avagy mi folyik egy UNESCO- és Soros-oklevéllel bíró oláh középiskolában 2005-ben

A Székelyföld szívében, Csíkszeredában, a Colegiul National Octavian Goga nev? teljesen oláh (magyar osztályok és tantárgyak nélküli) középiskolában az els? tanítási napon: öt 18 éves oláh tanuló kirángatott egy 15 éves magyar fiút az iskolapadból, becsavarták az oláh zászlóba, s arra kényszerítették, hogy szívére téve a kezét fennhangon énekelje az oláh himnuszt. Mivel a magyar diák erre nem volt hajlandó, er?szakkal bevitték a vécébe, a fejét belenyomták a vécékagylóba, s lehúzták - mindezt videókamerával rögzítették, hogy a további megfélemlítések eszköze lehessen a soviniszta oláhok kezében.
Az igazgatók és tanárok persze tagadják az egészet, hazudoznak össze-vissza - miközben az ? napi oktatásuk, s példamutatásuk szökken szárba, mutatkozik meg a maga valóságában, mire is nevel Trianon után 85 évvel Csíkszereda egyik állami középiskolája.

A központosított és kisebbségellenes (állami) oláh oktatási rendszer miatt (2005-ben is Bukarestben döntik el, hány darab, milyen profilú illetve tannyelv? osztályra van szükség Gyergyószentmiklóson, Csíkszeredában, stb.) rengeteg magyar diákot kényszerítettek idén -még a Székelyföldön is!- oláh iskolákba. Emiatt tiltakozott már az MPSZ Gyergyószéki szervezete is, de a kormányon lév? R(mdsz) talpnyalók természetesen nem tettek érdemi intézkedéseket az agresszív állami elnyomás visszaszorítására. Így került Szeredában is több magyar diák pl. az ominúzus Goga középiskolába.
Ott pedig már sínen van a sovinizmus vonata, hisz napi gyakorlat a magyar diákok megfélemlítése,megalázása, megszégyenítése, amibe belefér id?nként a verés is. Elvégre az emberi jogokra oly érzékeny Soros-féle támogatási rendnek is büszke címvisel?ir?l van szó, ahol a pedagógusoktól az igazgatóig mindenki tudja a dolgát, ha a magyarok elnyomásáról, kiszorításáról van szó. Ez irányú munkájuk oly "eredményes", hogy név nélkül is alig mernek már nyilatkozni az elnyomott magyar diákok, ezért is fontos, hogy mégis akadt valaki, aki megtörte a hallgatás falát, melyen át el?buggyan a jelen (és persze 85 év) szennye, mocska:

?Húzz rá, székely, a(z oláh) Himnuszra, vagy mi húzunk le a WC-n!?

A megnyitót követ? napon, kedden kezd?dött, a második óra utáni szünetben egy - szintén magyar - osztálytársammal beszélgettem az osztályban, amikor hirtelen beállított egy román fiú, odajött hozzánk, és megkérdezte, kik magyar nemzetiség?ek az itt tanuló fiúk közül. Mi, sejtve, hogy mi készül, megjátszottuk a tudatlant, erre távozott.

Kés?bb bejött öt XII-es román tanuló, egyikük egy nagy román zászlóval a vállán. Mivel rögtön kicsengetés, tehát a tanár távozása után érkeztek, mindannyiunkat a padokban találtak. A katedrán volt az osztály névsora, tudniillik az els? napokban napló hiányában mindenki felírja a nevét egy papírlapra, hogy a tanárok tudjanak hiányzókat és jegyeket írni. Elvették a lapot, és elkezdték szólítani a magyar nev? fiúkat. Az osztálytársaim nem akartak felállni neveik hallatán, a románok pedig egyre agresszívebben követeltelték ezt, mondván, jobb, ha felállnak, különben még nagyobb bajba kerülhetnek. Ezzel párhuzamosan a román osztálytársainkhoz is segítségért folyamodtak, de ?k nem adták ki a magyarokat. Kisvártatva azonban, mikor a mieink látták, hogy a XII-esek román osztálytársaik és köztük is konfliktust akartak gerjeszteni, inkább felálltak.

Ekkor a katedrához szólították az els?t, vállára terítették a zászlót, a kezét a szívére parancsolták, és énekelnie kellett Románia himnuszát. Ugyanezt tették a másodikkal. A látogatók közben szenvedélyesen szurkoltak, azaz hangosabb és hangosabb éneklésre buzdították ?ket folyamatosan. A végére szegények már ordítottak, ahogy a torkukon kifért, de akkor is üvöltötték: "mai tare, mai tare!" A harmadik osztálytársam azonban - három magyar fiú van az osztályban -, mikor rákerült a sor, felállt és kijelentette: tegyenek vele, amit akarnak, de ? erre nem hajlandó. Akkor sem mozdult, mikor komoly veréssel fenyegették. Aztán egyikük, egy hatalmas termet?, kigyúrt fiú odament hozzá és szabályosan kiemelte a padból úgy, hogy a lába nem érte a földet. Ekkor már ? is énekelt, a katedránál, az udvaron, és énekelt volna még talán a WC-ben is, de ezt szerencsére nem kérték, mikor lábánál fogva lógatták bele a fejét a m?ködésbe helyezett WC-kagylóba. Büntetésül, amiért ellenszegült.
Az osztályban való énekeltetés csak "mulatságuk" els? felvonása volt. Utána a folyosón, majd az udvaron is meg kellett ismételni a szertartást, mert a XII-esek úgy vélték, túl kevés ember volt az eseménynek tanúja. Közben videokamerával rögzítették a történteket, emlékbe, vagy hogy azoknak is megmutathassák, akik nem voltak jelen.
- Miért kerültél a Gogába?
- Nem volt teljes mértékben az én választásom, az elosztási rendszer miatt vagyok itt. A képességi vizsgán elért eredmények alapján döntik el, ki hova kerülhet. Úgy is mondhatjuk, vannak "választási lehet?ségek", ennek értelmében több iskolát is megjelölhet a diák, majd számítógép dönti el a jegyei alapján, hol fog tanulni. Els?nek a Márton Áront írtam be, de nem volt elég magas a jegyem, hogy ott tanulhassak.
- Miért egy román tannyelv? iskolát írtál be másodiknak?
- Mert mindenképpen nyelveket akartam tanulni, a többi magyar iskolában (Kós Károly, Venczel József, Kájoni János) sajnos nincs erre lehet?ség, mivel azok szakközépiskolák, a Gogában viszont van filológia szak. De amiért magyar létemre román iskolába megyek, gondolom, nem azt jelenti, hogy rendjén való, ami velünk történt.
- Mit tettek az osztálytársaid az események alatt?
- Mégis mit tehetett volna tizenkét lány gyakorlatilag az egész iskola ellen?! Ez nem elszigetelt, titokban levezényelt dolog volt. Valamennyi X-XII-es, aki odafért, végignézte, de röhögésen kívül más reakciója senkinek nem volt.
- És a más osztályokba járó magyar diákok? ?k mit csináltak?
- Semmit. A hangzavarra rengetegen odamentek, s mikor a magyarok látták, mi történik, csendben továbbálltak vagy döbbenten hallgattak.
- Ti ezalatt hol voltatok? Mir?l beszélgettetek?
- A padunkban ültünk síri csendben. Az események teljesen megbénítottak, még szólni sem tudtunk. Egyszer?en képtelenek voltunk elhinni azt, ami történt. Kés?bb, amikor valamennyire magunkhoz tértünk, felvetettem, beszéljünk róla, nézzük meg, hogy jutottunk el idáig és mit tehetnénk, de a többiek csak hallgattak, majd azt mondták, ne beszéljünk róla.
- Közöny vagy félelem?
- Félelem.
- Hogyan viszonyultak a román osztálytársaid mindehhez?
- Az egyikük azt mondta, egy kicsit túlzás?
- Egy kicsit?
- Igen, így mondta. Meg hozzátette, hogy ez már rasszizmus.
- Mi történt ezután? Semmi következményt nem vont maga után az énekeltetés?
- De igen, bár ezt egy nagyobb történet részeként kell felfogni. Az "avatás" hagyomány minden iskolában. Lényege az, hogy a IX-eseknek különböz?, a végz?sök által kitalált próbatételeket kell kiállniuk. Így a román diákok sem térhetnek ki el?le, ?ket viszont teljesen más jelleg?, mondhatni gyerekes feladatok elé állítják. Például egy táblára felrajzolt gyertyát kell "kifújniuk", azaz lefújni a krétaport a tábláról, amíg a gyertya elt?nik, vagy egy krétával kell a folyosó hosszát megmérniük. Amit az el?bb elmeséltem, csak magyarokkal vitték véghez. Viszont a románok felavatása is annyira eldurvult az utóbbi években, hogy betiltották azokat valamennyi iskolában, s különböz? büntetéseket helyeztek kilátásba arra az esetre, ha mégis folytatnák. Nos, az idei avatások híre eljutott az igazgatóhoz, valószín?leg román diák szülei emeltek panaszt. Másnap bejött az igazgató, és megkért mindenkit, név és osztály megjelölése nélkül írja le egy lapra, hogy fel volt-e avatva, ha igen, ez mib?l állt és kik voltak az elkövet?k, amennyiben tudjuk a nevüket, ellenkez? esetben adjunk személyleírást róluk. Leírtuk az igazságot. A XII-esek megneszelték az eseményeket, és két órakor a kapunál lestek a kilencedikesekre, s érkezési sorrendben vitték el ?ket, románokat és magyarokat egyaránt, hogy kivallassák ?ket. Az elmondottaktól függ?en ki szidalmazással, ki veréssel távozott karmaik közül.
- A verésen kívül volt következménye a vizsgálatnak?
- Pénteken délután megjelent a titkárn?, és ? is neveket kért. Kés?bb jött a hír, hogy az elkövet?k tudomására hozzák a büntetésüket. Mint értesültünk, néhány napos kicsapással, egy-két téli hóhányással és magaviselet-levonással lezártnak tekintik a dolgot. A románokat avatók magaviseleti jegyéb?l kett?t, a magyarokat avatókéból hármat vontak le.
- Úgy t?nik, az igazgató ezzel elismerte az incidens magyarellenes jellegét. Súlyát annál kevésbé. Mi volt a többi tanár hozzáállása? Nyilvánítottak-e véleményt?
- Közvetlenül nem, történt viszont valami, ami elég sokat elárul egy tanár hozzáállásáról. A logikatanárunkról van szó. Órán afel?l érdekl?dött, volt-e az énekeltet?k között valaki az ? osztályából. Mondtuk, hogy nem, azután a részletekre volt kíváncsi. Mikor hallotta, hogy csak magyarokat énekeltettek, elgondolkodott, majd megjegyezte: ez bizony büntetend?. Biztatónak találtuk, hogy egy nálunk tanító tanár elismeri ezt, rövidesen azonban keser?en csalódnunk kellett. A beszélgetést követ?en bejött néhány XII-es, a szemünkbe röhögtek, és bejelentették: ne higgyétek, hogy ki tudtok l?ni velünk, a tegnap felavattunk néhány román diákot is, ahogy titeket, így nem mondhatják, hogy rasszisták vagyunk. A logikatanár köztudottan igen jó viszonyt ápol a XII-esekkel, gyakran látni a köreikben, így nyilvánvaló, mi történt...
- Hogy érzed, felel?ssé tehet?k a tanárok vagy az igazgató a történtekért?
- Ez színromán iskola, összesen talán három többé-kevésbé magyar származású tanár tanít itt. Köztudott, hogy a román értelmiségiek dönt? többsége minden úton-módon tudatosan dolgozik a román nemzeti eszme ápolásán, ez alól nem sok kivételt láttam. Itt van például az iskolának egy történelemtanára, aki egyszer a mi tanárunkat jött be helyettesíteni, és már els? mondataiban leszögezte: Románia a románoké, ehhez tartsa magát mindenki, és azon kell munkálkodni, hogy ez ezután is és minél inkább így legyen.

2005. október 6. - forrás: Erdélyi napló, MÉA