Meddig t?rjük még? F?kollaboráns Kasza elvtársnak vajon volt egyetlen egy álmatlan éjszakája is emiatt?? Költ?i kérdés. A rácok által megszállt Délvidékünkön mindennapos a magyarok megfélemlítése, megalázása, megverése, emberi jogaik lábbal tiprása, szül?földjükr?l való el?zése.
Ismer?s minta... márcsak az hiányzik, hogy 3 méter magas falat építsenek a megszállók a magyar házak, települések elszigetelésére - hisz egy demokrácia bajnokaként tetszelg? nagy ország évtizede dollármilliókkal támogat egy iyen módszert már megvalósító fasiszta, fajüldöz? államocskát.

Meger?sítette a vereked? magyarok 61 éves(!)ítéletét a rácok Legfels?bb Bírósága. A százezrek haláláért felel?s boszniai rác háborús b?nös Biljana Plavsicsra 10 éves börtön méretett ki Hágában, akárcsak Sztevan Todorovics ex-rend?rparancsnokra, noha utóbbi elismerte, hogy '92-93-ban mohamedánokat és horvátokat gyilkolt, kínzott, illetve becstelenített meg.
Mint ismeretes a temerini fiúk közül egyet 15, egyet 13, kett?t 11 és fél, az ötödiket 10 évre ítélt az újvidéki kerületi bíróság, amiért tavaly Temerinben alaposan összevertek egy b?nöz? életmódot folytató rác férfit. Az öt fiú összesen 61 év (sic!) börtönbüntetést kapott. A vádirat szerint gyilkossági kísérlet történt. Ezt a diktatúrákra jellemz? ítéletet er?sítette meg a belgrádi legfels?bb bíróság. Közben a drogdíler áldozat is bíróság elé került, nem el?ször. Most betörésért vonják felel?sségre.
A példátlanul szigorú ítélet-melyet azóta sem követett a magyarok elleni atrocitások akárcsak megközelít? mérték? megtorlása sem- Délvidék-és Európa-szerte nagy felháborodást keltett.
Több szerb tömeggyilkos és háborús b?nös Hágában megúszta 10-15 évvel, más társaikat pedig ítélethirdetés el?tt ideiglenesen hazaengedték.
A százezrek haláláért felel?s háborús b?nös, Biljana Plavsics boszniai szerb ex-elnökre 10 éves börtön méretett ki Hágában, jelenleg egy svédországi fegyintézetben néz színes tévét és emléiratain dolgozik. Bosanski Samac egykori rend?rparancsnoka, Sztevan Todorovics ugyancsak megúszta 10 évvel, noha maga is elismerte, hogy 1992-93-ban mohamedánokat és horvátokat gyilkolt, kínzott, illetve becstelenített meg.
Fél szemére megvakult az egyik bebörtönzött magyar fiú.
Szerbiában, nem túlzás, ma is egyfajta apartheid van érvényben a magyarság ellen, ahol a 350 regisztrált magyarverés csupán a jéghegy csúcsa. A munkahelyekr?l el?ször a magyarokat bocsátják el, elenyész? arányuk a közigazgatásban és a rend?rség állományában, noha a régió lakosságának 15%-a magyar, Észak-Bácskában pedig még sok helyütt többséget alkot.
A rend?rök nem kis hányada horvátországi és boszniai úgynevezett menekültekb?l áll (ilyen például a szabadkai rend?rf?nök is), akiknek nem akaródzik hazatérni, noha Horvátországban sokkal magasabb életszínvonal várná ?ket. Csakhogy a horvát szomszédok és hatóságok emlékeznek...E derék úriemberek hát a délvidéki magyarság nyakán maradnak, s nem óhajtják megtanulni nemzetünk nyelvét sem. Hasonló buzgóságot mutatnak a magyarellenes támadások felderítésében is, így a tettesek ellen az esetek túlnyomó részében még eljárás sem indul. De az sem ritka, hogy a megvert magyarokat büntetik meg, és dokumentált esetek vannak a verésekben való rend?ri közrem?ködésr?l.
Miközben tehát a kisebbségellenes er?szakkal szemben tétlen a hatalom, és a horgosi mészárlás elkövet?it sem találják, az egyetlen, egyébként brutális szerbverés elkövet?it órákon belül elfogták, s els? fokon összesen 61 év börtönt szabott ki rájuk a szintén példás gyorsasággal eljáró szerb "igazságszolgáltatás". Április 12-én az újvidéki bíróság Máriás Istvánt 15, Illés Zsoltot 13 év börtönre ítélte. Horvát Árpádra tíz év, míg Szakáll Zoltánra és Uracs Józsefre 11 és fél év büntetést szabott ki. Összehasonlításként: a boszniai szerb háborús b?nös Biljana Plavsics ex-elnökre 10 éves börtön méretett ki Hágában, jelenleg egy svédországi fegyintézetben néz színes tévét és emléiratain dolgozik. Bosanski Samac egykori rend?rparancsnoka, Sztevan Todorovics ugyancsak megúszta 10 évvel, noha maga is elismerte, hogy 1992-93-ban mohamedánokat és horvátokat gyilkolt, kínzott, illetve becstelenített meg.
A tavaly nyáron, mellesleg drogdílerek közt történt temerini leszámolás magyar tetteseit azóta el?zetesben tartják, míg a Hágában még ítéletre váró szerb vádlottak közül többet ideiglenesen hazaengedtek. A börtönb?l kicsempészett levélb?l pedig az a más forrásból szintén meger?sített információi is kiderült, hogy a vádlottakat súlyosan bántalmazzák. Egyikük fél szemére megvakult, és másik szeme állapota is egyre romlik a folyamatos ütlegelést?l.
Önmagában senki sem kifogásolja a temerini vereked?k megbüntetését, de ordító az aránytalanság a mértéket illet?en. A vajdasági magyar pártok közleményeikben egyöntet?en elítélték a kett?s mércét, a kisebbséget megfélemlít? üzenetet, amelynek lényege: magyart verni lehet, ám fordított esetben a legdurvább állami megtorlás várható.

2005.09.16-án (péntek). 20.45h-kor egy farönköt dobtak az utcai vaskapuhoz. Akkor éppen Horváth úrral telefonáltam. Mire kiszaladtam a nagy zörrenésre, s zseblámpát gyújtottam, már elt?ntek. Hárman voltak kerékpárral. A fának valószín?leg jelentése van, a korábbi fenyegetõ levelekben ugyanis karóba húzással fenyegettek. A rend?rség nem volt hajlandó lefényképezni, mert a "küldeményt" még az este bevittük az udvarba. De a kapun látható nyomokat sem fényképezték le.
***
2005.09.18-án (vasárnap). Reggelre bemázolták a ház utcai falát. Látszik hogy "MAGYAR" akart lenni a falfirka, csak összefolyt a festék, és nem volt olvasható! Ezt a rend?rség lefényképezte 2005.09.19-én (hétfõn) 08.30-kor, amikor közöltük velük a történteket.
Úgy gondolom, hogy ezzel a cselekedettel is meg akarnak félemlíteni, elhalgattatni, hogy ne harcoljunk gyerekeinkért, akik vizsgálati fogságban vannak már 15 hónapja. Vagy azért, hogy félelmünkben elhagyjuk otthonunkat. De mi nem adjuk fel, van reményünk és hitünk.
***
Sajnos újbol kell jelentkeznem, egy újabb esettel, amely 2005.09.21-én (szerda) 08.30-kor történt, amikor fiamat látogattam meg az újvidéki fegyházban.
Én Máriás István vagyok, az öt temerini fiú (akik vizsgálati fogságban vannak) egyikének, ifj. Máriás Istvánnak az édesapja. A fiam látogatása alkalmával a kisér? ?r nagyon leszégyenített. Nem élhettem emberi jogommal. Megzsarolt, hogy elvezeti a fiamat és megszünteti a látogatást, ha továbra is az anyanyelvemen beszélek. Tette ezt apósom és a fiam jelenlétében.
Ez nagyon megdöbbentett bennünket, a sért? viselkedése majd jogtiprás. A fiamat a fenyegetés megijesztette, minket megalázott. Ami a legfájóbb: a gyereket el akarta vezetni t?lünk két perccel a látogatás kezdetét?l. Kijelentette, hog beszéljünk szerbül. "Ez nem Magyarország!" "Ez itt Szerbia". Tudtam én ezt, még azt is hogy ez Vajdaság. Velem ezt nem kell közölnie. Kérdésemre, hogy (miért)nem szabad az anyanyelvemet beszélni, azt felelte, hogy nem. Még egyszer megkérdeztem hogy miért nem. Talán nincs jogom a magyar nyelv használatára? Erre õ azt felelte, hogy nincs jogom rá. Ez nem Magyarország, hanem Szerbia. Ha nem beszélek szerbül, akkor megszünteti a látogatást, és elvezeti t?lünk a gyereket (a látogatás hetente egyszer tíz perc.) Ez több alkalommal is megtörtént, hogy megvonták a jogunkat az anyanyelv használatára. S még sértegettek is. Milyen jogunk maradt még? Vajdaságban a magyar nyelv használata engedélyezett. Kérem Önöket tegyenek valamit, vonják felel?sségre, állják útját annak, hogy ilyen nemzetgy?löl? ne sértegethessen másokat az elkövetkez?kben, ne állhasson a törvény felett! Hiszen én nem vagyok elitélt, sem fegyházlakó, csak egy szül? a sok közül.
Kérem továbbítsa panaszomat. El?re is köszönöm. Tisztelettel: Máriás István szül?
Temerin, 2005.0.9. 21-én

2005. október 20. - forrás: Vajdaság Ma, Kuruc.hu, MÉA