 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Legyen! | 2007.08.17. 13:16:39 | Válasz erre | | | | Stromfeld serege
A hadsereg új hadrend szerint tagolódott:
Az I. hadtestparancsnokságot Cegléden állították fel, alárendeltségébe tartozott a 2. hadosztály és a kés?bb egyéb alakulatokkal 7. hadosztállyá átszervezett budapesti csoportparancsnokság. A hadtest feladata a Duna és Tisza közt fekv? terület, valamint a Tisza mentének Alpártól Kisköréig bezárólag való védelme. A hadtestparancsnok Vágó Béla, vezérkari f?nök Politovszki István.
Az 5. hadosztály Füzesabony székhellyel hadseregközvetlen. Parancsnok Szakáll Kálmán, vezérkari f?nök Németh József. A hadosztály feladata a Tisza-vonal megfigyelése Kiskörét?l északra, továbbá a Tisza és Verpelét?Pétervására?Rimaszécs között fekv? terület.
A 3. hadosztály is hadseregközvetlen, székhelye Aszód. Parancsnok Ferjentsik Ottó, vezérkari f?nök Horváth Dénes. A hadosztály feladata az 5. hadosztálytól nyugatra és az Ipolynak a Dunába való beömlése között fekv? terület megfigyelése és védelme.
A II. hadtestparancsnokságot Székesfehérvárott állították fel. Parancsnokául el?ször ? Hamburger Jen? népbiztost nevezték ki, de ?t rövidesen Pogány József váltotta fel. A vezérkari f?nök Craenenbrock Edgár lett. A hadosztály alárendeltségébe vonta az összes, a Dunántúl egész területén állomásozó és hadm?veletekre alkalmas parancsnokságot és csapatot. Feladata északon a Duna-vonal, délen a demarkációs vonal megfigyelése volt.
A III. hadtestparancsnokság Hatvan székhellyel állíttatott fel. Parancsnoka Landler Jen?, vezérkari f?nöke Julier Ferenc lett. Kötelékébe került az összes tartalékban, illetve gyülekezésben lév? seregtest, éspedig az 1., 4., 6. hadosztály és a székely különítmény.
A m?köd? hadsereghez tartozó alakulatokon kívül a Vörös Hadsereghez tartoztak még a különböz? karhatalmi egységek, gyári munkásezredek, Vörös ?rség egységei, amelyek egységes irányítására létrehozták a Budapesti katonai parancsnokságot, élén Haubrich Józseffel. Kés?bb IV. hadtest néven szervezték át a parancsnokságot, alárendeltségébe tartozott a Budapest er?dítését végz? hídf?hadosztály, valamint a karhatalmi alakulatokat tömörít? vörös?r hadosztály és a 9. vasas hadosztály.
Az újjászervezés fontos eredménye volt, hogy a budapesti gyári munkásezredeknek a harcoló munkásezredek utánpótlását kellett biztosítaniuk. Május 15-ig 9 munkásezred és 1 önálló munkászászlóalj alakult a Vörös Hadsereg kötelékében, többségük a III. hadtesthez tartozott.
{I-313.} Május 12-én a létszámösszesítésben már 101 258 f?, 13-án 107 005, 14-én pedig 109 772 f? szerepelt.
Május közepéig, az újjászervezés befejezéséig a m?köd? hadseregben három hadtest kötelékében nyolc hadosztály állt fel, mégpedig 115 zászlóalj 51 586 puskával, 84 géppuskásszázad 682 géppuskával, 8 lovasszázad 870 lovassal, 14 ágyúsüteg 63 ágyúval, 2 hegyiágyús-üteg 5 hegyi ágyúval, 20 tarackosüteg 81 tarackkal, 3 nehézüteg 6 nehézlöveggel, 16 m?szaki század, 8 repül?század 37 repül?géppel. Ezenkívül még páncélvonatok és a Duna?rség úszóegységei álltak hadrendben. A hadsereg nehéz helyzetét azonban jelezte, hogy készletei kimerül?ben voltak, az utánpótlás kérdése ? különösen a fegyverzet terén ? megoldhatatlannak látszott. Egy még március 27-én készített kimutatás szerint ? kb. 60 ezer f?vel számolva ? 700 g-os fejadaggal a kenyérkészletek május 15-ig elegend?k, a zsír ? hátországban 10 g, fronton 15 g ? április 30-ig, a cukor ugyancsak 10, illetve 15 g-mal június 30-ig. a ruházati készlet sürg?s pótlásra szorult volna: köpeny nem volt, egyéb ruházat csak kb. 14 ezer f?re, lábbeli 68 ezer f?re.
Járm?vei alig voltak a hadseregnek: Budapesten 80 teher- és 60 személyautó, vidéken 40 teher- és 30 személyautó állt rendelkezésére. A lovak közül csapatállományba volt 5209, lókórházban 2700.
95 mintájú gyalogsági l?fegyverb?l 193 400 db volt a készlet, 7/12 mintájú géppuskából 1632 db. A hadrendileg tervbe vett ütegek összes tüzérségi anyaga rendelkezésre állt.
A frontokon az újonnan kiérkez? alakulatok tevékenysége ? párosulva az egységes hadm?veleti irányítással ? eredményeket hozott. Az els? sikeres fegyvertény (bár nem komoly er?próba) még május 3-án az újjászervezés id?szakában Szolnok visszafoglalása volt. Biztosnak látszott, hogy a keleti arcvonalon rövid id?n belül nem fenyeget további támadás, mivel a román hadsereg er?inek egy részét lekötötte az ukrán Vörös Hadsereg Dnyeszter menti frontvonalán megindult támadás, másrészt a Tisza vonalán álló román csapatok utánpótlása nem volt kell?képpen biztosítva.
Így a keleti arcvonalon átmenetileg stabilizálódott a helyzet. Megvolt tehát a lehet?ség, hogy a csehszlovák csapatok támadása ellen a Vörös Hadsereg minél nagyobb er?it összpontosítsák.
Az északi arcvonalon különösen kritikus volt a helyzet Salgótarján környékén. Május 2-án ? Miskolc elfoglalásával egy id?ben ? a II. csehszlovák dandár támadást intézett Salgótarján térségében és megközelítette a várost. A Vörös Hadsereg gyenge er?t képvisel? egységei a május 2-t?l május 9-ig tartó id?szakban érzékeny veszteséget szenvedtek, és az ellenség északról körülzárta a várost. A hadsereg-parancsnokság a védelmi vonal meger?sítésére a 6. hadosztályt rendelte Salgótarján térségébe. A hadosztály május 10?12-i ellentámadása felmentette Salgótarjánt, a hadosztály el?renyomult Fülek?Feled irányába.
A további el?renyomulás azonban megakadt a hadosztály visszarendelése miatt. (Egy váratlan ? és kés?bb valótlannak bizonyult ? hír miatt egy készül? francia támadás visszaverésére összpontosították a hader?t a Duna?Tisza közére.) A május 18-án megindult újabb, kétirányú, átkaroló cseh támadás még kritikusabb helyzetbe hozta a várost. A Salgótarjánban állomásozó 80. dandár csapatai és a térségbe küldött 3. hadosztály egységei nehéz harcok árán május 21-én ismét felmentették a várost és az ezt követ? el?nyomulás során május 26-ig az Ipoly?Rima?Sajó vonalától délre es? területeket megtisztították az ellenségt?l.
A salgótarjáni hadm?veletekkel párhuzamosan Eger térségében is harcok folytak. Itt az 5. hadosztály csapatai váltakozó kimenetel? küzdelem után május 10-én Egert?l északra ellentámadásba mentek át. Ugyancsak a salgótarjáni harcokkal egy id?ben az északi arcvonal más szakaszán is gy?zelmet arattak a Vörös Hadsereg csapatai.
Május 15-én a Hadseregparancsnokság úgy döntött, hogy az ellenséges er?k további támadását megel?zve, a Vörös Hadsereg lép fel kezdeményez?leg. A helyzet alapos elemzése után a támadás céljául Miskolc visszafoglalását jelölte meg. Ezt az elhatározást több szempont is indokolta. Miskolc és a borsodi iparvidék gazdaságilag és politikailag egyaránt dönt? jelent?ség? volt az ország életében. Ezenkívül Miskolc és környéke földrajzi fekvésénél fogva kulcsfontosságú volt a Felvidék birtoklása tekintetében. Ezen akció mellett szólt az a tény is, hogy az ellenséges er?k közül létszám és felszerelés tekintetében egyaránt a csehszlovák hadsereg volt a gyengébb. Így ezen az arcvonalszakaszon a Vörös Hadsereg csapatai a siker reményében vehették fel a harcot az intervenciós er?kkel. Stromfeld helyzetelemzésében nagy súllyal esett latba az is, hogy a város visszafoglalása lehet?séget kínál arra, hogy a hadsereg általános ellentámadásba menjen át az északi arcvonalon. Miskolc hadászati és politikai jelent?ségét a csehszlovák katonai vezetés is felismerte, és a város térségében ? annak megtartásáért ? jelent?s er?ket vont össze.
A Vörös Hadsereg Parancsnoksága a miskolci hadm?velet végrehajtásával a III. hadtestet bízta meg.
A Miskolc visszafoglalásáért indított harc május 20-án reggel 7 órakor kezd?dött a III. hadtest 1. hadosztálya részvételével. A több irányból megindított támadás heves összecsapásokat hozott, és estére a város északi térségébe szorították az ellenséget, amely az éj folyamán megkezdte a visszavonulást és reggelre kiürítette a várost. Nem nyugodván azonban bele a vereségbe, jelent?s er?ket összpontosítva és a román csapatok támogatásával május 23-án koncentrikus ellentámadást indítottak Miskolc elfoglalásáért, de kifulladtak, miel?tt céljukat elérték volna s végül május 24-én megkezdték a visszavonulást ? nyomukban az üldöz? magyar csapatokkal.
Az országra tört ellenség egyikét földrajzilag és iparilag fontos stratégiai pontokon visszavonulásra késztették, de az ország mez?gazdaságilag létfontosságú területei még ellenséges megszállás alatt voltak.
A miskolci gy?zelem után a hadsereg vezetésének döntenie kellett a harc további folytatásáról. A déli és keleti arcvonalon viszonylagos nyugalom volt. A franciák dél fel?l várt támadása lekerült a napirendr?l, f?leg azért, mert a párizsi béketárgyalásokon a franciáknak ellentéteik támadtak e kérdésben az angolokkal és amerikaiakkal. A délszlávokat lekötötte a Trieszt birtoklása miatt Olaszországgal támadt konfliktusuk. Ezenkívül a két ?szövetséges?, a délszláv és a román állam között is tovább élez?dött a már amúgy is feszült helyzet Temesvár kérdésében. Ezen túl a román csapatok egy részét még mindig lekötötték a Besszarábia területén folyt harcok annyira, hogy a magyarországi frontról, a Tisza mell?l is vontak el csapatokat. Így azokon a területeken rövid id?n belül nem kellett támadásra számítani. Nyilvánvaló, hogy a Vörös Hadseregnek ki kell használnia az ellenséges er?k átmeneti passzivitását és támadó hadm?velettel kezdeményez?leg kell fellépnie. Egyetértettek a politikai és katonai vezet?k abban is, hogy a támadásnak az intervenciós {I-315.} csehszlovák csapatok ellen kell irányulnia. A támadás irányát tekintve két nézet alakult ki, de végül azt az álláspontot fogadták el, amit Stromfeld is képviselt: a f? er?kkel Miskolc?Kassa irányában kezdik meg a hadm?veletet. Május 27-én így fogalmazták meg annak hadászati célkit?zését: a cseh?román hader?k bels? szárnyát kell áttörni és el?ször a cseheket megverni és azután a Tiszán átkelve a román hader? ellen fordulni. A hadseregparancs dönt?en a III. hadtestre építette az el?nyomulást. Az északi hadjárat céljaira minden lehetséges er?t összpontosítottak a Sajó torkolatától az Ipoly torkolatáig terjed? arcvonalon. Az itt elhelyezett magyar csapatok 73 zászlóaljnyi és 46 ütegnyi er?t képviseltek. Velük szemben az egész arcvonal szélességében kb. 70?80 zászlóalj és 32 üteg ellenséges er? állt. Gyalogság tekintetében tehát megközelít?ek voltak az er?viszonyok, de a Vörös Hadseregnek komoly tüzérségi fölénye volt.
Az északi hadjárat május 30-án hajnalban mintegy 250 km széles arcvonalon tüzérségi és légi el?készítés után, páncélvonatok támogatásával, f? er?kkel Miskolctól északkeleti irányban megindult. Már aznap a 3. hadosztály csapatai elfoglalták Losoncot. A III. hadtestnek különösen nehéz viszonyok között kellett támadnia: a Szikszótól délre lev? magaslatokon a cseh, a Hernád mögött pedig a román csapatok rendezkedtek be tartós védelemre. Ennek ellenére június 1-jén mégis a következ?ket jelenthette a Hadseregparancsnokság: ?A III. hadtest ma reggel a Hernádtól keletre álló román er?ket megverte, melyek teljes felbomlásban és pánikszer?en vonulnak vissza keleti irányban? Sajó völgyében csapataink észak felé szintén tért nyertek.?
Ezt követ?en gyors ütemben nyomultak el?re a magyar csapatok mind a bal-, mind a jobb szárnyon és a 6. hadosztály egységei június 5-re megközelítették Kassát. A csehszlovák katonai vezetés, élén az addigi kudarcok miatt leváltott olaszok helyett, francia tábornokokkal tartalékokat is felvonultatott a város védelmére. A III. hadtestparancsnokság jelent?s er?ket összpontosított Kassa felszabadításához. Az elkeseredett küzdelemben a magyar katonák gy?zedelmeskedtek: június 6-án este 7 órakor a 6. hadosztály bevonult Kassára, a 4. hadosztály 4. dandára pedig Sátoraljaújhelyt vette vissza.
A Vörös Hadsereg sikerei új eszközök bevezetésére késztették az antant hatalmak vezet?it: diplomáciai lépéseket tettek a csehszlovák hadsereg megmentésére. Június 7-én Clemenceau francia miniszterelnök a párizsi békekonferencia nevében jegyzéket intézett a Forradalmi Kormányzótanácshoz, amelyben a hadm?veletek beszüntetését követelte és ellenértékként felajánlotta azt, amit Károlyi óta kért Magyarország: hogy meghívják a párizsi béketárgyalásokra. Ugyanakkor az antant a jegyzék elküldésével egy id?ben utasította a csehszlovák és román intervenciósokat, hogy ellentéteiket félretéve, egymást segítve, együttes er?vel folytassák a harcot Magyarország ellen. Kun Béla válaszában kifejezte, hogy a Magyar Tanácsköztársaság jogos önvédelmet folytat ? és az egész frontvonalon folytatódott a harci tevékenység. Különösen heves harcok dúltak a balszárnyon, ahol a túler?ben lév? ellenség június 7-én dandárnyi er?vel ellenlökést hajtott végre Léva, egy másik csoportjával pedig Érsekújvár térségében. Egyel?re azonban a Vörös Hadsereg harca járt sikerrel, június 9-én visszafoglalták T?keterebest, Nagymihályit, Eperjest, Tornát, Rozsnyót, 10-én pedig az 1. hadosztály ? 150 km mélységben behatolva a csehszlovák front területére ? elérte és felszabadította Bártfát. A csehszlovák hader? {I-316.} június 13-án megindult ellenoffenzívája ? bár elért bizonyos eredményeket, de f? célját nem: Eperjest nem tudták elfoglalni és nem tudták általánosan visszaszorítani a magyar csapatokat, s?t a június 23-ig folytatott hadm?veletek során kezdeti eredményeiket is elvesztették.
Ádám ezt olvasd végig légyszíves. Tudom kicsit unalmas talán, de egy katonát érdekelhet. Amúgy meg kimondottan neked és a háborúpártiaknak szól. |
| |
