A Horvátország-Jugoszlávia közötti háború idején a szerb vezetés a menekülteket tudatosan irányította a magyar határmenti területekre, ahol sok helyen tömbben élt a magyarság. A 22000 lakosú Apatin környékére 23000 menekült érkezett. A Nyugat-Bácskai régió addig színmagyar iskolái is fokozatosan vegyes tannyelv?ekké alakultak.

Apatinba, ahol a világháború el?tt f?ként német és magyar lakosság élt, és magyar iskolák voltak, a háború után az elüldözött németek helyére szerbeket telepítettek. Ezzel jelent?sen csökkent a magyar iskolába iratottak száma, és 1985-ben létszámhiány miatt meg is sz?nt a magyar tanítás. Apatinban ma 1500 magyar él, de kénytelenek szerb tagozatra járni a diákok.
A helyi Ábrahám Pál Egyesület segítségével két éve alakult egy szervezet, mely fakultatív anyanyelvi oktatást és óvodai csoportot szervez.
"Mivel magyarázható, hogy csaknem két évtizednek el kellett múlnia ahhoz, hogy az apatini magyarság érdekeit valaki felvállalja?" - teszi fel a kérdést az újvidéki Magyar Szó riportere.
"Az elmúlt rezsimben erre nem volt lehet?ség. Most azonban én elmentem nyugdíjba, és úgy gondoltam, belevágok. Nekem senki sem árthat most már úgy, mintha munkaviszonyban lennék. Nagyon fontos a szervezettség, hiszen így könnyebben kapcsolatot teremthetünk az anyaországgal, hírt adhatunk magunkról, és ami a legfontosabb: tovább ápoljuk anyanyelvünket, olyan körülmények között, ahol és ahogyan élünk." - válaszol Csíkos Gyöngyi, az Ábrahám Pál Egyesület elnöke.
Szerbiában új alkotmányt készülnek elfogadni, mely számos feladatot átadna az önkormányzatoknak. Igaz, még mostanában is történtek a köztársaság nevére községi tulajdoni átírások. A hétvégi 5. Szegedi Konferencián az országhatárokon átnyúló régiók el?nyeivel foglalkoztak a résztvev?k, akik szerint a balkáni háború országait is közelebb hozhatják az ilyen szervez?dések. 1997-ben alakult meg a Duna-K?rös-Maros-Tisza régió, melybe Délvidék (Vajdaság) is beletartozik. Ennek keretében két nagy projekthez is sikerült támogatókat szerezni: a Szeged-Temesvár vasútvonal felújításához ill. a Bega és Temes hajózhatóvá tételéhez. Ezekhez uniós pénzekre is szükség lesz.
Persze, amikor a háromból egyik ország karnyújtásnyira van az uniós tagságtól, de a másik is sokkal közelebb, mint Szerbia, akkor szinte törvényszer? az aggodalom, hogy az új helyzet nem emel-e gátat a régió tagjai közé, azaz minden céllal és elvárással szemben nem zárul-e le vasfüggönnyel a határ. A szakemberek körében eléggé egységesnek t?nik az a meggy?z?dés, hogy Magyarország tagsága inkább serkenti, mintsem ellehetetlenítené az eurorégió munkáját. Fönntartásaink mégis lehetnek, amíg a tapasztalatok nem cáfolnak meg bennünket, mivel a régió m?ködése nem korlátozódhat a nagy közös projektekre, mert hasonlóan fontos az itt él? többszázezer lakos kulturális és egyéb kapcsolata, s ez csak abban az esetben terebélyesedhet, ha továbbra is könnyedén átléphetjük a határt.
Félelmünket talán egyáltalán nem értik azok, akik Nyugat-Európából szakért?ként érkeztek légies határokon át Szegedre. Szerbia délebbi vidékén viszont azt nem értik, hogy miért gondolkodunk másként, és mi okból szeretnénk inkább kiradírozni a határvonalat, mintsem igyekeznénk vastag ceruzával újból és újból megrajzolni azt.

2003. április 3. - forrás: Magyar Szó