Hosszú Ákos, aki magyar állampolgárként, magyar szül?k gyermekeként jött világra 1940-ben Kassán, igen csak elcsodálkozott, mikor hatvankét év után végre megkapta hivatalos anyakönyvi kivonatát. Még édesanyjának leánykori nevét is szlovákosította a hivatal. Ez a törvény - közölték vele, mikor szót emelt, hogy másolatot kért, nem fordítást...
Hogy a korábban is ott él? magyarokat megpróbálják elszlovákosítani, szomorú, de azt még fel tudom fogni. Magyar szül?k magyar gyermekeként magyar állampolgárnak születtem, ma is az vagyok, itt élek a csonka hazában. Egyszer?en felfoghatatlan, hogy miért akarnak a családunkból visszamen?leg szlovákot csinálni, hogy mi a hasznuk ebb?l?

Elorzott nevek (2002. november 23.)

Hosszú Ákos, aki magyar állampolgárként, magyar szül?k gyermekeként jött világra 1940-ben Kassán, igen csak elcsodálkozott, mikor hatvankét év után végre megkapta hivatalos anyakönyvi kivonatát. Még édesanyjának leánykori nevét is szlovákosította a hivatal. Ez a törvény - közölték vele, mikor szót emelt, hogy másolatot kért, nem fordítást...
- Nézze csak meg, ez lenne az én hivatalos születési anyakönyvi kivonatom....ilyet még úgyse látott - mutatja az idén szeptemberben kiállított díszes, dombornyomású arany pecséttel ellátott dokumentumot Hosszú Ákos, szája sarkában furcsa félmosollyal.
"Rodny List" - áll a fejlécen, az alatta sorjázó rubrikákban különös szlovák-magyar keverék nevek: az apa rovatában Gejza Hosszú, az anya nevénél pedig "Alzbeta Hosszúová rod. Árpádová" szerepel. A gyermek, akinek világrajöttét tanúsítja az okirat, 1940-ben Kassán látta meg a napvilágot, a XXI. századi szlovák bürokrácia számára Hosszú Ákosból egyszer?en Achác Hosszú lett...
- Most mit csináljak ezzel? Hatvankét évig vártam arra, hogy egyáltalán meglegyen, az eddigi életemet hibás személyigazolvánnyal éltem le, amiben szegény édesapám neve rosszul szerepelt. A kassai hivatalban azt mondták, hogy ez a törvény: ha nem tetszik, vigyem be a papírt a magyarországi szlovák nagykövetségre, és kérjek hivatalos magyar fordítást.. - kérdezi, és nem lehet eldönteni, hogy szavaiban a keser?ség vagy az irónia er?sebb.
Hosszú Ákos születése idején Kassa az els? bécsi döntésnek köszönhet?en már két éve ismét Magyarországhoz tartozott. Édesapját, Hosszú Géza ezredest, aki a Ludovika Akadémia tanára volt, a Felvidék visszatérése után a kassai laktanya parancsnokává nevezték ki, a budapesti család így került a városba, amely a második világháború után ismét Kosice lett, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság részeként. (Hosszú Ákos famíliájában egyébként nem csak katona, hanem feltaláló is akadt: édesanyja apja, Árpád Gyula volt a híres Árpád - sínautóbusz névadója.) 1943-ban az er?söd? bombázások miatt a Hosszú-család a hadtesttel együtt elhagyta Kassát: Ausztriába kerültek, majd az akkor 3-4 éves Ákos édesanyjával és testvérével a mai Németország területére menekült tovább a szovjet front elöl. Édesapjáról már nem sok hírt kaptak. Majd kétszázezer magyar katonával együtt a Don-kanyar áldozata lett, a voronyezsi ütközetben elt?nt.
A háborúban, a menekülés során szinte mindenük odaveszett, a család nincstelenül, iratok nélkül érkezett 45-ben a nagypapa újpesti házába. A nulláról kellett kezdeni mindent, ráadásul a kommunista hatalomátvétel után nem számított el?nyös pedigrének a Don kanyarban h?si halált halt ludovikás ezredes apa, aki részt vett Felvidék visszafoglalásában is. A következmények - mint annyi más családnál - náluk sem maradtak el.
Édesanyját - aki kés?bb a rádió hanglemeztára egy eldugott részlegének munkatársaként kereshette kenyerét - máig sem tudni miért, két napra bevitték az Andrássy út 60-ba. Hogy mi történt ott vele, arról sosem beszélt a családnak. A gyerekek csak azt látták, hogy mire kiengedték, megváltozott a hajszíne: ?sz lett.
Hosszú Ákos 1955-ben els? osztályos gimnáziumi tanuló volt Budapesten, mikor az iskolában megjelent néhány rend?r, akik ott helyben megírták a diákok új személyi igazolványát. Hosszú Ákos elmondta nekik, hogy nincs anyakönyvi kivonata, mivel édesanyja hiába próbálta Kassáról megkérni, a hivatalokat lebombázták, és azt a tájékoztatást kapta, hogy megsemmisültek a régi iratok. A rend?rök tudomásul vették a dolgok állását, és bemondása alapján töltötték ki a vörös csillagos dokumentumot. Sorolta az adatokat, de meg sem nézte, mit írtak be. Csak évekkel kés?bb derült ki, hogy apját elkeresztelték: Hosszú Géza helyett Ákost írtak.
Hosszú Ákos akár szerencsésnek is mondhatta volna magát, hiszen a névcserét?l megzavarodhatott a kommunista nyilvántartó hivatal is, és volt esély rá, hogy a fiú jöv?jét a káderdossziéban ett?l kezdve ne terhelje okvetlenül édesapja múltja. De jött 1956, a forradalom, amit az akkori diáknak nem sikerült megúsznia, pedig félig-meddig gyerekként csak szemlél?je volt az eseményeknek.
- Tizenhat évesen ugyan mit csinálhattam volna? Elvittek az utcáról, mert csizma volt a lábamon. Egy darabig a F? utcában raboskodtam, majd statáriális tárgyalás volt az ügyemben, aztán szembesítést tartottak, és kiderült, hogy nem az vagyok, akinek mondanak. Nem számított. Akkorra már egész jól néztem ki, az orromnak például érdekes formája van azóta is. Eltörték. Megtanították az embereknek, hogy azt mondják, amit ?k akarnak. Aztán átkerültem a Markó utcai kéjlakba, egy zsebkend?nyi cellában voltunk huszonketten.
Egy fél évet ücsörögtem bent, majd kaptam fegyver és l?szer rejtegetés címszó alatt egy ítéletet. Én voltam az A-551-es rab. Június tájban kiengedtek. A tanulmányaimat nem tudtam folytatni: közölték, ne próbálkozzam sehol, és senkinek semmit sem mondhatok. Segédmunkás lettem, aztán betanított esztergályos. Anyám közbenjárására kés?bb elkerültem a Statisztikai Gépi Adatfeldolgozó Vállalathoz. Ott hál' Istennek lehet?ségem volt tanulni. Számítógép programokon dolgoztam már 1963-64-ben, amikor még gyerekcip?ben járt nálunk ez a technika. Így került sor az els? tanulmányutamra Párizsba.... - idézi fel emlékeit a férfi.
Akkoriban persze egy nyugati utazáshoz legalább három oldalas önéletrajzot kellett leadni a személyzetisnek. Így tett Hosszú Ákos is, de négy nappal az indulás el?tt az illetékes falfehéren kereste meg azzal, hogy "rosszat írt az önéletrajzába". Ez akkoriban súlyos következményekkel járhatott, hiszen felmerülhetett, hogy a delikvens szándékosan akarja félrevezetni a Pártot. Mint kiderült, az édesapa nevével volt a probléma. Hosszú Ákos azt írta, hogy Géza, a személyiben viszont Ákos szerepelt. A férfi akkor nézte meg el?ször a személyi igazolványát tüzetesebben.
Mi a teend? ilyenkor?
A jóakaratú személyzetis azt tanácsolta, ne ugráljon, írja át Ákosra a nevet. Ha visszajön Párizsból, ráér kijavíttatni. Bár rossz érzésekkel, de így is tett, hiszen fontos volt számára az út, amir?l a kollégák legnagyobb csodálkozására vissza is jött. Mint mondta, eszébe se jutott, hogy kint maradjon...
- Hazatérésem után az els? utam az újpesti rend?rkapitányságra vezetett, hogy rendbe tegyem a szénámat. Anyakönyvi kivonat nélkül nem ment. A BRFK-ra küldtek a névváltoztatási csoporthoz. Végighallgattak, majd azt mondták, hogy mivel nem maradt semmi örökségem az apám után, hagyjam a fenébe, mert akkora tortúra lenne az egész, nem éri meg...Mit tehettem volna?
Hosszú Ákos már nyugdíjasan döntötte el, hogy ha már Kassán született, miel?tt átköltözik a másvilágra, megnézi a várost. Feleségével elutaztak Kassára, hogy megkeressék a régi szül?házat. Eszébe jutott, hogy ha már itt van, tesz még egy kísérletet, hátha mégis megtalálja elveszett múltja egy darabját: a régi kassai anyakönyvet.
Egyik hivatalból a másikba küldözgették, kevesen tudtak magyarul, nehéz volt segítséget is kérni. Végül egy magyar taxis közrem?ködésével megtalálták az anyakönyvi hivatalt, ahol - csodák-csodájára - rögtön el?került az eredeti dokumentumgy?jtemény. Hogy a hatóságok évtizedeken át miért állították következetesen, hogy megsemmisült, sokatmondó kérdés, de talán már sohasem fog kiderülni a válasz.
Annyi bizonyos, hogy Hosszú Ákos 2002 szeptemberében a két szemével látta a súlyos, kalligrafikus írással jegyzett könyvet, és meghatottan olvasta a bejegyzést 1940 júliusából, amiben még rendes magyar névén szerepelt a család, az azóta már nem létez? címet: Prohászka Ottokár utca 2., ahol két éves koráig élt... Ötven koronáért kaphatott kivonatot is. A számítógép mellett dolgozó ügyintéz? - miközben készítette az okiratot - lázasan keresgélt, lapozgatott egy szigorú külsej? könyvben, még kollégáival is rögtönzött kupaktanácsot tartott. Aztán átadta a papírt.
- Édesanyámnak még a leánynevét is "meg-ovázták". Én közöltem velük, hogy nem az anyakönyv fordítását kértem, hanem az anyakönyvi kivonatot, ami hiteles másolata annak, ami az anyakönyvben van. Erre idegesek lettek, azt mondták, csak ilyet adhatnak, náluk ez törvény.
Kiderült, hogy van egy listájuk, ami alapján a magyar neveket lefordítják szlovákra. Tettem még egy kísérletet: megkérdeztem, hogy William Shakespeare nevét is lefordítják? Nem tetszett nekik a felvetés...
Hogy a korábban is ott él? magyarokat megpróbálják elszlovákosítani, szomorú, de azt még fel tudom fogni. Magyar szül?k magyar gyermekeként magyar állampolgárnak születtem, ma is az vagyok, itt élek. Egyszer?en felfoghatatlan, hogy miért akarnak a családunkból visszamen?leg szlovákot csinálni, hogy mi a hasznuk ebb?l. Mindenesetre végül elhoztam a "hiteles másolatot", ha már egyszer kifizettem. Sokatmondó papírdarab egy szomorú utazásról...
Hosszú Ákos egyébként az agglomerációban él, két sikeres gyermek édesapja. A hazai számítógép-technika egyik úttör?je volt, aki az els? modern adatbázist hozta létre még a cocom-listás id?kben. A rendszerváltozás után feleslegessé vált, és taxisof?rként kereste kenyerét. Meggy?z?déses pacifistának vallja magát - mint mondta - erre tanította a Don-kanyarban odaveszett édesapja sorsa is...

Szarka Ágota

2003. január 13. - forrás: Magyar Nemzet Online