 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | McGy?z? | 2006.08.07. 00:10:39 | Válasz erre | | | | Nemzetpolitikai kiindulópontok a II. EMI-táborban
[ 2006-07-16 - 16:16:01 ]
Forrás: http://erdely.ma/autonomia.php?id=18506
Megalkuvás helyett nemzetpolitikát követelnek a magyar fiatalok - számoltunk be tavaly az I. EMI-táborról az egyik tudósításunkban. A szervez?k és a résztvev?k hozzáállásából már akkor el?re kiolvasható volt az út, melyre a következ? EMI-táborok - lassan öntörvény?en, a résztvev?k szellemiségéb?l táplálkozva - lépni fognak.
A tavalyi tábor els?sorban a kárpát-medencei nemzeti érzelm? ifjúság találkozóhelye kívánt lenni, de arról is gondoskodtak a szervez?k, hogy ez a találkozó tartalmas és épít? jelleg? legyen: három napon át szinte szünet nélkül zajlottak el?adások a magyar múltról, jelenr?l és lehetséges jöv?r?l, olyan el?adókkal, mint Eva Maria Barki, Borbély Imre, Böjte Csaba, Hajdó István, Koltay Gábor, Raffay Ern?, hogy csak néhányat említsünk.
A tábor valamennyi el?adója és résztvev?je ?szintén, megkötések nélkül oszthatta meg gondolatait jelenünkr?l és jöv?nkr?l, ugyanis, eltér?en az összes hasonló jelleg? erdélyi rendezvényt?l, nem lebegett sem felettük, sem a tábor felett valamely politikai befolyás zászlaja. Így az erdélyi nagy nyilvánosság el?tt el?ször mondhatta ki a résztvev?k hangos tetszésnyilvánítása kíséretében Eva Maria Barki bécsi nemzetközi jogász, hogy a nemzetközi jog értelmében a trianoni diktátum semmisnek tekinthet?, és amennyiben a román hatalom hosszú id?n keresztül nem hajlandó teljesíteni ígéreteit és kötelezettségeit az uralma alá került magyar nemzetrésszel szemben, akkor kérhet? a diktátum felülvizsgálata.
Ma már egyik erdélyi magyar politikai szervez?dés nyíltan is felvetette e kérdést. Ugyancsak az EMI-tábor egyes el?adói és résztvev?i vonták le nemzetközi példák alapján azt a következtetést, melynek értelmében ahhoz, hogy elérjünk valamit, többet kell követelnünk, miközben Raffay Ern? történész a trianoni diktátum orvoslására alkalmas 90 utáni elmulasztott lehet?ségeket mutatta be.
Azon résztvev?k számára, akiknek a tavalyi tábor "Merjünk magyarok lenni!" - jelmondatának jegyében megtartott el?adások alapján sikerült nemzeti sorskérdéseinkre a napi aktuálpolitikai csetepaték félrevezet? megközelítései helyett átfogó, "tudatosan magyar" szemszögb?l rálátni a jelenlegi helyzetre, az addig tudatosítottnál is egyértelm?bbé válhatott, mennyire tehetetlenül sodródik az egész kárpát-medencei magyarság immár hatvan éve, világosan beazonosítható eredményekkel: lakossággá alacsonyított, történelmér?l, értékeir?l és lehet?ségeir?l mit sem tudó, orránál fogva vezetett magyarság a csonkán maradt ország határain belül, elnyomott, megalázott, a többségi nemzet magyar bábjai által kordában tartott, senyved? nemzetrészek a jelenlegi határokon kívül. A közös célok, valamint a múlttal és jelennel való ?szinte szembenézés hiánya kivándorlást, népességfogyást, a társadalmi szolidaritás és a nemzeti alapon való összetartozás megsz?nését eredményezi, ugyanakkor lehet?vé teszi a különböz? politikai-gazdasági érdekek önös, nemzetveszt? tevékenységének dühöngését, hiszen nemzetpolitika, a magyarok többsége által elfogadott és mérceként használható nemzeti minimum hiányában minden tett kimagyarázható, minden cselekedet beállítható hasznos és üdvös jótéteménynek, legyen az Románia csatlakozási szerz?sédének feltétel nélküli ellenzéki ratifikálása az erdélyi magyarság RMDSZ által közvetített igényének a nevében vagy állampolgárságunk visszaadása elleni kormánypárti hadjárat a felel?s hazafiság nevében. Nemcsak összmagyar-szinten tapasztalható az alapvet? nemzetpolitikai elképzelések hiánya, az erdélyi helyzet is már ránézésre leképezi a tényállást, elég csak azt megvizsgálni, hogy az autonómia körüli látszólagos alapszint? egyetértés is azonnal szertefoszlik, mikor feltev?dik a fogalom értelmezésének kérdése.
Az I. EMI-táborban megtartott el?adások és lefolytatott beszélgetések ebben a helyzetben túln?ttek önmagukon, és elindították a rendezvényt azon az úton, mely a mihamarabb megalkotandó nemzetpolitikai alaptételek kiindulópontja lehet. Annál is inkább, mert az eddig részben hasonló szerepet betölteni hivatott Tusványos folytatja tavalyi mélyrepülését, mikor is mindenki megtartotta a saját szellemes el?adását, anélkül, hogy az el?adók vagy a hallgatóság el?relépést könyvelhetett volna el bármilyen vitás kérdésben, idén pedig a szervez?k bevallása szerint a rendezvény nyolcvan százaléka a szórakozásról szól, az el?adásoknak pedig olyan témái vannak, mint vállalkozói versenyképesség, román-magyar jószomszédság, a vállalkozók és a kormány viszonya, és csak a kissátorokba eldugva esik még (utoljára?) szó olyasmikr?l, mint a délvidéki magyarság helyzete, Észak-Erdély hajdani visszatérése vagy a nemzeti identitás újrafogalmazásának kérdései. Az esetlegesen szóba kerül? lényegi kérdések megvitatására pedig rányomja bélyegét az RMDSZ diktatúrájával rokonítható Fidesz-egyeduralom, ami lehetetlenné teszi a más politikai és civil er?k véleményének, jobbító szándékának a megismerését, de a tavalyi Markó-Orbán egymásra találás után maga az RMDSZ is kiemelt helyet kap az el?adók között. Jelen lesz Eckstein-Kovács Péter, Borbély László, Puskás Bálint, Mark Béla, Csutak István, hiányzanak viszont az ellenzéknek számító autonomista er?k (leszámítva a szervez?nek számító Szilágyi Zsoltot és Toró Tibort, valamint a nemzeti liberális Bakk Miklóst és a bels? ellenzéki Sógor Csabát), pedig eredetileg ?k képezték a tusványosi el?adások magját.
Ilyen körülmények között a II. EMI-tábor szervez?i idén immár tudatosan helyezték nemzetpolitikai dimenzióba a tábor témáit és el?adásait. Mint tudjuk, a tábor központi témakörét az egyel?re utolsó nagy szabadságharcunk képezi. Nem véletlenül, hiszen az 56-os forradalom és szabadságharc a maihoz meglehet?sen hasonló helyzetben robbant ki: a kíméletlenül elnyomó idegen megszállók ellen kelt fel az amúgy türelmes és béket?r? magyar, hogy kivívja az önrendelkezést. Mert idegen emberek idegen törvény alapján elnyomták és jogfosztottá tették a saját hazájában. Nem más tart err?l el?adást, mint a halálraítélt szabadságharcos, Wittner Mária és Rácz Sándor, '56-os Nagy-budapesti Központi Munkástanács elnöke, a Magyarok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke. Szintén kiemelked? fontosságú el?adás lesz nemzetpolitikai szempontból az Eva Maria Barki idei el?adása: a nemzetközi jogász a dél-tiroli autonómia kivívásának mikéntjét mutatja be részletesen. Azért kiemelked? fontosságú ez az el?adás, mert ez az aprócska rész rendszerint kimarad az autonomista közbeszédb?l: senkinek nem esik nehezére a dél-tiroliak modell-érték? autonómiájának paradicsomi voltát ecsetelni, annál kevesebben mondják el viszont, hogyan is jött az létre, valószín?leg mert kényes kérdések merülhetnének fel a részletek megismerésének következtében.
Az ismertetett koncepció kiemelked? részét képezi az autonómia-kerekasztal, melynek legf?bb célja a konkrét cselekvési lehet?ségek felvázolása a szükséges helyzetelemzést követ?en, majd egyeztetés a különböz? szervezetek képvisel?i között. E beszélgetés résztvev?i: Ferencz Csaba (SZNT), Gazda Zoltán (MPSZ), Kónya-Hamar Sándor (RMDSZ-es európai parlamenti megfigyel?), Sógor Csaba (RMDSZ), Szilágyi Zsolt (EMNT-MPE), Toró T. Tibor (RMDSZ-EMNT).
Azon túl, hogy az említett el?adások és fórumok egy majdan megalkotandó nemzetpolitikai alaptételek kiindulópontjai is kívánnak lenni, a táborban egy külön kerekasztal-beszélgetés foglalkozik maga a nemzetpolitika alapvet? kérdéseivel és létrejöttének esélyeivel. A fórum résztvev?i: Duray Miklós, a Magyar Koalíció Pártjának ügyvezet? alelnöke, Gergely István csíksomlyói plébános, Mikola István, a Magyar Egészségügyi Társaság elnöke, valamint Lezsák Sándor országgy?lési képvisel?, a Nemzeti Fórum elnöke.
A kárpát-medencei nemzetpolitika-kerekasztal tervezett id?pontja: augusztus 13. vasárnap, 16 óra.
B. Zs. |
| |
