 | Vitafórum Versek A Magyar Kultúra müvelésében, mindig jelent?s szerepet játszottak költöink, íróink, akiknek a verseit, mindig nagy örömmel olvasom. Itt is elég sok verset olvastam már, és úgylátom, hogy szeretik is az emberek. S?t ahogy nézem, az itten emberek is szeretik feltenni saját verseit.
Ezt a topicot a verseknek számnám, remélem id?vel megtelik majd. (Indította: STGM, 2006.02.10. 01:12:29) | garabonciás paluz | 2013.06.04. 21:46:55 | Válasz erre | | 80.99.156.64 | | | Máté Imre:
Üzenet az elszakítottaknak
Ne csüggedjetek!
Kocsmaasztal körül bús fejjel,
nagyokat ne hallgassatok.
Ezer évb?l ötven, hetven, száz, vagy akárhány -
mellen ül? nehéz boszorkányálom.
A varázslók, kik ködbirodalmakban
szolgákká tettek,
már agganak,
varázsvessz?s kezük már reszket.
Trianon palotájában ítélet többé nem születik.
Koszos, büdös lázongók pösölik körbe.
Themze partján az angol bajra bajt tetéz,
a Nagy Bulldog kivert, rühös eb,
csak nyüszít, nyöszörög, nem harap már.
Ködöt nap szívja föl,
fölleget szél fújja el,
gyarlón tákolt hajó hullámok étke.
Akinek mások adtak hatalmat, attól mások veszik el,
csinált országok unatkozó urak dominóvárai.
A vetett magot learatják,
kiássák a vetett gyökeret.
Minket nem palántáltak földünkbe gondos kezek.
Vér öntözött, t?z melengetett.
Mély vízerekb?l isznak gyökereink,
hiába tépnek, újra, meg újra hajtunk." |
| Turul | 2012.06.14. 15:39:01 | Válasz erre | | 77.111.142.232 | | | | Segítség képpen írom minden értelmes fórumozó társamnak, hogy a 34. oldalnál keresse a legutóbbi hozzászólásokat. |
| paluz | 2012.06.04. 18:32:26 | Válasz erre | | 80.99.154.226 | | | Reményik Sándor: Gy?r?t készíttetek...
Egy gy?r?t készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget,
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenest?l!
Június 4. 1920.:
Én megállok e sírk?-dátumon.
Én nem megyek egy lépést se tovább.
Eszembe jutnak Nyugat népei,
A g?g, a hitszegés, a csalfaság!
A társtalanság komor bélyege
A megalázott, széttépett hazán,
Mohács, Majtény és Világos után:
Neuilly és Versailles és a Trianon!
Párist, e hitvány, dölyfös ember-bábelt
Csak gy?lölni és megvetni tudom.
A dalai, a csipkés-finomak,
Mikért egy költ?nk vágyva könnyet ontott:
Nekem: káromló, rút rikácsolás,
S én visszavetem néki, mint a rongyot!
Remete-nemzet lesz a magyar nép,
Mintha magányos szirten állana,
Vezekl?-oszlop tornyos tetején;
S csak Istene lesz véle, s bánata.
Eszembe jut a kettétörött kard,
És lobogóink tépett erdeje,
És néma, fagyott öbl? kürtjeink, -
A némaságuk mintha zengene!
Eszembe jutnak elnyomóink itt:
És árva testvéreink odakint;
Június 4. 1920:
E dátum lázít, fenyeget és int.
Egy gy?r?t készíttetek, feketét,
Acélból, - dísztelent, keményet,
És a dátumot belevésetem,
Hadd érezzem az ujjamon, hogy éget
S jusson eszembe, hogy az életem
Egy kockára tettem föl mindenest?l!
1920. június 8. |
| garabonciás paluz | 2010.03.25. 14:43:04 | Válasz erre | | 94.44.1.135 | | | Badiny-Jós Ferenc
Egyedül maradtam. . .
Mégis féltek t?lem . . .?
(Az egyetlen megmaradt Ister-gami oroszlán himnusza)
Régen volt az, mikor minket
Leküldtek az égb?l . . .
Az örökké tartó nagy-nagy fényességb?l
Vagy tán nem is küldtek . . .
Az okosok hoztak,
Látók, Bölcsek, akik
Sokat imádkoztak.
Akik a lelkükkel felértek az égig
Igazságot kérve – az Ég Istenéig.
Mondták: „Az Igazság a Hatalom éke!
Igazságból pedig lesz a földi Béke.
Igazság és Tudás – Isten ajándéka.
Csak is ezzel élhet ember s ivadéka.”
Így jött a sugallat táltosok fejébe:
„Az ég oroszlánja – Hatalom jelképe”.
Hiszen a Napkirály leger?sebb fénye
Oroszlán csillagból jön földtetejére.
Megtudták a bölcsek, hogy mi oroszlánok
A Napkirályt védjük és az Igazságot.
Az Igazság s a Fény így örök testvérek,
Nélkülük nincsen más csak b?n, szenny és vétek.
De a földi fényhez, hogy az teljes legyen
Tizennégy nap is kell. Tizenötödiken
A tele-holdfénye éjjel is jól éltet.
Napkirály nem t?ri az ármányt, sötétet.
Mind a tizennégy nap így a Fénynek örül . . .
Tizennégy oroszlán a Nap trónja körül,
Így épült aztán Igazság Szentélye
-- A Sugallat vétele után nyomban –
A királyi várban – mai Esztergomban.
ISTER-GAM volt akkor e városnak neve,
A nagy Duna-kanyart kifejezve vele.
Valósággá lettek sugallatos álmok
És mi – „Tizennégyen” égi Oroszlánok
A szentély falára lettünk oda festve . . .
Csillagokat hordva mindegyikünk teste.
A rejteki nyelven rajtunk minden titok.
Csak táltos ismeri, ami rejtek ott.
Igazság Szentélye – Ország Középpontja
Igazságot, Törvényt mindenkire ontja
Amikor a király „tizennégy” bíró
Dicséretet hirdet, ítéletet kiró
Égen is – Földön is tizennégy oroszlán
Napkirály fényében Igazságot osztván.
* * *
Századok múltak el ily nagy békességben.
Az Égi Igazság volt az Úr a Népen.
Lélekben összeforrt a szorgalmas magyar
S mindig jó volt nekik, mit a Király akar.
Ha jött az ellenség – acél kardok verték.
A magyarok földjén halálokat lelték.
Mind azokat, kik a Földünket akarták
Árpád népének a seregei várták.
Ott ?rködtünk együtt a Magyar Egységen . . .
Oroszlánok Földön – Oroszlánok Égen.
Nem volt a magyar sors egyszer se mostoha,
Árulót sem ismert a Magyar Nép Soha.
Imádkozott a Nép – arccal Kelet felé . . .
Alázattal borult Felkel? Nap elé.
Hálaimát zengett a városunk, tanyánk
Oltalmadat kérve Boldogasszony Anyánk!
Egy akarat, egy hit vitt minket az Éghez . . .
A minden Magyarok Igaz Istenéhez.
Jól tudtuk,
Hogy innen szakadt a legszebbik Virága . . .
Az örök Igazság – Világnak Világa . . .
A jó „Názáreti”, aki feltámadott
S magyarnak – életre – mindig er?t adott.
És mi – tizennégyen – Királyi Szentélyben,
Az úri Igazság szent, igaz Fényében
Büszkén álltunk ottan, jobbunkat emelve . . .
Tudtuk – ?t jelentjük titkon, rejtekelve.
* * *
Európa sok népe irigykedve nézte
Miként uralkodik a jólét s a béke
Magyarok honában – egész Magyar Földön,
Hol Isten Áldása volt minden göröngyön.
Nem bírták jól nézni, hogy kicsinye-nagyja
A minden magyarnak – csak „egyet” akarva –
Dolgozik és termel, megosztva mindenét . . .
S boldog életével imádja Istenét.
Nem tudjuk hogy történt,
Mert a szentély falán
Álltunk – s nekünk talány:
„Hol nem tudtak gy?zni az acélos kardok . . .
A római ármány diadallal járt ott.”
K?mivesek jöttek. – Habarcsot kevertek
Minket a vakolat alá betemettek.
Római szenteket festettek a falra
És mi ott maradtunk – szentekkel takarva . . .
Ám az id? haladt. Ezer év elszaladt
Amíg mi ott voltunk a vakolat alatt.
Láttunk elpustúlni sok magyar életet
Kik fölött
Idegen püspökök hoztak ítéletet.
Igazság szentélye – halál tornáca lett,
Hogy idegen pallos vág le magyar fejet . . .
Aztán a felejtés csöndje reánk borult
S rajtunk a por s penész egyre jobban szorult.
Elég volt a pokol sok kínja mi rajtunk!
Idegen uraknak fejet már nem hajtunk.
Megráztuk b?rünket, mely szenvedett sokat . . .
S így hullott le róla a szentelt vakolat.
Egyre többen jöttek simogató kezek.
Tisztítottak – mondva: „oroszlánok ezek
Az ?si Hitünkb?l, az ?si világból . . .
Íme visszatértek a múlt távolából.”
* * *
De mások is jöttek. Magyarul beszéltek.
Egymás közt sok éles szerszámot cseréltek.
Pusztuljanak el az Oroszlánok innét
Mert „magyari voltuk” majd feltámad ismét.
Mi még Babilonban – jó messze odaát
E hagyomány kincsnek elszedtük a javát.
Jól át is formáltuk észjárásunk szerint
S hagyjuk, hogy most ezek visszavegyék megint . . .?
Lerázzák a béklyót, mit nyakukba tettünk
S Dávidnak fiával az uraik lettünk . . .
Most az oroszlánok feltámadásával
Szembe szálljunk megint magyarok hadával. ?
Elpusztult késükkel a jó „tizenhárom”. . .
S mikor – utolsóként – halálomat várom:
„Ez csak maradjon itt! – Legyen ez a kegy-folt”.
Magyarnak meg hirdesd: Itt csak ez az „egy volt”.
Így szólt a pusztító – így ítélt felettem –
S most az ?s-hagyomány hirdet?je lettem . . .
Egyedül díszítvén az ?si, szent falat,
Igazságért küzdve itt az üveg alatt.
Egyedül maradtam – csillag kapu mellett
A mély sebeimnek behegedni kellett.
Mert nem gyógyítottak semmit se én rajtam.
Nem baj – mert mégis csak életben maradtam.
Tudom, hogy jó sokan, akik rám találtak
Elvittek magukkal. – a lelkükbe zártak.
Velem díszítik fel az ?s Igazságot,
Mert „egységben” tartom a jó Magyarságot.
Így írja a Törvény s ahol megjelenek,
Ott feltámadnak mind az igaz jellemek,
Akik úgy, mint egykor a Magyar acélkard
Er?ben tartják meg a Magyar Véd?kart.
Megteremtik megint Nagy Magyarországot,
Amit mi majd ?rzünk – égi oroszlánok.
* * *
De ti rombolók.
Lelki süketek, kiknek szájából a magyar szó is
Dicstelen,
Mert magyarul hazudtok
Szüntelen . . .
Miért féltek t?lem . . .?
Hiszen csak egyedül vagyok.
Tán azért féltek, mert megölt párom
Ott fenn az égen jól ragyog . . .?
Féltek, hogy rátok hull az ezeréves átok,
Mit a sok szenved? kiáltott rátok . . .?
Féltek, hogy fejetekre üt
A feltámadt Magyarság acélja. . .?
Féltek – bár megvett titeket
Sok ellenségünk gonosz célja.
Szolgák lettetek.
Irányítanak a megtömött hasak,
Acél-er?tök nincsen többé.
Nem vagytok más, mint
Az érdek vizében elrozsdúlt vasak. . .
Ócska, elkorhadt vasak. . .
* * *
Egyedül maradtam Ister-gamban.
Nem védenek az er?s karok.
Kik azok hát, kik félnek t?lem?
MAGYAROK? |
| Hannibal | 2010.03.17. 19:45:40 | Válasz erre | | 86.101.136.15 | | | Édes jó Anyám,köszöntelek én.Születésed napján nagyon boldog légy.
Azt kívánom én a Te kisfiad,hogy számtalan évig közöttünk maradj.
Ó édes drága jó Anyám,az Isten éltessen soká.
Hogy mindig jó kedv? maradj.
Azt kívánja néked kisfiad.
Tudom hogy nagyon szerettél.
Tudom hogy sokat szenvedtél.
Tudom hogy sok áldozatot hoztál.
Ahhoz hogy felnevelhessél. |
| garabonciás paluz | 2008.10.15. 15:48:32 | Válasz erre | | 80.98.134.120 | | | Sajó Sándor: Magyar ének 1919-ben
Mint egykor Erdély meghajszolt határán
A fölriasztott utolsó bölény,
Úgy állsz most, népem, oly riadtan, árván
Búd vadonának reszket? ölén ;
És én, mint véred lüktet? zenéje,
Ahogy most lázas ajkadon liheg,
A hang vagyok, mely belesír az éjbe
És sorsod gyászát így zendíti meg :
Két szemem: szégyen, homlokom: gyalázat,
S a szívem, oh, jaj, színig fájdalom�
Mivé tettétek az én szép hazámat ?
Hová süllyedtél, pusztuló fajom ?
Fetrengsz a sárban, népek nyomorultja,
Rút becstelenség magad és neved, -
Én mit tegyek már ? - Romjaidra hullva Lehajtom én is árva fejemet.
Laokoon kínja, Trója pusztulása
Mesének oly bús, sorsnak oly magyar :
A sírgödör hát végképp meg van ásva,
A föld, mely ápolt, most már eltakar ;
Búm Nessus-ingét nem lehet levetnem,
De kínja vád s a csillagokra száll,
Ha végzetem lett magyarrá születnem :
Magyarnak lennem mért ily csúf halál ?
Nemzet, mely máglyát maga gyujt magának,
És sírt, vesztére, önszántából ás,
Hol szám?zötté lett a honfibánat
És zsarnok g?ggé a honárulás, -
Hol a szabadság ?rjöngésbe rothad
S Megváltót s latrot egykép megfeszít,
Hol szívet már csak gyávaság dobogtat, -
Ah, rajtunk már az Isten sem segít !
Pattogva, zúgva ég a magyar erd?,
Az éjszakába rémes hang üvölt,
Lehullt az égb?l a magyar jövend?,
Milljó göröngyre omlik szét a föld ;
De bánatomnak dacra-lázadása -
Mint ?rület, mely bennem kavarog -
Fölrebben most is egy-egy szárnycsapásra,
Még nem haltam meg, - élni akarok !
A mindenségbe annyi jaj kiáltson,
Ahány megyar rög innen elszakad ;
A tíz körmömmel kelljen bár kiásnom,
Kiásom a földb?l a holtakat :
Meredjen égnek körül a határon
Tiltó karjuknak végtelen sora,
S az ég boltján fönt lángbet?kkel álljon
Egy ég?, elszánt, zordon szó: soha !
Soha, soha egy kis göröngyöt innen
Se vér, se alku, se pokol, se ég -
Akárhogy dúl most szent vetéseinkben
Idegen fajta, hitvány söpredék :
E száz maszlagtól részegült világon
Bennem, hitvallón egy érzés sajog :
Magyar vagyok, a fajomat imádom
És nem leszek más, inkább meghalok !
Uram, tudd meg, hogy nem akarok élni,
Csak magyar földön és csak magyarul.
Ha b?n, hogy lelket nem tudok cserélni,
Jobb is, ha szárnyam már most porba hull :
De ezt a lelket itt hagyom örökbe
S ez ott víjjog majd Kárpát havasán
És belesírom minden ?si rögbe :
El innen rablók, - ez az én hazám !
És leszek szégyen és leszek gyalázat
És ott égek majd minden homlokon
S mint bujdosó gyász, az én szép hazámat
A jó Istent?l visszazokogom ;
És megfúvom majd hitem harsonáit,
Hogy tesz még Isten gyönyör? csodát itt :
Bölcs?vé lesz még minden ravatal, -
Havas Kárpáttól kékl? Adriáig
Egy ország lesz itt, egyetlen s magyar ! |
| garabonciás paluz | 2008.09.26. 11:48:44 | Válasz erre | | 89.223.237.224 | | | 16 eves lany: Szandra csak igy tovább(Előzmény: 16 eves lany, 2008.08.07. 12:58:00) |
| garabonciás paluz | 2008.09.26. 11:48:16 | Válasz erre | | 89.223.237.224 | | | angyalszív: Nem nehéz jónak lenni ..rosszat a gúnyt t?rni ..és meggondolatlan reakciókkal energiát adni nekik ..nahh azt elkerülni az nehéz !
köszönöm a verset .(Előzmény: angyalszív, 2008.08.07. 10:10:54) |
| Tessék! | 2008.09.24. 17:05:39 | Válasz erre | | 84.224.34.178 | | | Lesz még, lesz még,
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Torda, Szereda, Várad, Nagybánya,
Visszatér az ?szre.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még motoros, lesz még gyalogos honvéd Vásárhelyben.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten,
Munkács, Ugocsa, Ungvár, Szalonka,
Visszatér a télen.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még hiradós, lesz még bombázós honvéd Kecskeméten.
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában,
Zenta, Topolya, Temerin , Szabadka,
Visszatér tavaszra.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még rakétás, lesz még géppuskás honvéd Pécs várában.
Vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron,
Kassa, Somorja, Rozsnyó, Korpona,
Visszatér a nyáron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron.
Érted élünk drága hon, vesszen-vesszen Trianon!
Lesz még gránátos, lesz még páncélos honvéd Fehérváron. |
| 16 eves lany | 2008.08.09. 14:12:56 | Válasz erre | | 84.224.3.178 | | | Latom a napfelkeltet,
Latom A ket testvert.
Latom ahogy reggel hetkor,
Csoda szarvast uzik ekkor.
Latom delben a gyonyoru eget,
Arpad kurtjet zengik a hegyek.
Deh latom Istvant latom Matyast
Latok minden tatar, torok jarast.
Mar delutan van hanyatlik a nap,
Nepek hazaja foszlik oda van.(1920)
Es amikor bekoszont a este,
A dicso nemzet sirjat vigyaza az Isten.
Nehany bettu latszik rajta
Adig elt mig volt hazaja.
Irta juhasz szandra |
| 16 eves lany | 2008.08.07. 12:58:00 | Válasz erre | | 84.224.16.233 | | | Sokszor volt hogy az ablakon kinezve,
Elgondolkodtam, mert magyarnak szuletem?!
MErt volt ertelme a sok kinak,sebnek?
Amelyt ram vertek a hosszu evek?!
Harcoltak keservesen nepem fiai,
Sirtak utana hazam lanyai.
Es elgondolkodva a veres szazadon,
Orulok hogy magyar vagyok es itt lakom.
Irta: juhasz szandra vagyis :En :D |
| 16 eves lany | 2008.08.07. 12:51:32 | Válasz erre | | 84.224.16.233 | | | | bocsanat:P :D |
| angyalszív | 2008.08.07. 12:45:28 | Válasz erre | | 84.21.28.60 | | | 16 eves lany: Én tudom:-)(Előzmény: 16 eves lany, 2008.08.07. 12:19:05) |
| 16 eves lany | 2008.08.07. 12:19:05 | Válasz erre | | 84.224.16.233 | | | | Sokan nem tudjak hogy ez a regi magyar himnusz. |
| angyalszív | 2008.08.07. 11:19:32 | Válasz erre | | 84.21.28.60 | | | garabonciás paluz: GYÖNYÖR?!!!(Előzmény: garabonciás paluz, 2008.05.10. 06:29:20) |
| angyalszív | 2008.08.07. 10:10:54 | Válasz erre | | 84.21.28.60 | | | Olyan világban élünk,
hol a jóra nincs remény.
Hol egymástól félünk,
s a hazugság erény.
Hol becsülete van
tolvajnak, csalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak...
Olyan világban élünk,
hol a b?n az élvezet.
S ha a földre kerülsz,
nem nyújt senki se kezet.
Hol egyre jobban megy
az alávalónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak...
Olyan világban élünk,
hol a gaznak áll a zászló.
S az aljasság folyóján
nincsen sehol gázló.
És a túlsó partra
nem visz át a csónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak...
Olyan világban élünk,
hol a Magyar nincstelen.
Hol a saját népünk,
hazájában idegen.
Hol a jóból nem jár
csak a gaz rablónak:
Ahol nagyon nehéz
megmaradni jónak...
/sajnos/ |
| 16 eves lany | 2008.08.01. 08:55:30 | Válasz erre | | 84.224.39.95 | | | | Ha tetszik amr megerte!Es sokat gondolkodok nem az a magyar vegzet mint a hunoknak nagy dicsoseg ponpa aztan bukas vegul beolvadas!Remelem nem es ha rajtam multik en is de furcsa gondolat.... |
| paluz | 2008.08.01. 07:08:46 | Válasz erre | | 89.223.160.130 | | | 16 eves lany:
messze még a végzet ..nem ez a sorsunk.
túl sok a feladat ,nincs id? keseregni .(Előzmény: 16 eves lany, 2008.07.31. 23:14:47) |
| Magyar | 2008.08.01. 01:41:11 | Válasz erre | | 89.134.141.145 | | | | Nagyon szép vers gratulálok.! |
| 16 eves lany | 2008.07.31. 23:14:47 | Válasz erre | | 84.224.17.42 | | | O magyar ország!
Gyönyörü az élet rajtad,
Szomoru a mostani magyarnak.
Árpád vezér ki vezetebe népét dicsöségbe,
2020ra mennyi marad belole?
Mátyás király az igazságos,
Olyan vezetönk nem lesz ez világos.
Itt van Csaba népe is,
Himnuszba siratja népe is.
Gyönyöru legények, lányok,
Most magyar hitu kevéss akad a világon.
Volt hirnév és félelem,
Talán ez lett a magyar végzete.
Volt lovaság hadsereg,
Trianont nem gyözte egyik se.
Ne feledjétek Magyarok,
Velünk az úr, az Igazság ,a hatalom.
Lesz részunk sirásban, örömben,
Határunk ujra egy s szabad lesz.
Mikor trianon végre semmis lesz.
Ujra testvér lesz aki elveszet.
Hisz tudja ezt mindenki jol,
Magyar nem tur más uralkodot.
Én költötem röpke 15 perc allat remelem tetszik irjatok meg ha igen ha nem:) |
| |
