 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Inquisitive | 2005.10.16. 10:19:34 | Válasz erre | | | | Köszönjük, Ausztria – Danke, Össterreich: németül így üdvözölte és köszönte címoldalán öles bet?kkel az egyik zárgábi napilap azt, amit Ausztria tett érte.
Nyugati szomszédunk rokonszenves külügyminiszter asszonya a múlt hét végén Luxembourgban húszórás kemény kiállásával elérte azt, aminek az egész Európai Unió éveken át ellenállt. Hála Bécsnek, most a zágrábi kormány kívánságának megfelel?en megkezd?dhetnek a tárgyalások Horvátország uniós csatlakozásáról, aminek - tegyük hozzá egyébként éppen itt az ideje. Ugyanis a horvátok nagyobb részének már kezdett elege lenni az unióból és a csatlakozási tárgyalások elodázásának ürügyeib?l Vagyis abból, hogy ízig-vérig európai országuk miért nem kezdheti meg a csatlakozáshoz vezet? tárgyalásokat akkor, amikor Brüsszel váltig er?ltette, hogy a kilencvenöt százalékában – f?városával együtt – Ázsiában fekv? Törökországgal hétf?n a csatlakozási tárgyalások megkezd?dhessenek. De mindezek részletek, mert ez a jegyzet, a múlt hetihez hasonlóan, a bátorságról szól.
Valamint a barátságról. Az állhatatos, sziklákat is megmozgató, rendíthetetlen barátságról, és annak sikerér?l. Ausztria ugyanis ismét egyes-egyedül mert szembemenetelni az Európai Unió többi huszonnégy országával, beleértve a Gyurcsány-kormányt. Az unió azt akarta, hogy megtörjék Bécsnek a török csatlakozási tárgyalások megkezdésével szemben tanúsított ellenállását. Jellemz? az európai valóságtól eltávolodott uniós tárgyalófelekre, hogy az osztrákok képviselték egyedül Európai népei többségének a hangját. Mégpedig azokét, akik a horvátokat tekintik az Európai Unióba valóknak, nem a törököket. Ami nem értékítélet, csupán egy olyan ténynek a hangoztatása, hogy például az ebek klubjának ne egy öszvér legyen az egyik, méghozzá súlya miatt meghatározó tagja. Horvátországot eddig azzal a mondvacsinált ürüggyel tartották vissza az uniós tagságtól, hogy a magát kizárólag a jog és diplomácia szigorú ösvényein járónak mutató hágai f?ügyész, Carla del Ponte asszony folyton-folyvást hangoztatta, azt a bizonyíthatatlan állítását, hogy a horvát kormány összejátszik a rejt?zköd? Ante Gotovina tábornokkal, Brüsszel pedig azt, hogy a csatlakozási tárgyalások nem indulhatnak meg, ameddig Gotovinát Zágráb ki nem szolgáltatja a hágai büntet?bíróságnak. Del Ponte asszon legutóbb még a Vatikánt is megvádolta, hogy egy horvát kolostorban rejtegeti a horvátok által egyébként h?sként tisztelt Gotovinát. S?t, az olasz svájci f?ügyészn? még múlt hét péntekén Zágrábban is régi nótát hajtogatta, amikor nem egészen két nap múlva, az egész világ meglepetésére vasárnap száznyolcvan fokkal megváltoztatta véleményét és kijelentette: Horvátország csatlakozásának semmi akadálya, mert a horvát kormány teljes mértékben együttm?ködik Gotovina kézrekerítése ügyében. Orrfacsaró b?z csapott ki ismét tehát az uniós politikai színfalak mögül, és minden magára valamit is adó nyugati lapnak az volt a véleménye, hogy itt üzletet kötöttek.
Ausztria belement a török csatlakozási tárgyalások megkezdésébe, annak fejében, hogy Carla Del Ponte megváltoztatta véleményét, és így az unió haladék nélkül leül tárgyalni Horvátországgal. Vagyis Ausztria egyedül, irdatlan nyomás ellenére kiállt Horvátország mellett, és kiállását siker koronázta. Azt csak mellékesen jegyezzük meg, hogy a Gyurcsány-kormány szégyene, rövidlátása és a rá jellemz? szolgalelk?sége akadályozta meg azt, hogy a magára maradó Bécset er?sítse Zágráb melletti kiállásával. Ne feledjük, mert tény: amikor az unió kiközösítette Ausztriát, csak azért, mert egy neki nem tetsz? kormány alakult ott meg a szavazók akaratából, az Orbán kormány látványos gesztusokat tett a kiközösített Ausztria mellett. Bécs nem felejtette el az akkori budapesti baráti támogatást. Azt is jegyezzük meg, hogy a kiközösítésb?l is a kiközösített Ausztria került ki gy?ztesen, nem pedig az ?t elszigetel? többi tagország.
Bajban ismerszik meg a barát, tartja a közmondás, nem véletlenül. A horvátok ezt a húsz órát soha nem fogják elfelejteni Ausztriának, de ez leckét adott a gyáváknak is, mint például a mai volt kommunista vezet?kb?l és balliberálisok álló budapesti koalíciónak. Mégpedig azt a leckét, hogy a gyávaság, a túler?höz való kényszeres és feltétlen alkalmazkodás nem mindig jár el?nnyel. A múlt hét végén nem egészen egynapi magyar támogatással évtizedekre er?síthettük volna viszonyunkat Béccsel és Zágrábbal, ami – hogy az uralkodó koalíció számára érthet? nyelven kifejezzük – a gazdasági kapcsolatokban szintén busás haszonnal járt volna. Igen, a barátság olykor nemcsak lelkiekben, hanem anyagiak terén is nagyon jó befektetés, függetlenül attól, hogy a hangsúlynak mindig magán a barátságon kell lennie. |
| |
