezmény kidolgozásában résztvenni, vagy azt
aláírni.
Ez az új egyezmény egyszersmind a hatályba
léptetett ideiglenes szabályok helyébe fog lépni.
220. Cikk. Az ipari tulajdon védelme
tárgyában Párizsban 1883. évi március hó 20-án kötött és
Washingtonban 1911. évi június hó 2-án módosított nemzetközi
egyezmény és a gyári és kereskedelmi védjegyek nemzetközi
lajstromozása tárgyában 1891. évi április hó 14-én kötött
megállapodás a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve
alkalmazást nyernek annyiban, amennyiben azokat a jelen
Szerződésből folyó kivételek és korlátozások nem érintik és
nem módosítják.
221. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől kezdve a magas Szerződő Felek a maguk részéről
alkalmazni fogják a polgári eljárás tárgyában Hágában 1905.
évi július hó 17-én kötött egyezményt. Mindazonáltal ez a
rendelkezés nem vonatkozik és nem fog vonatkozi
Franciaországra, Portugáliára és Romániára.
222. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy a megszabott alakszerűségek mellett, s a jelen Szerződés
életbelépésétől számított tizenkét hónap eltelte előtt
csatlakozni fog az irodalmi és művészeti művek védelme
tárgyában Bernben 1886. évi szeptember hó 9-én kötött,
Berlinben 1908. évi november hó 13-án módosított és a Bernben
1914. évi március hó 20-án aláírt pótjegyzőkönyvvel
kiegészített nemzetközi egyezményhez.
Magyarország kötelezi magát, hogy a fentjelzett
egyezményhez való csatlakozásának időpontjáig a Szövetséges és
Társult Hatalmak állampolgárainak irodalmi és művészeti műveit
az említett nemzetközi egyezmény elveinek megfelelő tényleges
rendelkezésekkel elismeri és megvédi.
Egyébként függetlenül a fentemlített
csatlakozástól, Magyarország kötelezi magát arra is, hogy
minden egyes Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárainak
minden irodalmi és művészeti művét továbbra is legalább oly
elismerésben és oly védelemben részesíti, amely az 1914. évi
július hó 28-án fennállott mértéket eléri és az akkori
feltételeknek megfelel.
223. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy csatlakozni fog a következő egyezményekhez:
1. a fehér foszfor használatának a
gyufagyártásban való eltiltására vonatkozó 1906. évi
szeptember hó 26-án kötött egyezményhez;
2. a kereskedelmi statisztikák egységesítésére
vonatkozólag 1913. évi december hó 31-én kötött
egyezményhez.
224. Cikk. A jelen Szerződés általános
elveinek vagy különös rendelkezéseinek szelleméből kiindulva,
minden egyes Szövetséges és Társult Hatalom hivatalosan
közölni fogja Magyarországgal a volt Osztrák-Magyar
Monarchiával kötött mindazokat a kétoldalú egyezményeket,
amelyeknek megtartását kívánni fogja.
A jelen cikkben említett hivatalos közlés vagy
közvetlenül vagy valamely más Hatalom közvetítésével fog
történni. A közlés vételét Magyarország írásban fogja
elismerni; az újból való életbelépés időpontja a hivatalos
közléssel veszi kezdetét.
A Szövetséges és Társult Hatalmak egymásközt
kötelezik magukat arra, hogy Magyarországgal szemben csak oly
egyezményeket fognak alkalmazni, amelyek a jelen Szerződés
rendelkezéseinek megfelelnek.
A hivatalos közlés esetleg meg fogja jelölni
ezeknek az egyezményeknek rendelkezései közül azokat, amelyek
a jelen Szerződés rendelkezéseinek nem felelnek meg, s így
újból nem alkalmazhatók.
Véleményeltérés esetében a Nemzetek Szövetsége
lesz hivatva dönteni.
A hivatalos közlésre a Szövetséges és Társult
Hatalmaknak a jelen Szerződés életbelépésétől számított
hathónapi határidő áll rendelkezésre.
Csak azok a kétoldalú egyezmények lépnek életbe
a Szövetséges és Társult Hatalmak és Magyarország között,
amelyek ily közlés tárgyai voltak.
A fentemlített szabályok a jelen szerződést
aláíró bármely Szövetséges és Társult Hatalom és Magyarország
között fennálló minden kétoldalú egyezményre alkalmazást
nyernek, még abban az esetben is, ha az illető Szövetséges és
Társult Hatalom nem volt hadiállapotban Magyarországgal.
225. Cikk. Magyarország kijelenti és
elismeri, hogy mindazok a szerződések, egyezmények vagy
megegyezések, amelyeket ő, vagy a volt Osztrák-Magyar
Monarchia Németországgal, Ausztriával, Bulgáriával vagy
Törökországgal 1914. évi augusztus hó 1. napja óta a jelen
Szerződés életbelépéséig kötött, érvénytelenek.
226. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy a Szövetséges és Társult Hatalmaknak, valamint az
említett Hatalmak tisztviselőinek és állampolgárainak javára
biztosítani fogja mindazoknak a jogoknak és előnyöknek,
bárminők is legyenek azok, élvezetét, amelyeket ő, vagy a volt
Osztrák-Magyar Monarchia Németországnak, Ausztriának,
Bulgáriának vagy Törökországnak, avagy ez Államok
tisztviselőinek és állampolgárainak javára az 1914. évi
augusztus hó 1. napjáig kötött szerződések, egyezmények vagy
megegyezések alapján biztosíthatott és pedig mindaddig, amíg
ezek a szerződések, egyezmények vagy megegyezések hatályban
maradnak.
A Szövetséges és Társult Hatalmak fenntartják
maguknak a jogot arra nézve, hogy ezeknek a jogoknak és
előnyöknek élvezetét elfogadják-e, vagy sem.
227. Cikk. Magyarország kijelenti és
elismeri, hogy mindazok a szerződések, egyezmények vagy
megegyezések, amelyeket ő, vagy a volt Osztrák-Magyar
Monarchia 1914. évi július hó 28-a előtt, vagy ez időpont után
a jelen Szerződés életbelépéséig Oroszországgal vagy bármely
Állammal vagy Kormánnyal, amelynek területe azelőtt
Oroszországhoz tartozott, avagy Romániával megkötött,
érvénytelenek.
228. Cikk. Abban az esetben, ha valamely
Szövetséges és Társult Hatalom, Oroszország, vagy valamely oly
Állam vagy Kormány, amelynek területe azelőtt Oroszországhoz
tartozott, 1914. évi július hó 28-a óta katonai megszállás
következtében, avagy bármely más módon vagy okból kénytelen
lett volna Magyarországnak, a volt Osztrák-Magyar Monarchiának
vagy magyar állampolgárnak valamely közhatósági intézkedés
folytán bárminemű engedélyt, kiváltságot vagy kedvezményt
nyujtani vagy nyujtatni, a jelen Szerződés ezeket az
engedélyeket, kiváltságokat és kedvezményeket jogérvényesen
megsemmisíti.
Azok a terhek vagy kártérítési igények, amelyek
ebből a megsemmisítésből kifolyólag esetleg támadhatnának, sem
a Szövetséges és Társult Hatalmakkal, sem azokkal a
Hatalmakkal, Államokkal, Kormányokkal vagy közhatóságokkal
szemben, amelyeket a jelen cikk kötelezettségeik alól felold,
nem érvényesíthetők.
229. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy a maga részéről, a jelen Szerződés életbelépésétől kezdve
a Szövetséges és Társult Hatalmakat, valamint ezeknek
állampolgárait jogérvényesen részesíteni fogja mindazoknak a
jogoknak és előnyöknek, bárminők is legyenek azok,
élvezetében, amelyeket ő, vagy a volt Osztrák-Magyar Monarchia
az 1914. évi július hó 28-a óta a jelen Szerződés
életbelépéséig a nem hadviselő Államoknak vagy ez Államok
állampolgárainak javára szerződések, egyezmények vagy
megegyezések alapján biztosított és pedig mindaddig, amíg ezek
a szerződések, egyezmények vagy megegyezések Magyarországgal
szemben hatályban maradnak.
230. Cikk. A Magas Szerződő Felek közül
azok, amelyek még nem írták alá, vagy amelyek már aláírták, de
még nem erősítették meg az 1912. évi januárius hó 23-án
Hágában megkötött ópium-egyezményt, megegyeznek abban, hogy
ezt az egyezményt életbeléptetik és hogy evégből a
lehetőséghez képest mielőbb, de legkésőbb a jelen Szerződés
életbelépését követő tizenkét hónapon belül a szükséges
törvényhozási intézkedéseket megteszik.
Egyébként a Magas Szerződő Felek megegyeznek
abban, hogy közülök azokra nézve, amelyek az említett
egyezményt még nem erősítették meg, a jelen Szerződés
megerősítése a jelzett egyezmény megerősítésével, valamint a
Hágában 1914. évben az említett egyezmény életbeléptetése
céljából megtartott harmadik ópium-konferencia határozatainak
megfelelően felvett külön jegyzőkönyv aláírásával minden
tekintetben egyenlő értékű.
A Francia Köztársaság Kormánya a jelen Szerződés
megerősítő okiratainak letételéről szóló jegyzőkönyvnek egy
hitelesített másolatát Németalföld Kormányának meg fogja
küldeni és Németalföld Kormányát fel fogja kérni, hogy ezt az
okmányt az 1912. évi januárius hó 23-án kötött egyezmény
megerősítő okiratainak letétele és az 1914. évi pótjegyzőkönyv
aláírása gyanánt fogadja el és őrizze meg.
III. CÍM
Tartozások
231. Cikk. A pénztartozásoknak azok a
fajai, amelyeket a Magas Szerződő Felek mindegyike részéről az
e) alatti pontban megállapított bejelentéstől számított
három hónapon belül felállítandó Felülvizsgáló és Kiegyenlítő
Hivatalok közvetítésével kell rendezni, a következők:
1. a háború előtt lejárt azok a tartozások,
amelyekkel a Szerződő Hatalmak valamelyikének saját területén
lakó állampolgára valamelyik ellenfélként szereplő Hatalom
saját területén lakó állampolgárának tartozik;
2. valamelyik Szerződő Hatalomnak saját
területén lakó állampolgára javára a háború folyamán lejárt
azok a tartozások, amelyek valamely ellenfélként szereplő
Hatalomnak saját területén lakó állampolgárával kötött olyan
ügyletből vagy szerződésből erednek, amelynek teljesítését a
háborús állapot folytán egészben vagy részben
felfüggesztették;
3. a háború előtt vagy a háború alatt lejárt és
valamelyik Szerződő Hatalom állampolgárának járó kamatok olyan
értékpapirok után, amelyeket valamely ellenfélként szereplő
Hatalom bocsátott ki, vagy vett át, feltéve, hogy ezeknek a
kamatoknak e Hatalom állampolgárai, vagy a semlegesek részére
való fizetését a háború alatt nem függesztették fel;
4. a háború előtt vagy a háború alatt esedékessé
vált és valamelyik Szerződő Hatalom állampolgárának járó
tőkeösszegek olyan értékpapírok után, amelyeket valamely
ellenfélként szereplő Hatalom bocsátott ki, feltéve, hogy az
ily tőkeösszegnek e Hatalom állampolgárai vagy a semlegesek
részére való kifizetését a háború alatt nem függesztették
fel.
Azokban az esetekben, amelyekben Magyarország a
volt Osztrák-Magyar Monarchia Kormánya részéről kibocsátott
vagy átvett értékpapírok után kamatokat vagy tőkeösszegeket
köteles fizetni, a részéről más javára írandó vagy fizetendő
összeg csak azoknak a tartozásoknak megfelelő kamatösszeg vagy
kamatösszeg lesz, amelyek a jelen Szerződés IX. része
(Pénzügyi rendelkezések) és a Jóvátételi Bizottság részéről
megállapított elvek szerint Magyarországot terhelik.
A IV. címben és annak Függelékében körülírt
ellenséges javak, jogok és érdekek felszámolásának eredményét
a Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok az alábbi d)
alatti pontban megállapított pénznemben és árfolyam
szerint fogják elszámolni és azokról a fentemlített címben és
Függelékében megállapított feltételek szerint fognak
rendelkezni.
A jelen cikkben megjelölt műveleteket az alább
következő alapelvek szerint és a jelen címhez tartozó Függelék
rendelkezéseinek megfelelően kell végrehajtani:
a) A Magas Szerződő Felek mindegyike a
jelen Szerződés életbelépésétől kezdve megtiltja a
tartozásoknak minden olyan kiegyenlítését, olyan fizetések
elfogadását, valamint az érdekelt feleknek az ilyen tartozások
rendezését célzó minden olyan érintkezését, amely nem a
fentjelzett Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok útján
történik.
b) A Magas Szerződő Felek mindegyike a
maga részéről felelős lesz állampolgárai tartozásainak
említett kiegyenlítéseért, kivéve, ha az adós a háború előtt
csődben volt, fizetésképtelen lett, vagy fizetéseinek
beszüntetését bejelentette, vagy ha a tartozás olyan
társaságot kötelezett, amelynek ügyeit a háború alatt a
háborús kivételes jogszabályok alapján felszámolták.
c) Azokat az összegeket, amelyekkel
valamelyik Szerződő Hatalom állampolgárának ellenfélként
szereplő Hatalom állampolgára tartozik, az adós országa
Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalának terhére kell írni és
a hitelező részére saját országa Felülvizsgáló és Kiegyenlítő
Hivatala útján kell kifizetni.
d) A tartozásokat annak a Szövetséges és
Társult Hatalomnak (ideértve a Szövetséges Hatalmak gyarmatait
és protektorátusait, a Brit Dominiumokat és Indiát)
pénznemében kell kifizetni vagy jóváírni, amelyik érdekelve
van. Ha a tartozást más pénznemben kellene kiegyenlíteni,
akkor azt az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom (gyarmat,
protektorátus, Brit Dominium vagy India) pénznemében kell
kifizetni vagy jóváírni. Az átszámítás a háború előtti
árfolyam szerint történik.
Ennek a rendelkezésnek alkalmazásánál a háború
előtti átszámítási árfolyamot egyenlőnek kell venni azzal az
átlagos távirati átutalási árfolyammal, amely az érdekelt
Szövetséges és Társult Hatalommal - a közte és
Ausztria-Magyarország között az ellenségeskedések megkezdését
közvetlenül megelőző hónap folyamán - érvényben volt.
Ha valamelyik szerződésben annak a pénznemnek,
amelyben a tartozás ki van fejezve, az érdekelt Szövetséges és
Társult Hatalom pénznemére való átszámítására nézve
meghatározott árfolyam van kikötve, az átszámítási árfolyamra
vonatkozó fenti rendelkezés nem nyer alkalmazást.
A Lengyelországra és a Cseh-Szlovák Államra,
mint új Hatalmakra; a tartozások fizetésénél és jóváírásánál
irányadó pénznemet és átszámítási árfolyamot a VIII. részben
megjelölt Jóvátételi Bizottság állapítja meg, hacsak az
érdekelt Államok a függő kérdésekre nézve előzetesen meg nem
egyeznek.
e) A jelen cikk és a hozzátartozó
Függelék rendelkezései csak abban az esetben nyernek
alkalmazást egyrészt Magyarország, másrészt a Szövetséges és
Társult Hatalmak bármelyike, azok gyarmatai és
protektorátusai, vagy valamely Brit Dominium vagy India
között, ha a jelen Szerződés megerősítő okiratának az érdekelt
Hatalom részéről foganatosított letételétől, vagy a jelen
Szerződésnek a kérdéses Dominium vagy India részére szóló
megerősítésétől számított egy hónapon belül Magyarország erre
vonatkozólag a kérdéses Szövetséges és Társult Hatalom, Brit
Dominium vagy India kormányától az eset körülményeihez képest
megfelelő bejelentést kap.
f) Azok a Szövetséges és Társult
Hatalmak, amelyek a jelen cikket és annak Függelékét
elfogadták, megegyezhetnek egymás között arra nézve, hogy
azokat egymásnak a területükön letelepedett állampolgáraira
kölcsönösen alkalmazzák annyiban, amennyiben az említett
állampolgárok és a magyar állampolgárok között fennálló
jogviszonyokról van szó. Ebben az esetben a jelen rendelkezés
alkalmazásával teljesítendő fizetésekre nézve az érdekelt
Szövetséges és Társult Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok
egymás között megfelelő szabályokat fognak
megállapítani.
Függelék
1. § A Magas Szerződő Felek mindegyike a 231.
Cikk e) pontjában említett bejelentéstől számított
három hónapon belül az ellenséges tartozások kifizetése és
behajtása céljára "Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalt"
állít fel.
Helyi Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok is
létesíthetők a Magas Szerződő Felek területeinek egyes
részeire nézve, Ilyen helyi Felülvizsgáló és Kiegyenlítő
Hivatalok saját területükön ugyanúgy járnak el, mint a
központi Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok; azonban az
ellenséges országok Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalával
csak a Központi Hivatal útján érintkezhetnek.
2. § A jelen Függelékben "ellenséges tartozások"
alatt a 231. Cikk első bekezdésében megjelölt pénztartozásokat
kell érteni; "ellenséges adósok" azok a személyek, akik
ezekkel az összegekkel tartoznak; "ellenséges hitelezők" pedig
azok, akiket ezek az összegek megilletnek: "Hitelező Hivatal"
alatt a hitelező országában működő Felülvizsgáló és
Kiegyenlítő Hivatalt, "Adós Hivatal" alatt pedig az adós
országában működő Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalt kell
érteni.
3. § A Magas Szerződő Felek a 231. Cikk a)
pontjában meghatározott tilalom megszegését azokkal a
büntetésekkel fogják sujtani, amelyeket jelenlegi törvényeik
az ellenséggel folytatott kereskedésre nézve megállapítanak.
Azok a Szerződő Felek, amelyek az ellenséggel való kereskedést
nem tiltották el, törvényt fognak hozni a fentebb említett
tilalom megszegésének szigorú büntetéséről. Hasonlóképen meg
fognak tiltatni a Magas Szerződő Felek területükön az
ellenséges tartozások kifizetésére vonatkozó minden olyan
bírói eljárást, amely a jelen Függelékben tárgyalt esetektől
eltérne.
4. § A Kormányoknak a 231. Cikk b)
pontjában megállapított szavatossága olyankor nyer
alkalmazást, amikor a tartozást bármely okból nem lehet
behajtani, kivéve, ha a tartozás az adós országának törvényei
szerint a hadüzenet időpontjában elévült, vagy az adós ekkor
már csődben volt, fizetésképtelen lett, vagy fizetéseinek
beszüntetését bejelentette, vagy ha a tartozás olyan
társaságot terhelt, amelynek ügyeit a háború alatt a háborús
kivételes jogszabályok értelmében felszámolták. Ezekben az
esetekben a jelen Függelékben körülírt eljárás nyer
alkalmazást a szétosztásra kerülő összeg kifizetésénél.
Ezek a kifizetések: "csődben volt",
"fizetésképtelen lett", azoknak a törvényhozásoknak
kifejezéseire utalnak, amelyek ezeket a jogi állapotokat
ismerik. Ez a kifejezés: "fizetésének beszüntetését
bejelentette", ugyanazt jelenti, mint az angol jogban.
5. § A hitelezők a Hitelező Hivatalnál, ennek a
Hivatalnak felállításától számítandó hat hónapon belül
követeléseiket bejelentik és a Hivatal részéről kívánt
okmányokat és adatokat beterjesztik.
A Magas Szerződő Felek minden alkalmas eszközt
fel fognak használni arra, hogy az ellenséges hitelezők és
adósok összejátszását kiderítsék és megbüntessék. A Hivatalok
mindazokat a bizonyítékokat és adatokat közölni fogják
egymással, amelyek ilyen összejátszások kiderítését és
megtorlását előmozdítják.
A Magas Szerződő Felek az érdekelt felek
költségére és a Hivatalok útján a lehetőség szerint
megkönnyítik a postai és távirati érintkezést oly adósok és
hitelezők közt, akik a tartozás összegére nézve megegyezést
kívánnak létesíteni.
A Hitelező Hivatal közli az Adós Hivatallal a
nála bejelentett tartozásokat. Az Adós Hivatal viszont,
mihelyt módjában áll, értesíti a Hitelező Hivatalt arról, hogy
melyek azok a tartozások, amelyeket elismertek és melyek azok,
amelyeket nem ismertek el. Az utóbbi esetben az Adós Hivatal
közli a tartozás el nem ismerésének okait is.
6. § Ha valamely tartozást egészben vagy részben
elismertek, az Adós Hivatal az elismert összeget azonnal a
Hitelező Hivatal javára írja és erről a Hitelező Hivatalt
egyidejűleg értesíti.
7. § Ha az Adós Hivatal a hozzá intézett
értesítés vételétől számított három hónapon belül (vagy a
Hitelező Hivatal hozzájárulásával a megállapított hosszabb
időn belül), a tartozás el nem ismerését a Hitelező Hivatal
tudomására nem hozza, a tartozást teljes összegében
elismertnek kell tekinteni és az összeget azonnal a Hitelező
Hivatal javára kell írni.
8. § Ha a tartozást egészben vagy részben el nem
ismerték, a két érdekelt Hivatal az ügyet együttesen
megvizsgálja és a felek között egyezséget igyekszik
létrehozni.
9. § A Hitelező Hivatal a saját országának
Kormánya részéről rendelkezésére bocsátott alapokból és e
Kormány által megállapított feltételeket szem előtt tartva,
így nevezetesen a kockázat, költségek vagy megbízási jutalék
címén szükségeseknek mutatkozó összegek visszatartásával, az
egyes hitelezőknek a javukra írt összegeket kifizeti.
10. § Aki olyan ellenséges tartozás fizetését
igényelte, amelyet egészben vagy részben nem ismertek el,
bírság fejében a tartozás el nem ismert részének 5%-os kamatát
fizeti a Hivatalnak. Hasonlóképen az, aki jogtalanul
megtagadta valamely tőle követlet tartozás egész összegének
vagy valamely részének elismerését, bírság fejében 5%-os
kamatot fizet az után az összeg után, amelyre nézve a
megtagadást nem ismerték el jogosultnak.
Ezek a kamatok a 7. §-ban említett időtartam
lejáratának kezdetétől addig a napig fizetendők, amelyen az
igényt jogosulatlannak ismerik el, vagy a tartozást
kifizetik.
Mindegyik Hivatal intézkedik a maga részéről a
fentemlített bírságok behajtása iránt és felelős, ha a
behajtást nem lehet foganatosítani.
A bírságokat az ellenfélként szereplő Hivatal
javára kell írni, amely azokat, mint a jelen rendelkezések
végrehajtásának költségeihez való hozzájárulásokat
kezeli.
11. § A Hivatalok egymással háromhavonkint
leszámolnak és a különbözetet az adós Állam egy hónapon belül
készpénzben köteles kifizetni.
Az egy vagy több Szövetséges és Társult Hatalom
terhére esetleg mutatkozó különbözeteket azonban a Szövetséges
és Társult Hatalmaknak vagy azok polgárainak a háborúból
kifolyólag járó összegek teljes kifizetéséig vissza kell
tartani.
12. § A Hivatalok közötti tárgyalások
megkönnyítése céljából mindegyik Hivatal a másik Hivatal
székhelyén képviselőt tart.
13. § Indokolt kivételektől eltekintve, az ügyek
tárgyalását, amennyire csak lehetséges, az Adós Hivatal
helyiségeiben kell lefolytatni.
14. § A 231. Cikk b) pontja értelmében a
Magas Szerződő Felek felelősek adós állampolgáraik ellenséges
tartozásainak kifizetéseért.
Ennélfogva az Adós Hivatal a Hitelező Hivatal
javára ír minden elismert tartozást még abban az esetben is,
ha azoknak behajtása az egyes adósoktól lehetetlennek
mutatkozik. Mindazonáltal az érdekelt Kormányok kötelesek az
elismert követelések behajtásához szükséges minden
felhatalmazást Hivataluknak megadni.
15. § Mindegyik Kormány viseli a területén
működő Hivatal költségeit, ideértve a személyzet fizetését
is.
16. § Abban az esetben, ha két Hivatal nem tud
megegyezésre jutni arra nézve, hogy valamely tartozás
fennáll-e vagy sem, úgyszintén ha az ellenséges adós és az
ellenséges hitelező vagy a Hivatalok között merül fel vitás
eset, a vitás kérdést (ha a felek erre nézve megegyeznek és a
feltételek tekintetében is megállapodásra jutnak) vagy
választott bíróság elé vagy pedig az alábbi VI. címben
említett Vegyes Döntőbíróság elé kell terjeszteni.
Mindazonáltal a Hitelező Hivatal kérelmére a
vitás esetet az adós lakóhelye szerinti rendes bíróság
ítélkezése alá lehet bocsátani.
17. § A Vegyes Döntőbíróság és a rendes vagy a
választott bíróság részéről megítélt összegnek a Hivatalok
útján oly módon hajthatnak be, mintha azoknak jogosságát az
Adós Hivatal ismerte volna el.
18. § Mindegyik érdekelt Kormány megbízottat
jelöl ki, aki országának Hivatala nevében a vitás eseteknek a
Vegyes Döntőbíróság elé terjesztéséről gondoskodik. Ez a
megbízott általános felügyeletet gyakorol a saját országának
állampolgárai részéről alkalmazott ügyvivők és ügyvédek
fölött.
A Bíróság az iratok alapján ítél.
Meghallgathatja a személyesen megjelenő feleket is vagy a két
Kormány részéről elismert ügyvivőket, illetőleg a fentemlített
megbízottat, amennyiben a felek ezekkel képviseltetik magukat.
Ennek a megbízottnak joga van a féllel együttesen fellépni, s
joga van ahhoz is, hogy a fél által elejtett ügyet felvegye és
folytassa.
19. § Az érdekelt Hivatalok a birtokukban levő
összes adatokat és okmányokat a Vegyes Döntőbíróság elé
kötelesek terjeszteni avégből, hogy a Bíróság az elébe
terjesztett ügyekben gyors döntést hozhasson.
20. § Ha a felek egyike a két Hivatal
egybehangzó határozata ellen fellebbezéssel él, óvadékot kell
letétbe helyeznie: az óvadékot csak abban az esetben kell
visszatéríteni és pedig csakis az eltért siker arányában, ha
az első határozatot a fellebbező javára módosították; ebben az
esetben az ellenfelet az okozott károk és költségek ugyanolyan
arányban való viselésében marasztalják el. A Bíróság óvadék
helyett kezességet is elfogadhat.
A Bíróság elé vitt minden ügyben illeték címén a
vitás összeg 5%-a fizetendő. Az illetéket, hacsak a Bíróság
másképen nem határoz, a vesztes fél fizeti. Ezt az
illetékösszeget a fentemlített óvadékhoz hozzá kell adni. Az
illeték az esetleges kezességtől független.
A Bíróság a felek egyikének a perköltségek
magasságát meg nem haladó kártalanítási összeget ítélhet
meg.
A jelen szakasz értelmében fizetendő minden
összeget a nyertes fél Hivatalának javára kell írni és külön
el kell számolni.
21. § Az ügyek gyors lebonyolítása érdekében a
Hivatalok és a Vegyes Döntőbíróságok személyzetének
kijelölésénél gondot kell fordítani az ellenfélként szereplő
érdekelt ország nyelvének ismeretére.
A Hivatalok egymásközt szabadon levelezhetnek és
az iratokat saját nyelvükön küldhetik meg egymásnak.
22. § Feltéve, hogy az érdekelt Kormányok egymás
közt másként nem állapodtak meg, a tartozások a következő
módozatok szerint kamatoznak:
Osztalék, kamat vagy más időszakonként
visszatérő és valamely tőke kamatjaként fizetendő összegek
után nem jár kamat.
A kamatláb évi 5%, kivéve, ha a hitelezőnek
szerződés, törvény vagy helyi szokás alapján ettől eltérő
kamatláb járna. Ebben az esetben ez az eltérő kamatláb az
irányadó.
A kamatok az ellenségeskedések megkezdésének
napjától vagy ha a fizetendő tartozás a háború alatt járt le,
a lejárat napjától járnak addig a napig, amelyen a tartozás
összegét a Hitelező Hivatal javára írják.
A kamat címén járó összegeket úgy kell
tekinteni, mint a Hivatalok részéről elismert tartozásokat és
azokat azonos módozatok szerint kell a Hitelező Hivatal javára
írni.
23. § Ha a Hivataloknak vagy a Vegyes
Döntőbíróságoknak határozata szerint valamely követelés nem
tartozik a 231. Cikkben megjelölt követelések közé, a
hitelezőnek szabadságában áll követelését a rendes bíróság
útján vagy bármely más jogi úton érvényesíteni.
A Hivatalhoz intézett igénybejelentés
felfüggeszti az elévülést.
24. § A Magas Szerződő Felek megegyeznek abban,
hogy a Vegyes Döntőbíróság határozatait végérvényesnek
tekintik és állampolgáraikra nézve kötelezőkké teszik.
25. § Ha valamely Hitelező Hivatal vonakodnék az
Adós Hivatalnál valamely követelést bejelenteni vagy a jelen
Függelékben meghatározott bármely intézkedést valamely nála
szabályszerűen bejelentett követelésnek egészben vagy részben
való érvényesítése céljából megtenni, úgy a Hitelező Hivatal
köteles a hitelező részére olyan bizonyítványt kiállítani,
amely a követelés összegét megjelöli és ilyenkor az illető
hitelezőnek szabadságában áll követelését a rendes bíróság
útján vagy bármely más jogi úton érvényesíteni.
IV. CÍM
Javak, jogok és érdekek
232. Cikk. 1. Az ellenséges országokban
levő magánjavak, jogok és érdekek kérdése a jelen címben
foglalt elvek és a csatolt Függelék rendelkezései szerint nyer
megoldást.
a) A csatolt Függelék 3. szakaszában
közelebbről meghatározott háborús kivételes intézkedések és
elidegenítést rendelő intézkedések közül azokat, amelyeket a
volt Magyar Királyság területén a Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárainak javaira, jogaira és érdekeire
vonatkozóan hoztak, ideértve azokat a társaságokat és
társulatokat is, amelyekben ezek az állampolgárok érdekelve
voltak, azonnal meg kell szüntetni, vagy fel kell függeszteni,
feltéve, hogy a felszámolás még nem nyert befejezést; a
szóbanforgó javakat, jogokat és érdekeket a jogosultak részére
vissza kell adni.
b) A jelen szerződésben esetleg foglalt
ellentétes rendelkezések sérelme nélkül a Szövetséges és
Társult Hatalmak fenntartják maguknak azt a jogot, hogy
visszatartsák és felszámolják a területeiken, gyarmataikban,
birtokaikon és a protektorátusuk alatt álló országokban -
ideértve a jelen Szerződés értelmében nekik átengedett vagy a
nevezett Hatalmak ellenőrzése alatt álló területeket is - levő
és a jelen Szerződés életbelépésének időpontjában a volt
Magyar Királyság állampolgárainak vagy az ellenőrzésük alatt
álló társaságoknak tulajdonában álló javakat, jogokat és
érdekeket.
A felszámolás az érdekelt Szövetséges és Társult
Állam törvényeinek megfelelően történik és a tulajdonos az
érdekelt Állam beleegyezése nélkül e javak, jogok és érdekek
tekintetében nem rendelkezhetik, sem azokat semmiképen meg nem
terhelheti.
A jelen pontban foglaltak szempontjából nem
tekintetnek magyar állampolgároknak azok a személyek, akik a
jelen Szerződés életbelépésének időpontjától számított hat
hónapon belül igazolják, hogy a jelen Szerződés
rendelkezéseinek megfelelően valamelyik Szövetséges és Társult
Hatalom állampolgárságát jogérvényesen megszerezték; ide kell
érteni azokat is, akik ezt az állampolgárságot a 62. Cikk
értelmében az illetékes hatóságok beleegyezésével, előző
időből származó illetőség (pertinenza) alapján szerezték
meg.
c) A b) pontban említett jog
gyakorlásából eredő árakat vagy kártérítéseket annak az
országnak törvényhozásában meghatározott becslési és
felszámolási módozatok szerint kell megállapítani, amelyben a
javakat visszatartották vagy felszámolták.
d) A Szövetséges és Társult Hatalmak vagy
azok állampolgárai között egyrészről és a volt Magyar
Királyság állampolgárai között másrészről, valamint egyrészről
Magyarország, másrészről a Szövetséges és Társult Hatalmak és
azok állampolgárai között fennálló viszonyban a jelen
Szerződésben megállapított megszorítások mellett véglegeseknek
és mindenkire nézve kötelezőknek kell tekinteni minden háborús
kivételes intézkedést vagy elidegenítést rendelő intézkedést
vagy ez intézkedések értelmében végrehajtott vagy
végrehajtandó cselekményeket úgy, amint azok a csatolt
Függelék 1. és 3. szakaszaiban közelebbről meg vannak
határozva.
e) A Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak joguk van kártérítésre mindazokért a károkért
vagy hátrányokért, amelyek a csatolt Függelék 1. és 3.
szakaszaiban meghatározott háborús kivételes intézkedések és
elidegenítést rendelő intézkedések alkalmazása folytán
javaikat, jogaikat vagy érdekeiket érték, ideértve a volt
Magyar Királyság területén levő társaságokat vagy társulatokat
is, amelyekben ők érdekelve voltak. Az említett állampolgárok
részéről ebben a tárgyban beadott felszólalásokat a VI. címben
meghatározott Vegyes Döntőbíróság vagy az e Bíróság által
kijelölendő döntőbíró vizsgálja meg és állapítja meg a
kártérítés összegét; a kártérítések Magyarországot terhelik és
a volt Magyar Királyság állampolgárai vagy a volt Magyar
Királyság állampolgárainak ellenőrzése alatt álló társaságok
olyan javainak terhére, amelyek a felszólaló Államának
területén vannak vagy a felszólaló Államának ellenőrzése alatt
állanak, előre akként fedezhetők, amint az a b) pontban
meg van határozva. Ezek a javak az ellenséges kötelezettségek
záloga gyanánt a csatolt Függelék 4. szakaszában meghatározott
feltételek betartása mellett lefoglalhatók. Ezeket a
kártérítéseket a Szövetséges és Társult Hatalom is kifizetheti
és az összeget Magyarország terhére írhatja.
f) Ha valamelyik Szövetséges és Társult
Hatalomnak olyan állampolgára, aki tulajdonosa olyan
jószágnak, jognak vagy érdeknek, amely a volt Magyar Királyság
területén elidegenítést rendelő intézkedés alá esett, úgy
kívánja, az e) pontban említett felszólalásnak,
amennyiben a kérdéses jószág természetben még megvan, az
illető jószág visszaadásával kell helyt adni.
Ebben az esetben Magyarországnak meg kell tennie
minden szükséges intézkedést abból a célból, hogy a
tulajdonától megfosztott tulajdonos ismét jószágának birtokába
kerüljön, még pedig mindennemű olyan tehertől vagy
szolgalomtól mentesen, amellyel a tulajdont a felszámolás után
esetleg megterhelték volna és Magyarországnak kártalanítania
kell a visszaadás folytán károsult minden harmadik
személyt.
Ha a jelen pontban körülírt visszahelyezés nem
volna lehetséges, az érdekelt Hatalmak vagy a III. címhez
csatolt Függelékben említett Felülvizsgáló és Kiegyenlítő
Hivatalok közvetítésével külön megállapodások jöhetnek létre
annak biztosítása végett, hogy az illető Szövetséges és
Társult Hatalom állampolgára az e) pontban érintett
kárért olyan előnyök vagy ellenértékek nyújtásával
kártalaníttassék, amelyeket a tőle megvont javak, jogok vagy
érdekek fejében hajlandó elfogadni.
A jelen cikknek megfelelően foganatosított
visszahelyezéseknél az e) pontban foglaltak
alkalmazásával megállapítandó becsárakat vagy kártalanítási
összegeket csökkenteni kell a visszaadott jószág jelenlegi
értékével, azonban figyelembe kell venni a használattól való
megfosztás fejében vagy a megrongálásért járó
kártalanítást.
g) Az f) pontban említett jog
olyan Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgári kötelékébe
tartozó tulajdonosokat illeti meg, amely Hatalmak területén az
ellenséges javak, jogok vagy érdekek általános felszámolását
elrendelő törvényhozási rendelkezések a fegyverszünet aláírása
előtt nem voltak alkalmazásban.
h) Kivéve azt az esetet, ha az f)
pont alkalmazásával természetben való visszahelyezés
történt, a bárhol levő ellenséges javaknak, jogoknak és
érdekeknek akár a háborús kivételes törvényhozás alapján, akár
a jelen cikk alkalmazásával történt felszámolásból származó
tiszta jövedelemre, valamint általában az összes ellenséges
készpénzkövetelésekre nézve, ide nem véve olyan javak
felszámolásának jövedelmét vagy olyan készpénzköveteléseket,
amelyek a Szövetséges és Társult Országokban a b) pont
utolsó bekezdésében megjelölt személyeket illetnek, a
következőképen kell eljárni:
1. Ami a III. címet és ennek Függelékét elfogadó
Hatalmakat illeti, az említett jövedelmeket és követeléseket
az említett cim és Függelék alapján létesített Felülvizsgáló
és Kiegyenlítő Hivatal közvetítésével annak a Hatalomnak
javára kell írni, amelynek a tulajdonos állampolgára; minden,
Magyarország javára mutatkozó aktív egyenleg a jelen Szerződés
VIII. részének (Jóvátétel) 173. Cikkében körülírt elbánásban
fog részesülni.
2. Ami a III. címet és ennek Függelékét el nem
fogadó Hatalmakat illeti, a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak Magyarország által lefoglalt javainak,
jogainak és érdekeinek jövedelmét, valamint
készpénzköveteléseit az arra jogosultaknak vagy e jogosultak
Kormányának részére azonnal ki kell fizetni. Minden egyes
Szövetséges és Társult Hatalom saját törvényei és rendeletei
szerint rendelkezhetik a részéről lefoglalt oly javak, jogok
és érdekek jövedelme, valamint oly készpénzkövetelések felett,
amelyek a volt Magyar Királyság állampolgárának vagy a
felügyeletük alatt álló társaságoknak tulajdonában voltak,
úgy, amint azt a b) pont kimondja és ezeket a
jövedelmeket a jelen cikkben vagy a csatolt Függelék 4.
szakaszában meghatározott felszólalások és követelések
fedezésére fordíthatja. Minden jószág, jog vagy érdek, vagy a
jószág felszámolásából eredő jövedelem, továbbá minden olyan
készpénzkövetelés, amelyről a fentiek értelmében rendelkezés
nem történik, az illető Szövetséges és Társult Hatalom
részéről visszatartható és ebben az esetben annak
készpénzértéke a jelen Szerződés VIII. részének (Jóvátétel)
173. Cikkében meghatározott elbánás alá esik.
i) A 250. Cikk rendelkezéseinek
fenntartásával oly felszámolások esetében, amelyeket akár a
jelen Szerződést Szövetséges és Társult Hatalmakként aláíró új
Államokban, akár a Magyarország részéről fizetendő
jóvátételekben nem részesülő Államokban foganatosítottak, az
ezeknek az Államoknak részéről foganatosított felszámolások
jövedelmét közvetlenül a tulajdonosoknak kell kifizetni, úgy
azonban, hogy a Jóvátételi Bizottságnak a jelen Szerződésben
meghatározott jogai, különösen pedig a VIII. rész (Jóvátétel)
165. Cikkében és a IX. rész (Pénzügyi rendelkezések) 191.
Cikkében megállapított jogok érintetlenül maradjanak. Ha a
tulajdonos a jelen rész VI. címében említett Vegyes
Döntőbíróság vagy az e Bíróság részéről kijelölt döntőbíró
előtt igazolja, hogy az eladás feltételei vagy az illető Állam
Kormányának rendes törvényhozásán kívül tett intézkedései az
árra nézve igazságtalanul hátrányosak voltak, a Bíróság vagy a
döntőbíró az arra jogosult méltányos kártérítést ítélhet meg,
amelyet az illető Állam köteles megfizetni.
j) Magyarország kötelezi magát, hogy
állampolgárait a Szövetséges és Társult Országokban levő
javaik, jogaik vagy érdekeik felszámolásáért vagy
visszatartásáért kártalanítja.
k) A tőkevagyonra kivetett illetékeknek
és adóknak azt az összegét, amelyet Magyarország a Szövetséges
és Társult Hatalmak állampolgárainak javaira, jogaira és
érdekeire 1918. évi november hó 3.-tól kezdve a jelen
Szerződés életbelépésétől számított három hónap elteltéig,
vagy ha olyan javakról, jogokról vagy érdekekről van szó,
amelyek háborús kivételes intézkedések alá estek, a jelen
Szerződés rendelkezéseinek megfelelő visszatérítésükig
behajtott vagy be kellett volna hajtania, a jogosultak részére
vissza kell téríteni.
II. Az előző rendelkezések fenntartásával,
semmiseknek és meg nem történteknek nyilváníttatnak a
fentemlítettek kivételével mindazok az intézkedések, amelyeket
a törvényes vagy tényleg működött hatóságok a volt Magyar
Királyság területén 1918. évi november hó 3.-a óta a jelen
Szerződés életbelépéséig tettek és amelyek a Szövetséges és
Társult Hatalmaknak vagy állampolgáraiknak, ideértve azokat a
társaságokat és társulatokat is, amelyeknél azok érdekelve
voltak, javait, jogait és érdekeit sértik.
A fenti a) e), f), h) és k) pontok
rendelkezései alkalmazandók a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak, ideértve azokat a társaságokat vagy
társulatokat is, amelyekben azok érdekelve voltak,
tulajdonában levő javakra, jogokra és érdekekre, amelyek
tárgyai voltak kártokozó intézkedéseknek, így kisajátításnak,
elkobzásnak, lefoglalásnak, rekvirálásnak, elpusztításnak vagy
rongálásnak, akár törvények vagy rendeletek, akár a
Magyarországon törvényesen vagy tényleg működött hatóságok,
akár a magyar lakosság erőszakos ténykedései idézték elő
azokat.
III. A társaságok vagy társulatok közé kell
számítani Budapesten és Magyarország egyéb városaiban levő
görögkeleti egyházközségeket, úgyszintén a kegyes
alapítványokat vagy egyéb alapítványokat is, amennyiben a
Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai ezeknél az
egyházközöségeknél vagy alapítványoknál érdekelve
vannak.
IV. Semmiféle joghátrány nem érheti és
jogérvényesen nem érhette a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárait, ideértve azokat a társaságokat vagy
társulatokat, amelyekben ezek érdekelve voltak, oly
alakszerűségek vagy nyilatkozatok elmulasztása miatt,
amelyeket reájuk nézve a fegyverszünet után és a jelen
Szerződés életbelépésének időpontja előtt keletkezett valamely
magyar törvény vagy rendelet szabott meg.
233. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárainak, valamint azoknak a társaságoknak
vagy társulatoknak, amelyekben ezek az állampolgárok érdekelve
voltak, a 232. Cikk alkalmazásával visszatérített javak, jogok
és érdekek tekintetében Magyarország kötelezi magát,
hogy
a) a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak javait, jogait és érdekeit, a jelen
Szerződésben kifejezetten megállapított kivételektől
eltekintve, abba a jogi állapotba helyezi és hagyja meg,
amelyben a háború előtt érvényben volt törvények szerint a
volt Magyar Királyság állampolgárainak javai, jogai és érdekei
voltak;
b) a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárainak javait, jogait vagy érdekeit, a tulajdonjogot
sértő semmiféle oly intézkedésnek alá nem veti, amely nem
nyerne alkalmazást ugyanúgy a magyar állampolgárok javaira,
jogaira vagy érdekeire, ha pedig ilyen intézkedést tenne,
megfelelő kártalanításokat fog fizetni.
Függelék
1. § A 232. Cikk d) pontja értelmében
megerősítést nyer a tulajdont érintő minden olyan
intézkedésnek, a vállalatok vagy társaságok felszámolása
tárgyában hozott vagy kibocsátott minden olyan rendeletnek,
szabályzatnak, határozatnak vagy utasításnak érvényessége,
amelyet a Magas Szerződő Felek egyikének valamely bírósága
vagy közigazgatási hatósága a háborús törvényhozás
alkalmazásával az ellenséges javak, jogok vagy érdekekre
vonatkozóan hozott vagy kibocsátott, vagy amelyekről
vélelmezhető, hogy ilyenek gyanánt hozattak vagy bocsáttattak
ki. Bárkinek érdekei úgy tekintendők, mintha érvényesen
tárgyai lettek volna a javakat - ideértve a szóbanforgó
érdekeket is - érintő minden rendeletnek, szabályzatnak,
határozatnak vagy utasításnak tekintet nélkül arra, hogy az
említett rendeletek, szabályzatok, határozatok vagy utasítások
ezeket az érdekeket kifejezetten tekintetbe vették-e, vagy
sem. A fentemlített szabályzatok, rendeletek, határozatok vagy
utasítások alapján foganatosított jószág-, jog- vagy
érdekátruházás szabályszerűsége tekintetében semmiféle
felszólalás nem emelhető. Hasonlóképen megerősítést nyer
mindazoknak az intézkedéseknek az érvényessége, amelyek
valamely tulajdonra, valamely vállalatra vagy társaságra
vonatkozóan történtek, akár vizsgálatról, zárlatról,
kényszerigazgatásról, használatról, rekvirálásról,
felügyeletről vagy felszámolásról, javak, jogok és érdekek
eladásáról vagy igazgatásáról, tartozások behajtásáról vagy
megfizetéséről, költségek, terhek, kiadások megfizetéséről
vagy bárminemű egyéb oly intézkedésekről van szó, amelyeket
rendeletek, szabályzatok, határozatok vagy utasítások
végrehajtásaként a Magas Szerződő Felek egyikének valamely
bírósága vagy közigazgatási hatósága hozott, kiadott vagy
végrehajtott, avagy amelyekről vélelmezhető, hogy azokat az
említett bíróság vagy hatóság a háborús kivételes törvényhozás
alkalmazásával ellenséges javakra, jogokra vagy érdekekre
vonatkozólag hozta, kiadta vagy végrehajtotta, mégis azzal a
megszorítással, hogy ennek a szakasznak rendelkezései nem
lehetnek hátrányosak a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárai részéről szerzett oly tulajdonjogokra nézve,
amelyeket ezek az állampolgárok már megelőzően jóhiszeműen,
jogosan és a javak helye szerint érvényes törvényeknek
megfelelően szereztek.
A jelen szakasz rendelkezései nem alkalmazhatók
a fent felsorolt intézkedések közül azokra, amelyeket a volt
Osztrák-Magyar Kormány a megszállott vagy elfoglalt
területeken tett, sem pedig azokra a fent felsorolt
intézkedésekre, amelyeket Magyarország vagy a magyar hatóságok
1918. évi november hó 3-a után tettek; mindezek az
intézkedések semmisek.
2. § Nincs helye sem Magyarország, sem
állampolgárai részéről, sem pedig a volt Magyar Királyság
állampolgárai részéről vagy az ő nevükben más valaki részéről,
bárhol legyen is lakóhelyük, semmiféle felszólalásnak vagy
keresetnek, sem valamely Szövetséges és Társult Hatalom ellen,
sem az illető Szövetséges és Társult Hatalom bármely
bíróságának vagy közigazgatási hatóságának nevében vagy
utasítására eljáró bármely személy ellen olyan ténykedés vagy
mulasztás miatt, amelyet a háború előkészítésére való
tekintettel magyar állampolgárok javaira, jogaira vagy
érdekeire vonatkozólag foganatosítottak vagy elkövettek.
Hasonlóképen nincs helye semmiféle felszólalásnak vagy
keresetnek bármely személy ellen oly ténykedés vagy mulasztás
miatt, amely bármelyik Szövetséges és Társult Hatalomnak
háborús kivételes jogszabályaiból, továbbá törvényeiből és
rendeleteiből ered.
3. § A 232. Cikkben és a jelen Függelékben ez a
kifejezés: "háborús kivételes intézkedések" magában foglalja
azokat a bármiféle természetű törvényhozási, közigazgatási,
birósági vagy egyéb intézkedéseket, amelyeket ellenséges
javakra vonatkozóan hoztak vagy hozni fognak és amelyeknek
anélkül, hogy a tulajdonjogot érintenék, az a hatásuk, hogy a
tulajdonostól megvonják a javaik felett való rendelkezést;
idetartoznak nevezetesen a felügyeleti, kényszerigazgatási,
zárlati intézkedések, továbbá azok az intézkedések, amelyeknek
tárgya az ellenséges követelések lefoglalása, hasznosítása
vagy elzárása volt vagy lesz, történjék ez bármely okból,
bármely alakban és bármely helyen. Az ilyen intézkedések
végrehajtásaként teljesített cselekményeknek tekintendők a
közigazgatási hatóságoknak vagy bíróságoknak mindazok a
határozatai, utasításai, rendeletei vagy rendelkezései,
amelyek ezeket az intézkedéseket az ellenséges javakra
alkalmazzák, valamint a bármely ellenséges javak igazgatásával
vagy felügyeletével megbízott személy részéről teljesített
összes cselekmények, mint tartozások kifizetése, követelések
behajtása, költségek, terhek vagy kiadások kifizetése,
tiszteletdíjak beszedése.
Az "elidegenítést rendelő intézkedések" azok,
amelyek az ellenséges javak tulajdonjogát érintették vagy
érinteni fogják, annak egészben vagy részben más személyre,
mint az ellenséges tulajdonosra és pedig az utóbbi
beleegyezése nélkül történő átruházásával, kiváltképen pedig
azok az intézkedések, amelyek az ellenséges javak eladását,
felszámolását, átruházását, címletek vagy értékpapírok
megsemmisítését rendelik el.
4. § A volt Magyar Királyság állampolgárainak
valamely Szövetséges és Társult Hatalom területén levő javait,
jogait és érdekeit, valamint az azok eladásából,
felszámolásából vagy egyéb kisajátító intézkedésekből eredő
tiszta jövedelmet az illető Szövetséges és Társult Hatalom
megterhelheti és pedig elsősorban: saját állampolgárainak,
ideértve azokat a társaságokat vagy társulatokat, amelyeknél
ezek az állampolgárok a volt Magyar Királyság területén
érdekelve voltak, felszólalásai folytán azok javaira, jogaira
és érdekeire vonatkozólag megállapított kártalanítások vagy a
javukra magyar állampolgárokkal szemben fennálló követelések
megfizetésével, úgyszintén a volt Osztrák-Magyar Kormány vagy
bármely magyar hatóság által 1914. évi július hó 28-a után és
az illető Szövetséges és Társult Hatalomnak a háborúban való
részvétele előtt elkövetett ténykedések miatt követelt
kártérítések megfizetésével. Az ilyen természetű igények
összegét, amennyiben Ador Gusztáv úr ebbe beleegyezik, az ő
részéről kijelölt döntőbíró állapíthatja meg, ellenkező
esetben pedig a VI. címben megjelölt Vegyes Döntőbíróság.
Másodsorban a fentemlített javak, jogok és érdekek, valamint a
fentemlített módon keletkezett tiszta jövedelem a Szövetséges
és Társult Hatalom állampolgárainak olyan felszólalásai
folytán megállapított kártalanítási összegek megfizetésével
terhelhetők meg, amelyek az említett állampolgároknak a többi
ellenséges Hatalmak területén levő javaira, jogaira és
érdekeire vonatkoznak, amennyiben ezeket a kártalanítási
összegeket más módon ki nem egyenlítették.
5. § Ha közvetlenül a háború kitörése előtt
valamely Szövetséges és Társult Államban engedélyezett
társaságnak a felügyelete alatt álló és Magyarországon
engedélyezett valamely társasággal gyári vagy kereskedelmi
védjegyeknek más országokban való értékesítésére közös joga
volt, vagy ha neki ezzel a társasággal más országokban való
eladás céljából áruknak vagy iparcikkeknek kizárólagos
gyártására közös joga volt, ilyen esetben a 232. Cikk
rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával, a magyar társaság
kizárásával először csakis az első helyen említett társaságnak
lesz joga ezeket a gyári védjegyeket más országokban
értékesíteni; ebben az esetben a közös gyártási eszközöket az
első helyen említett társaság részére kell átszolgáltatni
minden olyan intézkedésre való tekintet nélkül, amely az
Osztrák-Magyar Monarchiában a háborús törvényhozás
alkalmazásával a második helyen említett társaságra, annak
érdekeire, üzleti javaira vagy részvényeire vonatkozóan
történt. Mindazonáltal az első helyen említett társaság, ha
erre vonatkozólag megkeresik, köteles a második helyen
említett társaságnak átadni azokat a mintákat, amelyek a
magyarországi fogyasztásra szánt áruk gyártásának
folytatásához szükségesek.
6. § Addig az időpontig, amíg a visszatérítés a
232. Cikk értelmében foganatosítható lesz, Magyarország
felelős a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai olyan
javainak, jogainak és érdekeinek megőrzéseért, amelyeket
valamely háborús kivételes intézkedésnek vetett alá, ideértve
azokat a társaságokat és társulatokat, amelyekben az említett
állampolgárok érdekelve voltak.
7. § A Szövetséges és Társult Hatalmak a jelen
Szerződés életbelépésének időpontjától számított egy éven
belül meg kell jelölniök azokat a javakat, jogokat és
érdekeket, amelyekre nézve a 232. Cikk f) pontjában
megállapított joggal élni kívánnak.
8. § A 232. Cikkben megjelölt visszatérítések a
Magyar Kormány vagy az azt helyettesítő hatóságok rendeletére
fognak foganatosíttatni. A magyar hatóságok a hozzájuk a jelen
Szerződés életbelépése után bármikor intézhető megkeresésekre
az érdekelteknek a vagyonkezelők ügyvitelére vonatkozóan
részletes fölvilágosításokat kötelesek adni.
9. § A 232. Cikk b) pontjában említett
személyek javai, jogai és érdekei az ebben a pontban körülírt
felszámolás befejeztéig változatlanul alávetve maradnak a
reájuk nézve tett vagy teendő háborús kivételes
intézkedéseknek.
10. § Magyarország a jelen Szerződés
életbelépésének időpontjától számított hathónapi határidőn
belül köteles minden egyes Szövetséges és Társult Hatalomnak
azokat a szerződéseket, bizonyítványokat, ügyiratokat és a
tulajdonjogra vonatkozó egyéb okiratokat átadni, amelyek
állampolgárai birtokában vannak és az illető Szövetséges és
Társult Hatalom területén levő javakra, jogokra és érdekekre
vonatkoznak, ideértve az illető Hatalom törvényeinek
megfelelően alakult bármely társaság részvényeit,
kötelezvényeit vagy egyébb ingó értékeit.
Magyarország az érdekelt Szövetséges és Társult
Hatalom kívánságára bármikor megadja mindazokat a
felvilágosításokat, amelyek magyar állampolgároknak az illető
Szövetséges és Társult Hatalom területén levő javaira, jogaira
és érdekeire, valamint azokra az ügyletekre vonatkoznak,
amelyek 1914. évi július hó 1. napja után az említett javak,
jogok vagy érdekek tekintetében esetleg létrejöttek.
11. § A "készpénzkövetelés" kifejezés alatt a
háborús állapot előtt vagy után elhelyezett összeses téteket
vagy fedezeteket, valamint vagyonkezelők, zárgondnokok vagy
mások részéről beszedett letétekből, jövedelmekből vagy
nyereségekből, bankokban letett fedezetekből vagy bármely
egyéb forrásból eredő követeléseket kell érteni; mégis azoknak
a pénzösszegeknek kivételével, amelyek a Szövetséges és
Társult Hatalmak vagy egyes Államaik, tartományaik vagy
községeik tulajdonában vannak.
12. § Az ellenséges javak igazgatásáért felelős
vagy az igazgatás ellenőrzésével megbízott személyek részéről
vagy ezeknek a személyeknek, avagy bármely hatóság parancsára
a Magas Szerződő Felek állampolgárai, valamint olyan
társaságok és társulatok, amelyekben ezek az állampolgárok
érdekelve voltak, készpénzköveteléseinek felhasználásával
bárhol eszközölt befektetések semmiseknek fognak
nyilváníttatni; ezeket a követeléseket a szóbanforgó
befektetéseknek tekintetbevétele nélkül kell rendezni.
13. § Magyarország köteles a jelen Szerződés
életbelépésétől számított egy hónapon belül, avagy kívánatra
bármikor később is, az illető Szövetséges és Társult
Hatalomnak átadni az összes számadásokat vagy bizonylatokat,
levéltárakat, okmányokat és felvilágosításokat tartalmazó
bármely természetű iratokat, amelyek az ő területén találhatók
és amelyek e Hatalmak állampolgárainak, ideértve azokat a
társaságokat vagy társulatokat is, amelyekben ezek az
állampolgárok érdekelve voltak, olyan javaira, jogaira és
érdekeire vonatkoznak, amelyek akár a volt Magyar Királyság
területén, akár a részéről vagy szövetségesei részéről
megszállva tartott területeken valamely háborús kivételes
intézkedés, vagy valamely elidegenítést rendelő intézkedés
tárgyául szolgáltak.
Az ellenőrök, felügyelők, ügyvivők,
vagyonkezelők, zárgondnokok, felszámolók és gondnokok - a
Magyar Kormány jótállása mellett - személyesen felelősek
ezeknek a számadásoknak és okmányoknak haladéktalan és
hiánytalan átadásáért és azok pontosságáért.
14. § A 232. Cikknek és a jelen Függeléknek az
ellenséges országokban levő javakra, jogokra és érdekekre és
azok felszámolásából eredő jövedelemre vonatkozó rendelkezései
alkalmazást nyernek a tartozásokra, követelésekre és
leszámolásokra is, mert a III. cím csak a fizetés módját
szabályozza.
Amennyiben a Szövetséges és Társult Hatalmak,
ezek gyarmatai, protektorátusai, a Brit Dominiumok közül
valamelyik vagy India nem tesznek olyan nyilatkozatot, hogy a
III. cím rendelkezéseit elfogadják, közöttük és Magyarország
között, valamint állampolgáraik között, a 232. Cikkben
említett kérdéseknek szabályozása tekintetében a III. címnek a
fizetés pénznemére, az átszámítási árfolyamra és a kamatokra
vonatkozó rendelkezései nyernek alkalmazást, hacsak az
érdekelt Szövetséges és Társult Hatalom Kormánya jelen
Szerződés életbelépésétől számított hat hónapon belül
Magyarországnak tudomására nem juttatja azt az elhatározását,
hogy az említett rendelkezések közül egy vagy több nem fog
alkalmazást nyerni.
15. § A 232. Cikknek és a jelen Függeléknek
rendelkezései alkalmazást nyernek azokra az ipari, irodalmi és
művészeti tulajdonjogokra, amelyek a javak, jogok, érdekek,
társaságok vagy vállalatok tekintetében a Szövetséges és
Társult Hatalmak részéről akár háborús kivételes jogszabályok
alkalmazásával, akár a 232. Cikk b) pontja
rendelkezéseinek alkalmazásával foganatosított felszámolás alá
estek vagy esni fognak.
V. CÍM
Szerződések, elévülések, ítéletek
234. Cikk. a) Az ellenségek között kötött
szerződéseket attól az időponttól kezdve, amelyben a felek
közül bármelyik kettő ellenséggé vált, a tartozások és az
illető szerződésekben kikötött cselekmény vagy fizetés
teljesítéséből előálló egyéb pénzbeli kötelezettségek
kivételével hatálytalanná váltaknak kell tekinteni, az
alábbiakban, vagy a csatolt Függelékben meghatározott bizonyos
szerződésekre vagy szerződésnemekre vonatkozó kivételek és
különleges szabályok fenntartásával.
b) A hatálytalanná válás alól ki vannak
véve a jelen cikk rendelkezései szerint azok a szerződések,
amelyeknek teljesítését a jelen Szerződés életbelépésétől
számított hathónapi határidőn belül közérdekből, valamely
olyan Szövetséges és Társult Hatalom Kormánya követeli,
amelynek az egyik szerződő fél állampolgára.
Ha az ekképen hatályban maradt szerződések
teljesítése valamelyik szerződő félre nézve a kereskedelmi
viszonyok megváltozása következtében jelentékeny hátránnyal
járna, a VI. címben meghatározott Vegyes Döntőbíróság a
károsult félnek méltányos kártérítést ítélhet meg.
c) Az Északamerikai Egyesült Államok és
Japán alkotmányának és jogának rendelkezései értelmében ez a
cikk, valamint a 235. Cikk és a csatolt Függelék az említett
Államok polgárainak a volt Magyar Királyság állampolgáraival
kötött szerződéseire nem alkalmazhatók; hasonlóképen nem
alkalmazható a 240. Cikk az Északamerikai Egyesült Államokra s
azoknak állampolgáraira.
d) A jelen cikk, valamint a csatolt
Függelék nem alkalmazhatók azokra a szerződésekre, amelyeknél
a szerződő felek annak következtében váltak ellenségekké, hogy
egyikük valamely más Állam szuverénitása alá kerülő területen
lakott, feltéve, hogy ez a fél a jelen Szerződés alapján
valamely Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárságát
megszerezte; nem alkalmazhatók továbbá a Szövetséges és
Társult Hatalmak oly állampolgárai között kötött szerződésekre
sem, amely állampolgárok között a kereskedés azért volt
megtiltva, mert az egyik fél valamelyik Szövetséges és Társult
Hatalomnak az ellenség által megszállott területén
tartózkodott.
e) A jelen cikknek és a csatolt
Függeléknek egyik rendelkezése alapján sem tekinthetők
érvényteleneknek az ellenségek között a hadviselő Hatalmak
bármelyikének engedélyével létrejött szerződések alapján
jogszerűen teljesített ténykedések.
235. Cikk. a) A Magas Szerződő Felek
területén, az ellenségek közötti viszonylatokban, a háború
tartamára minden elévülési, záros és perindítási határidő
félbeszakad, akár a háború kezdete előtt, akár ez után volt
ezeknek a határidőknek kezdőpontja; ezek a határidők
legkorábban három hónappal a jelen Szerződés életbelépése után
tovább folynak. Ez a rendelkezés alkalmazandó a kamat- és
osztalékszelvények, valamint olyan értékpapirok bemutatásának
határidőire is, amelyek kisorsolás folytán vagy más okból
visszaváltandók.
b) Abban az esetben, ha valamely
cselekménynek vagy alakiságnak a háború folyamán történt
elmulasztása következtében a volt Magyar Királyság területén a
Szövetséges és Társult Hatalmak valamely állampolgárára
hátránnyal járó végrehajtási cselekményt foganatosítottak, a
Szövetséges és Társult Hatalom illető állampolgára részéről
bejelentett felszólalás a VI. címben meghatározott Vegyes
Döntőbíróság elé lesz terjesztendő, feltéve, hogy az ügy nem
tartozik valamely Szövetséges és Társult Hatalom bíróságának
illetékessége alá.
c) Valamely Szövetséges és Társult
Hatalom érdekelt állampolgárának kívánságára a Vegyes
Döntőbíróság mindazokban az esetekben, amelyekben az ügy
különleges körülményeinél fogva méltányos és lehetséges lesz,
a b) pontban említett végrehajtási cselekmények által
sértett jogok helyreállítását fogja kimondani.
Ha a helyreállítás igazságtalan vagy lehetetlen
volna, a Vegyes Döntőbíróság a sértett fél javára a Magyar
Kormányt terhelő kártérítést állapíthat meg.
d) Ha ellenségek között kötött valamely
szerződés hatályát vesztette, akár ama ténykörülmény folytán,
hogy az egyik fél annak valamely kikötését nem teljesítette,
akár azért, mert a szerződésben kikötött joggal éltek, a
károsult fél a Vegyes Döntőbírósághoz fordulhat jóvátételért.
A Bíróság ebben az esetben a c) pontban meghatározott
jogkörrel jár el.
e) A jelen cikk megelőző pontjainak
rendelkezései alkalmazandók a Szövetséges és Társult
Hatalmaknak azokra az állampolgáraira, akik a volt Magyar
Kormány hatóságainak elfoglalt vagy megszállott területen
foganatosított fentemlített intézkedései következtében
szenvedtek kárt, feltéve, hogy más módon kártalanítást nem
kaptak.
f) Magyarország a Vegyes Döntőbíróságtól
a jelen cikk megelőző pontjainak értelmében elrendelt
visszaszolgáltatások vagy joghelyreállítások folytán sértett
minden harmadik személyt kártalanítani köteles.
g) Kereskedelmi papírokra vonatkozólag az
a) pontban meghatározott háromhónapi határidőt attól a
naptól kell számítani, amelytől fogva az érdekelt Hatalom
területén a kereskedelmi papírokra fennálló kivételes
jogszabályok véglegesen hatályon kívül helyeztettek.
236. Cikk. Ellenségek közötti
viszonylatokban a háború előtt kiállított kereskedelmi papírok
pusztán ama körülmény folytán, hogy azokat megszabott
határidőkön belül elfogadás vagy fizetés végett nem mutatták
be, vagy, hogy a kibocsátót vagy forgatót az el nem fogadásról
vagy nemfizetésről nem értesítették, érvénytelenné váltaknak
nem tekinthetők, éppúgy az óvatolás elmulasztása vagy valamely
alakiságnak a háború folyamán történt nemteljesítése miatt
sem.
Ha valamely kereskedelmi papír elfogadás vagy
fizetés végett történt bemutatására vagy az el nem fogadásról
vagy nemfizetésről a kibocsátóhoz vagy a forgatóhoz intézendő
értesítés megtételére, vagy végül az óvatolásra megszabott
határidő a háború alatt lejárt és ha az a fél, akinek az
értékpapírt bemutatnia, óvatoltatnia, illetve az el nem
fogadásról vagy nemfizetésről értesítést adnia kellett volna,
ezt a háború alatt nem tette meg, a jelen Szerződés
életbelépésétől számítandó legkevesebb háromhónapi határidő
áll rendelkezésre abból a célból, hogy az értékpapírt
bemutassa, az el nem fogadásról vagy nemfizetésről értesítést
adjon, vagy azt megóvatolja.
237. Cikk. Valamely Szövetséges és
Társult Hatalom bírósága által hozott ítéleteket, abban az
esetben, ha ezek a bíróságok a jelen Szerződés értelmében
illetékesek voltak, Magyarországon jogerőseknek kell tekinteni
és azokat végre kell hajtani anélkül, hogy külön végrehajtási
utasításra (exequatur) szükség volna.
Ha a volt Magyar Királyság valamely bírói
hatósága a háború alatt a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgára vagy valamely olyan társaság vagy társulat ellen,
amelyben ilyen állampolgár érdekelve volt, oly eljárás
alapján, amelynek során az illető állampolgár vagy társulat
védekezni nem tudott, bárminő tárgyban ítéletet hozott, vagy
végrehajtási cselekményt foganatosított, az a szövetséges vagy
társult állampolgár, aki ez okból kárt szenvedett,
kártérítésben részesíthető, amelyet a VI. címben meghatározott
Vegyes Döntőbíróság állapít meg.
A Szövetséges és Társult Hatalom állampolgárának
kérelmére a fenti kártérítés a Vegyes Döntőbíróság rendeletére
és a lehetőséghez képest a feleknek a magyar bíróság ítéletét
megelőző állapotba való visszahelyezésében állhat.
A fenti jóvátételben részesítheti a Vegyes
Döntőbíróság a Szövetséges és Társult Hatalmaknak azokat az
állampolgárait is, akik elfoglalt vagy megszállott területen
foganatosított bírói intézkedések következtében szenvedtek
kárt, feltéve, hogy más módon kártalanítást nem kaptak.
238. Cikk. A III., IV., V. és VII. címek
alkalmazásánál a "háború alatt" kifejezés az egyes Szövetséges
és Társult Hatalmakra nézve azt az időtartamot jelenti, amely
a volt Osztrák-Magyar Monarchia és az illető Hatalom között a
hadiállapotnak bekövetkezésétől a jelen Szerződés
életbelépéseig terjed.
Függelék
I. Általános rendelkezések
1. § A 234., 235. és 236. Cikkek alkalmazásánál
valamely szerződés ügyfeleit akkor kell ellenségeknek
tekinteni, ha a kereskedés közöttük az egyik félre nézve
kötelező törvények, rendeletek vagy rendszabályok értelmében
tilos volt vagy jogellenessé vált, még pedig vagy attól a
naptól kezdve, amikor ez a kereskedés tilossá vált, vagy attól
a naptól kezdve, amikor a kereskedés bármi más módon vált
jogellenessé.
2. § A 234. Cikkben meghatározott hatálytalanná
válás alól ki vannak véve és a 232. Cikk I. b)
pontjában meghatározott jogok sérelme nélkül, valamint a
Szövetséges és Társult Hatalmaknak a háború alatt hozott belső
törvényei, rendeletei és rendszabályai és az illető
szerződéses rendelkezések alkalmazásának fenntartásával
hatályban maradnak:
a) azok a szerződések, amelyeknek célja a
tulajdonjogoknak, ingó és ingatlan javaknak és értékeknek
átruházása, feltéve, hogy a tulajdonjog átruházása vagy az
ügylet tárgyának átadása már megtörtént, mielőtt még a felek
ellenségekké váltak volna;
b) bérletek, haszonbérletek és bérletre
vonatkozó ígéretek;
c) jelzálog-, zálog- és
alzálogszerződések;
d) bányákra, bányaművekre, kőbányákra
vagy bányatelepekre vonatkozó engedélyek;
e) az egyfelől magánosok, másfelől
Államok, tartományok, községek vagy más hasonló közigazgatási
jogi személyek között kötött szerződések és az említett
Államok, tartományok, községek vagy más hasonló közigazgatási
jogi személyek részéről adott engedélyek.
3. § Ha valamely szerződés kikötései a 234. Cikk
értelmében részben hatályukat vesztik, a szerződés többi
kikötései, amennyiben a különválasztás keresztülvihető, a
fenti 2. §-ban említett belső törvények, rendeletek és
rendszabályok alkalmazásának fenntartásával hatályban
maradnak. Ha a különválasztás nem vihető keresztül, a
szerződést teljes egészében hatálytalanná váltnak kell
tekinteni.
II. Egyes szerződésekre vonatkozó különös rendelkezések
Érték- és árutőzsdei ügyletek
4. § a) Az elismert érték- és árutőzsdék
által a háború alatt hozott azokat a szabályokat, amelyek
valamely ellenséges magánfél részéről a háború előtt kötött
tőzsdeügyletek lebonyolítását rendezik, nemkülönben az illető
szabályok alkalmazása során tett intézkedéseket a Magas
Szerződő Felek jóváhagyják az alábbi fenntartásokkal:
1. ha ki volt kötve, hogy az ügyletre az illető
tőzsde szabályait kell alkalmazni;
2. ha ezek a szabályok általánosan kötelezők
voltak;
3. ha a lebonyolítás módja igazságos és észszerű
volt;
b) Az előbbi bekezdés nem alkalmazható az
ellenségtől megszállott területen fekvő tőzsdéken a megszállás
tartama alatt foganatosított intézkedésekre.
c) A liverpooli Gyapot-Egyesülés
határozatával egybehangzóan jóváhagyatik az 1914. évi július
hó 31-i kelettel teljesített gyapothatáridőügyletek
lebonyolítása.
Zálog
5. § Ellenség tartozásának biztosításául adott
kézizálognak nemfizetés esetében való eladását akkor is
érvényesnek kell tekinteni, ha a tulajdonos értesíthető nem
volt, feltéve, hogy a hitelező jóhiszeműen és a rendes
gondossággal és óvatossággal járt el; ebben az esetben a
tulajdonos a zálogtárgy eladása okából semmiféle igénnyel sem
léphet fel.
Ez a rendelkezés nem alkalmazható ellenség
részéről az elfoglalt vagy megszállott vidékeken a megszállás
tartama alatt foganatosított zálogeladásokra.
Kereskedelmi papírok
6. § A III. címhez és annak Függelékéhez
hozzájáruló Hatalmak tekintetében az ellenségek között
fennálló és kereskedelmi papírok kibocsátásából eredő
pénztartozásokat az említett Függelék értelmében a
Felülvizsgáló és Kiegyenlítő Hivatalok fogják rendezni,
amelyek a papír birtokosát megillető különböző visszkereseti
jogokat gyakorolhatják.
7. § Ha valaki, akár a háború előtt, akár a
háború alatt kereskedelmi papíron alapuló pénzbeli
kötelezettséget vállalt egy később ellenséggé vált másik
személynek vele szemben vállalt kötelezettsége alapján, ez
utóbbi az ellenségeskedések megkezdése ellenére is köteles a
másikat vállalt kötelezettségének következményei tekintetében
biztosítani.
III. Biztosítási szerződések
8. § Az ellenséggé vált személyek között kötött
biztosítási szerződéseket az alábbi szakaszok
szabályozzák.
Tűzkárbiztosítások
9. § Tűzkár elleni biztosítást tárgyazó
szerződések, amelyek a biztosított tárgy tulajdonában érdekelt
személy és utóbb ellenséggé vált személy között jöttek létre,
nem tekintendők hatályukat vesztetteknek, sem az
ellenségeskedések megkezdésének vagy az illető személy
ellenséggé válásának tényénél fogva, sem pedig abból az okból,
hogy valamelyik fél a szerződés valamely kikötését a háború
alatt, vagy a háborút követő három hónapon belül nem
teljesítette; ellenben hatályukat vesztik az évi díjnak a
jelen Szerződés életbelépését követő három hónapi időn túl
bekövetkező első lejártától kezdődő hatállyal.
A háború alatt lejárt és ki nem fizetett díjak,
valamint a háború alatt szenvedett veszteségekből eredő
igények kérdése külön rendezés tárgya lesz.
10. § Ha a háború előtt kötött valamely
tűzkárbiztosítási szerződést közigazgatási vagy törvényhozási
intézkedés alapján a háború alatt az eredeti biztosítóról más
biztosítóra ruháztak át, az átruházást el kell ismerni és az
eredeti biztosító felelősségét az átruházás napjától
kezdődőleg megszüntnek kell tekinteni. Az eredeti biztosítónak
mindazonáltal jogában áll, hogy kérelmére az átruházás
feltételeiről kimerítő értesítést nyerjen és ha kiderül, hogy
ezek a feltételek méltánytalanok voltak, azokat módosítani
kell oly mértékben, amennyi méltányossá válásukhoz
szükséges.
Egyébként a biztosítottnak jogában áll, hogy a
szerződést az eredeti biztosító beleegyezésével, a vonatkozó
kérelem keltétől számítandó hatállyal az eredeti biztosítóra
visszaruházza.
Életbiztosítások
11. § A biztosító és valamely utóbb ellenséggé
vált személy között kötött életbiztosítási szerződéseket
pusztán a hadüzenetnek, vagy az illető személy ellenséggé
válásának tényénél fogva nem kell hatálytalanná váltaknak
tekinteni.
Az előbbi bekezdés értelmében hatálytalanná
váltnak nem tekintendő szerződések alapján a háború alatt
lejárt összegek a háború után igényelhetők. Ezek után az
összegek után a lejárat napjától a fizetés napjáig számítandó
5%-os kamat jár.
Ha a szerződés a háború alatt a díjak nem
fizetése folytán hatálytalanná vált, vagy ha a szerződés
kikötéseinek nem teljesítése miatt hatályát vesztette, a
biztosítottnak, képviselőinek vagy jogutódainak jogukban áll,
hogy a biztosítótól a biztosítási kötvénynek a hatálytalanná
válás napján fennálló értékét a jelen Szerződés
életbelépésétől számítandó tizenkét hónapon belül
követeljék.
Ha a szerződés a háború alatt a díjak
fizetésének valamely háborús jogszabály alkalmazása folytán
bekövetkezett elmulasztása folytán vált hatálytalanná, a
biztosítottnak, képviselőinek és jogutódainak a jelen
Szerződés életbelépését követő három hónapon belül joguk van a
szerződést a netalán lejárt díjak és ezek 5%-os kamatainak
megfizetésével hatályába visszaállítani.
12. § Azokra az életbiztosítási szerződésekre,
amelyeket oly Biztosító-Társaság fiókja kötött, amelynek
főintézete valamely utóbb ellenséggé vált országban volt,
magában a szerződésben foglalt ellenkező kikötések hiányában a
szerződéskötés helyének joga alkalmazandó; a biztosító azonban
jogosítva van arra, hogy a biztosítottól vagy ennek
képviselőitől visszakövetelje azokat az összegeket, amelyeket
a háborús jogszabályok alkalmazásával emelt vagy
rákényszerített igények alapján a szerződési kikötések vagy a
szerződéskötés idejében fennálló törvények és államszerződések
ellenére fizetett ki.
13. § Azokban az esetekben, amelyekben a
szerződésre alkalmazandó jog értelmében a biztosítót a
szerződés a díjfizetés elmulasztása esetében is köti
mindaddig, míg a biztosítottat a szerződés hatálytalanná
válásáról nem értesítette, a biztosítónak, feltéve, hogy ezt
az értesítést a háború következtében nem állott módjában
megadni, joga van a biztosítottól a meg nem fizetett díjakat
ezek 5%-os kamataival együtt követelni.
14. § A 11-13. szakaszok alkalmazásánál
életbiztosítási szerződéseknek kell tekinteni mindazokat a
biztosítási szerződéseket, amelyeknél a két fél kölcsönös
kötelezettségének kiszámítása az emberi élettartam
esetlegességének és a kamatlábnak egybevetésén alapszik.
Tengeri biztosítások
15. § Biztosító és utóbb ellenséggé vált személy
között kötött tengeri biztosítási szerződéseket, ideértve az
időre és a valamely útra szóló biztosítási kötvényeket, attól
az időponttól kezdve, amelyben az utóbb említett személy
ellenséggé vált, hatálytalanná váltaknak kell tekinteni,
kivéve, ha a szerződésben meghatározott kockázat viselése a
fenti időpont előtt kezdetét vette.
Abban az esetben, ha a kockázat viselése nem
kezdődött meg, a díj fejében vagy más címen fizetett összegek
a biztosítótól visszakövetelhetők.
Abban az esetben, ha a kockázat viselése
megkezdődött, a szerződést fennállónak kell tekinteni, még ha
a fél ellenséggé vált is és a szerződés kikötései értelmében
járó díjak és kártérítési összegek megtérítése a jelen
Szerződés életbelépése után követelhető lesz.
Abban az esetben, ha a háború előtt, vagy a
hadviselő Államok polgárai között létrejött és a háború után
behajtott tartozások kamatai tárgyában megállapodás jön létre,
a tengeri biztosítási szerződés alapján követelhető
kártérítési összegek után kamat csak a kár bekövetkezésétől
számítandó egy évi határidő elteltével jár.
16. § Ellenséggé vált biztosítottal kötött
tengeri biztosítási szerződés alapján nem követelhető olyan
kárnak a megtérítése, amelyet annak a Hatalomnak - illetőleg
vele Szövetséges és Társult Hatalomnak - háborús cselekménye
okozott, amelynek a biztosító állampolgára.
17. § Ha bebizonyul, hogy valamely személy, aki
a háború előtt valamely utóbb ellenséggé vált biztosítóval
tengeri biztosítási szerződést kötött, az ellenségeskedések
megkezdése után ugyanazt a kockázatot fedező új szerződést
kötött más, nem ellenséges biztosítóval, az új szerződést úgy
kell tekinteni, mint amely megkötésének napján az eredeti
szerződés helyébe lépett, s a lejárt díjakat annak az elvnek
alapján kell rendezni, hogy az eredeti biztosító a szerződés
alapján csak addig az időpontig felelős, amelyben az új
szerződés megköttetett.
Más biztosítások
18. § Valamely biztosító és utóbb ellenséggé
vált valamely személy között a háború előtt kötött mindazokat
a biztosítási szerződéseket, amelyekről a 9-17. szakaszok nem
tesznek említést, minden tekintetben éppúgy kell elbírálni,
mint ahogy az ugyanazok között a felek között kötött
tűzkárbiztosítási szerződések az említett szakaszok értelmében
elbírálandók volnának.
Viszontbiztosítások
19. § Ellenséggé vált személlyel kötött
viszontbiztosítási szerződéseket az illető személy ellenséggé
válásának tényével hatálytalanná váltaknak kell tekinteni
anélkül, hogy ez a hatálytalanná válás az élet- és tengeri
biztosításoknak azokban az eseteiben, amelyekben a kockázat
viselése a háború előtt kezdetét vette, érintené a fenti
kockázatok alapján járó összegeknek a háború utáni
behajtásához való jogot.
Mindazonáltal, ha a viszontbiztosított fél
ellenséges megszállás következtében nem volt képes más
viszontbiztosítót találni, a viszontbiztosítási szerződés a
jelen Szerződés életbelépésétől kezdődő háromhónapi határidő
lejártáig hatályban marad.
Ha valamely viszontbiztosítási szerződés a jelen
szakasz értelmében hatályát veszti, a felek a fizetett és
fizetendő díjakkal, valamint oly élet- és tengeri biztosítások
eseteiben, amelyekben a kockázat viselése a háború előtt
kezdetét vette, a bekövetkezett károk viselése tekintetében
is, egymásközt elszámolnak. A 11-17. szakaszokban nem említett
kockázatok esetében az elszámolásnak arra az időpontra
vonatkoztatva kell megtörténni, amelyben a felek ellenségekké
váltak, tekintet nélkül az ezután az időpont után
bekövetkezett károk címén emelt igényekre.
20. § Az előbbi szakasz rendelkezései, az élet-
és tengeri biztosítások kivételével, kiterjednek a
biztosítótól egyéb biztosítási szerződés alapján elvállalt
különös kockázatok tekintetében a felek ellenséggé válásának
időpontjában fennállott viszontbiztosításokra is.
21. § Valamely életbiztosítási szerződés
viszontbiztosítása, amennyiben külön szerződés útján történt
és nem foglaltatik benne valamely általános viszontbiztosítási
szerződésben, hatályban marad.
22. § Tengeri biztosítási szerződésnek a háború
előtt történt viszontbiztosítása esetében ennek a kockázatnak
a viszontbiztosítóra való átruházása érvényben marad, feltéve,
hogy a kockázat viselése az ellenségeskedések megkezdése előtt
kezdetét vette és az alapszerződés az ellenségeskedések
megkezdése ellenére is hatályban marad. A viszontbiztosítási
szerződés alapján akár díj, akár kártérítés címén járó
összegek a háború után behajthatók.
23. § A 16. és 17. szakaszok rendelkezéseit,
nemkülönben a 15. szakasz utolsó bekezdését a tengeri
kockázatok viszontbiztosítására irányuló szerződésekre is
alkalmazni kell.
VI. CÍM
Vegyes Döntőbíróság
239. Cikk. a) Egyfelől az egyes
Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike, másfelől pedig
Magyarország között a jelen Szerződés életbelépését követő
három hónapi határidőn belül Vegyes Döntőbíróságokat kell
felállítani. Ezek a bíróságok három tagból állanak. Egy-egy
tagjukat az egyes érdekelt Kormányok jelölik ki. Az elnököt a
két érdekelt Kormány közös megegyezésével kell
választani.
Ha ez a megegyezés nem jönne létre, a Bíróság
elnökét s két másik személyt, akik közül az egyik vagy másik
őt szükség esetében helyettesítheti, a Nemzetek Szövetségének
Tanácsa, illetőleg ennek megalakulásáig - amennyiben erre
hajlandó - Ador Gusztáv úr választja ki. A kiválasztott
személyeknek a háború folyamán semlegesen maradt Hatalmak
állampolgárainak kell lenniök.
Ha valamely Kormány, üresedés esetében, a
Bíróság egyik tagjának a fentiek értelmében kijelöléséről egy
hónapi határidőn belül nem gondoskodik, ezt a tagot az elnökön
kívül fentemlített két személy közül, a második Kormány
választja.
A Bíróság határozatait szótöbbséggel
hozza.
b) Az a) pont értelmében
felállított Vegyes Döntőbíróságok a III., IV., V. és VII.
címek rendelkezései szerint hatáskörükbe utalt vitás
kérdésekben ítélnek.
Ezenfelül Vegyes Döntőbíróság jár el a jelen
Szerződés életbelépése előtt a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárai és a magyar állampolgárok között kötött
szerződésekre vonatkozólag felmerült mindennemű vitás
kérdésben, azoknak a kérdéseknek kivételével, amelyek valamely
szövetséges, társult vagy semleges Hatalom törvényei
értelmében e Hatalmak nemzeti bíróságának hatáskörébe
tartoznak. Ilyen esetben a vitás kérdést a Vegyes Döntőbíróság
kizárásával az illető nemzeti bíróság dönti el. A Szövetséges
és Társult Hatalom érdekelt állampolgárának mindamellett joga
van az ügyet a Vegyes Döntőbíróság elé vinni, feltéve, hogy
saját hazai törvénye ezt nem tiltja.
c) Ha a ügyek száma megkívánja, több
tagot kell kijelölni, hogy minden egyes Vegyes Döntőbíróság
több osztályra legyen osztható. Minden ilyen osztályt a
fentiek értelmében kell összeállítani.
d) Minden Vegyes Döntőbíróság maga
határozza meg eljárásának szabályait, amennyiben azokat a
jelen cikk Függelékének rendelkezései nem szabályozzák. Minden
Vegyes Döntőbíróságnak joga van megállapítani azokat az
összegeket, amelyeket a vesztes fél eljárási költségek és
kiadások fejében fizetni köteles.
e) Minden Kormány maga fizeti a Vegyes
Döntőbírósághoz az ő részéről kinevezett tagnak, valamint a
Bíróság előtt való képviseletére kijelölt megbizottainak
tiszteletdíjait. Az elnök tiszteletdíját az érdekelt Kormányok
külön megegyezéssel állapítják meg és ezt a tiszteletdíjat,
valamint az egyes Bíróságok közös kiadásait a két Kormány
egyenlő arányban viseli.
f) A Magas Szerződő Felek kötelezettséget
vállalnak arra nézve, hogy bíróságaik és hatóságaik a Vegyes
Döntőbíróság részére közvetlenül fognak minden hatáskörükbe
tartozó s különösen a kézbesítésekre és a bizonyításfelvételre
vonatkozó ügyben mindennemű jogsegélyt nyújtani.
g) A Magas Szerződő Felek megállapodnak
abban, hogy a Vegyes Döntőbíróság határozatait
végérvényeseknek tekintik és állampolgáraikra kötelezőkké
teszik.
Függelék
1. § A Bíróság valamely tagjának elhunyta vagy
lemondása esetében, vagy ha a Bíróságnak valamely tagja
akármilyen okból nem tudja tisztét ellátni, pótlása végett az
illető kinevezésénél követett eljárást kell alkalmazni.
2. § A Bíróság eljárásának szabályait az
igazságosságnak és méltányosságnak megfelelően állapítja meg.
A Bíróság dönt a felek indítványai előterjesztésének
sorrendjére és határidőire nézve és meghatározza a
bizonyításfelvételnél megkívánt alakiságokat.
3. § A felek ügyvédei és szaktanácsadói
jogosítva vannak arra, hogy az ügyüket támogató vagy védő
okfejtéseiket élőszóval és írásban a Bíróság elé
terjesszék.
4. § A Bíróság az eléje kerülő perekre és
ügyekre, valamint az azokat tárgyaló eljárásokra vonatkozó
iratokat az időpontok feltüntetésével megőrizni köteles.
5. § Mindegyik érdekelt Hatalom kinevezhet egy
titkárt. Ezek a titkárok a Bíróság vegyes Titkárságát alkotják
és annak alá vannak rendelve. A Bíróság a feladata
teljesítéséhez szükséges segédmunkálatokra egy vagy több
hivatalnokot nevezhet ki és alkalmazhat.
6. § A Bíróság az eléje kerülő minden kérdésben
és ügyben az érdekelt felek részéről szolgáltatott
bizonyítékok, tanuvallomások és felvilágosítások alapján
határoz.
7. § A Magas Szerződő Felek kötelezik magukat
arra, hogy a Bíróságnak vizsgálatai foganatosításához
szükséges minden könnyítést és felvilágosítást megadnak.
8. § Az eljárás nyelve ellenkező megállapodás
hiányában az angol, a francia, az olasz, vagy a japán,
aszerint, hogy mit határoz az érdekelt Szövetséges és Társult
Hatalom.
9. § Az egyes Bíróságok tárgyalásainak helyét és
idejét a Bíróság elnöke határozza meg.
240. Cikk. Ha valamely illetékes Bíróság
a III., IV., V. vagy VII. címek alá tartozó kérdésben az
említett címek rendelkezéseinek meg nem felelő ítéletet hozott
vagy fog hozni, annak a félnek, aki ennek folytán kárt
szenvedett, jóvátételre van igénye, amelyet a Vegyes
Döntőbíróság állapít meg. Valamely Szövetséges és Társult
Hatalom állampolgárának kérelmére a fentemlített jóvátételt a
Vegyes Döntőbíróság a lehetőséghez képest akként nyújthatja,
hogy a feleket a volt Magyar Királyság bíróságának ítéletét
megelőző állapotba helyezi vissza.
VII. CÍM
Ipari tulajdon
241. Cikk. A Magas Szerződő Felek a jelen
Szerződés életbelépésétől kezdve és rendelkezéseinek
fenntartásával ismét megadják vagy visszaállítják saját
területeiken a 220. és 222. Cikkekben említett párizsi és berni
nemzetközi egyezményekben megállapított ipari, irodalmi vagy
művészeti tulajdonjogokat azoknak javára, akik a hadiállapot
kezdetének időpontjában az említett jogok élvezetében voltak,
valamint ezek jogutódainak javára. Hasonlóképen az
igényjogosultak javára elismerik és érvényeseknek tekintik a
jelen Szerződés életbelépésétől kezdve mindazokat a jogokat
is, amelyeket ipari tulajdoni jogvédelem iránt előterjesztett
kérvény, avagy valamely irodalmi vagy művészeti mű közzététele
alapján a háború tartama alatt megszerezhettek volna, ha a
háború ki nem tör.
Mindazonáltal azok a különös rendelkezések,
amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak bármelyikének
törvényhozó, végrehajtó vagy közigazgatási hatalommal
felruházott valamely hatósága a volt Magyar Királyság
állampolgárainak ipari, irodalmi vagy művészeti
tulajdonjogaira nézve kibocsátott, továbbra is érvényben és
teljes hatályban maradnak.
Valamely ipari, irodalmi vagy művészeti
tulajdonjognak a háború tartama alatt a Szövetséges és Társult
Hatalmak Kormányainak egyike részéről történt használatba
vétele, valamint az említett jogok alá eső terméknek,
készüléknek, cikknek vagy bármely egyéb tárgynak eladása vagy
áruba bocsátása nem szolgálhat sem Magyarországnak, sem
állampolgárainak, sem a volt Magyar Királyság
állampolgárainak, sem ezek nevében fellépő személynek
jogalapul visszakövetelési vagy más kereset
támasztására.
Azokat az összegeket, amelyek a 232. Cikk b)
pontjában említett személyek tulajdonára vonatkozó és a
jelen cikk második bekezdésében körülírt különleges
intézkedések végrehajtásaként jelentkező bármely rendelkezés
vagy intézkedés következtében váltak esedékessé, vagy
fizettettek le, amennyiben valamely Szövetséges és Társult
Hatalomnak a jelen Szerződés aláírásakor érvényben levő
törvényei másként nem rendelkeznek, ugyanolyan módon fogják
felhasználni, mint azt a jelen Szerződés a nevezett személyek
egyéb követeléseire nézve előírja; viszont azok az összegek,
amelyek a volt Magyar Királyság Kormánya részéről a
Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárainak ipari,
irodalmi vagy művészeti tulajdonjogaira nézve különleges
intézkedések következtében kerültek behajtásra, olyan tekintet
és elbánás alá esnek, mint a magyar állampolgárok minden egyéb
tartozása.
A Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike
fenntartja magának azt a jogot, hogy mindazokat az ipari,
irodalmi vagy művészeti tulajdonjogokat (az ipari és
kereskedelmi védjegyek kivételével), amelyeket törvényeik
értelmében magyar állampolgárok a háború előtt vagy annak
tartama alatt megszereztek, vagy ezután megszerezni fognak,
akár közvetlen gyakorlatba vétel, akár használati engedélyek
adása, akár a gyakorlatba vétel ellenőrzésének fenntartása
útján, akár más úton, oly mértékben korlátozhassa,
feltételekhez köthesse vagy megszoríthassa, amint az a nemzeti
védelem szempontjából vagy a közjó érdekében, vagy abból a
célból szükségesnek mutatkozik, hogy saját állampolgárainak
ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogainak magyar
területen Magyarország részéről méltányos elbánást
biztosítson; végül pedig abból a célból is, hogy
Magyarországgal szemben a jelen Szerződésen alapuló minden
kötelezettség teljesítésére nézve biztosítékokat szerezzen. A
jelen Szerződés életbelépése után szerzett ipari, irodalmi
vagy művészeti tulajdonjogokkal szemben a Szövetséges és
Társult Hatalmak részéről a fentebb megállapított jog csak
abban az esetben gyakorolható, ha az említett korlátozások,
feltételek vagy megszorítások a nemzeti védelem vagy a közjó
érdekében szükségeseknek mutatkoznak.
Minden olyan esetben, amikor a Szövetséges és
Társult Hatalmak a fenti rendelkezéseket érvényesítik,
méltányos kártalanításnak vagy az ellenérték megtérítésének
lesz helye; ezek az összegek a jelen Szerződésnek a magyar
állampolgárok javára fennálló egyéb tartozásokra vonatkozó
rendelkezései szerint használandók fel.
A Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyike
fenntartja magának azt a jogot, hogy semmisnek és
érvénytelennek tekinthessen minden olyan teljes vagy részleges
jogátruházást és minden olyan engedélyezést, amely ipari,
irodalmi vagy művészeti tulajdonjogra nézve 1914. évi július
hó 28. óta történt vagy ezután fog történni, amennyiben az a
jelen cikk rendelkezéseinek érvényesítését akadályozná.
A jelen cikk rendelkezései nem alkalmazhatók az
olyan társaságok vagy vállalatok ipari, irodalmi vagy
művészeti tulajdonjogaira, amelyeknek felszámolását a
Szövetséges és Társult Hatalmak háborús kivételes
törvényhozási intézkedések értelmében foganatosították, avagy
a 232. Cikk b) pontja alapján foganatosítani
fogják.
242. Cikk. A Magas Szerződő Felek
mindegyikének állampolgárai jogot nyernek arra, hogy a jelen
Szerződés életbelépésétől számított legkevesebb egyévi
időtartam alatt minden díjpótlék vagy bármilyen büntetési
pótdíj nélkül elvégezhessék mindazokat a cselekményeket,
megfelelhessenek mindazoknak a megszabott alakszerűségeknek,
megfizethessék mindazokat a díjakat, s általában mindazokat a
kötelezettségeket teljesíthessék, amelyek az egyes Államok
törvényei és rendeletei értelmében szükségesek azoknak az
ipari tulajdonjogoknak megtartására vagy elnyerésére, amely
jogokat 1914. évi július hó 28-án már megszereztek volt, vagy
amely jogokat, ha a háború ki nem tör, a háború előtt vagy
alatt benyújtott kérvény alapján azóta már megszereztek volna;
ugyanez vonatkozik az ipari tulajdonjogok ellen irányuló
felszólalások érvényesítésére. Mindazonáltal ez a cikk nem ad
jogot arra, hogy az Északamerikai Egyesült Államokban olyan
ügyben, amelyben a végtárgyalást már megtartották, az
"interférence" eljárás újból megindíttassék.
Ipari tulajdonjogok, amelyek valamely cselekvés
elmulasztása, valamely alakszerűség nem teljesítése vagy
valamely illeték kifizetésének elmaradása következtében
elévültek, újból felélednek; ha azonban harmadik személyek
szabadalmakat és mintákat az alatt az idő alatt, amíg a reájuk
vonatkozó jog szünetelt, értékesítettek vagy felhasználtak, a
Szövetséges és Társult Hatalmak mindegyikének joga van e
harmadik személyek jogainak megóvása érdekében szükséges
méltányos intézkedéseket megtenni. Továbbá magyar
állampolgároknak olyan szabadalmaira vagy mintáira, amelyek
ily módon újból felélednek, továbbra is érvényesek azok a
rendelkezések, amelyek a háború alatt kényszerengedélyek
megadását szabályozták, úgyszintén a jelen Szerződés összes
rendelkezései.
Az 1914. évi július hó 28. napjától a jelen
Szerződés életbelépéséig elmult idő nem számít be a szabadalom
gyakorlatbavételére, valamely ipari vagy kereskedelmi védjegy
vagy minta használatbavételére előírt időtartamba és
megegyezés áll fenn arra nézve, hogy csupán a gyakorlás
szünetelése, vagy nem használás okából nem évülnek el vagy nem
szűnnek meg a jelen Szerződés életbelépésétől számított két
éven belül azok a szabadalmi, ipari vagy kereskedelmi védjegy-
vagy mintajogok, amelyek 1914. évi július hó 28-án még
fennállottak.
243. Cikk. A Párizsban 1883. évi március
hó 20-án megkötött és Washingtonban 1911-ben módosított
egyezmények 4. Cikkében, valamint bármely más hatályos
egyezményben vagy törvényben megszabott elsőbbségi
határidőket, amelyek a szabadalmak vagy használati minták,
ipari vagy kereskedelmi védjegyek, minták és mustrák védelmére
irányuló kérvények benyujtására vagy beiktatására vonatkoznak,
ha ezek a határidők 1914. évi július hó 28. napjáig még le nem
jártak, vagy ha ilyen határidő a háború alatt kezdődött vagy
megkezdődhetett volna, ha a háború ki nem tör, mindegyik Magas
Szerződő Fél a többi Magas Szerződő Fél minden állampolgára
javára a jelen Szerződés életbelépésétől számított hat
hónappal meghosszabbítja.
Ez a határidőmeghosszabbítás nem érintheti
azonban az egyes Magas Szerződő Feleknek vagy bármely
személynek olyan ipari tulajdonjogait, amelyeknek ezek a jelen
Szerződés életbelépése időpontjában jóhiszeműleg élvezetében
vannak és amelyek az elsőbbségi határidő igénybevétele alapján
kért jogokkal ellentétben állanak; ezek a jogok érvényben
maradnak, akár a jóhiszemű jogosult, akár képviselői vagy
jogutódai javára, ha a jogátruházás a jelen Szerződés
életbelépése előtt történt; az ilyen jogosultak semmi
vonatkozásban sem zavarhatók vagy büntethetők, mint
jogbitorlók.
244. Cikk. Egyrészről a volt Magyar
Királyság állampolgárai, vagy olyan személyek, akik a volt
Magyar Királyság területén laknak vagy ipart űznek, másrészről
a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai vagy olyan
személyek, akik e Hatalmak területén laknak vagy ipart űznek,
vagy olyan harmadik személyek, akikre ezek a személyek
ruházták át a háború alatt jogaikat, nem indíthatnak keresetet
és nem emelhetnek igényt olyan tények alapján, amelyek a másik
Szerződő Fél területén a hadiállapot kezdete és a jelen
Szerződés életbelépése között lefolyt időben keletkeztek és
amely tényeket a háború tartamának bármely időpontjában
fennállott, vagy az előző 242. és 243. Cikkek értelmében
helyreállított ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogoknak
megsértéseként lehetett volna tekinteni.
Ugyanezek a személyek semmikor sem indíthatnak
keresetet ipari, irodalmi vagy művészeti tulajdonjogok
megsértése címén, azon az alapon, hogy valaki a hadiállapot
kezdete és a jelen Szerződés aláírása között lefolyt időben
előállított termékeket és ipari készítményeket, vagy ugyanezen
időben közzétett irodalmi vagy művészeti műveket eladott vagy
áruba bocsátott, ha az eladás vagy áruba bocsátás a jelen
Szerződés aláírásától számított egy éven belül egyrészről a
Szövetséges és Társult Hatalmak területein, másrészről
Magyarország területén történik, sem azon az alapon, hogy
valaki ilyen termékeket és ipari készítményeket, vagy irodalmi
és művészeti műveket megszerzett vagy felhasznált; de ez a
rendelkezés nem alkalmazható, ha a jogosult félnek olyan
területen volt lakóhelye, ipari vagy kereskedelmi telepe,
amelyet az osztrák-magyar hadsereg a háború tartama alatt
megszállva tartott.
Ez a cikk nem alkalmazható egyrészről az
Északamerikai Egyesült Államok és másrészről Magyarország
egymásközötti viszonyában.
245. Cikk. Ipari tulajdonjogok
gyakorlatbavételének vagy irodalmi és művészeti művek
sokszorosításának engedélyezésére vonatkozó szerződéseket,
amelyeket a Szövetséges és Társult Hatalmak állampolgárai,
vagy területükön lakó vagy ott ipart űző személyek egyrészről,
másrészről pedig a volt Magyar Királyság állampolgárai a
hadiállapot kezdete előtt kötöttek, attól az időponttól
kezdve, amikor a volt Osztrák-Magyar Monarchia és az illető
Szövetséges és Társult Hatalom közt a hadiállapot
megkezdődött, megszünteknek kell tekinteni. Mindezekben az
esetekben azonban az ilyfajta szerződések alapján eredetileg
jogosult személy a jelen Szerződés életbelépésétől számított
hat hónapon belül a jog tulajdonosától új engedély megadását
követelheti; ennek feltételeit, ha a felek közt megegyezés nem
jön létre, annak az országnak illetékes bírósága állapítja
meg, amelynek joga az eredeti jogszerzésre irányadó volt,
kivéve oly engedélyek eseteit, amelyekre vonatkozó jog
szerzésére a volt Magyar Királyság joga volt az irányadó;
ebben az esetben a feltételeket a jelen rész VI. címében
meghatározott Vegyes Döntőbíróság állapítja meg. A Bíróság
egyes esetekben megállapíthatja a háború alatti használás
méltányosnak vélt ellenértékét is.
Azokat a használati engedélyeket, amelyek ipari,
irodalmi vagy művészeti tulajdonjogokra nézve valamely
Szövetséges és Társult Hatalom háborús kivételes törvényei
értelmében adattak, nem érintheti már a háború előtti időből
származó ilyen engedélynek meghosszabbítása; azok érvényesek
és teljesen joghatályosak maradnak és ha valamely ilyen
engedély ugyanazon személy javára adatott, aki a háború előtt
kötött szerződés értelmében eredetileg is jogosult volt, az új
engedélyt úgy kell tekinteni, mint amely a régi helyébe
lépett.
Ha azoknak a személyeknek tulajdonjoga alapján,
akiket a 232. Cikk b) pontja felsorol, ipari
tulajdonjog gyakorlatbavételére, vagy irodalmi, színművészeti
vagy művészeti mű sokszorosítására vagy előadására
vonatkozólag a háború előtt kötött szerződés vagy nyert
engedély értelmében a háború alatt fizetéseket teljesítettek,
ezeket az összegeket ugyanarra a célra kell fordítani, mint a
jelen Szerződés értelmében ezeknek a személyeknek egyéb
tartozását vagy követelését.
Ez a cikk nem alkalmazható egyrészről az
Északamerikai Egyesült Államok és másrészről Magyarország
egymásközötti viszonyában.
VIII. CÍM
Az átcsatolt területekre vonatkozó különleges rendelkezések
246. Cikk. Azok közül a természetes és
jogi személyek közül, akik, illetőleg amelyek azelőtt
hozzátartozói voltak a volt Magyar Királyságnak, beleértve
Bosznia Hercegovinát is, mindazok, akik, illetőleg amelyek a
jelen Szerződés alapján jogérvényesen valamelyik Szövetséges
és Társult Hatalom állampolgárságát nyerik el, az alább
következő rendelkezésekben mint "a volt Magyar Királyság
állampolgárai", a többiek pedig mint "magyar állampolgárok"
jelöltetnek meg.
247. Cikk. A jelen Szerződés alapján
Magyarországtól elszakított területek lakói, tekintet nélkül
ezeknek a területeknek elszakítására és állampolgárságuknak
ebből előálló megváltozására, Magyarországon teljes és egész
élvezetében maradnak mindazoknak az ipari, irodalmi és
művészeti tulajdonjogoknak, amelyeknek az elszakítás
időpontjában fennálló törvények értelmében birtokosai
voltak.
248. Cikk. Azok a kérdések, amelyek a
volt Magyar Királyság állampolgáraira, valamint a magyar
állampolgárokra, jogaikra, előjogaikra és javaikra vonatkoznak
és amelyekről nem szól sem a jelen Szerződés, sem az a
szerződés, amely bizonyos közvetlen vonatkozásokat fog
szabályozni azok között az Államok között, amely Államokhoz a
volt Osztrák-Magyar Monarchiának valamelyik területe
átcsatoltatott, vagy amelyek a Monarchia feldarabolásából
keletkeztek, az érdekelt Államok között - beleértve
Magyarországot - külön egyezmények tárgyai lesznek, önmagától
értetődvén, hogy ezek az egyezmények a jelen Szerződés
rendelkezéseivel semmiképen sem állhatnak ellentétben.
Ebből a célból megegyezés történt arra nézve,
hogy a jelen Szerződés életbelépésétől számított három hónapon
belül az érdekelt Hatalmak kiküldöttjei értekezletet fognak
tartani.
249. Cikk. A Magyar Kormány a volt Magyar
Királyság állampolgárait magyar területen fekvő javaik, jogaik
és érdekeik birtokába haladéktalanul visszahelyezi.
A tőkevagyonra kivetett adóknak és illetékeknek
azt az összegét, amelyet a volt Magyar Királyság
állampolgárainak javai, jogai és érdekei után 1918. évi
november hó 3-a óta szedtek be vagy emeltek fel, vagy amelyet
a jelen Szerződés rendelkezései értelmében leendő
visszaadásukig, vagy amennyiben olyan javakról és érdekekről
volna szó, amelyek háborús kivételes intézkedéseknek alávetve
nem voltak, a jelen Szerződés életbelépésétől számított három
hónapi határidő lejártáig esetleg még beszednének vagy
felemelnének, az igényjogosultaknak vissza kell fizetni.
A visszaadott javakat, jogokat és érdekeket
ugyanannak a személynek valamely egészen más vagyonával vagy
vállalatával kapcsolatban nem szabad semmiféle illetékekkel
sujtani attól az időponttól kezdve, amelyben az illető vagyont
Magyarországból kivitték, vagy a vállalat üzemét ott
beszüntették.
Abban az esetben, ha a Magyarországból kivitt
javak, jogok és érdekek után illetékeket bizonyos időre előre
fizettek volna, az előre fizetett illetékeknek a javak, jogok
és érdekek elvitele utáni időre eső részét az
igényjogosultaknak vissza kell téríteni.
A jelen Szerződés 231/d és 254. Cikkének
rendelkezései, amelyek a fizetések teljesítésénél figyelembe
jövő pénznemekre és átszámítási árfolyamra vonatkoznak,
alkalmazást nyernek a jelen cikk 1. bekezdésében említett
vagyon-visszatérítéseknek vonatkozó eseteiben is.
A volt Magyar Királyságban ennek a Királyságnak
állampolgárai részére alapított vagy létesített mindennemű
hagyományt, adományt, ösztöndíjat és alapítványt, amennyiben
azok Magyarország területén vannak Magyarország annak a
Szövetséges és Társult Hatalomnak, amelynek az illető
személyek jelenlegi állampolgárai, vagy amelynek
állampolgáraivá lesznek, a jelen Szerződés vagy a jelenlegi
ügyek rendezésére irányuló szerződések alapján, abban az
állapotban fogja rendelkezésére bocsátani, amelyben ezek az
alapítványok 1914. évi július hó 28-án voltak, tekintetbe véve
az alapítvány céljaira teljesített szabályszerű
fizetéseket.
Abban az esetben, ha olyan családi alapítványok
szabályzatai, amelyek ezentúl is a Magyar Állam kezelésében
maradnak, a javadalmak élvezetét a magyar állampolgárságtól
teszik függővé, a javadalom várományosai a nyugdíjra,
neveltetési járulékra, hozományra és más előnyökre vonatkozó
jogokat megtartják akkor is, ha a jelen Szerződés vagy a
jelenlegi ügyek rendezésére irányuló szerződések alapján
megszerezték vagy megszereznék azon Államok egyikének
állampolgárságát, amelyekhez a volt Magyar Királyság
területének valamely részét az említett szerződések
átcsatolták vagy át fogják csatolni.
Abban az esetben, ha oly család kihalásával,
amelynek érdekében ilyen alapítványt létesítettek, az alapok a
Magyar Államra vagy a Magyar Állam valamely intézményére
szállanának, az örökösödési jog arra az Államra fog szállani,
amelyhez az utolsó javadalmazott tartozott.
250. Cikk. A 232. Cikk és a IV. címhez
tartozó Függelék rendelkezéseinek figyelmen kívül hagyásával a
magyar állampolgároknak vagy a magyar állampolgárok által
ellenőrzött társaságoknak a volt Osztrák-Magyar Monarchia
területein fekvő javai, jogai és érdekei nem esnek az említett
rendelkezésekben megszabott lefoglalás vagy felszámolás
alá.
Ezek a javak, jogok és érdekek a jogosultaknak -
minden ilynemű rendszabálytól vagy a kisajátításra,
kényszerkezelésre vagy zár alá vételre vonatkozólag 1918. évi
november hó 3-ától a jelen Szerződés életbelépéseig alkotott
bármily más rendelkezéstől mentesen - fognak visszaadatni. Az
említett javak, jogok és érdekek abban az állapotban fognak
visszaadatni, amelyben azok a szóbanlevő rendszabályok
alkalmazása előtt voltak.
Azokat a felszólalásokat, amelyeket magyar
állampolgárok a jelen cikk alapján esetleg elő fognak
terjeszteni, a 239. Cikkben említett Vegyes Döntőbíróság fogja
elbírálni.
A jelen cikkben érintett javak, jogok és érdekek
közé nem tartoznak azok a javak, amelyek a IX. rész (Pénzügyi
rendelkezések) 191. Cikke alá esnek.
A VIII. rész (Jóvátétel) I. címéhez tartozó III.
Függelékben a magyar állampolgároknak hajókra vonatkozó
tulajdonjogaira nézve foglalt rendelkezéseket a jelen cikk
semmiképen sem érinti.
251. Cikk. A tengeri úton szállítandó
áruk eladására vonatkozólag 1917. évi január hó 1-je előtt
egyrészről a volt Magyar Királyság állampolgárai és másrészről
a volt Osztrák-Magyar Monarchiának, Magyarországnak,
Bosznia-Hercegovinának közigazgatási hatóságai vagy magyar
állampolgárok között kötött minden szerződés hatályát veszti,
kivéve azokat, amelyek oly tartozásokra és más pénzbeli
kötelezettségekre vonatkoznak, amelyek azokban a
szerződésekben megjelölt valamely műveletből vagy fizetésből
származnak. Minden egyéb szerződés, amelyet ugyanezek a
szerződő felek 1918. évi november hó 1-je előtt kötöttek, s
amelyek eddig az időpontig érvényben voltak, hatályban
maradnak.
252. Cikk. Az átcsatolt területeken az
elévülési, kizáró és perindítási határidők tekintetében a 235.
és 236. Cikkeknek idevágó rendelkezései nyernek alkalmazást,
oly módosítással, hogy "a háború kezdete" kifejezés helyébe a
következő kifejezés lép: "a Szövetséges és Társult Hatalmak
mindegyike által közigazgatásilag meghatározandó az az
időpont, amelyben a szerződő felek között az érintkezés
tényleg vagy jogilag lehetetlenné vált"; továbbá, hogy ezt a
kifejezést: "háború tartama" a következő kifejezéssel kell
helyettesíteni: "a fentebb körülírt időpont és a jelen
Szerződés életbelépése között levő időtartam".
253. Cikk. Magyarország kötelezi magát
arra, hogy semmiképen sem akadályozza meg, hogy a volt
Osztrák-Magyar Monarchia törvényei szerint alapított valamely
oly társaságnak, amelyben a Szövetséges és Társult Hatalmak
állampolgárai érdekelve vannak, javai, jogai és érdekei
bármely más Hatalom törvényei szerint alapított valamely
társaságra átruháztassanak; továbbá, hogy megkönnyíti
mindazokat az intézkedéseket, amelyek az átruházás
keresztülviteléhez szükségesek és a tőle esetleg kívánt
támogatást megadja avégből, hogy a Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárai vagy oly társaságok, amelyekben azok
érdekelve vannak, Magyarországon vagy az átcsatolt területeken
levő javaikat, jogaikat és érdekeiket
visszaszerezhessék.
254. Cikk. A 231. Cikk d)
pontjának kivételével, a III. cím nem nyer alkalmazást
olyan tartozásokra, amelyek magyar állampolgárok és a volt
Magyar Királyság állampolgárai között jöttek létre.
Az újonnan alakult Államok számára a 231. Cikk
d) pontjában foglalt különleges rendelkezések
fenntartásával, a jelen cikk 1. bekezdésében említett
tartozásokat olyan pénznemben kell fizetni, amely a fizetés
időpontjában törvényes fizetési eszköz abban az Államban,
amelynek a volt Magyar Királyság állampolgára polgárává lett.
Ilyen tartozáskiegyenlítésnél a genfi tőzsdének az 1918. évi
november hó 1-jét megelőző két hónapban jegyzett átlagos
árfolyamát kell, mint átszámítási árfolyamot alkalmazni.
255. Cikk. Azoknak a
biztosító-társaságoknak, amelyeknek székhelye olyan területen
volt, amely azelőtt a volt Osztrák-Magyar Monarchiának részét
alkotta, jogukban áll a jelen Szerződés életbelépése után tíz
éven át működésüket magyar területen tovább folytatni anélkül,
hogy hovatartozásuknak megváltozása azt a jogi helyzetet,
amelyben azelőtt voltak, bármiképen is befolyásolná.
A jelzett idő alatt, az említett társaságok
ügyleteit Magyarország nem vetheti magasabb illeték vagy teher
alá, mint aminőket a hazai társaságok üzleteire kiró.
Tulajdonukat nem lehet korlátozni olyan rendelkezésekkel,
amelyeket hasonló módon a belföldi biztosító-társaságok
javaira, jogaira és érdekeire is nem alkalmaznak; ilyen
rendelkezések alkalmazása esetében megfelelő kártérítést kell
fizetni.
A jelen rendelkezések csak annyiban
alkalmazhatók, amennyiben viszont azoknak a magyar
biztosító-társaságoknak, amelyek üzleti tevékenységüket
azelőtt az átcsatolt területeken gyakorolták, ugyanaz a jog
biztosíttatik, hogy tevékenységüket az említett területeken
akkor is gyakorolhatják, ha székhelyük ezeken a területeken
kívül esett.
Az említett tízévi határidő lejárta után a
jelzett biztosító-társaságok, amelyek a Szövetséges és Társult
Hatalmak valamelyikéhez tartoznak, a jelen Szerződés 211.
Cikkében megállapított elbánást élvezik.
A jelen cikk rendelkezései a szövetkezetekre is
alkalmazást nyernek, feltéve, hogy az e társaságokra vonatkozó
törvényes szabályok tagjaiknak tényleges felelősségét
megállapítják az említett társaságok működési körébe tartozó
minden művelet és szerződés tekintetében.
256. Cikk. Azoknak a javaknak elosztását,
amelyek olyan összességeknek vagy olyan erkölcsi
köztestületeknek birtokai, amelyek tevékenységüket a jelen
Szerződéssel feldarabolt területeken gyakoroltak, külön
egyezmények fogják szabályozni.
257. Cikk. Azok az Államok, amelyekhez a
volt Osztrák-Magyar Monarchiából területek csatoltattak, vagy
amelyek a Monarchia feldarabolásából keletkeztek, elismerik
mindazokat az ipari, irodalmi és művészeti tulajdonjogokat,
amelyek ezeken a területeken fennhatóságuk alá jutásuk
időpontjában érvényben voltak, vagy a jelen Szerződés 241.
Cikkének alkalmazásával hatályba helyeztettek vagy
visszaállíttattak. Ezek a jogok annyi ideig maradnak
érvényben, amennyi azokat a volt Osztrák-Magyar Monarchia
törvényei szerint megillette.
Külön egyezmény fogja szabályozni az ipari,
irodalmi és művészeti tulajdon hatósági intézésével összefüggő
levéltárakra, lajstromokra és tervekre vonatkozó minden
kérdést, úgyszintén ezeknek netáni átadását vagy közlését a
volt Osztrák-Magyar Monarchia hivatalai részéről az újonnan
alakult Államok hivatalai vagy azoknak az Államoknak hivatalai
számára, amelyek a nevezett Monarchiából területeket
kaptak.
258. Cikk. A jelen Szerződés egyéb
rendelkezéseinek sérelme nélkül a Magyar Kormány kötelezi
magát, hogy minden Hatalomnak, amelyhez a volt Osztrák-Magyar
Monarchiából területek csatoltattak, vagy amely a Monarchia
feldarabolásából keletkezett, a maga részéről átadja a volt
Osztrák-Magyar Monarchia Kormányai vagy hatóságai, vagy az
ellenőrzésük alatt működő nyilvános vagy magánszervezetek
által felhatalmazott tartalékoknak azt a hányadát, amely az
illető területeken társadalmi és állami biztosítások
működésének céljaira szánva volt.
Azok a Hatalmak, amelyeknek ezek az alapok
átadatnak, kötelesek azokat ezekből a biztosításokból eredő
kötelezettségek teljesítésére fordítani.
Az átadás feltételeit a Magyar Kormány és az
érdekelt Kormányok között kötendő külön egyezmények fogják
szabályozni.
Ha ezek a külön egyezmények az előbbi
bekezdésnek megfelelően a jelen Szerződés életbelépésétől
számított három hónapon belül nem köttetnének meg, az átadás
feltételei minden egyes esetben öttagú bizottság elé
terjesztendők, amelynek egy tagját a Magyar Kormány, egyikét a
másik érdekelt Kormány, három tagját pedig a Nemzetközi
Munkahivatal Igazgatótanácsa más Államok polgárai közül nevezi
ki. Ez a bizottság megalakulásától számított három hónapon
belül szavazattöbbséggel elfogadott javaslatokat fog a
Nemzetek Szövetségének Tanácsa elé terjeszteni; a Tanács
határozatait Magyarország és a másik érdekelt Állam nyomban
végérvényeseknek köteles tekinteni.
259. Cikk. A jelen címnek azok a
rendelkezései, amelyek Magyarország vagy a magyar
állampolgárok és a volt Magyar Királyság állampolgárai közti
viszonyra vonatkoznak, alkalmazást nyernek ugyanilyen
természetű viszonyokra Magyarország vagy a magyar
állampolgárok és a volt Osztrák Birodalom állampolgárai között
is, ez utóbbiakat az Ausztriával kötött békeszerződés 263.
Cikke értelmében véve.
Viszont a most említett szerződés X. része VIII.
címének rendelkezései, amelyek az Ausztria vagy az osztrák
állampolgárok és a volt Osztrák Birodalom állampolgárai közti
viszonyra vonatkoznak, alkalmazást nyernek az ugyanilyen
természetű viszonyokra az Ausztria vagy az osztrák
állampolgárok és a volt Magyar Királyság állampolgárai között
is, ez utóbbiakat a jelen Szerződés 246. Cikke értelmében
véve.
XI. RÉSZ
Légi közlekedés
260. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak kötelékébe tartozó légi járóművek Magyarország
területén teljesen szabadon repülhetnek és leszállhatnak és
általában véve ugyanazokat a kedvezményeket élvezik, mint a
magyar légi járóművek, különösen veszély esetében.
261. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak kötelékébe tartozó és bármely idegen országba haladó
légi járóművek jogosultak Magyarország területén leszállás
nélkül átrepülni, feltéve, hogy betartják azokat a
szabályokat, amelyeket Magyarország esetleg megállapít és
amelyek egyaránt alkalmazást nyernek mind Magyarország, mind a
Szövetséges és Társult Országok légi járóműveire.
262. Cikk. Azok a nyilvános repülőterek,
amelyek Magyarországon a hazai belforgalom céljaira
szolgálnak, a Szövetséges és Társult Hatalmak légi
járóműveinek is rendelkezésre állanak; ezek a járóművek
mindennemű illeték tekintetében, ideértve a leszállási és
kezelési illetékeket, a magyar légi járóművekkel egyenlő
elbánásban fognak részesülni.
263. Cikk. A jelen rendelkezések sérelme
nélkül a 260., 261. és 262. Cikkekben meghatározott repülési,
átrepülési és leszállási jog korlátozva lehet olyan
szabályokkal, amelyeket Magyarország szükségesnek tart
életbeléptetni; természetesen ezek a szabályok minden
különbség nélkül alkalmazást fognak nyerni mind a magyar légi
járóművekre, mind a Szövetséges és Társult Országok légi
járóműveire.
264. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak bármelyike részéről az állampolgárságra és a légi
közlekedésre nézve kiállított vagy érvényeseknek elismert
bizonyítványokat, képesítési okleveleket és engedélyeket
Magyarországon érvényeseknek és ugyanolyan értékűeknek fogják
elismerni, mint a Magyarországon kiállított bizonyítványokat,
okleveleket és engedélyeket.
265. Cikk. A belföldi kereskedelmi légi
forgalomban a Szövetséges és Társult Hatalmak kötelékébe
tartozó légi járóművek Magyarországon a legnagyobb kedvezményt
élvező nemzettel egyenlő elbánásban részesülnek.
266. Cikk. Magyarország kötelezi magát
arra, hogy olyan rendelkezéseket léptet életbe, amelyek
alkalmasak annak biztosítására, hogy a területe fölött repülő
minden magyar légi járómű alkalmazkodni fog azokhoz a
szabályokhoz, amelyeket a világítójelek és jelzések, a
légtérre vonatkozó szabályok, továbbá a repülőterek fölött
vagy azok közelében való forgalom tárgyában a Szövetséges és
Társult Hatalmak között a légi közlekedésre vonatkozólag
kötött egyezmény megállapított.
267. Cikk. Az előző rendelkezésekben
megszabott kötelezettségek az 1923. évi januárius hó 1.
napjáig maradnak érvényben, hacsak Magyarországot a Nemzetek
Szövetségébe előbb fel nem veszik, vagy a Szövetséges és
Társult Hatalmak Magyarországot előbb fel nem hatalmazzák
arra, hogy az említett Hatalmak között a légi közlekedésre
vonatkozólag kötött egyezményhez csatlakozhasson.
XII. RÉSZ
Kikötők, vízi utak és vasutak
I. CÍM
Általános rendelkezések
268. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy a nemzetközi átmenő forgalomra legalkalmasabb utakon,
nevezetesen vasúton, hajózható vízi utakon vagy csatornákon
szabad átmenetet engedélyez területén keresztül bármelyik
szomszédos vagy nem szomszédos Szövetséges és Társult Hatalom
területéről származó vagy oda irányított személyek, áruk,
hajók, vasúti kocsik és a posta számára.
A személyek, áruk, hajók, vasúti kocsik és a
posta semmiféle átmeneti illetéknek, sem pedig szükségtelen
késedelemnek vagy korlátozásnak nem vethetők alá és
Magyarországon a belföldiekkel azonos elbánásra lesz joguk,
különösen az illetékek és könnyítések tekintetében, valamint
minden más tekintetben is.
Az átmeneti áruk mentesek mindennemű vámtól vagy
más hasonló illetékektől.
Az átmenő forgalmat terhelő minden illetéknek
vagy díjnak a forgalom feltételeihez mérten méltányosnak kell
lennie. Semmiféle illeték, könnyítés vagy korlátozás sem
közvetlenül, sem közvetve nem függhet attól, hogy a teljes
útvonal valamely részén igénybe vett vagy igénybe veendő
hajónak vagy más szállítóeszköznek ki a tulajdonosa vagy
milyen a nemzetisége.
269. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy nem létesít és nem tart fenn ellenőrzést a területén
átutazó kivándorlókra vonatkozólag az oda- és visszafelé
irányuló átmenetben a szállító közlekedési vállalatokkal
szemben, kivéve az annak megállapítása végett szükséges
rendszabályokat, hogy az utasok valóban átutaznak-e; a
szállításnál érdekelt semmiféle hajózási társaságnak, sem
bármely más szervezetnek, társulatnak vagy magánszemélynek nem
engedheti meg, hogy ebből a célból szervezett igazgatási
szolgálatban részt vegyenek, sem azt, hogy arra közvetlenül
vagy közvetve befolyást gyakoroljanak.
270. Cikk. Magyarország lemond arról,
hogy megkülönböztetést tegyen, vagy akár közvetlen, akár
közvetett előnyöket nyujtson a területére való bevitelben vagy
a területéről való kivitelben vámok, illetékek és tilalmak,
valamint - a jelen Szerződésben foglalt különös rendelkezések
fenntartásával - a területére utazó személyeknél és odarendelt
áruknál, továbbá a területéről utazó személyeknél és onnan
származó áruknál a menet- és szállítási díjak és szállítási
feltételek tekintetében akár a be- vagy kilépés határpontja,
akár a használt szállítóeszközök (ideértve a légi járóműveket)
mineműsége, tulajdonosa vagy lobogója, akár a hajó, vasúti
kocsi, légi járómű vagy más szállítóeszköz eredeti vagy
közbeeső kiindulási pontja, végső vagy közbenső rendeltetési
helye, a megtett út vagy az átrakodás helye alapján, vagy azon
az alapon, hogy az árukat közvetlenül valamely magyar kikötőn
vagy közvetve valamely külföldi kikötőn át hozták be vagy
vitték ki, akár pedig azon az alapon, hogy az áruk behozatala
vagy kivitele a földön vagy légi úton történik-e.
Különösen lemond Magyarország arról, hogy
bármelyik Szövetséges és Társult Hatalom kikötőinek és
hajóinak hátrányára Magyarországnak vagy valamely más
Hatalomnak kikötőin át, vagy azoknak hajóival eszközölt ki-
vagy bevitelben valamilyen pótdíjat (surtaxe), közvetlen vagy
közvetett jutalmazást (prémiumot) léptessen életbe, különösen
összetett (kombinált) díjszabás alakjában; vagy hogy
valamelyik Szövetséges és Társult Hatalom kikötőjén átmenő,
vagy hajóit használó személyeket vagy árukat olyan
alakiságokra vagy késedelmeskedésre kötelezzen, amelyeknek
ezeknél a személyeknél és ezeknél az áruknál nem volna helyük,
ha magyar kikötőn, vagy valamely más Hatalom kikötőjén át
mennének, vagy ha magyar hajót vagy valamely más Hatalom
hajóját használnák.
271. Cikk. Igazgatási és műszaki
tekintetben minden célszerű intézkedést meg kell tenni a
végből, hogy Magyarország határán az áruk átmenete lehetőleg
megrövidíttessék és arra való különbség nélkül, vajjon a
Szövetséges és Társult Hatalmak területéről származó vagy oda
irányított, vagy ezekről a területekről érkező vagy odamenő
átfutó árukról van-e szó, ezeknek az áruknak az említett
határtól való továbbítása és szállítása biztosítva legyen
ugyanolyan anyagi feltételek mellett, - különösen a gyorsaság
és a szállítás gondossága tekintetében - mint amelyek a magyar
területen hasonló feltételek mellett szállított hasonló nemű
árukra irányadók.
Különösen gyorsan és rendszeresen kell történnie
a romlandó áruk szállításának és a vámkezelésnek úgy kell
végbemennie, hogy az áruk közvetlen továbbszállítása a
legközelebbi csatlakozó vonatokkal megtörténhessék.
272. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak tengeri kikötői élvezni fogják mindazokat a
kedvezményeket és mérsékelt díjszabásokat, amelyek
Magyarország vasúti vonalain és hajózási útain bármely más
Hatalom kikötője javára biztosítva vannak.
273. Cikk. Magyarország nem tagadhatja
meg részvételét azokban a díjszabásokban vagy
díjszabásösszetételekben (díjszabás-kombinációkban),
amelyeknek tárgya valamely Szövetséges és Társult Hatalom
kikötői részére olyan kedvezmények biztosítása, amelyeket
Magyarország valamely más Hatalom kikötője részére netalán
engedélyezni fog.
II. CÍM
Hajózás
I. FEJEZET
A hajózás szabadsága
274. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak állampolgárai, úgyszintén javaik és hajóik
Magyarország összes kikötőiben és belhajózási útain minden
tekintetben ugyanolyan elbánásban fognak részesülni, mint a
magyar állampolgárok, javak és hajók.
Nevezetesen bármelyik Szövetséges és Társult
Hatalom hajóinak joguk lesz Magyarország területén levő, s a
magyar hajók számára nyitva álló összes kikötőkbe vagy
helyekre, vagy onnan mindenféle árukat és utasokat nem
súlyosabb feltételek mellett szállítani, mint amelyek a
belföldi hajókra nézve irányadók; a belföldi hajókkal egyenlő
elbánásban fognak továbbá részesülni mindennemű kedvezmények,
úgyszintén a kikötői és rakparti illetékek tekintetében,
ideértve a könnyítéseket a veszteglésnél, be- és kirakodásnál,
a tonnage-, rakpart-, kalauz-, világító-, vesztegzár- és
minden más hasonló díjakat és illetékeket, amelyeket a
Kormány, közhivatalnokok, magánosok, testületek vagy bármiféle
intézetek nevében és javára szednek.
Abban az esetben, ha Magyarország bármelyik
Szövetséges és Társult Hatalomnak vagy akármely más külföldi
Hatalomnak kedvezményes elbánást biztosítana, ennek hatálya
haladéktalanul és feltétlenül kiterjed az összes Szövetséges
és Társult Hatalmakra.
A személyek és hajók forgalma nem esik más
korlátozás alá, mint ami a vámokra, a rendészetre, az
egészségügyi szabályzatra, a ki- vagy bevándorlásra, valamint
az áruk be- vagy kivitelének tilalmára vonatkozó
rendelkezésekből következik. Ezeknek a rendelkezéseknek
méltányosaknak és egységeseknek kell lenniök és nem szabad a
forgalmat szükségtelenül akadályozniok.
II. FEJEZET
A Dunára vonatkozó rendelkezések
1. Közös szabályok a nemzetközieknek nyilvánított vízhálózatokra
275. Cikk. A Duna Ulmtól kezdve
nemzetközinek nyilváníttatik; ennek a vízhálózatnak minden
hajózható része, amely egynél több Állam részére a tengerhez
természetes kijáratként szolgál egyik hajóból a másikba való
átrakodással vagy anélkül, úgyszintén azok az oldalcsatornák
és vízmedrek, amelyek akár az említett vízhálózat természettől
fogva hajózható szakaszainak megkettőzésére vagy
megjavítására, akár ugyanazon víziút természettől hajózható
két szakaszának összekötésére szolgálnak.
A parti Államok között létesült megegyezéssel a
nemzetközi igazgatás az említett vízhálózat minden olyan
részére is kiterjeszthető, amelyet az általános meghatározás
nem foglal magában.
276. Cikk. Az előbbi cikkben
nemzetközieknek nyilvánított utakon az összes Hatalmak
állampolgárai, javai és lobogói teljesen egyenlő elbánásban
fognak részesülni akként, hogy e Hatalmak bármelyikének
állampolgárai, javai és lobogója hátrányára semmiféle
megkülönböztetést sem szabad tenni köztük és magának a parti
Államnak vagy annak az Államnak polgárai, javai és lobogója
között, amelynek állampolgárai, javai és lobogója a legtöbb
kedvezményt élvezik.
277. Cikk. A magyar hajók a személy- és
áruforgalmat rendes járatokkal valamelyik Szövetséges és
Társult Hatalom kikötői között csak ennek különös
felhatalmazása alapján bonyolíthatják le.
278. Cikk. A folyam különböző szakaszai
szerint változó illetékek szedhetők azoktól a hajóktól,
amelyek a hajózható utat vagy hozzájáróit használják, hacsak
valamely fennálló egyezmény ellenkező szabályt nem tartalmaz.
Ezeknek az illetékeknek az a kizárólagos rendeltetésük, hogy a
folyam és hozzájárói hajózhatóságának fenntartásával és
javításával járó költségek méltányos módon fedezhetők
legyenek, vagy a hajózás érdekében tett kiadások
megtérüljenek. A díjszabást ezek szerint a kiadások szerint
kell kiszámítani és a kikötőkben ki kell függeszteni. Ezeket a
díjakat akként kell megállapítani, hogy a rakomány részletes
megvizsgálása ne legyen szükséges, hacsak csempészet vagy
kihágás gyanúja nem merül fel.
279. Cikk. Az utasok, hajók és áruk
átmenő forgalma az I. címben megállapított általános
rendelkezések szerint történik.
Ha valamely nemzetközi folyam mindkét partja
ugyanahhoz az Államhoz tartozik, az átmenő árukat vámzár vagy
vámtisztviselők felügyelete alá lehet helyezni. Ha a folyam
alkotja a határt, az átmenő áruk és utasok mentesek minden
vámvizsgálattól; az áruk be- és kirakása, valamint az utasok
be- és kiszállása csak a parti Államtól kijelölt kikötőkben
történhetik.
280. Cikk. Az említett hajózható víziutak
folyamán, valamint a torkolatban semmiféle más illetéket nem
lehet szedni, mint amit a jelen rész megállapít.
Ez a rendelkezés nem akadályozza a parti
Államokat vámok, helyi- és fogyasztási adó kivetésében,
nemkülönben olyan méltányos és egységes illetékek
megállapításában, amelyeket darúk, emelők, rakpartok, raktárak
és más hasonló berendezések használatáért általános díjszabás
szerint a kikötőben szednek.
281. Cikk. Valamely hajózható vízhálózat
nemzetközi részének fenntartási és javítási munkálatait ellátó
különös szervezet hiányában minden parti Állam köteles -
megfelelő mértékben - a szükséges rendelkezéseket megtenni a
hajózás akadályainak és veszélyeinek elhárítása és a hajózás
jó állapotban tartásának biztosítása végett.
Ha valamely Állam elmulasztja ennek a
kötelezettségének, teljesítését, a parti Államok vagy a
Nemzetközi Bizottságban képviselt Államok bármelyike a
Nemzetek Szövetségétől erre a célra felállított bírósághoz
fordulhat.
282. Cikk. Ugyanígy kell eljárni abban az
esetben, ha valamelyik parti Állam a nemzetközi folyamrész
hajózására káros természetű munkálatokba fog. Az előbbi
cikkben említett bíróság elrendelheti ezeknek a munkálatoknak
felfüggesztését vagy beszüntetését, de határozataiban
figyelembe kell vennie az öntözésre, a vízierőre, a halászatra
és más nemzeti érdekekre vonatkozó jogokat, amelyek az összes
parti Államok vagy a Nemzetközi Bizottságban képviselt összes
Államok hozzájárulásával a hajózás érdekeivel szemben előnyben
részesülnek.
A Nemzetek Szövetségének bíróságához intézett
fellebbezésnek nincs halasztó hatálya.
283. Cikk. A fenti 276. és 278-282.
Cikkekben foglalt szabályokat a Szövetséges és Társult
Hatalmak által megállapított és a Nemzetek Szövetsége részéről
jóváhagyott általános egyezmény fogja helyettesíteni azokra a
hajózható utakra vonatkozólag, amelyeknek nemzetközi jellegét
az említett egyezmény elismeri. Ez az egyezmény alkalmazható
lesz különösen a Duna fentemlített egész vízhálózatára vagy
annak valamely részére, úgyszintén ennek a vízhálózatnak egyéb
olyan alkotórészeire, amelyek általános meghatározással oda
vonhatók.
A 314. Cikk értelmében Magyarország kötelezi
magát, hogy az említett általános egyezményhez
csatlakozik.
284. Cikk. Legkésőbb három hónap alatt a
neki szóló felszólítás vétele után Magyarország az érdekelt
Szövetséges és Társult Hatalmaknak átengedi azoknak a
vontatógőzösöknek és uszályhajóknak egy részét, amelyek
megtérítés és jóvátétel címén történő anyaglevonás után a 275.
Cikkben említett vízhálózatok kikötőiben maradnak bejegyezve.
Ugyancsak átengedi Magyarország ezeknek a hálózatoknak
kihasználásához az érdekelt Szövetséges és Társult Hatalmaknak
szükséges mindenféle anyagot is.
A vontatógőzösök és uszályhajók számát és az
átengedett anyag mennyiségét, valamint azoknak elosztását az
Északamerikai Egyesült Államoktól kijelölt egy vagy több
döntőbíró határozza meg, figyelemmel az érdekelt felek jogos
igényeire és különösen a háborút megelőző öt év hajózási
forgalma alapján.
Az összes átengedett járóműveknek tartozékaikkal
és felszerelésükkel ellátva, jó állapotban, áruszállításra
alkalmasaknak és a legújabban készültek közé tartozóknak kell
lenniök.
Ha a jelen cikkben említett átengedések a
tulajdonjog átruházását tennék szükségessé, a döntőbíró vagy
döntőbírák az 1918. évi október hó 15-ki állapot alapján
meghatározzák a régi tulajdonosok jogait és a nekik fizetendő
kártérítés összegét, valamint minden egyes esetben a
kártalanítás eszközlésének módját. Ha a döntőbíró vagy
döntőbírák azt találják, hogy ez a kártalanítás egészben vagy
részben, közvetlenül vagy közvetve a jóvátételre kötelezett
Államokat illeti, úgy meghatározzák azt az összeget, amelyet
ezen az alapon az említett Államok javára kell írni.
Ami a Dunát illeti, ugyancsak az említett
döntőbíró vagy döntőbírák elé tartoznak mindazok a kérdések,
amelyek a tulajdonjog vagy nemzetiségük miatt az Államok
között vitássá válható hajók végleges elosztására és ennek az
elosztásnak módozataira vonatkoznak.
A végleges elosztásig az Északamerikai
Egyesült Államok, a Brit Birodalom, Franciaország és
Olaszország képviselőiből alakult Bizottság nyer
felhatalmazást ezeknek a hajóknak ellenőrzésére. Ez a
Bizottság egyelőre megteszi a szükséges intézkedéseket
avégből, hogy ezeknek a hajóknak üzemben tartását közérdekből
valamilyen helyi szervezet útján biztosítsa, vagy ha ezt nem
teszi, az üzemvezetést maga veszi át, mindazonáltal anélkül,
hogy a végleges elosztásnak elébe vágna.
Ez az ideiglenes üzemvezetés lehetőleg
kereskedelmi alapon történjék és az említett Bizottságnak a
hajók bérbeadásából eredő tiszta bevételét a Jóvátételi
Bizottságtól meghatározott módon kell felhasználni.
2. A Dunára vonatkozó különös szabályok
285. Cikk. Az Európai Dunabizottságnak
újból az a hatásköre lesz, amely a háború előtt megillette.
Egyelőre azonban csak Nagybritannia, Franciaország,
Olaszország és Románia képviselői lesznek tagjai ennek a
Bizottságnak.
286. Cikk. Attól a ponttól, ahol az
Európai Bizottság hatásköre megszűnik, a Dunának a 275.
Cikkben megjelölt hálózata Nemzetközi Bizottság igazgatása alá
jut, amely alakul:
a német parti Államok 2 képviselőjéből;
a többi összes parti Államok 1-1
képviselőjéből;
mindazoknak a nem parti Államoknak 1-1
képviselőjéből, amelyek a jövőben az Európai Dunabizottságban
képviseltetik magukat.
Ha a jelen Szerződés életbelépésének időpontjába
az említett képviselők közül egyiket vagy másikat még nem is
lehetett kijelölni, a Bizottság határozatai erre való tekintet
nélkül érvényesek lesznek.
287. Cikk. Az előbbi cikkben említett
Nemzetközi Bizottság a jelen Szerződés életbelépése után
mielőbb összeül és ideiglenesen átveszi a folyam igazgatását a
276. és 278-282. Cikkekben foglalt rendelkezések szerint
addig, amíg a Szövetséges és Társult Hatalmaktól kijelölt
Hatalmak a Dunára vonatkozólag végleges szabályzatot
alkotnak.
Ez a Nemzetközi Bizottság határozatait
szótöbbséggel hozza. A megbízottak illetményeit saját országuk
határozza meg és fizeti.
Egyelőre mindazt a költségtöbbletet, ami a
Nemzetközi Bizottság működésével járó kiadásoknál hiányképen
felmerül, a Bizottságban képviselt Államok egyenlő arányban
viselik.
A Bizottság feladata lesz különösen a
kalauzképesítések elnyerésének és a kalauzdíjaknak
szabályozása, valamint a kalauzszolgálat ellenőrzése.
288. Cikk. Magyarország kötelezi magát
annak a szabályzatnak elismerésére, amelyet a Szövetséges és
Társult Hatalmaktól kijelölt Hatalmak értekezlete meg fog
állapítani; ez az értekezlet, amelyen Magyarország képviselői
jelen lehetnek, a jelen Szerződés életbelépésétől számított
egy év alatt ül össze.
Addig, amíg a Dunára nézve végleges szabályzat
létesül, a 286. Cikkben említett Nemzetközi Bizottság
ideiglenesen ellenőrzi annak a felszerelésnek, azoknak az
épületeknek és berendezéseknek igénybevételét, amelyek a
Dunának Turn-Szeverin és Moldava között fekvő szakaszán
végzett munkálatok kivitelére és fenntartására szolgálnak.
Ezeknek a felszereléseknek, épületeknek és berendezéseknek
végleges rendeltetését az előző bekezdésben említett
értekezlet állapítja meg. Magyarország kijelenti, hogy az
említett felszerelésekre, épületekre és berendezésekre
vonatkozó minden jogáról, igényéről és érdekéről lemond.
289. Cikk. Az 1878. évi július hó 13-án
Berlinben létrejött szerződés 57. Cikkében a Vaskapu
munkálatainak elvégzésére Ausztria-Magyarországnak adott és
általa Magyarországra ruházott megbízás hatályát veszti. A
folyam e részének igazgatására kijelölt Bizottság a jelen
Szerződés pénzügyi rendelkezéseinek sérelme nélkül határoz a
költségek elszámolása felől. A netalán szükségessé váló
illetékeket Magyarország semmi esetre sem szedheti.
290. Cikk. Abban az esetben, ha a
Cseh-Szlovák Állam, Szerb-Horvát-Szlovén Állam vagy Románia a
Nemzetközi Bizottság hozzájárulásával vagy megbízásából
szabályozási, javítási, duzzasztási vagy egyéb munkálatokat
végeztetnének a vízhálózatnak valamely határt alkotó
szakaszán, ezek az Államok az átellenes parton, valamint a
folyamágynak területükön kívül fekvő részén élvezni fogják
ezeknek a munkálatoknak tervezéséhez, végrehajtásához és
fenntartásához szükséges könnyítéseket.
291. Cikk. Az Európai Dunabizottsággal
szemben Magyarország köteles a teljes helyreállításra,
jóvátételre és kártalanításra a háború alatt a Bizottságot ért
károk miatt.
III. FEJEZET
Vízügyi rendelkezések
292. Cikk. Ha új határ megállapítása
következtében valamely Államban a vízrendezés (csatornázás,
elárasztás, öntözés, lecsapolás vagy hasonló teendők) más
Állam területén végzett munkálatoktól függ, vagy ha valamely
Állam területén - a háborút megelőző szokás alapján - olyan
vizeket vagy vízierőt használnak fel, amelynek eredete más
Állam területén van, egyéb rendelkezések hiányában az érdekelt
Államok között oly természetű megállapodást kell létesíteni,
amely mindegyikük érdekeit és szerzett jogait
biztosítja.
Ha valamely Államban helyi vagy
magánszükségletekre olyan villamosságot vagy vizeket
használnak fel, amelynek eredete valamely új határ
megállapítása folytán más Állam területén van, egyéb
rendelkezések hiányában az érdekelt Államok között oly
természetű megállapodást kell létesíteni, amely mindegyikük
érdekeit és szerzett jogait biztosítja. Ennek a
megállapodásnak létrejöttéig a központi villamossági állomások
és a vízellátásra szolgáló berendezések az 1918. évi november
hó 3-án érvényben volt feltételek és megállapodások szerint
kötelesek a szállítást folytatni.
Megegyezés hiányában az előbbi egyik vagy másik
bekezdésben említett esetben, a 293. Cikk rendelkezéseinek
fenntartásával, a Nemzetek Szövetségének Tanácsától kijelölt
döntőbíró határoz.
293. Cikk. A volt Magyar Királyságnak
Duna medencéjét, ide nem értve az Olt medencéjét, alkotó
területeire vonatkozólag a 292. Cikk alkalmazása céljából,
valamint az alább felsorolt jogosítványok gyakorlása végett,
az említett területek felett állami fennhatóságot gyakorló
Államok közös érdekében, Állandó Vízügyi Műszaki Bizottság
állíttatik fel, amelyben mindegyik területileg érdekelt
Államnak lesz egy képviselője s amelynek elnökét a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa nevezi ki.
Ez a Bizottság kezdeményezi a 292. Cikkben
említett megállapodásoknak kötését, ellenőrzi és sürgősség
esetében biztosítja végrehajtásukat, fenntartja és javítja,
különösen a fakiírtás és az újbóli fásítás tekintetében, a
vízügyi rendelkezések egységességét, valamint az azokra
vonatkozó szolgálatot, így a vízmérnöki és a vízállás
emelkedésének jelentésére vonatkozó szolgálatot. Tanulmányozza
a hajózással kapcsolatos kérdéseket azoknak a kérdéseknek
kivételével, amelyek a Felső-Dunára illetékes Hajózási
Bizottság hatáskörébe tartoznak s amelyekre vonatkozólag ehhez
a Bizottsághoz fordul; különösen figyelmet fordít a halászat
érdekeire. A Bizottság ezenkívül minden oly munkálattal vagy
tanulmánnyal foglalkozik s minden olyan szolgálatot létesít,
amelyet az érdekelt Államok egyhangú megállapodással rá
bíznak.
A Vízügyi Bizottság a jelen Szerződés
életbelépésétől számított három hónapi határidő alatt ül össze
s kidolgozza a jogosítványaira és működésére vonatkozó
szabályzatot, amelyet hozzájárulás végett az érdekelt Államok
elé terjeszt.
A jelen cikkben tárgyalt kérdések tekintetében
felmerült nézeteltérések oly módon nyernek szabályozást, a
mint azt a Nemzetek Szövetsége elrendeli.
III. CÍM
Vasutak
I. FEJEZET
Az átmenet szabadsága Magyarország részére az Adriai tengerhez
294. Cikk. Az Adriai-tengerhez a szabad
hozzájutás Magyarország részére engedélyeztetik és evégből
részére az átmenet szabadsága a volt Osztrák-Magyar
Monarchiától elszakított területeken és kikötőkön át
biztosíttatik.
Az átmenet szabadsága a 268. Cikkben
megállapított szabad átmenetnek felel meg mindaddig, amíg
ebben a tárgyban a Szövetséges és Társult Hatalmak általános
egyezményt kötnek, amikor is az új egyezmény rendelkezései
lépnek életbe.
Az érdekelt Államok vagy igazgatások között
létesítendő külön egyezmények határozzák meg a fent
biztosított jog gyakorlásának feltételeit, szabályozzák
különösen a kikötők és ottlevő szabad területek, valamint a
rendszerint odavezető vasúti vonalak használásának módját, a
nemzetközi (közös) szolgálatok és díjszabások létesítését,
ideértve a közvetlen menetjegyeket és fuvarleveleket, valamint
az 1890. évi október hó 14-én Bernben kelt egyezmény
rendelkezéseinek és a kiegészítő szabályoknak fenntartását
addig is, amíg azokat új egyezmény helyettesíti.
Az átmenet szabadsága kiterjed a postára, a
távírókra és a távbeszélőkre is.
II. FEJEZET
A nemzetközi szállításra vonatkozó rendelkezések
295. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak területéről származó és Magyarországba rendelt áruk,
úgyszintén Magyarországon átmenő azok az áruk, amelyek a
Szövetséges és Társult Hatalmak területéről származnak vagy
oda rendeltetnek, a magyar vasutakon a szedett díjak
(figyelembe véve az összes visszatérítéseket és
díjmérsékléseket) és könnyítések tekintetében, valamint minden
más tekintetben jogérvényesen abban a legkedvezőbb elbánásban
részesülnek, amely a magyar vonalak bármelyikén, akár a
belforgalomban, akár a kivitelben, behozatalban vagy
átvitelben ugyanolyan nemü árukra azonos szállítási feltételek
mellett, különös tekintettel a megtett út hosszúságára,
alkalmazást nyer. A Szövetséges és Társult Hatalmak közül
egynek vagy többnek kívánságára ugyanez a szabály irányadó a
tőlük névszerint megjelölt olyan árukra, amelyek
Magyarországból érkeznek és az ő területeikre vannak
rendelve.
A Szövetséges és Társult Hatalmak valamelyikének
kívánságára Magyarország köteles életbe léptetni az előbbi
bekezdésben említett díjtételek alapján létesített és a
közvetlen fuvarlevelekre kiterjeszkedő, nemzetközi
díjszabásokat.
Mindazonáltal Magyarország kötelezi magát, hogy
a 272. és 273. Cikkekben foglalt rendelkezések sérelme nélkül,
az Adriai- és a Fekete-tenger kikötőihez vezető forgalomban
saját vonalain fenntartja, az észak-német kikötőkkel való
versenyük szempontjából, a háború előtt érvényben volt
díjszabások rendjét.
296. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől kezdve a Magas Szerződő Felek, ha érdekelve
vannak és a jelen cikk második bekezdésében foglalt
fenntartással, meg fogják újítani a vasúti árufuvarozás
tárgyában az 1890. évi október hó 14-én, 1893. évi szeptember
hó 20-án, 1895. évi július hó 16-án, 1898. évi június hó
16-án, és 1906. évi szeptember hó 19-én Bernben aláírt
egyezményeket és megállapodásokat.
Ha a jelen Szerződés életbelépése után ötévi
határidő alatt az utasok, podgyász és áruk vasúti fuvarozása
tárgyában új egyezmény jönne létre az 1890. évi október hó
14-én Bernben kelt egyezmény és a fentemlített
pótmegállapodások helyettesítése végett, ez az új egyezmény,
úgyszintén a netalán azon alapuló kiegészítő rendelkezések,
amelyek a nemzetközi vasúti fuvarozásra vonatkoznak,
Magyarországra kötelezők lesznek még akkor is, ha ez a Hatalom
vonakodnék attól, hogy az egyezmény előkészítésében részt
vegyen, vagy ahhoz csatlakozzék. Új egyezmény kötéséig
Magyarország a berni egyezményhez és a fentemlített
pótmegállapodásokhoz, valamint a kiegészítő rendelkezésekhez
fog alkalmazkodni.
297. Cikk. Magyarország köteles
közreműködni utasoknak és podgyászuknak közvetlen menetjegyek
alapján való szállításához szükséges olyan szolgálat
létesítésében, amit tőle a Szövetséges és Társult Hatalmak
közül egy vagy több kíván avégből, hogy vasúti
összeköttetésüket egymással vagy bármely más országgal magyar
területen át biztosítsák; ebből a célból nevezetesen
Magyarországnak át kell vennie a Szövetséges és Társult
Hatalmak területéről érkező vonatokat és vasúti kocsikat és
azokat legalább oly sebességgel kell továbbítania, mint
amilyennel ugyanazon a vonalon legjobb távolsági vonatai
közlekednek. Ebben a közvetlen forgalomban megállapított
viteldíjak semmi esetre sem lehetnek magasabbak ugyanolyan
sebesség és kényelem mellett ugyanazon az útvonalon a magyar
belforgalomban szedett viteldíjaknál.
A Szövetséges és Társult Hatalmak kikötőibe vagy
azokból kivándorlóknak magyar vasutakon való szállításánál
alkalmazott díjszabások ugyanolyan sebesség és kényelem
mellett sohasem alapulhatnak magasabb kilometrikus
egységtételeken, mint, figyelembe véve az összes
díjmérsékléseket és visszatérítéseket, azok a legkedvezőbb
díjszabások, amelyek az említett vasutakon bármely más
kikötőbe vagy kikötőből utazó kivándorlókra irányadók.
298. Cikk. Magyarország kötelezi magát,
hogy nem léptet életbe semmiféle olyan műszaki, pénzügyi vagy
igazgatósági rendszabályt, így például vámvizsgálatot,
általános rendőri, egészségrendőri vagy ellenőrzési
rendszabályt, amely egyenesen az előbbi cikkben említett
közvetlen forgalomra vagy a Szövetséges és Társult Hatalmak
kikötőibe vagy azokból utazó kivándorlók szállítására
vonatkoznék és amely rendszabály ennek a forgalomnak
megnehezítését vagy késleltetését eredményezhetné.
299. Cikk. Ha a szállítás közvetlen
fuvarlevéllel vagy anélkül részben vasúton, részben belvízi
hajózással történik, az előbbi rendelkezések a továbbításnak
vasúton eszközölt részére nyernek alkalmazást.
III. FEJEZET
Gördülő anyag
300. Cikk. Magyarország kötelezi magát a
magyar vasúti kocsik olyan berendezésére, amely lehetővé
teszi:
1. az 1886. évi május hó 15-én Bernben kelt s
1907. évi május 18-án módosított egyezményben részes
Szövetséges és Társult Hatalmak vonalain közlekedő
tehervonatokba való besorozhatásukat anélkül, hogy ezzel
akadályozva volna annak a folytatólagos féknek működése,
amelyet a jelen Szerződés életbelépését követő tíz év alatt
ezekben az országokban netalán bevezetnek;
2. e Hatalmak vasúti kocsijainak besorozhatását
a magyar vonalakon közlekedő minden tehervonatba.
A Szövetséges és Társult Hatalmak gördülő anyaga
a magyar vonalakon a közlekedés, fenntartás és a javítások
tekintetében a magyar anyaggal egyenlő elbánásban fog
részesülni.
IV. FEJEZET
Vasúti vonalak átengedése
301. Cikk. A jelen Szerződés alapján
átcsatolt területeken fekvő kikötők, viziutak átengedésére
vonatkozó különös szabályok, úgyszintén az engedélyesekre és a
személyzet nyugdíjára vonatkozó pénzügyi rendelkezések
fenntartásával a vasutak átengedése a következő módozatok
szerint történik:
1. Az összes vasutak építményeit és
berendezéseit teljesen és jó állapotban kell átadni.
2. Ha Magyarország saját gördülő anyaggal
rendelkező valamely vasúti hálózatot enged át egészben
valamelyik Szövetséges és Társult Hatalomnak, ezt az anyagot
az 1918. évi november hó 3. napját megelőző legutóbbi leltár
szerint, teljesen és rendesen karbantartott állapotban kell
átadnia.
3. Külön gördülő anyaggal nem rendelkező
vonalaknál az azon a hálózaton levő anyag elosztását, amelyhez
ezek a vonalak tartoznak, a Szövetséges és Társult Hatalmaktól
kijelölt Szakértőbizottságok eszközlik, amelyekben
Magyarország képviselteti magát. Ezeknek a Bizottságoknak
figyelembe kell venniök az ezeken a vonalakon bejegyzett anyag
mennyiségét az 1918. évi november hó 3. napját megelőző
legutóbbi leltár szerint, a vonalak hosszát, ideértve a
kezelési vágányokat, a forgalom természetét és fontosságát.
Ugyancsak kijelölik minden egyes esetben azokat a mozdonyokat,
személy- és teherkocsikat, amelyeket át kell engedni,
meghatározzák átvételük módozatait és megteszik a szükséges
ideiglenes intézkedéseket azok kijavításának a magyar
műhelyekben való biztosítására.
4. A készleteket, az ingó felszerelési tárgyakat
és a szerszámokat ugyanolyan módozatok szerint kell átadni,
mint a gördülő anyagot.
A fenti 3. és 4. pontban foglalt rendelkezések
alkalmazást nyernek a volt Orosz-Lengyelországnak azokra a
vonalaira is, amelyeket az osztrák-magyar hatóságok rendes
nyomtávra alakítottak át, mert ezek a vonalak az osztrák és a
magyar állami vasúthálózatoktól elszakított részekhez
hasonlókká váltak.
V. FEJEZET
Egyes vasúti vonalakra vonatkozó rendelkezések
302. Cikk. Ha új határ megállapítása
folytán ugyanannak az országnak két részét összekötő valamely
vonal más országon halad át, vagy ha valamely országból
kiinduló szárnyvonal más országban végződik, a jelen
Szerződésben foglalt különös szabályok fenntartásával az
üzemvezetés módját az érdekelt vasútigazgatások között
létrejött megállapodás fogja szabályozni. Abban az esetben, ha
ezek az igazgatások nem jutnának megegyezésre, ennek a
megállapodásnak feltételeire nézve a vitákat az előbbi cikkben
körülírt módon alakult Szakértőbizottságok döntik el.
Különösen a csata-losonci vonal üzemére
vonatkozó megállapodás biztosítani fogja azoknak a
cseh-szlovák vonatoknak mindkét irányban közvetlen átvezetését
magyar területen keresztül, amelyek cseh-szlovák szerelvénnyel
és személyzettel vannak ellátva. Ha azonban erre nézve más
határozat nem jönne létre, az átvezetésnek ez a joga véget ér
vagy Csata és Losonc között egészen cseh-szlovák területen
fekvő közvetlen vonal kiépítése után, vagy legkésőbb a jelen
Szerződés életbelépésétől számított tizenötévi határidő
elteltével.
Hasonlóképen a Nagyszalontát Araddal és
Kisjenővel Békéscsabán át összekötő vonal magyar területen
fekvő szakaszának üzemére vonatkozó megállapodás biztosítani
fogja azoknak a román vonatoknak mindkét irányban közvetlen
átvezetését a magyar területen keresztül, amelyek román
szerelvénnyel és személyzettel vannak ellátva. Ha azonban erre
nézve más határozat nem jönne létre, az átvezetésnek ez a joga
véget ér vagy a nagyszalonta-békéscsabai és
kisjenő-békéscsabai vonalak között teljes román területen
haladó vonalösszeköttetés kiépítése után, vagy a jelen
Szerződés életbelépésétől számított tízévi határidő
elteltével.
Magyarország és a vele határos Szövetséges és
Társult Államok között létesült összes új határállomások
berendezését, úgyszintén ezek között a határállomások között
levő vonalak üzemét ugyanolyan feltételek mellett létesülő
megállapodások fogják szabályozni.
303. Cikk. Avégből, hogy a
szerb-horvát-szlovén területen fekvő Gola város és kerülete
részére a magyar területen levő golai vasúti állomásnak,
úgyszintén ezeket a vonalakat és ezt a kerületet szolgáló
vasútnak használata biztosítva legyen és abból a célból, hogy
a csáktornya-nagykanizsai és zágráb-gyékényesi vonal között a
szerb-horvát-szlovén forgalom részére a közvetlen vasúti
összeköttetés szabad használata a fentemlített vonalak között
szerb-horvát-szlovén területen levő közvetlen vasúti vonal
kiépítéséhez szükséges idő alatt biztosítva legyen, a golai
pályaudvar és a kotor-barcsi vasúti vonal üzemének rendjét az
érdekelt magyar és szerb-horvát-szlovén igazgatások között
létesítendő egyezmény fogja megállapítani. Ha ezek az
igazgatások nem tudnának megegyezésre jutni ennek az
egyezménynek rendelkezéseire nézve, a vitás kérdéseket a jelen
szerződés 301. Cikkében említett illetékes Szakértőbizottságok
döntik el.
304. Cikk. Avégből, hogy biztosítva
legyen a volt Osztrák-Magyar Monarchia magántársaságai részére
engedélyezett olyan vasúti hálózatainak üzeme, amelyek a jelen
Szerződés rendelkezései folytán több Állam területén
feküdnének, ezeknek a hálózatoknak igazgatási és műszaki
újjászervezését, minden egyes hálózatra nézve, az engedélyes
társaság és a területükben érdekelt Államok között létesítendő
megegyezés szabályozza.
Azok az ellentétek, amelyekre nézve megegyezés
nem jönne létre, ideértve a vonalak megváltására vonatkozó
szerződések értelmezése körül felmerült kérdéseket is, a
Nemzetek Szövetségének Tanácsától kijelölt döntőbírák elé
tartoznak.
Az Osztrák Délivaspálya-Társaságra nézve ilyen
bírói ítéletet kívánhat akár a társaság Igazgatótanácsa, akár
pedig az elsőbbségi tulajdonosokat képviselő Bizottság.
305. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől számított öt évi határidő alatt a Cseh-Szlovák
Állam kívánhatja annak a vasúti vonalnak megjavítását, amely
magyar területen át Pozsony és Nagykanizsa állomásokat köti össze.
A költségek megosztása az érdekelt Hatalmak
ebből származó előnyeinek arányában történik. Megegyezés
hiányában a megosztást a Nemzetek Szövetségétől kijelölt
döntőbíró végzi.
306. Cikk. Tekintettel arra, hogy milyen
fontossága van a Cseh-Szlovák Államra nézve az
Adriai-tengerhez való szabad közlekedésnek, Magyarország
elismeri a Cseh-Szlovák Államnak azt a jogát, hogy vonatait
átvezethesse a következő vonalaknak magyar területen levő
részvonalain:
1. Pozsonyból Fiuméba Sopronon,
Szombathelyen és Murakeresztúron keresztül és a
Murakeresztúrtól Pragerhofig vezető elágazáson át;
2. Pozsonyból Fiuméba
Hegyeshalom-Csorna-Hegyfalu-Zalabér-Zalaszentiván-Murakeresztúron
keresztül és a hegyfalu-szombathelyi, valamint a
murakeresztúr-pragerhofi elágazáson át.
Egyik vagy másik fél kívánságára azokat a
vonalakat, amelyeken az átvezetés jogát gyakorolják,
ideiglenesen vagy véglegesen meg lehet változtatni a
cseh-szlovák vasutaknak és azoknak a vasutaknak igazgatása
között létrejött megegyezéssel, amely vasutakon az átvezetés
jogát gyakorolják.
307. Cikk. Azok a vonatok, amelyek az
átvezetés jogának gyakorlásaképen közlekednek, a helyi
forgalmat csak az átszelt Állam és a Cseh-Szlovák Állam között
létesült megegyezés alapján bonyolíthatják le.
Az átvezetésnek ez a joga különösen magában
foglalja a jogot a gördülő anyag számára mozdonyszínek és
kisebb javításokat végző műhelyek létesítésére és a
cseh-szlovák vasúti szolgálatot ellenőrző közegek
kirendelésére.
Azokat a műszaki, igazgatási és pénzügyi
szabályokat, amelyek szerint a Cseh-Szlovák Állam az átvezetés
jogát gyakorolni fogja, az ő vasútigazgatása és a
Magyarországon igénybe vett vonalak vasútigazgatása között
létrejött egyezmény határozza meg. Ha ezek az igazgatások nem
tudnának megegyezésre jutni ennek az egyezménynek
rendelkezéseire nézve, a nézeteltérés tárgyát tevő kérdésekben
a Brit Kormánytól kijelölt döntőbíró határoz; ennek a
döntőbírónak határozatai mindkét félre kötelezők.
Az egyezmény értelmezése körül felmerülő
nézeteltérés, valamint az egyezményben nem említett vitás
kérdések esetében ugyanilyen módon döntőbíráskodásnak van
helye, hacsak a Nemzetek Szövetsége más eljárást nem
rendelt.
VI. FEJEZET
Átmeneti rendelkezések
308. Cikk. Magyarország köteles eleget
tenni a szállításra vonatkozó azoknak a rendelkezéseknek,
amelyek a Szövetséges és Társult Hatalmak nevében eljáró
hatóságtól származnak:
1. a jelen Szerződés végrehajtásaként eszközölt
csapatszállítások, valamint a hadsereg részére szükséges
hadianyag, lőszer és élelem szállítása tárgyában;
2. időlegesen pedig bizonyos vidékek részére
élelmiszerek szállítása, a rendes forgalom minél gyorsabb
helyreállítása és a posta- és távírószolgálat szervezése
tekintetében.
VII. FEJEZET
Távírók és távbeszélők
309. Cikk. Tekintet nélkül a fennálló
egyezmények ellenkező rendelkezéseire, Magyarország kötelezi
magát, hogy a nemzetközi átmenő forgalomra legalkalmasabb
vonalakon és az érvényben levő díjszabások szerint szabad
átmenetet engedélyez bármelyik szomszédos vagy nem szomszédos
Szövetséges és Társult Hatalomtól származó vagy hozzájuk
intézett sürgönyváltások és távbeszélőösszeköttetések számára.
Ezek a sürgönyváltások és összeköttetések nem szenvedhetnek
semmiféle késedelmet, sem szükségtelen korlátozásnak nem
lehetnek alávetve; Magyarországon a belföldiekkel egyenlő
elbánásban lesz részük mindennemű könnyítés, különösen a
továbbítás gyorsasága tekintetében. Semmiféle díj, könnyítés
vagy korlátozás sem közvetlenül, sem közvetve nem függhet a
feladó vagy a címzett állampolgárságától.
310. Cikk. A Cseh-Szlovák Állam földrajzi
fekvése folytán Magyarország elfogadja a távírókról és
távbeszélőkről szóló és a jelen Szerződés X. részének
(Gazdasági rendelkezések) 218. Cikkében említett nemzetközi
egyezmény következő módosításait:
1. A Cseh-Szlovák Állam kívánságára Magyarország
a maga területén át közvetlen távíróvonalakat létesít és tart
fenn.
2. A jelzett vonalak bármelyikéért a
Cseh-Szlovák Állam részéről fizetendő évi díjat az említett
egyezmények rendelkezéseinek megfelelően kell kiszámítani és
ez a díj - ellenkező megegyezés hiányában - nem lehet kisebb
annál az összegnél, amelyet az említett egyezmények értelmében
azoknak a táviratoknak száma szerint kellene fizetni, amelyek
ezen egyezmények szerint jogot adnak új közvetlen vonal
igénylésére, amikor is a Nemzetközi Távíróegyezmény
(lisszaboni szövegezés) 23. Cikkének 5. szakaszában foglalt
mérsékelt díjszabás szolgál alapul.
3. Amig a Cseh-Szlovák Állam a közvetlen
vonalért fentebb megállapított legkisebb évi díjat
megfizeti:
a) a vonal kizárólag a Cseh-Szlovák
Államba irányított és onnan származó forgalom részére marad
fenntartva;
b) az 1875. évi július hó 22-én kelt
Nemzetközi Távíróegyezmény 8. Cikkében a nemzetközi
távírószolgálat felfüggesztésére nézve Magyarország részére
biztosított jog erre a vonalra nem nyerhet alkalmazást.
4. Hasonló rendelkezések irányadók a közvetlen
távbeszélővonalak létesítésére és fenntartására és a
Cseh-Szlovák Állam részéről a közvetlen távbeszélővezetékért
fizetendő díj ellenkező megegyezés hiányában a közvetlen
távíróvonalért járó díj kétszerese lesz.
5. A létesítendő egyes vonalakat, úgyszintén
azokat a szükséges igazgatási, műszaki és pénzügyi
szabályokat, amelyekről a nemzetközi egyezmények vagy a jelen
cikk nem intézkednek, az érdekelt Államok későbbi egyezménye
fogja meghatározni. Megegyezés hiányában ebben a tárgyban a
Nemzetek Szövetségének Tanácsától kijelölt döntőbíró
határoz.
6. A jelen cikk rendelkezéseit Magyarország és a
Cseh-Szlovák Állam a közöttük létrejött megállapodással
bármikor módosíthatják. A jelen Szerződés életbelépésétől
számított 10 év elteltével azokat a feltételeket, amelyek
mellett a Cseh-Szlovák Államot a jelen cikkben biztosított
jogok megilletik, a felek megegyezése hiányában bármelyikük
kívánságára a Nemzetek Szövetségének Tanácsától kijelölt
döntőbíró módosíthatja.
7. Ha akár a jelen cikk, akár az 5. szakaszban
említett egyezmény értelmezése körül a felek között vita
támadna, ezt a vitát a Nemzetek Szövetségétől létesítendő
Állandó Nemzetközi Bíróság döntése alá kell bocsátani.
IV. CÍM
Vitás kérdések eldöntése és az állandó érvényű rendelkezések felülvizsgálása
311. Cikk. Azok a vitás kérdések, amelyek
a jelen Szerződésnek ebben a részében foglalt rendelkezések
értelmezése és alkalmazása körül az érdekelt Hatalmak között
netalán felmerülnek, akként fognak elintézést nyerni, amint
azt a Nemzetek Szövetsége megállapítja.
312. Cikk. A Nemzetek Szövetsége bármikor
indítványozhatja a fenti cikkek közül azoknak
felülvizsgálását, amelyek állandó érvényű igazgatási
szabályozást tartalmaznak.
313. Cikk. A jelen Szerződés
életbelépésétől számított 3 évi határidő elteltével a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa bármikor felülvizsgálhatja a 268-274.,
277., 295., 297-929. és 309. Cikkekben foglalt
rendelkezéseket.
Felülvizsgálás hiányában a fent elősorolt
valamelyik cikkben foglalt szabállyal biztosított kedvezményt,
az előbbi bekezdésben megállapított határidő eltelte előtt,
egyik Szövetséges és Társult Hatalom sem igényelheti
területének valamely olyan része javára, amelyre nézve a
viszonosságot nem biztosítaná. A három éves határidőt, amely
alatt a viszonosságot nem lehet igényelni, a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa meghosszabbíthatja.
Azok az Államok, amelyekhez a volt
Osztrák-Magyar Monarchia területéből valamely részt csatoltak,
vagy amelyek ennek a Monarchiának feldarabolásából
keletkeztek, a fentemlített valamelyik rendelkezésben foglalt
kedvezményt csak azzal a feltétellel igényelhetik, ha annak
ellenében a jelen Szerződés alapján fenhatóságuk alá jutott
területre nézve Magyarországgal szemben viszonos elbánást
biztosítanak.
V. CÍM
Különös rendelkezés
314. Cikk. Magyarország azoknak a különös
kötelezettségeknek sérelme nélkül, amelyeket a Szövetséges és
Társult Hatalmak javára a jelen Szerződés reá ró, kötelezi
magát, hogy csatlakozik az átmenő forgalom, hajózható utak,
kikötők és vasutak nemzetközi szabályozására vonatkozó
mindazokhoz az általános egyezményekhez, amelyeket a
Szövetséges és Társult Hatalmak a Nemzetek Szövetségének
hozzájárulásával a jelen Szerződés életbelépésétől számított
öt év alatt netalán kötni fognak.
XIII. RÉSZ
Munka
I. CÍM
A munka szervezése
Minthogy a Nemzetek Szövetsége az általános béke
megvalósítását tűzte ki céljául és ezt a békét csak úgy lehet
elérni, ha a szociális igazságosságra alapítják; és
minthogy vannak munkaviszonyok, amelyek az
emberek nagy tömegét annyi igazságtalansággal, nyomorral és
nélkülözéssel sújtják, hogy ebből keletkező nagy
elégedetlenség a világ békéjét és összhangját veszélyezteti, s
e viszonyok javítása sürgősen szükséges, példákat említve: a
munkaidő szabályozásával, ideértve a munkanap és a munkahét
leghosszabb tartamának megállapítását, úgyszintén a
munkaközvetités szabályozásával, a munkanélküliség
leküzdésével, tisztességes megélhetést biztosító munkabérek
szolgáltatásával, a munkásoknak a foglalkozásukkal járó vagy
egyéb betegségek ellen és a munka közben bekövetkezett
balesetek ellen való védelmével, a gyermekek, fiatalkorúak és
nők védelmével, aggkori és rokkantsegélyezéssel, az idegen
országokban dolgozó munkások érdekeinek védelmével, a
szakszervezkedési szabadság elvének elismerésével, a
szakoktatás és a műszaki oktatás szervezésével és egyéb
idevágó intézkedésekkel;
minthogy bármelyik Nemzet vonakodása igazán
emberies munkaviszonyok létesítésétől egymagában is akadályul
szolgál más Nemzetek abbeli törekvésének, hogy a munkások
sorsát saját országaikban javítsák:
a Magas Szerződő Felek az igazságosság és az
emberiesség érzéseitől, valamint attól a vágytól indíttatva,
hogy a világ békéjét állandóan biztosítsák, a következőkben
állapodnak meg:
I. FEJEZET
Szervezet
315. Cikk. A Bevezetésben megjelölt
feladatok megvalósítására állandó szervezet állíttatik
fel.
A Nemzetek Szövetségének eredeti tagjai ennek a
szervezetnek is eredeti tagjai, s jövőben a Nemzetek
Szövetségének tagságával együtt jár a szobanforgó szervezet
tagsága is.
316. Cikk. Az állandó szervezet
áll:
1. a tagok képviselőinek Egyetemes
Értekezletéből,
2. a Nemzetközi Munkahivatalból, amely a 321.
Cikkben említett Igazgatótanács ellenőrzése alatt áll.
317. Cikk. A tagok képviselőinek
Egyetemes Értekezlete időről-időre a szükséghez képest, de
évenkint legalább egyszer ül össze. Az Egyetemes Értekezlet
mindegyik tag négy-négy képviselőjéből alakul, akik közül
kettő kormánykiküldött, a másik kettő közül az egyik az illető
tag munkaadóinak, a másik pedig munkásainak képviselője.
Bármelyik kiküldött szaktanácsadókat hozhat
magával, de az ülésszak ugyanazon tárgyára vonatkozóan
legfeljebb kettőt. Ha az Értekezleten a nőket különösen
érdeklő kérdés fordul elő, legalább az egyik szaktanácsadónak
nőnek kell lennie.
A tagok kötelezik magukat, hogy azokat a
kiküldötteket és szaktanácsadókat, akik nem
kormánykiküldöttek, országuk munkaadóinak és munkásainak a
körülményekhez képest legszámottevőbb szervezeteivel
egyetértően nevezik ki, feltéve, hogy vannak ilyen
szervezetek.
Szaktanácsadóik csak úgy szólalhatnak fel, ha a
kiküldött, aki mellé be vannak osztva, őket arra felhívja és
az Értekezlet elnöke külön felhatalmazást ad; szavazati joguk
nincs.
A kiküldöttnek jogában áll helyetteséül egyik
szaktanácsadóját az elnökhöz intézett írásbeli
meghatalmazással kijelölni és a szaktanácsadónak helyettesi
minőségben felszólalási és szavazati joga van.
A kiküldötteknek és szaktanácsadóiknak neveit az
illető tagok Kormányai a Nemzetközi Munkahivatalnak
bejelentik.
Az Értekezlet a kiküldöttek és szaktanácsadóik
megbízólevelét megvizsgálja és a jelenlevő kiküldöttek
kétharmadrészének szavazatával jogában áll bármely kiküldöttet
vagy szaktanácsadót visszautasítani, ha kinevezését nem
találja a jelen cikk rendelkezéseivel megegyezőnek.
318. Cikk. Mindegyik kiküldött önállóan
gyakorolja szavazati jogát az Értekezlet elé terjesztett
minden kérdésben.
Ha valamelyik tag a nem kormánykiküldöttek közül
az egyiket, noha erre joga van, nem nevezné ki, a másik nem
kormánykiküldöttnek joga van ugyan a tanácskozásban
résztvenni, de szavazati joga nincs.
Ha az Értekezlet a 317. Cikk rendelkezéséhez
képest valamely tag kiküldöttjét visszautasítja, a jelen cikk
rendelkezéseit olyképen kell alkalmazni, mintha az illető
kiküldöttet ki sem nevezték volna.
319. Cikk. Az Értekezlet üléseit a
Nemzetek Szövetségének székhelyén, vagy bármely más oly helyen
tartja, amelyet az Értekezlet a megelőző ülésszakon a
jelenlevő kiküldöttek kétharmad részének szavazatával
kijelölt.
320. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal,
mint a Nemzetek Szövetsége szervezetének alkotó része, a
Szövetség székhelyén állíttatik fel.
321. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal
huszonnégytagú Igazgatótanács vezetése alatt áll, amelynek
tagjait az alábbi rendelkezések szerint kell kijelölni.
A Nemzetközi Munkahivatal Igazgatótanácsa a
következőképen alakul:
tizenkét kormányképviselő;
a munkaadókat az Értekezleten képviselő
kiküldöttek részéről választott hat személy;
a munkásokat az Értekezleten képviselő
kiküldöttek részéről választott hat személy.
A tizenkét kormányképviselőből nyolcat azok a
tagok neveznek ki, amelyeknek legnagyobb ipari jelentőségük
van és négyet azok a tagok, amelyeket az Értekezleten erre a
célra az előbb említett nyolc tag kiküldötteinek kizárásával,
a kormánykiküldöttek neveznek meg.
Ha vitás az a kérdés, hogy a tagok közül
melyeknek van legnagyobb ipari jelentőségük, a Nemzetek
Szövetségének Tanácsa határoz.
Az Igazgatótanács tagjainak megbízatása három
esztendőre szól. Megüresedett helyek miként való betöltéséről
és más hasonló kérdésekről az Igazgatótanács határozhat az
Értekezlet jóváhagyásával.
Az Igazgatótanács tagjai sorából időről-időre
elnököt választ, megállapítja a tanácskozás rendjét és
meghatározza üléseinek idejét. Rendkívüli ülésszakot kell
egybehívni, valahányszor az Igazgatótanácsnak legalább tíz
tagja erre vonatkozó írásbeli indítványt terjeszt elő.
322. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal
élére az Igazgatótanács igazgatót nevez ki, aki az
Igazgatótanácstól kapja utasításait és úgy a helyes
ügymenetért, mint a rábízott egyéb teendők végrehajtásáért
felelős.
Az igazgató vagy helyettese az Igazgatótanács
valamennyi ülésén köteles résztvenni.
323. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal
személyzetét az igazgató jelöli ki különféle állampolgárságú
egyének közül, amennyire ez a Hivatal minél sikeresebb
működésének érdekével összhangba hozható. A személyzet egy
része nőkből áll.
324. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal
működésének körébe tartozik mindazoknak a felvilágosításoknak
összegyűjtése és megadása, amelyek a munkásviszonyok és
munkarendszer nemzetközi szabályozására és főképen azoknak a
kérdéseknek tanulmányozására vonatkoznak, amelyeket nemzetközi
egyezmények kötése céljából az Értekezlet elé kívánnak
terjeszteni, úgyszintén az Értekezlet részéről elrendelt
mindennemű különleges vizsgálatok lefolytatása.
A Munkahivatal kötelessége az értekezleti ülések
tárgysorozatának előkészítése.
A Munkahivatal a Békeszerződés jelen részének
értelmében teljesíti a nemzetközi vitás kérdésekben reáháramló
kötelességeket.
A Munkahivatal francia, angol és más olyan
nyelveken, amelyeket az Igazgatótanács megfelelőknek ítél,
időszaki folyóiratot szerkeszt és ad ki, amely a nemzetközi
érdekű ipari és munkáskérdések tanulmányozásával
foglalkozik.
Általában véve a Hivatalt a jelen cikkben
megjelölt hatáskörén kívül mindaz a hatalom és jogosultság
megilleti, amelyet az Értekezlet reáruház.
325. Cikk. A tagok oly minisztériumai,
amelyek ipari és munkáskérdésekkel foglalkoznak, az
igazgatóval a Nemzetközi Munkahivatal Igazgatótanácsában levő
kormányképviselőjük útján, vagy ily képviselő hiányában a
kormányuk részéről erre a célra kijelölt és megfelelően
képesített tisztviselő útján közvetlenül érintkezhetnek.
326. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatal a
Nemzetek Szövetsége Főtitkárságának támogatását mindazokban a
kérdésekben igénybeveheti, amelyekben ez a támogatás szükséges
lehet.
327. Cikk. Mindegyik tag maga fedezi
kiküldötteinek és szaktanácsadóinak, valamint az Értekezlet
vagy az Igazgatótanács ülésein résztvevő képviselőinek utazási
és tartózkodási költségeit.
A Nemzetközi Munkahivatal, valamint az
Értekezlet és az Igazgatótanács üléseinek minden egyéb
költségeit a Nemzetek Szövetségének főtitkára a Nemzetek
Szövetsége általános költségvetésének terhére az igazgatónak
megtéríti.
Az igazgató a Nemzetek Szövetsége főtitkárának
felelős mindazoknak az összegeknek szabályszerű
felhasználásáért, amelyeket neki a jelen cikk rendelkezéseihez
képest kiutaltak.
II. FEJEZET
Eljárás
328. Cikk. Az Igazgatótanács állapítja
meg az Értekezlet minden ülésszakának napirendjét,
figyelembevéve mindazokat az indítványokat, amelyeket a tagok
valamelyikének Kormánya, vagy a 317. Cikk szerint elismert
valamely szervezet a napirendre nézve előterjesztett.
329. Cikk. Az igazgató az Értekezlet
titkáraként működik és minden ülésszak napirendjét négy
hónappal annak megnyitása előtt a tagok mindegyikének és ezek
közvetítésével a nem kormánykiküldötteknek is, ha már ki
vannak jelölve, megküldi.
330. Cikk. Bármelyik tag Kormánya
tiltakozhat az ellen, hogy a megjelölt kérdések közül egyet
vagy többet a napirendbe felvegyenek. Az ilyen tiltakozás
indokait az igazgatóhoz intézett magyarázó emlékiratban kell
kifejteni, aki azt az Állandó Szervezet tagjaival közli.
A kérdések, amelyek ellen tiltakozást
jelentettek be, napirenden maradnak, ha az Értekezlet a
jelenlévő kiküldöttek szavazatának kétharmad többségével úgy
határoz.
Minden kérdést, amelyre nézve (az előző
bekezdésben említett esetet kivéve) az Értekezlet a jelenlevő
kiküldötteknek ugyancsak kétharmad többségével úgy határoz,
hogy az az Értekezleten tárgyalandó, a következő ülésszak
napirendjére ki kell tűzni.
331. Cikk. Az Értekezlet maga határozza
meg tanácskozási rendjét és választja meg elnökét; kiküldhet
bizottságokat, hogy azok bizonyos kérdéseket tanulmányozás és
jelentés tárgyává tegyenek.
Az Értekezleten jelenlevő kiküldöttek minden
ügyben egyszerű szótöbbséggel határoznak, kivéve azokat az
eseteket, melyekben a jelen Szerződés e részének más cikkei
kifejezetten nagyobb többséget kívánnak.
Ha a leadott szavazatok száma kisebb az
Értekezleten jelenlevő kiküldöttek felénél, a szavazás
érvénytelen.
332. Cikk. Az Értekezlet a részéről
kiküldött bármely bizottsághoz műszaki szakértőket is oszthat
be, akik szavazati jog nélkül vesznek részt a
tanácskozásokon.
333. Cikk. Ha az Értekezlet a napirend
valamelyik pontjára vonatkozó indítvány elfogadása mellett
dönt, el kell határoznia azt is, hogy az elfogadott indítványt
minő alakban kell szövegezni, nevezetesen:
a) javaslat alakjában-e, amelyet a tagok
elé terjesztenek a nemzeti törvényhozás útján vagy más módon
való megvalósítás megfontolásának céljára, vagy pedig
b) a tagok részéről való megerősítés
céljára nemzetközi egyezmény tervezete alakjában-e.
Akár javaslat, akár egyezménytervezet esetében
annak elfogadásához a végleges szavazásnál az Értekezleten
jelenlevő kiküldöttek szavazatának kétharmad többsége
szükséges.
Bármely javaslat vagy általános érvényű
egyezménytervezet szerkesztésénél az Értekezlet kellő
figyelembe veszi azokat az országokat is, amelyekben az
éghajlatviszonyok, az ipari szervezetnek hiányos fejlettsége
vagy más különös körülmények folytán az ipari viszonyok
jelentékeny eltérést mutatnak és olyan eltérő rendelkezéseket
ajánl, amelyek az illető országok különleges viszonyaihoz
képest megfelelőknek látszanak.
A javaslat vagy egyezménytervezet egyik
példányát az Értekezlet elnöke és az igazgató aláírásukkal
hitelesítik és ezt a példányt a Nemzetek Szövetsége
főtitkáránál kell letétbe helyezni. A főtitkár a javaslat vagy
egyezménytervezet egy-egy hiteles másolatát minden tagnak
megküldi.
Minden tag kötelezi magát, hogy az Értekezlet
ülésszakának berekesztése után legkésőbb egy éven belül vagy,
ha ez rendkívüli körülmények folytán lehetetlen, mihelyt
lehetséges, de minden esetre tizennyolc hónapon belül az
Értekezlet ülésszakának berekesztése után, a javaslatot vagy
egyezménytervezetet törvénybeiktatás vagy más intézkedés
céljából az illetékes hatóságok elé terjeszti.
Ha javaslatról van szó, a tagok a főtitkárt a
tett intézkedésekről értesítik.
Ha egyezménytervezetről van szó, az illető tag,
ha az illetékes hatóság vagy hatóságok hozzájárulását
megnyerte, az egyezmény alakszerű megerősítését közli a
főtitkárral és megteszi a szükséges intézkedéseket, hogy az
illető egyezmény intézkedéseit hatályba léptesse.
Ha valamely javaslat megvalósítása nem tesz
szükségessé törvényhozási cselekményt vagy más intézkedést,
vagy ha valamely egyezménytervezet nem nyeri meg az illetékes
hatóság vagy hatóságok hozzájárulását, a tagot semmiféle
további kötelezettség nem terheli.
Ha olyan szövetséges Államról van szó, amelyben
az egyezménykötési jog munkásügyekben bizonyos korlátozásoknak
van alávetve, Kormányának szabadságában áll, hogy azt az
egyezménytervezetet, amelyre ezek a korlátozások vonatkoznak,
egyszerűen javaslatnak tekintse. Ebben az esetben a jelen
cikknek a javaslatokra vonatkozó intézkedései nyernek
alkalmazást.
A fenti cikk értelmezésénél a következő alapelv
irányadó:
Semmi esetre sem kívánható vagy követelhető a
tagok egyikétől sem, hogy valamely javaslatnak vagy
egyezménytervezetnek az Értekezleten történt elfogadása
következtében csökkentse a saját törvényhozásában a
szóbanforgó munkásoknak már nyujtott védelmet.
334. Cikk. Az említett módon megerősített
minden egyezményt a Nemzetek Szövetségének főtitkára beiktat,
de az egyezmény csak azokat a tagokat kötelezi, amelyek azt
megerősítették.
335. Cikk. Ha valamely egyezménytervezet
a végső szavazás alkalmával nem is nyerte el az Értekezleten a
jelenlevő kiküldöttek szavazatának kétharmad többségét, azért
az Állandó Szervezet egyes tagjainak jogukban áll, hogy egymás
között ilytartalmú egyezményt kössenek.
Minden ily módon kötött egyezményt az érdekelt
Kormányok a Nemzetek Szövetségének főtitkárával közölnek, aki
azt beiktatja.
336. Cikk. Minden tag kötelezi magát,
hogy a Nemzetközi Munkahivatalnak évi jelentést terjeszt elő
azokról az intézkedésekről, amelyeket a maga részéről
elfogadott egyezmények végrehajtása tárgyában tett. Ezeket a
jelentéseket az Igazgatótanács részéről kívánt alakban és
részletes tartalommal kell szerkeszteni. Az igazgató az
Értekezlet legközelebbi ülésszakán ezekből a jelentésekből
készített összefoglalást terjeszt elő.
337. Cikk. A Nemzetközi Munkahivatalhoz
munkaadók vagy munkások szakszervezete részéről intézett olyan
panaszt, hogy valamelyik tag valamely elfogadott egyezmény
végrehajtását bárminő tekintetben nem biztosította kellő
módon, az Igazgatótanács az illető Kormányához átteheti és a
Kormányt felszólíthatja, hogy az ügyben megfelelő
nyilatkozatot tegyen.
338. Cikk. Ha az illető Kormánytól
megfelelő határidőn belül nyilatkozat nem érkezik, vagy ha a
beérkezett nyilatkozatot az Igazgatótanács kielégítőnek nem
tartja, az utóbbinak joga van a benyujtott panaszt és az arra
vonatkozó esetleges nyilatkozatot nyilvánosságra hozni.
339. Cikk. Minden tag panaszt tehet a
Nemzetközi Munkahivatalnál bármely másik tag ellen, amely
nézete szerint a mindkét tag részéről az előző cikkeknek
megfelelően megerősített valamely egyezmény végrehajtását
kellő módon nem biztosítja.
Az Igazgatótanás, mielőtt az alábbiak szerint a
Vizsgálóbizottsághoz fordulna, a 337. Cikkben körülírt módon
érintkezésbe léphet a kérdéses Kormánynyal, ha ezt célszerűen
tartja.
Ha az Igazgatótanács nem tartja szükségesnek,
hogy a panaszt a kérdéses Kormánnyal közölje, vagy ha a
megtörtént közlés után megfelelő határidőn belül nem érkezett
be olyan válasz, amelyet az Igazgatótanács kielégítőnek tart,
az Igazgatótanács a felvetett panasznak megvizsgálása és
megfelelő jelentéstétel végett Vizsgálóbizottság kiküldését
határozhatja el.
Ugyanezt az eljárást az Igazgatótanács akár
hivatalból, akár az Értekezlet valamelyik kiküldöttjének
panaszára folyamatba teheti.
Ha a 338. vagy a 339. Cikkek alapján felmerülő
kérdés az Igazgatótanács elé kerül, az illető Kormánynak,
amennyiben az Igazgatótanácsban még nincs képviselve, jogában
áll, hogy az Igazgatótanácsnak erre az ügyre vonatkozó
tárgyalásain való részvétel céljából képviselőt küldjön ki. Az
ügy tárgyalásának időpontjáról a kérdéses Kormányt idejekorán
megfelelően értesíteni kell.
340. Cikk. A Vizsgálóbizottságot a
következő rendelkezéseknek megfelelő módon kell
megalakítani:
Minden tag a jelen Szerződés életbelépése után
féléven belül ipari ügyekben jártas három személyt nevez meg
és pedig egyet a munkaadók, egyet a munkások képviselőjeként,
a harmadikat pedig úgy a munkások képviselőjeként, a
harmadikat pedig úgy a munkások, mint a munkaadóktól független
egyének köréből. Mindezeket a személyeket lajstromba veszik, s
ebből a lajstromból kell a Vizsgálóbizottság tagjait
kiválasztani.
Az Igazgatótanács az így megnevezett személyek
alkalmasságát megvizsgálhatja és a jelenlevő képviselők
szavazatainak kétharmadrészével visszautasíthatja azoknak
kinevezését, akiknek alkalmasságát nem találja a jelen cikk
rendelkezéseivel egybehangzónak.
Az Igazgatótanács felhívására a Nemzetek
Szövetségének főtitkára a Vizsgálóbizottság tagjául három
személyt nevez ki és pedig a lajstrom három csoportjának
mindegyikéből egyet-egyet és e három személy egyikét a
Bizottság elnökéül jelöli ki. E három személy közül egyik sem
lehet olyan személy, akit a lajstromba a panasznál közvetlenül
érdekelt valamelyik tag jelölt ki.
341. Cikk. Valamennyi tag kötelezi magát,
hogy abban az esetben, ha valamely panaszt a 339. Cikk alapján
a Vizsgálóbizottság elé utasítanak, a Bizottságnak megadja
mindazokat a felvilágosításokat, amelyek a panasz tárgyára
nézve az ő rendelkezése alatt vannak, akár érdekelve van
közvetlenül a panasznál, akár nincs.
342. Cikk. A Vizsgálóbizottság a panasz
beható megvizsgálása után jelentést készít, amely magában
foglalja mindazokra a ténykedésekre vonatkozó megállapításait,
amelyek a felek között fennforgó vitás eset elbírálásánál
lényegesek és egyúttal javaslatot tartalmaz azokra a lépésekre
nézve, amelyek a panasz elintézése céljából szükségeseknek
látszanak, megjelölvén egyúttal a javasolt intézkedések
határidejét is.
A jelentésnek egyúttal meg kell jelölnie azokat
az esetleges gazdasági intézkedéseket is, amelyeket valamely
vétkesnek talált Kormánnyal szemben helyénvalóknak tart és
amelyekre nézve indokoltnak látná, hogy azokat a többi
Kormányok alkalmazásba vegyék.
343. Cikk. A Nemzetek Szövetségének
főtitkára a Vizsgálóbizottság jelentését a panaszban érdekelt
valamennyi Kormánnyal közli és annak közzétételéről
gondoskodik.
Az érdekelt Kormányok mindegyike köteles a
Nemzetek Szövetségének főtitkárával egy hónapon belül közölni,
hogy a bizottsági jelentésben foglalt javaslatokat elfogadja-e
vagy sem és amennyiben el nem fogadja, vajjon óhajtja-e a
vitás esetet a Nemzetek Szövetségének Állandó Nemzetközi
Bírósága elé terjeszteni.
344. Cikk. Abban az esetben, ha valamely
tag bármely javaslat vagy egyezménytervezet tekintetében a
333. Cikknek megfelelő intézkedéseket nem teszi meg, a többi
tagok bármelyikének jogában áll az ügyet az Állandó Nemzetközi
Bíróság elé terjeszteni.
345. Cikk. Az Állandó Nemzetközi Bíróság
döntése a 343. és a 344. Cikkek értelmében eléje terjesztett
panaszok vagy vitás kérdések tárgyában végérvényes.
346. Cikk. Az Állandó Nemzetközi Bíróság
a Vizsgálóbizottság bármely megállapítását vagy javaslatát
helybenhagyhatja, megváltoztathatja vagy érvénytelennek
nyilváníthatja és határozatában megjelölheti azokat az
esetleges gazdasági intézkedéseket is, amelyeket
helyénvalóknak tért és, amelyekre nézve indokoltnak látja,
hogy azokat valamely vétkesnek talált Kormánnyal szemben a
többi Kormányok alkalmazásba vegyék.
347. Cikk. Ha valamely tag a megszabott
határidőn belül nem veti magát alá azoknak a javaslatoknak,
amelyeket az eset körülményeihez képest a Vizsgálóbizottság
jelentése vagy az Állandó Nemzetközi Bíróság határozata
tartalmaz, a többi tagok közül bármelyik az előbb említett tag
ellenében azokat a gazdasági intézkedéseket alkalmazhatja,
amelyeknek alkalmazását a Bizottság jelentése vagy a Bíróság
határozata erre az esetre helyénvalóknak tartott.
348. Cikk. A vétkes Kormány bármikor
értesítheti az Igazgatótanácsot, hogy megtette a szükséges
intézkedéseket arra nézve, hogy az eset körülményeihez képest
vagy a Vizsgálóbizottság részéről ajánlott vagy az Állandó
Nemzetközi Bíróság határozatában foglalt javaslatok
megvalósuljanak és és kérheti az Igazgatótanácsot, hogy a
Nemzetek Szövetségének főtitkára útján küldjön ki
Vizsgálóbizottságot állításai valódiságának megállapítására.
Ebben az esetben a 340., 341., 342., 343., 345. és 346. Cikkek
rendelkezéseit kell alkalmazni, s ha a Vizsgálóbizottság
jelentése vagy az Állandó Nemzetközi Bíróság döntése a vétkes
Kormány javára szól, a többi Kormányok kötelesek azokat a
gazdasági rendelkezéseket, amelyeket a vétkes Kormánnyal
szemben alkalmaztak, azonnal beszüntetni.
III. FEJEZET
Általános szabályok
349. Cikk. A Tagok kötelezik magukat,
hogy azokat az egyezményeket, amelyeket megerősítettek, a
jelen Szerződés e részének rendelkezései szerint mindazokra a
gyarmataikra, birtokaikra és fennhatóságuk alá tartozó
területekre is életbeléptetik, amelyeknek nincs teljes
önkormányzatuk, de:
1. kivéve azokat az eseteket, amikor az
egyezmény a helyi viszonyok miatt keresztülvihetetlen és
2. fenntartva azokat a módosításokat, amelyek az
egyezménynek a helyi viszonyokkal való összegyeztetéséhez
szükségesek.
Ehhez képest minden tag köteles a Nemzetközi
Munkahivatallal közölni mindazokra a gyarmataira, birtokaira
és fennhatósága alá tartozó területeire vonatkozó
elhatározását, amelyeknek nincs teljes önkormányzatuk.
350. Cikk. A jelen Szerződés e részének
oly módosításai, amelyeket az Értekezlet a jelenlevő
kiküldöttek szavazatainak kétharmad többségével elfogadott,
akkor válnak jogerősekké, amikor azokat az Államok, amelyeknek
képviselői a Nemzetek Szövetségének Tanácsát alkotják és a
tagok háromnegyedrésze megerősítették.
351. Cikke. A jelen Szerződés e részének,
valamint a tagok között a jelen Szerződés e részének
értelmében kötött későbbi egyezményeknek értelmezésére
vonatkozó minden kérdést vagy vitát elbírálás végett az
Állandó Nemzetközi Bíróság elé kell terjeszteni.
IV. FEJEZET
Átmeneti rendelkezések
amint ezek a Németországgal 1919. évi június hó 28-án kötött
békeszerződésben fel vannak sorolva
352. Cikk. Az Értekezlet első ülésszakát
1919 október havában tartja. Az ülésszak helyét és napirendjét
az idecsatolt Függelék határozza meg.
Az első ülésszak egybehívására és szervezésére
vonatkozó intézkedéseket az említett Függelékben ebből a
célból kijelölt Kormány teszi meg. Ezt a Kormányt az
Értekezlet elé terjesztendő okmányok előkészítésében az a
Nemzetközi Bizottság támogatja, amely a Függelékben előírt
módon megalakul.
Az első és minden további ülésszak költségeit -
a kiküldöttek és a szaktanácsadóik költségeinek kivételével -
addig, amíg a szükséges hitel a Nemzetek Szövetsége
költségvetésének terhére felvehető, az egyes tagok között
abban az arányban kell felosztani, amely szerint ezek az
Egyetemes Postaegyesületi Nemzetközi Iroda költségeihez
hozzájárulnak.
353. Cikk. A Nemzetek Szövetségének
megalakulásáig mindazokat a közleményeket, amelyeket az előző
cikkek szerint a Szövetség főtitkárához kellene intézni, a
Nemzetközi Munkahivatal igazgatója veszi át, aki azokat a
Szövetség főtitkárához juttatja.
354. Cikk. Az Állandó Nemzetközi Bíróság
megalakulásáig mindazokat a vitás ügyeket, amelyeket a jelen
Szerződés e részének értelmében eléje kellene terjeszteni, a
Nemzetek Szövetségének Tanácsa részéről kijelölt három
személyből álló bíróság elé kell utalni.
Függelék
A Munkaügyi Évi Értekezlet első ülésszaka 1919-ben
Az Értekezlet helye: Washington.
Az Északamerikai Egyesült Államok Kormánya
felkéretik, hogy az Értekezletet hívja össze.
A Nemzetközi Szervezőbizottság hét tagból áll,
akiket az Északamerikai Egyesült Államok, Nagybritannia,
Franciaország, Olaszország, Japán, Belgium és Svájc Kormányai
jelölnek ki. A Bizottság, ha szükségesnek látja, más tagokat
is felhívhat, hogy a Szervezőbizottságba képviselőt
küldjenek.
A napirend a következő:
1. A 8 órás munkanap vagy a 48 órás munkahét
elvének alkalmazása.
2. A munkanélküliség meggátlására és
következményeinek elhárítására vonatkozó kérdések.
3. A nők alkalmazása:
a) szülés előtt és után, beleértve az
anyasági segély kérdését;
b) éjjeli munkára;
c) az egészségre ártalmas
üzemekben.
4. Gyermekek alkalmazása:
a) az alkalmazás legalacsonyabb
korhatára
b) éjjeli munkára;
c) az egészségre ártalmas
üzemekben.
5. Az iparban alkalmazott nők éjjeli munkájának
tilalma iránt és a gyufagyártásban a fehér foszfor
használatának tilalma iránt 1906-ban Bernben alkotott
egyezmények kiterjesztése és végrehajtása.
II. CÍM
Általános elvek
355. Cikk. A Magas Szerződő Felek
elismervén azt, hogy a bérmunkások testi, erkölcsi és szellemi
jóléte nemzetközi szempontból legnagyobb jelentőségű, ennek a
magasztos célnak előmozdítása érdekében az I. címben
megállapított és a Nemzetek Szövetségével kapcsolatba hozott
állandó szervezetet létesítették.
Elismerik, hogy az éghajlatnak, az erkölcsöknek
és szokásoknak, valamint a gazdasági célszerűségnek és az
ipari hagyományoknak különbözősége megnehezítik a
munkaviszonyok teljes egyöntetűségének közvetlen
megvalósítását. De abban a meggyőződésben, hogy a munka nem
tekinthető csupán árucikknek, azt tartják, hogy vannak a
munkaviszonyok szabályozásának oly módszerei és elvei,
amelyeknek alkalmazására minden ipari szervezetnek törekednie
kellene, amennyire ezt sajátos körülményeik megengedik.
Ezek közül a módszerek és elvek közül a Magas
Szerződő Felek előtt kiváltképen a következők látszanak
különösen és sürgősen fontosaknak:
1. A fentemlített vezérelv, hogy a munka nem
tekinthető csupán árunak vagy kereskedelmi cikknek.
2. A szabadszervezkedés joga minden törvényes
célra úgy a munkások, mint a munkaadók részéről.
3. A munkások díjazása olyan munkabérrel, amely
abban az időben és abban az országban, amelyben élnek,
számukra tisztességes életmódot biztosít.
4. A 8 órás munkanap vagy 48 órás munkahét
elfogadása mint elérendő zsinórmérték mindenütt, ahol még
nincs elérve.
5. Hetenkint legalább 24 órás munkaszünet,
amely, amennyire csak lehetséges, a vasárnapot magába
foglalja.
6. A gyermekmunka megszüntetése és mindkét
nembeli fiatalkorúak munkájának olyan korlátozása, amely
nevelésük folytatását és kellő testi fejlődésüket lehetővé
teszi.
7. Az az elv, hogy férfiak és nők egyenlő értékű
munkáért egyenlő munkabért kapjanak.
8. A munkaviszonyokra vonatkozólag alkotott
jogszabályok minden országban méltányos gazdasági elbánásban
részesítsenek az ország területén jogosan tartózkodó minden
munkást.
9. Abból a célból, hogy a munkásvédelmi
törvények és szabályok alkalmazása biztosíttassék, minden
államban felügyelet rendszeresítéséről kell gondoskodni,
amelyben nők is résztvesznek.
Anélkül, hogy ezeket a módszereket és elveket
kimerítőknek vagy véglegeseknek tekintenék, a Magas Szerződő
Felek azt a nézetet vallják, hogy ezek az elvek alkalmasak a
Nemzetek Szövetsége politikájának irányítására és hogy, ha
azokat a Szövetség tagjainak sorába tartozó ipari közületek
elfogadják és a gyakorlatban megfelelő felügyeleti rendszer
mellet sértetlenül érvényben tartják, a világ bérmunkásainak
maradandó jótéteményeket fognak biztosítani.
XIV. RÉSZ
Vegyes rendelkezések
356. Cikk. Magyarország kötelezi magát a
Szövetséges és Társult Hatalmak, vagy közülük egyesek és
bármely más Hatalom között létrejött vagy a jövőben létesülő
olyan egyezmények és azokat kiegészítő és módosító egyezmények
elismerésére és megerősítésére, amelyek a fegyverekkel és
szeszes italokkal űzött kereskedésre, valamint az 1885. évi
februárius hó 26-án Berlinben és az 1890. évi július hó 2-án
Brüsszelben kelt főokmányokban szabályozott más ügyekre
vonatkoznak.
357. Cikk. A Magas Szerződő Felek
elismerik és igazolják, hogy tudomásul vették a Francia
Köztársaság Kormányának a Monakói Fejedelem Őfenségével 1918.
évi július hó 17-én kötött azt a szerződését, amely
Franciaország és a Fejedelemség viszonyát határozza meg.
358. Cikk. A Magas Szerződő Felek
elismerik ugyan az 1815. évi szerződésekben és különösen az
1815. évi november hó 20-án kelt okmányban Svájc javára
szolgáló azokat a biztosítékokat, amelyek a béke fenntartása
végett nemzetközi kötelezettségeket tartalmaznak, de
megállapítják, hogy Szavójának semlegesített területrészére
vonatkozó ezeknek a szerződéseknek és egyezményeknek,
nyilatkozatoknak és más kiegészítő okmányoknak rendelkezései,
amiként azokat a Bécsi Kongresszus záróokmánya 92. Cikkének 1
bekezdése és az 1815. évi november hó 20-i Párizsi Szerződés 3.
Cikkének 2. bekezdése meghatározza, többé nem felelnek meg a
jelenlegi viszonyoknak. Ennek folytán a Magas Szerződő Felek
tudomásul veszik a Francia Kormány és a Svájci Kormány között
létrejött megegyezést erre a területrészre vonatkozó szabályok
hatályon kívül helyezése tárgyában, amely szabályok tehát
érvénytelenekké váltak és érvénytelenek maradnak.
Ugyancsak elismerik a Magas Szerződő Felek, hogy
az 1815. évi szerződéseknek és egyébb kiegészítő okmányoknak
Felső-Szavója és Gex vidék szabadterületeire vonatkozó
rendelkezései többé nem felelnek meg a jelenlegi viszonyoknak
és hogy Franciaország és Svájc vannak hivatva arra, hogy
ezeknek a területeknek szabályait mindkettejük részéről
célszerűeknek tartott elvek szerint egymás között közös
megegyezéssel megállapítsák.
Függelék
I. A Svájci Szövetségtanács 1919. évi május hó
5-én közölte a Francia Kormánnyal, hogy szerencsésnek érzi
magát, hogy a Szövetséges és Társult Hatalmak részéről
Németországnak átnyujtott békefeltételek 435. Cikkében foglalt
rendelkezésekhez - ugyancsak őszinte baráti szellemben történt
megvizsgálásuk után - megnyugvással hozzájáruljon a következő
megjegyzésekkel és fenntartásokkal:
1. Felső-Szavója semlegesített terület
része:
a) Megegyezés van arra nézve, hogy
mindaddig, amíg a Szavója semlegesített terület részére
vonatkozó szabályok hatályon kívül helyezése tárgyában a két
Kormány között létrejött megegyezést a szövetségi kamarák meg
nem erősítik, ebben az irányban egyikük sem fog végleges
intézkedést tenni.
b) A Svájci Kormány hozzájárulása a
fentemlített szabályok hatályon kívül helyezéséhez - az
elfogadott szövegnek megfelelően - feltételezi az 1815. évi
szerződésekben és különösen az 1815. évi november hó 20-i
nyilatkozatban Svájc javára szolgáló biztosítékok
elismerését.
c) A fentemlített szabályok hatályon
kívül helyezése tárgyában a Francia és a Svájci Kormányok
között létrejött megegyezés csak úgy válik érvényessé, ha a
kérdéses cikk abban a szövegben jut a Békeszerződésbe, amint
az ezidőszerint irányadó. A Békeszerződésben résztvevő
Feleknek ezenkívül be kell szerezniök az 1815. évi
szerződéseket és az 1815. évi november hó 20-i nyilatkozatot
aláíró azoknak a Hatalmaknak hozzájárulását, amelyek a
jelenlegi Békeszerződést nem írják alá.
2. Felső-Szavójának és Gex vidékének
szabadterülete:
a) A Szövetségtanács kijelenti, hogy a
leghatározottabb fenntartással él annak a nyilatkozatnak
értelmezésére, amelyet a Békeszerződésbe felveendő fenti cikk
utolsó bekezdése következőképen fejez ki: "az 1815. évi
szerződéseknek és egyéb kiegészítő okmányoknak Felső-Szavója
és Gex vidék szabadterületeire vonatkozó rendelkezései többé
nem felelnek meg a jelenlegi viszonyoknak". A Szövetségtanács
semmi esetre sem óhajtaná, hogy ehhez a szövegezéshez való
hozzájárulásból azt a következtetést vonhassák le, mintha
beleegyeznék olyan berendezés megszüntetésébe, amelynek célja
az, hogy a szomszédos vidékek javára sajátos földrajzi és
gazdasági helyzetüknek megfelelő és jóknak bizonyult előnyeit
biztosítsa. A Szövetségtanács véleménye szerint nem arról van
szó, hogy módosuljon a kérdéses területeknek az a vámügyi
szervezete, amelyet a fentemlített szerződések megállapítanak,
hanem csakis arról, hogy az érdekelt vidékek között az
árucsere módozatai a jelenlegi gazdasági viszonyoknak jobban
megfelelő szabályozást nyerjenek. Ezekre az észrevételekre a
Szövetségtanácsot a kérdéses területek jövő alakulására
vonatkozó annak az egyezménytervezetnek tanulmányozása
indította, amely a Francia Kormánynak április hó 26-án kelt
jegyzékéhez volt mellékelve. A fentemlített fenntartásokkal a
Szövetségtanács késznek nyilatkozik mindazoknak az
indítványoknak a legbarátságosabb szellemben való
megvizsgálására, amelyeket ebben a tárgyban a Francia Kormány
jónak lát hozzájuttatni.
b) Megegyezés van arra nézve, hogy az
1815. évi szerződéseknek és egyéb kiegészítő okmányoknak a
szabadterületekre vonatkozó rendelkezései érvényben maradjanak
addig, amíg ezeknek a területeknek helyzetét Svájc és
Franciaország között létesítendő új megállapodás nem
szabályozza.
II. A Francia Kormány az előbbi szakaszban
foglalt közlésre 1919. évi május hó 18-án a Svájci Kormányhoz
intézett következő jegyzékben válaszolt:
Svájc párizsi Követsége folyó évi május hó 5-én
kelt jegyzékében szíves volt közölni a Francia Köztársaság
Kormányával a Szövetségi Kormány csatlakozását az egyrészről a
Szövetséges és Társult Kormányok, másrészről Németország
között létrejött Békeszerződésbe felveendő cikk
tervezetéhez.
A Francia Kormány nagy örömmel vette az ekként
létrejött megegyezést és kívánságára a kérdéses cikk
tervezetét, amelyet a Szövetséges és Társult Hatalmak
elfogadtak, a német meghatalmazottaknak átnyujtott
békefeltételek közé 435. szám alatt beiktatták.
A Svájci Kormány május hó 5-én erre a kérdésre
vonatkozó jegyzékében különböző megjegyzéseket és
fenntartásokat tett.
E megjegyzések közül azokhoz, amelyek
Felső-Szavójának és Gex vidékének szabadterületeire
vonatkoznak, a Francia Kormány azt a tiszteletteljes
észrevételt fűzi, hogy a 435. Cikk utolsó bekezdésében foglalt
világos szabály nem hagy semmi kétséget annak értelmére nézve,
különösen abban a tekintetben, hogy a jövőben Franciaországon
és Svájcon kívül ez a kérdés más Hatalom érdekeit nem fogja
érinteni.
A Köztársaság Kormánya a maga részéről igyekszik
megvédeni a szóbanforgó francia területek érdekeit és
figyelemmel azoknak sajátszerű helyzetére, nem téveszti szem
elől, hogy hasznos volna számukra megfelelő vámrendszert
biztosítani és az árucsere módozatait e területek és a
szomszédos svájci területek között - a kétoldalú érdekek
figyelembevételével - a jelenlegi viszonyoknak megfelelőbb
módon szabályozni.
Természetesen ez semmiképen sem érintheti
Franciaországnak azt a jogát, hogy ebbe a vidékbe eső
politikai határán vámvonalát éppúgy felállíthassa, mint a
területén fekvő határainak más részén, ahogy maga Svájc is rég
idő óta teszi ezen a területen belül levő határain.
A Köztársaság Kormánya ez alkalommal nagy
örömmel veszi tudomásul azt a barátságos kijelentést, hogy a
Svájci Kormány késznek nyilatkozik azoknak a francia
indítványoknak megvizsgálására, amelyek az említett
szabadterületek jelenlegi szabályait helyettesítő
megállapodást célozzák és amelyeket a Francia Kormány
ugyanilyen barátságos szellemben kíván előterjeszteni.
Másrészről a Köztársaság Kormányának nincsenek
kétségei afelől, hogy a szabadterületekre vonatkozó 1815. évi
szabályzat ideiglenes fenntartása - amelyre a svájci Követség
május 5-i jegyzékének ez a bekezdése utal és amelynek célja
nyilván az átmenet biztosítása a jelenlegi állapotból a
szerződésszerű állapotba - semmiképen sem lesz ok arra, hogy
az új helyzetnek mindkét Kormány részéről szükségesnek tartott
szabályozása késedelmet szenvedjen. Ez a megjegyzés vonatkozik
a szövetségi kamarák részére fenntartott megerősítésre is,
amelyről a május 5-i svájci jegyzék első pontjának a)
bekezdése "Felső-Szavója semlegesített területrésze" cím
alatt szól.
359. Cikk. A Szövetséges és Társult
Hatalmak egyetértenek arra nézve, hogy azokban az esetekben,
amikor területeiken vagy a jelen Szerződés értelmében
Kormányaikra bízott területeken magyar társaságok vagy
magánszemélyek keresztény vallásos missziókat tartottak fenn,
ezeknek a misszióknak vagy missziótársaságoknak tulajdonát,
ideértve azoknak a kereskedelmi társaságoknak tulajdonát is,
amelyeknek nyeresége az ilyen missziók fenntartására szolgált,
továbbra is missziócélokra fordítsák. E kötelezettség helyes
végrehajtásának biztosítása végett a Szövetséges és társult
Kormányok az említett tulajdont azoknak az Igazgatótanácsoknak
adják át, amelyeket a Kormányok neveznek ki vagy erősítenek
meg és melyek a kérdéses tulajdon alapján érdekelt misszió
hitfelekezetéhez tartozó személyekből alakulnak.
A Szövetséges és Társult Kormányok ezekkel a
missziókat vezető személyekkel szemben továbbra is teljes
ellenőrzést gyakorolnak és védeni fogják ezeknek a misszióknak
érdekeit.
Magyarország ezennel tudomásul veszi a fent
vállalt kötelezettségeket és kijelenti, hogy az említett
missziók vagy kereskedelmi társaságok működésének sikere
érdekében a Szövetséges és Társult Kormányok részéről tett
vagy teendő minden rendezéshez hozzájárul és azokkal szemben
lemond minden kifogásról.
360. Cikk. A jelen Szerződés
rendelkezéseinek fenntartásával Magyarország kötelezi magát,
hogy a jelen Szerződést aláíró egyik Szövetséges és Társult
Hatalommal szemben sem lép fel sem közvetlenül, sem közvetve,
a jelen Szerződés életbelépését megelőző tényre alapított
pénzköveteléssel.
Ez a szabály teljes és végleges lemondást jelent
minden ilynemű igényről, amely tehát ezennel megszűnik, bárkik
volnának is érdekelve.
361. Cikk. Magyarország érvényeseknek és
kötelezőknek fogadja és ismeri el a Szövetséges és Társult
Hatalmak bármely zsákmánybíróságtól származó mindazokat a
határozatokat és rendelkezéseket, amelyek osztrák-magyar
hajókat és magyar árukat tárgyaznak, úgyszintén mindazokat a
határozatokat és rendelkezéseket, amelyek a költségek
fizetésére vonatkoznak és kötelezi magát, hogy e határozatok
és rendelkezések ellen állampolgárai nevében semmiféle módon
fel nem szólal.
A Szövetséges és Társult Hatalmak fenntartják
maguknak a jogot arra, hogy olyan feltételek mellett, amint
azokat meg fogják állapítani, a zsákmánybírósági ügyekben
hozott osztrák-magyar bírói határozatokat és rendelkezéseket
felülvizsgálják, akár az említett Hatalmak állampolgárainak,
akár a semleges Államok polgárainak tulajdonjogára vonatkoznak
ezek a határozatok és rendelkezések. Magyarország kötelezi
magát arra, hogy közölni fogja az egyes ügyek iratcsomójába
tartozó összes okiratok másolatát, ideértve a hozott
határozatokat és a tett rendelkezéseket is, úgyszintén arra
is, hogy az ügy szóbanforgó felülvizsgálása után a vele közölt
indítványokat magáévá teszi és végrehajtja.
362. Cikk. A Magas Szerződő Felek
megegyeznek arra nézve, hogy - hacsak később ellenkező szabály
létre nem jön - a jelen Szerződéssel létesített minden
Bizottság elnökének joga lesz arra, hogy a szavazatok egyenlő
megoszlása esetében szavazatával döntsön.
363. Cikk. A jelen Szerződés ellenkező
rendelkezéseinek sérelme nélkül a Magas Szerződő Felek között
megegyezés van és marad arra nézve, hogy mindazokban az
esetekben, amikor ez a Szerződés egyes Államokat érintő
valamely kérdés szabályozását az érdekelt Államok között
létesítendő különös egyezmény útján tervezi, azokat a
nehézségeket, amelyek ebben a tekintetben netalán felmerülnek,
a Szövetséges és Társult Főhatalmak oszlassák el addig, amíg
Magyarország a Nemzetek Szövetségének tagjává lehet.
364. Cikk. A jelen Szerződésnek ez a
kifejezése: "a volt Magyar Királyság" magában foglalja
Bosznia-Hercegovinát is, hacsak a szöveg mást nem mond. Ez a
rendelkezés nem érinti Ausztriának erre a két területre
vonatkozó jogait és kötelezettségeit.
A jelen Szerződés, amely francia, angol és olasz
nyelven készült, meg fog erősíttetni; eltérés esetében a
francia szöveg lesz irányadó, kivéve az I. részt (A Nemzetek
Szövetségének Egyességokmánya) és a XIII. részt (Munka),
amelyekre nézve a francia és az angol szövegek ereje azonos
lesz.
A megerősítő okiratok letétele, mihelyt
lehetséges, Párízsban fog végbemenni.
Azok a Hatalmak, melyek Kormányának Európán
kívül van székhelye, arra szorítkozhatnak, hogy párizsi
diplomáciai képviselőjük útján tudatják a Francia Kormánnyal a
saját megerősítésük megtörténtét és ebben az esetben mielőbb
át kell szolgáltatniok a vonatkozó okiratot.
Az első jegyzőkönyvet a megerősítő okiratok
letételéről fel kell venni, mihelyt a Szerződést egyrészről
Magyarország, másrészről a Szövetséges és Társult Főhatalmak
közül három megerősítette.
Az első jegyzőkönyv keltének időpontjában a
Szerződés életbelép azok között a Magas Szerződő Felek között,
amelyek azt ekként megerősítették.
A jelen Szerződésben kitűzött összes határidők
számításánál ez a kelet lesz az életbelépés időpontja.
Minden más tekintetben a Szerződés minden egyes
Hatalomra nézve a saját megerősítő okirata letételének
időpontjában lép életbe.
A Francia Kormány minden aláíró Hatalommal közli
a megerősítő okiratok letételéről felvett jegyzőkönyveknek
megfelelően hitelesített egy-egy másolatát.
Ennek hiteléül a fentnevezett meghatalmazottak a
jelen Szerződést aláírták.
Kelt a Trianonban, az egyezerkilencszázhuszadik
évi június hó 4. napján, egyetlen példányban, amely a Francia
Köztársaság Kormányának levéltárában marad elhelyezve és
amelynek hiteles másolatát minden egyes aláíró Hatalom részére
meg kell küldeni.
HUGH C. WALLACE | RAFAEL MARTINEZ ORTIZ |
DERBY | A. ROMANOS |
GEORGE H. PERLEY | CARLOS A. VILLANUEVA |
ANDREW FISHER | R. A. AMADOR |
THOMAS MACKENZIE | E. SAPIEHA |
R.A. BLANKENBERG | ERASME PILTZ |
DERBY | AFFONSO COSTA |
A. MILLERAND | JOAO CHAGAS |
F. FRANCOIS-MARSAL | DR. J. CANTACUZÉNE |
AUG. ISAAC | N. TITULESCU |
JULES CAMBON | NIK. P. PACHITCH |
PALÉOLOGUE | DR. ANTE TRUMBIC |
BONIN | DR. IVAN ZOLGER |
M. GRASSI | CHAROON |
K. MATSUI | DR. EDWARD BENES |
J. VAN DEN HEUVEL | STEFAN OSUSKY |
ROLIN-JAEOUEMYNS | BENÁRD Á. |
VIKYUIN WELLINGTON KOO | DRASCHE-LÁZÁR |
4. § A békeszerződés I. részének (A
Nemzetek Szövetségének Egyességokmánya) és XIII. részének
(Munka), valamint e részek függelékeinek a francia eredeti
szöveggel azonos erejű angol eredeti szövege a
következő:
(Következik az angol eredeti szöveg.)
5. § A békeszerződést kiegészítő
jegyzőkönyv francia eredeti szövege és hivatalos magyar
fordítása a következő:
Jegyzőkönyv
Azoknak a feltételeknek szabatos meghatározása
végett, amelyeknek szem előtt tartásával kell a mai napon
aláírt Szerződés némely rendelkezését végrehajtani, a Magas
Szerződő Felek között egyetértés áll fenn arra nézve,
hogy:
1. Azoknak a személyeknek a névsorát, akiket
Magyarország a 157. Cikk második bekezdéséhez képest a
Szövetséges és Társult Hatalmaknak kiszolgáltatni köteles, a
Szerződés életbelépését követő hó folyamán fogják a Magyar
Kormánnyal közölni.
2. A 170. Cikkben és a IV. Függelék 2., 3. és 4.
szakaszaiban említett Jóvátételi Bizottság, valamint a 163.
Cikkben megjelölt Külön Osztály a gyártási titkoknak vagy más
bizalmas természetű adatoknak közlését nem követelhetik.
3. A Szerződés aláírásának időpontjától kezdve s
az ezt követő négy hónap alatt Magyarország számára fennáll a
lehetőség arra nézve, hogy a jóvátételre vonatkozó munkálatok
gyorsítása, az eljárás megrövidítése és a határozathozatal
siettetése céljából a Szövetséges és Társult Hatalmaknak
megvizsgálás végett okiratokat és javaslatokat terjeszthessen
elő.
4. Azok ellen, akik a magyar javak
felszámolásánál büntetendő cselekményt követnek el, eljárást
kell indítani, s a Szövetséges és Társult Hatalmak átveszik
mindazokat az adatokat és bizonyítékokat, amelyeket a Magyar
Kormány ebben a tekintetben rendelkezésükre bocsát.
Kiállíttatott francia, angol és olasz nyelven
azzal, hogy eltérés esetében a francia szöveg az irányadó, a
Trianonban, az egyezerkilencszázhuszadik évi június hó 4.
napján.
6. § A békeszerződést kiegészítő
nyilatkozat francia eredeti szövege és hivatalos magyar
fordítása a következő:
Nyilatkozat
Abból a célból, hogy a háború alatt történt
hajó- és hajórakománysülyesztés folytán keletkezett
veszteségeket a legkisebb mértékre szorítsa és hogy a
megmenthető hajóknak és hajórakományoknak visszaszerzését,
valamint a magánosok részéről erre vonatkozólag emelhető
kártérítési igények rendezését megkönnyítse, a Magyar Kormány
kötelezi magát, hogy közölni fogja mindazokat a birtokában
levő adatokat, amelyek a magyar tengeri haderő részéről az
ellenségeskedések időtartama alatt elsülyesztett vagy
megrongált hajókra vonatkoznak és amelyeket a Szövetséges és
Társult Hatalmak állampolgárai felhasználhatnak.
A jelen Nyilatkozat francia, angol és olasz
nyelven állíttatott ki azzal, hogy eltérés esetében a francia
szöveg az irányadó, a Trianonban, az egyezerkilencszázhuszadik
évi június hó 4. napján.
7. § A békeszerződéshez tartozó térkép a
jelen törvényhez van csatolva, mint annak kiegészítő
része.
8. § A jelen törvény kihirdetése napján
lép életbe, még pedig a békeszerződés életbelépésének napjától
kezdődő hatállyal. A békeszerződés életbelépésének napját a
minisztérium rendelettel közzéteszi.
|