...a templomot. az iskolát!
Mára, sajnos, már kezd kiteljesedni a megszállók alaposan el?készített etnikai tisztogatása.
Tudják jól: ha a templom és az iskola az övék - akkor övék a jöv? is.
A hagymakupolás honfoglalás (és történelemhamisítás) iszonyatos pénzek összpontosításával, er?ltetett ütemben folyik Csau-kondukátor lecserélése óta. S lám, az iskolahálózat er?szakos elrománosítása úgyszintén. Trianon után 86 évvel IS. Teszünk ellene?

Maros megye negyvenegy középiskolája gy?lt össze Marosvásárhelyen, egy sportcsarnokba, hogy ott bemutatkozzon. Hogy a nyolcadik osztályt sikeresen elvégz? diákoknak továbbtanulási lehet?ségeket kínálgasson. A helyszínünk földrajzilag közép-erdélyi, a zene z?rzavarosan nemzetközi, a hangulat harsányan románpárti. A krónikás, magyar tanárként, nyomott lélekkel téblábol a bedarálógép csarnoknyi szájában.

Történik mindez a valamikor még magyar Marosszéken, a mára már fele arányban sem magyar megyében. A városban, az egykori Székelyvásárhelyen, amely ugyanúgy nem az. A középiskolák bemutatkozó találkozóján. Amit láttat a krónikás, nem búsmagyarkodás, nem haszontalan, ködev? ingszaggatás, ez fájó etnikai valóság. Ez az a kép, amelyet ma Maros megye középiskola-hálózata mutat. Mely kép bántóan románosított.

Talán csak két kellemes reklámfelület-látvány nyugtathatja meg a hátérbe nyomott, az elkeserít?en sarokba szorított magyar lelkületet.
A Bolyai Farkas Középiskola végre valahára megint magyar lett. Az más kérdés, hogy erre a "gengszterváltás" után tizenöt évet kellett várni. S a több mint négyszáz éves alma mater mára már csak EGYETLEN magyar középiskolája a városnak! (Marosvásárhely!)
A második szemet gyönyörködtet? látvány számomra az, hogy a város sportlíceuma felvette a Szász Adalbert nevet. A középiskola egykori igazgatója, szó szerint is életét adta azért, hogy volt intézménye magyar nevet viselhessen. Vonat végzett vele.

Miközben a megye iskolacsoportjai szinte egyt?l egyig román személyiségek neveit hordják. Vagy nincsenek elkeresztelve. Két magyar nevet viselt el az oláh "demokratúra".
A helyszín erdélyi, a zene idegen, a hangulat magyarfaló. Román trikolórok verik ki a szemet a hajdani Katolikus Leánygimnázium reklámfelületén. Csak két magyar osztályt hirdet öt román mellett. A katolikus egyház nem kapta vissza ezt az iskoláját - SEM.
A fele arányban magyar Marosvásárhelynek csak egy magyar középiskolája lehet. A másik f?gimnáziumát különböz? jogi okok miatt nem kaphatja vissza. Bezzeg az elvételkor a hirtelen lett, benyomuló nemzettársaink nem bonyolódtak semmilyen jogi akadályba.
A krónikás csak néz ki a fejéb?l. Csoda-e, ha nem tud optimista lenni?
Iskolája nem veheti fel a Bocskai nevet, mert "odafent" a Megyei Tanfelügyel?ség magas vezet?tanácsa nem szavazza meg. Nem indíthat magyar osztályt, mert hiányzik két gyerek - bezzeg, románul olvasva az osztály szó egy gyereket is jelenthet! Román trikolórok, román iskolanevek, román osztályok, román ránknyomulás és román el?jogok.

Szemünk láttára csángósítják el Erdély magyar oktatását. Vagy talán már nem is érvényes a hasonlat? Hisz ma már bizakodó hangokat hallani a Kárpátokon túlról: ha nehezen is, ha lassan is, de elfelejtett moldvai testvéreink kezdik megtalálni magyarságukat, kezdik kérni, követelni a magyar oktatást.
A moldvai csángók kezdik felemelni fejüket. A csángók kezdik!...

March 27, 2006 - source: Csíki Sándor, Európai Id?, MÉA