 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Admirális fehér lovon | 2006.11.20. 15:33:20 | Válasz erre | | | | Lyukas Zászló 2006
Ki a térre! L?nek!
Kik a térre l?nek
kéjes arccal félre nem l?nek.
?k még ?szintén ölnek...
Menj utcára,menj a térre
atombunkerbe, hideg menedékbe.
Éjjel a paplan alá,
jeges hó meleg ölelésébe.
Nem kelsz ki tavasszal ha nem vagy résen.
Ketrecben tart, enni nem ad
Embere sok fenevad
Lyukszad a zászlót!- hiába
A világon lesz lyuk
ha kivágod magad...
Hajnali pillanat
Hajnal volt még, fázott a Nap.
Lángoló kabátját jószív?en terítette a
h?vössé vált ölelések zord sziklapadjaira.
A megnyúlt pillanat mintha a föld k?vé vált szívét keresné.
Nyugalom volt már, vérzett a Nép.
Meleg vérével terített reggelihez
a h?vös fémtestek kicikkadt bend?inek.
A pillanat még mindig dermedt, mint a k?re kifolyt élet.
Régen volt bár, fázik még a Nap
Lángoló kabátját a gy?lölet büdösíti
vérz? lyukakból áradó dühével, még tombolna.
A pillanatot keressük, magasztosan, vagy haragosan.
Figyelj jól, most nem ropog már a fegyver, s kiáltás.
Összpontosíts így megtalálhatod a végs? megoldást.
Kitört ablakok darabjaiban megláthatod.
Szétszaggatott deszkák szilánkjaiból kiolvashatod.
Azt, hogy keresheted bár, de meg nem találhatod.
Annak a pillanatnak a homokszemeit elfújta már a szél,
s a Nap a vén utcasepr?, felszárította már az
éjszaka vörösen izzó gyémántköveit.
Elszállt mint a nyár, az az ?sz.
?szül? fejekben él.
Kettétört szívek ámítják,s
állítják a Napnál is fényesebb id?k eljövetelét.
A szép új világtól kérdezzük mi,
a bizonytalanság vermébe ejtett,
rádió fül?, tv szem? és számítógép agyú
marionett bábúk:
Lesz e még hajnal?- fázunk sokan.-
Lángol a h?vös gy?lölet, miközben
meleg szívek vágynak forró ölelésekre.
A megnyúlt pillanat, mintha a föld k?vé vált szívét keresné...
Láss !
Az ember hibázik,majd belát
Ugyanazon hibán kétszer nem megy át.
Ha lát.
A nép,melyet hány-vet a történelem
Hibáit feljegyzi, de meg nem jegyzi.
Pedig emberekb?l áll.
Miért fáj az igazság,ha kézenfekv?
Miért jó a hazugság,tán életment??
ha szépen cseng?
Egy társadalom tele kétséggel vak.
Társa a lom, míg nem szíveli meg
mit leírtak.
Történelem, törjük e magunkat,hogy
legyen jöv?, vagy törté válik mi egész volt.
Töredéke a törtnek.
Diszkógömb és csillogás, hamis álmok
villogások ,és szép ábrándok, mind kukába való
hazugságok.
Hibázz, ha utána belátsz
Ugyanazon a hibán kétszer ne menj át
Ha látsz.
Hibázzunk, emberek vagyunk
Ha kétszer bukunk el ugyan azon az úton
ostobák vagyunk.
Vándorút "Középföldére"...
Elmennék, egyszer messze utaznék
Lobogna a szél, mögöttem fújna a t?z
Mondja: menj, bár senki sem ?z.
Merre menjek? Hol a szép?
Mit itthagyok sok, de közel sem elég...
Súg valamit a szürke Nap miközben,
h?vösen csókot nyom a homlokomra.
Melegítenélek,ha a Tél nem sz?tt volna
jeges köntöst körém.
Csak várj még várj, legalább míg eljön a lombfakadás.-
A fagy szelíden símogatja a testem.
Add meg magad,s ahogy átfutkároz a kabátom alatt
Nem fenyeget.
Gyere ülj közelebb,nálam nem kell,
hogy forrjon a szíved.
Pihenj meg én leh?töm felhev?lt lelked.
Miközben azon gondolkodtam,hogy beengedjem e
a fáradt vendéget, hogy fagyott köntösét rámterítse
eszembe jutott: hosszú az út, még nincs társaság!
Egyedül kell cipelnem a rögös út porát.
A téli szél, kíváncsian bujkál be a kis zugokba.
S?vítve mondja, nem találtam jobbat,-az igazság
csak rosszabb, maradok hát a felszínen.Neked is
ezt ajánlom, kedves barátom.-mondja, s tovább liheg.
Ahogy, baktatok, mint a kis pille labdacsok
szállnak el?ttem a havas gondolatok. Befagytak, és
lehullanak, elfelejt?dnek, sz?nyeg alá söpr?dnek.
Ami nem kívánatos, hideg, természeténél fogva lefelé siet.
Vonatok, nemrég ?ket vették körbe, a zakatoló gondolatok
? nem fogott vándor botot, t?kéhez kötve csapkodták a habok
Azt mondta elég! Leveg?t! H?vös volt ? is,de
magasra szállt, lehullt teste temet?be kattogott.
Szürke, gomolygó, h?vös takarója alól kikandikált
egy jó barát. A Nap. Még mindig égsz lángoló testvér?
S, t?ndökl? kardjával, átszúrta a zúzmarás sárkány
kormos füstfellegeit. Nem gy?zhet a fagy míg ép marad az agy!-mondta
Sapkát hát a fejre, ne engedd, hogy szúrós h?tött t?kön át
dermedt gondolatok letörjék,csillámló kristályait az elmédnek.
Húzd össze a kabátod, motoz a gy?lölet. Milyen korban élünk
hogy testvér már nem bízhat a testvérben?
Miközben a éden fagyott útjain járok, el sem hiszem sokszor
mennyi mindent látok. Elhagyott kazánok, már csak a madár
fészkel bennük. Hol a jó gyújtós, csak a vörös kép?eknek van melegük.
Talán velük kéne begyújtani mára, nem is lenne magas a f?tésszámla.
Szép lesz, vagy csúf, szívemet nehezen fogom odakötni
bármelyik szépencseng? ígéret, csalfán mosolygó zátonyához.
Miért fut ennyi hajó tönkre, ha a part ilyen közel?
Látom már a szép új világot, és még árbóc rúd sem kell.
Messzelátó annál inkább, távolba tekint? reménykedés nélkül,
minden szép nap csak illúzió,és szenvedés.
Kevés ide az elhatározás.
Hiába írom le az aktuális vízállást,ha nincs gát ami
megállítaná a demagógok, mélybehúzó horgonyait.
Ami kell nekünk, az nem szép szó,hanem egy tiszta szemüveg.
Vegyük észre,bárhogy fúj a szél,s ha s?vít a t?zes hideg.
Kísérjük egymást kézenfogva, gumibot nélkül egy közös vándorútra.
Mocskos az igazság, de kormosabb a hazugság.
Koppints az orrára, mosakodj meg ! Vár már az ágy
Piszkosan halottat sem temetnek. Hát vesszen a hazugág.
Örömünnep lesz, mikor sírdombok alatt lesz a sok ámító vigyor.
Nem forradalom kell, csak józan akarat.
Tiszta kéz, és meleg ölelés.
Sok a dolgom,hát nem is koptatom a ceruzám hiába.
Értelme nincs sok.
Csak az a csapat indul el, akinek
jó a felszerelése.
Túrára fel kövessetek!
Hosszú még az út,de kanyar helyett jobb az egyenes.
Jobban teszik, ?k ott a narancsos páholyban,ha
tartogatják a déli gyümölcsüket. A hajnalt várjuk.
Bakancsunk szegf?n tapos. Vörösen izzik az ég alja érzi a vesztét.
Sötét van még,de középen világos már az út.
Nincs olyan akarat ami minket visszahúz.
Kézen fogva megyünk.
Velünk vagy,vagy ellenünk.
A térkép nyitva áll, és ez nem légvár.
Tán indulok...?...
H?vös hideg reggelen, azon gondolkodtam
Meddig maradok még, itt e komor honban.
Tenni szeretnék, virágot csokorba
Hogy legyen ki azt mondja, szebb lesz itt a holnap.
H?vös hideg estén, egyszer tán indulok
Mindent mi szép volt, fájón de itthagyok
Vándorbotom indulván, a hátamra dobom
Így hagyom el csendben, szegény magyar honom.
Készen tálalt világ, nem dics?ség benne
jól élni boldogan, mintha tiéd lenne.
Véres mocsokból n? a legszebb virág.
Gyerünk vissza izzadni,hogy szépüljön a hazánk.
Nekik könny? látod, kétszáz éve már.
Vérvörös borral telt, véres pohár áll.
Sanyargattak sokat, négert és kínait.
Álszenten figyelik,a világnak kínjait.
Úgy t?nik hiába, égett a sok munka
Felépített városok, lelkeinek romja.
Nem helyes,hogy elhagyod ?seidnek szavát.
Ki épít,ha nem mi egy szebb új magyar hazát.
Fehér ló fia
Messze fenn a fellegekben, sólyom madár szárnya lebben
Sólyom madár szárnya suhan, mint a szélvész messze rohan.
Szép madár vagy sólyom madár, termeted is olyan sudár.
Libben lenn hol virág n?, árnyat vetít ahol j?.
Árnyat vetít napsugárban, avar csörren lovon vágtat
Lovon vágtat szabad nép, sólyom madár útján lép.
Messze fenn a fellegekben, szabad népnek lelke száll.
Avar csörren s rétre lép, napfény csillan kardra száll.
Napfény csillan mint az elme, lovon vezér, esze vág.
Nagy királynak küldte el ?, fehér lónak szép fiát.
Arany nyereg szépen csillan, király esze nehéz k?
Napfény kél a domb tet?nél, lovas nép lováért j?.
Nehéz k? a király esze, megtölt vele szép Dunát.
Pata dobban kard csörömpöl, visszavették Hunniát. |
| |
