 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | garabonciás paluz | 2011.01.26. 18:44:00 | Válasz erre | | | | "Alig ért véget Jacques Duval darabjának, a Francia szobalánynak els? felvonása - a közönség már indult kifelé a foyerba -, amikor egyszerre újra szétcsapódott a függöny, mindenki sarkon fordult és a színpadra pillantott. A rivalda fényében Somlay Artúr jelent meg. Templomi csend lett s a m?vész megindult hangon jelentette be a közönségnek, hogy a magyar Felvidék újra egyesült az anyaországgal. Mint az imádságot, sorolta el Somlay Artúr a Magyarországhoz visszatér? városok neveit, s leírhatatlan jelenetek következtek. A közönség percekig tombolva ünnepelt, ismeretlen zsöllye- és páholyszomszédok szorongatták egymás kezét." (Pesti Napló 1938. november 3., 8. o.)
Igen, ez történt 72 évvel ezel?tt, s nem csak a színházban, országszerte is!
Igen ez történt pár órával az els? bécsi döntés kihirdetése után, 1938. november 2-án este, az után az esemény után, melynek következtében a 18 évvel korábban elveszett magyar területek egy része, vér és puskalövés nélkül, visszatért az anyaországhoz, s ismét magyar terület lett.
Igen, puskalövés nélkül, hiszen a jól felkészült, kiváló fegyverekkel rendelkez? csehszlovák hader?, meg a határmentén kiépült er?drendszer a magyar honvédség általi leküzdése nem lett volna kis feladat, s Somlay Artúr a nemzet szívéb?l szóló örömujjongását bizony sok magyar család gyásza homályosította volna el. Szerencsére mindez lemaradt, köszönhet?en az 1938. szeptember 29-én aláírt müncheni egyezménynek, mely záradéka tartalmazta azt az elhatározást, hogy amennyiben a csehszlovák-lengyel, valamint a csehszlovák-magyar, a területi vitára vonatkozó tárgyalások nem vezetnek eredményre, úgy a négy nagyhatalom: Anglia, Franciaország, Németország és Olaszország ismét tárgyalóasztalhoz ül, hogy békét teremtve új (igazságos?) határt jelöljön ki. Így került sor az els? bécsi döntésre 1938. november 2-án (melyb?l Anglia és Franciaország érdektelenségre hivatkozva kihúzta magát), s az azt követ? Somlay-féle bejelentésre.
Az els? bécsi döntésr?l még elmondhatjuk, hogy etnikai szempontok figyelembevételével jelölte ki az új határt, hiszen a visszatért 11.927 km^2 területen lakók 84 %-a magyar anyanyelv? volt, s csak 10%-a vallotta magát szlovák anyanyelv?nek. Sajnos a következ? évek során visszatér? területek lakossági aránya már nem volt ennyire kedvez?. F?leg Észak-Erdély esetében, ahol a visszatért 43.492 km^2-en 1.344.000 f? volt magyar, 1.068.700 f? volt román anyanyelv?, s 47.300 f? vallotta magát német anyanyelv?nek. Mindez további feszültséget idézett el? nem csak a civil lakosság körében, hanem a pár évvel kés?bb egyazon oldalon harcoló hadseregek katonái között is.
A kés?bb "visszarendez?dött", s?t stabilizálódott határok ellenére, napi gondjainkat feledve, egy pillanatra álljunk meg, s emlékezzünk arra az 1938. november 2-i boldog pillanatra, amikor a Felvidék magyarlakta része - ha ideiglenesen is - de visszatért az anyaországhoz.
Szem akkor, nem maradt szárazon. |
| |
