Bár a rovat alcíme egyértelm?síti, hogy itt nem a pozitív történések kerülnek felsorolásra - hanem épp azok az abnormalitások, melyek sajnos napjainkig jellemzik a megszállók hangadóit, s melyek 85 év múltán is megkeserítik a szül?földjükön él? magyarjaink mindennapjait, - most mégis kivételt téve azért említjük a leírtakat, mert az is abnormális, hogy az elmúlt 60 évben nem készült - nem készülhetett hasonló, csak a magyaroknak szóló kiadvány.

Miközben a csonka-országban egy törpe kisebbség sérelmét országos szint?, kötelez? megemlékezések, iskolai okítások (a ma még befogadó, békés többséget sért?, provokáló emlékeztet?k garmadája) teszi mindennap, a vízcsapból is folyóan állandóvá, a mindennapok részévé, addig a nemzetünk egészét, a 15 milliós magyarságot kis megszakítással 85 éve sújtó, milliónyi magyar nemzettársunk életét napjainkig (gyakran létükben is fenyegetve) meghatározó trianoni gyalázatról még ma sem kötelez? megemlékezni - még az iskolákban sem!
Holott egy normális országban egy ilyen diktátum hivatalos gyásznap, melyen minden magát magyarnak tekint? polgár el kell mélyedjen, s legalább 16.30-kor egy percre meg kell álljon, s fejét lehajtva el kell gondolkodjon a történteken! De nem, nálunk ez nem így van. Annak ellenére nem, hogy a történelem már alig húsz év után szemétdombra küldte ama diktátumban összetákolt bábállamok majd mindegyikét, s többszörösen bebizonyította, hogy azon abnormális alakzatok feleannyira sem életképesek, mint a fennvaló által szerves egységnek teremtett Kárpát-medencei Magyar Birodalom, melyet a Szent Korona egységeként is nevezhetünk.
A gengszterváltás óta június 4-e közeledtével rendre hallhatunk - szerencsére országszerte szaporodó - megemlékezésekr?l, azonban ezek máig nem emelkedtek állami szintre, s maguk az események is sokszor csak a lehangoltságot er?sítik, ahelyett, hogy a kivezet? utakról, a nemzet magára találásának lehet?ségeir?l adnának iránymutatót.

Az atlaszról további információkat találhat honlapunk Könyvek, olvasmányok rovatában.

A Magyar Élettér Alapítvány ezúttal egy a maga nemében páratlan, több szempontból különleges autóatlasz megjelentetésével tett egy formabontó kísérletet. Június 4-e apropóján a diktátum következményeként az anyanyelvünkben (és tudatunkban) végzett rombolást, s különösen az 1945 utáni megszállás nyomait igyekszik felszámolni, s utat nyitni a magyar földrajzi nevek végérvényes rehabilitációjának. A szovjet megszállás, majd az elnyomók helytartói által ránk er?ltetett nemzettudat-pusztítás következtében az ötvenes évekt?l elt?ntek az iskolai földrajz atlaszokból az addig természetes Kárpát-medencei kivágatok, s ezzel párhuzamosan módszeresen kiszorították az anyanyelvkincsünk részét képez? helyes, magyar földrajzi neveket éppúgy, mint (néhány nagyváros kivételével) az elszakított területek településeinek magyar megfelel?it is.
Létrehoztak összetákolt, megtéveszt? elnevezéseket (pl. Zempléni-hegység), s átvettek a megszálló államok által kreált sosevolt torzókat, mint a Csallóköz helyet Szlovák-Alföld és hasonló megtéveszt? hamisításokat.
1990 után szerencsére megjelent néhány többnyelv? térkép, melyen feltüntettek magyar neveket is, ám azok nyelvhasználati következetlenséget és rengeteg hiányosságot is magukon viseltek. Ráadásul többségük csak egy-egy elszakított rész névanyagát próbálta bemutatni, tehát külön Erdély, vagy Kárpátalja, de pl. a Felvidéket már következetesen "Szlovákiának" csúfolva: eleve rossz indítással.
Az említett autóatlasz szerkeszt?i azonban sokkal nagyobb fába vágták fejszéjüket.

A teljes Kárpát-medencei magyar élettér mellett a szintén magyar érdekeltség? Csángóföld is szerves egységben jelenik meg ebben a kiadványban, amellyel a naprakész úthálózat (jelenlegi számozással, autópálya fizet? szakaszok, stb.) feltüntetésével egyedülálló atlaszt vehet kézbe az utazó.
Ebben végre látványosan meghatározó a magyar nyelvkincs részét képez?, 1945-ig (vagy 1920-ig) használt helyes magyar névalakok els?dleges névként történ? szerepeltetése. Ahol lehet, az idegen névalakok kerülése.
A bevezet? sorokat olvasva egyértelm?, hogy az atlasz csak a magyar elvárásoknak kíván megfelelni, s tudatosan kerüli a mindenkinek megfelelni akarás megannyi visszaköszön? csapdáját, megalkuvását. Bevallott célja a szemet is nyugtató használhatóság mellett, az évtizedek óta helytelenül használt (az újabb generációknak már eleve rosszul tanított) elnevezések helyre tétele, a magyar honfitársaink számára fontos (vagy épp elfeledett) történelmi vagy földrajzi szempontból jelent?s helyeink, területeink újrafelfedezése.
Igyekeztünk legjobb ismereteink szerint bemutatni ezt a magyar embernek oly kedves, változatos, több évezrede megtartó területet Dévényt?l Herkulesfürd?ig, a Vereckei hágótól Fiuméig, a Lomnici csúcstól Nándorfehérvárig. A távolságmutató éppúgy sajátosan magyar szemszög?, mint az alaposabb helyismeretet adó várostérképek, melyeken szintén a magyar elnevezéseket használjuk.

A térképlapokról esetlegesen "hiányzó" idegen elnevezések ugyan maradéktalanul visszakereshet?k a magyar nyelv? névmutatóban, ám m?fajában ez is tabukat döntöget? megoldású, hisz 65 éve el?ször utal a jelenlegi helyzet átmenetinek is tekinthet? voltára. Ezzel folytatva az annak idején természetes (pl. az egykori Magyar Hírlap lexikonában is megtalálható) megoldási mód hagyományát.
Több várostérképr?l visszaköszön Horthy Miklós kormányzó neve, melyet manapság nemigen láthatunk. Nem zavaró ez?

Néz?pont kérdése. Nyilvánvalóan egy megszálló vagy egy "papír-magyar" szemüvegén át nézve talán furcsa, ám atlaszunk deklaráltan nem számukra készült.
Amellett, hogy várostérképeinken tudatosan az eredeti (hivatalos) magyar elnevezéseket szerepeltetjük, melyek többségét a helyiek ma is ismerik, s használják, nyilván az is célunk, hogy a fiatalabbakkal viszont megismertessük, s tudatosítsuk a múltat, hisz ezeknek is azért kellett (átmenetileg) megsz?nniük, hogy a megszállók ezzel is elszakítsák a helyiek történelmi gyökereit, városaik megszokott elnevezéseit, mindazt, amit?l a magyarok magukénak tudhatták környezetüket. Gyakran ez a szándékos tudatrombolás úgy is tetten érhet?, hogy a magyar utcaneveket elvéve, egy bocskoros kreált "h?s" nevére írják át, majd az eredeti magyar nevet a város egy egész más, jelentéktelen részén "adják vissza" csak azért, hogy ezzel is a megszállók törékeny m?vét er?sítsék. A kérdésre visszatérve egyébként az eredeti magyar utcanevek használata azért sem jelent különösebb gondot még annak sem, aki el?ször jár ott, mert az áthajtó és kivezet? utak jelenlegi számozásukkal szerepelnek, megjelölve a jelent?s célirányokat is, s emellett a feltüntetett magyar nevezetességek, templomok, emlékhelyek, a folyók (és folyásirányuk jelölése) mind-mind önmagukban is meghatározó tájékozódási pontok. Egyébiránt több (f?leg székelyföldi) városunkban örvendetesen szaporodnak a visszaállított eredeti magyar utcanevek, ezért térképeink akár útmutatóként is szolgálhatnak, de a naprakészséget er?síti pl. Csíkszeredában és Sepsiszentgyörgyön az elmúlt hónapokban adott (visszaadott) magyar nevek azonnali szerepeltetése is.
Horthy Miklóssal kapcsolatban pedig azt gondolom, hogy eddig is méltatlanul mell?ztük és szégyenletesnek tartom, hogy a fideszes polgármester alatt sem volt kell? elszántság a XI. kerületben a Gellért tér és Kosztolányi D. tér közötti útszakasz nevének vissza/átkeresztelésére. Ha közelmúltunk egy olyan szerepl?je már több szobrot is kapott, aki ugyan szövegében 15 millió magyar miniszterelnökének mondta magát lélekben, majd másnap alapszerz?désben önként lemondott Kárpátaljáról, holott épp szétesett az az alakulat, mely évtizedeken át kizsákmányolta és elszakította t?lünk az amúgy is nehéz sorsú ottani magyarokat, vagy aki els?ként ismerte el a sosevolt Tótországot, ahelyett, hogy a trianonban összetákolt Csehszlovákia széthullásakor felvetette volna legalább egy népszavazás vagy a helyzet nemzetközi rendezésének a kérdését, nos, mindezt figyelembe véve Horthy Miklós, mint a XX. század egyetlen valóban országépít?/gyarapító magyar államférfia, már régen lovasszobrot érdemelt volna a Szent Gellért téren. A helye ma is adott...

Szerepelnek atlaszunkban a már visszaállított országzászlók éppúgy, mint a megszállók által elpusztított millenniumi emlékm?veink helyei. A kerékpárutak feltüntetésével az autóból történ? kiszállásra (részletesebb felfedezésekre is) ösztökélünk, de mert ez mégiscsak egy alapvet?en autósoknak szánt kiadvány, ezért az összetartozásunkat kifejez? ajándékként egy országjelz? matrica is helyet kapott benne.
Mi idén ezen hasznos ismerttár kiadásával emlékeztetünk június 4-ére.

June 3, 2005 - source: Nemzet?r, MÉA