 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | anyilas | 2008.02.18. 17:59:43 | Válasz erre | | | | Néhány évvel ezel?tt, amikor az útviszonyok még egész Erdély szerte edély szerte tragikusak voltak, amikor még sokan meggondolták nálunk azt, hogy nyugati autójukkal nekivágjanak e egy erdélyi , f?leg székelyföldi útnak, egyik gyergyói barátom gy?lölködve átkozta Szász Jen?t, aki minden pénzt összeharácsol Székelyudvarhely környékének, miközben Gyergyót, csak lánctalpassal lehet megközelíteni.
Aki ismeri Erdélyt, az tudhatja, hogy valóban, úgy a Bucsinon át vezet? út, de a Régen-Maroshéviz-Gyergyó útvonal is télen járhatóbb volt, mint nyáron, mert télen eltömte a hó a kátyukat.
De aki ismeri Erdélyt, az azt is tudja, hogy Székelyudvarhely ugyanilyen megközelíthetetlen volt. Vásárhely felöl, Brassó, és Csík felöl is. De a magyar a magyart gy?lölte, ha a román kormány jóvoltából, vagy az önkormányzat erejéb?l, valahol tudtak valamit javítani.
Egymást esszük itt is. A magyarországon rekedt magyar a szlovákiának adományozott magyart, mert nem úgy gondolkodik mint mi itthon.
És nem gondolunk arra, hogy esetleg már az apja is szlovák állampolgárként született, szlovák gondolkodást tanult meg. A szlovákiai magyar meg ellenségnek tekinti a romániának ajándékozott Székelyt, akir?l semmit sem tud, azt sem, hogy mi az hogy Székely, csupán azért, mert önérzetesebb, mert szókimondóbb.
Szerb uralom alatt, színmagyar faluban él egy ismer?söm, akinek a neve valami teljesen értelmetlen szó. A felmen?inek ajándékozta a szerb hatóság, mert szerintük olyan név nincs, hogy Ordas.
A horvát-szerb háború idején ?t is behívták katonának, és részt vett Szentlászló elpusztításában.
És gyülölettel beszélt az "ellenségr?l".
A szentlászlói magyarok voltak az ellenség.
Mert visszal?ttek.
Mi lenne, ha egyszer nem mennénk oda, hogy vissza kelljen l?ni?
Mi lenne, ha egyszer, nem "szófosó"znánk le a másikat, aki meg akar értetni velünk valamit, ha nem "seggnyaló" lenne a másik, aki egy véleménynek a védelmére kel.
Mi lenne, ha nem buta tótoznánk le a felvidéki magyart, még akkor sem, ha a számára érthetetlen "értetlenség" miatt átlépi a kultúrált eszmecsere szintjét?
Mi lenne, ha mi nem lépnénk át?
(Mert én azt hiszem, hogy a felvidéki magyarnak pontosan olyan megalázó, ha letótozzák, mint a székelynek, ha románnak, vagy oláhnak mondják.)
Akár még úgy is, hogy anyilas sem ironizálna, ha látja, hogy a másik fél számára sért? az irónia?
Mi lenne, ha megpróbálnánk a másikban azt megkeresni ami közös, amit mindannyian fel tudunk vállalni?
Ha egymásért, és nem egymás ellen akarnánk tenni. |
| |
