 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Pelikan | 2005.08.28. 08:06:20 | Válasz erre | | | | "Ne támadj a te felebarátod vére ellen. Én vagyok az Úr!"
(III. Mózes 19:16 )
A Gázai övezetben lassan elcsendesedik minden. Most már csak a megszálló zsidó hadsereg buldózerei verik fel a környék csendjét, amint az er?szakkal kitelepített telepesek által hátrahagyott épületeket és üvegházakat a földdel teszik egyenl?vé. Egy gyalázatos megszállás fájdalmas végjátéka ez. 38 évvel ezel?tt ugyanígy rombolt a zsidó gy?lölet. Csak akkor palesztin otthonokat. Az akkori izraeli kormány által betelepített zsidók ujjongva foglalták el a hitük szerint Istent?l kapott földet. Nem érdekelte ?ket egészen a mai napig, hogy az ott él? ?slakosságot állati körülmények közé kényszerítik, mindennapi megélhetésüket ellehetetlenítik, és minden elkövetnek annak érdekében, hogy elüldözzék ?ket a még arról a területr?l is, amit ideiglenesen meghagytak a számukra. Most azonban döbbenetes képsorokat láthattunk a média által közvetített híradásokban. Az Ariel Saron által bejelentett egyoldalú kivonulási terv keretében a zsidó állam saját hadseregét és rend?rségét vezényelte ki az általa valamikor betelepített zsidó telepesek ellen. Természetesen kihangsúlyozták, hogy fegyvertelenül érkeznek a katonák és a rend?rök, hiszen az isteni törvényt, amely int?en figyelmezteti Izrael népét, mely szerint "ne támadj a te felebarátod vére ellen", még Ariel Saront is visszatartotta attól, hogy fegyveres er?szakot alkalmazzon. A telepesek mindent elkövettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a kitelepítést. A filmfelvételeken látható, amint puszta kézzel esnek egymásnak a katonák és a telepesek, és hol egyikük, hol másikuk fetreng a földön. A másik felvételen zsidó katona borul egy telepes nyakába, zokogva.
A kitelepítést végrehajtották, de a zsidó hadsereg nem távozik a térségb?l. Ariel Saron szavaival élve: várakozó álláspontra helyezkedik. Egy azonban bizonyos, a zsidó buldózerek, amelyek egészen idáig a palesztin menekülttáborokban található nyomorúságos otthonokat rombolták, most a minden luxust kielégít? zsidó telepesek által hátrahagyott házakat teszik a földdel egyenl?vé. Ahogy jöttek, úgy mennek. Akkor pusztulást hoztak, és most pusztítást hagynak a hátuk mögött. De vajon mi lesz ezekkel a telepesekkel? Sikerül-e nekik beilleszkedni Izrael állam társadalmi életébe? Vagy esetleg új honfoglalóként más országok felé veszik az irányt? És ha így lesz, akkor vajon mit visznek arra a földre, amit kiszemelnek maguknak? Vajon mit szánnak annak a népnek, amelyik azon a földön él? Az az ember, akit elüldöznek házából és földjér?l, megkeseredik, és olthatatlan gy?löletet érez azok iránt, akik ellene ezt elkövették. A zsidó telepesek fájdalommal és gy?lölettel távoznak. Gy?löletüket azonban nem kívánják saját fajtájuk ellen fordítani, hiszen ezeknek a telepeseknek a nagy többsége ortodox zsidó, aki tiszteletben tartja a mózesi törvényeket.
Kire irányítsák hát a bennük felgyülemlett és ki nem adott gy?löletet? Ezt most még nem tudni, hiszen még ki sem aludtak a felgyújtott házak izzó gerendái, és túl friss a seb, amelyet egy nemzet ejtett saját lelkén. Mégis a legnagyobb félnivalója a földjére visszatér? palesztinoknak van, hiszen bármelyik pillanatban ismét hazátlanná válhatnak. A bosszú népe nem felejt, és nem adja fel azt a hazug hitét, mely szerint jogot formálhat bármilyen földre, amelyr?l azt állítja, hogy Istent?l kapta örökségül. Azonban ugyanez az Isten mondta nekik a következ? figyelmeztetést: "ne támadj a te felebarátod vére ellen. Én vagyok az Úr"
A kiválasztott nép azonban most szembefordult Istenével, és ezt a parancsolatát végérvényesen megszegte.
Schmidt Árpád |
| |
