 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Nyilas | 2010.06.28. 10:44:38 | Válasz erre | | | | Kis kiegészítés az el?z? mondataimhoz a szlovákozással, románozással kapcsolatban.
Cikk a mai Magyar Hírlapból.
Úgy mondják a focihoz nálamnál jobban ért?k, Szlovákia csodát tett azzal, hogy csütörtökön legy?zte a világbajnoki címvéd? Olaszországot, és bejutott a legjobb tizenhat közé a Dél-afrikai Köztársaságban most zajló, legrangosabb nemzetközi labdarúgótornán. Ezen a mérk?zésen nem lépett pályára a szlovák válogatott magyar játékosa, Saláta Kornél, aki csapata korábbi meccsén kiváló teljesítményt nyújtott. Habár a magyar nemzeti tizenegy az idei világbajnokságra sem jutott el, mégsem ? a torna egyetlen magyar résztvev?je, hiszen láthattuk például most szombaton Kassai Viktor játékvezet?t és két segít?jét, Er?s Gábort és Vámos Tibort is partjelz?i min?ségben, akik kiválóan vezényelték le Ghána és az Amerikai Egyesült Államok csapatának összecsapását.
Annak ellenére, hogy Saláta Kornélt múlt vasárnap, a Paraguay elleni vesztes mérk?zés nyolcvanharmadik percében lecserélte a szövetségi kapitány, az MTV-m?sorban mégis ezt a huszonöt éves felvidéki magyar srácot választották a nap játékosának. Kiváló döntés! A nap találkozói között egyébként sem volt kiemelked? mérk?zés, így akár nemes gesztusnak is tekinthetjük, hogy éppen a garamkövesdi születés? hátvéd teljesítményét emelték ki az állami televízió munkatársai. A baj csak akkor kezd?dött, amikor ezt a kamerák el?tt a m?sorvet? hölgy elmondta, vagy inkább eldadogta. El?ször ugyanis, nagyon is helyesen, úgy fogalmazott, hogy a nap játékosa a szlovák válogatott magyar focistája volt, majd valamiért ? talán sohasem tudjuk már meg, hogy miért ? hirtelen megijedt ett?l a gondolattól, és úgy helyesbített: ?magyar származású játékosa?.
Akár legyinthetnénk is erre, mint megszokott jelenségre. Röpke kis baki volt, mondhatnánk, egy a naponta el?forduló számtalan sorában. A hölgy talán észre sem vette ? ahogy a néz?k többsége sem ?, hogy mekkora sértés volt ebbe a dadogásba kódolva. Persze, ha történetesen nem Robert Fico, Ján Slota vagy Vladimír Meciar az ember neve, akkor egyáltalán nem szégyen szlováknak lenni, de nem is err?l van szó, és nem is ebben állt a suta megfogalmazás sértésjellege. Származása ugyanis annak van, aki már nem ahhoz a nemzethez tartozik, amelyikhez ?sei, szülei, felmen?i tartoztak, de identitásában még ?rzi gyökereit, vagy legalábbis azok egy részét. Így például az Amerikai Egyesült Államok kapusa, Tim Howard is, akinek édesanyja, Fekete Eszter révén magyar vér is folyik az ereiben, ? azonban már ízig-vérig tengerentúli. De attól még, hogy Szlovákia labdarúgó-válogatottjában lép pályára egy felvidéki magyar srác ? nem válik szlovákká. A konkrét példától elvonatkoztatva, más megközelítésben ugyanezt így is megfogalmazhatjuk: attól függetlenül, hogy egy határon túli magyar milyen ? szlovák, ukrán, szerb, horvát, szlovén, román vagy bármilyen más ? útlevéllel a zsebében utazgat a nagyvilágban, még magyar marad. Nem lesz bel?le ?magyar származású? szerb vagy szlovén. Vagy szlovák. Ahogy Abonyi Attila személyében is ? akinek családja az ötvenhatos forradalom és szabadságharc leverése után vándorolt ki a távoli országba ? magyar, és nem ?magyar származású? csatár játszott Ausztrália válogatottjában az 1974-es világbajnokságon az NSZK-ban.
A Rákosi- és Kádár-rendszer agymosodája annyira jól m?ködött, hogy még a rendszerváltás huszadik évfordulóján is képes zavarba hozni az állami tévé bemondón?jét. Ez a nagyon is elhibázott gondolkodásmód ugyanis, amelyik magyar származású szlovákokként aposztrofálja a felvidéki magyarokat ? és nem magyarokként! ?, valamilyen szinten még mindig ebb?l ered. Ennek hétköznapi továbbélése pedig a 2004-es népszavazást megel?z? szocialista és szabad demokrata kampányt idézi vissza. Ami pontosan olyan volt, mint egy arculcsapás. Ha pedig ez a pofon a határon túli magyarság arcán csattan, akkor nyugodtan beszélhetünk magyarverésr?l.
A népszavazás esztendejében ? talán az id?zítés sem volt véletlen ? épp halottak napján állt kamerák elé az említett két párt akkori közös vezére, hogy ismertesse álláspontját a határon túli magyarság kett?s állampolgárságának referendumra bocsátott kérdésével kapcsolatban. Két nappal kés?bb jelent meg Németh István, a délvidéki magyar prózairodalom és publicisztika doyenjének cikke a vajdasági magyarság egyetlen napilapjában, a Magyar Szóban. A szerz? akkor így fogalmazott: ?Akkora pofon csattant el a magyarság arcán a magyar parlamentben, hogy a hangja betöltötte a Kárpát-medencét, s?t áthullámzott a tengerentúlra is.? Cikkének címe pedig ez volt: Magyarverés Budapesten.
Sokan kérdezték nemrég, miért fontos a trianoni emléknap. Hát hogy húsz évvel a rendszerváltás után végre a helyére rakja ezeket a dolgokat az emberek fejében. |
| |
