B? egy éve még "csak" a D bet?t kellett zárójelbe tenni az egykori RMDSZ-b?l, mára azonban nyugodtan zárójelbe tehetjük az R bet? utáni egészet (ahogy ezt teszik is a Székelyföldön sok helyen). A kollaboráció, a magyarok további elnyomatását er?sít?, azt a külföld fele legitimáló neptunos megélhetési politika és egyéb pitiáner áruló cselekedetek mintapéldányait vagy inkább tárházát adja ma az, amit R(MDSZ)-nek csúfolnak. Persze ne feledjük: mindez tudatosan magyarellenes, az asszimilációt felgyorsító, jellemtelen politikaként kerül a kés?bbi korok történelemkönyveibe!

2003. február 28. Aláírták az RMDSZ és a Szociáldemokrata Párt újabb protokollumát. A dokumentumot február 25-én szétküldte az RMDSZ tájékoztató, s teljes egészében lehozta a február 26-i Romániai Magyar Szó. Nincs semmi meglep? sem a dokumentum aláírásának tényében, sem formájában, sem tartalmában.
Folytatódik az a politika, amit 1996. óta képvisel az RMDSZ. F? a stabilitás, f? a partnerek "jóindulatának" megtartása, f? a dialógus. Hogy ennek mi az ára, az mellékes. Az RMDSZ vezet?i eleget tettek a 2002-es protokollumból valahogy kimaradt kormányf?i óhajnak: eltávolították a Szövetség élér?l T?kés Lászlót, így teljes az egyetértés.
Az aláírt dokumentum az engedménypolitika mércéjével mérve is meglehet?sen soványka. Jó része a magyarság szempontjából inkább káros, mint hasznos szoros pártközi kapcsolatokkal foglalkozik, majd minden érdemi konkrétumot mell?z? szándéknyilatkozatot olvashatunk a decentralizációról, szó van benne a költségvetésr?l és különböz? országos gazdasági problémákról, különös tekintettel a szociális kérdéseke. Ami valójában az RMDSZ programmal és a Szövetség létértelmével kapcsolatos konkrét kérdés, az a Babes-Bolyai egyetemen indítandó két magyar nyelv? kar (mely aligha fogja az intézményen belüli számunkra kedvez?tlen egyensúlyt helyrebillenteni, hogy most ne is szóljak olyan eretnek követelésr?l, mint az önálló Bolyai egyetem; a kulturális autonómiára gondolni sem merek a protokollum kapcsán). A csíki magánjavak visszaszolgáltatásának "lehet?ségét megvizsgálják", továbbá sor kerülhet több, a lényeget nem érint? oktatási engedmény megvalósítására. (A "lényeg": miként biztosítható, hogy oktatási intézményeinkben gyermekeink a magyar értékek és érdekek mentén megfogalmazott tananyagot sajátítsanak el, s ne a román államsovinizmust magyar nyelven.)
A tartalom tehát tökéletesen illeszkedik az 1996. óta tapasztalható trendbe: az RMDSZ mint etnikai szavazóbázissal rendelkez? román versenypárt folytatja kommunikációs akrobatamutatványait, f? tevékenysége ezentúl is arra fog irányulni, hogy meggy?zze saját szavazóit arról, hogy a Bukarest által diktált feltételek között mozgó politikája hasznos, hatékony, s mi több, alternatíva nélküli.
Ami a formát illeti, most már meg sem lep?dünk, hogy a csúcsvezetés nem kért el?re mandátumot az SZKT-tól, hogy az erdélyi magyarság "parlamentjét" ismét kész tények elé állítják. Az illegitim eljárás lassan szokásjoggá érik. S egyébként is: a Szatmárnémetiben elfogadott alapszabályzat-módosítások fényében egy ilyen apróság, mint a protokollum meger?sítésének kérdése, igazán bagatell dolog. Ami a legszomorúbb ebben a vonatkozásban, az az, hogy a bels? parlamentarizmus, a bels? demokrácia immáron perspektivikusan sem jelent az RMDSZ számára alternatívát. Hiszen mire is készülnek most Markóék? Arra, hogy bels? választás helyett legjobb esetben is, néhány megyében megszavaztassák a tagságot.
Másutt meg a jól ismert elektori technikákkal újraválasztathatja magát a helyi elit. Szó sincs tehát általános, egyenl?, közvetlen és titkos választásról, saját magyar törvényhozásról. Pusztán annyi történik, hogy majd beemelik a bels? választások kérdését is az általános kommunikációs szemfényvesztésbe. Ezután nemcsak azt fogjuk hallani, hogy az RMDSZ program hány százaléka teljesült, hogy nincs a jelenlegi politikának alternatívája, hogy az ellenzéket csak a hatalom érdekli, hanem azt is, hogy az RMDSZ megtartotta a bels? választásokat. Azután, hogy a jogkorlátozó tanügyi törvényt az RMDSZ megszavazta és sikerpropaganda keretében tálalta 1999-ben választói felé, ez még nem is lesz olyan nehéz feladat. A jelenlegi önfeladó kurzus mellett az erdélyi magyar parlament víziója tragikomikusan hat.
Annak idején, tíz esztendeje az volt a cél, hogy hozzuk létre autonóm intézményrendszerünket azért, hogy ha sikerül külpolitikai nyomásgyakorlás útján kikényszeríteni bizonyos állami jogkörök leadását számunkra, akkor legyen ki átvegye azokat. S mir?l döntene egy most létrehozott "törvényhozó" testület? Az újabb protokollum meger?sítésér?l? Az autonómia célkit?zésének elsüllyesztése és a bels? struktúrák pártszer?vé alakítása egyazon folyamatnak két arca. Hiszen a hajdani kommunista "érdekvédelmi" szervezeteknek a hajtószíjszerepére szakosodott RMDSZ-elit, mely a magyar érdek bukaresti képviselet helyett Bukarest akaratát képviseli a bázis felé, sokkal jobban el tudja látni funkcióját az ellen?rizhet? pártmodellben. Mi is történt tehát a protokollum aláírásával? Semmi. Bukarestben a helyzet változatlan.

2003. február 28. - forrás: Erdély ma