Drága Barátaim!
Mint közületek oly sokan, én is részt vettem a H?sök terei megemlékezésen, s?t azok között a szerencsés fiatalok között lehettem, akik díszsorfalukkal biztosították a Nagy-Magyarországról-és a világ egyéb tájairól-érkez? vendégek reményekkel és ábrándokkal teli útvonalát az Ismeretlen Katona sírjához. Rajtam és a többi "szobrozó" ifjún kívül csak igen kevés embernek adatott meg az a látvány, ami közvetlenül a szemünk elé tárult. A koszorúzó határontúli testvéreink tekintetér?l sugárzott a boldogság, hogy itt lehettek, a meghatódottság, hogy még léteznek az Anyaországon belül is igaz MAGYAROK, akik tör?dnek velük és kiállnak az érdekeikért, s?t a remény is, a Remény arra, hogy talán az unokáik már félelem nélkül t?zhetik ki mellkasukra a kokárdát Nemzeti Ünnepeinken!
Annyira jó érzés volt látni, ahogy a Kassáról érkez? öreg néni szemei könnybe borultak, miközben tapsvihar közepette elhelyezte Nagy-Magyarországos koszorúját az emlékm?vön! Bármerre nézett, barátságos arcok tekintettek Rá, és boldog volt, hogy életében el?ször méltóképpen megemlékezhetett arról a bizonyos június 4-ér?l, MOCSKOS TRIANONRÓL!
Olyannyira meghatott ez a sok elérzékenyül? arc, hogy másnap az egész délutánomat a TV el?tt töltöttem, fel akartam idézni a téren történteket...
Nem sikerült. Úgy látszik bizonyos közszolgálati televízióknak fontosabb volt leközölni az izraeli állatkertben felcsepered? ocsmány elefántokat, amint Picasso-t "megszégyenítve" mázolmányaikat készítik, mint az, hogy beszámoljanak arról a több ezres tömegr?l, ami a H?sök terén gy?lt össze!
Hát mit is mondhatnék erre? Talán azoknak az "embereknek" is egy állatkertben volna a helyük, akik ezt intézték (a média urai), s talán pont az izraeliben... |
