erdely.ma
A választás szabadsága: Isten ajándéka. Ezekkel a szavakkal kezdte nem oly rég igehirdetését Nyárádszeredában egy anyaországi református vendéglelkészn?. Szavai cellavízcseppek módjára koppantak bevert fejünkön.
Mert a magyaroszági emberek számára megadatott ugyan a választás lehet?sége 2004 decemberében, de nem éltek vele. Inkább otthon kuksoltak a népbutító médiát figyelve vagy beteget ?jelentve?. S ha beteg a lélek -egy nemzet lelke-, a test képtelen cselekedni. Ez volt a bocsánatkér? lelkipásztorn? fájó diagnózisa.
Bocsánatkérésekkel tele a padlás. Az elgyötört, leszegényített, eltaszított erdélyi magyar ember padlása. Amelyet nemcsak a kulákcsúfolók sepertek le. Kiürítette azt már a sokoldalúan fejlett kommunista hatalom is. Aztán a tömeges munkanélküliséget hozó rendszerátlopás és a köz javait fényes nappal elharácsoló, kapzsi magánosítás. És a régi-új erdélyi magyar egypártrendszer.
Amely kiseperte lelkeinkb?l véglegesen a választás istenadta lehet?ségét. Azt a szabadságjogot, amit mára már a Kárpát-medence minden magyar embere békésen gyakorolhat. Még a kicsi Kárpátalja lakói is. Mert ott is többpártrendszer van már. Mi, erdélyi magyarok azonban, -kommunista csökevényekkel terhelt, sokoldalúan zsivány diktátoraink szerint- nem vagyunk elegen. Ezt mondják nekünk, mert valószín?leg értelmi fogyatékkal él?knek tekintenek bennünket.
Képzeljék el, ha Luxemburgban holnaptól bevezetnék az egypártrendszert. Mert ugyebár annyira kevesen vannak szegények. Minek nekik a demokrácia? Hogy a végén még jól összezavarodjanak? És ne legyenek egységesek vagy netalán hitványul széthúzzanak? Garantálom, ha elküldenék az erdélyi magyar egypárt farizeus vezérét oda, pillanatok alatt bevezetné a mini államban a kommunizmust. Amelynek persze ? lenne a Fidel Castro-i kort megér? ideológusa és kondukátora. Aztán szobrot kapna a f?város valamelyik terén. Hisz egységesítette Luxemburgot.
?Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkez?knek?- mondta könnyes szemmel, meghatódva, szívb?l jöv?en Isten felkent szolgája azon a vasárnapon Nyárádszeredában. És mi megbocsájtottunk az ellenünk vétkez?knek. Majd együtt énekeltük megkönnyült lélekkel himnuszainkat: a magyart és a székelyt egyaránt. Hisz a megbocsájtás szintén Isten ajándéka. Akárcsak a szabad választás lehet?sége.
De csak azoknak nyújthatunk kezet, akik elnézést kérnek. Azoknak semmiképp nem, akik kajánul egymásra vigyorognak. Vagy képmutató módon, úton-útfélen a bizonyítványukat magyarázzák.
Bizonyítvány magyarázással tele a padlás. Az erdélyi magyar ember lesepert padlása. Melyet kiürített már három határmódosítás, két világégés, sok-sok rendszer- váltás és a diktatúrák. Az egyre sokoldalúbb, egyre körmönfontabb és egyre sunyibb, díszesebben tálalt diktatúrák. Amelyek folyton magyarázzák kétes bizonyítványukat.
A kommunisták kimagyarázták magukat és a szovjetekre, majd a terroristákra kentek mindent. Az utódkommunisták a tejjel-mézzel folyó európai Kánaánra hárítják a felel?sséget, ha néha kilóg már az érdek-lóláb. Az erdélyi magyar egypártrendszer felel?s diktátorai viszont elképeszt? módon minden eddigi gyakorlatot túlszárnyalnak.
A bizonyítvány magyarázás halálugrását mutatják be: már benyújtott kisebbségi törvénytervükkel. Profi kirekeszt?k, hétpróbás ideológusok, hidegvér? apagyilkosok állnak szájtátva e b?n el?tt. A magyarázkodók lécét csúcs-magasra tették Pilátusaink. Elzárva el?lünk a választás lehet?ségét is. Persze, tovább ígérgetve szégyentelenül.
Ígérgetéseikkel tele a padlás. Az erdélyi magyar ember padlása. Melyet megint lesepertek törpe, mohó diktátoraink. Kiseperve lelkeinkb?l a választás lehet?ségét.
A választás szabadságát: Isten ajándékát.
Csíki Sándor |
