 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | McGy?z? | 2006.03.22. 13:02:33 | Válasz erre | | | | Egység, áldozat, hit
A kis népek élete folyamatos harc a nemzeti identitás és a kivívott
szabadság meg?rzéséért, a megszerzett jogok megtartásáért, s?t, sokszor
a megmaradásért, a puszta létért. Az elmúlt 16 év kisebbségi harcát
összegezve, lehet, hogy az eredményeket kellene sorolni, nekem mégis a
kudarcok jutnak eszembe. Vegyük sorra. Az alkotmány biztosítja a
felekezeti oktatáshoz való jogot, de nincs felekezeti oktatásról szóló
törvény, elismertek a vallásfelekezetek, de még mindig nem született meg
a vallásügyi törvény. Önazonosságunk, identitásunk meg?rzése érdekében
elengedhetetlenül fontos számunkra az önrendelkezés, az autonómia minden
formája, de a többség hallani sem akar a kisebbségi törvény
elfogadásáról.
Papíron biztosított számunkra az anyanyelvi oktatás, de ha magyar
iskolát akarunk, akkor magyarellenes kirohanásoknak és megaláztatásnak
vagyunk kitéve. Régi vágyunk az önálló magyar egyetem megvalósulása, de
még a magyar karok létrehozása is óriási ellenállásba ütközik. Egyházi
ingatlanaink visszaszolgáltatására 16 éve várunk, s habár a bukaresti
bizottságban olykor megszületik a döntés, a helyi hatóságok minden
határozatot megfellebbeznek a törvényszéken. Ebb?l adódóan a ténylegesen
birtokba vett ingatlanok száma még mindig elenyész?.
Tudomásul kell vennünk, hogy nem szeretnek bennünket, sokaknak szálka
vagyunk a szemében. Azt szeretnék, hogy csendben szívódjunk fel,
olvadjunk bele a globalizált multikulturális egyvelegbe. Csak arra
vagyunk jók, hogy az éppen hatalmon lév? pártot támogassuk, hogy a be
nem tartott ígéreteket ne kérjük számon, engedjük, hogy helyettünk
mindig mások döntsenek, hogy velünk is elhitessék: ebben az országban a
kisebbségek ügyét példaérték?en megoldották. Sajnos, lassan már a nyugat
is unja folyamatos zsörtöl?désünket, kisebbségi jogainkért folytatott
harcunkat már ?k sem nézik jó szemmel, s kevesen vannak, akik értik,
hogy mi fáj nekünk. Vérz? szívvel kell kimondanom, hogy már az
anyaországban sem kedvel mindenki bennünket, s ezt ékesen bizonyítja a
december 5-i népszavazás, és a támogatások megvonása. Testvéreim! Rá
kell döbbennünk arra, hogy csendben, észrevétlenül magunkra maradtunk.
Közben a test f?üt?erei még szállítják a vért, de a hajszálerek már
eldugultak, s egyre többen vannak, akiknek már nem fáj az
identitásvesztés, a kevert szó, a bizonytalan gondolat, akiket már semmi
sem lelkesít, akik beletör?dtek a kompromisszumok sokaságába. Mert ebbe
a harcba bele lehet fáradni, hiszen megfáradnak a legkülönbek is, s
éppen Kis László unitárius lelkész esete bizonyítja, hogy ez a harc
komolyabb, mint gondolnánk: ebbe a harcba bele lehet halni. Kisebbségi
helyzetünket lehet elemezni, err?l lehet konferenciázni, bölcs terveket
sz?ni, azt viszont tudomásul kell vennünk, hogy az eredményes harcnak
feltételei vannak. Hármat szeretnék most mindnyájunk szívébe vésni: Az
els? feltétel az egység.
Nem engedhetjük meg magunknak azt, hogy továbbra is szétszakadozva
egymás ellen harcoljunk, hogy egymást marjuk és faljuk, hogy
pártocskákra, érdekszövetségekre szakadozzunk, egyéni vagy politikai
érdekb?l a közösséget szétverjük. Ezt a harcot csak egységben, egymást
támogatva lehet megívni, eredményekre csak egységben van esély.
Az eredményes harc másik feltétele az áldozathozatal. A b?nös emberi
természet nem adni, hanem elvenni akar, nem másokat gazdagítani, hanem
mások kárára gazdagodni akar. Nem értékeket teremt, inkább pusztít, nem
épít, hanem rombol. Alaptermészete szerint az emberb?l kihalt a
közössége, népe iránti felel?sségérzet. Mindig akkor történnek nagy,
Isten szerinti dolgok, amikor a lélek mélyéb?l származó
áldozatkészségben az ember természetellenes cselekedetre szánja el
magát: egy pillanatra megfeledkezik önmagáról. Értsük jól, áldozat
nélkül nincs Istennel való kapcsolat, és nincs egyház sem. De áldozat
nélkül nincs közösség, nincs nép, sem nemzet.
Halálra van ítélve az a nép, amelynek tagjai lemondanak az áldozatról,
amelynek tagjai nem tudják önmagukat háttérbe szorítva, mások, saját
népük, nemzetük javát is keresni. Az elmúlt 16 év sokféle példával
bizonyítja, hogy népünk, politikusaink, elöljáróink, de olykor még az
egyház is megfeledkezett arról a bibliai igazságról, hogy áldozat nélkül
nincs jöv?.
Végül, az eredményes harc feltétele: a hit. Hit nélkül nincs gy?zelem. A
hitevesztett nép levonul a történelem színpadáról. Lehet, hogy ez a
keserves, emberileg szólva reménytelen harc vég nélkülinek t?nik, "de
akik az Úrban bíznak, erejük megújul, szárnyra kelnek, mint a
saskesely?k". Isten erre a földre helyezett el bennünket, ezt a harcot
adta nekünk, ezt senki sem fogja megvívni helyettünk.
Jöv?nk felé tekintve, ezekben kérjük a mi Urunk áldását és segítségét! ?
adjon további harcainkban áldozatkész lelkületet, megtartó egységet,
Istenbe vetett, rendíthetetlen hitet! Mert, ha Isten velünk, kicsoda
ellenünk?
Pap Géza püspök
(elhangzott 2006 március 15-én, Kolozsváron)
_____________________________________________
Hiszünk Magyarország Feltámadásában!
A Magyar Föld nem eladó! |
| |
