 | Vitafórum Új hozzászólás írása Elkerülendő, hogy gyáva senkiháziak más nevével visszaélve provokálják a fórum résztvevőit, minden hozzászóláshoz kiírásra kerül az elküldéskor használt gép címe. Így azonnal látható, ha valakinek a nevében a provokátor lázít! | Pelikan | 2005.08.26. 07:28:50 | Válasz erre | | | | A t?zijáték árnyékai
Beteggé nyomorított társadalom beteg ünnepein hiába várunk egészséges érzelmeket. Ez augusztus huszadikára különösen áll, hiszen mit kezdjen az amerikai-izraeli globalizációnak magát teljesen alávet? balliberális kormánygarnitúra azzal az évezredes ünneppel, amely a Boldogasszony oltalma alá helyezett keresztény magyar nemzet születésére emlékezni hivatott. Egyáltalán magukkal a puszta fogalmakkal sem tudnak mit kezdeni: Boldogaszszony, oltalom, keresztény, magyar, nemzet. Mit jelentenek ezek a szavak? - kérdezik némán önmaguktól, miközben a parlament el?tt figyelik a díszszázad vonulását, ugyanis annyi eszük azért van, hogy hangosan nem merik megkérdezni. Mert illik, hát a közélet unalomig ismert obligát szerepl?i mind az ünneppel foglalkoznak, gondosan ügyelve rá, hogy azért egy jó nagyot rúghassanak azokon, akik ezt a napot - velük ellentétben - tényleg ünnepnek érzik.
Horn Gyula a Nap-keltében, valami egészen sajátos bels? inspirációnak engedelmeskedve, éppen augusztus huszadikának reggelét találja autentikus alkalomnak arra, hogy közölje velünk, nem egészen érti ezt a nagy keresztényieskedést, hiszen "Európában a hív?k között már nem a keresztények vannak többségben". Ez persze úgy, ahogy van, hazugság, még a Horn-féle mellébeszélések szakérettségis világában is címeres ökörség, nincs is okunk felróni a nyilatkozónak, hogy ugyan mondaná már meg, hogy ha nem a keresztények, akkor kik vannak többségben Európában? A lényeg ugyanis nem ez volt, hanem az, hogy az MSZP oszlopos személyisége ki nem mondva ugyan, de éreztesse velünk: ez egy elavult, anakronisztikus ünnep, amelynek valójában már a múzeumban volna a helye, mint a Szent Koronának.
Orbán Viktor is megtartotta a maga ünnepi beszédét, amelynek legf?bb üzenete így hangzott: "Magyarországon hiányzik a valósággal való szembenézés bátorsága." Érdekes, de ez a szembenézési igény kizárólagosan az ellenzék igénye szokott lenni, a hatalmon lév?k kevésbé szenvednek a hiányától. Viszont engedtessék meg, hogy egyetértsek Orbánnal, na persze azzal a kikötéssel, hogy a Fidesz 1998-2002 közötti országlásának valós tényeivel is szem- besülhetünk, valamint ellenzéki hatékonyságával, vagy például a Sólyom László elnökké választásában kifejtett praktikáival. A Fidesz elnöke valószín?leg nem gondolkozott el azon, hogy milyen kétél? fegyver a valósággal való szembenézés, amelyt?l a Fidesznek legalább annyi oka lenne tartani, mint a mostani koalíciónak. Mert ha a valósággal való szigorú és megvesztegethetetlen szembenézési vizsgálatot egyszer tényleg megejtenék, akkor Orbán, Med- gyessy és Gyurcsány igencsak sorstársakká válnának - már ami a vádpontokat illeti.
Tamás Gáspár Miklós zsigeri magyargy?lölete ugyan nem az ünnepre lett id?zítve, azt megel?z?en jelent meg a Népszabadságban, de szépen beleillik a trendibe. Tocqueville-r?l fejtett ki néhány érdektelen, mert egyáltalán nem eredeti gondolatot, leginkább a néhai TIT-el?adások színvonalára emlékeztet? modorban. Csakhogy "erdélyi származású" filozófusunk - ez nagyon fontos momentum, ha róla van szó, mert ? nem titkolja a származását - nem lenne méltó saját hírnevéhez, ha történetesen akár Tocqueville ürügyén is ne tudna kést döfni mindenkibe, aki magyar és ennek ellenére olvassa ?t. Amerikát kezdi el elemezni, hogy pillanatokon belül minket gyalázhasson: "Nálunk Amerikáról csak mítoszok vannak forgalomban, mégpedig buta és gy?lölköd? mítoszok. Mint minden idegengy?löl? ?karakterológia?, ez is kifordított önarckép. Az anyagias, atomizált, ?lebutított?, hamburgerzabáló, gagyitévé-mániás Amerika torzképe nagyon jól illik a mai Magyarországra. A mai Amerikára kevésbé." Nem mást állít az erdélyi származású, semmint, hogy nekünk, magyaroknak kellene szégyellnünk magunkat azért a kultúrmoslékért, ami az USA-ból érkezik, s?t, az Egyesült Államok leghatalmasabb, legagresszívebb, öt kontinensre kiterjedt, feltérképezhetetlen méret? multija, a McDonald's, valamint a Coca-Cola Company kultusza miatt is nekünk, magyaroknak kellene hogy leégjen a b?r a képünkr?l, mert ezek valójában - sugallja az erdélyi származású - a mi igénytelen nemzetünk ismertet?jegyei. Amerikának semmi köze a McDonald's-hoz.
Aztán itt van a jobboldali, konzervatív, nemzeti irányultságú Magyar Nemzet. Az ünnep el?estéjén félkolumnás riportban bizonygatja, hogy a honfoglaló magyarság roppantul kevert etnikumú, kielemezhetetlenül sokrét? mixtúra volt, és az, hogy "magyar", valójában értelmezhetetlen fikció a tudományos igény? kutató szemében. Mindezt régészeti tényekkel adatolva kapjuk meg, nevesen egy bizonyos Bács-Kiskun megyei faluban, "Harta-Freifelten" végzett ásatásokra hivatkozással. Ez a Magyarország kell?s közepén található település természetesen csak becsületes magyar nevén (Harta) szerepel a térképeken, az irányítószám-regiszterben vagy a lexikonokban, de mert lakói között sok a német, így azok kérésére német nevet is kapott, amely nyilván ki van írva a városházán. De Hartát "Harta-Freifeltennek" nevezni egy, a honfoglalásunkat elemz? régészeti riportban, legalább akkora provokáció - na és persze butaság -, mintha valaki Budapestet, csak mint Budapest-Ofent lenne hajlandó emlegetni az itt él? német etnikum érzékenységére való tekintettel.
De még miel?tt megvádolnának, hogy bal lábbal keltem ma, és mindenre lövök, ami körülöttem történik, nézzünk szét külföldön. Tökéletesen igaza volt Schopenhauernak, amikor rámutatott, hogy a történelem önismétlések sorozata. Nyilván sokan emlékeznek még arra, hogy Mindszenty bíboros urat esztergomi palotájában "valutacsempészés és -rejtegetés" címén tartóztatta le a nemzetvédelmi hatóság. Ugyanis házkutatást tartottak nála, és a hercegprímás szobájának egyik fiókjában "elrejtve" találtak néhány száz dollárt. Ez már hatvan évvel ezel?tt történt, de Schopenhauer törvényét igazolandó, a napokban újra ezzel a módszerrel próbáltak becserkészni egy igaz embert. A 89 éves Pinochet tábornok tekintélye és népszer?sége akkora, hogy ?hozzá nem ér el a chilei baloldal bosszúja, így kénytelen más módon nyomást gyakorolni a tábornokra: feleségét (Lucia Hiriarto), valamint egyik fiát (Marco Antonio Pinochet) "adócsalásban való cinkosság" és illegális valutakiutalás címén letartóztatták. A vádak körülbelül annyira lehetnek helytállóak, mint annak idején a Mindszenty-ügyben voltak. Az eljárás különösen gusztustalan körülménye, hogy mindez az Egyesült Államok szenátusának aktív segítségével és vádaskodásával került napirendre. Nem nyugszanak, amíg Pinochet él, és láthatóan még azt a néhány évet sem hajlandók kivárni, ami hátra lehet az id?s államférfinak, aki egykoron az USA els? számú szövetségese volt Dél-Amerikában. Hogy mi a b?ne? Az, hogy példátlanul bátor és következetes antikommunista volt, aki meggátolta, hogy hazája a Szovjetunió gazdasági, katonai és politikai érdekszférájába csússzon át egy "gy?ztes forradalom" által, noha erre nézve már minden le volt vajazva. Amikor 1973-ban hatalomra került, Chilében polgárháború volt, és Pinochet legel?ször is rendet csinált, majd felvirágoztatta Chile gazdasági életét, meger?sítette a nemzet pénzügyi pozícióit. A polgárháborúnak sajnos sok áldozata volt - (az adatok eltér?ek, általában 3000 körül emlegetik a halottak és eltüntek számát) -, de hogy ezeknek Pinochet lett volna a gyilkosa, csakis néhány feltétellel vagyok hajlandó elismerni: ha minden Irakban meghalt civilnek és katonának G. W. Bush junior a gyilkosa, vagy ha minden 1956-os magyar áldozatnak Nagy Imre a gyilkosa - akkor Pinochet is gyilkos. De csak akkor.
Ma a politikai korrektség elvárja, hogy Pinochetet tömeggyilkosként emlegessük. Nem lennék meglepve, ha ugyanez a politikai korrektség - hivatkozva a gázai kivonulásra - Béke Nobel-díjat ítélne meg annak a Saronnak, aki 1953 októberében fiatal katonatisztként az önmaga létrehozott különalakulattal földig rombolta a jordániai Kibija falut, 69 halottat hagyva a romok között, és aki 1970-71-ben az izraeli hadsereg déli szárnyának parancsnokaként a Sinai-félsziget egyes régióiban olyan fizikai irtást rendezett kommandósaival, melynek több ezer arab ?slakos esett áldozatul. Ugyan? 1982 nyarától, mint hadügyminiszter elrendelte Libanon szisztematikus bombázását - az eredmény közel húszezer polgári áldozat volt. (Lásd a korabeli sajtót.)
Ja kérem, amit szabad Jupiternek...
Sz?cs Zoltán |
| |
