A fenti mondat nem a Kárpátokon túl, mondjuk a Csángóföldön hangzott el, mégcsak nem is valahol a szórványban, mondjuk a Bánságban, hanem a Székelyföldön, közelebbr?l, Gyergyószentmiklóson és ott sem valami létfontosságú, emberhiánnyal küzd? huszonnégyórás szolgálati helyen, hanem a csavargyárban, az ünnep el?tti héten.

És mégcsak nem is egy oláh szájából, hanem az R(mdsz)hez - pardon, szóval az Udmr-hez tartozó "magyar" városvezet? fiától, az érdekeltségébe tartozó üzemben. Nos, mit várhatunk az ilyen "magyaroktól", akiknek még az ünnep sem szent, Szent Miklós városában? A polgármester megválasztása után a családtagjainak adta át üzleti ügyeit, így most pl. a lánya ül otthon s mit sem tör?dve a munkások személyiségi jogaival ipari (kandki) kamerákkal figyeli egy másik cégnél a dolgozókat, s ha netán 5 percél többet tölt valamelyik mondjuk az illemhelyen, már veszi is a telefont, s rárivall, hogy mit képzel?
Nos, itt kb. ennyit jelentett a polgári er?k felhívása, melyben arra kérték a város cégvezet?it, hogy a magyar nemzet ünnepén biztosítsák minden nemzettársunknak, hogy méltóságteljesen részt vehessen a megemlékezések valamelyikén.

Itt tart hát a nemzet 86 évvel trianon után. A Székelyföldön, "magyarként", felel?s (vezet?) pozíciókban...

Ennek ellenére Gyergyószentmiklósról is sokan részt vettek az udvarhelyi székely nagygy?lésen, ám a kollaboránsok bomlasztási kísérletei, sajnos, megtapasztalható jeleket róttak az ünnep egére.

2006. március 23. - forrás: MÉA