The page is loading...
 
 
Discussion Forum
Turista bakancsban,horvátországban
 

(Magyar honvéd,2007,08.17)Krisztus el?tt 229-ben a mai Horvátország ?slakosainak, az illíreknek földjét elfoglalta a Római Birodalom, és Diocletianus császár er?döt épített Splitben. A Nyugat-római Birodalom az 5. században összeomlott. Az úgynevezett Ó-Horvátország 800 körül frank befolyás alatt kezdte fejl?dését, s a 10. század közepét?l már (többnyire bizánci h?béres) király uralkodott a 11 horvát nemzetség szállásterületéb?l kialakított zsupánságok felett. A horvát uralkodóház, a Tirpimir-dinasztia kihalása (1090) után n?ágon I. László magyar király lett a legtekintélyesebb trónjelölt, néhány évvel kés?bb (1102-ben) pedig utódját, Könyves Kálmánt horvát királlyá koronázták. Ett?l kezdve 1918-ig perszonálunió állt fenn a két ország között, Horvátország és Magyarország társország lett.

Ez jóformán érintetlenül hagyta a horvát bels? viszonyokat, Horvátországot már az Árpád-kortól a horvát–szlavón bán irányította. A 16. századtól a horvát rendek Bécs felé közeledtek, s az id?k folyamán többször is (a Rákóczi-szabadságharc idején, az 1790-es években, majd 1848–49-ben) összeütközésben kerültek a magyar törekvésekkel. Az 1868. évi magyar–horvát kiegyezés szerint Magyarország és a társországok (Horvát–Szalvón–Dalmátország) egy állami közösséget képeztek közös uralkodóval és a megállapított közös ügyekre közös kormánnyal. Horvátország 1920-ban, a trianoni békeszerz?déssel vált el Magyarországtól, és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (1929-t?l Jugoszlávia) része lett.

A második világháború után Horvátország köztársasági státust kapott a Jugoszláv Föderáción belül, de mivel gazdaságilag felülmúlta a déli köztársaságokat, nagyobb autonómiát követelt. Tito halála után (1980) évente a köztársaságokból más elnököt jelöltek ki, Horvátország gazdasága leállt.

Az 1980-as évek végén az albán többség súlyos elnyomása a szerbiai Koszovóban azt a félelmet keltette, hogy Szerbia ki akarja terjeszteni uralmát a többi köztársaságra is. 1990-ben Franjo Tudjman Horvát Demokratikus Uniója megnyerte a választásokat. Az új elfogadott alkotmány a szerbek státusát Horvátországban „nemzeti kisebbségre” változtatta egy „alkotmányos kisebbség” helyett. Horvátország 1991 júniusában kinyilvánította függetlenségét, a szerb közösség pedig, Krajina területét nyilvánította függetlenné Horvátországtól. Súlyos harcok bontakoztak ki az országban, amelybe és a Jugoszláv Néphadsereg a szerbek oldalán avatkozott be.

Számos sikertelen t?zszünet után az ENSZ csapatokat telepített a szerbek által elfoglalt Horvátországba, 1992 januárjában. A szövetségi hadsereg visszavonult Horvátországból, ugyanakkor még 1992-ben Horvátországot felvették az ENSZ-be, miután alkotmányában garantálta, hogy megvédi a kisebbségeket és az emberi jogokat.


Az els? összecsapások

A fegyveres harcok a szerb szabadcsapatok és a horvát rend?rök között Kelet-Szlavóniában és a Plitvicei Nemzeti Parkban kezd?dtek, 1991 tavaszán. A szerbek akkoriban elkövetett vérengzéseit nem igazolhatta az a diszkrimináció, amelyet a szerb etnikummal szemben a horvát állam alkotmánytervezetében fogalmaztak meg. 1991 nyarán a szövetségi kormány és a Jugoszláv Néphadsereg célja az állam egységének meg?rzése volt, leszámítva Szlovéniát. A horvátországi háború kitörésekor sokan úgy gondolták: Tudjman és Milosevics elnökök megállapodtak abban, hogy Horvátország és Szerbia között osztják fel Boszniát. A nehéz terepviszonyok és a gyengén szervezett katonai egységek azonban Bosznia nagy részén nem tették lehet?vé a gyors és dönt? m?veleteket. A néphadsereg, amelyben a tüzérséggel támogatott gyalogság és a páncélosok játszották a f?szerepet, mégis komoly katonai er?t jelentett.

A háború kezdetén szerbekkel ellentétben a szlovén, a horvát és a bosnyák er?k csak könny? gyalogsági fegyverzettel voltak felszerelve, így a szerb hadsereg nehézfegyvereivel szemben nem jelentettek komoly er?t. A kezdeti id?szakban a m?veletek légi támogatását csak a szerbek voltak képesek biztosítani; a jugoszláv légier? stratégiai célpontokként hidakat és gyárépületeket bombázott.

A Jugoszláv Néphadsereg Szlovéniában a függetlenség deklarálását követ?en (1991 nyarán) kezdte meg m?veleteit. A szlovén hadsereg azonban néhány napon belül er?s ellentámadást indított, melynek eredményeként csaknem 12 ezer katona dezertált a néphadseregb?l, amely gyakorlatilag átváltozott a tagköztársaságok „nemzeti hader?ivé. A harcok két hét múlva értek véget, s a brioni egyezmény értelmében a jugoszláv hadsereg visszavonult, az európai közösség diplomáciai közbeavatkozásának köszönhet?en. Azonban az európai közösség megfigyel?i missziójának (European Commission Monitoring Mission, ECMM) 1992-es közvetít?i próbálkozásai teljes kudarccal végz?dtek, miként az ENSZ politikai és katonai – a konfliktus megszüntetését célul t?z? – er?feszítései is. Ugyancsak kudarcot vallott a Vance–Owen-terv Bosznia-Hercegovina etnikai felosztására, illetve a Vance–Stoltenberg-terv, egy konföderáció létrehozására 1993 során.

Az ENSZ BT 743. számú határozata 1992 februárjában létrehozta a kezdetben 21 ezer f?s létszámú, kés?bb 38 ezer f?re b?vített UNPROFOR-t (United Nations Protection Force, az ENSZ védelmi ereje), amelynek célja a humanitárius segélyszállítmányok eljuttatásának garantálása volt. A misszió többek között biztosította a szarajevói légi hidat 1992 és 1996 között, hat városban alakított ki „biztonságos körzeteket” a bosnyák lakosság védelmében, megakadályozta a katonai gépek átrepülését Bosznia felett, és kikényszerítette az ENSZ fegyverembargóját. Az eredeti szándékok ellenére a kéksapkás katonák belekeveredtek a harcokba, és gyakran váltak támadások célpontjaivá.

Horvátországban a harcok a szerb területeken robbantak ki, (Lika, Knin), illetve Boszniában és Kelet-Szlavóniában 1991 szeptemberében, ez Vukovár ostromához vezetett, és mindkét oldalon sok áldozatot követelt.

A szerbeket a jugoszláv hader? fegyverekkel és katonai er?vel is támogatta. Emiatt nagy sikereket értek el a még csak formálódó horvát fegyveres er?kkel szemben, és Horvátország területének legalább egyharmadát foglalták el. A területeket azonban nem csatolták Szerbiához, kikiáltották a Krajinai Szerb Köztársaságot, ezt azonban egyetlen ország sem ismerte el.


Oluja (Vihar)

A fennálló helyzetet Horvátország nem fogadta el. A hadsereg jelent?s fejlesztésekbe kezdett, hozzáláttak egy üt?képes hader? kiépítéséhez, melynek része volt a személyi állomány kiképzése, és fegyverbeszerzésre is sor került. A horvátoknak szükségük volt egy csapásmér? légier? felállítására, hiszen a függetlenségi háború során megalakult horvát légier? legnagyobb harcérték? gépei közé három MiG–21Bisz tartozott, amelyekkel horvát nemzetiség? pilóták a jugoszláv légier?b?l dezertáltak. Ezek közül kés?bb kett? megsemmisült a harcok során, így csak egy maradt bevethet? állapotban. A szövetségi légier? helikopterei közül egy Mi–8-as szökött át, s ezeken kívül polgári repül?gépeket használtak katonai célokra, ami nem felelt meg az igényeknek, ezért Horvátország megpróbált katonai repül?eszközöket beszerezni. Legalább 12 helikopter jutott el Horvátországba még 1992-ben, majd ezután újabb 26 érkezett 1995-ig. A legnagyobb jelent?ség? a harcászati vadászrepül?gépek beszerzése volt. Összesen 40 MiG–21Bisz gépet vásároltak, de csak húszat állítottak szolgálatba, a másik húszat alkatrészbázisnak akarták felhasználni. A gépekhez nagy mennyiség? fegyverzetet és a személyzetnek nyugati gyártmányú felszereléseket is vásároltak. A vadászgépekb?l két repül?századot telepítettek Pleso és Pula repül?terén.

Az újjászervezés és a fegyverbeszerzés közben kisebb harcokat kezdeményeztek a t?zszüneti vonalak mentén, tesztelve a szerb katonai er?ket. 1993 szeptemberében hadm?velet is indítottak Lika közelében, és elfoglaltak egy kisebb területet. Ezen a hegyes terepen a szerbek nem tudtak nehézfegyvereket felvonultatni, így a jól kiképzett gyalogság hatékony alkalmazásával a horvátok elérték a céljukat. Ez a hadm?velet ekkor még nemzetközi tiltakozást váltott ki. Mivel Boszniában jelent?s számú horvát lakos élt, a horvát hadsereg ott is kisebb harcokban vett részt. A m?veletek során nemcsak a horvátországi szerbek állásait veszélyeztették, de a horvát hader? és katonai vezet?i szert tehettek harci tapasztalatokra is.

Horvátország és az USA 1994-ben katonai segítségnyújtási megállapodást kötött, ennek alapján aktív és tartalékos kiképz?k érkeztek a horvát hadsereghez, akik a kiképzés mellett kidolgozták a nagyobb hadm?veletek részleteit is.

Az amerikai fegyveres er?k rádiós felderít? szolgálatai a szerb rádióállomások és parancsnoki-vezetési pontok helyét bemérték, és lehallgatták a hírváltásokat. A Predator pilóta nélküli felderít? robotrepül?gépekkel információkat szereztek a szerb katonai er?kr?l.

Mivel a boszniai szerbek folyamatosan agresszorként léptek fel, a polgári lakosságot sem kímélve, az Amerikai Egyesült Államok és az európai hatalmak 1995-re belátták, hogy a katonai fölényben lév? horvátországi és boszniai szerbeket csak er?s horvát–bosnyák hader?vel lehet megállítani. A nemzetközi nyomás hatására a krajinai szerbek elszigetel?dtek, támogatás nélkül maradtak.

A közel 600 kilométeres horvátországi arcvonalat 40 ezer szerb katonának kellett védeniük. Emellett a 100 km-es boszniai frontot is meg kellett tartaniuk, ezért jelent?s létszámot vontak össze Biha? térségében. A katonák közül 20 ezer f? tartózkodott els? lépcs?ben a horvát arcvonalon, 10-10 ezer f? pedig a második és harmadik lépcs?ben, ugyanakkor 200 harckocsival, 350 tüzérségi eszközzel és 20-25 rakéta-sorozatvet?vel és 5-10 helikopterrel rendelkeztek. Vadászrepül?gépük nem volt, els?sorban a földi csapásmér? képesség kialakítása volt a céljuk.

A bosnyák és különösen a horvát hader? 1995-re meger?södött. Nagy el?nyt jelentett, hogy jóval rövidebb ellátási útvonalakra volt szükségük, és hatékony vezetési kommunikációs rendszert építettek ki. Modern, nyugati gyártmányú rádió adó- és vev?készülékeik voltak, amelyek más frekvenciákat használtak, mint a szerbek által használt típusok.

A horvát szárazföldi hader? 350 T–55-ös és M–84-es jugoszláv gyártmányú harckocsival, a 800 nehéztüzérségi löveg mellett 45-50 rakéta-sorozatvet?vel rendelkezett. A 150 ezer katona közül 80 ezer alkotta a támadó dandárokat, 70 ezer pedig a honi gárdaezredeket. A légier? állományában 18 bevethet? vadászrepül?gép, 5 Mi–8 szállító- és 12 Mi–24-es harci helikopter állt rendelkezésre. Biha?nál a bosnyák 5. hadtest 25 ezer katonája állt készenlétben 15 T–55-ös harckocsival és 80 nehéztüzérségi eszközzel.

A horvát és a bosnyák hadsereg közös hadm?veletei során 1995 júliusában elvágta a horvátországi szerbek utánpótlási vonalait, és a Krajinai Szerb Köztársaság f?városát, Knint három oldalról vették körül.

Július utolsó hetében, augusztus els? napjaiban a horvát hadsereg a krajinai és a nyugat-szlavóniai arcvonal mentén felkészült a Krajinák visszafoglalására. A horvátországi szerbek segítséget kértek, de Jugoszlávia visszautasította ezt. A hadm?velet csak a nyugati hatalmakkal való egyeztetés után kezd?dött, mégis meglepetésszer? volt a háború kiújulása. A horvátok a támadás el?tt nem sokkal tájékoztatták az ENSZ-er?ket a hadm?velet megkezdésér?l.

Augusztus 4-én öt órakor a horvát hadsereg Vihar fed?néven megindította a támadást. Harminc különböz? ponton egyszerre akarták áttörni az ellenség arcvonalát a 300 kilométeres frontvonalon. A tüzérség l?ni kezdte a szerbek katonailag fontos objektumait. A vadászgépek több szerb parancsnoki-vezetési pont ellen hajtottak végre légitámadást, valamint tüzérségi állásokat és a védelmi vonalakat bombáztak. Viszont polgári létesítményeket találtak el, de még ENSZ-megfigyel? er?ket is. Ezért a Knin térségében lév? ENSZ-er?k a NATO segítségét kérték. Hamarosan holland F–16-os vadászgépek érkeztek a város fölé, azt remélve, hogy a horvátok abbahagyják a támadást. Csakhogy az F–16-osokat befogta a szerb Kub légvédelmi rakéták t?zvezet? lokátora. A lokátorok bekapcsolását viszont a NATO ellenséges tevékenységnek min?sítette, ezért az amerikai haditengerészet ROOSEVELT repül?gép-hordozójáról felszállt F–18-as repül?gépei megsemmisítették a lokátorokat és az önjáró légvédelmi rakétákat.

A horvátok a támadás el?tti órákban kikapcsolták rádióikat, mialatt az amerikaiak a szerb berendezéseket használhatatlanná tették. Kommunikációs rendszerük szinte m?ködésképtelen volt a harcok kezdete óta, s ez is hozzájárult ahhoz, hogy a szárazföldi és repül?er?k, valamint a légvédelem vezetés nélkül maradt. A horvát 4. és 7. gárdadandárok áttörték a szerbek védelmi vonalait, és nagy ütemben haladtak el?re a krajinai területeken. A f?várost, Knint heves tüzérségi támadások érték, de ekkor a katonai vezet?k már elhagyták a f?várost Bosznia irányában.

Augusztus 5-én Knin és a dalmáciai hátország szinte teljesen horvát kézre került. Elfoglalták Ljubovót, Kijevót és Vrlika Dubicát, s a szerbek csak néhány helyen tudták lassítani a horvát el?renyomulást. Az egész m?velet során az amerikaiak folyamatosan figyelemmel kísérték a hadm?veleteket. Minden információt átadtak a horvátoknak, a tüzérség és a légier? ezért volt képes gyors és pontos csapásokat mérni az ellenségre.

Augusztus 6-án a horvát 1. gárdadandár a Plitvicei-tavak környékén elérte Bosznia határát, ahol találkoztak a bosnyák hadsereg csapataival, akik a nyugat-boszniai Biha?ot és az ott él? enklávét védték. Plitvice, Obrovac, Slunj és Korenica is ezen a napon került horvát kézre, mindössze Glina mellett ütköztek nagyobb ellenállásba.

Augusztus 7-én a harcok már kevésbé voltak intenzívek, alig volt szerb kézen krajinai terület. A horvát védelmi miniszter, Gojko Susak bejelentette, hogy a nagyobb hadm?veleteket befejezték, teljesen ellen?rzés alá vonták a horvát–bosnyák határt.

Augusztus 9-én a horvátországi szerb hader? katonái hivatalosan is megadták magukat a horvát hadseregnek. A mindössze néhány napos hadm?velet során a horvátok vesztesége 174 halott és 1430 sebesült volt, szerb oldalon ötszázhatvanan haltak meg. A horvát hader? nagy része még augusztusban kivonult a Krajinákból, de egyes katonai m?veletek novemberig folytatódtak. A Vihar után mintegy 200 ezer szerb menekült el.

Vastagh László

Ennek az olvasmánynak a tanulsága az,hogy kicsi a bors de er?s,és hogy túler?vel szemben,ha nics fanatizmusod,akkor csak amerikával nyerhetsz háborút.

(Started by: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.01. 20:50:39)

A sorrend megfordításaÚj hozzászólás írása

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.01. 20:53:49Reply
   
Ja,és itt vannak a gárdák.

Legyen!2007.09.01. 21:10:11Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): Ehhez nem tudok mit hozzászólni, mindent leírtál. Egyet kihagytál, a magyarok szerepét a háborúban. Azért arról is szívesen olvastam volna.

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.01. 20:53:49)

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.01. 21:15:27Reply
   
Legyen!: Az nem volt benne a cikkben,de olyan sokat arról sem tudunk.Az ensz felszólította magyarországot hogy ne avatkozzon bele,miután kitört a botrány,a barcsi-ügy,jönnek az amcsik taszárra,délvidéki magyar gerilla csapat.

(In reply to: Legyen!, 2007.09.01. 21:10:11)

Legyen!2007.09.01. 21:16:51Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): Majdnem rendeztünk a horvátokkal egy közös EB-t. Aztán valahogy inkább a lengyelekre meg ukránokra bízták.

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.01. 21:15:27)

Legyen!2007.09.01. 21:17:44Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): Keress valami konkrétumot a magyar beavatkozásról. Én is megpróbálok utána nézni.

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.01. 21:15:27)

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.01. 21:18:07Reply
   
Legyen!: Igaz,a lengyelekkel is rendezhettünk volna.De valóban óriási el?ny lett volna ha akkor segítünk.

(In reply to: Legyen!, 2007.09.01. 21:16:51)

Legyen!2007.09.01. 21:23:21Reply
   
Figyelj Ádám, ennyit találtam, azt is wikipédián és nem túl konkrét, cakk-pakk bemásolom:

A szerb hadsereg a délszláv háború idején megszállta Északkelet-Horvátország területét, ahol létrehozták a Szerb Krajina nev? államot. A szerb katonai egységek több településen meggyilkoltak a horvátok mellett magyar polgárokat is. Magyarország segítséget nyújtott Horvátországnak a háborúban, amikor megnyitotta határait, ahol a horvát menekül?k is távozhattak, mások pedig fegyvert szállíthattak a horvát hadseregnek. Az Ante Gotovina által vezetett horvát ellentámadás eredményeképpen eltörölték Szerb Krajinát és el?zték a szerbek nagy részét Horvátország ezen régiójából. A horvát politikai vezetés a háború alatti magyar segítség óta barátnak tekinti a magyar kisebbséget, ami ritka jelenség a Magyarországot körülvev? államokban. A Horvátország területén él? magyar kisebbséget ma nem érik atrocitások.

Ha még találok valamit, azt is bemásolom, csak eddig nem sok minden van.

(In reply to: Legyen!, 2007.09.01. 21:17:44)

Legyen!2007.09.01. 21:25:50Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): -Igaz,a lengyelekkel is rendezhettünk volna-
Rendezhettük volna csak a két ország között ottvan egy kis akadály, ami Szlovákia néven fut.
-De valóban óriási el?ny lett volna ha akkor segítünk.-
Csak nem a délvidéki honfitársainknak. Az USÁtól meg mi anyaországiak is kaptunk volna a fenekünkbe.

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.01. 21:18:07)

Legyen!2007.09.01. 21:28:26Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): -valóban óriási el?ny lett volna ha akkor segítünk.-
Szerintem nem, így is súlyosak a veszteségeink:
Amikor kitört a délszláv háború, az akkori érdekszervezetük, a Vajdasági Magyar Demokratikus Közösség kijelentette, hogy "ez nem a mi háborúnk, és mi, magyarok nem akarunk részt venni a délszláv viszályban". Ennek ellenére a magyar fiatalokat és katonaköteleseket a hadseregbe sorozták és a frontra vezényelték ?ket, méghozzá lakossági számarányukhoz képest nagyobb számban, legtöbbször fegyver nélkül, ?golyófogónak?. Több mint 50 magyar vesztette életét ebben a háborúban.

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.01. 21:18:07)

Legyen!2007.09.01. 21:34:21Reply
   
Egy eset 1999-b?l. A honvédséghez nem ért? Juhász Ferenc MSZP-s politikus nyilatkozta Orbán Viktorról, de azért érdemes elolvasni, mert sajnos igaz: A délszláv háború idején az MSZP sem sietett a Fidesz-kormány segítségére.

A társadalmi amnéziának tudom be, hogy egymáshoz nem hasonlítható dolgokat mosnak össze. Hadd emlékeztessek, 1999-ben Orbán Viktor egyik napon bejelentette, Magyarország területér?l nem lesz támadás, és magyarlakta vidékeket sem bombáznak. Másnap innen szálltak fel a gépek, és magyarlakta területeket l?ttek. Márpedig ehhez hozzájárulni alkotmányellenes cselekedet volt. Ez nem ugyanaz, mint amikor Irakba küldenénk békefenntartó csapatokat. Megjegyzem, mi voltunk azok is, akik nemrég jegyzékben tiltakoztak az Egyesült Államoknál szuverenitásunk megsértése miatt, amikor gépeik afganisztáni célpont helyett ? mint utóbb kiderült ? Törökország megsegítésére vagy iraki bombázásra is parancsot kaphattak. Holott erre nem volt átrepülési engedélyük. Az ellenzék még minket vádolt "behódolással?, pedig az egyetlenek voltunk a térségben, akik felemelték a szavukat.

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.02. 11:50:40Reply
   
Legyen!: A szerbek a délvidéki magyrokat nem tekintik magyar állampolgárnak,meg az anyaország se,és nem volt hasznunk bel?le.

(In reply to: Legyen!, 2007.09.01. 21:28:26)

Legyen!2007.09.02. 11:59:09Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): Nem tudom, Te hogy vagy ezzel, de Én magyar állampolgárnak tekintem ?ket, akkor is ha hivatalosan nem azok.
Ez egyébként egy nagyon jó topic lett. Kés?bb másolok ide majd egy szakemberet?l származó beszélgetést a magyarok mi lett volna ha 1990-94 -ben megszálljuk a Vajdaságot.

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.02. 11:50:40)

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.02. 12:03:54Reply
   
Legyen!: Nos,csak az a baj hogy a te,és az én(mert én is magyarnak tartom ?ket)vélemyéyemet a nem veszik figyelembe,mi csak kis emberek vagyunk.

(In reply to: Legyen!, 2007.09.02. 11:59:09)

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.02. 12:04:40Reply
   
Legyen!: Remélem lesz olyan jó mind a gengszerterváltás,hogy 2 évet is meg él törlés nélkül és sok hozzászólás lett.

(In reply to: Legyen!, 2007.09.02. 11:59:09)

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.02. 12:05:25Reply
   
Legyen!: Ja,és az 50 f? nem valami nagy veszteség,mivel a délvidéken 300 ezer magyar él.Túl gyenge lelk? vagy.

(In reply to: Legyen!, 2007.09.02. 11:59:09)

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.02. 12:11:22Reply
   
Legyen!: Bocs,nem akrtalak megsérteni,csak én midig megmodom az igazat,egyébként láttad az új topicjaimat?

(In reply to: Legyen!, 2007.09.02. 11:59:09)

kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám)2007.09.02. 12:16:50Reply
   
Tíznapos háborúnak nevezik a Szlovénia és Jugoszlávia közti 1991. június-júliusi konfliktust, amely az el?bbi állam megalakulása következtében tört ki. A Nyugat közelségének köszönhet?en ez a háború nem tartott olyan hosszú ideig, mint Horvátországban vagy Bosznia-Hercegovinában.
1991 nyarán Szlovénia bejelentette kiválását a Jugoszláv Föderációból, miután az 1990. december 23-i népszavazás a függetlenség mellett döntött. Június 25-én a ljubljanai szlovén parlament el?tt az egykori Szlovén Kommunisták Szövetségének vezet?je, a muravidéki születés?, köztársasági elnökké megválasztott Milan Ku?an jelenlétében levonták a jugoszláv zászlót, helyére a nemzeti címert tartalmazó szlovén zászlót vonták fel. Alig néhány órán belül Horvátország irányából jugoszláv páncélosok gördültek át a határon.Szlovéniának alig volt képzett katonasága, ám csakhamar megalakult a polgárokból szervezett Szlovén Népier?, amely gyenge fegyverzetével de eredményesen felvette a harcot a nagyrészt szerb nemzetiség? katonákból álló Jugoszláv Néphadsereggel.

Ku?an Ausztriába utazott, és a brioni konferencián tárgyalni kezdett a szomszédos országokkal és a nagyhatalmakkal, hogy álljanak ki a szlovén ügy mellett. Remek diplomáciájának és a nyugati hatalmak azon félelmének köszönhet?en, hogy a háború átterjedhet Közép-Európára, az osztrákok és az olaszok csapatokat állítottak fel a határon, készülve egy esetleges beavatkozásra. Magyarország is meger?sítette határátkel?it.

A belgrádi diplomácia katonáit inkább délen Horvátország ellen irányította és néhány hónapon belül az összes Szlovéniában állomásozó jugoszláv egységet kivonták. Szlovénia így kimaradt a balkáni háborúból, amely Bosznia-Hercegovinában követelte a legtöbb áldozatot.

A Vöröskerszt jelentése szerint 49 emberáldozata volt a harcnak, melyekben f?nként a JNH regrutái haltak meg.

Hát igen,jó diplomáciával és ijeszgetéssel is sokat lehet elérni.

Legyen!2007.09.02. 14:07:37Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): -mi csak kis emberek vagyunk.-
Most még, de 2 év múlva?

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.02. 12:03:54)

Legyen!2007.09.02. 14:10:17Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): -50 f? nem valami nagy veszteség-
Egy ott él? horvát élete is nagy veszteség. S?t az utcán sétáló szerb kisgyermeké is!
-Túl gyenge lelk? vagy.-
Nem hiszem, csak átérzek a dolgokat.

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.02. 12:05:25)

Legyen!2007.09.02. 14:19:13Reply
   
kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám): -Szlovénia így kimaradt a balkáni háborúból, amely Bosznia-Hercegovinában követelte a legtöbb áldozatot.-
Bosznia-Hercegovina: lakossáa 44% bosnyák, 17% horvát, szerb 31%, albán, magyar, macedón, stb. 8%. Ott sem lehet könny? az élet.
Szrebrenik, 15.000 ember a mai napig. ENSZ katonák védték, hollandok 300-an. Ennyit ér a NATO meg az ENSZ. Riptyára l?nek egy országot, de megvédeni nem tudják.
-Szlovén Népier?-
Ez tetszik.
-ijeszgetéssel is sokat lehet elérni-
Gyurcsány Ferenc...

(In reply to: kbf,a topicgyáros(egykori K.ádám), 2007.09.02. 12:16:50)

      1 | 2 | 3     The next page
 
Up one levelImprint
Hungarian Living-space Foundation, December 12, 2011
www.trianon.hu © 2000-2025. HG