 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | anyilas | 2008.02.19. 12:51:33 | Válasz erre | | | | Káddám Hussein:
Szomorú, hogy ezt vetted csak ki abból amit írtam. Én ugyanis nem nem arról beszéltem, amire te reagáltál.
Még szomorúbb, hogy a kérdésedb?l itélve, nem tudod mi is volt a szóban forgó esemény. Pedig bármilyen fiatal vagy is ezt már tudni kellene.
Bemásolok egy cikket, ami némi tájékoztatást jelenthet, és ami arról is szól, amit én is szerettem volna mondani az el?z? írásommal.
See Page
EZERÉVES MAGYAR FALU FELTÁMADÁSA
Szentlászlón leng a magyar zászló is
Ambrus Attila
Kicsi ez a világ! Amikor a szentlászlói Bálint Dezsô nagyapja, maga is Bálint Dezsô kitántorgott a Székelyföldrôl, akkor írta le a bolygó székely lélekrajzát Hegedüs Lóránt a Gyulai Pál szerkesztette Budapesti Szemlében.: "A székely természetébe történeti és öröklési körülmények nyomása alatt több mozgékonyság és nyugtalanság jutott, mint Erdély többi fajainak(…) szereti megjárni magát, s nagy szenvedelme van a munkaváltoztatáshoz, kivált ha az nincs az ô határában."
A harmadik ember, akivel szót váltunk Szentlászlón, ifjú Kovács Zoltán udvarán, szintén erdélyi. Néhány perce még lapátolta a kavicsot, a malterkeverôbe. Míg a gép nyögdécselve forgott, megtörülte verejtékezô homlokát. (Aznap az árnyékban 35 Celsiusfokot mértek: (95°F).
– Honnan jöttek? – kérdem, mint aki örül, hogy földijére talált.
– Erdélybôl – mondja foghegyrôl s elfordul bizalmatlan az idegennel, mintha a budapesti Szénatéren lenne, s folyton azt lesné, nehogy jöjjön a rendôr, mert a kitoloncolás kellemetlen lenne, egy ideig beeresztést sem nyerne az anyaországba, ahol feketemunkán eltengôdhet, hogy családja boldoguljon idehaza Erdélyben.
A munkáltató, ifjú Kovács Zoltán, a falu egyik legmódosabb embere volt. A jövedelmezô vállalkozást apja, idôs Kovács Zoltán kezdte, aki egy idôben 150 bikaborjút is hizlalt a családi háznak udvarán megépített istállóban. Az élô állatot olasz meg görög kereskedôknek adta el. Aztán jött a háború. A testvérháború, szerbhorvát háború. 1991. június 26án a szomszéd falvak szerb csetnikjei Szentlászló határában megtámadták a horvát katonaságot. A szentlászlóiak Horvátország és a demokrácia mellé álltak. A magyarok döntése meglepte a szerbeket. Belgrád ugyanis váltig hitte, hogy megbízhat az általa elrendelt népszámlálási adatokban. 1961ben Horvátországban 42 ezer magyar élt, s akkor a horvát tagország 15 ezer magyar lakosa vallotta magát jugoszláv "nemzetiségûnek". 1981-re már csak 25 ezer maradt Dél-Baranyában, viszont Horvátországban 379 ezer jugoszláv "termett". Sokan közülük magyar származásúak. S ezek a "jugoszlávmagyarok" hirtelen a szabadság mellett és az agresszió ellen döntöttek.
152 napig húzódott Szentlászló határában a frontvonal. Miután Vukovár elesett, a szentlászlóiak állták útját a csetnikek támogatására küldött jugoszláv néphadseregnek. 4 napig védték a falut. Közben 15 000 akna hullott , az idôsek és gyermekek elmenekültek. Csak férfiak maradtak, amíg maradhattak. Aztán ôk is visszavonultak.
Maradtak a csetnikek, akik megkezdték a falu módszeres lerombolását. A házakat felgyújtották, a villanyvezetékeket kiszedték a falból, a kutakba szemetet hordtak. A falu 11 utcájában, 7 kilométert kitevô utcasoron a 416 házból csupán hármat hagytak épen, amelyben szerbek laktak. Ahol a ház gazdáját otthon találták – többnyire idôs emberek voltak, akik nem kívántak elmenekülni –, valószínû, kivégezték ôket. A tizenegy eltûnt szentlászlóiról ma sincs semmi hír, egyikük holttestét megtalálták az egyik kertben elkaparva.
Leginkább a gazdasági épületeket tették tönkre. A háború elôtt a lakosság 80 %.a foglalkozott földmûveléssel és állattenyésztéssel. Háztartásaikat korszerûen rendezték be, modern mezôgazdasági felszereléssel gazdálkodtak. A faluban 85 traktor volt megfelelô felszereléssel és utánfutóval, 4 aratócséplôgép, 12 kukoricaszedô, 4 teherautó, 109 személygépkocsi. A meneküléskor mindent elhagytak. Mire visszatértek, már csak a roncsokat találták. Az istállókat lebontották, az építôanyagot autókkal hordták el, hogy lehetôleg azokat soha senki újra ne építse.
Ifjú Kovács Zoltán portáján most háromszéki mesterek építik az istállót. Mert az élet nem hagyja magát, miként Kovács Zoltán sem, aki a menekülés éveiben munkát vállalt Eszéken, s a pénzbôl most felhúzza lerombolt gazdasági épületeit. A jövô nem tudja máshol elképzelni, mint Szentlászlón. Ezért kissé türelmetlen is.
– Elégedett háromszéki munkásaival? – kérdem.
– Nagyjából. De nincsenek hozzászokva a meleghez, lassan haladnak.
Az ebédnél együtt kanalazunk az ízletes borjúhúsból készült levesbôl az építôkkel. Egy pohár vizet kérek, A ház asszonya mondja, hogy a vizet a szomszédos Kórügy faluból hozták, ihatom bátran, nem szennyezett, állattetemmel – s ki tudja, talán embertetemmel is – fertôzött szentlászlói kútból merítették. Az ebéd végén elôkerül az ásványvíz is. Kortyolunk belôle. Mondom az építôknek: ugye, jobb a bodoki?
– Az borvíz! – mondja Ferenc József sóhajtva, szemmel láthatóan megnyertem magamnak kérdésemmel.
Ezek után már bizalmasan suttogunk is. Most ôket kérdem, meg vannake elégedve munkáltatójukkal?
– Hát az ma este elválik, amikor fizetésre kerül a sor. Az építôk egyikét, a bodoki Bagoly Ferencet Kovács Zoltán a lerombolt templom renoválásakor ismerte meg. A Magyarok Világszövetségének Erdélyi Társasága (VET) a történelmi egyházakkal közösen vállalta, hogy újraépíti a szentlászlói református templomot. Zetelaki mesterek gimesi fából ácsolták a szarvazatot s ott dolgoztak háromszékiek is . Innen a barátság.
Kralj Zvonka, a falu polgármestere is erdélyi magyar barátaitól beszél.
– Ott voltam a falu védôi közt. november 21én adtuk fel állásainkat, amikor világossá vált, hogy nem tudjuk többé tartani magunkat. Mielôtt visszavonultunk volna, egy utolsó pillantást vetettem a templomra. Már romokban hevert. Aztán hét évig nem jöhettünk haza Szentlászlóra, noha a békét megkötötték. De az ENSZ békefenntartó erô orosz katonái inkább arra vigyáztak, hogy a magyarok ne költözzenek haza Lászlóra, mintsem arra, hogy a csetnikek ne garázdálkodjanak a faluban. Szentlászló a békeidôben jobban elpusztult, mint a háború 152 napja alatt.
Kralj Zvonka az elsôk között volt, aki hazalátogatott szülôfalujába. Lopakodva, életélt kockáztatva, egy orosz katona jóindulatában bízva.
– ENSZ katonának öltözve, tankon érkeztem meg Szentlászlóra '96-ban. Ezer márkát ajánlottam az orosznak, végül a fiú csak egy csomag cigarettát kért. Fényképeket készítettem a faluról s megálltam a templom elôtt. Azt mondtam akkor magamban, ha ez a templom ismét felépül, lesz élet Szentlászlón.
És a templom épül, erdélyiek dolgoztak itt, s hamarosan oroszhegyiek jönnek folytatni a zetelakiak munkáját. A házak is lassan elkészülnek. A horvát állam pénzén horvát építkezési cég építi ingyen a falubelieknek.
– Ilyet még nem hallottam, hogy egy állam így segítse a szerencsétlen embert.
A zaláni Fûzi Árpád is bólogat. (Ô nem tudom, mire gondol, én az idei áradások erdélyi kárvallottjaira, akik néhány konzervet s egy pokrócot kaptak súlyos veszteségeik kárpótlásául.)
– Hamarosan átadják az elsô 70 házat, aztán még százat. Ha meg mind a 461 szentlászlói család haza akar térni, ki Ausztráliából, Németországból, ki csak innen Eszékrôl, valamennyinek otthont biztosít a horvát kormány – mondja Kralj Zvonka polgármester.
Minden családnak 35 négyzetméter alaplakfelület jár, plusz annyiszor 10 négyzet méter, amennyi a családtagok száma. Kollégám mondja, hogy az nem sok. Gyorsan utána számolok, öttagú családomnak ez 85 négyzetméter lenne. Sokan irigyelnek otthon, hogy háromszobás lakásban élek, 56 négyzetméternyi felületen. Aki módosabb a szentlászlóiak közül , az nagyobb házat is rendelhet az építô cégtôl, s csak a különbözetet kell fizetnie. Vannak nem is kevesen, akik akár 10 ezer márkát érô kunát is tudnak fizetni.
A házépítésnél segédkezni nem kell. A falusiak azonban nem ülnek tétlenül, az iskola renoválásán szorgoskodnak. Dezsô Józsefnek tíz unokája van, szeretné ha már az ôsszel mind hazajönnének. Ennek feltétele, hogy legyen ismét iskolájuk. ami eddig magyarszerb tannyelvû volt, de a legtöbben csak szerbül tanultak – mondja Ferenc László járási polgármester. Ô is szerbül tanult.
Kralj Zvonko apja horvát, anyja magyar, s felesége is az.
– Az csak természetes, hogy aki 401 éve él magyarok között , az jól megtanuljon magyarul, nemde? – kacsint rám.
Számunkra, erdélyi magyar újságírók számára az egyáltalán nem természetes, hogy az épülô házak némelyikén horvát és magyar zászló leng. Van, amelyiken csak magyar.
– Lobogna itt több is, de az embereknek egyébre kell a pénz, nem zászlóra – magyarázza Kovács Zoltán, hogy megvilágítsa a helyzetet.
Azon már Kral Zvonka csodálkozik, hogy nálunkfelé a magyar zászló kitûzése feszültséget kelt.
– Együtt harcoltunk, együtt szenvedtünk, most együtt építünk, élünk, miért zavarna engem, hogy itt valaki magyarnak tartja magát, s ezt ki is meri fejezni. Szeretném látni azt a horvátot, aki azt kérdezné tôle, hogy mit keres a magyarok zászlaja a szentlászlói templom tornyán? Együtt védtük, így a miénk: horvátoké és magyaroké egyformán.
Kralj Zvonka köszöni a világ magyarjainak támogatását. Tudja, hogy van, akinek csak az erkölcsi támogatásra telik, de arra is szükségük van.
– Találkoztam az erdélyi Marosszentlászló polgármesterével – meséli a háborúban lerombolt falu polgármestere. – Kollégám elmondta, milyen siralmas a gazdasági helyzet ott, hogy segítenének, de nem tudnak. Nagyon megsajnáltam. De jólesett, hogy lélekben velünk vannak mindannyian.
Ezt hangsúlyozta Patrubány Miklós, a Vet elnöke is: A horvát állam mellett több ezer magyar személyes hozzájárulása révén is sikerült feltámasztani Szentlászlót. Én hiszem, hogy az adakozási kedv továbbra is megmarad. Minden erdélyi magyar adakozhat az egyházközségénél, amelyhez tartozik. Higgyék el, nemcsak Szentlászló számára tét, hogy sikerüle felépülnie ismét, hanem minden magyar számára az. Most bizonyíthatjuk be magunknak mis, másoknak is, a világnak is, hogy ma már nem lehet a föld felszínérôl egy magyar falut legyalulni, még fegyverekkel sem.(Előzmény: Káddám Hussein, 2008.02.18. 18:50:29) |
| |
