Szász Jen? lemondásra szólította fel Markó Bélát
[ 2006-09-15 ] Fotóval: http://erdely.ma/hirek.php?id=19430
Lemondásra szólította fel Markó Bélát miniszterelnökhelyettesi tisztségéb?l sajtótájékoztatóján Szász Jen?. A székelyudvarhelyi polgármester úgy látja, amennyiben Markó saját elhatározásból ezt nem teszi meg, úgy Calin Popescu Tariceanu miniszterelnöknek kell felmentenie.
"Nem felügyelheti az európai integrációs folyamatot egy olyan politikus, aki az európai normákkal szembeszegülve, a Nagy-Románia Párttal és a szociáldemokratákkal együtt szavazva kihagyná a Feddhetetlenségi Ügynökség jogköréb?l a közszerepl?k jogtalan vagyonszerzésének vagy szekuritátés kapcsolatainak vizsgálatát" - indokolta a lemondási felszólítást a polgármester.
A Feddhetetlenségi Ügynökség létrehozását ellenz? RMDSZ-szavazás kapcsán Szász nem zárta ki annak lehet?ségét, hogy Markó Béla, Frunda György és Verestóy Attila személyes érintettsége miatt lett elutasító az RMDSZ álláspontja. Hozzátette, míg Székelyudvarhely éves költségvetése tízmillió euró, addig egyes RMDSZ-vezet?k vagyona ennek több tízszerese, szerinte pedig kívánatos volna tudni, honnan származik ez a pénz.
"Amíg azonban az RMDSZ ezt megakadályozza, jogos a feltevés, hogy egyes vezet?knek félnivalójuk van" - állítja Szász. A Magyar Polgári Szövetség elnöke ugyanakkor felszólította az RMDSZ említett vezet?it, ne vegyenek részt az 1956-os magyarországi forradalom emlékére, valamint az agyagfalvi nagygy?lés évfordulójára szervezett nagygy?lésen. Mint mondta, nem lehet kommunistaellenes felkelésre emlékezni olyan emberekkel együtt, akik erkölcsileg így viszonyulnak az átvilágításhoz.
Kovács Csaba, Krónika
***********************************************
,,A magyaroknak lépniük kell, hogy reagálhassunk"
[ 2006-09-14 ] Fotóval: http://erdely.ma/autonomia.php?id=19424
Dan Manol?chescuval, a Közösségért Egyesület elnökével arról beszélgettünk, hogy a székelyföldi románság és a román állam mit tart az autonómiáról, és hogy milyen jöv?je lehet a Székelyföldnek.
- Enache asszonnyal a románságnak az erdélyi, a székelyföldi autonómiáról vallott nézeteit elemeztétek a MIT-táborban tartott el?adásaitokban. Hogy látod, változott-e valami e tekintetben Erdély megszerzését?l napjainkig?
- Nem látok nagy változásokat, de nem is ez a kérdés, hanem a reagálás. Mi csak akkor tudunk reagálni, ha történik is valami. Eddig csak tapogatózásokat láttunk. A ti ellenfeletek nem mi vagyunk, hanem a román állam, én mondom is mindig a román embereknek, hogy ne mi reagáljunk, hanem a román állam, mert ha mi reagálunk, az történik, mint Koszovóban. Tehát ha holnap ti ezért tüntettek Szentgyörgyön, akkor nem nekünk, szentgyörgyi románoknak kell ellentüntetni, de nektek se Szentgyörgyön, hanem Bukarestben, a román parlament el?tt kellene tüntetnetek, elvégre t?lük akartok valamit, és velük van gondotok. Nekünk az a célunk, hogy bármi történik is ez ügyben, a magyarsággal való békés együttélésünket ne veszélyeztesse, már amennyire békés volt eddig is. A megoldás egyszer?: a magyaroknak is, a románoknak is elégedetteknek kell lenniük, és akkor békesség lesz. Most egyik fél sem elégedett.
- Mit értesz azon, hogy Koszovó lesz itt, ha a románok elkezdenek ellentüntetni?
- Hát ha ti kimentek az utcára tüntetni, a románok pedig úgyszintén, és az utcán kezdik az emberek rendezni a dolgaikat, akkor annak nem lesz jó vége.
- Elképzelhet?nek tartod a marosvásárhelyi események megismétl?dését?
- Elvileg igen, hiszen a körútunk kapcsán azt tapasztaltam, hogy igen gyorsan pattan ki a szikra.
- F?leg ha besegítenek hátulról... Képesnek tartod a román titkosszolgálatot egy újabb, az említetthez hasonló esemény megszervezésére?
- Ha érdekeik úgy kívánják, minden további nélkül képesek rá.
- Antal Árpád képvisel? azt nyilatkozta, jó lenne, ha a románok és a magyarok meg tudnának egyezni autonómiaügyben, mert nem szeretné, hogyha román barátainak el kellene hagyniuk Székelyföldet. Megtörténhet szerinted, hogy a székelyek elkergetik a románokat?
- Meg vagyok gy?z?dve arról, hogy bármi megtörténhet. Ezért ismétlem, hogy rajtunk, románokon és magyarokon múlik, mi történik. És f?leg a magyarokon, hogy mit lépnek, mert a románok csak reagálnak. Nem hiszem, hogy ezt akarnák a magyarok, de ha mégis így alakulna, akkor természetes, hogy a román, mint a koszovói szerb is, úgy érezné, hogy meg kell védenie magát, és ellenséget látna a magyarban.
- Ha jól értettem, az el?bb arra utaltál, hogy létrejöhetne egyfajta megegyezés a magyarok és románok közt az alapvet? kérdésekben, s ez a békesség egyik kulcsa lehetne. Viszont mi lehetne ennek az alapja és szerinted mennyire lehetne széles kör? ez a megegyezés, tekintve, hogy mindkét fél magáénak tekinti és akarja ugyanazt a földet?
- Egyszer mindkét félnek tisztáznia kellene, hogy mit akar. A románok például Kovászna és Hargita megyében eddig nem a saját céljaikért, hanem a magyarok ellen harcoltak, hogy megpróbálják minél jobban korlátozni ?ket céljaik elérésében. Ez viszont az egész erdélyi románságra jellemz?. Tisztázni kellene, miért harcolunk: azért-e, hogy a magyarság ne használhassa az anyanyelvét, vagy inkább azért, hogy a román legyen hivatalos nyelv mindenütt. Össze kellene vetnünk a követeléseinket, és inkább arra figyelni, hogy ezek valamiért, ne valami ellen legyenek.
- Mit gondolsz, mi lehet a magyarázata annak, hogy az erdélyi magyarság érdekeit képviselni hivatott RMDSZ mindeddig nem valósította ezt meg?
- ?k politikusok, ennélfogva azt csinálják, mint a többi politikus: kihasználják, hogy az autonómia körüli sötétséggel el lehet vonni más kérdésekr?l a figyelmet, például arról, hogy mekkora bajban van az ország, és nem is érdekük, hogy az emberek tisztábban lássanak ebben a kérdésben. Még az sem világos, hogy valóban az autonómia-e a cél, vagy csak az, hogy beszéljünk róla, s ezt a beszédet nekünk tetsz?en cs?rjük-csavarjuk. Eddig sokszor megvalósulhattak volna bizonyos célkit?zések, de nyilvánvaló volt, hogy valakik ezt elszabotálják, hogy továbbra is tudjanak róla beszélni. Nem látom a különbséget az RMDSZ és a többi román párt között: ugyanúgy kiütközik néhány kis csoport érdeke, s ennél csak az egyéni érdekek fontosabbak. Itt van például a román nyelv magyaroknak való tanítása. Blaga költészetét próbálják nekik megtanítani, nem a nyelvet, s ha így megy tovább, húsz év múlva nem lesz, akivel románul beszéljek. S ha még hozzávesszük azt, hogy Románia történelmének tanítását is manipulációra használják, persze hogy nem lesz népszer? a román nyelv a magyarok körében. A román nyelv hatékonyabb tanítása érdekében tehát az egyesületünk kidolgozott egy tervezetet, mellyel a minisztériumba akartunk menni, de el?bb a románságot akartuk meggy?zni, hogy ne ellenezzék, hiszen nekünk érdekünk, hogy az itteniek jól megtanuljanak románul. Minekutána a kezdeményezést támogatták a romántanárok is, azt hittük, egyenes út vezet a megvalósulásához. Erre most nem az RMDSZ, hanem az MPSZ kavart be: végül is ugyanazt akarta, de mivel ?k is politikusok, ?k akarták learatni a babérokat, tehát politikai t?kére váltani ennek a sikerét. Azzal, hogy ?k elkezdték verni az asztalt ez ügyben, ellehetetlenítettek minket, mert az egész román közösség ellenünk fordult, hogy mit akarunk mi az MPSZ-szel együtt. Ilyenkor tev?dik fel a kérdés: valóban azt akarjuk-e, hogy valami megoldódjon? Mert ha igen, üljünk le, s beszéljük meg, hogyan lehet érte cselekedni, ne a politikai t?két kergessük. Ez van az RMDSZ-szel is, csak fokozottan, az autonómiát is így kezelik: ha valamit nem ?k csinálnak, akkor az nem jó, és éppen azért nem. Ilyen esetekben lehetne nagy szerepük a civil szervezeteknek, éppen azért, mert civilek.
- Ha a konkrét céloknál tartunk, nemrégiben hallatni kezdte hangját az ifjúság egy része ez ügyben, többet követelve, mint az autonómia. Szerinted erre hogyan reagál majd a románság?
- Nagyon nagy hibának tartanám, hogyha holnaptól függetlenséget, határmódosítást, a románok kivitelét vagy hasonlókat kezdenének követelni, hiszen, mint mondtam, ha itt valami történik, az csak közös cselekvés eredménye lehet. A románokat pedig, ahogy Smaranda Enache is mondta, magyargy?löletre nevelték, ?k meg persze hogy nem fogják azt mondani, hogy "na jól van, vigyétek". Itt megint fel kell tenni a kérdést, hogy akarunk-e valamit, vagy meg akarunk halni a hazáért. Aki ezen gondolkodik, menjen el Koszovóba, nézzen körül, majd jöjjön haza, s mondja meg, hogy még mindig úgy képzeli-e. Ha mégis így alakul a helyzet, el?re jelzem: elmegyek, és messzir?l nézem majd, mit csinálnak egymással.
- Egyes magyarok meg vannak gy?z?dve arról, hogy azért ennyire magyarellenesek a trianoni utódállamok (immár) többségi nemzetei, mert talán a területek megszerzése és birtoklása miatti lelkiismeret-furdalásukat fojtják el ezzel. Lehet ennek valami alapja?
- Nem találkoztam ilyesmivel, de maga a kérdés is egy er?sen vitatható el?feltevésen nyugszik, ez pedig a történelmi érzület magyar és román részen egyaránt. Ha nekem valaki azt mondja, hogy ezt vagy azt kell tennie, mert érzi nemzete történelmén keresztül a Föld hívó szavát, akkor, már bocsánat, de nem tudom, mir?l beszél. Ez megint az oktatás révén munkál, hiszen nem genetikai adottság a Föld hívó szavának hallása és a késztetés, hogy megvédjem azt. A mai globalizált világban bárhol élhetünk, ezért egyszer?en nem látom értelmét az olyan törekvéseknek, hogy harcoljunk a Decebal által megszerzett területekért, ahogy a Nagy-Magyarország visszaállítása érdekében folytatott küzdelemnek sem. Koszovóban az albánok is, a szerbek is ugyanazért haltak meg, mégis mindkét nép fiát jövevényként fogadják, mikor elmegy Albániába vagy Szerbiába. Én sem érzem azt, hogy jaj mekkora román az, aki Moldáviából vagy Besszarábiából jön ide, meg a székelyekre is tudjuk hogy néznek Magyarországon. Csak azt kell megnézni, hányan haltak meg a nemzetállamok létrehozásakor, ezzel szemben pedig ötven-száz év múlva egy nagy Európa lesz itt, tele kis törzsekkel: székely törzsekkel, oltyán törzsekkel és így tovább. Akkor pedig feltev?dik a kérdés: milyen országért is haltak meg, és mi végre történt minden ilyen téren?
- Említetted a jövevényeket. A székelyföldi románok nagy része betelepítés révén kerül oda, ezért a székelyek nem tekintenek rájuk túl barátságosan. Feloldható-e az ebb?l ered? ellenszenv, és ha igen, hogyan?
- Ez els?sorban id? kérdése. Persze hoztak is sok románt ide, de ezek legtöbbje egyáltalán nem volt elragadtatva attól, hogy a lakóhelye elhagyására kényszerítették... Akiket pedig az SRI ültetett ide, azokról sok jót nem tartok, de hát nem is velük akarok én párbeszédet folytatni. De akik már - hozzám hasonlóan - ott születtek, családjuk van, és maradni akarnak, azokkal kell megértetni, akárcsak a magyarokkal, hogy bármi legyen is, autonómia vagy bármiféle függetlenség, együtt kell élnünk, még ha nem is értünk egyet mindenben.
- Végezetül kérlek, mondd el olvasóinknak, milyen következtetéseket vontál le az Antal Árpáddal megtett körútról az itthoni helyzet tükrében.
- Ez számomra az együttélés tanulmányútja volt, másrészt az, hogy Árpád kollégámmal együtt utaztunk, jelzés volt, hogy lehetnek eltér?k a vélemények, a lényeg az, hogy beszélgessünk és tudjunk megegyezni, azután már nincs nehéz dolgunk. Több, a párbeszéd milyensége szerint kialakult helyzetet vizsgáltunk meg közelr?l, láttunk szerencsétlenséget Koszovóban, feszült helyzetet Baszkföldön, de olyan helyeket is, ahol egész jól m?ködik az együttélés. Ezen tapasztalatainkat egy közös tanulmányban fogjuk összefoglalni, mert úgy gondoljuk, hogy hasznára válik mind a román, mind a magyar közösségnek, hogy láthassák, mit jelent a tragédia és mit a dolgok szép oldala.
- S ahhoz mit szólsz, hogy Dél-Tiroltól az Aland-szigetekig többet követeltek, így egyeztek ki valahogy az autonómiában. Itt is ez lenne a helyes módszer?
- Err?l nem tudok véleményt mondani, mert nem én vagyok az, aki kérek. De mindenképpen úgy kell csinálni, ahogy a legjobb. A státustörvénynek például biztosan többet kellett volna tartalmaznia ahhoz, hogy ki tudjanak egyezni abban, amit eredetileg is akartak. Ez viszont tiszta politika, és olyasmiken múlik a sikere, hogy mondjuk akar-e B?sescu holnap újabb három százalékot a nacionalistáktól a népszer?ségi indexébe, vagy mit lép Brüsszel. Valójában nem tudom, hogy vívták ki ezeket az autonómiákat, de ha tényleg többet kértek és kevesebbet kaptak, akkor lehet, hogy ez a megoldás.
- És ha valaki meg is próbálkozik ezzel, elképzelhet?nek tartod, hogy Románia területi sérthetetlenségére hivatkozva az EU-ba igyekv? 2006-os Románia börtönbe veti?
- Nem tudom, de kíváncsi vagyok.
- Beszélgetésünk végén megkérdezem: Erdély románságának szerinted hány százaléka gondolkodik hozzád hasonlóan?
- Nem lehet több tíznél, viszont annak az esélye, hogy egyre többen gondolkodjanak hasonlóan, nagy. Persze csak az erdélyiekr?l beszélek, a többi nem fontos. De meg kell találni velük a megfelel? hangnemet. Nekem szerencsére voltak olyan magyar barátaim, akik úgy magyarázták el szándékaikat, hogy nem láttam rosszindulatot mögötte. Ez pedig nagyon fontos, több román barátom is úgy vélekedik, hogyha nem lehetett volna a magyarveszéllyel azonnal csírájában elfojtani minden kezdeményezést, 1989 után Erdély függetlenné válhatott volna.
- Milyen érzés az, hogy a hozzád hasonló elveket valló románokat saját nemzettársaik lehazaárulózzák?
- Nem szoktam szívre venni tökkelütöttek szavait. De nem ez az igazi kizárás, hanem amikor gazdaságilag is érzed a b?rödön, tehát kell hozzá egy adag bátorság, és ez sokakban nincs meg, amíg a román elit egy része nem karolja fel ezeket a mozgalmakat. A mi egyesületünk célja, hogy a románok és magyarok együtt és jól éljenek, ha ez gond valakinek, akár a hatóságoknak, vagy államellenes tevékenységnek számít, akkor hát vállaljuk az ezzel járó kockázatot és következményeket.
Bagoly Zsolt, Erdélyi Napló |
