?rült Funar városában 2003-ban is tartó folyamatról szólnak az alábbi sorok. Az igazi szégyen a magyarellenesség mellett persze az, hogy e jajkiáltást az MVSZ vezet?i eljuttatták az éppen ülésez? magyar(?) érdekvédelmi(?) szervezet, az RM(d)SZ kongresszusához is, amely válaszra sem méltatta...
Hogy látva - lássanak!

Nyílt levél az RMDSZ Kongresszusához és mindenkihez, akit illet

Szatmárnémeti

Tisztelt Kongresszusi Küldöttek!

Elküldök Önöknek egy jajkiáltást. Erdélyi magyar testvéreink kétségbe esett, segélykér? kiáltását! A vészhelyzetben elhangzó kiáltás Erdély f?városából, Kolozsvárról jön! A kolozsvári magyar mozgássérült testvéreinket halálra zaklatják magyarellenes hatósági emberek Erdély f?városában! Hol vagy, erdélyi magyar érdekvédelem?
Egy éve már, hogy segítségért kiáltanak. Mégsem hallatszik!
A leghátrányosabb helyzet? testvéreink, a magyar mozgássérültek a magyar és a román állam segítsége nélkül, sem magyar, sem román közalapítvány érdemi támogatását nem élvezve, hangyaszorgalommal tégláról-téglára, szegr?l-szegre, cserépr?l-cserépre felépítettek egy egyedülálló, négyemeletes, több ezer négyzetméter terület? öregotthont, a Szent Kamill Öregotthont. Építették ezt az otthont magukra maradt magyar öregek számára. Azok számára, akiknek gyermekei az erdélyi "jólét", "esélyegyenl?ség" és "kivívott kisebbségi jogaink" el?l menekülve - világgá mentek.
Leghátrányosabb helyzet? magyar testvéreink azért kérnek megtépázott, remeg? idegekkel segítséget, mert ?k régóta tudják - hisz sziszegve megmondták nekik -, hogy akkor hagyják ?ket békén, ha elkobozták már t?lük otthonukat!
Érdekvéd? hölgyek és urak! Nem veszik észre: Romániában, ahelyett, hogy az Európa Tanács határozatát végrehajtanák, nem csak halogatják az egykor hatalmas magyar egyházi és közösségi vagyon visszaszolgáltatását, hanem most, a szemük láttára kobozzák el azt, amit a kommunizmus bukása után teremtettek magyar testvéreink! Így néz ki testközelb?l az az ország, amelyik az Önök kormányzati szerepvállalását mutogatva hitette el a világgal, hogy példásan rendezte volna a kisebbségi közösségek jogait!
Kérdezem Önöket: ha ezt a levelet nem lehet napirendre t?zni, akkor mir?l szól az erdélyi magyar érdekvédelmi szövetség kongresszusa? Jogállam? Demokrácia? Megbékélés?
Köszönjük a megpróbáltatott kolozsvári magyar mozgássérült testvéreinknek, hogy levelüket nekünk is megküldték. Bár kudarcot vallottunk, hisz a mi szavunk sem volt elegend? ahhoz, hogy az Önök meghurcolását az RMDSZ kongresszusa napirendre t?zze, és Önöket védelmébe vegye, így legalább millióknak adatik meg, hogy látva - lássanak!
Látva - láthatják, hogy miközben a magyar és a román miniszterelnök egymást túllicitálva dicséri Önöket és nagyszer? szolgálataikat, az erdélyi magyarok életének igazi arcát a kolozsvári magyar mozgássérültek verg?dése mutatja.
Illúzióinknak itt végképp vége!

Tekintettel arra, hogy a kolozsvári Magyar Mozgássérültek
Társulatának nyomorúságos helyzetét az RMDSZ Kongresszusa nem méltatta figyelemre, ezennel felhívással fordulok a világ minden magyarjához, aki felel?snek érzi magát a köz ügyéért.
Küldjék el Tokay Rozália tényfeltáró levelét országaik külügyminiszteréhez, az országukban m?köd? egyházaknak és emberi jogi szervezeteknek, és kérjék ?ket, hogy lépjenek közbe, vessék latba tekintélyüket, és hassanak oda, hogy Romániában legyen valahára vége a nemzeti kisebbségek ellen folytatott hajszának.
A levél alább olvasható.

Patrubány Miklós
MVSZ elnök

MAGYAR MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK TÁRSULATA

RO-3400 Kolozsvár, S.Albini u. 49., tel.: 00-40-744-534425, tel-fax: 00-40-264-414238

Szent Kamill Szociális Otthon - Kolozsvár, Padurii u. 11. tel-fax: 00-40-264-438768

=========================================================

Társadalmi diszkrimináció Romániában

Rövid bevezet?

Romániában a szociális problémák kezelése 1990-ig a harmadik világ színvonalán mozgott.
Azzal a gondolattal, hogy Románia 1990. után egy új, egy demokratikus ország lesz, amely védelmezi a kisebbségben él?, elesett, rokkant, mozgássérült embereket, segíti a társadalomba történ? beilleszkedésüket, egy szervezetet alapítottunk. A szervezetet a Kolozsvári Bíróság 275/1990. április 17. szám alatt jegyezte be, mint jogi személyt.
Annak ellenére, hogy szervezetünk a magyar mozgáskorlátozottak társulata, soha nem zártuk ki a más etnikumokhoz tartozó elesett személyek megsegitését, védelmét, s?t, aki szervezetünk tagja óhajtott lenni, azokat befogadtuk és ma is közöttünk vannak. A szervezet tagsága több mint 1.200 f?. Ennek 32%-a román, 12%-a német és 56%-a magyar anyanyelv? személy - rokkantak, fiatalok, feln?ttek és id?sek.
Mindezek ellenére szervezetünk 13 éve szenved, mert nevében ott szerepel a "magyar" szó. Miközben a rokkantakkal foglalkozó szervezetek állami támogatásban részesülnek, mi nem kaptunk soha még egy lejt sem. Szervezetünk non-profit, szociális, karitatív szervezet, de az államnak befizetend? havi, éves, vagy más illetékeket mégis a gazdasági vállalkozásokra kötelez? feltételek szerint, azoknak megfelel? adókulcscsal kellett és kell törlessze, kedvezményt nem élvez.
Szervezetünk - felismerve a mozgássérültek szociális gondjait, nehézségeit, szükségleteit - elhatározta, hogy egy otthont épít, amelyben emberi, civilizált ellátást tud biztosítani az arra rászorulóknak. Az 1994-ben elkészült tervet a városházához kellett leadni, kérelmezve az építési engedélyt. Sajnos a város polgármestere el?bb azt kifogásolta, hogy az utcában, ahová az épületet terveztük, nincs csatornázás. Bár ennek elkészítése és a költségek fedezése a város feladata lett volna, mi felvállaltuk a 270 méter utca csatornázását, mert szükségünk volt az építési engedélyre. Amint a csatornázás elkészült, ismételten kértük az építkezési engedély kiállítását. Erre a polgármester közölte, hogy ameddig a szervezet nevéb?l nem töröljük a "magyar" szót, és a környékbeli szomszédok beleegyezését sem kapjuk meg, addig ne is álmodjunk engedélyr?l. Mindenki csak pénzt és pénzt szeretett volna kicsikarni, ami er?nket túlhaladta, lehetetlen volt teljesíteni.
Az otthon tervér?l azonban nem mondtunk le, de más megoldást kellett keresnünk.
Az Osztrák Kamilliánus Rend segítségével, a városnak egy másik negyedében egy új telket vásároltunk és egy új építési tervet készítettünk. A tervezett otthonnak a "Mozgássérültek Szent Kamill Szociális Otthona" nevet adtuk. Csak így sikerült megszereznünk, sok utánajárással, 1996. áprilisában az építési engedélyt.
Az építési munkálatokat 1996. nyarán kezdtük meg és 2001. ?szére 90%-ban fejeztük be. Az épület hivatalos átvétele is ekkor történt meg, majd 2001. decemberében, nagy kálváriával, megkaptuk a m?ködési engedélyeket.
Az otthon 3.870 négyzetméter terület? - alagsor, félemelet, földszint, két emelet, valamint manzárd. Az otthon a következ?kb?l áll: kápolna, személyi és konyhai lift; konyha, ebédl?k, egészségügyi rendel?k, n?i- és férfi fodrászat, klubhelyiség, irodák a manzárdon, díszterem, könyvtár, társalgók, kétágyas fürd?szobás szobák, udvar stb. Befogadóképessége 70-80 személy.

Milyen anyagi forrásokból épült az otthon?

Fels?-Ausztria Schiedlberg nev? településér?l és környékér?l a rendszeresen (hetente) összegy?jtött használt holmikat és egyéb adományokat szervezetünknek juttatták. A szállítási költségek enyhítésére egy teherszállító gépjárm?vet is vásároltak. A segélyekb?l a jobb min?ség? holmik 10%-át a román törvény értelmében értékesítettük. Minden lejjel úgy gazdálkodtunk, hogy a szervezet fenntartását, a havi rendszeres kiadásokat és az építkezési kiadásokat fedezni tudjuk. Készpénz-adományokat ritkán kaptunk, csak a munkálatok vége felé, amikor már olyan összegeket kellett egyszerre kifizetnünk, amelyet a gy?jtésekb?l befolyt pénzb?l nehezen lehetett volna rendezni.
A szociális otthon kizárólag a használt és új holmik értékesitéséb?l befolyt összegekb?l épült fel. Szinte hihetetlennek t?nik, de ez a való igazság!

Hogyan gondoltuk az otthon fentartását?

Abban reménykedtünk és bíztunk, hogy az adományok 10%-ának engedélyezett értékesítését a román törvények értelmében tovább folytatjuk, amelyb?l ha szerényen is, de az otthon fenntartását biztosíthattuk volna.
Ezen kívül a beutaltak a havi nyugdijuk 80%-át befizetik.
Olyan programokat indítanánk amelyekb?l ugyancsak bevételhez jutnánk, és az így befolyó összegek is pótolnák kiadásaink fedezését, az otthon fenntartását.
Bíztunk abban is, hogy az állam kedvezményben fog részesíteni a kötelez? havi kiadásoknál - adókötelezettségek, gáz, víz, villany stb. -, hiszen új munkahelyeket biztosíthatnánk közel 45-50 személynek, ha teljes kapacitással dolgoznánk.

2001-t?l a mai napig csak 35 személyt sikerült befogadnunk és ápolnunk, mert:

a./ - a beutaltak havi nyugdíja alig éri el a 28-30 eurót, miközben olyan magasak az árak és a havi költségek, hogy egy személy napi ellátása 18-20 euróba kerül.

b./ - 2002. júliusától egy újabb vámtörvény lépett hatályba, amely az adományok 10%-ának eddig létez? értékesítési engedményét eltörli. Az új törvény értelmében, ha a segélyt értékesíteni akarjuk, akkor vámilletéket, ÁFÁ-t és profitadót kell az államnak befizetni. Ez a törvény a szervezet megbénítását jelenti, hiszen ha mindezen dolgokat ki kell fizetni, szinte semmi sem marad, értelmetlen dolgozni. Az államot mi segítjük, felvállalva annyi személy szociális gondozását, de az állam még ezen felül pénzt is akar bevasalni egy ilyen szervezett?l, amilyen a miénk is. Az érdekesség még az, hogy más hasonló szervezetek, amelyek most kezdik a hasonló munkát, külön felmentési engedélyeket kapnak, de mi nem. Mi ez, ha nem más, mint etnikai, társadalmi diszkrimináció?

c./ - mindezek mellett, amikor már az otthon felépült és a vakolási, berendezési munkálatok voltak hátra, 2001. február 1-t?l elkezd?dött szervezetünk ellen egy "gazdasági álruhába" bújtatott "etnikai, politikai" zaklatás, pszichikai terror, amely nemhogy befejez?dött volna, hanem egyre er?södik, egyre keményebb nyomást gyakorolnak ránk. Ennek a hadjáratnak a célja az otthon elkobzása, államositása! Ezen zaklatások tovább nem t?rhet? állapota kényszerít arra, hogy nemzetközi segítséget kérjek az elesett, id?s, beteg, mozgássérült beutalt emberek számára, akik utcára kerülhetnek, ha az otthont tovább nem fogjuk tudni m?ködtetni! Romániában a szociális problémákat csak akkor veszik figyelembe, ha Önök az Európai Unióból rájuk szólnak, máskülönben ha csak egy lehet?ségük van, igyekeznek minket megfojtani, eltiporni és er?feszítéseinket a maguk hasznára fordítani!

Rövid ismertetés a komoly, halaszthatatlan problémáinkról

1./ - a román törvények értelmében az építkezésre felhasznált, vásárolt anyagok ÁFÁ-ját vissza lehetett igényelni.
1997-ben, 1998-ban, 1999-ben és 2000. harmadik negyedévig rendszeresen, vissza is kaptuk. Számunkra ez nagy segítséget jelentett.
2000. ?szét?l a gazdasági ellen?rök a szervezet tevékenységét hirtelen a "gazdasági" tevékenység csoportba sorolták, mondván, hogy bár minden bevétel a szociális tevékenységet szolgálja, arra fordítottuk, mégis az adományok, használt holmik 10%-ának értékesítése miatt a szervezet tevékenysége nem lehet más, mint gazdasági tevékenység. Így az ÁFA sem téríthet? vissza. A bírósághoz irányítottak, hogy az döntsön. Mi a bírósághoz fordultunk, mert tisztában voltunk és vagyunk vele, hogy olyan paragrafusokat használtak fel ellenünk, amelyek nem a szociális törvénykezés részei, hanem teljesen a gazdasági tevékenységre vonatkoztak.
Nem hivatalosan közölték, hogy mondjunk le ezen törvényes igényeinkr?l, jogainkról, mert a "keresztlevelünk" - cégjelzésünk - szerint igen rossz, ha folytatjuk ezt a "játékot". A végén még az otthont is el fogják kobozni, hiszen a törvények olyanok, hogy mindent ki lehessen forgatni azok értelmében. Mi viszont ezekr?l nem mondhattunk le, mert kérelmünk, tevékenységünk törvényes, jogunk van a visszaigényelt ÁFÁ-hoz.

2./ 2001. február 1-én, egy nyolc férfiból álló csapat durva, sért? magatartást tanusítva meglepte szervezetünket. Gazdasági rend?rök, gazdasági ellen?rök. Zsarolási módszerrel, megfélemlítésekkel, munkánk becsületébe gázolva, fenyegetéseket alkalmazva, ellen?rzést színlelve igyekeztek feleleteket kapni arra, hogy a Magyar Köztársaság kormánya, vagy más magyar csoportok milyen adománnyal támogatták az otthon építését. A válaszunkkal nem voltak megelégedve, és elvitték hivatalos könyveléseink dokumentumait. Csak kérésünkre készítettek átvételi jegyz?könyvet. Három nap múlva mindent visszahoztak azzal, hogy nem találtak rendellenességet. Hiába kértük, hogy a vizsgálataik eredményét írásban közöljék, maradjon nyoma, azt válaszolták, "hogy csak akkor készül jegyzökönyv, ha rendellenességet találnak". Mindezek ellenére, 2001. márciusában, ismét megjelentek gazdasági-pénzügyi ellen?rök, és elkezdték a szervezet aktáit ellen?rizni.
Titkaink nem voltak, elfogadtuk az újabb ellen?rzéseket, mert be akartuk bizonyítani, hogy nem követtünk el törvénytelenségeket. Igaz, hogy majdnem minden alkalommal, az ellen?rök is igyekeztek tüskéket elszórni, rend?rséggel ijesztegetni, hogy ha akarnak mindenhol és mindenkinél találhatnak olyan dolgokat, amelyekért törvénytelenséggel vádolhatnak. A 2001. márciusában elkezdett újabb gazdasági ellen?rzés 2002. szeptember 11-én ért véget. A vizsgálat eredményét egy terjedelmes jegyz?könyvben rögzítették.

3./ A 2002. szeptember 11-i jegyz?könyvb?l kiderül, hogy átvizsgálták a szervezet 1997., 1998., 1999., 2000., 2001. és 2002. évi tevékenységét, a könyveléseket.

A jegyz?knyv két részre oszlik:

3./a. Az els? részben, az ellen?rök aprólékosan leírják, hogy:

- a szervezet könyvelése, vezetése a gazdasági törvényeket betartja, hibátlan;
- a szervezet tevékenysége szigorúan szociális, karitatív;
- a szervezet az adományok értékesítéséb?l befolyt összegeket a célkit?zések szerint, az otthon építésére fordította;
- az otthon a kit?zött célt szolgálja, abban id?s mozgássérült beutaltakat ápolnak, szociális öregotthonként m?ködik;
- az enyhe, megengedhet? hibákat id?ben rendezték;
- törvénybe ütköz?, pénzügyi vagy b?nügyi problémák nincsenek.

Mindezen pozitív megállapítások után a jegyz?könyv hirtelen 180 fokos fordulatot vesz:

3.b/.
- a szervezet, az adományként kapott holmikból értékesített, és ez gazdasági tevékenység - állapítják meg az ellen?rök;
- a szervezet gazdasági tevékenységéb?l befolyt összegek meghaladják a törvényesen engedélyezett havi 50.000.000 lejt (=1.700 euró), így ÁFÁ-t és profitadót köteles fizetni;
- a szervezet elmulasztotta, hogy bejelentse az ÁFA és adóbevallási kötelezettségét, emiatt pénzbírsággal büntetend?;
- az államkasszába be nem fizetett ÁFA és adókötelezettségek a büntetésekkel együtt 2.500.000.000 lejt tesznek ki (=70.500 euró);
- a szervezet tevékenysége gazdasági, szállodai kategóriába sorolható, és ezen törvények paragrafusai szerint kell elbírálni;
- a jegyz?könyvet 15 napon belül, bírósági úton lehet megtámadni.

A bírósági fellebezés megtörtént, amely ügyvédi költséggel és újabb tortúrával járt.
2002. szeptember végén, a fellebezési id?ben, a Gazdasági Felügyel?ség Igazgatósága máris kiküldött egy foglalási és végrehajtási levelet, a 2.500.000.000 lej tartozás miatt, amelyet azonnal szintén megfellebeztünk.
Az ÁFA-visszaigénylési perek id?közben még a bírósági utakat járják évek óta. Mindezek ellenére, egy másik meglepetés érte a szervezetünket.
2002. novemberében egy újabb foglalási felszólítást kaptunk a szervezetünk által visszaigényelt ÁFÁ-nak megfelel? pénzösszegre. Ezt az összeget a 2002. szeptember 11-i jegyz?könyv szerint is befoglalták a 2,5 milliárdba, tehát a vásárlások során általunk kifizetett ÁFA-összegeket még kétszer kellene az államnak befizetnünk.
Mindezen folyamatos pszichikai feszültség mellett 2002. november 11-én megjelent a gazdasági rend?rség két embere és a 2001. február 1-én már egyszer ellen?rzött iratokból kértek kilenc nyugtát. Jegyz?könyv alapján elvitték, de még a mai napig nem hozták vissza. A nyugtákkal - szerintünk - azt akarják igazolni, hogy kereskedelmi társaságok is vásároltak szervezetünkt?l. Törvényesen ez rendben lenne, de ezt a törvényt sokféleképpen lehet értelmezni, és ez a céljuk.
2002.december 13-án a gazdasági rend?rség két embere és a gazdasági igazgatóságtól három személy ismét megjelentek - egy újabb ellen?rzést szerettek volna kezdeményezni. A törvény ezt tiltja és ezt fel is használtuk, ebbe az új játékba nem mentünk bele. A rend?rök kifogásolták a gazdasági igazgatóság ellen?reinek eljárását. ?ket vádolják, hogy a 2002. szeptember 11-i jegyz?könyv hibás, az ellen?rök nem tartották tiszteletben a rend?rség kérelmét, a szervezetnél nem állapítottak meg büntet?jogi hibákat, úgy, ahogyan azt a rend?rség óhajtotta volna. A rend?rök kijelentették, hogy addig nem nyugszanak bele, amíg b?nügyi eljárás során meg nem semmisítenek, mert a szervezet háta mögött "magyar érdekeket" rejtegetünk.
2002. december 30-án, a Vámigazgatóságtól is megjelent két ellen?r. Közölték, hogy a gazdasági rend?rség nyomására a gazdasági igazgatóság felszólította ?ket, hogy szálljanak ki és vizsgálják át a szervezet tevékenységét. Az ellen?rzéseket 2003-ban fogják elkezdeni. 2003. január 13-án ismét megjelent a december 13-i csapat. Igyekeztek pszichikai, zsarolási módszereket alkalmazni, fenyegetni, papírokat kérni. Nem engedtünk nekik, mire a rend?r kijelentette, hogy majd a vámhatóság el? fogja szedetni velünk azokat a dokumentumokat amelyeket olyan törvénycikkelyekbe be lehet illeszteni, hogy a b?nügyi megsemmisítést elérjék, szervezetünket felszámolják.

Röviden így állunk azok után, hogy 13 éve az ország szociális gondjain segítünk, dolgoztunk, építettünk, hogy most a román állam vegye tulajdonába azt az épületet, amelyet osztrák adományokból építettünk fel az elesettek, mozgássérült, id?s személyek számára.

Az osztrák adományozók és a Római Kamilliánus Rend 2002. november 17-én kitüntetést adott át. Örömmel állapították meg, hogy Románia ezzel az otthon építésével hozzájárult az európai integrációhoz. Románia büszkesége lehet ez az otthon, ahogy és amib?l (használt holmik értékesitéséb?l) ennyi áldozattal épült fel. Romániában egyedüli eset a miénk, mert minden más eddigi szociális otthon készpénz-adományokból épült.
A bírósági perek folyamatban vannak, nem tudjuk, mikor jönnek foglalni, nem tudjuk, hogy mi lesz a bentlakókkal, egyszer?en most itt van az a sürg?s, halaszthatatlan pillanat, amikor lépni kell, ezt így tovább már nem lehet folytatni. A törvényben, a bíróságban bízni nem lehet, mert a bíróság azt teszi, amit neki sugallnak, nem azt, ami legális, törvényes igazság.
A jelen helyzetünkr?l értesítettük az ország elnökét, Ion Iliescu urat és a belügyminisztériumot, de sajnos még egy pozitív intézkedés sem történt.
Kérjük tisztelettel, hogy kövessenek el mindent és sürg?sen segítsenek, hogy a zaklatásokat megszüntessék, munkánkat tovább tudjuk folytatni az emberek érdekében.

Köszönettel és tisztelettel,

Tokay Rozália
elnök

2003. február 3. - forrás: Magyar Mozgáskorlátozottak Társulata (Kolozsvár), MVSZ