 | Vitafórum "Szeret? szomszéd államaink" Szerbek verik magyarjainkat, a szlovákok meghurcolják, bebörtönzik tanárainkat, a horvátok lerombolják a kemény munkával felépített nyaralóinkat, a románok pedig megvádolnak minket, hogy t?lünk van a madárinfluenza. Meddig mehet ez még így????????? (Indította: DaveW, 2006.05.25. 13:01:00) | Construct | 2006.06.11. 12:12:13 | Válasz erre | | | | | külföldi magyar:
.
Kulfoldi magyar - próbálj elgondolkozni azon, hogy volt-e értelme részedrol annakidején leulni egy félórányi sorozésre azzal a pasassal, akit jobb belátásra akartál birni.
.
Idáig egy-két szót váltottunk - most én hivlak meg arra a szimbolikus sorre - rá szeretnék térni az elozményedre.
.
1.
Mellékes, hogy Te milyen vagy melyik állam elfogadására vagy hajlandó. Az általam ajánlott házelnok beszéde nem akarta felforgatni a torténelmet és igazából nem arról van szó, hogy kiválasztva bármelyik torténelmi odoszakot, annak kellos kozepébe bevágva kezdjunk kiindulni és indokolni bármelyik állam mai legalitását.
.
Elégge sajnálom, hogy valami álcázottságot észleltél vagy eroszakkal saját magadnak beszugerálva ilyesmirol beszélsz az unnepi beszéd vonatkozásában. Nem tudom, hol volt lehetoséged kiolvasni a beszédbol valamiféle támadást a magyar nemzet ellen. Egyáltalán nem vettem észre, hogy szerinted a "tótok" el akarnák venni a magyarok torténelmét. Szerintem arról volt és van szó a beszédben, hogy az elmult ezer éven belul, amióta István király királysága (országa) kezdett létezni, ugyan ezen a teruleten tobbféle nemzetség élt és él mindmáig és az elnokház beszédében az hangzik el, hogy ha tetszik, ha nem, el kell a szlovákoknak ismerni, bele kell torodniuk, hogy pár száz éve Magyaország tortéleme részévé volt a szlovák (szláv) nemzet.
.
Egyáltalán a beszéd nincs ugy osszállitva, mintha a "tótokon" állt volna Magyarország sorsa. Ekkora nagyzolást nem lehet kivenni a beszédbol foleg azért, mert ha az ugy volna, akkor a házelnok beszedjében nem mutatott volna egy olyat meogoldást, hogy a két országház kozos álláspontra tudna helyezkedni és egyidoben, szimbolikusan kezet szorítana egymással és nem feszegetné, egymásnak felhányná a tortélemi megbántásokat, igazságtalanágokat.
.
Nem tudok egyet érteni állitásoddal, hogy például speciel Te, ha szimbolikusan elfogadnád Hrusovszky jobbját, akkor tulajdonképpen belátnád, hogy át kellene irni a torténelmet ugy, ahogy Te ezt Hrusovszky beszédébol kiértetted. Gondolom, ezt nem gobdolod komolyan. Az egészbol én csak azt merném remélni, hogy a torténelem feljegyezné, hogy pl. 2009-ben ugy a szlovák, mint a magyar parlament képviseloinek tobbsége jónak látta, hogy szimbolikusan kezet nyujtottak egymásnak (pláne, ha mind a két ország EÚ és NATO tagállam) - nem akarván megmásitani (ami máskulonben lehetetlen) a torténelmet.
.
Ha Te ezt annyira lealacsonyitónak, esztelenségnek vagy foloslegségnek értékelnék ki ezt a gesztust a magyar nemzet kárára, ám legyen. Hálistennek nem az óhajtott, egy idoben elkovetendo gesztus nem Toled fugg, még ha egyenesen képviselo is volnál a magyar házban.
.
Kulonben nem tudom megérteni elozményeidben azt a sok kifogást és egyuttal kijelenteni, hogy "....Aki elfogadja Hrusovszky "békejobbját", az ezeket a dolgokat is elfogadja! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet egymással békében élniük a népeknek.".
.
A szlovák házelnoknek ilyen elképzelése volt, amelyet 2003-ban a saját képviseloiknek javasolt. Ha van egy kis empátiád, mit gondolsz, mennyire lelkesedtek a szlovák képviselok, akik mindmáig a lelkul mélyeben azt hiszik, hogy a szláv nemzet 1000 évig el volt nyomatva a magyarok által?
.
Hrusovszynak nagy bátorságot kellett szereznie, hogy errol a posztjáról hangosan beszéljen az országházban. Foleg ezt próbáld figyelembe venni, Kulfoldi magyar, mielott meggondolanságból, elhamarkodtan elutasistd a feléd irányuló jobbot.
Vagy tudsz efektivebb megoldást? Vagy futyulni az egészre, szóra se érdemes?
.
Az elozményed másik pontjára késobb reagálok
.
Udvozlettel Construct.(Előzmény: külföldi magyar, 2006.06.10. 10:41:32) |
| Corvinus | 2006.06.10. 21:05:52 | Válasz erre | | | | | | V.ZS.: Persze, ugyanezt mondjuk, az "ingyenebéd" a szocialista állami egészségügy... |
| V.ZS. | 2006.06.10. 20:57:08 | Válasz erre | | | | | Corvinus: Mindenki fizet egészségügyi biztositást (min 970 sk/hó, azaz cca 7000Ft/hó), tehát szó sincs ingyenebédr?l.(Előzmény: Corvinus, 2006.06.10. 20:11:16) |
| külföldi magyar | 2006.06.10. 20:18:44 | Válasz erre | | | | | Corvinus:
Én még annyit tennék hozzá, hogy ma Magyarországon ami az egészségügyben megy, az szabadrablás. Az ingyenes egészségügy annak a szocializmusnak a terméke, amelyet senki sem kíván vissza. Megjegyezném, ugyanabban a "ki tud többet markolni" rendszer van most is, mint az átkosban volt. Teljesen egyetértek az egészségügy átalakításával. De nem értem, mi köze van ennek ehhez a témához?!
Igazságot Magyarországnak!(Előzmény: Corvinus, 2006.06.10. 20:11:16) |
| Corvinus | 2006.06.10. 20:11:16 | Válasz erre | | | | | paluz: A fizet?s egészségügy rászorítja az embereket, hogy a megel?zés mindig olcsóbb, mint a gyógyítás.
Számomra csupán egy angol mondás köszön vissza, miszerint ingyenebéd nem létezik. |
| paluz | 2006.06.10. 19:29:50 | Válasz erre | | | | | Corvinus: aha és persze az is hogy kezdjük lemásolni a tót egészszégügyi hozzájárulások ,,reformját " .Az is jó lesz ugye ?
Tetszik nektek Peter P. pozsonyi eu. reformer svédasztalos...szövege ?Ez egészségügy olyan mint a svédasztal nem lehet ingyenes mert az emberek túleszik magukat .
Mert Gyurcsánynak tetszik .Hallhattuk.
ismét egy pozitív elmozdulás .(Előzmény: Corvinus, 2006.06.10. 19:05:47) |
| Corvinus | 2006.06.10. 19:05:47 | Válasz erre | | | | | | Szerintem a szlovák házelnök beszéde pozitív elmozdulást jelent az "ezeréves magyar elnyomás" sztereotípiájához képest, annak ellenére, hogy a Szlovákia megjelölés középkori használatán természetesen lehet vitatkozni... |
| külföldi magyar | 2006.06.10. 10:41:32 | Válasz erre | | | | | Construct:
1.Nem fogom elfogadni egy olyan állam létezését, amelyet a történelem egy olyan részében alapítottak, amikor úgymond "jókor voltak és jó helyen" a tótok, és csehek. Nem fogom elfogadni ezeket a bocsánatkérésnek, illetve békejobboknak álcázott támadásokat nemzetünk ellen. Nem fogom elfogadni azt, hogy tóték már a történelmünket is el akarják venni t?lünk, és úgy beállítani azt is, mintha rajtuk állt, vagy bukott volna Magyarország sorsa számtalanszor a történelemben, míg bennünket, magyarokat, egy a szlávok(értsd szolga) által letelepített, és civilizált népcsoportnak állítanak be, aki "bemenekültek" a Kárpát-medencébe. Aki elfogadja Hrusovszky "békejobbját", az ezeket a dolgokat is elfogadja! Ez természetesen nem jelenti azt, hogy nem lehet egymással békében élniük a népeknek. Ezen problémák megoldása a politikusok dolga lenne. Ez a beszéd viszont azt bizonyítja, hogy tóték foglalkoznának ezzel, de nem hinném, hogy akár csak egy magyar válasz is érkezett volna a beszédben elmondottakra.
2. Képzeljünk el egy szituációt a magyar parlamentben: Az MSZP kezdeményezi a kett?s állampolgárságot, ugyanabban a formában, amelyikben a Fidesz kezdeményezte annak idején. Én szinte biztos vagyok benne(hangsúlyoznám, ez magánvélemény), hogy a Fidesz azt nem fogadná el. Mindig lenne valami, amivel el?állna, hogy ez miért nem jó, illetve hogyan lehetne jobb. Politikai vitába torkollna az egész, és megint a határon túli magyarokon csattanna az ostor. Ez egy példa volt, ami csak az én elképzelésem. Ezzel azt akarnám bemutatni, hogy a mai Magyarországon nincs olyan politikai egység, amely ki tudna állni a Hazánkat a múltban ért sérelmeiért. De ha lenne is egység, akkor sem biztos, hogy bárki meg merné ezt tenni, hiszen a "nyugat szemében nemtetsz? cselekedet" Trianont emlegetni, és azzonnal ráragaszják az emberre a "revíziós", illetve a "nacionalista" jelz?ket. Azonnal közleményt adnának ki "szeret? szomszédos államaink", amelyben elítélnék ezt a "gaz tettet". Ezt ma senki sem meri megkockáztatni. Megjegyezném, az ország mai helyzetében semmi veszítenivalónk nem lenne:)
Igazságot Magyarországnak!(Előzmény: Construct, 2006.06.10. 01:48:32) |
| McGy?z? | 2006.06.10. 09:11:37 | Válasz erre | | | | | Coldwind: Ezt igen jól el?adtad. Igazuk van, ilyen egy mocsok népség nem maradhat európában. Akik pedig lemészárolják asszonyaikat, gyerekeiket azok valódi h?sök. Te figyelj! Tudod mi lett volna ha nem kalandoztak volna a magyarok európa-szerte? Mai napig rongybatekert nemiszervükkel köt?féken vezették volna a lovakat...
A nadrágot ugyanis a hunok hozták be európába.
St.Gallen, Svájc? Nem lehet valami régi affér a bizonyos "szentesked?k" meg az ?smagyarok között? Tudod nem egyszer hallottam olyasmit, hogy titkos társaságok mint pld. a templomos-lovagok (a szabadk?m?vesek el?dei) ott húzták meg magukat.
Amit idetallóztál, az is része a magyarok ellen folyó hadjáratnak. Hadd szégyellje magát minden magyar a multja miatt is. Én csak a jelenünk miatt szégyellem magam, de nagyon.
A multtal kapcsolatosan volna egy kérdésem: hallottál te valamiféle keresztes hadjáratról? Szerinted mi volt az? Tudtad, hogy ha a magyarok nem állították volna meg a törököket annó, most európában déltájt mindenki leterítené a kissz?nyegét aztán kelet felé fordulva keresné a megvilágosodást? Erre viszont nincs okunk büszkéknek lenni ugyanis az az európa melyet a magyarok védtek meg a muzulmán behatások ellen befogadja és multikulturalizmusként kezeli azokat a népeket amelyek pár száz évet késtek az ideérkezésükkel míg a magyarokat (mondjuk ki!) diszkriminatív módon kezelik és ott próbálják tiporni ahol tudják. Err?l legközelebb b?vebben is írok.(Előzmény: Coldwind, 2006.06.10. 01:01:34) |
| Construct | 2006.06.10. 01:48:32 | Válasz erre | | | | | külföldi magyar:
.
1. Szerinted ezután is jobb lesz, ha szlovák és a magyar nemzet farkasszemet fog nézni egymással... (szerintem úgy is csak egy kis toredék mindkét oldalról acsarkodik egymásra...)
.
2. Tiszta véletlenul tegnap délelott néztem a TV-ben a magyar országházat, figyeltem az elhangzott legfobb vitákat, aztán a szavazást, mellyel ell lett fogadva a kormányprogram és kormányfojelolt Gyurcsány Ferenc ujbol miniszterelnok lett...
.
Nem vettem észre, hogy bárki a vitázók kozul az elozményedben emlitett igazságot kovetelte volna vissza Magyarországnak. Pedig bizony nem kevés kormánypárti és ellenzéki képviselo szólalt meg...
.
Ezt hogy értelmezed?
.
Udvozlettel Construct.(Előzmény: külföldi magyar, 2006.06.10. 00:18:51) |
| Construct | 2006.06.10. 01:30:32 | Válasz erre | | | | | Celia:
.
Kedves Celia, nekem semmi okom sincs a haragra. Nézd én Felvidéki magyar vagyok (tudomásom szerint Te Romániában élsz, ha nem tévedek) és gondolom, hogy eléggé tudom érzékelni, kiértékelni az itteni magyarság helyzetét.
.
Nem értelek, hogy miért vagy abban a hiedelemben, mintha a beszédbol nem tunne ki, hogy Szlovákiában nincs kissebség. Hiszen az egész beszéd erre van alapozva - tulajdonképpen azt próbálja szorgalmazni, hogy a két országház nyujtson egymásnak kezet és szimbólikusan bocsássanak meg egymásnak.
.
Szeretném figyelmedet felhivni arra, hogy a beszédben arra van utalás, hogy szlovák nemzet arcán is vannak sebhelyek, amikre nem buszkék a szlovákok - tehát ellenkezoleg, igenis, kétoldalu "tettek bevallását" emliti.
.
Nem látok én itt semmi kétszinuséget, inkább valami féle kozeledést kezd szorgalmazni az országház volt elnoke.
.
Kérlek, próbáld még egyszer elolvasni... |
| Celia | 2006.06.10. 01:15:10 | Válasz erre | | | | | Coldwind: Nagyon érdekes történet, csak én kicsit másképpen tudom... persze ez nem zárja ki azt, hogy nem igy lehetett, ahogyan te leirtad! El?ször is, nem egy-kettö döntötték el, hogy megkeresztelkednek! István király sokat tett azért, hogy ez megtörténhessen, erre tette fel az életét, hogy Magyarországon keresztény legyen minden ember. Egész életében évek hosszú folyamán ezért tett, hivatott be papokat, hogy azok hirdessék az igét, kereszteljék az embereket, stb. Arról sem tudok, hogy aki nem hagyta magát megkereszteltetni, annak levágták a fejét... Az volt a célja István királynak, hogy népe keresztény legyen, de nem ennyire drasztikus módon. A pogányok vezére pedig Koppány volt, ha jól tudom, akit harc folyamán lefejeztetett István király.(Előzmény: Coldwind, 2006.06.10. 01:01:34) |
| Coldwind | 2006.06.10. 01:01:34 | Válasz erre | | | | | Egyszer olvastam egy magyar emigráns írását a magyar történelemröl:
"A Ruhr-vidékrõl késõbb Aachenbe kerültem. Elismerték a magyar
lelkészi diplomámat és beállítottak óraadó hittantanárnak egy
gimnáziumba azzal a feltétellel, hogy leteszem a német államvizsgát
egy másik szakból is. A történelmet választottam és attól kezdve
rendszeresen kezdtem tanulni a német történelmet. Eközben jöttem rá
arra, hogy ezen a téren nekünk magyaroknak is sok tévinformációnk
van.
Mikor õseink Árpád apánk vezérletével elfoglalták a Kárpát-medencét,
akkot elsõsorban nem a földmûveléssel keresték meg a mindennapi
kenyerüket. Tenyésztettek ugyan állatokat is, de elsõsorban
kalandozni szerettek. Ezt a kifejezést tanították nálunk annak
idején az iskolában és ez félrevezetõ. Ezek a kalandozások ugyanis
jól megszervezett, rendszeres rablóhadjáratok voltak. Emlékszem,
hogy az iskolában olvastuk a szentgalleni kalandot. Egy magyar
elbeszélgetett egy szerzetessel. Helyes kis történet volt. Mikor
elolvastam a szentgalleni krónikát eredetiben, döbbentem rá arra,
hogy mi is történt. A magyarok mindenkit legyilkoltak és amit nem
bírtak elcipelni magukkal, azt elégették. Porig égett az egész
kolostor.
A legkedveltebb rablási terület a mai Németország volt. Akkor úgy
hívták, hogy Nyugati Frank Birodalom, de nem volt egységes. Négy
nagy és több kis törzs veszekedett egymással. A magyarok pusztító
rablóhadjáratai végül is arra kényszerítették ezeket a törzseket,
hogy fogjanak össze. Így született meg a Német-római Birodalom.
Ennek az egyesült hadereje azután 955-ben Augsburg mellett a
Lech-mezõn tönkreverte a magyar rablóhadat. Néhány életbenmaradt
magyarnak levágták a fülét meg más tagját és hazaküldték õket azzal,
hogy így jár az, aki rabol.
Az üzenet nem volt éppen humánus, de a magyar államvezetés egybõl
megértette. Beszüntették a rablóhadjáratokat és gyorsan felvették a
kereszténységet. Ez sem ment persze humánusan. Aki nem hagyta magát
megkeresztelni, annak leütötték a fejét. Ez a módszer igen
eredményes volt és a magyarok egy-kettõre keresztények lettek. Ezért
István királyt szentté is avatták. Volt ugyan néhány megátalkodott
pogány. Ezek István halála után lelökték Gellért püspököt egy
szikláróöl, de a dolgokat nem lehetett már visszacsinálni. A
kereszténység maradt és a sziklából Gellérthegy lett. A lökdösõdõket
meg kivégezték." |
| Celia | 2006.06.10. 00:34:53 | Válasz erre | | | | | Construct: Ne haragudj, nem vettem észre ezt a beirásodat, ahogyan arra sem volt alkalmam, hogy el tudjam olvasni az ünnepi beszédet, de most megtettem...
Mi a véleményem róla... kiérzödött a beszédb?l, mintha egyenl? volna minden ember Szlovákiában, mintha nem lenne kissebbség, mintha nem úgy bánnának a magyarral, ahogy...Kétszinüsködés az egész, egyszerüen undoritó... Kétszinüsködnek, tetteiket nem valják be, és azt gondolják, hogy ezt nem vesszük észre? Igaz, hogy hablaty az egész, ahhoz értenek a politikusok csak...(Előzmény: Construct, 2006.06.08. 23:51:56) |
| külföldi magyar | 2006.06.10. 00:21:45 | Válasz erre | | | | | külföldi magyar: els? mondat mégegyszer: ...amelyek az adott szövegkörnyezetbe illettek.(Előzmény: külföldi magyar, 2006.06.10. 00:18:51) |
| külföldi magyar | 2006.06.10. 00:18:51 | Válasz erre | | | | | Construct:
Ne tagadjuk le, sok igazság van a beszédben. De azért azt ne felejtsük el, hogy a történelem olyan darabkái lettek kiragadva, amelyek Szlovákiát az adott szövegkörnyezetbe(megbánó, magasztaló, sajnáltató) illett.
Ne tagadjuk le, hogy valóban a 19. században, inkább úgy mondanám, hogy a felvilágosodással kezd?dtek meg a Magyarországon él? kisebbségek identitástudatának kibontakozása. De akkor tegyük fel a kérdést: Álmodhattak-e valaha is ezek a kisebbségek arról, hogy elszakadva Magyarországtól, az ? saját államaikat hozzák létre? Szerintem ez a legmerészebbekben sem fordult meg. ?k megelégedtek volna annyival, ha valóban elismerik ?ket, és esetleg(ez volt a csúcs) autonómiát kapnak. Az akkori magyar elit, valljuk be, a füle botját sem mozdította ezekre a kérésekre.
De térjünk vissza egy pillanatra pl arra, hogy "Szlovákia képezte a határt az Oszmán-birodalom, és a civilizált Európa között." Valóban a Felvidék volt akkoriban, amely a három részre szakadt országból "Magyarországot"(ezt vedd képletesen) képezte. Valóban ott lehettek a tótok is. De azt azért nem értem, hogy mi közük volt a tótoknak a török elleni harcokhoz? Vagy mennyi hadjáratot vezettek a tótok a török ellen? Aki ilyenr?l tud, az kérem jelezze.
De ha szó esett 1848ról a beszédben, akkor megkérdezném, hogy hol volt a "szabadságáért harcoló szláv nemzet" akkor, amikor az oroszok betörtek az országba. Vagy talán azokra a szerb "testvéreinkre" gondoltak, akik az osztrákkal fej fej mellett törtek ránk?
Tehát ez a beszéd összességében egy békülékeny hablagy, ami békülésre szólít fel. A békülésnek az ára: "Fogadd el ezeket magyar. Rúgj még egyet magadba, mert már megtetted 100szor, tedd meg 101szer!"
Én azt mondom, és ez az én véleményem: köszönöm, nem! Vesszen Trianon! Igazságot Magyarországnak!(Előzmény: Construct, 2006.06.09. 23:43:36) |
| Construct | 2006.06.09. 23:48:10 | Válasz erre | | | | | külföldi magyar:
.
Gondolom, hogy igy már kényelmessebb, ha az ajánlott unnepi beszéd az alábbi elozmény.
.
Kulfoldi magyar, kérném véleményedet.
.
Udvozlettel Construct(Előzmény: külföldi magyar, 2006.06.09. 22:08:24) |
| Construct | 2006.06.09. 23:43:36 | Válasz erre | | | | | külföldi magyar:
.
Tehát parancsolj:
.
"Construct 2006.05.01. 16:08:44 Válasz erre
Construct: Az igert Forditás:
Hru?ovsky Pavol, a Szlovák parlament elnöke ünnepélyes beszéde a Szlovák állam alapitása 10-ik évfordulója alkalmából.
Tisztelt elnök úr,
tisztelt kormányf?,
tisztelt képvisel?n?k, tisztelt köpvisel?k,
tisztelt miniszterek,
tisztelt diplomata tagok,
tisztelt egyházok köpviselöi,
tisztelt polgártársak !
A szeretet, szerencse és az egészség a békesség el?feltétele, amely részünkre nagyon szükséges. Mind a háromból minél többet kivánok nektek, hogy ez az év tele legyen örömmel és békességgel országunkban és polgársainkban.
Tiz év mult el a Szlovák állam alapitásától. Az ? születése eggyütt 1989 Novemberével , a Szlovák állam várt csatlakozása a NATO-ba és az Európai únióba három kulcsfontosságu mozzanatot képez az új történelmünkben.
1989 Novembere képezte az új, szabad társadalom épitése kezdetét. Nélküle nem volna 1993 január elseje és az önálló, demokratikus államosság. Az európai strukturák beilleszkedése részünkre ujjab lehetöségeket nyujt a nyugati vlilág szabadságában, demokráciájában és proszperitásában.
A ma részünkre f?leg kihivás a jöv?be. Kivételes lehet?ségünk van és a mi történelmünkben alkalmunk van tisztességes, a világban tekintélyes hazát teremteni polgátársainknak.
A mai napban az utolsó tiz év államalapitása van összevetve. Ez id? alatt harcoltunk uj társadalmunk szabályaiért. Ebben a harcban nemcsak revidáltuk demokratikus deficitjeinket, de egyúttal az olyan módszereket kerestünk, amelyekkel el tudtuk távolitani a kommunista rendszer önkényuralmát, melynek hatása alatt a társadalom hanyatlott. Ezek az évek alatt nagy er?feszitekesen estünk át, nem volt kihagyva társadalmunk egyetlen tagja sem. Polgátársaink köszönetet érdemelnek azért, hogy tiz év alatt Szlovák államunknak bels? egyensúlyt tudtunk biztositani. Ezek nélkül nem lehetett volna véghez vinni a változásokat.
Manapság Szlovákia sok év munka révén köszönhet?, hogy teljesen más helyzetben van mint 1989 novemberében vagy 1993 januárjában. Új kilátásaink vannak, ujjabb kihivások el?tt állunk.
Néhány hónap mulva nagy lehet?ségünk lesz tagként beépülni két jelent?s euroatlantikus testületbe. Ez a belépés többféle ujjabb kötelezettség vállalását fogja képezni, részben szuverenitásunk csökkentését fogja jelenteni, ami új, nagyon igényes helyzeteknek leszünk kiállitva, amely kihatással lesz az egész társadalmunkra. Minekutána éppen ezért a helyzetért küszködünk, fontos visszatekintenünk, hogy ma milyen helyzetben vagyunk a jov? kihivásai el?tt.
Ezen az ünnepélyes napon Országházunk történelmi termeiben fontos nemcsak a jöv?re és a jelenre összpontositani, hanem a mi történelmünkre is. Tuddniillik történelmünk vezet a mához és határozza meg irányitásunkat a jov? felé.
Ma mint az Országház elnöke ezen az unnepélyes napon meg szeretnén nyitni a vitát Szlovákiáról más jellemben, ahogy 1989 óta ismerjük. Nem fogok hangsulyt fektetni egyes fragmentumokra vagy eseményekre a szlovák nemzet történelmében, nem fogok birálni egyes személyességeket. Ezek a témák eléggé ki voltak meritve történészek, szociológusok, ideológusok polemizálásaival - nagy mértékben politikusok által is. Ez elkerülhetetlen folyamat volt, de pont ez vitatkozásunk stilusa nem vezetett minket a legfontossabhoz ? saját történelmünk elfogadásához.
Visszautasitatunk és birálgattunk, kiemelgettünk és ócsároltunk, mitologizáltunk és démonizáltunk is elég sokat és szélesen. Ma már kötelességünk megkezdeni az alkotást. Megkezdeni azt a képet, ami mélyen a lelkünbe van irva, el?deinkben, országunkban. És ezen az alapon önérzetesen bemutatni Szlovákiát mint olyan országot, amely el van készülve hatni, befolyásolni Európa fejl?dését és világ eseményeit.
Ha emlitettem a harc karakterét, maga a harc legjobban az arcon látszik. Amir?l akarok beszélni, az az országunk ARCA lesz. Úgy az embernél, mint az országnál tudniillik az arc tudja legjobban kimutatni, hogy milyen közösségb?l tev?dik, mit élt át, és tulajdonképpen mi nála a lényegbevágó. Az arc a lényegr?l sokkal többet mond ki mint maga a név, mert visszatükrözi minden jót és rosszat, nyitottat és az elfelejtettet is. Az arcot nem lehet elvenni és nagyon nehéz nem találkozni vele. Azért az arc legjobb és legh?bb képe a történelemnek ? úgy a személynek mint az országnak is.
Tizedik évfordulónk legjobb alkalom arra, hogy ?szintén tekintsünk arcunkra és állapitsuk meg, hogy milyenek vagyunk. Csak ezzel az ismerettel tudunk tovább lépni és tudatosan irni a jöv? történelmünket.
Tisztelt hölgyek, tisztelt urak,
országunk arcán, amelyben élünk, néhány alapvet? vonás van, amelyek kitörülhetetlenek. A legfontossabb a kereszténység elfogadása 829-ben. Elfogadtuk sokkal hamarább, mint amikor ez a geografiai térség olyan nevet kapott, ami visszatükrözi a szláv eredetu lakosságát ? (népségét?). Országunk arculatába ezennel olyan alapvet? vonás került, amely mindörökre hasonlatosságot vont a többi európai országgal. A kereszténység keretében szent Cyril és Metod hatásával ? a Nagy Morvaország politikai téréségében ? a nyugati tradiciókhoz hajlottunk. Történt ez a másik szent kinevesése által ? misszionárius érsekké. Eggyütt a kereszténységgel elfogadásával Szlovákia elfogadta az olyan kulturális viselkedést, amely megadta a nemzeti identitásunk lehet?ségét. Nem véletlen hogy azok a szláv nemzetek, amelyek nem voltak hajlandók elfogadni a kereszténységet, közép Európában nem éltek meg.
A jövend? Szlovákia második fontos arcvonása Magyarország keletkezése volt 1000-ben. Szlovákia igy egy olyan királyság része lett, amely 900 évig közép Európa történelmét képezte. Jóslatként hangzanak Magyaország alapitója, Szent István szavai, aki végrendeletében fiának meghagyta, hogy respektálja kirláyságában a nyelvi és etnikai különbségeket. Csaknem 800 évig utódai ezt jóslati kivánságot ? ajánlatot respektálták és ezért is volt Szlovákia 800 évig a magyar történelem szubjektuma, nem objektuma. Pont ennek köszönhet?en került országunk arculatába az a sok gazdag tapasztalatok, amelyek Európát mozgatták.
Szlovákia arcán ezért is n?ttek olyan középkoru városok, amelyek kés?bben a kultúra és a kereskedés központjai voltak. Pozsony annak idején Academia Istropolitana és Nagyszombat (Trnava) a Nagyszombati univerzitás réven voltak annak idején fontos központjai a m?vel?désnek.
Szlovákia arcvonásai közé tartozik az a történelmi szerep, amelyet el?deink két évszázad alatt képeztek a török ellenállás alatt. Szlovákia a Mohácsi vészt?l 1526-tól egészen a Bécsi harcig 1683-ig gátat képzett az Ozmán birodalom behatolása ellen Európába. Minden félelem nélkül, büszkeséggel és patriotizmussal kell kimondani: több mint 140 éve volt Szlovákia egész Magyaország történelmi központja, politikai történelme.
Pozsonyban ülésezett a magyar országház, Pozsony volt Magyarország f?városa kétszer hosszabb ideig mint Budapest. Pont itt voltak néhány évszázadig koronázva a magyar királyok, itt volt egyike a középeurópai m?vel?dés és kultúra központja.
Ne féljük beismerni azt, amire joggal lehetünk büszkék. Olyan birodalom része voltunk, amelyben olyan jelent?s uralkodók uralkodtak, mint Szent István, Róbert Károly, Korvin Mátyás vagy Mária Terézia. ?k a mi királyaink, a mi uralkodóink is voltak és uralkodásuk alatt Szlovákia is fejl?dött. Ne fosszuk meg magunkat t?lük, ne engedjük, hogy elvegyék t?lünk. Er?s ideákkal, tettekkel vannak beirva a mi történelmünkbe. Ne kerüljük ki, ne retusáljuk ezt a vonást. Jelentkezzünk ezért büszkén a magyaorországi történelemhez mint a mi történelmünk alkotóeleméhez.
A tizenkilencedik század els? felében kezd?dött a modern szlovák nemzet alakitása mint az akkori kezdetek részesei a modern politikai középeurópiai nemzetek alakitásánál. Az ? modern politikai programmja volt 1848-ban Szent Miklóson az un. ?A szlovák nemzet követelményei?.
Ha ?szintén akarjuk leirni Szlovákia arcát, akkor nem lehet kikerülni azt a sebhelyet, amit a magyar nemzeti elnyomatás képezett (?ma?arizácia? nem tudom pontossabban leforditani) . A magyar elittek elhagyták ? f?leg a 19-ik század második felében ? Magyarország alapitója, Szent István király hagyatékát. A magyar nemzeti elnyomatás nyomása se gyengitette azt a energiát, amely összhangban az európai eseményekkel formázta a modern szlovák nemzet alapjait.
Pont ezalatt a folyamat alatt kezdett a arcunkon megjelenni egy vonás, amely mindmáig jellemez bennünket. A kettéhasitottságrol van szó (?rozpoltenos? ? ezt a kifejezést se tudom pontos értelemmel leforditani), amely kisér minket majdnem minden fontos mozzanatnál modern történelemünknél. Els?sorban a m?velt katolikus és evangelikus hitvallásu tagok közt a 18-ik század végét?l csak lassanként képz?dött az összhangolás a szlovák nemzeti érdekek érdekében, amely megérett 1843-ban a szlovák helyesirás elfogadásával és a következ? politikai megnyilvánulásunkal 1848-ban.
Következ?képpen a 19-ik század 60-as évei (kihagytam az un. ?mati?né obdobie? ? ezt a két szót szintén nem tudom világosan leforditani, ami kb. azt az id?szakot képezi, amikor az akkori szlovák elit jóvoltából institucionalisan volt egyengetve a szlovák nyelv és nemzeti öntudat er?sitve) alatt volt a két konfeszió (katolikus,evangelikus) a széthuzása felülmúlva. A szlovákok nemzeti emancipációja vezette az autonómiás követelményt Magyarországon, amely 1861-ben volt kifejezve az ún. ?Szlovák nemzet memorandumában?.
A memorandum elutasitása és a következ?, er?söd? nemzeti elnyomás az Osztrák ? Magyar kiegyezés után 1867-ben következetesen gyengitette a szlovák elit lojalitását Magyarországgal. Az els? világháború aztán csak a történelmi törést idézte el?.
Új államok alapitása közép Európában ? közöttük Chehszlovákia is - további er?s arcvonást jelentett Szlovákia arcán. 1918- ban ? utána is ? lakosságunk többsége a Csehszlovák állam alapitását üdvözölte. A mi kett?ségunket azt bizonyitja, hogy a lakosság egy része indiferensen fogadta az új állam alapitását, és volt egy jelent?s része a lakosságnak, amely az új állam alapitását visszautasitotta. Ellen ben vitán felül van, hogy 1918-ban Szlovákia megkapta a saját nevét és területét és hogy 1918-t?l a szlovákok egy demokratikus állam keretében fejl?dhettek, amely teret adott a külonféle szlovák állami, müvel?dési és kulturális intézmények megalapitásához.
Ezzel csak igazolva és er?sitve volt a szlovák nemzet öntudata és ezennel meg volt alapozva egy új, jelent?s impulzus a mi kulturális és politikai fejl?désünkre.
1939 márciusában a szlovák elit többsége elhatározta a Szlovák állam kikiáltását, amivel ki akarta kerülni Szlovákia feldarabolását Németország, Lengyelország és Magyarország között. Szlovákia lakossága ezt az elhatározást elfogadta és ezt a tényt nem lehet letagadni. Különben nem kevés szlovák polgár sajnálattal fogadta az els? Csehszlovák állam végét.
A háborús Szlovák állam arcáról viszont szintén nem lehet eltörölni, hogy az államban csak egy politikai párt volt és hogy Szlovákia háborút mondott a hitlerellenes országok koaliciójának. Nem lehet elfelejteni f?leg a Zsidók tragikus sorsát, akik meg voltak fosztva állampolgári jogaiktól és deportálva voltak a koncentrációs táborokba. És ezzel az örökséggel ? amely foltként marad a szlovák történelemben ? mindmáig nem számoltunk le.
1944-ben a háborús b?ntettek nyomása latt a Szlovák nemzeti felkelés keletkezett , ami egy kiutat képezett a háborús helyzetb?l és végtére a gy?ztes nagyhatalmak mellett lehettünk. Tudatában vagyok azonban annak a ténynek is, hogy a Felkelés ? a Németország elleni harcon kivül ? harcot képezett az állam polgárai között is. Történelmünk paradoxisa, hogy az ötvenes években ennek a résztvev?i ugyan azok kommunista cellákban találkoztak azokkal a Szlovák állam képvisel?ivel, akik ellen harcoltak.
Országunk arcát ? vonását a második világháboru végénél a fejlemények jelent?sen megviselték további két tragédiával. Az egyik a mi polgártársaink tizezrei deportálása volt a Sztálini gulagokba. A másik a Kárpáti németek kitelepitése és a magyar kissebség elleni represziók, amelyek ossze voltak kötve sok emberi szerencsétlenséggel a kollektiv b?n jegyében.
Pozitiv mozzanatnak tartom a 1946-os választásokat. A demokratikus politikai elitek egyesülni tudtak abban az igyekezetben, hogy megakadályozzák a kommuista rezsim kezdetét. Több politikai tábor képvisel?jének köszönhet?, akik két évvel azel?tt egymás ellen harcoltak, a kommunisták egyértelmüen le voltak gy?zve. Európa szétosztása a nagyhatalmak közé, a demokrácia bels? gyengesége Csehszlovákiában következménye az lett, hogy négy évtizedre a kommunista blokk részévé lettünk.
Az a negyven kommunista év országunk arcán mély sebhelyet szántott, amely véglegesen sose fog eltünni. Polgártársaink százezrei politikailag perzekválva voltak. A szabadság elnyomása megakadályozta Slovákiának egyenl? el?rehaladását azokkal az országokkal, amelyek ma az Európai únió tagjai. Még sokáig fogjuk viselni, hogy országunk iparositása a szovjet példa szerint volt. A többi országgal versengve még sokáig leszünk egyenl?tlen helyzetben abból az okból, hogy a hetvenes és nyolcvanas években a kommunista rendszer a gazdaságát a jövend? nemzedékek rovására épitette. A kommunista rendszer négy évtizedre megakadályozta a folyamatos, rendszeres leszámolásunkat a mi kett?sségünkel (?rozpoltenos? ? nem találom a helyes kifelyezést ún. kett?s tudat, kétféle gondolkozás, viselkedés,stb.) Azután az 1989-év hozta el a reményt, hogy ezt az arcvonásunkat is el tudjuk simitani.
Ha van Szlovákiának történelmi határköve, ami nem volt betöltve bels? konfliktussal ? akkor ez 1989 Novembere, amely egységesen és örömmel volt elfogadva. November ideáljai ? szabadság, demokrácia, jogállam és Szlovákai beilleszkedése Európába ? ez kötötte össze Szlovákia polgárait minden nemzetiség és hitvallás különbsége nélkül. Az 1989 ? 1992-es éveket Szlovákia alkotása id?szakának lehet nevezni keresvén a demokratikus jogállam államrendezését Csehszlovákiának. Mint a Szlovák nemzeti országház elnöke büszkén mondhatom, hogy pont a Szlovák nemzeti tanács (országház) volt képes igazolni (bocsánatot kérni...) történelmünk két sérelméért: 1990 karácsonya el?tt mély bánatát (sajnálatát?)fejezte a Zsidók deportációjával és 1991 év elején sajnálatát fejezte ki a Kárpátiai Németek kitelepitését és elutasitotta a kollektiv bünösséget.
Meg vagyok gy?z?dve, hogy a Szlovák országház akkor helyes irányba lépett. Szlovákia igy becsületesen nézett szembe a két történelmi trgédiával.
A mi kivánságunk leszámolni (számot vetni, elsimitani...) a nyitott kérdésekkel, amelyek a szlovák ? magyar történelmet illetik. A mi hozzájárulásunk ebbe a vitába készségünk szemben állni azzal problámával, ami második világháboru utáni magyar kissebséggel történt represziót és diszkriminációt illeti. Az esetleges hasonló lépést ? leszámolni a Szlovákokon történt represziót és diszkriminációt - ezt az ügyet a mi magyar partnereink bels? elhatározásának tekintjük. Személyesen meg vagyok gy?z?dve arról, hogy a történelem a kétoldalu leszámolása (elszámolása) segitené a mi jövend?nket megfosztani a folytonos történelmi traumák el?idézését és utat nyitni a tehermentes együttm?ködéshez.
Az 1989 ? 1992 évek id?szakában kerestük az új állomjogi rendszert. Két év utáni egyezkedés után a szlovák és a cseh politikai képvisel?k között nem jött ki olyan kompromisszum, amely megfelelt volna a többség elvárakozásának. Az 1992-es választások egy olyan új szlovák és cseh reprezentációkat hoztak létre, amelyek az állam szétválasztálásán állapodtak meg.
A Szlovák állam alapitását kisérte 10 évvel ezel?tt is a régi szlovák kett?sség (?rozpoltenos?). A lakosság egy része az állam alapitását üdvözölte, a többi része tétovázással fogadta, hogy az állam alapitásához nem szólhattak bele népszavasással. Ma, tiz év után, nyugodtan kell kimondani, hogy az állam alapitása többségében akceptálva van és a és a volt kett?ség le van gy?zve.
Azt az id?szakot, ami az állam alapitásától tiz éve lefolyt, vitatkozásnak lehet mondani az állam jellegér?l. Az Szlovák állam alapitása után az ország két politikai táborrá oszlott. A megoszlás legmélyebb pontjára jellemz?, hogy a politikai harcban olyan eszközök voltak foganasitva, amelyek Szlovákia nemzetközi elkülönitéséhez vezettek. Az elkülönités (izoláció) az 1998 ? 2002 évek után megszünt, ami igazolja a NATO és az Európai únióba való csatlakozásunkat.
Az állam jellegéért való harc azonban folytatódik. Csak t?lünk függ, hogy társadalmunk tisztességes lesz-e vagy tolerálni fogja a korrupciót, hogy respektálni fogja-e az alkotmányt és a törvényeket, vagy ignorálni és kikerülni fogja ?ket, hogy a törvény behajtható (?) lesz-e és az igazság mindenki részére elérhet? lesz-e és hogy ez a társadalom érzékeny lesz-e tagjaihoz vagy dominálni fog az érzetlen önzés.
Tisztelt hölgyek és urak,
ezek a vonások vannak beirva országunk arculatán; kereszténység, részünk Magyarország történelmén, a modern szlovák politikai nemzet alakitása, ellenállásunk a magyarositással szemben (?ma?arizácia?) de szintén a kett?sségünk ( - rozpoltenos - ?széthuzásunk??), amely végigkisérte majdnem minden fontos határkövünket a 19-ik századtól.
Ezek a mi arcvonásaink, habár egyes arcvonásaink nem tetszenek nekünk. Ezeknek alapján felelnünk kell a mai nap kérésére is: Milyen állást foglaljunk államunk 10 éves létéhez? Az els? lehet?ségünk az, hogy megállapitsuk országunk további törtelmi kett?sége folytatását. Ez a lehet?ség azonban nem mutat semmi távlatot a jöv?be. A másik lehet?ség volna egy vastag vonalat huzni a történtek alá és kimondani: ?béküljünk ki?. Ez az alternativa azonban nem volna becsületes és csak alakoskodásnak maradna.
Az eddigi tapasztalataimból államunk els? tiz évéb?l meg vagyok gy?z?dve, hogy a kett?sségunk felülmulásának legfontossabb el?feltétele egy új politikai kultúra beigtatása országunkban. Az új politikai kultúra feltételez két alapvet? kikötést: els? ? közös tiszteletünk megadása alkotmányunknak minden polgárától és a politikai elitt képvisel?it?l;
a másik egy közös megállapodás, hogy az állami érdekek nem lesznek a politikai harc tárgyai. Meg vagyok gy?z?dve arról, hogy a Szlovák országháznak sikerülni fog fokozatosan az új politikai kultúrát beiktatni. Ennek az els? kifejezései láthatóak voltak közös igyekezetünknél ? csatlakozásunknál az Európai únió és a NATO országaihoz, szintén az eddigi összejövetelünknek az országházunkban az új választási id?ben. Ezt meg szeretném köszönni országházunk öszes képvisel?jének ? úgy a koaliciós mint az ellenzéki képvisel?knek is.
Mint a Szlovák országház elnöke államunk 10-ik évforulója alkalmából követelem és kérem, hogy együtesen folytassuk ezt a az igyekezésünket az új politikai kultúrában. Nézeteink eltérhet?ek lehetnek. Az államunk azonban közös és az ? alkotása a mi kötelességünk.
Sose lesznek mindenben közös nézeteink, nem fognak eltünni politikai viszálykodásaink. A min?ségüket jelent?sen el?bbre tolhasuk - ha nem fogjuk vinni ezeket a személyi antagonizmus szintjére a gy?löletre, ha érveket fogunk használni és nem demagógiát, ha egymást tisztelni fogjuk mint politikai partnert ? embert.
Tisztelt hölgyeim és uraim,
A Bilbliában az arc az egyike a legjobban használt szavak közé tartozik. A saját arc keresése egy fárasztó folyamat, tele szenvedéssel és gyakran reménytelenséggel. Úgy, ahogy ez meg van irva Jób könyvében.
Tizedik éve keressük nehezen saját arcunkat. Jób könyvében ezt a kérdést találhatjuk: ?Ha betakarja arcát, KI lássa meg?? Itt tehát utasitást találunk, milyen eljárást kell tartani identitásunknál abban a pillanatban, amikot ötmilliós országunk készül?dik a százmilliós európai országok közössége belépni: Jób könyvéb?l ez hangzik:
?Mutassátok az arcotokat!?
A kereszténység hasonlóvá tette arcunkat más európai ország arcához viszonyitva. A Magyaországi történelem középeurópai hasonlóságot adott neki. Nemzeti megújhódásunk arcunkat egyedülállová tette Közép Európában. Ezek a vonások határozták meg arcunk alapját. A holokauszt egy mély sebhelyet vont arcunkra, amely maradandóan fog visszaemlékeztetni erre a nagy tragédiára. A kommunista rendszer további sebhelyet vont arcunkon, amely még hosszú évekig fog gyógyulni.
Történelmi kett?ségünk (?rozpoltenos?) szintén vonásokat hagyott arcunkon, amelyekkel csak folymatosan tudunk elszámolni.
Ne féljünk ránézni a saját arcunkra ? századok vonásai láthatók rajta; tele van jóval és rosszal, sikerekkel és vereségekkel, h?siességekkel és kudarcokkal. Fogadjuk el olyannak, amilyen igazában. Ne szégyenkezzünk miatta. Mutassuk meg a világnak azzal a tudattal, hogy a mi generációnknak is szabad és kell országunk arculatán jellegzetes vonást hagyni.
Álammoságunk második tizenévét kezdjük. Történelmi fordulat vár ránk. Csatlakozásunk az Európai únióba össze függ szuverenitásunk egy része áttolásával. Ez után a lépés után már sose leszünk olyanok, mint azel?tt. Ez azonban nem vezethet minket valami konnyelmüséghez vagy csüggedéshez, a bátorság elveszitéséhez, vagy elzárkózásba. Tudatában kell lenni lehet?ségeinknek. Csak akkor lesz elég er?nk magabiztosan formálni történelmünket és nem csak a küls? hatások, az események objektuma végeredményeként .
Tisztelt hölgeim és uraim, kedves polgártársaim,
A jöv? annyire lesz a miénk, amennyire fontos lesz részünkre arcunk alakitása és fennmaradása. Pont ez lesz legfontossabb feladatunk államunk következ? évtizedünkébe ? és ahhoz szükségünk van, hogy igazságosan, okosan és együtesen haladjunk az elvi kérdéseknél.
Csak akkor tudjuk országunk arcát fenntartani és megtartjuk identitásunkat az Európai kozösségben. Fogadjuk el ezt a kihivást. Együtt ez sikreülni fog nekünk.
Segitsen ebben bennünket a Jó Isten!
(El?zmény: Construct, 2006.05.01. 16:05:29)(Előzmény: külföldi magyar, 2006.06.09. 22:08:24) |
| külföldi magyar | 2006.06.09. 22:08:24 | Válasz erre | | | | | Construct:
Sajnos nem találtam rá az ajánlott olvasmányra, de rábukkantam valamire, ami érdekelni fog mindenkit!
http://istvandr.kiszely.hu/ostortenet/012.html
Ebb?l a külföldi tankönyvekkel foglalkozó részt ajánlom esti olvasmánynak(ha nyugtalan éjszakát szeretnétek), és csak arra hívnám fel a figyelmeteket, hogy vajon miért olyan különböz?ek egyes országok "véleménye"? Talán mert nem tudnak semmi konkrétumot? S mert csak a Habsburg uralom alatt tudományos tényként beállított hazugságok járták be a világot az eredetünkkel kapcsolatban, hogy így is gyengítsék identitás-tudatunkat? Várom a véleményeket(Előzmény: Construct, 2006.06.08. 23:46:38) |
| Construct | 2006.06.09. 00:44:02 | Válasz erre | | | | | Az alábbi két elozmény McGyozo érdeme, aki nem engedte, hogy osszetévesszem (osszetévesszuk)
az
Erdélyi himnuszt
a
Trianoni himnusszal. |
| |
