INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS
?excellenciája Carla del Ponte
F?ügyész
ENSZ Háborús Törvényszéke
New York - Hága
Tárgy: Az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS kérelme az Egyesült
Nemzetek Emberi Jogok Chartája alapszabályára hivatkozással, az egyenl? elbírálás
elvének biztosítása a Magyar Nép számára
Excellenciád!
?szentsége II. János Pál Pápa 1984. január hó 12-én kelt Enciklikájában
megalapította az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézetet. Az Intézet az
Egyesült Nemzetek Szervezete által 1948-ban alapított Emberi Jogok Chartája
erkölcsi alátámasztására és fontosságának kihangsúlyozására szolgál. Az
INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet kormányoktól, pártoktól föggetlen.
Alapszabálya szerint segítenie kell azon személyeket, népeket,
népcsoportokat, akiket emberi jogaikban megsértettek, gondoskodni kell
arról, hogy a sérelem megsz?njön, illetve ha szükséges, nemzetközi fórumokon is
képviselni kell a sértettek érdekeit. Mint a fent említett Intézet f?titkára, az alábbi
petíciót terjesztem el?:
Javaslom az 1920. június 4-én Trianoni és az azt kiegészít? 1947. évi
szeptember hó 15-i Párizsi Békeszerz?dések jogi szempontból történ?
felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményeképp kérem annak megállapítását, hogy
a fenti szerz?dések érvénytelenek és kérem a szerz?dések hatályon kívül helyezését.
A nemzetközi joggyakorlat, valamint a Nürnbergi Nemzetközi Bíróság
határozataira figyelemmel kérem az Egyesült Nemzetek Szervezetének
Nemzetközi Bíróságát, hogy az egyenl? elbírálás elvének alapján mentesítse a
Magyar Népet az I. világháborúban való részvétele miatt kiszabott kollektív büntetés és annak
következményei alól.
Mint az INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS Intézet f?titkára az ügyben egy
Nemzetközi Vizsgáló Bizottság felállítását javaslom, a Vizsgáló Bizottság
tevékenységének eredményeképpen pedig tárgyalás kit?zését.
Indoklás
Történelmi tény, hogy az I. világháború kitöréséért a Magyar Királyságot
felel?sség nem terhelte. Ugyanakkor az 1920. évi Békeszerz?dés delegációi a
világháború kitöréséért egyedül a Magyar Királyságot büntették meg. A
Békeszerz?dés el?tt a Magyar Királyság területe 325.411 km2 volt,lakosainak
száma 20.886.000 f?. A Békeszerz?dés következményeként az ország területe
92.863 km2-re, míg lakosainak száma 7.615.000 f?re csökkent.
A Nürnbergi Nemzetközi Bíróság 1946. október hó 2-án a II. világháború
kirobbantásáért és a világháborúban elkövetett jogsértésekért Németország
akkori vezet?it felel?sségre vonta és megbüntette, azonban a Német Nép
felel?sségét nem állapította meg. A Nemzetközi Bíróság a Német Népet
mentesítette az egyébként törvénysért? kollektív felel?sségre vonás alól.
Általánosan elfogadott tény, hogy egy nép vagy nemzet a vezet?k b?neiért és
törvénysértéseiért nem felel.
Ugyanakkor az I. világháborúban való részvétel miatt Magyarország esetében
nem az ország vezet?it,hanem a Magyar Népet büntették meg, ezeken túlmen?en
Magyarországot hatalmas öszszeg? kártérítés megfizetésére is kötelezték. Ez
az eljárás több szempontból is törvénysért?. A szerz?dés következtében
Magyarország területi elcsatolása az alábbiak szerint történt:
Romániához: 103.093 km2 (31,8%), 5.256.451 f? (25,2%)
Az egész Horvátország (Jugoszláviához): 42.541 km2 (13,1%), 2.621.954 f? (12,6%)
Jugoszláviához: 20.551 km2 (6,3%), 1.510.897 f? (7,2%)
Csehszlovákiához: 61.633 km2 (18,9%), 3.515.351 f? (16,8%)
Ausztriához: 4.026 km2 (1,2%), 292.031 f? (1,4%)
Lengyelországhoz: 589 km2 (0,2%), 24.880 f? (0,1%)
Olaszországhoz: 21 km2 (0%), 49.806 f? (0,8%)
Elcsatolt területek és lakosság összesen: 232.448 km2 (71,5%), 13.271.370 f?(63,5%)
Elcsatolás után megmaradt terület és lakosság: 92.963 km2 (28,6%), 7.615.117 f? (36,5%)
Magyarországot 300 millió USD kártérítés megfizetésére is kötelezték az
alábbiak szerint:
Oroszország részére 200 millió USD, Jugoszláviának 50 millió USD,
Csehszlovákiának 50 millió USD.
A Békeszerz?dés kimondta, hogy amennyiben a szerz?d? felek a szerz?désben
foglalt megállapodást nem tartják be, úgy szerz?désszegést követnek el,
amelynek alapján a szerz?dés érvénytelenítésére, illetve hatályon kívül
helyezésére kerülhet sor. A Békeszerz?déshez csatolt Kisebbségi Záradék
szerint a Szerz?dést aláíró felek kötelezettséget vállaltak a területükön
él? valamennyi nemzetiség emberi jogainak maradéktalan biztosítására. Az
emberi jogok biztosítása az elcsatolt területeken nem érvényesült:
Történelmi tény az elcsatolt területen él?k más területekre kitelepítése,
internálása, deportálása. Tény a templomrombolások, a vallásszabadság
semmibe vétele, a nyelvhasználat korlátozása, a kultúra gyakorlásának
tiltása. A kisebbségi jogok betartása biztosítva nem volt, ezzel a
szomszédos államok - Románia, Jugoszlávia és Csehszlovákia -
szerz?désszegést követtek el.
Külön kiemelném azt a történelmi tényt, amikor Csehszlovákiából több, mint
100 ezer magyart kényszerítettek lakhelyének elhagyására és Magyarországra
történ? költözésükre úgy, hogy ingó és ingatlan vagyonukkal nem
rendelkezhettek.
A Szerz?déshez csatolt Kisebbségi Záradékban foglaltak betartását soha senki nem
ellen?rizte. A Záradékban foglaltak betartása a Magyarországgal határos államok
részér?l 1920. évt?l kezd?d?en nem érvényesült. A kisebbségeket ért atrocitások
következménye az is, hogy több, mint 100 ezer magyar az elcsatolt területekr?l gyakorlatilag
elt?nt. Ez a háborúsb?ntett miatt felel?sséget felveti. Hivatkoznék arra a konkrétumra, amikor Josip
Broz Tito terroristái több, mint 40.000 magyart mészároltak le Délvidéken. A magyar lakosság
számának radikális fogyatkozását a korabeli és a jelenlegi lexikonok adatai
közötti eltérés is igazolja. E körben figyelembe veend?k az 1910-es népszámlálás adatai is.
A petícióban foglaltak értékelése során figyelembe kell venni azt is, hogy a
Szerz?dést aláíró államok közül több országnak a helyzetében változás állott be:
- A Szovjetúnió, mint egységes állam megsz?nt.
- Jugoszlávia, mint a Szerz?dést aláíró egyik állam a korábbi formájában
megsz?nt létezni.
- Csehszlovákia, mint egységes állam ugyancsak megsz?nt.
A változások miatt a Szerz?dés a jogi formájában sem tartható fenn. A
fentieken túlmen?en a következ?kre kívánok még rámutatni. A Békeszerz?dések
következtében Magyarországot - többek között - az alábbi veszteségek érték:
Haditengerészetüket ért kár színarany értékben:
- hadihajó 60.000 kg színarany
- hajógyári anyagok, iparcikkek, gépek 480.000 kg
- hadikórházak, hidrográfiai hivatalok, hadiakadémiák 300.000 kg
- hadikiköt?i felszerelések 10.000 kg
- 801 db hajó 80.000 kg
- Fiume kiköt? felépítésének értéke 21.300 kg
- Fiume kiköt? ingó és ingatlan értéke 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatoknak nyújtott segély összege 7.500 kg
- tengerhajózási vállalatok vagyona 7.785 kg
- összesen 974.085 kg színarany-érték.
(Az adatok dr. Juba Ferenc tengerészkapitány-történész szakért? adatain
alapulnak.)
További veszteségek:
- az ország összes arany-, ezüst- és sóbányája,
- a szénbányák 80 %-a,
- az erd?k 90 %-a,
- a vasútvonalak és az ezekhez tartozó vasúti szerelvények,
- a felbecsülhetetlen érték? m?kincsek,
- Fiume, az egyetlen tengeri kiköt? elvétele,
- az összes tengeri és folyami hajók.
Közismert tény, hogy a Békeszerz?dés delegátusainak tagjai között a
Magyarországot sújtó retorziót illet?en egyetértés nem volt. A
nézetkülönbségek a korabeli jegyz?könyvekb?l, visszaemlékezésekb?l
egyértelm?en igazolhatók.
A továbbiakban a Szerz?dés létrejöttében és a Szerz?dés megkötése utáni
id?szakban hivatalban lév? politikai személyiségek véleményét idézem:
David Lloyd George brit miniszterelnök a Londonban, 1928. október hó 4-én
el?adott beszédében kijelentette: "a teljes okmány- és adattár, amit egyes
szövetségeseink a béketárgyalások során nekünk szolgáltattak, hazug és
hamisított volt. Nem vettük észre a szövetségeseink által elénk terjesztett
statisztikák valótlanságát, amely végül is a diplomácia történetének
legigazságtalanabb békéjét hozták létre, és amelyek következménye a
nemzetközi törvények és a nemzetközi jogok legdurvább megsértése volt." A
fentiekr?l David Lloyd George az emlékirataiban szól.
Henry Pozzi 1933-ban megjelent írásában kifejezetten felveti a tárgyalófelek
felel?sségét.
Lord Newton szerint "a nagy békebírák nem ismerték azon nemzetek
néprajzának, földrajzának és történelmének alapelemeit, amelynek sorsát
rendezniük kellett."
Robert Cecil angol delegátus szerint a Népszövetséget azon célból hozták
létre, hogy "id?r?l id?re határrevíziót eszközöljön."
Nicolson Harold, aki a Békekonferencián jelen volt, 1933. évben a
következ?ket írta: "Magyarország feldarabolása oly módon történt, hogy az
érdekelt lakosság véleményét senki sem vette figyelembe."
Az angol diplomata "Peacemaking" cím? könyvében több érdekelt államférfi
véleményét is öszszegzi, amikor a következ?t jegyzi fel: "az uralkodó
gondolat az volt, hogy az elért béke rossz és alkalmazhatatlan, a béke az
intrikának és a kapzsiságnak az eredménye, és ez a béke inkább el?készíti a
háborút, mint azt megakadályozná."
Nitti, aki az olasz kormány nevében szólott, a békefeltételeket azért
tartotta elfogadhatatlannak, mert Magyarország szétdarabolása esetében a
szláv túlsúly ellen nem látott semmiféle er?t. Nitti kitért arra is, hogy
Olaszország az Osztrák-Magyar Monarchiával, nem pedig Magyarországgal
harcolt.
A kés?bbi amerikai nagykövet, Bullit, a következ?ket írta Wilson elnöknek:
"Én csak egy vagyok azok a milliók közül, akiknek bizalmuk volt Önben. Mi
azt gondoltuk, hogy Ön egy pártatlan és igazságos békét akar. Ennek ellenére a
területi
feldarabolásoknak népek lettek az áldozatai, és ez magában hordja egy háború
csíráit. A
Békekonferencia rendelkezései bizonyos, hogy újabb nemzetközi összeütközéseket
élez fel.
Saját népe és az emberiség érdekében az Egyesült Államoknak kötelessége, hogy
megtagadja
ennek az igazságtalan békének az aláírását."
Itt kell említeni Ionel Bratinau román miniszterelnök 1920. július hó 1.
napján Bukarestben elhangzott nyilatkozatát: "nem nyughatunk addig, amíg a
magyar népet gazdaságilag és katonailag teljesen tönkre nem teszszük, mert
mindaddig, amíg Magyarországban az életképességnek szikrája is van, mi
magunkat biztonságban nem érezhetjük."
A Trianoni Békeszerz?dés tárgyalása során több esetben felvet?dött, hogy
Romániát tekinthetik-e a tárgyaló felek szövetséges államnak. A
Franciaországot képvisel? Tardieu és Berthelot voltak azok, akik nem kis
nehézségek árán érték el azt, hogy az Antant nagyhatalmak Romániát hadvisel?
államnak
ismerjék el.
Maga Clemenceau miniszterelnök nyilatkozta, hogy "a szövetségesek
megegyeztek abban, hogy Romániát ismét szövetséges hatalomnak tekintik, és a
Konferencián
e szerint kezelik", tehát a szövetségesek Romániának ugyanolyan számú küldöttséget
engedélyeztek, mint Belgiumnak vagy Szerbiának, vagyis azoknak az államoknak,
amelyek a
háború kezdetét?l annak befejezéséig harcoltak Németország-Ausztria-Magyarország
ellen.
Történelmi tény, hogy a magyar delegáció a Béketárgyalásokon nem vehetett
részt. Csupán akkor volt jelen, amikor a meghozott ítéletet, határozatot a
részére kézbesítették. Ekkor közölték a magyar delegációval, hogy csak akkor lehet
tagja a
Népszövetségnek, ha a határozatot tudomásul veszi. A magyar delegáció a
kényszerít?
körülmények hatása alatt írta alá a Békeszerz?dést.
Ez az aláírás - mivel a kényszerít? körülmények hatására történt - mind a
nemzetközi jog, mind pedig a bírói joggyakorlat értelmében érvénytelen.
A közelmúlt - de a Békeszerz?dés következményeivel szorosan összefügg? -
jellemz? példája a 169/1997-1991/18 számú törvény, melyet a román illetékes
szervek fogadtak el. Ez rendelkezik a törvénytelenül elvett, elkobzott
ingatlanok eredeti tulajdonosainak történ? visszaszolgáltatásáról. E törvény
nemzetközi
visszhangja pozitív. Ugyanakkor tény, hogy a törvény ellenére a Romániában
kisebbségben
él? magyar anyanyelv? lakosság - akiknek mintegy 70-75 %-a a törvény hatály alá
tartozna -
semmiféle korábban elkobzott vagyonát vissza nem kapta. Hasonlóan a törvény
hatálya nem
terjedt ki a római katolikus egyházra sem.
Záradék
A petícióból kit?nik, hogy a Trianoni szerz?dés elfogadásakor Magyarországot az I.
világháborúban való részvételéért büntették meg. A Párizsi Békeszerz?dés
aláírásakor viszont
Magyarországot a II. világháborúban való részvétele miatt marasztalták el. Mindkét
szerz?dés
kollektív büntetésr?l rendelkezett, ami a nemzetközi jog alapján elfogadhatatlan.
Összességében megállapítható, hogy mind a Trianoni, mind a Párizsi
Békeszerz?dés alakilag és jogilag is érvénytelen. Az elcsatolt területen él?
magyar
állampolgárok sérelmére 1920. évt?l kezd?d?en olyan b?ncselekmények elkövetése
történt,
amelyek a nemzetközi jog alapján nem évülnek el. Szükséges annak bíróság által
történ?
kimondása, hogy a fent említett Szerz?dések érvénytelenek és az érvénytelenség
következtében a Magyar Népet jogorvoslat illeti meg. A büntet?jogi felel?sség
kérdése is
vizsgálatot igényel.
A tény feltáráshoz kíván segítséget nyújtani az INSTITUTUM PRO HOMINIS
JURIBUS, amikor egy nemzetközi vizsgálóbizottság felállítását szorgalmazza,
és ehhez a maga részér?l minden segítséget megad. A vizsgálóbizottság
felállítását 25-30 f? részvételével javaslom, amelyekb?l 10 szakért?t az
INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS delegálna. E személyek az elcsatolt
területeken használatos nyelvet beszélik. A bizottság tagjai a petícióban
foglaltakat a helyszíni vizsgálatok keretében konkrétan igazolják. Az
1956-os Magyar Forradalom idején az Egyesült Nemzetek Szervezetének nem volt
lehet?sége támogatni a magyar nemzet szabadságharcát. A körülmények
megváltoztak. Az ENSZ-nek most lehet?sége nyílik arra, hogy jóvátegye az
akkori közönbösségét.
Tisztelettel:
Prof. Ludwig von Lang
f?titkár
INSTITUTUM PRO HOMINIS JURIBUS
Zürich, 2001. február 20.
(Indította: V.ZS., 2004.01.07. 20:43:08) |
