Az el?z? két budapesti román bevonulás után (1919 és 1945) a múlt hét végén a harmadik, az Iliescu államelnöké a legsikeresebbnek mondható.

Az Adev?rul tegnapi beszámolója szerint - a Románia és Magyarország elnökének nem sikerült békét teremtenie az aradi Szabadság-szobor ügyében cím? budapesti beszámolót Liliana Ruse jegyzi - a két államf? Gozsdu Manó örökségének sorsáról a tervezettnél egy órával hosszasabban tárgyalt, ennek nyomán Iliescu elnök a gy?ztes magabiztosságával közölhette, hogy "Románia nagyra értékeli a magyar kormány javaslatát arra nézvést, hogy közös magyar-román felügyelet és transzfinanszírozás mellett jöjjön létre a kulturális célú Gozsdu Alapítvány, Gozsdu Manó XIX. században megfogalmazott végrendeletének szellemében, a budapesti Gozsdu udvarbeli székhellyel."
A román államf? kérte a magyarországi egyháziingatlanok helyreállítását és visszaszolgáltatását, az iskolákban a román órák számának növelését, a kisebbségi önkormányzatok m?ködését és a parlamenti képviseletet a kisebbségeknek, azért, hogy "ez megel?zzön bizonyos asszimilációs folyamatokat".
A Háromszék c. napilap emlékeztet arra, hogy Iliescu államelnök budapesti diadalútja teljes érték?, történelmi összehasonlításban különösen az, hiszen egyik el?djét 1919-ben egy amerikai generális a budapesti Nemzeti Múzeum el?tt nem a legudvariasabban búcsúztatta, most pedig, amint halljuk, Demszky f?polgármester úr államelnökünket felette szimpatikusnak találta.
Nem lenne tanácsosabb Iliescu urat Székelyföldre is meghívnunk, hogy hozza el nekünk azokat a jogokat, amelyeket magyarországi hites testvérei számára kér, s rendbe téve adja vissza azokat az egyházi és világi intézményi ingatlanokat, amelyek megfelel?it Magyarországon visszaigényelte?

2003. szeptember 18. - forrás: Háromszék