Újabb mocskos hazaáruló csoporttal b?vült a hazánkban él?, rajtunk él?sköd? gazemberek tábora. Miután a szimpátiahozzászólások érdekében megadták az elérhet?ségüket is, hát írjatok nekik minnél több levelet.
És jól jegyezzük meg ezeket a neveket. Csupa jeles ember. Valószínüleg, valamelyik kis Bors?di, de akár mondhatnák dunántúli falu lakói.
"Magyarország szégyene" - keresztény teológusok nyilatkozata a miskolci ügyr?l
A Társulás a Cigány Méltóság Védelméért tagjai nyilatkozatot adtak ki a miskolci rend?rkapitány esete nyomán el?állt emberi jogi válságról.
Az igazságügyi és rendészeti miniszter kezdeményezésére - a vizsgálati eredmény bevárása nélkül - azonnali hatállyal más beosztásba helyezték Pásztor Albert miskolci rend?rkapitányt, aki félre nem érthet?en cigányellenes, rasszista kijelentéseket tett egy 2009. január 30-án tartott sajtótájékoztatón. "Nyugodtan kijelenthetjük, mondotta a f?rend?r, hogy a közterületi rablások elkövet?i cigány emberek. Igazából Miskolcon legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, minden más rablás viszont az ? részük." (Pásztor Albert nem tartja magát rasszistának, és úgy véli, gondolatainak nyilvánosság elé bocsátásával csak kötelességét teljesítette: a "tényekr?l" és az "igazságról" tájékoztatta a város polgárságát.)
A rend?rkapitány menesztése ellen azonnali és régen látott politikai egységfront szervez?dött. Az els?k között fejezte ki nemtetszését az immár második ciklusát tölt? Káli Sándor, Miskolc szocialista polgármestere (aligha lényegtelen, hogy városvezet?i ténykedésének szomorú fejezetei közé tartozik a cigánygyerekek iskolai szegregációjának helyi növekedése), a megye több parlamenti és önkormányzati szocialista képvisel?je (köztük Simon Gábor, az Országos Etikai és Egyeztet? Bizottság elnöke). Tiltakozott továbbá a politikai jobboldalt képvisel? miskolci Fidesz-KDNP-frakció, a Tettrekész Magyar Rend?rség Szakszervezete (TMRSZ), a Független Rend?r Szakszervezet (FRSZ), valamint a Polgármesterek a Változásért Szövetség (tagjai sorában pl. Dercze Tamás budapesti polgármesterrel), és hasonló értelemben nyilatkozott több környékbeli cigányvajda (az ellenkez? véleményen lév? jelent?sebb cigányszervezetek álláspontját a sajtó mindenesetre módszeresen háttérbe szorította), s?t, az SzDSz helyi szervezete is. A hirtelen támadt népfrontos közösségbe szervez?d? politikai és civil tényez?k nem csak együtt követelték a cigányb?nözés gyalázatos igéit hirdet? f?rend?r hivatalban maradását, de attól sem riadtak vissza, hogy koalíciójukat kiterjesszék a náci-nyilas emlékeket idéz?, cigányriogató gárdistákkal, és egyéb újfasiszta szervezetek képvisel?ivel való akcióegységre (lásd a szégyenkezés legcsekélyebb jele nélkül ezekkel közösségben megtartott vasárnapi szimpátiatüntetést). A rendszerváltás utáni id?szak talán legképtelenebb alkalmi koalíciója igen gyorsan és egyedülálló sikert könyvelhetett el. A vasárnapra meghirdetett tüntetés még meg sem kezd?dött, Bencze József, az ügyben kezdett?l fogva kétszív?en viselked? országos rend?rf?kapitány már szállította is Draskovics miniszternek a vizsgálati eredményt: Pásztor Albert jogszabályt nem sértett, és nyilatkozata adatvédelmi szempontból sem tekinthet? aggályosnak. A miniszter pedig, aki körül közben elfogyott a leveg?, megfelel? figyelmeztetés kiszabásával el is fogadta a munkáját állítólag kiválóan végz? cigányozó-cigánylistázó rend?r állásába való visszahelyezésére tett javaslatot. Jegyezzük meg: Pásztor kapitány még a rovót sem szavai tartalmáért kapta, hanem állítólagos retorikai hibájáért (kijelentései úgymond általánosításra adhattak okot).
A Wesley János Lelkészképz? F?iskola theológiai kara mellett m?köd? "Társulás a Cigány Méltóság Védelméért " tagjai szégyennek és a jogállami magyar demokrácia mély nyomorúságának tartják a történteket.
1) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a köztársaság minisztere arra kényszerülhet, hogy egy elemi emberi jogi kérdésben megfontoltan meghozott döntését néhány óra leforgását követ?en vissza kelljen vonnia (nem kevésbé rossz hír természetesen, hogy a miniszter fejében meg sem fordult lemondásának benyújtása).
2) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a magát szocialistának tartó kormánypártban meghatározó er?k puccsszer? fellépéssel órák alatt ki tudták kényszeríteni egy olyan rend?rkapitány hivatalban tartását, aki a rendészeti-közbiztonsági jelenségeket faji alapon ítéli meg (a b?n melegágya az öröklött vérben van, sugallják Pásztor Albert tökéletesen értelmezhetetlen "tény"-közlései), és az ország polgárait ennek megfelel?en osztályozza is "magyar" és "nem magyar", kriminalisztikai szempontból pedig a fajilag magasabb rend?nek tartott bankrablói és alacsonyabb rend?nek tekintett tyúklopói kategóriák szerint. Nem kisebb gyalázat azonban az sem, hogy a kormányzó párt ún. helyi er?s emberei e mélyen romlott íz?, és átláthatatlansága ellenére is nyilvánvalóan életveszélyes politikai akció kivitelezéséhez párttársaik széles kör? felháborodása nélkül vehették igénybe a rasszistákkal kötött alkalmi szövetség eszközét is.
3) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy az antifasiszta elkötelezettségér?l közismert miniszterelnök, aki néhány hónapja még a Magyar Demokratikus Charta élén állt, most nem csak saját miniszterét volt kénytelen cserben hagyni, és kiszolgáltatni a politikai ellenzék hangos gúnykacajának, de az e területen meglév? fokozott "érzékenységér?l" is kizárólag magánemberként mert csak néhány szót elrebegni.
4) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy az SZDSZ miskolci képvisel?je is bejelentkezett a rasszista népfrontpolitika "januális"-ára, s?t, hogy a Pásztor-ügy az egykor emberi jogi elkötelezettsége miatt becsült párt egésze részér?l is lesüllyedt a pártelnök és a frakcióhelyettes privát érdekl?désének a szintjére.
5) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a felel?s politikai, közéleti és értelmiségi tényez?k lényegében közömbösen szemlélik azt a gyilkosan káros politikai és köznyelvi fordulatot, amelyet a Pásztor-affér okozott a cigányság ügyeir?l szóló diskurzusainkban és a cigánysághoz f?z?d? napi kapcsolatainkban. Az emberi jogok érvényesülését biztosítani hivatott államhatalom szégyenletes vasárnapi megfutamodása, azaz Pásztor rend?rkapitány rehabilitálása óta hazánkban nem csak elképzelhet?vé, de kifejezetten legális alternatívává vált a polgári együttélés ügyeit olyan (rend?ri) vezet?kre bízni, akik hivataluk gyakorlása közben és fizetés ellenében sértik meg a polgári egyenl?ség alkotmányunkban rögzített alapelvét; a fasiszta gondolatiság szülte cigányb?nözés nyelvi és fogalmi leleményét pedig miniszteri legitimáció pecsételi el a mindennapi szóhasználatra.
6) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a fokozódóan komorodó tények tanúsága szerint a politikai elit mind kevésbé a cigányságot sújtó szegénység és a társadalmi lemaradás gettó- és b?nbakszemlélet? értelmezése elleni küzdelemben jár az élen, hanem éppen ellenkez?leg: a cigányellenességnek a közbeszéd és a közgondolkozás el?tti szabaddá tételében, a sündörg? rasszizmusnak a társadalomra való rászabadításában (a Pásztor-eset melletti újabb borzalmak között lásd pl. a cigányutálat rafinált formája, az ún. monoki modell iránti széles kör? lelkesedést). Mindezt ráadásul egy olyan pillanatban, amikor a cigánymegvet? indulatok egyre gyakrabban csúsznak át molotovkoktélos garázdaságokba is, és amikor a legkényesebben kellene ?riznünk a mindennapok el?ítéletességei elleni küzdelemben keservesen elért apró eredményeinket (pl. a rend?rségi állományban tapasztalható rasszista el?ítéletek megfékezésére hozott intézkedések, vagy a náci szellemiséget terjeszt? magyargárdás mételyre kimondott bírói ítélet tekintélyét).
7) Magyarország szégyene, és nemzeti romlásának drámai jele, hogy a nemzet egységét kifejez? köztársasági elnök, aki tisztének legbens?bb lényegéb?l következ?en egyszersmind a nemzet leggyengébb és legelárvultabb tagjainak legf?bb szószólója is, ezekben a súlyos pillanatokban éppúgy hallgat, amint teszik azt az Uruktól és Megváltójuktól nyert parancs értelmében vele azonos szolgálatot hordozni köteles egyházaink is.
Lelkiismeretünk parancsának engedve felszólítjuk honfitársainkat, a kormányzó Szocialista Pártot és tagjait, a magyar kormányt, továbbá a politika és a közélet felel?s tényez?it és az egyházakat, hogy hazánk és népünk üdvét szem el?tt tartva tegyenek meg minden t?lük telhet?t a demokratikus és emberi jogok mindenkit azonosképpen védelmez? érvényre juttatásáért. Magyarország rendészeti miniszterét?l pedig külön is elvárjuk, hogy ragaszkodjon szilárdnak mondott eredeti erkölcsi álláspontjához, és véglegesen mentse fel tisztéb?l a feladatának ellátására meggy?z?en alkalmatlanná vált Pásztor Albert rend?rkapitányt. Kifejezetten is bátorítjuk továbbá minden felebarátunkat, hogy legyen elkötelezett aktivistája a cigány mivoltukban megbélyegzett, megvetett honfitársaink emberi méltóságát elhozó állapotok, valamint az ide vezet? feltételek nehéz, de polgárokhoz és humanistákhoz méltó áldozatvállalásban megvalósuló megteremtésének. Szívb?l kívánjuk, hogy Miskolc és Magyarország is miel?bb és egyértelm?en szabaduljon meg a cigányság kirekesztésére ösztönz?, az ilyen szellemiség el?tt álló szentségi erej? tilalomfák kitépésére tett minapi kísérlet gyalázatától.
Budapest, 2009. február 5.
A Társulás a Cigány Méltóság Védelméért ügyviv?i:
Bánlaky Pál szociológus a WJLF dékánja
Barna István, a WJLF f?titkára
Fátyol Éva theológa
Gábor György vallásfilozófus, egyetemi tanár
Iványi Gábor theológus, a WJLF rektora
Lakatos Anka theológa
Lukács Péter oktatáskutató, f?iskolai tanár
Majsai Tamás theológus, a WJLF dékánja
Nagy Péter Tibor szociológus, egyetemi tanár
Köszönettel fogadjuk mindazok támogatását, akik csatlakoznak nyilatkozatunkhoz.
A társulás honlapja: ciganymeltosag@atw.hu
Postacímünk: ciganymeltosag@wjlf.hu |
