Több mint egy évtizeddel a demokrácia kikiáltása után, még ma is vannak életveszélyes elvek-elméletek-ideológiák Romániában.
Ilyen többek között az, amely Erdély önállósága mellett érvel. A 89-es események után ugyan fogyatkoznak a tabuk, mert bátor emberek, vállalva a kockázatot, beszélnek róluk, "közszájon forgatják" azokat.
1990 telén, közvetlenül a "forradalmi" események után els?ként közöltünk a kolozsvári magyar lapban interjút a trianoni nemzetmészárlásról dr. Dobai István nemzetközi jogásszal. Az egykori Bolyai egyetem professzora transzszilvanista elveiért el?z?leg már több évet töltött Ceausescu börtöneiben a "szocialista államrend megdöntésére sz?tt összeesküvésért". A kiváló jogtudós nagy szakértelemmel elemezte a kérdést, kifejtve véleményét a trianoni jogtiprásról, Magyarország feldarabolásának, Erdély és a többi magyar terület elcsatolásának katasztrofális következményeir?l, arról, hogy a történelmi igazságtételnek rövidesen be kell következnie.

A közlés belerobbant a forradalmi közhangulatba: a magyar lakosság megindultan dicsérte a bátor, szókimondó professzort és a lap merészségét, amiért "az ügyet" felvállalta. Román névtelen telefonáló azonban
bejelentette a közlés reggelén, hogy több ezer nehézgépgyári dolgozó útban van, s a földdel teszi egyenl?vé a szerkeszt?séget. Napokig csengtek a telefonjaink, az enyhébb "felszólítások" közül való a nejemnek szóló volt: menjen a hullaházba, mert azonosítania kell engem.
Az egyetlen, amiben nyolcvan éve nem ismer változást a nagyromán ideológia, hogy minden, ami Erdély sorsát nem Romániával együtt, azzal szerves egységben tárgyalja, az támadás az ország területi integritása ellen, tehát hazaárulás. (Ezért nem lehet el?re lépni például az EU-ban kívánatos regionális együttm?ködés terén.)
Néhány éve erdélyi román értelmiségiek indítottak politikai mozgalmat Sabin Gherman kolozsvári újságíró kezdeményezésére, amelynek bevallott célja Erdély önálló gazdasági-társadalmi létének kiharcolása a bukaresti balkáni, rabló bürokráciával szemben. A mozgalom, amely mára politikai párttá szervez?dött, Erdély-Bánság Liga néven került bejegyzésre, s megalakulását abból eredezteti, hogy bár az erdélyi megyék termelik a nemzeti jövedelem nagy részét, a javak újraosztásánál méltánytalanul megrövidítik ?ket a "regáti maffiózók" (regát=ókirályság, a Kárpátokon túli területek - a szerk. megj.). A mozgalom arra buzdítja Erdély népét, harcolja ki, hogy az általa termelt javak gyümölcsét maga élvezze, ez pedig csak autonóm régióban képzelhet? el. Sabin Gherman els? kiáltványának (Elegem van Romániából!) megjelenése után hónapokig hazaárulástól volt hangos a
román sajtó. Amit ez a szegény, naiv fiatalember a felb?szült, honfélt? nemzettársaitól el kellett szenvedjen, azt nem teszi az ablakba... A Gherman-féle önállósodási eszme ugyanúgy országrontó, nemzetszaggató, területrabló szándékot takar a nagyromán ideológia számára, mint a magyar transzszilvanizmus, és mindahány mögött a magyarság bomlasztó szándéka lapul.
A fentieket az tette id?szer?vé, hogy az elmúlt év utolsó napjaiban kezdetleges kivitelezés? röpcédulákon, magyarul és (szándékosan) rossz román fordításban arra szólították fel a kolozsváriakat, hogy az év utolsó napján vonuljanak az utcára, és követeljék Erdély függetlenségét. "Mi, erdélyi románok és magyarok önálló, független Erdélyt akarunk. Bukarest éljen meg nélkülünk. Nekünk nincs szükségünk sem Bukarestre, sem Moldovára, sem Havasalföldre." - áll az aláírás nélküli röpcédulán. A Nagy-Románia Párt helyi szervezete nyomban nyilatkozatban állapította meg, hogy a röpcédulák mögött "a magyar revizionizmus és revansizmus ötödik hadoszlopa, az RMDSZ áll" [Bár így lenne! MÉA]. Sabin Gherman szerint viszont a röpcédula az NRP provokációja.
A magyarfalás mellett ezúttal napi téma lett, s el?bb-utóbb nem kezelik tabuként Erdély függetlenségének kérdését.
Megérhetjük, hogy egyszer majd nyíltan lehet vitatkozni róla.

Orbán Ferenc

2003. január 30. - forrás: Magyar Szó (Újvidék)