 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Nyilas | 2012.11.23. 19:48:49 | Reply | | | | Pelikan:
Hogy mennyi a realitása a hírnek az kétséges, még akkor is, ha néhány emberben felvet?dik z ötlet.
Nem újkelet? a Transzilvanizmus eszméje. Gyakorlatilag már XIX sz végén, a kiegyezés hatására jelentkezett, akkor amikor a 48-as eszme „unió Erdéllyel” gyakorlatban megvalósult, felmerült az igény Erdélyi értelmiségben, egymástó függetlenül magyar és román oldalon is, egy a központi kormántól való különállásra.
Egyfajta Budapestellenességben megnyilvánuló, a szellemi élet Budapest elszívó hatása elle kialakuló Erdélyi értelmiségi mozgalom.
Kemény Zsigmond Társaság Marosvásárhelyen
Erdélyi irodalmi társaság Kolozsváron,
Kölcsei Egyesület aradon
Arany János társaság Temesváron
De bizonyos mértékig ebbe a Transzilvanizmus körbe kapcsolható a román Memorandisták társasága is, hisz ekkor még nem az elszakadás, és Romániához csatlakozás volt az erdélyi értelmiség elgondoláa ( lévén, hogy még nem létezett olyan, hogy Románia) de a Budapestt?l való különállás, bár náluk politikai síkon is, ugyanúgy megfogalmazódott.
Magyar részr?l ez a különállás kulturális síkon jelentkezett, majd élt tovább. Tolnai Lajos, Petelei István, Juhász Gyula stb
A századforduló után, ezek a kulturális elkülönülési törekvések már gazdasági és politikai síkon is megjelentek, román elszakadási törekvések hatásaként, a regionális érdekek feler?södése szempontjából. Jászi Oszkár, a Székely Kongresszus, Koós Károly.
F?képen Koós Károly , és a köré csoportosult társaság nevéhez köt?dik a kifejezés is Transzilvanizmus, amely már az I.VH végén a magyar állam keretei között, majd az impériumváltás után, a Békediktátum aláírása után a Román állam keretei között hirdette meg az erdélyi életérzést, a Transzilvanizmust.
Sajnálatos, hogy a magyar élettérben, míg is becsben tartott, és tisztelt ( joggal) Koós Károly volt a szül?attya, az 1920-ban kiadott Kiáltó szónak, amely a z Erdélyi magyarság román államba történ? beintegrálódására szólította fel az erdélyi magyarságot, szinte mindenért a magyar államot téve felel?ssé, egyben felmentve ez erdélyi magyarságot z elkövetkezend? beintegrálódás ténye alól.
A Transzilvan eszme, magyar részr?l, a kulturálisan és gazdaságilag is elmardottabb regáti hatalom karmai között természetesen csak kulturális társaságok formájában jelenhetett meg, ennek alapján jött létre az Erdélyi Helikon,(Marosvécs 1926) miközben az 1885 ben alakult Erdélyi Magyar Közm?vel?dési Egyesületet (EMKE) az új hatalom gazdaságilag ellehetetlenítette (vagyonelkobzás)
De az új hatalomban csalódott, szellemileg é kulturális szinten is magasabban lev? erdélyi értelmiség azon körei, akik a bukaresti kormányzati hatalomból nem részes?ltek, is megfogalmaztak valamilyen különállási igényt, amit azonban felülírt a magyarellenességb?l adódó félelem, így politikai igénnyé nem szervez?dhetett.
Jelen helyzet szerint, elképzelhet?, hogy a magyar kultúrkörben szocializálódott erdélyi románság egyes tagjaiban lenne vonzalom, egy különálló erdélyi politikai régió létrehozására. Azonban nem szabad elfelejteni, hogy napjainkra, az Erdélyben él? románság etnikai tagolódása a regátból betelepített, leginkább Olténiai, és Munténiai románság dominanciája irányába tolódott el, amelyeknek kultúráltsági színvonala ma is, évszázaddal az erdélyi románság mögött áll ( én még láttam a 80-as években aradi tíz emeletes ház erkélyén tyúkketreceket), és akiknek máig nem alakult ki erdélyi identitása.
Ugyanakkor az erdélyi vidéki románságnak, pontosan a kulturális szinvonalbeli elmaradottsága miatt, nincs meg az a köt?dése, amely alapján különbséget tudna tenni Erdély, és Románia között.
Ezt a 90-es Márciusi Marosvásárhelyi események fényesen bizonyították. Neki Ardeal, és Románia egy, és e provinciális lakosság számára az erdélyi regionalitás azonosítható, Erdély elszakításával, a román hazától.
Magyar vonatkozásban ennek a regionális Erdélynek a veszélye abban van, hogy az egyébként is identitásában megrendült, a magyarsághoz, értem ez alatt Magyarországhoz, való viszonyában elhidegült erdélyi magyarság további eltávolodását jelentené.
A hir kapcsán már most is hallatszanak olyan hangok, hogy el kellene már felejteni a magyarságot-románságot, és az erdélyiségre helyezni a hangsúlyt.
Én tartok t?le, hogy ez az erdélyi regionalizmus, még jobban beindítaná az erdélyi magyarságban az elszlovákiasodáshoz hasonló állapotat, mel szerint az a hit kaphatna lángra, hogy ?k egy külön nép, egy külön országban, akinek semmi köze már a régi Magyarországhoz, és nem lenne még az a kis megtartó er? sem, ami ma még magyarnak tartja az erdélyit, a bukaresti román hatalom szorítása. Hisz abban az illúzióban ringathatná magát, hogy nincs román és magyar, csak erdélyi. |
| |
