(Magyar honvéd,2007,08.17)Krisztus el?tt 229-ben a mai Horvátország ?slakosainak, az illíreknek földjét elfoglalta a Római Birodalom, és Diocletianus császár er?döt épített Splitben. A Nyugat-római Birodalom az 5. században összeomlott. Az úgynevezett Ó-Horvátország 800 körül frank befolyás alatt kezdte fejl?dését, s a 10. század közepét?l már (többnyire bizánci h?béres) király uralkodott a 11 horvát nemzetség szállásterületéb?l kialakított zsupánságok felett. A horvát uralkodóház, a Tirpimir-dinasztia kihalása (1090) után n?ágon I. László magyar király lett a legtekintélyesebb trónjelölt, néhány évvel kés?bb (1102-ben) pedig utódját, Könyves Kálmánt horvát királlyá koronázták. Ett?l kezdve 1918-ig perszonálunió állt fenn a két ország között, Horvátország és Magyarország társország lett.

Ez jóformán érintetlenül hagyta a horvát bels? viszonyokat, Horvátországot már az Árpád-kortól a horvát–szlavón bán irányította. A 16. századtól a horvát rendek Bécs felé közeledtek, s az id?k folyamán többször is (a Rákóczi-szabadságharc idején, az 1790-es években, majd 1848–49-ben) összeütközésben kerültek a magyar törekvésekkel. Az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés szerint Magyarország és a társországok (Horvát–Szalvón–Dalmátország) egy állami közösséget képeztek közös uralkodóval és a megállapított közös ügyekre közös kormánnyal. Horvátország 1920-ban, a trianoni békeszerz?déssel vált el Magyarországtól, és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (1929-t?l Jugoszlávia) része lett.

A második világháború után Horvátország köztársasági státust kapott a Jugoszláv Föderáción belül, de mivel gazdaságilag felülmúlta a déli köztársaságokat, nagyobb autonómiát követelt. Tito halála után (1980) évente a köztársaságokból más elnököt jelöltek ki, Horvátország gazdasága leállt.

Az 1980-as évek végén az albán többség súlyos elnyomása a szerbiai Koszovóban azt a félelmet keltette, hogy Szerbia ki akarja terjeszteni uralmát a többi köztársaságra is. 1990-ben Franjo Tudjman Horvát Demokratikus Uniója megnyerte a választásokat. Az új elfogadott alkotmány a szerbek státusát Horvátországban „nemzeti kisebbségre” változtatta egy „alkotmányos kisebbség” helyett. Horvátország 1991 júniusában kinyilvánította függetlenségét, a szerb közösség pedig, Krajina területét nyilvánította függetlenné Horvátországtól. Súlyos harcok bontakoztak ki az országban, amelybe és a Jugoszláv Néphadsereg a szerbek oldalán avatkozott be.

Számos sikertelen t?zszünet után az ENSZ csapatokat telepített a szerbek által elfoglalt Horvátországba, 1992 januárjában. A szövetségi hadsereg visszavonult Horvátországból, ugyanakkor még 1992-ben Horvátországot felvették az ENSZ-be, miután alkotmányában garantálta, hogy megvédi a kisebbségeket és az emberi jogokat.


Az els? összecsapások

A fegyveres harcok a szerb szabadcsapatok és a horvát rend?rök között Kelet-Szlavóniában és a Plitvicei Nemzeti Parkban kezd?dtek, 1991 tavaszán. A szerbek akkoriban elkövetett vérengzéseit nem igazolhatta az a diszkrimináció, amelyet a szerb etnikummal szemben a horvát állam alkotmánytervezetében fogalmaztak meg. 1991 nyarán a szövetségi kormány és a Jugoszláv Néphadsereg célja az állam egységének meg?rzése volt, leszámítva Szlovéniát. A horvátországi háború kitörésekor sokan úgy gondolták: Tudjman és Milosevics elnökök megállapodtak abban, hogy Horvátország és Szerbia között osztják fel Boszniát. A nehéz terepviszonyok és a gyengén szervezett katonai egységek azonban Bosznia nagy részén nem tették lehet?vé a gyors és dönt? m?veleteket. A néphadsereg, amelyben a tüzérséggel támogatott gyalogság és a páncélosok játszották a f?szerepet, mégis komoly katonai er?t jelentett.

A háború kezdetén szerbekkel ellentétben a szlovén, a horvát és a bosnyák er?k csak könny? gyalogsági fegyverzettel voltak felszerelve, így a szerb hadsereg nehézfegyvereivel szemben nem jelentettek komoly er?t. A kezdeti id?szakban a m?veletek légi támogatását csak a szerbek voltak képesek biztosítani; a jugoszláv légier? stratégiai célpontokként hidakat és gyárépületeket bombázott.

A Jugoszláv Néphadsereg Szlovéniában a függetlenség deklarálását követ?en (1991 nyarán) kezdte meg m?veleteit. A szlovén hadsereg azonban néhány napon belül er?s ellentámadást indított, melynek eredményeként csaknem 12 ezer katona dezertált a néphadseregb?l, amely gyakorlatilag átváltozott a tagköztársaságok „nemzeti hader?ivé. A harcok két hét múlva értek véget, s a brioni egyezmény értelmében a jugoszláv hadsereg visszavonult, az európai közösség diplomáciai közbeavatkozásának köszönhet?en. Azonban az európai közösség megfigyel?i missziójának (European Commission Monitoring Mission, ECMM) 1992-es közvetít?i próbálkozásai teljes kudarccal végz?dtek, miként az ENSZ politikai és katonai – a konfliktus megszüntetését célul t?z? – er?feszítései is. Ugyancsak kudarcot vallott a Vance–Owen-terv Bosznia-Hercegovina etnikai felosztására, illetve a Vance–Stoltenberg-terv, egy konföderáció létrehozására 1993 során.

Az ENSZ BT 743. számú határozata 1992 februárjában létrehozta a kezdetben 21 ezer f?s létszámú, kés?bb 38 ezer f?re b?vített UNPROFOR-t (United Nations Protection Force, az ENSZ védelmi ereje), amelynek célja a humanitárius segélyszállítmányok eljuttatásának garantálása volt. A misszió többek között biztosította a szarajevói légi hidat 1992 és 1996 között, hat városban alakított ki „biztonságos körzeteket” a bosnyák lakosság védelmében, megakadályozta a katonai gépek átrepülését Bosznia felett, és kikényszerítette az ENSZ fegyverembargóját. Az eredeti szándékok ellenére a kéksapkás katonák belekeveredtek a harcokba, és gyakran váltak támadások célpontjaivá.

Horvátországban a harcok a szerb területeken robbantak ki, (Lika, Knin), illetve Boszniában és Kelet-Szlavóniában 1991 szeptemberében, ez Vukovár ostromához vezetett, és mindkét oldalon sok áldozatot követelt.

A szerbeket a jugoszláv hader? fegyverekkel és katonai er?vel is támogatta. Emiatt nagy sikereket értek el a még csak formálódó horvát fegyveres er?kkel szemben, és Horvátország területének legalább egyharmadát foglalták el. A területeket azonban nem csatolták Szerbiához, kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, ezt azonban egyetlen ország sem ismerte el.


Oluja (Vihar)

A fennálló helyzetet Horvátország nem fogadta el. A hadsereg jelent?s fejlesztésekbe kezdett, hozzáláttak egy üt?képes hader? kiépítéséhez, melynek része volt a személyi állomány kiképzése, és fegyverbeszerzésre is sor került. A horvátoknak szükségük volt egy csapásmér? légier? felállítására, hiszen a függetlenségi háború során megalakult horvát légier? legnagyobb harcérték? gépei közé három MiG–21Bisz tartozott, amelyekkel horvát nemzetiség? pilóták a jugoszláv légier?b?l dezertáltak. Ezek közül kés?bb kett? megsemmisült a harcok során, így csak egy maradt bevethet? állapotban. A szövetségi légier? helikopterei közül egy Mi–8-as szökött át, s ezeken kívül polgári repül?gépeket használtak katonai célokra, ami nem felelt meg az igényeknek, ezért Horvátország megpróbált katonai repül?eszközöket beszerezni. Legalább 12 helikopter jutott el Horvátországba még 1992-ben, majd ezután újabb 26 érkezett 1995-ig. A legnagyobb jelent?ség? a harcászati vadászrepül?gépek beszerzése volt. Összesen 40 MiG–21Bisz gépet vásároltak, de csak húszat állítottak szolgálatba, a másik húszat alkatrészbázisnak akarták felhasználni. A gépekhez nagy mennyiség? fegyverzetet és a személyzetnek nyugati gyártmányú felszereléseket is vásároltak. A vadászgépekb?l két repül?századot telepítettek Pleso és Pula repül?terén.

Az újjászervezés és a fegyverbeszerzés közben kisebb harcokat kezdeményeztek a t?zszüneti vonalak mentén, tesztelve a szerb katonai er?ket. 1993 szeptemberében hadm?velet is indítottak Lika közelében, és elfoglaltak egy kisebb területet. Ezen a hegyes terepen a szerbek nem tudtak nehézfegyvereket felvonultatni, így a jól kiképzett gyalogság hatékony alkalmazásával a horvátok elérték a céljukat. Ez a hadm?velet ekkor még nemzetközi tiltakozást váltott ki. Mivel Boszniában jelent?s számú horvát lakos élt, a horvát hadsereg ott is kisebb harcokban vett részt. A m?veletek során nemcsak a horvátországi szerbek állásait veszélyeztették, de a horvát hader? és katonai vezet?i szert tehettek harci tapasztalatokra is.

Horvátország és az USA 1994-ben katonai segítségnyújtási megállapodást kötött, ennek alapján aktív és tartalékos kiképz?k érkeztek a horvát hadsereghez, akik a kiképzés mellett kidolgozták a nagyobb hadm?veletek részleteit is.

Az amerikai fegyveres er?k rádiós felderít? szolgálatai a szerb rádióállomások és parancsnoki-vezetési pontok helyét bemérték, és lehallgatták a hírváltásokat. A Predator pilóta nélküli felderít? robotrepül?gépekkel információkat szereztek a szerb katonai er?kr?l.

Mivel a boszniai szerbek folyamatosan agresszorként léptek fel, a polgári lakosságot sem kímélve, az Amerikai Egyesült Államok és az európai hatalmak 1995-re belátták, hogy a katonai fölényben lév? horvátországi és boszniai szerbeket csak er?s horvát–bosnyák hader?vel lehet megállítani. A nemzetközi nyomás hatására a krajinai szerbek elszigetel?dtek, támogatás nélkül maradtak.

A közel 600 kilométeres horvátországi arcvonalat 40 ezer szerb katonának kellett védeniük. Emellett a 100 km-es boszniai frontot is meg kellett tartaniuk, ezért jelent?s létszámot vontak össze Biha? térségében. A katonák közül 20 ezer f? tartózkodott els? lépcs?ben a horvát arcvonalon, 10-10 ezer f? pedig a második és harmadik lépcs?ben, ugyanakkor 200 harckocsival, 350 tüzérségi eszközzel és 20-25 rakéta-sorozatvet?vel és 5-10 helikopterrel rendelkeztek. Vadászrepül?gépük nem volt, els?sorban a földi csapásmér? képesség kialakítása volt a céljuk.

A bosnyák és különösen a horvát hader? 1995-re meger?södött. Nagy el?nyt jelentett, hogy jóval rövidebb ellátási útvonalakra volt szükségük, és hatékony vezetési kommunikációs rendszert építettek ki. Modern, nyugati gyártmányú rádió adó- és vev?készülékeik voltak, amelyek más frekvenciákat használtak, mint a szerbek által használt típusok.

A horvát szárazföldi hader? 350 T–55-ös és M–84-es jugoszláv gyártmányú harckocsival, a 800 nehéztüzérségi löveg mellett 45-50 rakéta-sorozatvet?vel rendelkezett. A 150 ezer katona közül 80 ezer alkotta a támadó dandárokat, 70 ezer pedig a honi gárdaezredeket. A légier? állományában 18 bevethet? vadászrepül?gép, 5 Mi–8 szállító- és 12 Mi–24-es harci helikopter állt rendelkezésre. Biha?nál a bosnyák 5. hadtest 25 ezer katonája állt készenlétben 15 T–55-ös harckocsival és 80 nehéztüzérségi eszközzel.

A horvát és a bosnyák hadsereg közös hadm?veletei során 1995 júliusában elvágta a horvátországi szerbek utánpótlási vonalait, és a Krajinai Szerb Köztársaság f?városát, Knint három oldalról vették körül.

Július utolsó hetében, augusztus els? napjaiban a horvát hadsereg a krajinai és a nyugat-szlavóniai arcvonal mentén felkészült a Krajinák visszafoglalására. A horvátországi szerbek segítséget kértek, de Jugoszlávia visszautasította ezt. A hadm?velet csak a nyugati hatalmakkal való egyeztetés után kezd?dött, mégis meglepetésszer? volt a háború kiújulása. A horvátok a támadás el?tt nem sokkal tájékoztatták az ENSZ-er?ket a hadm?velet megkezdésér?l.

Augusztus 4-én öt órakor a horvát hadsereg Vihar fed?néven megindította a támadást. Harminc különböz? ponton egyszerre akarták áttörni az ellenség arcvonalát a 300 kilométeres frontvonalon. A tüzérség l?ni kezdte a szerbek katonailag fontos objektumait. A vadászgépek több szerb parancsnoki-vezetési pont ellen hajtottak végre légitámadást, valamint tüzérségi állásokat és a védelmi vonalakat bombáztak. Viszont polgári létesítményeket találtak el, de még ENSZ-megfigyel? er?ket is. Ezért a Knin térségében lév? ENSZ-er?k a NATO segítségét kérték. Hamarosan holland F–16-os vadászgépek érkeztek a város fölé, azt remélve, hogy a horvátok abbahagyják a támadást. Csakhogy az F–16-osokat befogta a szerb Kub légvédelmi rakéták t?zvezet? lokátora. A lokátorok bekapcsolását viszont a NATO ellenséges tevékenységnek min?sítette, ezért az amerikai haditengerészet ROOSEVELT repül?gép-hordozójáról felszállt F–18-as repül?gépei megsemmisítették a lokátorokat és az önjáró légvédelmi rakétákat.

A horvátok a támadás el?tti órákban kikapcsolták rádióikat, mialatt az amerikaiak a szerb berendezéseket használhatatlanná tették. Kommunikációs rendszerük szinte m?ködésképtelen volt a harcok kezdete óta, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szárazföldi és repül?er?k, valamint a légvédelem vezetés nélkül maradt. A horvát 4. és 7. gárdadandárok áttörték a szerbek védelmi vonalait, és nagy ütemben haladtak el?re a krajinai területeken. A f?várost, Knint heves tüzérségi támadások érték, de ekkor a katonai vezet?k már elhagyták a f?várost Bosznia irányában.

Augusztus 5-én Knin és a dalmáciai hátország szinte teljesen horvát kézre került. Elfoglalták Ljubovót, Kijevót és Vrlika Dubicát, s a szerbek csak néhány helyen tudták lassítani a horvát el?renyomulást. Az egész m?velet során az amerikaiak folyamatosan figyelemmel kísérték a hadm?veleteket. Minden információt átadtak a horvátoknak, a tüzérség és a légier? ezért volt képes gyors és pontos csapásokat mérni az ellenségre.

Augusztus 6-án a horvát 1. gárdadandár a Plitvicei-tavak környékén elérte Bosznia határát, ahol találkoztak a bosnyák hadsereg csapataival, akik a nyugat-boszniai Biha?ot és az ott él? enklávét védték. Plitvice, Obrovac, Slunj és Korenica is ezen a napon került horvát kézre, mindössze Glina mellett ütköztek nagyobb ellenállásba.

Augusztus 7-én a harcok már kevésbé voltak intenzívek, alig volt szerb kézen krajinai terület. A horvát védelmi miniszter, Gojko Susak bejelentette, hogy a nagyobb hadm?veleteket befejezték, teljesen ellen?rzés alá vonták a horvát–bosnyák határt.

Augusztus 9-én a horvátországi szerb hader? katonái hivatalosan is megadták magukat a horvát hadseregnek. A mindössze néhány napos hadm?velet során a horvátok vesztesége 174 halott és 1430 sebesült volt, szerb oldalon ötszázhatvanan haltak meg. A horvát hader? nagy része még augusztusban kivonult a Krajinákból, de egyes katonai m?veletek novemberig folytatódtak. A Vihar után mintegy 200 ezer szerb menekült el.

Vastagh László

Ennek az olvasmánynak a tanulsága az,hogy kicsi a bors de er?s,és hogy túler?vel szemben,ha nics fanatizmusod,akkor csak amerikával nyerhetsz háborút.

A sorrend megfordítása

Új hozzászólás írása