SCHENGENI ÖRÖMÖK - TRIANONI ÁRNYÉKOKKAL
Az a pofátlan gyorsaság, amellyel már a schengeni határnyitások üdvözl?beszédeit követ? pillanatokban néhány osztrák és tót határátkel?helyen rögvest megjelentek a virágos ládának álcázott útakadályok és "behajtani tilos" táblák, még a jámbor magyarnak is óhatatlanul a trianoni nemzetgyilkosságot juttatja eszébe. Bennem ilyenkor mindig az a kérdés fogalmazódik meg, hogy ugyan, milyen magyar érdeket védett nagyapám az észak-olasz Alpokban, a Piave völgyében? Vélhet?en - adom meg önmagamnak azonnal a választ - ugyanazt a magyar érdeket, amelyet huszonöt évvel kés?bb apám védett a Don-kanyarban. S itt félve kell arra gondolnom, hogy netán ma is ilyesféle "magyar" érdekeket védtünk például a lisszaboni szerz?dés minapi gyors aláírásával?!
Ám maradjunk csak a virágos ládáknál. Trianon kérdésében érdemes föllapozni dr. Palotás Zoltánnak a nagyközönség el?tt talán kevéssé ismert, "A trianoni határok" cím? izgalmas tanulmányát. A szerz? ugyanis a szokottaktól eltér?en, alapjaiban más szempontból közelíti meg a kérdést. Itt most csupán értekezésének abból a fejezetéb?l idézek néhány sort, amelyben csonka-Magyarországunk északi határának megvonásával kapcsolatos tényekkel szembesíti az olvasót. A leírtak igazát könyvének címlapi képe meggy?z?en illusztrálja. Csak rá kell pillantani a térképre, s azonnal kiviláglik, hogy északi határunkat egy "önt?forma pontosságával" a monarchiai körvasút vonala rajzolta ki, hiszen hozzávet?legesen 380 km hosszúságban, magyar többség? területen, a trianoni határtól néhány kilométerrel északra, azzal párhuzamosan halad a cáfolhatatlanul vasútszabta határ! Mindez "csupán" azért, mert a szület? csehszlovák államnak erre feltétlenül szüksége volt, hiszen "Kelet-Szlovákiában, Kassától keletre csak egyetlen szál vasútvonal vezet Kárpátaljára: a Kassa-Sátoraljaújhely-Csap-Királyháza-K?rösmez? f?útvonal. Ez lett a nevezetes "transzcsehszlovákiai magisztrálé keleti része", "a legfontosabb megszerzend? vasútvonal", annak legáhitottabb állomásával, Sátoraljaújhelyel együtt, mert ennek hiányában "a Kassától keletre es? terület, valamint Kárpátalja vasútvonalai szlovák nyelvterületen nem függöttek volna össze a csehszlovák törzshálózattal."
A nagy osztozkodásban azonban némi szerencsénk volt, mert a tótoknak Sátoraljaújhely, Sárospatak, s?t Tokaj megszerzése sem sikerült. "Meg kellett elégedniök Sátoraljaújhely-gyártelep küls?, a Ronyva patakon túl fekv? állomásával, s ott deltavágányt kellett építeniök" a Sátoraljaújhelyt északról és keletr?l megközelít? vasútvonalak között, és ebb?l alakították ki a magisztrálé legérzékenyebb átmenetét", ugyanis "ez a fontos f?vonal néhány méterre a magyar határtól, Sátoraljaújhely város szélén, a Ronyva patak hídjának túlsó oldalán halad végig. Sátoraljaújhely-gyártelep állomást ma Slovenské Nové Mesto néven tartják nyilván."
Hogy mi minderr?l mit tartunk nyilván, arról sokatmondóan beszél a költ?i kérdés: vajon sorozatos kudarcai ellenére a magyar kormány miért ragaszkodik immár félszázados konoksággal gesztus-politikájához, hiszen válaszként a mai napig minden alkalommal a kisantant sovinizmusával kell szembesülnie. Ez utóbbi legérzékletesebben éppen a tót és oláh állami vezetés gyakorlatában érhet? tetten, így számomra ma sem teljesen életszer?tlen az a gondolat, hogy napjainkban még mindig annak kell örülnünk, hogy nem a Vác-Gyöngyös-Miskolc-Debrecen vonaltól néhány kilométerrel délre épült meg az a bizonyos monarchiai körvasút. Nemdebár...???
Dr. Jakab László |
