1920. június 4. óta sorozatban érték sérelmek az elszakított területeken él? magyarságot. A trianoni szerz?désnek volt egy kisebbségvédelemre vonatkozó rendelkezése is, és ha ezt az elnyomók megszegték, a magyar kormány azonnal jelezte a nemzetközi fórumokon az igazságtalanságokat. Manapság még itthon sem hallunk ezekr?l, pedig az attrocitások száma nemhogy csökkent volna, inkább csak növekszik!

A 83. évforduló kapcsán a pozsonyi Új Szó Mécs Imre SZDSZ-es politikus cikkét közli Trianon hatásairól. Érdekl?dve vártam, hogy a kedvezménytörvényt egyedüliként meg nem szavazó párt politikusa hogyan vélekedik a kérdésr?l. (Természetesen tudjuk, hogy az SZDSZ azért nem szavazta meg a státusztörvényt, mert "sokkal jobbat akart".)
"Az utódállamok kormányai - maguk is érezvén a rendezés igazságtalanságát - kénytelenek voltak fokozni a gy?löletet" - írja Mécs. Vagyis az általuk kreált hazugságok megvédésének kényszere vezette az utódállamokat a magyarellenesség útjára. Felmerül viszont a kérdés, hogy a szabadságjogokért oly harcosan kiálló SZDSZ vajon miért fogadja el ezt a helyzetet? S?t, mi több, a cikk további részeib?l az is kiderül, hogy mi, magyarok voltunk mindenért a hibásak! A bécsi döntések, melyek többé-kevésbé az etnikai határokat követték (persze ezt nem lehetett mindenütt), szintén rosszak voltak, mert csak fokozták a szomszédok ellenszenvét.
Érdekes szemlélet, hogy Trianonban nem csak mi vesztettük el Erdélyt, Felvidéket és a többi területet, de a románok, szerbek, szlovákok is elvesztettek minket. Ezt valószín?leg egyedül Mécs Imre látja így - ?k mintha kevésbé fájlalnák a dolgot.
A cikket természetesen a szerinte mindenre megoldást nyújtó Európa Unió dics?ítésével zárja.
Vajon milyen érzés fogalmazódik meg egy határon túli magyarban ennek a cikknek az elolvasása után? Hisz a magyarok a hibásak mindenért! Azért nem lehet orvosolni az igazságtalanságokat, mert az sértené szomszédaink érzékenységét?
Azt hiszem, az a legszörny?bb, hogy egy ilyen cikk - f?leg Trianon napján - megjelenik egy határon túli magyar újságban.

2003. június 5. - forrás: Új Szó