 | Vitafórum Versek A Magyar Kultúra müvelésében, mindig jelent?s szerepet játszottak költöink, íróink, akiknek a verseit, mindig nagy örömmel olvasom. Itt is elég sok verset olvastam már, és úgylátom, hogy szeretik is az emberek. S?t ahogy nézem, az itten emberek is szeretik feltenni saját verseit.
Ezt a topicot a verseknek számnám, remélem id?vel megtelik majd. (Indította: STGM, 2006.02.10. 01:12:29) | V.ZS. | 2006.02.25. 02:46:22 | Válasz erre | | | | | | STGM: Most miért baj, hogy elszivtuk a békepipát Zénóval ? |
| V.ZS. | 2006.02.25. 02:47:08 | Válasz erre | | | | | | STGM: Ez is szép vers. |
| STGM | 2006.02.25. 16:56:37 | Válasz erre | | | | | offtop
Nem baj, csak hülyültem:)
offtop |
| Hunvitéz | 2006.02.26. 21:19:26 | Válasz erre | | | | | Egy magyar se legyen kókadt,
Magyar lesz a Vihorlát,
Adriai nagy hajóhad
Hord még magyar vitorlát.
Magyarország része lészen
?rség, Csíkszék, Kárpátok,
Honfiak, legyetek készen,
Nagy gy?zelem vár rátok!
Magyar föld lesz újra, végre,
Délvidék és Felvidék,
Hálaének száll majd égre,
Pokolba száll sok pribék. |
| paluz | 2006.09.27. 17:09:28 | Válasz erre | | | | | Ismeretlen szerz?:
NEKED, NEKÜNK
Neked kurva ez az ország
Nekünk édes hazánk,
Küldenél, de nem megyünk:
Ezt hagyta ránk anyánk, apánk.
Neked társadalom-
Nekünk ember meg ember,
Isten teremtette örök titok,
Saját akarattal és saját érzelemmel.
Neked tüntet? csürhe-
Nekünk szavát hallató büszke nép,
Ki, ha sokat hazudnak neki
Egyszer csak fölveti fejét.
Neked picinyke csomag
Nekünk a b?rünk bánja,
S meg vagy sértve, hogy
Nem mindenki a reformod barátja.
Neked hazátlan román
Nekünk erdélyi magyar testvér,
Kinek régi álmát kilopták;
S te ezért sokat tettél.
Neked Bratislava
Nekünk ?si Pozsony,
S mi még szisszenünk, ha
Magyar arcon csattan pofon.
Neked arab terrorista-
Nekünk küzd? sportoló,
S csak mert Allah az istene,
Nem ellensége minden felh?karcoló.
Neked cserélend? feleség
Nekünk holtig-sírig társ,
S legyen bár ifjú vagy öregecske,
Édes, mint a virágzó hárs.
Neked nem b?n a hazugság
Hazudsz reggel, éjjel, este,
Nekünk szívünkbe írt parancs:
"Legyél igaz s ne beste!"
Neked nem b?n a lopás,
Hanem cél, hogy kiéljed magad,
Nekünk azt tanította apánk,
A másét elvenni nem szabad!
Neked magángép száll-
Nekünk nem térkép e táj,
Ismerjük minden rejtett zugát,
S tudjuk mit alkotott Szent István király.
Neked kurva ez az ország
Nekünk édes hazánk,
Irgalom legyen neked, béke nekünk:
Ezért könyörgünk most, Mi Atyánk. |
| ::: | 2006.09.27. 17:31:45 | Válasz erre | | | | | József Attila
Nem, nem, soha
Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,
Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!
Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!
Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!
Ha elj? az id? - a sírok nyílnak fel,
Ha elj? az id? - a magyar talpra kel,
Ha elj? az id? - er?s lesz a karunk,
Várjatok, Testvérek, ott leszünk, nem adunk!
Majd nemes haraggal rohanunk el?re,
Vérkeresztet festünk majd a határk?re
És mindent letiprunk! - Az lesz a viadal!! -
Szembeszállunk mi a poklok kapuival!
Bömbölve rohanunk majd, mint a tengerár,
Egy csepp vérig küzdünk s áll a magyar határ
Teljes egészében, mint nem is oly régen
És csillagunk ismét tündöklik az égen.
A lobogónk lobog, villámlik a kardunk,
Fut a gaz el?lünk - hisz magyarok vagyunk!
Felhatol az égig haragos szózatunk:
Hazánkat akarjuk! vagy érte meghalunk.
Nem lész kisebb Hazánk, nem, egy arasszal sem,
Úgy fogsz tündökölni, mint régen, fényesen!
Magyar rónán, hegyen egy kiáltás zúg át:
Nem engedjük soha! soha Árpád honát! |
| paluz | 2006.09.27. 18:24:19 | Válasz erre | | | | | | :::: jaj de szép .....libab?r.... |
| ::: | 2006.09.28. 18:22:36 | Válasz erre | | | | | Másik kedvencem
Papp-Váry Elemérné Sziklay Szeréna:
Magyar hitvallás ("Hiszekegy")
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában.
Ez az én vallásom, ez az én életem,
Ezért a keresztet vállaimra veszem,
Ezért magamat is reá feszíttetem.
Szeretném harsogni kétked?k fülébe,
Szeretném égetni reszket?k lelkébe,
Lángbet?kkel írni véres magyar égre:
Ez a hit a fegyver, hatalom és élet,
Ezzel porba zúzod minden ellenséged,
Ezzel megválthatod minden szenvedésed.
E jelszót, ha írod lobogód selymére,
Ezt, ha belevésed kardod pengéjébe,
Halottak országát feltámasztod véle.
Harcos, ki ezt hiszed, csatádat megnyerted,
Munkás, ki ennek élsz, boldog jöv?d veted,
Asszony, ki tanítod, áldott lesz a neved.
Férfi, ki ennek élsz, dics?séget vettél,
Polgár, ki ezzel kélsz, új hazát szereztél,
Magyar, e szent hittel mindent visszanyertél.
Mert a hit az er?, mert aki hisz, gy?zött,
Mert az minden halál és kárhozat fölött
Az élet Urával szövetséget kötött.
Annak nincs többé rém, mit?l megijedjen,
Annak vas a szíve minden vésszel szemben,
Minden pokol ellen, mert véle az Isten!
Annak lába nyomán zöldül a temet?,
Virágdíszbe borul az eltiport mez?,
Édes madárdaltól hangos lesz az erd?.
Napsugártól fényes lesz a házatája,
Mézes a kenyere, boldogság tanyája,
Minden nemzetségén az Isten áldása.
Magyar! te most árva, elhagyott, veszend?,
Minden nemzetek közt lenn a földön fekv?,
Magyar legyen hited s tied a jövend?.
Magyar, legyen hited és lészen országod,
Minden nemzetek közt az els?, az áldott,
Isten amit néked címeredbe vágott.
Szíved is dobogja, szavad is hirdesse,
Ajkad ezt rebegje, reggel, délben, este,
Véreddé hogy váljon az ige, az eszme:
Hiszek egy Istenben, hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában! |
| paluz | 2006.11.02. 13:26:44 | Válasz erre | | | | | Balla József:
Árpád-sávos zászlók...
Száll, verdes egy zászló,
ugrik hat dühös ávós,
hullik a véres porba...,
rugják szájba-orrba
- tombol fasiszta horda...-
karját csavarják hárman,
kett? táncol a háton,
hatodik tesz rá bilincset:
"tanuljon a köcsög rendet!"
"Lázad, himnuszol a magyar?
Majd adunk neki kardlappal...!"
Vágtat pribék a tömegbe,
taposna n?re, papra, gyerekre
karddal üti konok fejekbe:
mire emlékezzen októberbe'!
Új-ávós röffen
- "adj neki tonfát",-
moszados böffen
- "l?jj rája könnygázt"-,
kapja kézhez fegyverét,
süvít a gumilövedék,
oltja ki tüntet? szemét...
"Oszlik, fut a csürhe, lám fél..!"
- vihog a gyurcsánysöpredék...
De h?köl a gyilkos horda,
réved egy újabb zászlóra...
Táncol és susog a szélben,
piros és fehér a kék égen,
elhal jaj és ocsmány lárma,
vicsorit sok ávós, halálra válva:
susognak, csattognak az égen,
Árpád-sávos zászlók a téren...!
Nyüszít a maszkos horda,
iszkolna, ha volna hova,
de szorul zsíros nyakán a hurok:
Árpád-sávos zászló minden ablakon!
Brisbane, 2006.nov.2. |
| paluz | 2006.11.20. 15:13:15 | Válasz erre | | | | | ujdosó vitézek
O. B. századosnak, a kolozsvári
honvédkerület búcsújakor
Magyarország teste
Darabokra esve, -
A kardodat pajtás
Törd el, itt az este.
Gallérodról, pajtás,
A csillagot tépd le,
Csillag úgy se j? már
Több a magyar égre.
Csákód mellé t?zzél
Egy síri virágot,
Úgy sirasd, úgy átkozd
Ezt a rongy világot.
Temetésre jöttél
Nagy Szibériából.
Jobb volt neked, jobb volt
A hazádtól távol.
Ládd, hova jutottunk?!
Látod, mivé lettünk?!
Be sok reményt, álmot
Kora sírba tettünk!
A test csonka, fáradt,
A szív tunya, álmos.
Egész Magyarország
Egy roppant Világos!
Világost, a multat,
Megsirattuk régen,
Nem hittük, a jöv?
Útja arra térjen.
Bús vért szüreteltünk,
Ínséget arattunk,
Minden nemzetek közt
Magunkra maradtunk.
S nem idegen gy?zött,
Idegen er?, kard:
Undok bels? féreg
Rágta meg a magyart.
Most már mentek innen,
Hegyen át, völgyön át,
S zeng a búcsúnóta:
"Piros csizmám nyomát"...
Most már mentek innen,
Mentek, merre járnak
A hajnali harmat,
Az éjféli árnyak.
Mentek, merre szállnak
A szelek, az álmok.
Mentek a világnak,
Mentek, merre láttok.
Magyarország teste
Darabokra esve, -
A kardodat, pajtás,
Törd el, itt az este.
A csillagod, pajtás,
A csillagod tépd le,
Csillag, fényes csillag
Másnak jár az égre.
De Váradnak tartva,
Hegyen át, völgyön át,
Magas Királyhágón,
Áss el egy trombitát.
Erdély határán egy
Jobb kor, ha áthalad,
Megszólal még egyszer
Talán a föld alatt!!
1918 december |
| paluz | 2006.11.20. 15:25:11 | Válasz erre | | | | | Segítsetek!
H. M.-nak
Magyarok, Isten irgalmára kérlek,
Segítsetek rajtunk, mert elveszünk!
A szívünk úgy ég, mint a kriptaláng,
És kongó siralomház kebelünk.
H? fiaink a börtön fenekén,
Lányaink arca mint vászon, fehér,
?sz bölcseink dícsérik a halált
S boldognak mondják, kit hamar elér.
Nap-nap után új vándorcsapat kél,
Kiket az otthon sóhajtva ereszt el,
És megjelölve minden magyar ház
Egy nagy, kiáltó, fekete kereszttel.
És nap-nap után utcáink kövén
Rémes-tompán a koldusbot kopog
S tanyáznak ezerszámra künn a réten
A novemberi hajléktalanok.
S elterpeszkedik benn az idegen,
A szava hozzánk dölyfös és kevés,
A büszkének: bilincs és puskatus,
És a könyörg?nek arculverés.
És elfogyunk, mint az olvadó hó,
Népünk elpárolog és szertehull.
Féléve még e város magyar volt,
Ma félve csendül a szó - magyarul.
A szívünkön egy új Haynau tipor,
A piactéren egy Geszler-kalap,
És nincsen, aki megsüvegeli -
De nincs, ki belel?né a nyilat!
Magyarok, Isten irgalmára kérlek,
Egy percig egymást ne marjátok most!
Tekintsétek a ruhánkat, a rongyot
És az ellenségét, az aranyost!
Magyarok, Isten irgalmára kérlek,
Gy?jtsetek fegyvert, ágyút, katonát!
Ne adjatok a nagyvilág szavára!
Elhagyott bennünket a nagyvilág!
És te, Vezér, Te legeslegutolsó,
Kinek még kard van az oldalán, lásd,
Mi imádkozva ejtjük ki neved
És várunk, várunk, mint a Messiást!
Legenda vagy itt, mese, fogalom,
Aranyvitéz és Máltai lovag.
Serged: a Csaba vezér serege,
Bosszús titánok és táltos lovak!
Te hozzád küldöm ezt a szózatot,
Tán hattyúdalom, végs? énekem,
Mert rám is lesnek, lesnek a poroszlók
És - nincs mit félteni az életen!
Te hozzád küldöm ezt az énekem,
És hiszem, hogy a szívedbe talált,
Én, az utolsó walesi énekes,
Én, Erdély földjén az utolsó bárd. |
| paluz | 2006.11.20. 15:27:39 | Válasz erre | | | | | Új szövetség
Fájdalmam szörny?, kiáltó szavát
Az éjnek adom át, a hangtalannak:
Nemzet nincs már...!
De magyarok még vannak.
Ország nincs már, a haza elveszett,
De egymást átölel? lelkek vannak,
És egymás felé kinyújtott kezek.
Er? nincs már és nincs már hatalom,
Sem a föld felett, sem a föld alatt,
De él és velünk van a gondolat.
Egymásra gondolunk
És arra, ami magyarrá tesz minket,
Megértjük egymás szeme-villanását
S hogy "nem"-et gondolt, aki "igen"-t intett.
Ha szétvetették h?, véd? karámunk,
Ha porig égették a szentegyházat:
Nincs más remény és nincs más feladat,
Mint összeszedni ott, ahol, a nyájat.
Csak ketten legyünk együtt, ketten-hárman:
Már kivirul a lelkek tavasza,
Csak néhányan, egy kicsike kis zugban,
És az a kis zug - az lesz a Haza.
S aki egyedül, magára marad,
És alkot, elhagyottan, egyedül:
Id?k vásznára, örök jel gyanánt
A lelkéb?l a nemzet kivetül.
Leszállunk önnön lelkünk mélyire,
Van ott még sok arany!
Tüzet-táplálni: fekete gyémántok,
És talán - vas is van!
Ha kell, hát eltemetjük minden holtunk,
Csendes lesz a mez?;
De aztán: szemzünk... oltunk;
Jönnek a gyermekek, az unokák...
Valamit mindenikbe beleoltunk...
Fájdalmam szörny? kiáltó szavát
Az éjnek adom át, a hangtalannak:
Ország nincs már...!
De magyarok még vannak. |
| Admirális fehér lovon | 2006.11.20. 15:33:20 | Válasz erre | | | | | Lyukas Zászló 2006
Ki a térre! L?nek!
Kik a térre l?nek
kéjes arccal félre nem l?nek.
?k még ?szintén ölnek...
Menj utcára,menj a térre
atombunkerbe, hideg menedékbe.
Éjjel a paplan alá,
jeges hó meleg ölelésébe.
Nem kelsz ki tavasszal ha nem vagy résen.
Ketrecben tart, enni nem ad
Embere sok fenevad
Lyukszad a zászlót!- hiába
A világon lesz lyuk
ha kivágod magad...
Hajnali pillanat
Hajnal volt még, fázott a Nap.
Lángoló kabátját jószív?en terítette a
h?vössé vált ölelések zord sziklapadjaira.
A megnyúlt pillanat mintha a föld k?vé vált szívét keresné.
Nyugalom volt már, vérzett a Nép.
Meleg vérével terített reggelihez
a h?vös fémtestek kicikkadt bend?inek.
A pillanat még mindig dermedt, mint a k?re kifolyt élet.
Régen volt bár, fázik még a Nap
Lángoló kabátját a gy?lölet büdösíti
vérz? lyukakból áradó dühével, még tombolna.
A pillanatot keressük, magasztosan, vagy haragosan.
Figyelj jól, most nem ropog már a fegyver, s kiáltás.
Összpontosíts így megtalálhatod a végs? megoldást.
Kitört ablakok darabjaiban megláthatod.
Szétszaggatott deszkák szilánkjaiból kiolvashatod.
Azt, hogy keresheted bár, de meg nem találhatod.
Annak a pillanatnak a homokszemeit elfújta már a szél,
s a Nap a vén utcasepr?, felszárította már az
éjszaka vörösen izzó gyémántköveit.
Elszállt mint a nyár, az az ?sz.
?szül? fejekben él.
Kettétört szívek ámítják,s
állítják a Napnál is fényesebb id?k eljövetelét.
A szép új világtól kérdezzük mi,
a bizonytalanság vermébe ejtett,
rádió fül?, tv szem? és számítógép agyú
marionett bábúk:
Lesz e még hajnal?- fázunk sokan.-
Lángol a h?vös gy?lölet, miközben
meleg szívek vágynak forró ölelésekre.
A megnyúlt pillanat, mintha a föld k?vé vált szívét keresné...
Láss !
Az ember hibázik,majd belát
Ugyanazon hibán kétszer nem megy át.
Ha lát.
A nép,melyet hány-vet a történelem
Hibáit feljegyzi, de meg nem jegyzi.
Pedig emberekb?l áll.
Miért fáj az igazság,ha kézenfekv?
Miért jó a hazugság,tán életment??
ha szépen cseng?
Egy társadalom tele kétséggel vak.
Társa a lom, míg nem szíveli meg
mit leírtak.
Történelem, törjük e magunkat,hogy
legyen jöv?, vagy törté válik mi egész volt.
Töredéke a törtnek.
Diszkógömb és csillogás, hamis álmok
villogások ,és szép ábrándok, mind kukába való
hazugságok.
Hibázz, ha utána belátsz
Ugyanazon a hibán kétszer ne menj át
Ha látsz.
Hibázzunk, emberek vagyunk
Ha kétszer bukunk el ugyan azon az úton
ostobák vagyunk.
Vándorút "Középföldére"...
Elmennék, egyszer messze utaznék
Lobogna a szél, mögöttem fújna a t?z
Mondja: menj, bár senki sem ?z.
Merre menjek? Hol a szép?
Mit itthagyok sok, de közel sem elég...
Súg valamit a szürke Nap miközben,
h?vösen csókot nyom a homlokomra.
Melegítenélek,ha a Tél nem sz?tt volna
jeges köntöst körém.
Csak várj még várj, legalább míg eljön a lombfakadás.-
A fagy szelíden símogatja a testem.
Add meg magad,s ahogy átfutkároz a kabátom alatt
Nem fenyeget.
Gyere ülj közelebb,nálam nem kell,
hogy forrjon a szíved.
Pihenj meg én leh?töm felhev?lt lelked.
Miközben azon gondolkodtam,hogy beengedjem e
a fáradt vendéget, hogy fagyott köntösét rámterítse
eszembe jutott: hosszú az út, még nincs társaság!
Egyedül kell cipelnem a rögös út porát.
A téli szél, kíváncsian bujkál be a kis zugokba.
S?vítve mondja, nem találtam jobbat,-az igazság
csak rosszabb, maradok hát a felszínen.Neked is
ezt ajánlom, kedves barátom.-mondja, s tovább liheg.
Ahogy, baktatok, mint a kis pille labdacsok
szállnak el?ttem a havas gondolatok. Befagytak, és
lehullanak, elfelejt?dnek, sz?nyeg alá söpr?dnek.
Ami nem kívánatos, hideg, természeténél fogva lefelé siet.
Vonatok, nemrég ?ket vették körbe, a zakatoló gondolatok
? nem fogott vándor botot, t?kéhez kötve csapkodták a habok
Azt mondta elég! Leveg?t! H?vös volt ? is,de
magasra szállt, lehullt teste temet?be kattogott.
Szürke, gomolygó, h?vös takarója alól kikandikált
egy jó barát. A Nap. Még mindig égsz lángoló testvér?
S, t?ndökl? kardjával, átszúrta a zúzmarás sárkány
kormos füstfellegeit. Nem gy?zhet a fagy míg ép marad az agy!-mondta
Sapkát hát a fejre, ne engedd, hogy szúrós h?tött t?kön át
dermedt gondolatok letörjék,csillámló kristályait az elmédnek.
Húzd össze a kabátod, motoz a gy?lölet. Milyen korban élünk
hogy testvér már nem bízhat a testvérben?
Miközben a éden fagyott útjain járok, el sem hiszem sokszor
mennyi mindent látok. Elhagyott kazánok, már csak a madár
fészkel bennük. Hol a jó gyújtós, csak a vörös kép?eknek van melegük.
Talán velük kéne begyújtani mára, nem is lenne magas a f?tésszámla.
Szép lesz, vagy csúf, szívemet nehezen fogom odakötni
bármelyik szépencseng? ígéret, csalfán mosolygó zátonyához.
Miért fut ennyi hajó tönkre, ha a part ilyen közel?
Látom már a szép új világot, és még árbóc rúd sem kell.
Messzelátó annál inkább, távolba tekint? reménykedés nélkül,
minden szép nap csak illúzió,és szenvedés.
Kevés ide az elhatározás.
Hiába írom le az aktuális vízállást,ha nincs gát ami
megállítaná a demagógok, mélybehúzó horgonyait.
Ami kell nekünk, az nem szép szó,hanem egy tiszta szemüveg.
Vegyük észre,bárhogy fúj a szél,s ha s?vít a t?zes hideg.
Kísérjük egymást kézenfogva, gumibot nélkül egy közös vándorútra.
Mocskos az igazság, de kormosabb a hazugság.
Koppints az orrára, mosakodj meg ! Vár már az ágy
Piszkosan halottat sem temetnek. Hát vesszen a hazugág.
Örömünnep lesz, mikor sírdombok alatt lesz a sok ámító vigyor.
Nem forradalom kell, csak józan akarat.
Tiszta kéz, és meleg ölelés.
Sok a dolgom,hát nem is koptatom a ceruzám hiába.
Értelme nincs sok.
Csak az a csapat indul el, akinek
jó a felszerelése.
Túrára fel kövessetek!
Hosszú még az út,de kanyar helyett jobb az egyenes.
Jobban teszik, ?k ott a narancsos páholyban,ha
tartogatják a déli gyümölcsüket. A hajnalt várjuk.
Bakancsunk szegf?n tapos. Vörösen izzik az ég alja érzi a vesztét.
Sötét van még,de középen világos már az út.
Nincs olyan akarat ami minket visszahúz.
Kézen fogva megyünk.
Velünk vagy,vagy ellenünk.
A térkép nyitva áll, és ez nem légvár.
Tán indulok...?...
H?vös hideg reggelen, azon gondolkodtam
Meddig maradok még, itt e komor honban.
Tenni szeretnék, virágot csokorba
Hogy legyen ki azt mondja, szebb lesz itt a holnap.
H?vös hideg estén, egyszer tán indulok
Mindent mi szép volt, fájón de itthagyok
Vándorbotom indulván, a hátamra dobom
Így hagyom el csendben, szegény magyar honom.
Készen tálalt világ, nem dics?ség benne
jól élni boldogan, mintha tiéd lenne.
Véres mocsokból n? a legszebb virág.
Gyerünk vissza izzadni,hogy szépüljön a hazánk.
Nekik könny? látod, kétszáz éve már.
Vérvörös borral telt, véres pohár áll.
Sanyargattak sokat, négert és kínait.
Álszenten figyelik,a világnak kínjait.
Úgy t?nik hiába, égett a sok munka
Felépített városok, lelkeinek romja.
Nem helyes,hogy elhagyod ?seidnek szavát.
Ki épít,ha nem mi egy szebb új magyar hazát.
Fehér ló fia
Messze fenn a fellegekben, sólyom madár szárnya lebben
Sólyom madár szárnya suhan, mint a szélvész messze rohan.
Szép madár vagy sólyom madár, termeted is olyan sudár.
Libben lenn hol virág n?, árnyat vetít ahol j?.
Árnyat vetít napsugárban, avar csörren lovon vágtat
Lovon vágtat szabad nép, sólyom madár útján lép.
Messze fenn a fellegekben, szabad népnek lelke száll.
Avar csörren s rétre lép, napfény csillan kardra száll.
Napfény csillan mint az elme, lovon vezér, esze vág.
Nagy királynak küldte el ?, fehér lónak szép fiát.
Arany nyereg szépen csillan, király esze nehéz k?
Napfény kél a domb tet?nél, lovas nép lováért j?.
Nehéz k? a király esze, megtölt vele szép Dunát.
Pata dobban kard csörömpöl, visszavették Hunniát. |
| paluz | 2006.12.01. 11:51:26 | Válasz erre | | | | | Admirális fehér lovon: Tetszenek !(Előzmény: Admirális fehér lovon, 2006.11.20. 15:33:20) |
| paluz | 2006.12.01. 11:52:06 | Válasz erre | | | | | Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Világot bejárom széltében hosszában,
Igazat keresem minden kis zugában.
Nem lelem, nem lelem, nincs is rá reményem:
Kárpátok nemzete nem n?tt föl erényben.
Szellemek, szellemek, ?söknek szelleme,
Mutassatok utat, mit tegyek ellene.
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Látom már a jöv?t, kitárult elébem
A múlt csarnokából, fényben úszó képben.
Ragyogó paripa, Táltos fehér lova,
Repülve száguld magas égbe tova.
Betakarja szárnya Földnek fényes Napját,
Attól válik Fénnyé, szórva arany pompát.
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Szellemek, szellemek, ?seinknek lelke,
Tegyetek látóvá, jövend?t megfejtve.
„Hallgass reám Turul, táltosok utóda,
Szemedet megnyitom, légy jöv? tudója.”
„Látomásod jelzi, nem hal el a fajta:
Alapozz a múltra s jöv?t építs rajta.”
„Világod a Világ, mindenekkel benne,
Légy része része a Fénynek, ragyogással telve.”
„Magyar lesz a magyar, ne adja föl énjét,
Tudását megosztva ?rizze erényét.”
„Éljen Földanyával igaz megértésben,
Védje a Természet minden kincsét ébren.”
„Egy az Isten, mindegy, hogyan is imádod,
Tisztelettel áldozz: ? adta világod.”
„Istennek áldása kísér majd az úton,
Hogyha mindenekkel megbékélsz a múlton.”
„Látomásod való, nem álom vagy csalás,
B?ség várhat reád s nemzeti újulás.”
„De, ha vak g?gödben füled süketelne,
Ezer átok baja emésztene, enne.”
„Elpusztulsz e földr?l, se híred, se hamvad:
Elviszed magaddal ?si titkod s magvad.”
„Elfelejt a világ szempillantás alatt:
Volt valaha magyar, de az id? haladt.”
„Választásod Tiéd, nem szólhatok bele,
De a Fényt választva, itt van Isten keze...”
Révedek, révedek, sólyomként rejtezek:
Rejtezek, rejtezek, Turulként ébredek.
Ébreszd fel e népet Ura Mindeneknek,
Hogy kinek füle van, hallja ez intelmet. |
| McGy?z? | 2006.12.04. 21:13:50 | Válasz erre | | | | | Szebb Jöv?t!
Hosszú id?k óta egy szebb jöv?re várok,
Mit apáink ígértek és tápláltak az álmok.
Sajnos már feln?ttem és komolyabb az élet,
S mindaz mit reméltem fényévekre szöktek.
Álmok nélkül élek egy hamis valóságban,
A szebb jöv?t mindeddig csak álmaimban láttam.
Kenyérharc és gondok lett az osztályrészem,
Gyerekeim szemében a reményt fürkészem...
És ott van, igen, látom a tüzet a szemekben,
A tüzet mi f?tött évekig engem...
Nem hagyhatom kihunyni e aprócska lángot,
Ígérek hát én is egy szebb, Újvilágot!
by McGy?z?(áruló) |
| Viharsarok | 2006.12.04. 22:38:28 | Válasz erre | | | | | Álom a múltból
Zsebemben Biblia, vállamon géppuska,
Istenem, de nehéz most a katonaruha!
Testem térdig vízben, fejem félálomban,
Nem könny? most itt, a lövészárokban!
Most gránát süvít itt, s tank robog amott,
Ugranom kell, családom képét az árokban hagyom.
Hazámért loholok, élek s dolgozok,
Ebben a pillanatban bizony a jöv?ért halok!
Társam még mellettem, harcösztön vérében.
De hirtelen puskagolyó repül át szívében.
Hiába emelem, sajnos hiába élesztem,
Nagy-Magyarországért haltál most, testvérem!
Egyedül rohanok, harcolok tovább,
Mögöttem már a kil?tt tankblokád.
Jön a végzet, itt van most közel,
Nem látom már szeretteim többet!
Hirtelen golyó megy lábamba, fél térdre esem,
Világosság gyúl, és Jézus felé nyújtom a kezem.
Lelkem lassan megy el, hallom már hangját,
Most látlak igazán, szép Magyarország!
Hosszú és s?r? volt megint az éjjelem,
Ziláltan jött velem szembe megint az életem.
Csörög az óra, hisz kelni kell már,
De füleimben még hallom a Tigrisek zaját.... |
| Viharsarok | 2006.12.04. 22:44:38 | Válasz erre | | | | | | Ezt a verset ma írtam szabadid?mben.Gondoltam felteszem ide is... |
| allback | 2006.12.05. 00:03:18 | Válasz erre | | | | | | tetszik ez a sok szép vers!!!! ilyet még sokat-sokat!!! :D |
| |
