 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | anyilas | 2008.01.01. 22:18:24 | Válasz erre | | | | Kedves Construkt.
Nem a kedvencem Jeszenszky, de azért ajánlom figyelmedbe.
Bár ezt te lehet ezt is máskép látod.
szlovák-magyar viták háttere
Jeszenszky: A szlovákok ma is félnek, hogy ?ebül szerzett jószág ebül vész el?
[ 2008. január 01., 18:10 ]
A Magyar Szemle decemberi számában a magyar-szlovák vitákról jelent meg Jeszenszky Géza, volt magyar külügyminiszter terjedelmes tanulmánya, amelyet az alábbiakban kivonatosan közlünk (internetes honlapunkon a teljes változat olvasható).
Az irracionális magyar-fóbiának az alapvet? oka a félelem
Hogyan lehet ?arcátlan pimaszság?-nak nevezni, ha a Magyar Koalíció Pártja megbékélési nyilatkozatot javasol a két ország törvényhozásának? Fico miniszterelnök kommentárja ?rátett egy lapáttal? a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa által a Bene?-dekrétumokat meger?sít? határozatra, ?b?neink megbánására, sajnálkozásra, bocsánatkérésre és kártérítésre? szólítják fel a magyarokat. Mit tegyen most az a sok magyar és szlovák, aki nem hidegháborút, hanem barátságot akar látni a két szomszédnép között? Az irracionális magyar-fóbiának az alapvet? oka a félelem, hogy ?ebül szerzett jószág ebül vész el,? vagyis hogy a szlovákok egyszer még elveszíthetik az 1919-ben ölükbe pottyant magyarlakta területet, hacsak nem sikerül azt megtisztítani magyar lakosságától.
Trianon hagyatéka: ma is meghatározza a külpolitikát
A Trianonban Magyarországra rákényszerített békeszerz?dés az állandó viták Erisz almáját vetette be Közép-Európa népei, Magyarország és szomszédjai közé. A színmagyar vagy majdnem színmagyar területek elvesztését a magyar társadalom nem tudta elfogadni, és ez meghatározta a külpolitikát.
A mai szlovák érvelésekben kiemelten szerepel, hogy 1938. ?szén Magyarország agressziót követett el Csehszlovákiával szemben. A magyar kormányok 18 éven át a határ békés revízióját követelték. Az 1938. szeptemberi négyhatalmi müncheni szerz?dés függeléke úgy rendelkezett, hogy Csehszlovákia és Magyarország kétoldalú tárgyalásokon rendezze a határvitát. A tárgyalások során, végs? ajánlatként 1938. október 22-én Csehszlovákia, a már autonóm szlovák kormány belegyezésével, felajánlotta 11,300 km2, 740,000 lakos átengedését. Ilyen el?zmények után került sor Bécsben a német-olasz dönt?bíráskodásra. Az ismert eredmény, 12,700 km2 és 1,030,000 lakos Magyarországnak ítélése, jelent?s mértékben Ciano olasz külügyminiszter kiállásának köszönhet?. Ezt semmilyen tárgyilagos elemzés nem min?sítheti magyar agressziónak, hiszen mindkét fél kérte és elfogadta. A kérdéses területen, amit 1919-ben csak a gy?ztesek elfogult döntése adott Csehszlovákiának, 830,000 magyar élt, valamint 140,000 szlovák és 20,000 német.
A magyar hadsereg bevonulását általános lelkesedés fogadta, bár egy-két sajnálatos incidensre sor került. Csak Slota lázálmaiban szerepel, hogy a magyarok kegyetlenkedtek, rémtetteket követtek el. Agressziónak, katonai támadásnak legfeljebb az min?síthet?, hogy amikor 1939. március 15-én, egy nappal Szlovákia függetlenségi nyilatkozata után, a magyar honvédség elfoglalta Kárpátalját, mintegy 20 km mélységben behatolt a szlovák területre, és az Ungvárra vezet? vasútvonal biztosítására hivatkozva azt Magyarországhoz csatolták.
Szlovák tévhit
Nem Magyarországon múlott, hogy napjainkban ismét el?térbe kerültek a Bene?-dekrétumok. Ezek tartalmát Szlovákiában nem szokták ismertetni, így a legtöbb szlovák nem is tudja, hogy ezek nem a határról és még nem is a kitelepítésr?l szóltak, hanem minden magyar nemzetiség?t megfosztottak az állampolgárságtól, földjét?l, házától, állásától, nyugdíjától, bankbetétjét?l. Bezárták az összes magyar iskolát, a tanárokat kiutasították az országból, betiltották a magyar nyelv használatát (még a templomokban is), a magyar diákokat kizárták a fels?oktatásból. A csehszlovákiai magyarok 1945-ös jogfosztását, majd kitelepítését azóta azzal próbálják igazolni, hogy Csehszlovákia német és magyar népessége elárulta hazáját és felel?s az ország II. világháború alatti sorsáért. Eltekintve attól, hogy e két kisebbség sosem akart csehszlovák állampolgárrá válni, Münchenben a négy nagyhatalom döntött a határ megváltoztatásáról, az ország 1939. márciusi felszámolásához pedig Hitlernek nem a magyarok, hanem a szlovák pártok asszisztáltak, élükön a Szlovák Néppárttal. Az Andrej Hlinka katolikus pap által vezetett szlovák autonomisták eredend?en nem náci-barátok voltak, hanem cseh-ellenesek, mivel Prága megtagadta t?lük a szlovákok önálló nemzetként történ? elismerését, de Hlinka halála után a párt vezet?i örömmel fogadták el Hitler ajánlatát, hogy nyilvánítsák ki Szlovákia függetlenségét. Talán még Szlovákiában is tudják, hogy egy nappal az 1939. március 15-i prágai német bevonulás el?tt Pozsonyban a szlovák parlament kikiáltotta Szlovákia függetlenségét, amit Hitler azonnal garantált. Nem kívánom itt részletezni, milyen h?séges szövetségese volt a náci Németországnak a Tiso-vezette Szlovákia, és milyen b?ntetteket követett el zsidó származású lakosságával szemben. Az viszont jóval több volt, mint ?felháborító pimaszság,? hogy a háború végén a magyarokat kollektíven háborús b?nösnek nyilvánították, és jelent?s részüket kitelepítették az országból, miközben a szlovákok gy?ztesnek lettek kikiáltva, és gyakran korábban háborús b?nöket elkövet? Hlinka-gárdisták követtek el súlyos atrocitásokat a magyarok ellen.
Történészek és politikusok
Ma a demokratikus országokban az egykori konfliktusok, a régi sérelmek nem okoznak komoly feszültségeket sem az egyes országokon belül, sem a szomszédok között. Ez els?sorban az elmúlt évtizedek felvilágosult, a kisebbségekkel szemben türelmes és nagyvonalú politikájának köszönhet?, Kanadától Skandinávián és Spanyolországon át a német- francia és az olasz-osztrák viszonyig. 1990-ben er?sen reméltem, hogy Közép-Európa is erre az útra tér. Amíg Me?iar uralta a szlovák politikát, addig a magyarok és a szlovákok között ez nem történt meg. Pár évvel ezel?tt ígéretes közeledés kezd?dött, de ez mostanában megfordulni látszik ? nem a magyar fél hibájából. A látszólag történeti viták nem a történészekt?l, hanem a politikusoktól indulnak ki, rajtuk múlik a fordulat is. A történész-szakma persze sokat segíthet. Brüsszel, az Európai Unió és az Európa Parlament sokat tehet - ha akarja - a helyzet megváltoztatása érdekében, feltéve hogy hajlandó állást foglalni és elítélni a szükségtelen és indokolatlan provokatív lépéseket. Szükség van az olyan intézmények közrem?ködésére is, mint az Európa Tanács, az UNESCO, a nemzetközi vagy kétoldalú keretek között lefolytatandó tankönyv-egyeztetések, a türelmetlenség és el?ítéletek ellen szervezett nemzetközi kampányok, amelyekbe bele kellene foglalni a fellépést minden történelmi torzítás és kútmérgezés ellen. A munkát azonnal meg kellene kezdeni az iskolákban, az egyetemeken, a diákcsere-programokban, mindenek el?tt pedig a sajtóban és a televíziós csatornákon.
1990-t?l számtalan magyar gesztus
A harmonikusnak ma nem nevezhet? magyar-szlovák viszony megjavításához a jó szándék nem elegend?, tettekre van szükség. De magyar részr?l 1990 óta számtalan gesztus történt: szlovák politikusok gyakori meghívása az Antall-kormány részér?l; önmérséklet a vízlépcs?-vitában, beleértve a Duna jogsért? elterelésére adott válaszlépéseket; Szlovákia függetlenségének támogatása és elismerése. A Me?iar-kormánynak a magyar kisebbség elleni intézkedéseit természetesen opponáltuk, mégsem késleltettük Szlovákia felvételét az Európa Tanácsba; 1995-ben a szlovák igényeket messzemen?en figyelembe vev? alapszerz?dést kötött a Horn-kormány; az Orbán-kormány segített feloldani Szlovákia nemzetközi elszigeteltségét az 1998-as ottani kormányváltás után, ezzel nagyban el?segítve a NATO-ba történ? meghívást. Ezeket a lépéseket Szlovákiában szinte észre sem vették, nem honorálták, viszonzás nélkül maradtak.
A vita csak látszólag zajlik Magyarország és Szlovákia politikusai között, a kulcskérdés valójában az, milyen politikát folytat Szlovákiában a többségi nemzet az 1919-ben hozzájuk csatolt, tehát reájuk bízott magyarokkal szemben. Amint a szlovákok felhagynak az országukban él? magyar közösség hátrányára folytatott, a beolvasztást célzó politikával, és tiszteletben tartják annak nyelvét, kultúráját, követve a dél-tiroli modellt, a viták el fognak simulni és a feszültségek el fognak t?nni.
hhrf.org/szabadujsag/ |
| |
