 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | paluz | 2009.02.06. 13:29:43 | Válasz erre | | | | MIHÁLYI MOLNÁR LÁSZLÓ
AGYMOSÁS NÉGY MENETBEN
(a cseh és szlovák fasizmus a demokrácia köntösében)
Amikor Benes eltervezte az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlasztását (Detruises l Autriche-Hongrie, Párizs, 1916.), még nem sokan vették komolyan, mert az Antant hatalmai mögött álló bankoknak (Rottschild, Rockefeller) még másfajta elképzeléseik voltak Közép-Európa leigázásáról és felvásárlásáról. Benes brutális népnek és ellenségnek nevezi a magyarokat és németeket, és ekkor emeli a "történelmi tények" szintjére a "Nagymorva Birodalom" meséjének egyik változatát, miszerint ebben a térségben valamikor a szerbek és csehek egy államalakulatban éltek volna, s ezért egy háború utáni közös országot álmodott maguknak pénzéhes szakadtk?m?ves fantáziájával, ahol még a Dunántúl nagy részét is elorozták volna e hiénák számára. Masaryk, akit oly sok történelmi igazságot nélkülöz? m?ben demokratának szoktak nevezni, még egy orosz herceget is elgondolt a nagy Szerb-Cseh Monarchia élére! Szlovákságról itt szó sem esett, mert a Felvidéken duplájára hazudott létszámú szlávságot nem önálló nemzetként említették az angol, amerikai és francia diplomaták el?tt, hanem mint a cseh nép egyik népcsoportját, mely tájszólásban beszél. (Annyi ugyan igaz, hogy a szlovákság csak a 18. században kezdett nemzetté formálódni a Kárpát-medencébe befogadott lengyel, goral, morva és ruszin elemekb?l, amelyek 14. századtól fogva menekültek a Magyar Királyság védelme alá, ahol a magyar keresztény kultúra hatása alá kerültek, de nem kényszerültek a sajátosságaik feladására.) Benesék az országveszt? titkos társaságukat Maffiának nevezték el, szinte nem is titkolva, hogy micsoda gazemberségekre készülnek. Ebbe a morálba aztán már simán belefért, hogy a számukra kényelmetlen Stefániktól egy balesetnek álcázott gyilkossággal szabaduljanak meg. Nem kell tehát aggódnunk esetleges lelkiismeret-furdalásukért a kés?bbi országalapító hazugságaik és jogtipró intézkedéseik kapcsán. Emberi jogok ide, demokratikus elvek oda, amikor a gy?ztesekt?l megkapták a németekkel és magyarokkal b?ségesen felpántlikázott ajándékukat, azonnal elkezdték a megszállt területek elszlávosítását: az ?slakosok elüldözését, folyamatos zaklatását, szlávok betelepítését, földbirtokok elkobzását, h?ségnyilatkozatok kényszerét, statisztikai adatok megahamisítását, földrajzi nevek átnevezését (!), történelmi emlékek átfestését, az államnyelv er?ltetett terjesztését és a léleknyomorító szláv propaganda fels?bbrend?ségének kötelez? elfogadását. Húsz év elnyomás után talán még a világháborús id?szak is fellélegzést jelentett, de 1945 után következett a teljes jogfosztás, deportálások és az államhatalom szintjére emelt er?szak (tömeggyilkosságokkal tetézve, pl. kb. 60 ezer ember l?ttek be a Sumava mocsaraiba). Esterházy János kálváriája csak egy sok százezer közül...
Kilencven év megpróbáltatása után maradtak rengetegen, akiknek hite, reménye és gerince kiállta a próbát, de százezrek adták fel félelmükben öntudatukat, s ezzel együtt emberi jellemüket is, ami gyermekeikben nagyrészt eltorzult értékrendként, anyagias és gátlástalanul törtet? magatartásként folytatódik. Az agymosás, amit a hatalom kultúra, iskolaügy, propaganda ill. érvényesülés címén kondicionált, rendszeres, módszeres és teljes kör? volt.
Az els? szakasza 1918-tól 1938-ig tartott, és Masaryk látszatdemokráciája jellemezte. 1945-t? 1948-ig Benes fasiszta jelleg? országlása tombolt. A harmadik szakasz a kommunista, pánszláv-bolsevista diktatúra jegyében telt el 1989-ig. És a negyedik id?szak a rendszerváltástól tart napjainkig, amelybe már a Szlovák Köztársaság másfél évtizedének rapszodikus id?szaka is belefér. A korszakok, rendszerek változtak, de a cél maradt, csak módszereiben és ürügyeiben módosult...nem eredménytelenül. Már egyre többen hirdetik a megmaradt magyarok körében is azokat a hazug téveszméket, melyeknek magvait még Benes és Masaryk ültette el. Mintha mi itt a szül?földünkön egy nemrég érkezett betolakodó, hitvány cs?cselék lennénk, és örvendenünk kellene annak, hogy egyáltalán megt?rnek bennünket, ezért tehát el kell fogadnunk minden feltételt, amit olyanok szabnak nekünk, akik nem ismernek és nem szeretnek minket. Még annyira sem toleránsak, mint a török volt másfél évszázadon át, amikor nem akart sem vallásunkban, sem nyelvünkben, sem szokásainkban korlátozni, ha az adót tisztességesen befizettük.
Mit mondhatnék azoknak, akik behódoltak ennek az agymosó propagandának?
Sajnálom, hogy már nem magyar fejjel gondolkodnak, és nem tartanak igényt erre az ?si kultúrkincsre...
Hogy ez nekik nem is lényeges...?!
Bizony, bizony: épp ezt a lemondó, jellegtelen és jellemtelen magatartást tekintik a lojalitás alapjának. Legutóbb is ilyen lojális h?ségnyilatkozatot olvastam egy napilapban, amelyben húsz évvel ezel?tt szinte naponta zengedeztek a kommunista eszmék és a szocializmus vívmányainak megvédésér?l és a dics? kommunista haza iránti h?ségr?l. Mi változott azóta: csak a lap ára 50 fillérr?l 40 centre.
Egyik kutya, másik eb! |
| |
