2003. január 13. Néhány héttel ezel?tt nagy felt?nést keltett egy Medgyessy Péterhez intézett nyílt levél. A belgiumi Közép-európai Emberi Jogvéd? Bizottság nevében Pierre Gillet elnök felszólította a magyar miniszterelnököt, hogy járjon közben a felvidéki magyarságot mindmáig sújtó Benes-dekrétumok megszüntetése ügyében. Pierre Gillet készségesen válaszolt a Magyar Nemzet kérdéseire.

Az egyetlen kiút: a TÁRSNEMZET + FÖDERÁLIS ÁLLAM!

Mióta érdekl?dik a határon túli magyar kisebbségek, jelesül a felvidéki magyarság sorskérdései iránt?
- A nyolcvanas években figyeltem fel a kelet-közép-európai országokban kett?s elnyomatásban él? népcsoportokra. Csöppet sem véletlen, hogy els?sorban a hazáján kívül rekedt Kárpát-medencei magyarság sorsa érdekel. A Ceausescu-féle erdélyi magyar falurombolás világbotrányt kelt? terve engem is megdöbbentett.
Szervezetünk számára a felvidéki magyarság valamennyire els?bbséget élvez, hiszen Szlovákia - pusztán geostratégiai okok miatt - a koppenhágai döntés értelmében hamarosan csatlakozik az Európai Unióhoz.
Az emberi jogok tiszteletben tartása szempontjából Szlovákia azonban mindmáig nem tesz eleget az alapvet? politikai elvárásoknak. Véleményünk szerint ezeket a problémákat még a belépés el?tt rendezni kell.
- Milyen visszhangja volt Medgyessy Péterhez írott nyílt levelének?
- Állásfoglalásunkat idézte a Magyar Távirati Iroda, magyar és szlovák újságok közöltek bel?le részleteket, ismertette tartalmát néhány televíziós csatorna is. Úgy tudom, a magyar közszolgálati rádióban hosszabban is idéztek a levélb?l. Én magam a miniszterelnök úrtól eddig semmilyen választ nem kaptam. Azt mondják, udvarias ember, így remélem, nem szakít azzal a bevett európai hagyománnyal, miszerint a leveleket illik megválaszolni. Természetesen annak örülnék a legjobban, ha a nyílt levélben megfogalmazott problémákat a magyar és a szlovák kormány gyorsan és hathatósan megoldaná.
- Hogyan értékeli a jelenlegi magyar-szlovák viszonyt?
- Nem kis csalódással kell tudomásul vennem, hogy a felvidéki magyarság sorskérdéseit illet?en az önálló Szlovákia megszületése óta - immáron tíz éve - semmilyen érdemi haladás nem tapasztalható. Nem tehetünk úgy, mintha a benesi dekrétumok nem léteznének. A vagyonelkobzások ma is folynak, diszkriminatív nyelvtörvényt és közigazgatási törvényt hoztak, oktatási, kulturális és gazdasági értelemben hátrányosan megkülönböztetik a felvidéki magyarságot. Amíg másodrend? állampolgárként az élet minden területén diszkriminációval sújtják ?ket, a magyar?szlovák viszonyt nem nevezhetjük megfelel?nek. Lehet, hogy a kormányközi kapcsolatokban valamivel jobb a helyzet, de számunkra az a dönt?, hogy a felvidéki magyarok, az átlagemberek milyen körülmények között élnek.
Meggy?z?désem, hogy szlovák részr?l nagyon sok még a tennivaló addig, amíg minden szempontból tartós jószomszédi viszony alakulhat ki a két állam között.
- Milyen kihívásokra, fejleményekre számít a közeljöv?ben?
- Mi úgy látjuk, hogy mindennem? etnikai indíttatású diszkriminációt fel kell számolni Szlovákiában. Ennek csak egy lehet?ségét látom: a felvidéki magyar népcsoportnak a többségi szlováksággal egyenrangú társnemzeti státust kell biztosítani, Szlovákiának pedig föderatív állammá kell alakulnia. Ebben az esetben egy sereg vitás kérdés meghaladottá válna. Megjegyzem, nem egyedülálló esetr?l van szó. Európában számtalan példa tanúsítja, hogy az efféle problémákat lehet és kell is orvosolni. Engedje meg, hogy els?sorban a saját hazámat említsem, Belgiumban három nemzetiség él együtt anélkül, hogy bármelyik is uralkodna a másik felett. Külön hangsúlyozom, hogy még a lakosság kevesebb mint egy százalékát kitev? német közösség is minden területen a maga ura, a német nyelv pedig államnyelvnek számít. Mivel történelmünk során számos hasonló problémával kellett megküzdenünk, mint Szlovákiában, saját tapasztalataink alapján nyugodt lelkiismerettel ajánlom a szlovák politikusok és társadalom figyelmébe a föderációt, mint az egyedül méltányos, az emberi jogokat tiszteletben tartó, belpolitikai stabilitást biztosító államformát. Úgy vélem, az Európai Unió nem szívesen fogad a kebelébe olyan országokat, amelyek képtelenek eleget tenni az alapvet? követelményeknek. A felvidéki magyarok valódi tragédiája abban rejlik, hogy soha senki nem állt ki mellettük, semmilyen konkrét követelés nem hangzott el az érdekükben. El?fordulhat, hogy az Európai Parlament egyik szlovákiai jelentésében a felvidéki magyarságot meg sem említik. Pedig Szlovákia Magyarországgal együtt EU-tag lesz, ráadásul úgy, hogy Pozsony nem tesz eleget a jogállamiság, demokrácia és a más népcsoportokkal való bánásmód Koppenhágában megfogalmazott feltételeinek.

Szentesi Zöldi László

[Adódik a kérdés: Mit is csinálnak évek óta a tót kormányban kollaboráló magyarok?]

2003. január 30. - forrás: Magyar Nemzet