 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | anyilas | 2007.10.13. 19:39:02 | Válasz erre | | | | Legyen!
Majdnem tökéletesen jól látod a dolgokat. Egy valamivel mennék csak tovább, felhasználva Construktnak azon felvilágosítását, hogy a "szlovák jogrendszer a benesi dekrétumokra épül"
Szerintem nézzük akkor meg, mire is építette fel egy nép a törvényhozását, azaz mi az létalapja a szlovák államnak.
Mert nálunk sem sokan, De Constr?kt aki ha nem is fogta fel, de átélte a következményeit, biztosan nem.
Kezdenéma szó meghatározásával: Dekrétum= rendelet, végzés
Azaz még csak nem is törvény.
A benesi dekrétum tehát elnöki rendelet. Az ugynevezett demokratikus csehszlovákiában egy elnöki rendelettel intézték el milliók, németek és magyarok sorsát.
Elnöki rendeletekkel diktatórákban kormányoznak.
Az 1945. április 5-én kiadott kassai kormányprogram megvalósulását a következ? id?szakban kiadott elnöki rendeletek és a Szlovák Nemzeti Tanács által kibocsátott törvények biztosították (ez utóbbiak nem egyszer megel?zték a prágai intézkedést). Bene rendelkezései els?sorban a németeket sújtották, azonban a magyarokról sem feledkezett meg. 1945. május 14. és október 27. között 143 dekrétum született, melyek közül 13 közvetlenül, kb. 20 közvetve érintette a két kollektívan b?nösnek tekintett etnikumot.
Ezek közül valószín?leg Bene 1945. augusztus 2-án kiadott 33. elnöki dekrétuma járt a szlovákiai magyarság számára a legsúlyosabb következményekkel. A rendelet – híven a kassai programban megfogalmazottakhoz – automatikusan megfosztotta ?ket állampolgárságuktól, ami a nyugdíj és más állami járulékok megvonását, az állami alkalmazásból való elbocsátást is maga után vonta. A magyar nemzetiség? magánalkalmazottak elbocsátását egy júniusban kiadott rendelet írta el?. Betiltották a magyar nyelv használatát a közéletben, kizárták a magyar hallgatókat az egyetemekr?l, feloszlatták a magyar kulturális egyesületeket, befagyasztották a magyarok bankbetétjeit. Lehet?vé tették és szabályozták a németek és magyarok földjeinek elkobzását, melyekre cseheket és szlovákokat telepítettek.
Népbírósági eljárások [szerkesztés]
A kassai kormányprogram meghirdetését (1945. április 5.) követ?en az év végéig a népbíróságok mintegy 75000 szlovákiai magyart – els?sorban értelmiségieket – ítéltek el háborús b?nösként és utasíttotak ki az országból.
Sorozatosan perbe fogták a háború el?tti magyar közélet jeles alakjait, akiket a köztársaság szétverésével vádoltak meg. A gyakran tömegessé váló perek közül méreteiben a kassai magyar per volt legnagyobb, amelyben közel 600 magyart nyilvánítottak háborús b?nössé.
Szintén perek sorát rendezték a magyarok jogvédelmét felvállaló és ellenállását megszervez? csoportok tagjai ellen. Gróf Esterházy Jánost, a két háború közti csehszlovákiai magyar politika vezéralakját, aki a háború alatt zsidókat mentett, és mindvégig ellenállt a náciknak, 1945-ben kiadták a Szovjetuniónak, és 1949-ig ott volt kényszermunkán. Hazatérve a rá Pozsonyban kirótt halálbüntetést életfogytiglani fegyházra módosították. A megtört politikus 1957-ben halt meg egy morvaországi börtönben.
Kényszermunka, deportálások
A szudétanémetek teljes kitelepítését követ?en, 1946 tavaszán megkezd?dött a „munkaer?-toborzás”. A Szlovák Telepítési Hivatal által kidolgozott elképzelések szerint, Szlovákia magyar járásaiból minden magyar nemzetiség? személy „átcsoportosítására” sor kerülhetett. A tömeges deportálások 1946 novemberét?l 1947 februárjáig tartottak. Ebben az id?szakban 44 ezer személyt (férfiakat, n?ket, gyerekeket és öregeket) szállítottak f?tetlen marhavagonokban Csehországba. Az akció végrehajtását a hadsereg segítette. A sokszor napokig tartó utazás után a csehországi vasútállomásokon valóságos emberpiacot tartottak, ahol a cseh gazdák kiválaszthatták az igényelt munkaer?t. A deportáltak vagyonát az állam ún. bizalmiak számára utalta ki, akik kezdetben a vagyon kezel?i lettek volna, id?vel pedig tulajdonosai is. A bizalmiak zöme volt partizánokból és az északi járásokból „kolonistának” jelentkez?kb?l állt.
Lakosságcsere
A magyarok kényszermunkára való elhurcolása része volt a Magyarországra irányuló nyomásgyakorlásnak, amelynek célja a lakosságcsere-egyezmény végrehajtatása volt. A lakosságcsere terve azután vet?dött fel a csehszlovák vezetésben, miután a potsdami konferencián illetve a párizsi békekötést megel?z? tárgyalásokon elutasították a magyarok egyoldalú kitelepítését – ellentétben a hárommilliós német kisebbséggel. A Szovjetunió támogatásával végül sikerült rábírni a magyar kormányt, hogy 1946. február 27-én aláírja az err?l szóló egyezményt. A Gyöngyösi János magyar külügyminiszter és Vladimír Clementis csehszlovák külügyi államtitkár által aláírt egyezmény értelmében, a csehszlovák hatóságok annyi szlovákiai magyart voltak jogosultak Magyarországra áttelepíteni, amennyi magyarországi szlovák önként jelentkezett a Szlovákiába való áttelepülésre. Az egyezmény megkötése után a szlovák hatóságok nagyarányú toborzási akcióba kezdtek a Magyarországon él? szlovákok körében. Érveiket els?sorban arra alapozták, hogy a többnyire szerény vagyonú szlovákok számára jól m?köd? gazdaságokat és könnyebb életet ígértek.
A Magyarország számára rendkívül hátrányos egyezmény szerint a magyar fél vállalta, hogy a meghatározott kvótán felül átveszi a háborús b?nösöket is. Ezzel visszaélve a csehszlovák bíróságok tömegesen vonták felel?sségre a háború alatt állítólag elkövetett b?neikért a felvidéki magyarokat, s végül több mint 70 ezer személyt írtak össze, akinek háborús b?nösként kellett volna elhagynia szül?földjét. Csehszlovákia végül a deportálások elindításával bírta rá a magyar kormányt a lakosságcsere lebonyolítására, amely 1947 áprilisában kezd?dött a dél-alföldi szlovákok és a mátyusföldi magyarok kicserélésével. A vasúti szerelvények naponta szállították összes ingóságukkal együtt a kijelölt családokat Magyarországra. A végleges adatok szerint a Magyarországról Szlovákiába önként áttelepült 60 257 szlovákkal szemben 76 616 magyar volt kénytelen a szül?földjét elhagyni. Óriási különbség mutatkozott azonban a hátrahagyott vagyonban. Mivel a szlovák hatóságok általában a módosabb gazdákat jelölték ki az áttelepülésre, a szlovákok által Magyarországon hagyott 15 ezer kataszteri holddal s 4400 lakóházzal szemben a Magyarországra áttelepített magyarok 160 ezer holdat és 15 700 lakóházat hagytak maguk mögött. Az utolsó áttelepül?k 1949 nyarán lépték át a csehszlovák–magyar határt.
Az áttelepítések nem zajlottak le konfliktusok nélkül.
Szlovákosítás
A reszlovakizációs folyamat, vagy „visszaszlovákosítás” azt jelentette a csehszlovák értelmezés szerint, hogy az el?z? századokban elmagyarosodott szlovákoknak lehet?séget adtak visszatérésükhöz az anyanemzethez. Az elvet már 1918 után megfogalmazták, de tömeges alkalmazására csak a második világháborút követ?en került sor. A reszlovakizáltak visszakaphatták állampolgárságukat, kihúzták ?ket a deportálásra és áttelepítésre kijelöltek listájáról és visszaadták elkobzott tulajdonukat. A feladat végrehajtása a „reszlovakizációs bizottságokra” hárult: propagandamunkát végeztek és elbírálták a beérkezett kérvényeket. Az agitációba gyakran a fenyegetés hangja vegyült, s szórólapok figyelmeztették a magyar lakosságot, hogy a szlovák nemzetiség vállalása az utolsó esély a szabad élet biztosítására. A felvidéki magyarok jelent?s része végül beadta a derekát, hiszen felmérte, hogy az állampolgárság hiányával járó teljes kiszolgáltatottság milyen nagy veszélyt jelent. 719 településr?l összesen 423 264-en kérték a szlovák nemzetiség megadását, ebb?l összesen 326 679 személyt nyilvánítottak szlováknak.
Így is mintegy négyszázezer magyar maradt a csehszlovák állam területén, akiket a kormány eleinte ki akart toloncolni Magyarországra, majd mivel terveit végleg szétfoszlatta a párizsi békekötés 1947 elején, komplett tervezetet dolgozott ki a magyarság széttelepítésére és asszimilációjára nézve. Ez azonban a kommunisták hatalomátvétele miatt nem valósulhatott meg.
A cseheknek és a szlovákoknak a német és a magyar kisebbséggel szerzett szörnyû tapasztalatai –
amely kisebbségek nagyrészt a köztársaság ellen kívülrõl indított hódító politika engedelmes eszközévé
váltak, s amelyek közül fõleg a csehszlovákiai németek egyenesen eszközül kínálták fel magukat
a cseh és a szlovák nemzet elleni irtóhadjárathoz – a felújított Csehszlovákiát mély és tartós beavatkozásra
kényszerítik. A köztársaság nem akarja és nem fogja sújtani lojális német és magyar polgárait, s
fõleg azokat nem, akik a legnehezebb idõkben hûek maradtak hozzá, de a bûnösökkel szemben szigorúan
és kérlelhetetlenül fog eljárni, ahogyan azt nemzeteink lelkiismerete, számtalan vértanúnk szent
emléke, a jövõ nemzedékek nyugalma és biztonsága megköveteli.
A kormány ezért a következõ elvek szerint fog eljárni:
Azok közül a német és magyar nemzetiségû polgárok közül, akik az 1938-as müncheni döntés
elõtt csehszlovák állampolgársággal rendelkeztek, a Csehszlovák Köztársaság elismeri a náciellenes
és antifasiszta személyek állampolgárságát. Számukra biztosítja a visszatérést a köztársaságba.
Õk azok, akik már München elõtt aktív küzdelmet folytattak Henlein és a magyar irredenta
pártok ellen a Csehszlovák Köztársaság érdekében, s akiket München és március 15-e után a
német és a magyar államhatalom üldözött, bebörtönzött vagy koncentrációs táborba juttatott.
A Kassai kormányprogram jogosságának megmagyarázása.
3 A kormányprogram VIII. fejezetének betûje és szelleme a londoni és moszkvai emigrációnak a német és magyar kisebbséggel
szemben fokozatosan radikalizálódott álláspontját tükrözte. Az állampolgárság megvonása és – mint az 1945. évi dekrétumok,
rendeletek kibocsátása után fokozatosan világossá vált – a két kisebbség összes állampolgári jogainak felszámolása alól csak
az aktív antifasiszták nyerhettek kivételt. Ez a többségi cseh és szlovák lakossággal való összehsonlításban eleve súlyos és
egyértelmûen etnikai alapon gyakorolt diszkriminációt jelentett. A kassai kormányprogramnak ez a fejezete tehát a kollektív
bûn elve alapján törvényerõre emelt kollektív büntetési formák – nemzeti, nyelvi különbségtételen alapuló vagyon-, állás-,
jogvesztés – hivatkozási alapja volt. A „kisebbségi” fejezet még viszonylag szabadon hozzéférhetõ jogként írja le az optálás
lehetõségét, de a gyakorlatban a csehszlovák állampolgárság megszerzése a világháború utáni években a magyarok számára
csakis a reszlovakizáción keresztül volt lehetséges.
44
ellenálló magatartásuk és rendszerellenes küzdelmük, valamint a Csehszlovák Köztársaság iránti
hûségük miatt. Akadtak olyanok is, akik a német és a magyar terror elõl kénytelenek voltak
külföldre menekülni és ott részt vettek a Csehszlovákia felújításáért folytatott aktív küzdelemben.
A többi német és magyar nemzetiségû csehszlovák állampolgár csehszlovák állampolgársága
megszûnik. Ezek a polgárok újra optálhatnak Csehszlovákia javára, miközben a köztársaság
hatóságai fenntartják maguknak minden kérelem egyéni elbírálásának jogát. Azokat a németeket
és magyarokat, akiket a köztársaság, valamint a cseh és a szlovák nemzet elleni bûncselekmények
miatt bíróság elé állítanak és elítélnek, megfosztják csehszlovák állampolgárságuktól és, amennyiben
nem sújtja õket halálos ítélet, örökre kiutasítják a köztársaságból.
Azokat a németeket és magyarokat, akik az 1938-as müncheni döntés után költöztek a
Csehszlovák Köztársaság területére, azonnal kiutasítják a köztársaságból, hacsak nem indul
ellenük bûnvádi eljárás. Kivételt csak azok a személyek képeznek, akik Csehszlovákia érdekében
tevékenykedtek.
Csak egy kis gyüjtemény abból ami a szlovák jogrendszer alapját képezi. Erre épül egy önmagát nemzetnek dekraláló nép jogi létalapja.
Kedves Construkt. Nem kell arra hivatkozni, hogy az EU elfogadta. Nem a benesi dekrétumokat fogadta el, hanem azt, hogy van itt tiz ország, akinek a pénzére, az éhbérrel megfizetett munkaerejére, a lakosság zsebében meglapuló utols? fillérekre, a még fellelhet? ásványkinceire, a Kárpátok feny?ire szüksége van. És ne legyen itt zsivaj, ne legyen itt egyenetlenkedés. És aki legjobban megvásárolható volt annak kellett elhalgatni. És sajnos a magyar kormányok 63 év óta halgatnak mindenr?l ami a magyarságra nézve sérelmes.(Előzmény: Legyen!, 2007.10.13. 15:45:22) |
| |
