Pelikan:
Olvastam egy novellát. Már nem tudom ki volt az írója. Arról szól, hogy az író sétáltatja a kutyáját, és odaér egy ház elé, ahol a kerítésen belöl egyszer csak az övéhez hasonló hatalmas termet? eb vadul elkezd ugatni, majd szétszerdi a kerítést. Az ír kutyája ugyanilyen vadul támadja a kerítésen belül lev? másik kutyát. Az eb, a kerítésen belül vadul rohangál, láthatóan keres valami rést amien kibújhatna. A kutya kint a kerítésen kívül ugyanilyen vadul srohan a másikkal együtt, maga után vonszolva a gazdáját. Az íróban kétségbeesett képek viharzanak, ha a két kutyát valamilyen képen nem választja el a kerítés, széttépik egymást.
Rémülten látja meg, hogy egyszer csak tényleg vége a kerítésnek, és a két kutya vadul rohan egymás felé.
Amikor egymáshoz érnek barátságosan körbeszaglásszák egymást, és az író békésen sétál tovább a kutyájával.
Visszafelé jövet, a benti kutya megint észreveszi a sétálókat, és az elválasztó kerítésen keresztül ugyanolyan vadul esik egymásnak a két állat.
Szeretném hinni, hogy minket is csak az elválasztó kerítés tesz vadul vicsorgókká.(Előzmény: Pelikan, 2008.02.23. 11:23:39) |
