 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Pelikan | 2007.12.27. 02:11:09 | Válasz erre | | | | Uzenet a Szekelyfoldrol:
" Egy esztend? gondjával, bajával megterhelten, de felemelt f?vel tekinthet vissza az erdélyi, székelyföldi magyarság az elmúló évre. Ha valaki a székely ember akaraterejében és jó szívében valaha kételkedett, ma már tudhatja, hogy rátarti ugyan a székely, de ha kell, tud összefogni, és becsülend? dolgokra képes.
Ezt bebizonyította eme esztend?ben is, úgy november derekán, amikor lehet?séget adott a soraiból kiemelked?knek, hogy Európa f?városában képviseljék e maroknyi, de er?s népet. Pedig bizony rátarthatott volna a dologra, megvethette volna lábát az istenadta atyafi, hogy még azért se adjon új esélyt azoknak, akik azt már eljátszották. Követ is vethetnek rám azok, akiknek ezek a sorok nem tetszenek, de hát jó lenne így év végén, az új esztend? elején mindenkinek számvetést készíteni a be nem tartott és meg nem valósított ígéretekb?l. De ha mégsem, akkor tudni kell, hogy el?bb-utóbb eljön a számvetés órája, és senki sem menekülhet a felel?sség el?l, amikor arra a kérdésre kell válaszolni, hogy: Mit kíván a székely nép?
Egy nemrég Székelyföldön járt, és ezen a vidéken igencsak szívesen látott magyarországi politikus azt mondta: ?sokan vagyunk, de a székelyek nélkül nem fog menni?? Igaza volt. Nem kishit?ség, nem bölcselkedés, és még csak nem is góbés nagyotmondás, hanem a történelem bizonysága az, hogy a székelyek nélkül sem az elmúlt évszázadokban és esztend?kben nem ment, sem az elkövetkez?kben nem fog el?bbre menni a magyarság sorsa. Ezt már bizonyította ez a nép, amikor összeszorított foggal és megátalkodott akarattal újból és újból kihúzta a kátyúból az erre rászorultakat. És milyen a székely, ha már adott, kapjon is. Mi tettük a dolgunkat, és az elmúlt esztend?ben, úgy november végén igencsak jó hírt küldtünk Európába és Budapestre, és cserébe mi is várjuk a megígért jó hírt, hogy: ?lesz még olyan Magyarország, amelyet nem mostoha, hanem édes anyaországként tartunk számon?? És ez nem csak székely, hanem Kárpát-medencei magyar kívánság is.
Ebben az esztend?ben Európa és a világ is megtudta, hogy megvannak még a székelyek, itt, a Kárpátok koszorújában, Csíksomlyó közelségében, és minden évben azért imádkoznak, hogy a Napba öltözött leány adjon er?t nekik a megmaradáshoz, az újrakezdéshez, a felemelkedéshez, a jóléthez, és gyermekeik boldogulásához.
Üzenem innen Székelyföldr?l minden magyarnak a nagyvilágban, hogy a székely-magyarok igenis tudják a dolgukat, és csinálják is azt kitartóan, hittel, becsülettel, nagyapáiktól, apáiktól örökölt elszántsággal.
Tudatom minden idegenbe szakadt földimmel, akinek honvágya van, hogy a székelyföldi magyarokban él a megmaradáshoz szükséges er?. Ez a nép következetesen, makacsul vigyáz arra, hogy ne sz?njön meg a zsoltáréneklés, ne haljon meg az imádkozás, ne pusztuljon el az ?sökt?l örökölt hit, az édesanyánktól kapott anyanyelvünk, és ne vesszen el Erdély.
Üzenem minden érz? magyarnak, hogy a székely szívekben él a reménység el nem oltható gyertyalángja, és ennek a népnek a fiai újévt?l újévig himnuszos könyörgéssel imádkoznak minden testvérükért, amikor egyenes gerinccel, töretlen hittel éneklik, hogy: Isten, áldd meg a magyart..." |
| |
